Szemerédi Bernadett: „Minden vers egy mikrokozmosz, amely felfedezésre, megfejtésre vár, magunkba zárható vagy világgá kürtölhető.”

2023. július 07. 06:00 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers hangzó Példatára kapcsán. Negyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett Szemerédi Bernadett színművésszel, előadóművésszel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

szemeredi_bernadett_2023_01_23_e_1_opti.jpgSzemerédi Bernadett színművész, előadóművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Szemerédi Bernadett egy kis vajdasági faluban, Hódegyházán született 1988-ban. Gyermekkora óta hegedül és énekel. 2012-ben végzett a Pesti Magyar Színiakadémián, majd szabadúszóként évekig mind az anyaországban, mind a határon túli magyarlakta területeken játszott. Meghatározóak számára a Miklós Tibor zenés műhelyében, az újra alakuló Rockszínháznál eltöltött évek. Dolgozott a szarvasi Cervinus Teátrum, a Madách Színház, az Udvari Kamaraszínház, a GlobArt, valamint az Itt és Most Társulat előadásaiban. Férjével, Széplaky Gézával közös verses-zenés összeállításaikkal és improvizációs gyermekfoglalkozásaikkal járják a Kárpát-medencét. 2017-ben Szarvason a VI. Teátrumi Nyári Fesztiválon, 2019-ben Vácott, a Kaleidoszkóp Versfesztiválon is kiérdemelte a Legjobb színésznői alakítás különdíját. 2020-ban a IX. Teátrumi Nyári Fesztivál mezőnyének Legjobb női főszereplője, a Nemzeti Színházban megrendezett hivatásos előadó- és színművészek Versünnep Fesztiváljának fődíjasa. 2021-ben Kaposváron, a Kaleidoszkóp Versfesztiválon Psyché és Nárcisz című monodrámáját a szakmai zsűri a Legjobb versszínházi előadás különdíjával jutalmazta. 2020 júniusa óta a Déryné Társulat tagja.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Nagynéném pedagógus, alig néhány esztendős voltam, amikor Weöres Sándor gyermekverseiből készült az egyik főiskolai vizsgájára. Tulajdonképpen Bóbitával és Haragosival kezdődött minden. Emlékszem, ahogyan Nenának és Anyukámnak tollba mondtam aprócska rigmusaimat, később az iskolai szünetekben a lépcsőn ülve „gyarapítottam” verses füzetem titkait. Habzsoltam édes, ékes anyanyelvünk rímes csemegéit, s ez felnőttkoromra sem változott. Talán annyiban mégis, hogy csendes vagy inkább bölcsebb „gyűjtögetéssé” szelídült. Minden vers egy mikrokozmosz, amely felfedezésre, megfejtésre vár, magunkba zárható vagy világgá kürtölhető. Kosztolányi azt írja: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. […] Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír. […] Az ősi közlőforma azonban a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor verset szavalnak. Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben is találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a vers nem múlik el. E kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelven nyújtja az istenit: a mulandóság formájában az örökkévalót.”

 Hogyan érintette a felkérés, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Először örömmel és izgalommal fogadtam a megtisztelő felkérést, ám ahogyan nekiveselkedtem a felkészülésnek, az érzéseim közé hamarosan kétség, aggodalom és bizonytalanság is vegyült: képes leszek-e felülírni eddigi, jól beváltnak hitt versmondói gyakorlatomat? Elég színes-e (vagy inkább szélsőséges-e?) az eszköztáram egy ilyen típusú feladathoz? Tudok-e úgy recitálni, hogy közben a vers üzenete, gondolatfolyama is átütő maradjon? Meg tudok-e felelni Deák-Sárosi László elképzeléseinek, a magam elvárásainak, méltóképpen tisztelegve az általam megszólaltatandó magyar klasszikusok halhatatlansága előtt?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Az a tapasztalatom, napjaink versmondói „attitűdje” a tartalmat, a vers gondolatiságát a versforma kritériumai elé helyezi. Régi nagy színészek felvételeit hallgatva döbbentem rá, mennyivel merészebben, milyen szuggesztíven és játszi könnyedséggel alkalmazták a dallamiság és a metrum kínálta lehetőségeket, s mindez nemhogy csorbította, inkább erősítette a szöveg mondanivalóját. A mai kor emberének talán mindez kissé idegenül hathat, mégis azt gondolom, kellő érzékkel, nyitottsággal, a „módszer” behatóbb tanulmányozásával és ismeretével egy vers megszólaltatási alternatíváinak széles tárháza nyílhat meg.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Azt hiszem, meg kell találni a kényes és törékeny egyensúlyt a vers mondanivalójának közvetítése és a versformába kódolt dallamiság megszólaltatása között. A rám testált versek „háromszólamúságában” barangolva ráeszméltem, mennyivel esszenciálisabb előadói lélekjelenlétet és gazdagabb eszköztárat kíván ez a metódus, és inkább színesíti, árnyalja, mintsem akadályozza a művészi megformálást.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Úgy vélem, ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy visszatérjünk versmondói/előadói hagyományaink gyökereihez, ahhoz a régmúlthoz, amikor vers és zene elválaszthatatlanul forrtak egybe – a szöveg születésétől a közönség előtti művészi kitárulkozásig. Ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnak, tanulnak, szólaltatnak meg verseket. Kalandvágyó amatőr versmondóknak, határaikat feszegető hivatásosoknak. Mindazoknak, akik hajlandóak újraértelmezni a versekről alkotott korábbi nézeteiket. Akik hisznek a versek időtlenségében, értékállóságában, a forma és a tartalom, a gondolat, a dallam és a metrum pikáns egyenrangúságában.

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Az utolsó hangfelvételekkel egy időben zajlottak a Szólongatás névre keresztelt monodrámám előkészületei. Izgatottan várom, az általam írt és színpadra álmodott, versrészletekkel és –megzenésítésekkel „fűszerezett” textus miként találkozik és lép kölcsönhatásba a közönséggel. Az M5 Vers Mindenkinek Petőfi 200 különkiadásában 4 kivételes, kevésbé közismert költeményt szólaltathatok meg. Mindezek mellett a Weöres Sándor Psyché-jéből készült monodrámám, a Psyché és Nárcisz is fel-felbukkan az ország különböző pontjain, ahogyan a férjemmel, Széplaky Gézával közös verses-zenés estünk, az IstenSzeretők is.

A Kosztolányi-idézet forrása: Kosztolányi Dezső: Ábécé. A hangról és szavalásról. In: Új Idők, 34. évf., 9. sz. (1928. febr. 26.), 250.

Versvideó. Áprily Lajos Ének a Küküllőhöz című verse Szemerédi Bernadett előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Szemerédi Bernadett színművésszel, előadóművésszel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter)Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba)Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5418139574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása