Bibliothecae Abba[tis] Zircensi. Hetedik rész

2023. augusztus 18. 06:00 - nemzetikonyvtar

A mézajkú doktor

A cím a zirci apátsági könyvtár ex librisére utal, amit 1795-ben alkottak meg. A gyűjtemény 70 éve, 1953 óta működik az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében. Az évforduló tiszteletére indítottuk azt a sorozatot, amelyben minden hónapban bemutatunk egy-egy értékes dokumentumot az intézmény állományából. De nemcsak bemutatjuk, hanem ki is állítjuk ezeket Zircen. Így, ha a bejegyzés alapján kedvet kapnak rá, eredetiben is megtekinthetik e dokumentumokat.

Egy augusztusi bejegyzésben kiről is írhatna a blog közönségének egy ciszterci bibliotékában dolgozó könyvtáros? A szentek ünnepeiben járatos olvasók egyből rávágják: Clairvaux-i Szent Bernátról. Így van, bólogat a könyvtáros, hiszen augusztus 20-án van az ünnepe. És a polchoz lép, leveszi a szerzetesrend legnagyobb alakjának munkáját. Egy antikvát.
Választhatnék akár négy ősnyomtatvány, avagy több 17-18. századi kiadás közül. De nem, most egy 16. századi darab lesz a porondon. Miért is? – kérdezhetik. Először, mert egy összkiadás, Szent Bernát teljes életműve egy kötetben. Másrészt az alkotók személye, azon humanistáké, akik így vagy úgy közreműködtek a megjelentetésében: a szerkesztő, a kiadó, a költő, a nyomdász. (Ha engednék a divatnak, és tetoválást készíttetnék magamnak, akkor rögtön kettőt, két nyomdászjelvényt „varratnék”. Az első Sébastien Gryphe, azaz Sebastianus Gryphius, az elképesztő lyoni mester sárkányos, a második pedig a jelen antikva tipográfusának, Berthold Remboltnak a „logója” lenne.)

002_kep_opti.jpgBerthold Rembolt nyomdászjelvénye. Fotó: Robert Granjon. A kép forrása: Wikimedia

Harmadszor pedig a könyv külleme, a remek, eredeti állapotban fennmaradt, késő gótikus, félbőr kötés, gyönyörű csatokkal, egyszóval a kedvenc kötéstípusom. Kezdjük is ezzel, szóljon helyettem egy szakértő, az OSZK restaurátora, Tóth Zsuzsanna:

„A kötés borítása fehér disznóbőrből készült. Vaknyomásos díszítése az elő- és háttáblán eltérő. Az előtáblán lévő bőrszakaszt léniákkal keretelt terülőmustrás rutainda háló tölti ki, melynek osztásaiba virágtövet nyomtak. Háttábláját léniákkal elválasztva három hosszanti sorban futó díszítés tölti ki. Gerinc felől nézve két sávot azonos motívumú virágos inda díszítés tölt ki, a harmadik sávot pedig váltakozva pálcára tekeredő indamotívum és körbe foglalt gótikus rozetta. A gerincmezőkön haránt irányban három-három a táblákon megjelenttel azonos gótikus rozetta. Az indamotívum görgetővel, a többi egyesbélyegzővel készült.
A táblák bükkfából készültek, a metszések mentén szélük egyenes kialakítású mind a táblák belső, mind külső oldalán. Gerincoldalon a táblák külső oldala rézsútolt. A fatáblák élén keskeny sekély vájat fut mindhárom oldalon, közelebb a táblák külső oldalához.
A könyv öt, dupla bordára fűzött. A bordák a gerincbőrön duplára kidolgozottak, mellettük lekötésnyomok látszanak, amelyek nem futnak a táblák színére.
A könyv gömbölyített, nincs ereszreverve. Oromszegője az ún. kétszínű oromszegők közé tartozik, színei elhalványodtak. Alapja a képeken nem figyelhető meg, végei minden bizonnyal a táblákhoz kapcsolódnak.
A könyvet két pár az előtáblára záródó karéjos csat zárja. A csatok és felszerelő szögei sárgarézből készültek.
A hozzájuk tartozó szíjak vágottak, többrétegűek, felső rétegük a kötésbőrrel megegyezőknek tűnnek. A szíjakat a széleik mentén léniázással díszítették. A szíjak helyét a táblákba besüllyesztették és helyet alakítottak ki a táblák élén fordulásuknak is.
Az előzékek fehér merített papírból készültek, egyiken medve vízjel jelenik meg. A papír Bernben készült, mert a papírmalom a város címerállatát használta vízjelként, sok variációban.”

Fellapozva a kötetet, szembeötlő, hogy hiányzik a címlap és az azt követő két oldal, így az Osztrák Nemzeti Könyvtár digitalizált példánya alapján tudtam azonosítani.

Melliflui devoti[que] Doctoris Sa[n]cti Bernardi, Abbatis Clarevallen[sis] Cistercie[n]sis ordinis Opus preclaru[m] suos co[m]plecte[n]s sermones de tempore, de sanctis et super Cantica canticorum alios[que] plures ei[us] sermones et sente[n]tias nus[quam] hacten[us] impressas. Eiusdem insuper epistolas cetera[que] universa ei[us] opuscula. Domini quoque Gilleberti, Abbatis de hoila[n]da in anglia prelibati ordinis super ca[n]tica sermones. Om[n]ia [prima]m seriem hic in sequenti pagella annotata[m] collocata. Vigila[n]ter et accurate super vetustissima Clarevallis exemplaria apprime correcta.
Venu[n]datur Parisius in vico divi Jacobi sub Lilio aureo a Johanne Parvo.

Mézajkú, alázatos és tanító Szent Bernátnak, a Ciszterci rend Clairvaux-i Apátjának jeles műve, amely vasár- és ünnepnapokra, a szentekről és az Énekek énekéről szóló prédikációit tartalmazza, és más számos beszéd és szentencia, amelyeket eddig soha nem nyomtattak ki. Ezenfelül levelei és minden kisebb munkája. Gilbert úrnak, a rendje által választott angliai Hoiland apátjának prédikációi az Énekek énekéről. Először mindezek megjegyzetelve a következő oldalakon vannak összegyűjtve. Figyelmesen és pontosan – Clairvaux legrégebbi példányai alapján – nagyon gondosan javítva.
Értékesítik Párizsban a Szent Jakab utcában az arany Liliom alatt Johannes Parvus által [1513].

A korai nyomtatványokban cím- és kiadási adatokat az ún. kolofonban is feltüntették, ami a könyv végén kapott helyett. A zirci példányban ezt a kolofont emelték ki, fűzték a címlap helyére, mintegy pótolva azt. Ezen szerepel az alábbi szöveg latinul: „… és most végre egyetlen gyönyörű kötetben (nyilván ahogy ez látható) egyesítve Berthold Rembolt mester által, Johannes Parvus, a tápláló Párizsi Egyetem könyvkiadójának költségén”. A címoldalt követő két lapról – melyek szintén hiányoznak – Josse van Clichtove (1472–1543), a kötet szerkesztőjének előszava, valamint Jean Gilles de Noyers (megh. 1536 k.) verse szól az olvasókhoz. A vers felett egy szép fametszet látható, amelyen középen Szűz Mária egy oszlopon áll a gyermek Krisztussal a karjában, balról mellette egy oszlopon áll Szent Bernát, jobbról pedig Armaghi Szent Malakiás. Bernát lábánál öt szerzetes várakozik, Malakiásénál pedig három zarándok hajt térdet. Az előszóból derül ki, hogy a kötet kiadását Michel Boudet (1469–1529), Langres püspöke is támogatta, aminek dicséretére François Mauroy, egy clairvaux-i szerzetes, költő írt ódát.

004_kep_opti.jpgA címlap helyére fűzött kolofon. Fotó: Németh Gábor

Szent Bernát művei már a középkorban nagyon népszerűek voltak, számos kódex őrzi munkáit. A könyvnyomtatás feltalálása fokozta az elterjedését, a 15. században már mintegy 80 kiadásról tudunk. A teljes életművének (opera omnia) megjelentetése csak a 16. században kezdődik. Többek között Párizsban, Lyonban, Antwerpenben és Bázelben 48 alkalommal hagyta el a nyomdát összkiadás.
Egy könyv megjelentetéséhez tekintélyes tőkével kellett rendelkezni, a papír beszerzése, a gyorsan kopó betűkészletek pótlása jelentős költségekkel járt. Ezen kívül a korabeli könyvkereskedések még szűk vevőkörrel rendelkeztek. Ahhoz, hogy egy kiadást eladjanak, minden nagy európai központba el kellett küldeni egy kisebb könyvcsomagot, de így is lassan csordogált vissza a befektetés. Ezért kutattak a kiadók mohón olyan művek után, amelyek biztos eladhatók lesznek, ilyen műfaj pedig az egyházi könyvek voltak. Jean Petit, a korszak kiemelkedő könyvkereskedő-kiadója garantált piacot célzott meg Szent Bernát életművének megjelentetésével. Petit igazi tőkés befektető, nagyszerű szervező volt. Számos kiváló tipográfussal dolgoztatott (Henri Estienne, Josse Bade, Geoffroy Torry), sok könyvkereskedővel kötött megállapodást értékesítésre, költségmegosztásra Franciaország-szerte. A Párizsi Egyetem négy felesküdött könyvkereskedőjének egyike lett, így kapcsolatba került az intézmény tanáraival is, akik számos egyházi munkát publikáltak. Például Josse van Clichtove-val, akit 1506-ban neveztek ki a Sorbonne-on a teológia professzorává. Ismertséget Luther elleni írásaival szerzett, de munkássága a filozófiára, filológiára is kiterjedt, elsősorban Arisztotelészt kommentálta, de számos egyházatya művét szerkesztette, köztük – ahogy látjuk – Szent Bernátét. Petit költségén három Szent Bernát kiadás került ki Clichtove szerkesztésében, az első 1508-ban jelent meg André Bocard (1491–1531) nyomdájában, míg kettő (1513, 1517) Berthold Rembolt (1460 k.–1518) prése alól. Rembolt is kiemelkedő alakja a párizsi könyves világnak. Elzászi származású, Németországban és Párizsban bölcsészetet tanult, művelt embernek tartották a kortársai. 1494-ben lépett be Ulrich Gering (megh. 1510) nyomdájába, aki Michael Friburger és Martin Crantz közreműködésével Párizs első nyomdáját alapították az egyetemen. Az üzletet később átköltöztették a Szent Jakab utcába (rue Saint-Jacques), ahol az Arany Nap (Soleil d’Or) cégére alatt újabb nyomdát alapítottak. Gering 1477-ben önállósodott, miután a többiek elhagyták Párizst. Rembolt érkezésével a műhely egy új korszakba léptett át, Gering fokozatosan visszavonult, 1508-ban pedig nyugdíjba vonult. Rembolt megtartotta a kiadó-nyomda addigi liturgikus és jogi profilját, de kibővítette filológiával, grammatikával és patrisztikával. Az igényes munkája tette ismertté, így például a Vergilius-kiadása (1494 és 1498) szinte hibátlannak számít, de meg kell említeni „Corpus Juris Cannonici glossis” (1500, 1501, 1503) öt hasábban, piros és fekete betűkkel megjelentetett munkát is. Miután 1495-ben a Párizsi Egyetem angol-német kollégiumának prokurátorává választották, számos magyar peregrinus diákkal került kapcsolatba. Halála után felesége, Charlotte Guillard vitte tovább a nyomdát.

005_kep_opti.jpgJean Petit kiadó jelvénye. A kép forrása: Wikimedia

Tehát Petit Szent Bernát vállalkozása jó helyre került, kiváló munka lett az eredménye. A kéthasábos nyomtatás, a gót betűk használata, az oldalszámozás helyett lapszámozás használata még az ősnyomtatványok korszakát idézi, míg a címlap, az előszavak, az ajánlások, a megjelenés jelzi az átmenetet a ma ismert könyvformátum felé. Különösen szépek a fejezetek fametszetes kezdőbetűi, bájosak a fontos részekre figyelmet felhívó nyomtatott kezek (kinyújtott mutatóujjal). Példányunkban számos kéziratos megjegyzés, aláhúzás található. Sajnos csak egy tulajdonos neve szerepel benne egy exlibrisszerűségen, egy bizonyos W. Jackson, akit nem sikerült még azonosítanom, de megérzésem szerint egy angol könyvkereskedő-antikvárius lehet.

A törzsszöveg Szent Bernát életének leírásával kezdődik. Az összkiadásokhoz csatolt életrajzoknak négy változata létezik, ezek közül rögtön a legelsőt (Vita prima) használták az összeállítók. Ez öt könyvből áll, amelyből az elsőt Guillaume de Saint-Thierry (1085 k.–1148), Bernát barátja, szerzetestársa írta, és az apát gyermekkorát, életét Citeaux-ban, Clairvaux alapítását, a monostor első küzdelmeit tartalmazza, de kitér Bernát egyes csodáira is. A másodikat Arnaud de Bonneval (megh. 1157 k.), bencés apát ott folytatta, ahol Guillaume abbahagyta. Valószínűleg halála miatt, csak az 1144-ig tartó eseményekig sikerült eljutnia. Az utolsó három könyvvel így Goffrey d’Auxerre (megh. 1200 u.), Bernát volt titkára fejezte be az életrajzot (Bernát jellemzése, csodatettei, halála). Mivel a blog keretei nem teszik lehetővé az életrajz teljes közlését, ezért egy rövidített változatot tárok az érdeklődők elé.

007_kep_opti_opti.jpgMária és Szent Bernát, gyakran ábrázolták őket együtt. Rézmetszet. In: Divi Bernardi Clarae Vallensis abbatis primi Opera omnia. Antwerpen, Jan van Keerberghen, 1609. Jelzet: Zirc 80312. Fotó: Németh Gábor

Bernát burgundiai nemesi családban született harmadik gyerekként 1090-ben, a Dijon melletti Fontaines-ben. Családja mélyen vallásos volt, iskolába Châtillon-ba járt a kanonokokhoz, majd élte az akkori fiatalok szokásos életét. Csendes és zárkózott fiú volt, hamar eldöntötte, hogy életét az akkor már a környéken híressé vált Cîteaux apátságában fogja folytatni. Vezetői egyénisége már ekkor kitűnt, hiszen testvéreit, rokonait és ismerőseit is rábeszélte a csatlakozásra, így 1112-ben 30-an jelentkeztek ott felvételüket kérve. Harding István apát felismerte Bernát tehetségét, hite erősségét, személye szuggesztív kisugárzását, ezért küldte rá két évre, 25 évesen, hogy alapítsa meg Clairvaux-t (Claravallis). Szívvel-lélekkel szerzetes volt, a szemlélődő és cselekvő életet egységbe foglalta össze. Bár maga nem vágyott hírnévre, tiszteletre, mégis személyes példamutatása sok csatlakozni vágyót vonzott az apátságába (köztük a megözvegyült apját is), így Clairvaux-ból Bernát élete során 65 alkalommal indulnak el szerzetesek újabb alapításra. A közéleti tevékenységet igyekezett elkerülni, de vezetői rátermettségére igényt tartott Európa zűrzavaros időszaka. 1130-ban a kettős pápaválasztáskor az ő szava döntötte el, hogy az uralkodók II. Ince mellé álltak. Pályafutásának csúcspontja volt, amikor tanítványa és korábbi szerzetese III. Jenő (1145–1153) néven pápa lett. Az ő felkérésére vállalt szerepet a II. keresztes hadjárat megszervezésében. Prédikációival hatalmas tömegeket mozgatott meg, még olyanokat is, akik beszédei nyelvét nem értették. Fellépett a Dél-Franciaországot elborító albigensek ellen, német földön megvédte a zsidókat a pogromoktól. 1136-ban szembeszállt a híres párizsi teológia tanár, Pierre Abélard hibás eszméivel, 1174-ben a reimsi zsinaton a Gilbert de la Porrée tévtanai elleni vizsgálatot vezette, ami tudását és műveltségét bizonyítja. Bár többször felkínáltak neki főpapi széket, de mindig visszautasította, egyszerű szerzetes akart maradni. A magányt és az elmélkedést szerette, aminek terméke a századokon át olvasott és nagy hatású, gazdag lelki és irodalmi hagyatéka: szerzeteseinek mondott beszédei (sermones), a lelki élet kérdéseiről írott művei (opuscula, tractatus) és kiterjedt levelezése. Első csodás tettét 1123 körül tette. Ekkor egy La Fertében élő lovagot ért szélütés, rokonai Bernátot hívták segítségül. Ő felhívta a család figyelmét a lovag súlyos vétkeire, ígérte, amennyiben visszaszolgáltatja az egyháztól elrabolt vagyont, alamizsnát oszt a szegények között, akkor újra beszédképes lesz, meg tud gyónni, felveheti a szentségeket. Mindezért misét mutatott be, és lett, ahogy mondta, a beteg magához tért, teljesítette az apát kívánságait, majd néhány nap múlva lelki békességgel hunyt el. Még számos csoda kíséri életét, például a tejcsoda (laktáció) és több ördögűzés. 1153-ban tért meg Istenhez, 1174-ben avatta III. Sándor pápa szentté, VIII. Pius pedig 1830-ban egyházdoktorrá. Ünnepét augusztus 20-án tartják, Magyarországon a Szent István nap miatt augusztus 19-én. Állandó jelzője a mellifluus, azaz mézajkú doktor a 15. században tűnik fel először. Innét ered, hogy a méhészek, gyertyaöntők, az első csodás tettéből pedig, hogy a haldoklók patrónusa lett.

008_kep_opti.jpgSzent Bernát elűzi az ördögöt egy nőből. Fametszet. In: Petrus de Natalibus, Catalogus Sanctorum et gestorum eorum Lyon, Jacques Sacon, 1519. Jelzet: Zirc 7894.

Az életrajza után következnek Bernát művei. A szakirodalom 15 írást tulajdonít Clairvaux első apátjának, valamint beszédeit és levelezését.

Önálló művek:

  • Tractatus de gradibus humilitatis et superbiae (Értekezés az alázatosság és a gőg fokairól).Tractatus de diligendo Deo (Értekezés Isten szeretetéről)
  • Apologia ad Guilelmum (Védőbeszéd Vilmoshoz)
  • Tractatus de moribus et officio episcoporum (Értekezés a püspökök erkölcseiről és kötelezettségeiről)
  • Tractatus de gratia et libero arbitrio (Értekezés a kegyelemről és a szabad elhatározásról).
  • Sermo de conversione ad clericos (Beszéd a papok megtéréséről)
  • De laude novae militae (Az új lovagság dicsérete)
  • Tractatus ad Hugonem de S. Victore de baptismo (Értekezés Szentviktori Hugóhoz a keresztségről)
  • Tractatus contra quaedam capitula errorum Abaelardi (Értekezés Abélard néhány művének téves része ellen)
  • Liber de praecepto et dispensatione (Könyv a parancsról és a felmentésről).
  • Liber de vita et rebus gestis S. Malachiae (Könyv Szent Malakiás életéről és viselt dolgairól)
  • Libri quinque de consideratione ad Eugenium III (Öt könyv a megfontolásról III. Jenőhöz)
  • Epistola seu Prologus super Antphonarium Cisterciensis Ordinis (Levél vagy bevezetés a Ciszterci Rend Antifonáriumáról)
  • Officium de S. Victore Confessore (Officium Szent Viktor hitvallóról)
  • De cantu (Az egyházi énekről)

Szermók:

  • Sermones de tempore (Az egyházi évet végigkísérő beszédek), 86 darab
  • Sermones de Sanctis (Szentekről szóló beszédek), 43 darab
  • Sermones de diversis (Beszédek másról), 125 darab
  • Sermones in Cantica Canticorum (Beszédek az Énekek énekéről) 86 darab

Levelezés:

  • Ismert leveleinek száma 495

A könyv végén kapott helyet Gilbert of Hoyland (a 12. sz. második fele), a lincolnshire-i ciszterci apátság, Swineshead vezetőjének 47 beszéde az Énekek énekéről, amely tulajdonképpen Szent Bernát munkájának folytatása. Halála valószínűleg megakadályozta, hogy befejezze, így egy másik angol ciszterci John of Ford (13. század első fele), Forde apátságának perjele végezte el. Ezt nem ismerhette Josse van Clichtove, hiszen csak egyetlen kéziratban létezett.

Felhasznált irodalom:


Németh Gábor (Országos Széchényi Könyvtár Ciszterci Műemlékkönyvtár – Zirc)

A sorozat további részei: Első részMásodik részHarmadik rész, Negyedik rész, Ötödik rész, Hatodik részNyolcadik rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6118180647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása