140 éves Az ember tragédiája – 5. rész

2023. szeptember 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

A Tragédia adaptációi – színpadon, pódiumon, vásznon, képernyőn és könyvlapokon

Blogsorozatunkat a 200 évvel ezelőtt született tudós-költő, Madách Imre legismertebb műve, Az ember tragédiája című monumentális drámai költemény színpadi ősbemutatójának közelgő 140. évfordulója kapcsán indítjuk el. 1883. szeptember 21-én hangzottak föl első ízben a madáchi verssorok a Nemzeti Színház színpadán. 

Madách Imre műve, a magyar romantikus irodalom csúcsteljesítményei közé tartozó drámai költemény hatása az első olvasók élményei nyomán és után egyre szélesebb körre terjedt ki. Számos kiadásának köszönhetően meghatározó, időről időre megújuló személyes beszélgetésbe elegyedik a szöveg az olvasójával. Az alkotó szelleműeket olvasói gondolataik, érzéseik kifejezésére, saját művészi eszközeikkel történő megfogalmazására ihlette, s ihleti a mű. Szinte minden művészeti ágban találhatunk a Tragédiához kapcsolódó alkotásokat, melyek továbbviszik, továbbgondolják a Madáchot foglalkoztató kérdéseket, problémákat, dilemmákat.
Lényegében minden színpadi megvalósítás is az irodalmi mű egyfajta adaptációja, mely a szerző és az olvasók lélekszínpadáról „kiszabadítja”, a fizikai valóságba lépteti a szavakat, gondolatokat, előadóművészi (színészi, bábos, táncos, énekes) testet adva a szereplőknek, teret és időt a cselekménynek. A színpadra mint vizuális művészetbe történő átalakítás a szöveget is módosítja. Így lesz minden más drámából is színházi előadás, irodalmi szövegből színpadi szöveg. Az ember tragédiája 4117 verssorából Paulay Ede, az 1883. évi ősbemutató rendezője 1450-et hagyott el (a Nemzeti Színház színpadán, az öt szünettel hat részre tagolt előadáson tehát Madách 2667 sora hangzott el, ami a szerzői szövegnek kb. 65%-a). (Egy kortárs író-drámaíró hihetetlenül dühös lenne a rendezőre, ha az ilyen radikálisan rövidítené a szövegét…) A Tragédia minden színpadi, filmes, televíziós, de még a rádiószínházi előadásai, hanglemezfölvételei is a rendezők és/vagy a dramaturgok által rövidített („húzott”) szöveget használnak, s nemcsak a rövidebb játékidő végett, vagy esetleg egyes rövidebb-hosszabb részek, színek kihagyásának-összevonásának koncepciója miatt, hanem egyszerűen praktikus okok mentén: egy irodalmi szöveg (a szerzői utasításokkal együtt is) az olvasó fantáziájára hagyatkozik, amikor alakjait, azok cselekedeteit verbálisan megjeleníteni igyekszik. A valódi színpadi létben azonban az előadó fizikai mozgása és gesztusai, cselekvései láthatóvá válnak, azok redundáns (más kommunikációs csatornán történő) „megfogalmazására” sem szükség, sem idő nincsen. A színpadon a rendezői utasításokat az előadóművészek végrehajtják, nem pedig elmondják mint szöveget. Bizonyos szempontból, a kognitív megértés szintjén a fizikai cselekvés és a vizuális megjelenítés könnyebben és egyértelműbben percipiálható, befogadható, mint a nyelvi szöveg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy gesztus, egy mozdulat, egy tekintet mindannyiunk számára szinte azonos jelentéssel bír, míg a nyelvi szöveg (nem csak az irodalmi), a nyelvi kommunikáció időnként félreértésekre adhat okot.
Mivel a drámai költemény formájában és szellemében is közel áll az irodalom drámaműnemének alkotásaihoz, s a színpadi művekhez, Az ember tragédiája szószínházi bemutatóit nem is szoktuk adaptációnak, azaz más művészeti ágba helyezésnek tekinteni. Annál inkább, ha a színházi, színpadművészet más ágaiban talál Madách társalkotókra. A Tragédia alapján, annak ihletésére születtek operák, balettek, táncjátékok, testszínházi (fizikai színházi) előadások, bábprodukciók. És persze filmváltozatok, televíziós vagy rádiójátékok, animációs földolgozás stb. Zeneszerzőket a színpadi és film-, kísérőzenéken kívül (immár messzebbre távolodva az irodalmi szövegtől) koncertpódiumra szánt zeneművek megírására is ihlette a mű. A képzőművészek a könyvillusztrációkon és könyvterveken túl képsorozatokat vagy egyedi festményeket, fotóművészeti (színházi fényképeket és eredeti fotóalkotásokat), plasztikai műveket (objekteket, szobrokat, térinstallációkat) készítenek Madách szellemét követve. A mű legkiemelkedőbb illusztrátorai Zichy Mihály, Buday György, Farkas András, Haranghy Jenő, Bálint Endre, Kass János és Réti Zoltán.

zichy_opti_1.jpgZichy Mihály: Az ember tragédiája. XIII. szín: Az űr. A kép forrása: Kokas Károly és Tóth Margit, szerk.: Az ember tragédiája: Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében. Elektronikus kiállítás Madách drámájáról a művészi illusztrációk és a fordítások tükrében – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Tragédia 21. századi előadásait megörökítő fényképészek közül említsük csak (a teljesség igénye nélkül) a két háború között a Nemzeti Színház második világháború előtti nagy korszakát művészileg dokumentáló Vajda M. Pál, illetve a színházi fényképezés szubjektív és őszinte nagyasszonya, Keleti Éva „utódai”, Katkó Tamás és Eöri-Szabó Zsolt nevét. A színházi alkalmazott képző- és iparművészetet a díszlet- és jelmeztervek jelentik, melyekből hatalmas kollekció található könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárában, a színháztörténeti gyűjtemény grafikai és szcenikai anyagában. (Bardi Terézia–P. Török Margit 1999; Belitska-Scholtz Hedvig–Rajnai Edit–Somorjai Olga 2005). A legkorszerűbb digitális technológiák is különféle alkalmazott és önálló fény-, videoinstallációk, hanginstallációk megvalósítására indítják a művészeket kiállítások vagy performatív produkciók terébe komponálva.
Az ember tragédiája bábszínpadon is megjelent, nem is teljesen váratlanul és indokolatlanul, hiszen Madáchnál is „láthatunk” bábjátékot a mű londoni színében. Az első bábos változatot a művészi bábjátszás magyar „apostola”, Blattner Géza mutatta be Párizsban Arc en Ciel (Szivárvány) névre keresztelt együttesével 1937-ben. A Dettre Szilárd fordította szöveget Ferdinand Pignatel és Cselényi-Walleshausen Zsigmond dolgozta át Ádám és Lucifer kórusoktól kísért dialógusára. Az előadásból hanglemezfelvétel készült. Ugyancsak a francia fővárosban került színre mint asztali bábjáték a Théâtre Jeune Public produkciója 1998-ban Grégoire Callier rendezésében. Az előadás Budapesten is látható volt egy 2003-as vendégjáték alkalmával. (Balogh Géza 2003) A sokirányú inspirációt tükröző bábelőadás az Ádám, Éva, Lucifer, Isten és a többiek címet viselte. A Budapest Bábszínház „hibrid”, élő és bábszereplőket is mozgató előadását 1999-ben Garas Dezső és Urbán Gyula rendezte. A báb- és látványtervező Balla Margit volt. A Bábszínház honlapján olvasható ismertető szerint:

„A bábszínházi műfaj lehetőséget ad a nehezen befogadható kötelező olvasmány, az »érinthetetlen klasszikus« játékosabb feldolgozására, miközben az olyan egzisztenciális alapkérdések is új, kézelfoghatóbb értelmezést kapnak, mint a történelem körforgása vagy a szabad akarat. Garas Dezső nagyszabású rendezésében Ádám és Éva valóban mindig új alakban, más és más bábtechnika segítségével jelenik meg. És akár alulról mozgatott pálcás báb, akár felülről mozgatott marionett vagy hátulról irányított bunraku a test, alatta-fölötte-mögötte mindig ott van valaki, a mozgató, aki Ádám és Éva cselekedeteit irányítja.”

Madách Imre: Az ember tragédiája. Bemutató: 1999. 10. 07. In: A Budapest Bábszínház honlapja

Pécsett a Bóbita Bábszínházban 2014-ben mutatták be Az ember tr. című előadást Sramó Gábor és Tóth Zoltán rendezésében.
A színpad mellett a mozivásznon, a rádióban, hanglemezen és a televízióban is megjelent Madách műve, ahogyan a technika, a hangrögzítés és a mozgóképvetítés, a rádió- és a televíziós műsorsugárzás lehetővé vált. A Tragédia megfilmesítésének gondolata már az 1930-as évek végén megjelent például Németh Antal vagy Mohácsi Jenő írásaiban, ám ekkor még csak a rádiódráma-földolgozás készült el és egy különleges, egyedülálló dokumentum, egy hanglemezfölvétel. 1938-ban a Rádió akkori főrendezője Németh Antal készítette el az első hangjátékot a Tragédiából, melyben az általa vezetett Nemzeti Színház színészgárdája szerepelt. Ezt az előadást rögzítették lakklemezekre, s e fölvételnek a technikailag korszerűsített CD-re készült változata jelent meg a Szinetár Miklós rendezte 1977-es rádiójátékkal együtt. A rádióban előbb, 1953-ban részletek hangzottak el Madách művéből.

hq720_opti.jpgMadách Imre: Az ember tragédiája, Audio CD, Hungaroton Kiadó. Lemezborító

A szintén Szinetár Miklós rendezte televízióváltozat 1969-ben született. 1972-ben mutatták be a Tragédia Barlay Gusztáv rendezte rádiójátékváltozatát. Kass János és Halász Péter Dilemma című, többszörös díjnyertes animációs filmje 1980-ban amerikai produkcióban készült, mégis lényegében a számítógépes animáció első európai alkotása volt. Jeles András Angyali üdvözlet címmel forgatta le gyermekszereplőkkel Tragédia-filmjét 1983-ban. A Jankovics Marcell rendezte animációs film bemutatójára 2011-ben került sor. Fodor Előd rendezte a Marosvásárhelyi Rádió produkcióját (2023) a Tragédia utolsó három színéből készült hangjátékot
Ha a Madách-mű zenei kapcsolatait kívánjuk föltérképezni, ismét csak a szöveghez fordulhatunk: a költemény lírai elemei között zenei vonatkozások is találhatók (Gyémánt Csilla 2000: 73–79.), a „szférák” (vagyis a bolygók, égitestek) zenéje, dalok hangzanak föl, esetenként táncok is kapcsolódnak hozzájuk. A színpadi kísérőzenék sorát az ősbemutatón Erkel Gyuláé nyitotta, később mások mellett például Buttykay Ákos (1905), Máder Rezső (1910), Farkas Ferenc (1937), Kardos István (1937), aki a színpadi zenéből zenekari szvitet is összeállított), Vaszy Viktor, illetve egy szabadkai előadáshoz a fiatal Eötvös Péter (1965), Dávid Gyula (1970), Petrovics Emil (1980), Sáry László (1999), s legújabban Bartók György (2019, Szentendre, rend. S. Tagirovsky), Vasile Şirli (2021, Temesvár, rend. S. Purcărete) és Dobri Dániel (2021, Az ember tragédiája 2.0, Székesfehérvár) zenéje hangzott föl az előadásokban. A szószínházi előadások egyes részleteiben jeles koreográfusok is közreműködtek, mint Szentpál Olga, Milloss Aurél, Harangozó Gyula, Eck Imre vagy Juronics Tamás.
Önálló zeneművek is már korán, 1905-től születtek a Tragédia ihletésére. Veress Gábor ekkor írta Dicsőség a magasban című dalát Madách szövegére. 1935-ben Bárdos Lajos háromszólamú kánont komponált Madách szavára: Ember, küzdj! címmel. A legkiemelkedőbb önálló zeneművek közé tartozik Dohnányi Ernő egyik főműve, szimfonikus kantátája 1941-ből: a Cantus vitae (Az élet dala) op. 38., melynek librettóján már 1927-ben elkezdett dolgozni.
A végigkomponált zenedrámák között az első Vavrinecz Mór Szomory Károly librettójára írt Éva című operája volt (1887–1891), mely azonban nem kapott színpadot. Ránki Dezső misztériumoperája 1970-ben készült el (Magyar Állami Operaház, rend. Vámos László). 1985-ben Clive Strutt brit zeneszerző a Tragédia J. C. W. Horne angol fordítása alapján maga írta a librettót The Tragedy of Man című négyfelvonásos operájához. http://www.composers21.com/compdocs/struttc.htm 1999-ben Bozay Attila pályalezáró (tanítványai, Fekete Gyula, Kovács Zoltán és Tallér Zsófia által befejezett) műve volt Az öt utolsó szín című opera, melyet 2000-ben mutatott be az Operaház (rend. Kerényi Miklós Gábor). Ugyanebben az esztendőben volt az első balettváltozat bemutatója, melynek zenéjét Kocsák Tibor, koreográfiáját Barbay Ferenc alkotta. 2010-ben Münchenben volt a premierje Eötvös Péter Az ördög tragédiája (Die Tragödie des Teufels) című operájának (az eredetileg évekkel korábban a Los Angeles-i opera számára rendelt „kórusopera” átdolgozott változatának; libretto Albert Ostermeier, rend. Kovalik Balázs). Ezt követően és e mű alapján született egy új, a madáchi Tragédia által ihletett opera, melyet előbb Bécsben (2013), majd Budapesten is (2014) bemutattak a Neue Oper Wien félig szcenírozott előadásában. Ez a Paradise Reloaded (Lilith) címet viseli. 2013-ban volt a Magyar Fesztiválbalett bemutatója, melyet Markó Iván koreografált és rendezett Faltay Csaba zenéjére. 2013-ban „felolvasószínházi” produkcióban, majd 2014-ben koncertelőadásban került sor Dobos Attila úgynevezett „népoperájának” bemutatására. Korábban (blogsorozatunk 2. részében) már említettük a legfrissebb zenés színpadi adaptációkat is, az Egerben 2018-ban színre került Emberi tragédia című táncjátékot (J. S. Bach és Gergely Attila zenéjének fölhasználásával koreografálta és rendezte Topolánszky Tamás), illetve Az ember tragédiája gondolatait és mondandóját, az egyén és a közösség viszonyát a néptánc formanyelvén megfogalmazó két, azonos című (Tragédia) produkciót (2010, Nagyvárad Táncegyüttes, rend.-koreográfus László Csaba és 2023, a Háromszék Táncegyüttes és az Aradi Kamaraszínház előadása, kor. ifj. Zsuráfszky Zoltán, zene Könczei Árpád). A zeneművek többsége hangfelvételen is hozzáférhető. A zenés adaptációk között befejezésül érdemes megemlíteni a Holnap Témazáró (HTZ) diákokhoz szóló rövid YouTube-klipjét, melynek címe Rapdolgozat II. Az ember tragédiája.
S a legváltozatosabb irodalmi műfajokban is van „folytatása”, új élete Az ember tragédiájának. Sokaknak eszébe juthat Karinthy Frigyes 1920-as irodalmi paródiája, Az emberke tragédiája. (Nagy Edit 2011) De a Madách-rajongó Karinthy számos további szövegében utal a Tragédiára, ahogyan a magyar irodalom sok-sok nevese, a korábbi blogunkban már említett Örkénytől Ottlikig, Esterházy Péterig stb. Születtek már a 19. században is parafrázisok, átiratok, legutóbb Nádasdy Ádám könyve látott napvilágot e műfaj (vagy a „fordítás”?) keretében (Nádasdy Ádám 2023). Egy, a magyar romantikus drámaklasszikusainkat szándék szerint a 21. századi fiatal olvasókhoz közelebb hozó programot képviselő sorozat részeként korábban megjelent a Bánk bán (2019) és a Csongor és Tünde (2022) hasonló „fordítása” is.) És mivel Az ember tragédiája a magyar irodalmi és művészeti kánon (minden korábbi próbálkozás ellenére) leválaszthatatlan, kiszakíthatatlan része, az oktatásban is kitüntetett szerepet kap. Hogy a fiatal olvasók valóban elkezdhessék a Tragédia gondolatait, költészetét megközelíteni, becserkészni, a korábban fölívelő élményközpontú irodalomoktatás módszereit nyomaiban őrző tanárok-szerzők egy új népszerű műfajban is megjelenítették a Madách-művet: kalandkönyv is készült. (Lőrincz Andrea–Nagy Ádám 2022) Számítógépes vagy szerepjáték még nem, de ami késik, nem múlik. Emlékezhetünk, hogy a felnőtteknek szóló animációs filmváltozat, Jankovics Marcell műve is igen lassan készült (1983-ban, egy korábbi Madách- és Tragédia-évfordulón született a forgatókönyv első változata), míg végül 2011-ben eljuthatott a közönséghez.
A Tragédia irodalmi utóéletében vannak folytatások, „továbbírások” is, melyekben a 20. vagy 21. századi szerzők a 19. századközepi utópiát továbbgondolják korunkban. Az egyik utolsó ilyen vállalkozás a székesfehérvári fölkéréses pályázatra készült (s kötetben, valamint utóbb színpadon is megjelent) Az ember tragédiája 2.0 (Darvasi László–Márton László–Tasnádi István–Závada Pál 2020). A bemutató a székesfehérvári Vörösmarty Színházban volt 2021. szeptember 25-én, de az éppen készülőben lévő legújabb operaváltozat (Gyöngyösi Levente–Kiss Judit Ágnes–Visky László, Tragoedia temporis, 2023) is túlmegy a madáchi szövegen a rítus, a filozófia és a nemzeti emlékezet, a kultusz irányába. Az ünnepi évadban, 2023 őszén várható egy újabb kortársi adaptáció bemutatása, melynek különlegessége, hogy a kanonikus szöveg alapján nem valamely nemzeti színpadunkon vagy vidéki városi népszínházban, hanem egy par excellence művészszínházban készül: a Katona József Színházban Embtrag – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! címmel Székely Kriszta rendezi Nádasdy Ádám változatának fölhasználásával és Szabó-Székely Ármin dramaturgi közreműködésével a legújabb adaptációt. A rendező írja:

„Motivációm az előadás elkészítésére legalább annyira személyes és kétségbeesett, mint maga az utazás, amire Madách invitálja olvasóit. Választ akarok az életem értelmére, de tudom, hogy ez a válasz nem létezik, és ha létezik is, a nagy összefüggést sosem érthetem meg egyként, egyetlen pontosan megfogalmazott állításként. Próbálkozunk, elbukunk, újra próbálkozunk, ismét elbukunk egészen addig, míg az életünk egy átlagos kedd délutánon váratlanul véget nem ér.
Hinnünk kell, hogy ez a folyóként száguldó massza, az emberiség képes a fejlődésre, tanul és jobbá lehet. Fejlődhet az egyén és fejlődhet a társadalom, akarja gondolni oly erősen a szerző és szeretném gondolni én is. Ádám és Éva útja Madách művében a sötét tónusok és kilátástalanság ellenére romantikus, kerek és jól követhető ívet ad ki, de a darab nyelvileg is fényesre csiszolt felszíne alatt a teremtés és a rombolás szavakba nem önthető emberi és szakrális erői izzanak.
Alkotótársaimmal minket az érdekelt, hogy minél több járatot nyissunk ezen a szöveten, és ezekbe behatolva olyan előadást hozzunk létre, amiben nem nemzeti drámánk nyelvi és szerkezeti bravúrjai előtt hajtunk fejet, hanem megengedjük magunknak, hogy segítségével asszociáljunk, mellérendeljünk, felnagyítsunk részeket, problémákat és ezzel új utazásra invitáljuk azokat akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak.”

Székely Kriszta: Embtrag. In: A Katona József Színház honlapja

Minden egyéb, Tragédia-ihlette irodalmi mű mellett, között mindenképpen érdemes megemlítenünk a drámaköltemény idegen nyelvű fordításait, melyek lényegi, elvi és gyakorlati szempontból is nyelvi-kulturális adaptációk. Vannak a fordítások között, melyek valamely színházi szövegváltozatot közölnek (Paulayét, Hevesi Sándorét) – általában az adott nyelven megvalósuló vagy tervezett színielőadáshoz kapcsolódóan. Az ember tragédiáját ez idáig több mint negyven nyelven körülbelül 110 különböző fordításban (és ezek sok-sok kiadásában) olvashatják világszerte.

Irodalom:


Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: 1. rész2. rész; 3. rész; 4. rész; 6. rész; 7. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2118211045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása