Egy könyv bizonyos esetekben képes arra, hogy mint tárgy és mint médium különböző korokat, helyeket és kultúrákat magába olvasszon. Az alábbi rövid bejegyzésben ezt az állítást szeretném konkrét példával bizonyítani.
A Régi Nyomtatványok Tárának munkatársai jelenleg a mintegy 13.000 kötetből álló antikvagyűjtemény – azaz a 16. századi nem magyar vonatkozású, külföldön megjelent művek – feldolgozásával foglalkoznak. A katalogizálás során minden alkalommal meg szoktam nézni a kötésekhez tartozó előzéklapok vízjeleit. Ezeken többnyire a 16–18. századból ismert vízjelmotívumokkal találkozom.
A feldolgozó munka során került a kezembe az Ant. 1291-es jelzetű, Haguenauban 1514-ben nyomtatott latin nyelvű prédikációgyűjtemény (Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta: sacri ordinis Predicatorum professoris: ... totius anni multiplices singularum dominicarum sermones continens: quadrifariamque divisum. Videlicet in Sermones Hyemales de tempore. Sermones Estivales de tempore. Mariale festa b. virg. continens. Sanctorale vel sermones de sanctis, Hagenau, Heinrich Gran, 1514.), amelynek szerzője Santius Porta (1350k.–1429), egy spanyolországi Zaragozában élő dominikánus szerzetes.
Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. Címlap. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára
A nyomtatvány kötése egyértelműen 20. század utolsó harmadából való, amelyet a könyvtár restaurátor szakértője is megerősített. Azonnal feltűnt, hogy az 1990-ben kiadott nyomtatott antikvakatalógusunk a kiadványt nem tartalmazza (Soltész Erzsébet, Velenczei Katalin, W. Salgó Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár 16. századi nyomtatványainak katalógusa. Nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok. Catalogus librorum sedecimo saeculo impressorum, qui in Bibliotheca Nationali Hungariae Széchényiana asservantur. Vol. 1–3. Bp., OSZK, 1990.). Erre könnyű magyarázatot találni, a Régi Nyomtatványok Tára címjegyzéknaplójából ugyanis kiderül, hogy az Országos Széchényi Könyvtár 1992-ben jutott hozzá a Borda Antikváriumból 40 000 forintért, vagyis két évvel a katalógus megjelenése után. A Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály kollégájának segítségével azt is sikerült megtudnom, hogy a kötet félbőr kötésben került a nemzeti könyvtárba. Nem tudni mi okból, de 1993 környékén az OSZK-ban újrakötötték.
Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A 20. század utolsó harmadában készült kötés. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára
Amiért pedig ez a blogbejegyzés megszületett, az a kötéshez tartozó előzéklevél vízjele. Ha ugyanis a kékeszöld színű első és a hátsó előzéklapot fény felé tartjuk, gyönyörűen kirajzolódik Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele.
Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára
A vízjel mérete sem mondható kicsinek, befoglaló méretei: 105 x 78 mm. Mindkét lap szélén kissé elmosódva feliratvízjelként a ’Duzma’ szó olvasható, befoglaló mérete: 34 x 25 mm.
Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken lapszélén a ’Duzma’ szó elmosódott feliratvízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára
A kötés során felhasznált papírt Vincze László merítette, a Duzma ugyanis az ő vízjele volt. Vincze 1985-ben Szentendrén alapított vállalkozása a mai napig működik, és az ott merített Duzma papírt előszeretettel használják a restaurátorok.
Előttünk van tehát egy latin nyelvű prédikációgyűjtemény, amelyet egy 15. századi spanyol dominikánus szerzetes jegyez, és amelyet a 16. századi Franciaországban nyomtattak ki, majd a 20. század végén Magyarországon újrakötöttek. Ennek a kötésnek egy szentendrei papírmerítőüzemben készült előzéklevelein megfelelő megvilágításban Petőfi Sándor árnyalatos portrévízjele bontakozik ki a szemünk előtt. Mindezek önmagukban bizonyítják a könyvtárosi munka szépségét. Végezetül pedig visszautalok a bejegyzés első mondatára. Ez a nyomtatvány kiváló példája annak, hogy maga a könyv miként képezhet hidat a történelmi korszakok között, és hogy egyetlen tárgyban hogyan sűrűsödnek össze egyfajta mikrouniverzummá az egymástól távol eső földrajzi helyek és a különböző kultúrák.
Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)
