Az utóbbi két évszázadban rengeteg muzsikust foglalkoztatott a „programzene” problémája: vajon mit és hogyan ábrázolhat a zene, ki lehet-e hangjegyekkel fejezni zenén kívüli eseményeket, műalkotásokat? Liszt Ferenc igennel felelt a kérdésre, és híres szimfonikus költeményeiben a Victor Hugo-verstől (Amit a hegyen hallani) a Shakespeare-drámáig (Hamlet), a Zichy Mihály-tollrajztól (A bölcsőtől a sírig) egészen a történelmi tárgyú Wilhelm Kaulbach-freskóig (Hunok csatája) mindenféle műalkotás zenei ábrázolására kísérletet tett. A szkeptikusok szerint azonban a zene végső soron mindig zene marad, még ha egyes vonásait külsődlegesen kapcsolatba lehet is hozni a zeneszerző számára állítólag ihletet adó műalkotással vagy eseménnyel.

Szilaveczky Árpád Nemzetközi Football-Match-Indulója mindenesetre igazi kuriózum, ugyanis egy focimeccs eseményeinek programzenei ábrázolását nyújtja. Zeneileg nem túl meggyőzően – hiszen a darab közhelyszerű indulótöredékeket sorakoztat egymás mellé, az egyes részletek közé átvezetésként többnyire egyszerű hangismételgetést iktatva. E kezdetlegesség fényében valószínűnek tűnik, a „komponista” azzal a Szilaveczky Árpád tanítóval lehet azonos, aki 1893-ban végzett az Esztergomi Érseki Tanítóképzőben, majd rövid szolnoki működés után Budapesten oktatott, s 1934-ben a X. kerület Templom tér 2. szám alatt működő polgári fiú-és lányiskola igazgatójaként ment nyugdíjba.

A kevéssé inspirált zenei megvalósításért azonban kárpótol a zongoradarabnak a kottába nyomtatott megjegyzésekből részletesen kiolvasható cselekvénye:

Harangozás a matchre
A nézők gyülekezése
Az autók robogása
A közönség tippel
Lármás vita
Jönnek!
A küzdő ifjak kivonulása
A síp
A játék kezdete
Hands!
Hands után a hangulat
A játék folytatása
Tach
Tach után
Élénk tempó
Korner
Aggodalmak a büntető rugás előtt
Rugás
Fellélekzés
Goal előtt
Goal
Goal után a lelkesedés
A tömeg megmozdul
A játék vége
A győzők hymnusa
Hazafelé
Befejezés

Lapozható galériában olvasható a teljes kotta:

Az utolsó előtti „tétel” ráadásul meglepetéssel szolgál, a hazafelé tartó nézők ugyanis rövid dalban összegzik a meccs tanulságait. A szintén Szilaveczkytől való szöveg ugyan éppoly szerény inspirációról tanúskodik, mint a zene, első soraiban mégis fontos támpontot nyújt a darab megírására ihlető focimeccsel kapcsolatban:

Itt volt lám az osztrák sógor
Mert kikapni rajt’ volt a sor
Nos kapott
Gólt hatot
Elpáholtuk őt.

A magánkiadásban megjelent kottán sajnos nem szerepel dátum, a szövegből kiolvasható végeredmény azonban valamelyest eligazít. Szilaveczky életében a magyar válogatott ugyanis három alkalommal rúgott hat gólt a vendég osztrák csapatnak: 1915. november 7-én (6:2), 1917. június 3-án (6:2) és 1935. május 12-én (6:3). További támpont, hogy a kotta utolsó oldalán (magánkiadásoknál megszokott módon) a szerző postacíme is szerepel, a korabeli lakcímjegyzékek tanúsága szerint azonban Szilaveczky 1935-re már elköltözött a kiadványon jelzett Baross utcai lakásból. A Nemzetközi Football-Match-Induló megírására tehát bizonyára a két 6:2 arányú diadal egyike ihlethette a szerzőt.

Aki kedvet kapott, hogy a teljes darabot elzongorázza magának, innen töltheti le a teljes kotta PDF verzióját. 

Mikusi Balázs

A 19. század végén Munkácsy Mihály mellett Zichy Mihály volt a második legismertebb művész a magyar képzőművészetben, grafikai alkotásainak azonban csak egy kisebb hányada ismert Magyarországon. Szarka Anita és Szűts-Novák Rita a kurátorai annak a kiállításnak, melyen Zichy Mihály illusztrációikkal díszített albumok mellett láthatók lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, Zichy nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay Jenő 18 dalát tartalmazó kotta is.

A kiállítás 2016. június 15-én, 15 órakor nyílik, már zajlanak a munkátok Szűts-Novák Ritával a kiállítás helysznén az Ereklyetérben beszélgettünk:

Zichy már gyerekkorában is jól rajzolt, miért ment mégis jogi pályára?

Szűts-Novák Rita: Édesapja, Zichy Sándor elszegényedett földbirtokos volt, aki nagyon szeretett mulatni, kártyázni, vadászni, a birtokkal és családdal egyáltalán nem foglalkozott, és nagyon fiatalon, 1844-ben meg is halt. Az édesanya ragaszkodott, hogy a két fiúnak, Mihálynak és bátyjának, Antalnak tisztességes, kenyérkereső hivatása is legyen.

 #oszk_most Épül a Zichy-kiállítás! ...

Akkoriban az, hogy valaki festő szeretne lenni, pláne Zichy családjában, mennyire volt különös?

Szűts-Novák Rita: A családban a művészet szeretetének voltak előzményei. Az apai nagyapának, Zichy Mihálynak komoly könyvtára volt, ahol a gyermek sok időt töltött .Szintén sok időt töltött a rokon Perczel családnál, ahol nyári látogatásaikor is művészileg inspirálódott.

Valóban csak egy rajztanári állás miatt hagyta el Zichy Magyarországot, és ment tovább a bécsi festőiskolából Szentpétervárra?

Szűts-Novák Rita: Az állásra eredetileg bécsi mesterét, Waldmüllert hívták meg, ő ajánlotta maga helyett Zichyt. A feladat a cár öccsének leánya, Katalin rajztanítása volt. Mielőtt Szentpétervárra értek, számos európai országban megfordultak (Gleichenberg, Berlin, Firenze, Nizza). A rossz nyelvek szerint Zichynek első ízben azért kellett elhagynia az udvart, mert túl szoros kapcsolatba került Katalinnal, de valószínűbb, hogy a magyar szabadságharccal és az orosz beavatkozással kapcsolatos politikai nézetei miatt küldték el.

Szűts-Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt.

Zichy többször a cári udvar szolgálatába szegődött, majd szakított vele. Gondolom, anyagi megfontolások miatt döntött a cár szolgálata mellett – felesége és 4 gyereke volt. Ez azonban nagy belső feszültséget eredményezhetett nála – főleg, hogy az első udvari korszak idejére esik a magyar szabadságharc leverése. Mit tudunk erről, az ezzel kapcsolatos drámájáról?

Szűts-Novák Rita: A legelején kapott fizetést, ha keveset is. Az igazi nyomor nem feltétlenül anyagi eredetű volt. A feladat minősége volt, amit lelkileg nagyon nehezen viselt. Nem tartotta tehetségéhez méltónak, hogy például olyan feladatokat kap, mint úri hölgyek házi kedvenceinek portré festése.

Az igazi áttörést az hozta meg számára, hogy 1856-ban megfestette II. Sándor cár koronázási ceremóniáját, az erről készült albumot láthatják kiállításunkon. Két évvel később az Orosz Művészeti Akadémia tagjává választották, és 1859-ben elnyerte az „Őfelségének, az Imperátornak udvari festője” címet. Valójában minden életszakaszából maradtak fenn jelentős munkái, de a jelenlegi kiállításon mi kizárólag az élete második felében készült illusztrációival foglalkozunk.

Nem érte több tragédia az életben, mint bárki mást akkoriban. A témaválasztásban sokkal inkább a művész szenzitív személyisége érhető tetten.

Ki volt Zichy felesége? 

Szűts-Novák Rita: Feleségét Alexandra Erschoffnak hívták, négy évvel volt fiatalabb a férjénél, és egyszerű muzsik családból származott, anyja házvezetőnő, apja raktáros volt a kereskedelmi kikötőben. Akkor ismerkedtek meg, amikor Zichy először hagyta ott a cári udvart, és nagyon rossz körülmények között élt, végül megbetegedett. A lány a férfi szállásadójának rokona volt, megsajnálta és gondját viselte, anélkül hogy tudta volna, nem azonos rangúak a nemesi származású művésszel, akit magához hasonló kétkezi munkásnak tartott. A kezdetektől szolgálta a férfit, egyetlen feladata a háztartás vezetése és a négy gyerek nevelése volt. Nem akarta és nem is tudta megérteni férje művészetét, nem volt Zichy számára szellemi partner.

Hogyan viselte Zichy felesége a legutóbbi blogban is taglalt Zichy-tanítvánnyal, Mary Etlingerrel való "mester és tanítvány" kapcsolatot?

Szűts-Novák Rita: Egyrészt a 19. század közepén valamelyest elfogadott volt a férj hűtlensége, másrészt ők nagyon sokat éltek külön Zichy utazásai miatt, tehát a feleség a legtöbb ilyen afférról valószínűleg nem is tudott. Alexandra a gyerekekkel többet tartózkodott Magyarországon, mint a férje. Ennek a legfőbb oka nagyon érdekes. A házasságukOroszországban érvénytelennek számított, mivel Zichy nem volt ortodox vallású, így gyermekeik is törvénytelennek számítottak, ami miatt a feleséget Pétervárról Szibériába is toloncolhatták volna a kor előírásai szerint. Ettől tartva döntött Zichy úgy, hogy családját hazaküldi édesanyjához Magyarországra hosszabb időre, amivel felesége is teljesen egyetértett.

Szűts-Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt

Harmincéves oroszországi alkotói lét után hazajött Zichy. Majd visszament. 

Szűts-Novák Rita: Többször hagyta el az udvart, de mindig visszatalált, ahogy egyre feljebb lépett a ranglétrán, és már nem csak anyagi, hanem szakmai megbecsülést is kapott. Zichy gyerekként egyszer hallotta Kossuthot felszólalni, és onnantól kezdve világ életében magyar érzelmű maradt, ha kellett, verbálisan konfrontálódott az oroszokkal a haza védelmében. Művészetében is óriási szerepet játszott a hazafiság, a kiállításunkon is számos példát találunk erre: Ilyen az Aradi-album is.

Miért nem készített Zichy Mihály az ezredévi kiállításra képeket, mint Munkácsy?

Szűts-Novák Rita: A millenniumra Zichy festészete Magyarországon elavultnak számított (addigra főként könyvillusztrálással foglalkozott már), a cári udvarban nem volt lehetősége követni a divatos képzőművészeti irányokat, büszkesége nem engedte, hogy például a nála 17 évvel fiatalabb Munkácsy mellett képpel nevezzen a kiállításra.

Külön kiemeli a szakirodalom, hogy Zichy nem festett soha giccses virágot. Igaz ez? Kerülnek még elő művei, nyomatai, illusztrációi?

Szűts-Novák Rita: A mai napig kerülhetnek elő munkái, hiszen Zichy az egyik legtermékenyebb magyar képzőművész volt. Mivel életének nagy részét Oroszországban, illetve európai utazásokkal töltötte, így természetesen sok, egyelőre azonosítatlan kincs bújhat meg világszerte múzeumokban, magánembereknél, pincékben, bolhapiacokon. Zichynek legfőbb morális célja elgondolkodtató művek alkotása volt, de művészetének korai időszakát Bécsben a biedermeier stílusban alkotó Ferdinand Georg Waldmüller mellett töltötte, ezért a stílust utánozva előfordulhatott, hogy festett virágot is. Nem szabad elfeledkezni a megrendelésre készített műveiről sem, hiszen ott általában nem a művész szabja meg az alkotása témáját.

Az irodalmi művek illusztrációihoz a kiadók vagy a szerzők keresték meg Zichyt? Hogy ment ez a gyakorlatban?

Szűts-Novák Rita: Erre nem volt igazán koncepció, illetve a szokások eltérőek voltak. A könyvtárban olvasható levelek alapján azonban kimondható, hogy az egyes művek kiadásának részleteiről szinte mindig a szerzővel vagy szerkesztővel állapodott meg. Nagyon érdekesek a Jókaival és Zichy Gézával folytatott levelek, és Nagy Miklóssal a Vasárnapi újság szerkesztőjével is baráti viszonyról tanúskodnak a dokumentumok.

Jókai Mór A magyar nép című fejezethez két képre Wágner Sándort és Liezen-Mayer Sándort kérte fel először, akik nem válaszoltak rögtön, és ahogy Zichy fogalmazott, ő pedig nem is várta meg azt, ahogy illik, „jó pajtásilag”, hanem a „tilos vonzó ereje” miatt gyorsan elkészítette a két illusztrációt.

Szűts-Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt

Zichy első könyvillusztrációja mikor és mennyi idő alatt készült el? 

Szűts-Novák Rita: Zichy Gézával Nizzából folytatott levelezést 1880 első felében ekkora datálható A leányvári boszorkányhoz készült illusztrációk elkészítése. A munkával körülbelül 3 hónap alatt elkészült Zichy. Az eredeti terve, a később a Balladáknál látott kompozíció volt, miszerint a képek a szövegbe ékelődtek volna, de a kiadás költségeinek visszaszorítása miatt felhagyott ezzel az ötlettel, és a műben külön oldalakon szerepelnek a rajzok.

Zichy Mihály levelezését is őrzi az Országos Széchényi Könyvtár. Ezekből a személyes írásokból is válogat a kiállítás. Lesz megdöbbentő, felfedezésszámba menő levél?

Szűts-Novák Rita: Az egyik kedvencem az 1871. október 21-én kelt Munkácsynak írt levél, amiben beszámol arról, hogy a londoni internacionálé kiállításon látta a magyar művészetet reprezentálni, és a meghívott magyar festőkkel kapcsolatos fenntartásait a következő módon fejezte ki: „Keleti. Than. Országh. Ezen művek az érdemök szerint a lépcsőkön és előszobában voltak felfüggesztve. Kár, hogy a művészeket is e művek mellé nem függesztették.”

Látható lesz Hubay 18 dala is a kiáílításon. 

Szűts-Novák Rita: Miután a Petőfi-költemények díszkiadásában megjelent Zichy négy illusztrációja, felkereste őt Hubay Jenő, a fiatal hegedűművész, és felkérte, hogy Petőfi megzenésített verseinek kiadásához készítsen rajzokat. Az ezeket a kottákat tartalmazó dokumentum az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található, és kiállításunkon is szerepet kap.

Készülünk a Zichy-tárlatra! #exhibition #kiállítás #zichy

Nem hagyhatjuk ki Zichy Mihály erotikus rajzait sem. 

Szűts-Novák Rita: Erotikus tusrajzait utolsó pétervári éveiben készítette a cári udvar megrendelésére, úgymond belső használatra. 1896-ban jelent meg a Breviarium Eroticum 58 rézkarcból álló albuma, ami alapját képezte az 1911-es Lipcsében kiadott, és részleteiben kiállításunkon bemutatott Liebe-sorozatnak, ami a könyvtár ún. rezerv törzsanyagának részét képzi.

A Liebe szereplőit nagy valószínűséggel a cári udvar tagjai inspirálták, a legenda szerint Zichy különleges engedéllyel egy kulcslyukon tekinthetett be az ott élők intim életébe. Babits Mihály Erato című kötetében szintén viszontláthatjuk a képek egy részét.

Kiállításunkon Zichy Mihály illusztrációival díszített abumok mellett láthatóak lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai, és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, Zichy nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay Jenő 18 dalát tartalmazó kotta is.

Megnyitó: 2016. június 15-én, 15 órakor az 5. emeleti Ereklyetérben. 

Tóth Péter

A poszt címének forrása: Ady Endre: Zichy Mihály halálára, Budapesti Napló. 1906. március 2.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutattuk be kiállításunk legérdekesebb dokumentumait.

Blogsorozatunk végén olyan újságszemelvényeket válogattunk össze, melyek nem feltétlenül szerepelnek a millenniummal foglalkozó szakirodalmakban, azonban jól visszaadják az 1896-os kiállítás hangulatát.

Az 1896. év készülődését az élclapok is megörökítették

„Budapest nagybeteg most, mert mindenütt lázas a munka.”

Kakas Márton, 1896. május 3. 4. o. – Törzsgyűjtemény 

„Négyszáz új elemi iskolát akarnak a milléniumra egyszerre megnyitni. Hiszen ez valóságos gőzoktatásügy!”

Kakas Márton, 1896. március 15. 3. o. – Törzsgyűjtemény 

Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon, szerk. Czobor Béla, Szalay Imre, Budapest, Bécs, Gerlach, 1896. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Készülődés a kiállításra

„Most már naponként érkeznek a szállítmányok a kiállításra. A múlt héten megjöttek több vasúti kocsival az ősi Batthyány-család műkincsei, ékszerek, fegyverek, ezüst és aranyneműek, díszruhák, bútorok, a hadi zsákmányok közt három török sátor, stb. Az Andrássy grófok ősrégi krasznahorkai várából is sok ládát szállítottak Budapestre, telve szakértők által kiválogatott régiségekkel, műritkaságokkal.”

Vasárnapi Ujság, 1896. március 22. 189. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

–––

„A kiállítás reklámozása érdekében körülbelül 200,000 plakát, egy millió kiállítási kép és óriási mennyiségű prospektus bocsáttatott ki a világ minden irányába.”

Magyarország, 1896. május 2. 17. o. – Törzsgyűjtemény 

A Történelmi Főcsoport hivatalos katalógusa, Budapest, Kosmos, 1896. – Törzsgyűjtemény 

„Az ezredéves kiállítás katalógusát ma küldötte szét a kiállítás igazgatósága; a katalógus már ma a megnyitás napján kaphatók lesznek, még pedig nemcsak egészben a főkatalógus, hanem mind a húsz csoportnak külön-külön csoportkatalógusa is. Ezeknek a csoport katalógusoknak a kiadása azért volt kívánatos, hogy a szegényebb sorsú érdeklődők nagyon olcsó áron juthassanak a saját szakmájuk, a saját csoportjuk katalógusához, s ne legyen szükséges ezért a főkatalógust egészben megvásárolniok, a főkatalógus különben sem állván egyébből, mint közös tokba zárva az összes csoportkatalógusokból. A katalógusok mindegyikébe szakírók írták meg az illető szakismertetést, történeti fejlődését és mai állását. A katalógusok szerkesztésének óriási munkáján Ráth Károly, a kereskedelmi múzeum igazgatója, Mudrony Soma, az orsz. iparegyesület igazgatója és Micseh Endre keresk. miniszteri segédtitkár kiállítási előadó osztoztak.”

Magyarország, 1896. május 3. 7. o. – Törzsgyűjtemény 

Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás általános katalógusa IX. Gépipar, szerk. Mudrony Soma, Ráth Károly, Micseh Endre, Budapest, 1896. – Törzsgyűjtemény 

Háttérmunka

„Az ezredéves kiállítás tartamára, az idegenek kalauzolására tolmácsirodát szerveznek. Az irodában az összes nemzetiségek és minden nagyobb nemzet képviselve lesz. Csupa művelt embereket alkalmaznak, akik nemcsak a kiállítás területén, hanem a főváros összes látnivalóihoz is elkalauzolják az idegeneket.”

Ország-Világ, 1896. március 29. 207. o. – Törzsgyűjtemény 

–––

„A fővárosban a legutóbbi napokban egy új és nagy szép divat kapott lábra. A hölgyek karkötőiről, az óralánczokról, nyakékekről, pénzestárczákról, nyakkendőkről eltűntek a régi szokásos formájú apróságok: a Szent-György tallér, a négylevelű lóhere, a szerencsedisznó és turbános szerecsen, s a helyöket a millennium ünnepét jelképező, igazán ízléses, művészi kivitelű millenniumi emlék-érem foglalta el.”

Millenniumi Ujság, 1896. július 20. 7. o. – Törzsgyűjtemény 

Goró Lajos: Az ezredévi kiállítás korzójáról. Fénykép a Vasárnapi Újság 1896. október 18-án megjelent ([693]. o.) számában, a Digitális Képarchívumban 

„A kiállítás főfelügyelőségénél a kiállítás területén talált tárgyak egész kis múzeuma őriztetik. Hogy mi mindent nem vesztettek és találtak meg a kiállítás területén, arról igen érdekes tájékoztatásul szolgálhat a következő jegyzék. Az itt felsorolt tárgyak igazolt tulajdonosaik által átvehetők a kiállítási kapitányságnál. [Néhány példa a 38 tételes listából:] egy látcsőtok, egy katonai ezüst érdemkereszt, egy lábas, egy boros üveg, egy elkobzott csomag, egy szalmakalap, egy tavaszi gyermekkabát, egy kulcs, egy ékszerkő, két kiállítási bérletjegy.”

Magyarország, 1896. június 4. 8. o. – Törzsgyűjtemény 

Az ideérkező vendégek elszállásolásának lehetséges módjai

„Időleges lakást ajánlok a kiállítást látogató egyeseknek, valamint egész családoknak. Egy vagy két szoba, külön bejárattal, a villamos városi vasút mentén, pontos kiszolgálás, tisztaság, kényelem, és kívántra fürdő biztosíttatik.” /Apróhirdetés/

Magyarország, 1896. május 5. 15. o. – Törzsgyűjtemény 

Kiállítási barakk. Fénykép a Vasárnapi Újság 1896. augusztus 16-án megjelent (548 o.) számában, a Digitális Képarchívumban 

„Hogy az ezredéves kiállítást a szegényebb sorsú polgárok is meglátogathassák, arra nézve igen hasznos és czélszerű intézménynek bizonyultak a Gizella-úton felállított barakkok és a népkonyha, hol a felrándulók igen olcsó lakásban és ellátásban részesülhetnek.”

Vasárnapi Ujság, 1896. augusztus 16. 549. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

Búcsú a kiállítástól

„Vége felé közeledik már a kiállítás, az ezeréves ünnep legszebb alkotása. Még csak rövid két hónap, s elcsendesedik a most olyan zajos, olyan népes Városliget. [...] De most még pezseg az élet ott künn. A szeptemberi szép napokban talán a legtöbb látogatója lesz ennek a meseszerű tündérkertnek, amelyiknek neve: ezredéves kiállítás.”

Magyar Lányok, 1896. szeptember 13. 607. o. – Törzsgyűjtemény 

Heyer Artúr: Az ezredéves kiállítás madártávlati képe, 1896. In. Kettős kötődés : az Osztrák-Magyar Monarchia, 1867-1918, szerk. Szakács Margit, Székely Júlia, Budapest, Enciklopédia Humana Egyes., cop. 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A teljes sorozat:

1. „egész Budapest illuminálva volt” 
2. Kiállítások itt-ott 
3. Miért éppen 1896-ban volt Millennium?
4. „egész Budapest illuminálva volt” (2)
5. A Tündérváros
6. Séta a kiállításon
7. Milleniumi szórakozások
8. A kiállítás korzójáról

Simon Bernadett 

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

„Zichy, mint Gustave Doré, rendkívüli zseni ... egy tehetségével mindig kitörőben lévő kráter.” – írta Zichy Mihályról Théophile Gautier (1811–1872) nagy francia költő és kritikus. Zichy Mihály az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb művésznek számított a magyar képzőművészetben, grafikai alkotásainak száma ezrekre megy, ezeknek azonban csak egy kisebb hányada ismert Magyarországon.

Kiállításunkon Zichy Mihály illusztrációival díszített abumok mellett láthatóak lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai, és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, Zichy nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay Jenő 18 dalát tartalmazó kotta is.

Megnyitó: 2016. június 15-én, 15 órakor az 5. emeleti Ereklyetérben. 

Szarka Anita és Szűts-Novák Rita kurátoraink a kiállításon is látható Zichy-művekből válogattak különleges illusztrációkat posztunkhoz, s a képeket röviden ajánlják is.

1. Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye 1893-as 3. díszkiadásának borítója

Szarka Anita: Mintha minden a korra jellemző díszítőelemet egyszerre alkalmaztak volna ennél a borítónál, ami igen hatásos figyelemfelhívás lehetett.
Szűts-Novák Rita: Zichy lelkisége Madách lelkiségével csaknem azonos, ezért is volt neki könnyen megoldható feladat Az ember tragédiájának illusztrálása. Az a tény, hogy az első kiadást a következő években megannyi egyre díszesebb kiadás követte, az olvasók telhetetlenségének műve, hiszen az 1880-as évek végétől minden magára adó tehetősebb ember a polcán szerette volna tudni a Tragédiát.

2. Zichy Mihály arcképe a Vasárnapi újság 1872. 2. számában

Szarka Anita: Rusz Károly portréján Zichy tekintete igen szuggesztív, élő.
Szűts-Novák Rita: „Zichy Mihály kitűnő festész hazánkfia, kinek arczképével s egy kisebb rajza másolatával kedveskedünk olvasóinknak” – ekképp kezdődik A Vasárnapi újság 1872. január 14-i száma. Azért zárójelben megjegyezném, hogy az újság szerkesztője ekkoriban (1867–1905) Nagy Miklós volt, akivel Zichy jó munkakapcsolatot, csaknem barátságot ápolt, így nem vitás, hogy a Zichyről szóló dicsérő cikk nem pusztán az elismert szaktekintélynek, hanem a főszerkesztő cimborájának is szólt.

3. Az uralkodó pár portréja II. Sándor cár 1856-os koronázási albumában

Szarka Anita: A koronázási albumot több művész egyedi grafikája díszíti, ez a kép azért különleges számomra,  amellett hogy rendkívül látványos, mert Zichy közösen készítette Monighettivel, aki a portrék körüli díszítésért felel.
Szűts-Novák Rita: Apja halála után, kiélezett politikai helyzetben II. Sándor cárnak, ha lehet, még fontosabb volt, hogy mind a külpolitikában, mind a belpolitikában, szó szerint fényes kép rajzolódjon róla. Ehhez kellett Zichy, illetve még számos orosz, francia és német festő, akiknek amellett, hogy megörökÍtették a koronázási ünnepély rangos résztvevőit, a lelkes jobbágyokat, parasztokat is papírra kellett vetniük, hirdetve az udvar rendkívüli nagyvonalúságát.

4. Zichy Mihály tanítványa, Mary által készített portréja

Szarka Anita: A mester és tanítvány kapcsolata igen bensőséges volt, ez áthatja a portrét is.
Szűts-Novák Rita: A Zichy-tanítvány, Mary Etlinger (az orosz cári család orvosának nevelt leánya) sokáig Zichyvel tartott világot átívelő szakmai útjain. Nem tisztünk a tanár-tanítvány viszonyt megkérdőjelezni, de számos adat azt támasztja alá, hogy a művész komolyan kötődött a portréját rajzoló gyönyörű, fiatal lányhoz.

5. Zichy Mihály csókábrázolása Lermontov orosz költő Démonjához

Szarka Anita: Egyszerűen szép. Zichy démonjait az angyaloktól jóformán csak az arckifejezésük különbözteti meg, egy vonzó fiatal férfi elcsábít egy ártatlan leányt, a szárnyak pedig... a ráadás.
Szűts-Novák Rita: Anitával sokat gondolkoztunk rajta, ki lehetett a Zichy romantikus képein visszatérő női arc tulajdonosa. A rejtély megoldódni látszik, aki kíváncsi, vegyen részt a június 15-i kiállítás megnyitóján vagy a Muzéj (június 25.) egyik tárlatvezetésén 19 vagy 22 órakor.

6. Zichy Mihály illusztrációja az 1890-ben kiadott Aradi vértanúk albumához

Szarka Anita: A mű címoldalát választottuk, amely tökéletesen mutatja Zichy érzéseit, hazaszeretetét az 1848-1849-es forradalom leverésével kapcsolatban.
Szűts-Novák Rita: A csalódott magyarságnak a forradalom leverése után pár évtizeddel joggal szüksége volt a történelme megfelelő minőségű díszalbumban kiadott dokumentálására. A könyvben a vitathatatlanul legszebb kompozíciók, Zichy Mihály művei, a Múlt és Jelen címet viselő képek.

7. Rusztaveli A tigrisbőrös lovag 1888-ban Szentpéterváron megjelent eposzának borítója

Szarka Anita: Gyönyörű dombornyomású díszmű, a grúz betűk mintha maguk is a díszítés részei lennének.
Szűts Novák Rita: Érdekesnek tartom, hogy Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Tbilisziben a mai napig köztéri szobra van és utca is viseli Zichy nevét.

8. Arany János Vörös Rébék című művének illusztrációja

Szarka Anita: Arany János balladája és Zichy karakterei szerves egészet alkotnak, a kötetben végig. Az ember kedvet kap, hogy újra elolvassa, rácsodálkozzon a sorokat kísérő „beszélő” arcokra.
Szűts-Novák Rita: Arany balladáit addig is hátborzongatóan zseniálisnak tartottam, amíg nem ismertem Zichy hozzá készült rajzait. Mára azt gondolom, hogy ezek a versek Zichy rajzaival nyerték el tényleges jelentésüket, és így válhat teljesen természetessé az is, hogy a Vörös Rébék kerítő boszorkánya az egyik pillanatban a szemünk előtt változik varjúvá a ballada olvasása közben.

9. Zichy Mihály a Tragédia XV. színéhez készített, Az Úr: „Küzdj’ és bízva bízzál!” című illusztrációja

Szarka Anita: Monumentális, jól mutatja az ember esendőségét, a figurák karakteresek, itt is együtt él az írott és rajzolt mű.
Szűts-Novák Rita: Zichy egyik vitathatatlan erőssége az emberi és állati anatómia kidolgozásában rejlik, anélkül hogy a néző szemszögéből az emberi test esztétikájának befogadása a kép általában megrázó, elgondolkodtató témájának megértése rovására menne.

#kurátorok Szarka Anita és Szűts-Novák Rita. #selfie #library #exhibition #picoftheday Június 15-től új kiállításunkon Zichy Mihály orosz cári udvari festőként folytatott munkásságának példái, a művész által illusztrált díszalbumok mellett láthatóak lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai, és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay 18 dalát tartalmazó kotta is.

A kiállítás 2016. szeptember 15-ig a könyvtár nyári zárvatartásának ideje alatt is látogatható.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 7. rész.

A látványosságok és a szórakozási lehetőségek nem szorítkoztak csupán a kiállítás helyszínére, hiszen az akkori Növény- és Állatkert (a volt Vidámpark), valamint a Lágymányos területén a középkori és török kori Buda elevenedett meg.

Az Ős-Budavára mulatókomplexumot két módon lehetett megközelíteni: a kiállítás területéről egy hídon – mintegy átsétálva egy másik világba – és kívülről az V. Főkapun át. A jelmezes felvonulások, mulatságok, az egzotikumnak számító látványosságok, mint például a fakírok, óriások és törpék és a nagy befogadóképességű vendéglátó egységek mind hozzátartoztak a keleti hangulatot idéző helyhez.

Az Ős-Budavára egyik épülete – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

„Az állatkertben hatalmas épületcsoport emelkedik, bástyákkal, ódon-szerű épületekkel, minaretekkel, mecsetekkel. Ez Ős-Budavára, melybe a kiállítás területéről is [be] lehet jutni, egy nagy hídon keresztül. Ős-Budavára mulatóhely lesz, az épületekben zene-csarnokok, kávéházak, czukrászat, zene-előadások. Az építő vállalkozók e hó 24-én mutatták be a meghívottaknak a nagy és érdekes telepet, mely a török időkbeli Budavárát igyekszik feltüntetni. Különösen tetszett Ujváry Ignácz körképe, a mely a vár bástyáit, a régi Krisztinavárost és Pest városát ábrázolja.”

Vasárnapi Ujság, 1896. március 29. 205. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis

A programokról az „Ős-Budavára” című napilap tájékoztatta az érdeklődőket. A Szekula Hugó által alapított „Ős-Budavára” több mint egy évtizeddel élte túl a millenniumi kiállítást.

Ős-Budavára. Napilap, 1896. május 10. Címlap – Törzsgyűjtemény 

A szórakoztatónegyed kiváló ismerkedési hely is volt, amelyről az alábbi apróhirdetés tanúskodik:

„Ős-Budavárában kedden velem szemközt vacsorált fekete ruhás, fehér mellényes, zöld kalapdíszű bűbájos barna hölgytől közeledésre engedélyt kér az átellenes asztalnál harmadmagával ült e lap kiadóhivatalába.”

Magyarország, 1896. május 28. 15. o. – Törzsgyűjtemény

Ős-Budavári hangulat, 1896. – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

Kissé távolabb, a Lágymányoson szintén alakult egy hasonló koncepciójú mulatónegyed, Konstantinápoly Budapesten néven. A vízi környezetben berendezett, a Kelet misztériumát tükröző bazárt, dzsámit és vendéglátóhelyeket tartalmazó „várost” Somossy Károly, a Nagymező utcai Orfeum akkori tulajdonosa hozta létre. A hajóval megközelíthető komplexumban állandó programnak számítottak a tűzijátékok, a „tengeri ütközetek” és a különféle zenei és keleti táncokat bemutató előadások. A helyszín azonban távol esett a városközponttól, így emiatt s a nyári szúnyoginvázió következményeként még a kiállítás bezárása előtt csődbe ment.

A Konstantinápoly Budapesten komplexumot hirdető képeslap – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

„A mulatóhelyet, melyet tudvalevőleg egy részvénytársaság építtetett a szépfekvésű Lágymányoson, Pünkösd vasárnapján átadják a közönségnek, mely bizonyára nagy számmal fogja megtekinteni a főváros ez új látványosságát és szórakozóhelyét. Mint értesülünk, egész Pünkösd vasárnapon ingyen lehet a mulatóhelyet megtekinteni.”

Millenniumi Ujság, 1896. május 20. 11. o. – Törzsgyűjtemény 

A mulatónegyedek mellett történelmi eseményeket megörökítő körképeket és festményeket is bemutattak a nagyközönségnek. Feszty Árpád A magyarok bejövetele című munkája 1894-re készült el, s a mai Szépművészeti Múzeum helyén álló épületben, a Rotundában helyezték el. A Feszty-körkép néven ismert alkotás ma az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található. Ezen felül még számos körképet mutattak be (Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem, Budavár 1849-es bevételének körképe, A hódoló díszfelvonulás, Koscziuskó győzelme Raczlawiczánál, Pokol). Nagy látogatottságnak örvendett az Andrássy út 129. számú épületben kiállított Ecce homo című festmény, Munkácsy Mihály alkotása is.

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele című körképének épülete – SZT Album 133-Városliget – Színháztörténeti Tár

„Feszty Árpád óriási körképét ezekben a napokban előreláthatólag sokan megnézik, miért is a tolongás elkerülése végett ajánljuk a t. közönségnek, hogy a körkép megnézésére a reggeli, délelőtti és a déli órákat használja fel. A körkép nézőtere különben reggeli 6 órától esti 10 óráig nyitva van a közönségnek […] a nézőtéren a víznek kellemes csobogása mellett egész tátrai hangulat uralkodik, s az időnkint szétporlasztott fenyőerdőillat teljessé teszi az illúziót.”

Magyarország, 1896. június 7. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

A Sugár úton a Régi Műcsarnokban (ma: Andrássy úton a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete) a viaszfigurákat bemutató Plasticon érdekes látványosságnak számított.

„Ma délelőtt a főváros egy új látnivalóval gazdagodott, még pedig érdekes és nagyvárosias látnivalóval. Amiben Páris, Berlin, London régen gyönyörködött, s amije Budapestnek mindeddig nem volt: híven az életből, képekből, színdarabokból mintázott viaszfigurák nagyszabású kiállítását nyitották meg Plasticon névvel az Andrássy úton, a régi képzőművészeti csarnokban. Az emelet tele van külföldi és magyar híres emberek és asszonyok alakjaival, bájos jelenetekkel és történelmi képekkel, amelyek közül különösen szép a világítás effektusaival is kiemelt Szixtini Madonna és Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című képek. [...] A földszintet csoda-tükrök, tündérkertek s más egyéb látnivalók foglalják el.”

Budapesti Hírlap, 1896. május 17. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

Simon Bernadett 

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 6. rész.

 Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás Közleményei című lap 1897. augusztus 20-ai száma szerint – a fél év során 5 823 636 fő látogatta meg a kiállítást.

„A mai nappal vette kezdetét a kiállítás rendes élete. A megnyitás fényes ünnepe után következett az első vasárnap, melyen vagy ötvenezer ember árasztotta el a kiállítás csarnokait, pavillonjait, sétányait.”

Magyarország, 1896. május 5. 3. o. – Törzsgyűjtemény 

Az egyes pavilonokban kizárólag Magyarország területén készült termékeket mutattak be, s az épületek külső megjelenése általában utalt az általa reprezentált témakörre is. A tárlatokat a kiállítók minden esetben igyekeztek érdekessé, egyedivé és interaktívvá is tenni, ezért némely terméket a helyszínen készítettek el (például szappant, szivart, vagy a Kiállítási Ujságot is ott nyomtatták) és árusították is.

„Akik megcsinálták a kiállítást, formát adtak azoknak az épületeknek, a melyekben Magyarország ezeréves múltját és ezer esztendőre jussot adó jelenét a világnak közszemlére kiteszi, az volt a gondolatjuk, hogy beszélő házakat tesznek oda a néző elé. Hadd mondja el minden ház maga minden nyelven érthető beszéddel, hogy mire való, mi lesz benne. Így lett, hogy minden kiállítási épületen, még mielőtt befordulunk a kapuján, már előre meglátjuk, mi a hivatása.”

Magyar Szalon, 1896. március. 1275. o. – Törzsgyűjtemény 

A millenniumi kiállítás madártávlati képe – SZT Album 133-Városliget – Színháztörténeti Tár

A kiállítás megtekintése egy nap alatt. Kalauz az Ezredéves Kiállításban című kiadvány négy sétát ajánlott a közönség számára. Az egyes részlegek a kiállítás tematikáját és a pavilonok által jelképezett időbeli egységeket is jelölik. A látogató, ha követte a brossúra útmutatásait, akár egy nap alatt ízelítőt kaphatott a kiállítás főbb pavilonjaiban bemutatott témák sokszínűségéről. Az első, az I. Főbejárattól induló leghosszabb séta magában foglalta például a hadfelszerelési bemutatót, a Néprajzi Falut, a Budapest fő- és székesfőváros csarnokát. A második, a II. Főbejárattól indult és egyenesen a központi – az Iparcsarnok, a világító szökőkút és a korzó által határolt – területre vezetett. Ezen az útvonalon lehetett eljutni a Vajdahunyad-várához is. A harmadik útvonal által behatárolt területen az emberi életre (egészségügyi, gyermeknevelési stb.) vonatkozó pavilonok mellett főként pezsgős- és bor-csarnokok helyezkedtek el, a negyedik leírást követve pedig a közlekedéssel és a nehéziparral kapcsolatos pavilonokat találhatták az odalátogatók.

Az első séta szektorában bemutatott termékek az akkori jelenben elért eredményeket és állapotokat tükrözték, a második útvonalon pedig a múlt értékeit és a jelen ünnepélyességét és újdonságait lehetett megismerni. A harmadik és negyedik egység pavilonjai a jövőbeli lehetséges fejlődést jelképezték.

A kiállítás megtekintése egy nap alatt. Kalauz az Ezredéves Kiállításban, 1896. – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

A kiállítás egész területén sehol nem hiányozhattak az egyes különlegességeket, szenzációnak számító újdonságokat kínáló csarnokok, mint például a Telefon-Hírmondó vagy a Tengeri Aquarium pavilonja. Ugyanígy jelen voltak a gyakorlati célokat szolgáló helyiségek, mint a kisebb-nagyobb vendéglők, italkóstolók, jegyárusító bódék, rendőrkapitányság, tűzoltóság, vagy a ruhatárak. A kiállítás területén belüli közlekedést a tárlat saját villamos vasútja segítette, amely a IV. Főbejárattól az I. Főkapuig haladt a kiállítási körút mentén, majdnem 1,5 km hosszan. A kiállítás területén a fél év során számos időszakos, idényjellegű kiállítást is rendeztek, például állat-, és növénybemutatókat.

„A Telefon-Hírmondó kiállítási pavillonjában tegnap szerelték fel a hangosan beszélő tölcsér-t, a mely a hallgatókat méltán bámulatba ejti. A kiállítási pavillonban – anélkül, hogy a fülhöz tartanánk a kagylót – oly tisztán hallhatók a Kerepesi úti központban tartott hangversenyek, mintha a hangversenyteremben ülnénk. Mindenkinek ajánljuk, hogy ne mulassza el meghallgatni ezt a minden távolságot megszüntető, csodálatos új találmányt.”

Magyarország, 1896. május 21. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

A kiállítás bezárása után a résztvevőket díjakkal, oklevelekkel jutalmazták. Ugyanakkor az is nagy megtiszteltetésnek számított, és a későbbiekben is meghatározta az adott iparos vagy kereskedő tevékenységét, ha a király vagy valaki az udvarból meglátogatta a pavilonját, vagy netalán még beszédbe is elegyedett vele. A kiállító ezeket a megtisztelő látogatásokat önmaga reklámozására is fel tudta használni, hiszen ezekről az újságok is gyakran tudósítottak.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

A XX. század számos kiváló költőt, írót, művészt adott nemzetünknek, de a világháborúk és pusztító ideológiák okozta zűrzavarban számos jobb sorsa érdemesebb mű és művész veszett a feledés homályába.

A méltatlanul elfeledettek csoportjába tartozik az 1913-ban született Walder Lajosnak anyakönyvezett Vándor Lajos is, akinek mindössze 32 év adatott arra, hogy alkosson.  

Vándor (dr. Walder) Lajos. Fotó. In. Egy költő élt közöttetek. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vándor Lajos az 1930-as évek mozgalmas irodalmi életének egyik legeredetibb karakterű szereplője volt. Kortársai és barátai közé tartozott többek között Thurzó Gábor, Boldizsár Iván, Jékely Zoltán, Hollós Korvin Lajos, Tábori Pál, Örkény István, valamint Hegedűs Géza, aki posztumusz megjelent köteteihez előszóval is hozzájárult. Élete során csupán két verseskötete jelent meg, Fej vagy Írás (1933) és Csoportkép (1938) címmel.

A Fej vagy írás kiadójaként a Névtelen Jegyző szerepel, amely egy korabeli havilap neve volt, és a szerkesztők segítették a kötet megjelenését. Ebben a lapban jelent meg egyik legismertebb és legkedveltebb verse, a Mi, az ábécé huszonöt betűje:

MI, AZ ÁBÉCÉ HUSZONÖT BETŰJE...

Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz
az ábécé huszonöt betűje -
szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról,
ami Európában történik,
és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell,
az általános betűsztrájkot,
még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is -
ha az európai államok
nem változtatják meg
a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat.
Mi, akik egyformán szolgáljuk az Angol világbirodalmat és a Magyar Királyságot,
a harmadik Francia Köztársaságot és az Orosz Szovjetet, vádoljuk a világ lelkiismeretének sajtófőnökét azzal,
hogy egymás után
a legsúlyosabb sajtóhibákat követi el.
Mi, akik germán vagy latin alakban,
Nyugat minden hadüzenetében és békekötésében jelen voltunk,
vádoljuk a történelemírókat,
akik meghamisítva az emberiség történelmét –
véres nemzeti történelmet akarnak írni.
Mi, akik voltunk Courths-Mahler-regény és Zarathusztra,
Shakespeare-vígjáték és Racine-tragédia,
tiltakozunk az új hadüzenetek ellen,
amelyeknek a tervezete már minden állam
hadügyminisztériumában fellelhető.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
akik az ólombányászok és betűöntők jóvoltából
a svéd óvodás gyerekek énekkönyveiben vagyunk
és az olasz anatómiakönyvekben,
akik a Bibliában vagyunk
és a hadirokkantak igazolványaiban –
tiltakozunk minden sifrírozott távirat
és minden politikai becstelenség ellen,
amelyről mi tudunk, de mások nem tudnak,
mert:
nem akarunk a veszteséglistákon újra mint nevek szerepelni,
amelyet az özvegyek és az árvák
könnyes szemekkel olvasnak el.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
az A-tól az Ó-n keresztül a Z-ig
követeljük a világbékét és követeljük a jogegyenlőséget,
és hajlandók vagyunk, lemondva autonómiánkról,
csupán nyolc betűvé összezsugorodni –
hogy a pornográf és detektívregények helyett
beleégessük az emberek szemébe ezt a szót, hogy:
Szeretet.

Névtelen jegyző. Szépirodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Főszerkesztő: Rózsahegyi György. Budapest 1923. – Törzsgyűjtemény 

Vándor Lajos: Csoportkép. Borító. Budapest, Cserépfalvi, 1938. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A versek azonnal ismertséget hoztak a fiatal költőnek, olyannyira, hogy az 1938-as Csoportkép című kötetet már a Cserépfalvi Kiadóvállalat jelentette meg. Vándor Lajos segítette a Keresztmetszet című lapot is, amely 3 évfolyamot is megélt 1934 és 1936 között. Leginkább a szabadvers műfajában alkotott, vagyis olyan költeményekről beszélhetünk, amelyek az igazi versekhez képest prózák, de a prózai szövegekhez képest versek. Hegedűs Géza jellemzése szerint:

Gondolattársításai, szóképei és hasonlatai talán Rejtő Jenő prózájához állnak a legközelebb. A Howard-féle abszurditásokban válik ehhez hasonlóan komikus képtelenségekké a szorongás. Az akkoriban minálunk ismert kortársi költészetből talán Erich Kästner hangulatvilágában lehet némi hasonlóságra találni. Az a kesernyés társadalomkritika, amely elutasítja mindazt, ami van, anélkül hogy bármiféle politikai kilátása volna, de mosolyba burkolja reménytelenségét, sok mindenben emlékeztet a két költőben egymásra. De Kästner lágyabb, verselése általában zeneibb, gyakran közel áll a sanzonhoz, és formavilága ritmikában is, rímhasználatban is hagyományos. Képanyagában az impresszionizmus folytatása. Vándor viszont következetesen szabad versekben fejezi ki magát. Ez a szabad verselés igen változatos: az egyértelműen lírai prózától a jambikus hullámzásig terjed. Leggyakrabban hangsúlyozottan köznapi-prózai. Képei az expresszionista hagyomány meglepetésre kiélezett, váratlan gondolattársításokkal játszó költői módszerre vallanak.

Vándor (dr. Walder) Lajos: Egy költő élt közöttetek, Előszó. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

A rejtői párhuzamállítást halálának groteszk körülményei is erősítik. Hiszen munkaszolgálatosként túlélte a Gunskirchen-i megsemmisítő tábor poklait, majd miután 1945. május 6-án elhagyta a tábort, több heti éhezést követően egy marhakonzerv azonnali elfogyasztása annyira megterhelte legyengült szervezetét, hogy végül ez okozta vesztét. 

1945. május 6-án ő is ama megfogyatkozottak közt volt, akik mégis megérték a felszabadulást. Tökéletesen egészségesnek látszott, csak nagyon éhes volt, mint mindenki. És amikor a szomszédos Wels városában az amerikai katonáktól kapott egy félkilós húskonzervet – minden figyelmeztetés ellenére, hogy helyesebb előbb valahol tejet inni, könnyű, cukros ennivalót lenyelni, mielőtt régóta éhező gyomrát megterhelné –, nem tudta megállni, vagy bízott elpusztíthatatlanságában, azonnal felbontotta a bádogdobozt, és amúgy hidegen megette a fűszeres húst. Nemsokára elviselhetetlen görcsök rontottak rá. Eltámogattam a kórházig. Én is éhes voltam, de sikerült tejet találnom, cukrot is ehettem, mielőtt nehezebb ételt lenyeltem volna. Akkor visszamentem a kórházhoz és megkerestem Vándort. Mire az óriási teremben a hevenyészett szalmafekhelyen megtaláltam – már nem élt. Nem vártam meg a temetését, siettem haza. De tanú vagyok rá, hogy „nem veszett nyoma”, én láttam utoljára élve, én láttam minden barátja és ismerőse közül egyedül a holttestét. Azóta nemegyszer írtam, beszéltem róla, de senki se figyelt fel rá. És elfelejtették, hogy a harmincas évek egyik méltán népszerű, tehetséges költője volt. De most már újra eszünkbe juthat, hiszen verseit és drámáit messze külföldre – Ausztráliába - szakadt gyermekei megőrizték, és ezek lám a közelmúltban mégis megjelentek minálunk.

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Magyar Elektronikus Könyvtár

Családja 1956-ban elhagyta Magyarországot és Ausztráliában telepedtek le. A szerző lánya, Walder Ágnes jelenleg is ott él, és a közelmúltban rangos díjat is nyert édesapja verseinek angolra fordításával. Az Independent Book Publishers Association szervezet Benjamin Franklin-díját nyerte meg Become a Message című kötetével

A család gondosan őrzi az édesapa hagyatékát, ennek is köszönhető, hogy 1989-ben megjelenhetett az Egy költő élt itt közöttetek című kötet, amely tartalmazza a ’30-as években kiadott két verseskötetet, annak korabeli kritikáit, valamint, számos a hagyatékból előkerült, korábban ki nem adott verset is. A könyv előszavát a kortárs jó barát Hegedűs Géza írta. Valamint 1990-ben jelent meg a Pompei című kötet is, amely két drámát, a Türtaioszt és a Pompeji vázát tartalmazza. Ezek a művek már a munkaszolgálat alatt születtek, és csak a család féltő megbecsülésének segítségével láthattak végül napvilágot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban immár digitálisan elérhető mindaz, ami életművéből nyomtatásban is megjelent.

• Vándor Lajos: Csoportkép 
• Vándor Lajos: Egy költő élt itt közöttetek  
• Vándor Lajos: Fej vagy írás
• Vándor Lajos: Pompeji Két dráma 

A Become a message című kötet alkotója, Walder Ágnes az Egyesült Államokban vehette át műfordító munkájáért a jól megérdemelt díjat, s ezt követően hazánkba látogatott. Ekkor találkozott személyesen az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának munkatársával, Maczelka Árpáddal. Megbeszélésük gyümölcseként mára mind a négy fent említett kötet elérhetővé vált a MEK-ben.

Ahogy az 1989-es kötetnek, úgy a mostani digitális megjelenésnek is az a célja, hogy több figyelmet kaphasson egy olyan zseniális költő, aki páratlan tehetséggel rendelkezett, de sajnos rossz időben jött a világra. Ki tudja, talán ha csak néhány évet kaphatott volna az alkotásra, akkor most Radnóti Miklós és Illyés Gyula mellett róla is megemlékeznének az irodalomkönyvek. Bár talán még most sem késő.

40 éve hunyt el Latinovits Zoltán színész, rendező (1931–1976)

„Hosszú kitérő után, egyetlen kofferemmel Debrecenben felcsaptam színésznek. Azóta tizenhárom év telt el, játszottam Debrecenben, Miskolcon, Budapesten, Szabadkán, Novi Sadon, Zomborban, Gyulán és Kecskeméten, deszkán és vásznon, mikrofon előtt és televízióernyőn. Végül maradtam, mi voltam: magánszínész. Száznyolcvan-kétszáz eljátszott szerep után, ha visszagondolok elmúlt harmincnyolc évemre, harcolva, elbukva és újraszületve, ha most újrakezdhetném, ugyanezt a nehéz, hosszú kitérőt választanám.” (1969)

Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára. Összegyűjtött írások. Szerk., az előszót és a jegyz. Írta Szigethy Gábor. Budapest, 1985, Magvető, 289–290. o. – Törzsgyűjtemény 

Bolingbroke szerepében, Shakespeare II. Richárd című tragédiájában. Bodrogi Gyula mint II. Richárd király, Körszínház, 1962 – Színháztörténeti Tár

E mondatokat a 40 éve, 1976. június negyedikén este elhunyt Ködszurkáló, Latinovits Zoltán vettette papírra Önarcképe megfogalmazásakor. Most rá emlékezünk, s nem elsősorban tragikus és titokzatos, máig boncolgatott, de meg nem oldott legendává vált halálára s annak emberi-művészeti-társadalmi következményeire, de életére, különleges alkotói és előadói energiájára és hatására. Életének, művészetének, karakterének megmagyarázhatatlan és különleges jegyeire, melyekkel mindmáig hat, pedig már alig vannak, akik személyesen ismerhették, dolgozhattak vele, láthatták élőben, akik harcoltak vele, akik tanultak tőle.

Orin szerepében. O'Neill: Amerikai Elektra című drámájában. Sulyok Mária mint Christine, Vígszínház, 1963. – Színháztörténeti Tár

Latinovits különlegessége az őserőben lehet, mellyel minden „korszerű”, az 1960–70-es évek művészetére és közösségére jellemző kialakult rendet és kategóriákat, sémákat és halott formákat képes volt visszabontani, lerombolni a gyökerekig, föltárva egyúttal valódi értéküket és értelmüket: a színészetet, a költészetet, a közösségi alkotást, a technikai csatornákon is átjutó személyes hatást teremtette újra bátran, féktelenül.

Rómeó szerepében Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájában. Bilicsi Tivadar mint Lőrinc barát, Vígszínház, 1963. – Színháztörténeti Tár

Merészen szembeszállt a biztos szimpátia és siker receptjeit kiállító művészekkel és közönségükkel, volt ereje fölbontani a megszokott kereteket, a szakmai, a személyes és a politikai-kultúrpolitikai pályák megrajzolt partvonalain átlépve maradt mindvégig, mi volt: Latinovits. Az egyetlen e nemben, e néven. Máig feszültségeket vált ki, érzelmi frontokat nyit, értetlenséget vagy épp rajongást szül előadó-művészete, és szenvedélyes, gyakran szélsőséges, de meg nem alkuvó mondatait még fél évszázaddal megjelenésük után is újraolvasnunk, újraértelmeznünk kell, nem hagy nyugodni a Balatonszemes temetőjében 40 éve nyugvó színész.

Az őrnagy szerepében Örkény Tóték, Nagy Attila mint Tót, Hacser Józsa mint Ágika, Thália Színház, 1967. – Színháztörténeti Tár

Latinovits Zoltán (1931–1976) Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színész. Bajor Gizi „fedezi föl” egy gimnáziumi önképzőköri színielőadáson. Nem készül színésznek, 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. De sportol, sokat szaval diákéveiben, amatőr színjátszóként ismerkedik a mesterséggel. 1956-ban azután nem mérnökként helyezkedik el, hanem segédszínész lesz Debrecenben. 1957-től 1976-ig tartott pályáján mintegy 75 szerepben lép színre. 1959-től film- és televíziós szerepeket is kap, rádiózik és szinkronizál, s pályája későbbi szakaszában (1971-től) rendez is. Intellektuális, de kevéssé átalakuló színészként formálja meg szerepeit, és egyéni stílust alakít ki szavalóművészetével. Foglalkoztatja a művészet, a színház szerepe, helyzete és jövője, szenvedélyesen ír. 1973-ban jelenik meg nagy hatású, Ködszurkáló című kötete. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1265540

Vojnyickij szerepében Csehov Ványa bácsi című drámájában. Darvas Iván mint Asztrov, Tomanek Nándor mint Szerebrjakov, Vígszínház, 1970. – Színháztörténeti Tár

Sirató Ildikó

„A nemzeti alvás ideje alatt szünetel a tanítás. Jó éjszakát!’

(Dörmögő Dömötör szerencséje, Budapest, Franklin-Társulat, 1943.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Sebők Zsigmond (Párkány, 1861. 09. 22. – Budapest, 1916. 06. 04.) Cserebogár úrfi, Tilinkós Lajkó és leghíresebb alakja, Maczkó úr, alias Dörmögő Dömötör megalkotója, a gyermekirodalom egyik klasszikusa, tanulmányait követően egyes források szerint műegyetemi, mások szerint jogi tanulmányokat folytatott, majd újságíróként helyezkedett el, számos lap munkatársaként dolgozott.

Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör és a labdarúgók, Budapest, Cicero, 1996. –Törzsgyűjtemény

1882-ben a Pesti Hírlapnál, majd Szegedre költözve 1884-tól 1887-ig a Szegedi Naplónál dolgozott hírlapíróként. A tárcák mellett novellákat, anekdotákat kezd írni, elsősorban Mikszáth hatására. Itt ismerkedik meg Pósa Lajossal, Pósa bácsival is, aki később publikálási lehetőséget biztosít számára Az Én Ujságom című gyermeklapban.

1887-től ismét a fővárosban él, a kilencvenes évek elejétől a Budapesti Hírlap tárcarovatának vezetője. De ír a Kakas Márton című szatirikus élclapba, Keve álnév alatt (is) az Új Idők-be, az Esti Ujságba.

Itt olvasgathat Kevétől további írásokat:

1889-ben kezd el Pósa már említett pedagógiai lapjánál, Az Én Ujságomnál dolgozni, egészen 1909-ig, amikor Benedek Elekkel megalapítják a Jó Pajtást.

Közben folyamatosan írja gyermekkönyveit, köztük a legnagyobb sikert elért Maczkó-, új kiadásokban: Mackó-történeteket, melynek főhőse a Jó Pajtás-tól kezdve Dörmögő Dömötör néven folytatja kalandozásait. A világháborút követően, hiába a népszerűség és a több kiadást megért kötetek, nem igen tudnak mit kezdeni mackónk történeteivel. Majd csak 1957-ben keltik ismét életre, a nevét viselő gyereklap megjelentetésével.

Novelláskötetei, ifjúsági regényei és két életrajzkötete (Petőfi, Kossuth) népszerűségének köszönhetően több irodalmi társaság is tagjául választotta (Petőfi, Dugonics, Kisfaludy Társaság)

Kakas Márton 1904. 02. 14. (7. szám) 5. oldal – Arcanum  

Sikerére jellemző, hogy még életében „kölcsönvették” hőse nevét, és külön utakon folytatták kalandjai leírását. Halála után pedig több szerző is próbálkozott folytatni a mackó-történeteket.

Zempléni P. Gyula átdolg.: Maczkó Feri története. Mesés elbeszélés az ifjúság számára. Budapest, Eisler G., 1905. – Törzsgyűjtemény  

Könyveinek olvasottságára jellemző, hogy az eredeti kiadások közül elvétve találni olyat az OSZK raktáraiban, melyek ne lennének szakadtra olvasva.

Maczkó úr szárazon és vizen. Budapest, Singer és Wolfner Kiadása, 1910. – Törzsgyűjtemény 

Sokan egyfajta millenniumi- majd világháborús körképet (ironikus korképet) látnak a Mackó-mesékben. Mackó Muki, a máramarosi méztermelő utazásai során bejárja az akkori Magyarország vidékeit, megismeri szokásait, mindennapjait. Az Én Újságom könyvei sorozatban jelenik meg pl. Mackó úr a Balatonon, de társaival eljutnak a Retyezátra, a tengerhez, keresztül-kasul bebarangolják Szegedet is.

Medve- és egyéb állattársaival igyekeznek beilleszkedni a jó magyar polgárok közé. Az ingyenélő iszákos (Hörpentő sógor), az állataival hasonszőrű tenyésztő (Bárány Jeremiás és segítője, Habakuk) nem is nagyon lógnak ki abból az emberi világból, melyben mozognak.

Maugsch Gyula alkotása Mackó Mukit és Róka Misit ábrázolja. Készült 1936-ban, ma az Európa ligetben található.

Fiatalon, 55 éves kora előtt érte utol a halál. Emlékbeszédét, mely a Nyugatban is megjelent, Molnár Ferenc – aki a Jó Pajtásban szerzőtársa is volt – írta.

Könyvei a mai napig méltán népszerűek és sikeresek az olvasók körében. A hasonló főszereplő-névvel született „hamisítások” a könyvtárak mélyén porosodnak, oszladoznak, de az eredeti Mackó-történetek újból és újból élni kezdenek.

A legutóbbi kiadásoknak dicséretére legyen mondva, hogy megőrizték az eredeti rajzokat, pl. Mühlbeck Károly munkáit. S mivel az eredeti kiadások általában ugyanabban a külső borítóban jelentek meg, így utólag szintén a belső rajzokból válogattak a címlapra.

Sebők Zsigmond művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• A bogarak háborúja 
• Cserebogár úrfi a tengeren 
• Dörmögő Dömötör és a labdarúgók 
• Dörmögő Dömötör és a labdarúgók [Hangoskönyv] 
• Dörmögő Dömötör szerencséje 
• Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön és a nagy ládával 
• Elbeszélések 
• Falusi cica Budapesten 
• Mackó úr újabb utazásai 
• Mackó úr utazásai. Mackó úr a Bakonyban 
• Mackó úr vendégei 
• Maczkó úr első utazása 
• Maczkó úr harmadik utazása 
• Maczkó úr második utazása 
• Pusztai élet. Elbeszélések 
• Szinfoltok 
• Városi cica falun 

Róla ajánljuk: Katona Piroska: Sebők Zsigmond, Kecskemét, Szerző kiadása, 1939. 

Kötél Emőke

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 5. rész.

Sok újság Tündérváros néven emlegette 1896-ban a Városligetet, ahol 520 000 négyzetméternyi területen közel 240 pavilonban sorakoztatták fel a Magyarországon készült termékeket.

A millenniumi kiállítás célja a múlt, a korabeli jelen és a jövő együttes bemutatása volt, melyet a 12 csoportból álló, a múltat bemutató Történelmi kiállítás és a 20 csoportra felosztott Jelenkori kiállítás reprezentált. A Széchenyi-szigeten, az akkor még ideiglenes, majd néhány évvel később, Alpár Ignác tervei alapján újraépített épületben, a mai Vajdahunyad várában rendezték be a múltat reprezentáló tárlatot, melyre egy hídon lehetett átjutni – mintegy ezzel is jelképezve a két idősík közötti kapcsolatot és átjárhatóságot.

„A kiállítási épületek legérdekesebbike kétségtelenül az az épületcsoport, mely a történelmi kiállítást foglalja magában. A nagy művészettel megalkotott épület-utánzatok megérdemlik, hogy a kiállítás után is fenntartsák ezeket, nemcsak elsőrendű látványosságai volnának a fővárosnak, hanem kitűnő hely volna valamelyik tervezett új múzeum létesítésére.”

Vasárnapi Ujság, 1896. május 31. 365. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

A Történelmi Csoport (Vajdahunyad vára) gótikus épülete – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

A kiállítás központi helyén, nagyjából a mai Petőfi Csarnok és az előtte elterülő rét területén álló Iparcsarnok szimbolizálta a jelent, a gazdasági és ipari haladást. Ezt az épületet az 1885-ös Országos Általános Kiállításra építették, majd az 1896-os kiállításra kibővítették, és mindegyik szárnyában más-más iparágat mutattak be. Esténként az Iparcsarnok, a korzó és a fontaine lumineuse, azaz a világító szökőkút volt a kiállítás társadalmi színterének központja. A pavilonok bezárása után a fény- és vízijátékot látni kívánó, a korzó területén gyülekező közönséget a tér közepén lévő zenepavilonban játszó zenekarok muzsikája is szórakoztatta.

A világító szökőkút és az Iparcsarnok – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

„Hét óra tájban a korzó megnépesül egy pillanat alatt, s mialatt a pavillonokban takarodót harangoznak, a fontaine környéke megtelik emberrel, mint az opera színpada a rendező csengettyű-szavára. Pedig ezek a káprázatos nyári toilette-ek (mennyi változata a fehérnek!) nem a pavillonokból sétáltak elő. […] A káprázatos nyári toilette-ek a városból siettek ide, de bár messziről jönnek, hét órára pontosan megérkeznek. […] S ugyan mért vonzódnak úgy e helyhez, ahol nincs semmi látni való rajtuk kívül?! […] A nagy tömeg egyszerűen azért jött, hogy: embereket lásson. Kiöltözött, jó külsejű embereket, akik velök egy sorból valók. Mert hisz ennél nincsen nagyobb mulatság. A szórakozások között voltaképpen ez áll első helyen, noha egyike a be nem vallott szórakozásoknak.”

A Hét, 1896. július 12. 498-499. o. – Törzsgyűjtemény 

A városligeti kiállítás helyszínrajza. In. 1896 : Magyarország, Ezredévi Kiállítás, összeáll. Varga Katalin, Budapest, Atlasz, 1996. Melléklet – Törzsgyűjtemény 

A kiállítás 5 főkapuja közül az I. a mai Hősök terén lévő Millenniumi Emlékmű helyén volt, ahonnan hídon lehetett átjutni a kiállítás területére. Innen balra a hadügyi, erdészeti és mezőgazdasági termékeket bemutató pavilonok álltak, s ehhez kapcsolódott a Néprajzi Falu, az első magyar skanzen. Itt az egyes tájegységekre jellemző házak felsorakoztatásán túl hétről hétre tartottak különféle népszokásokat felelevenítő lakodalmakat, felvonulásokat, ünnepségeket.

„A kiállítási falu már egészen rendezve van. A szobák bebútorozva az egyes házakat megillető sajátszerűséggel. A falu központja a hegyes tornyú templom. A templom belsejében gr. Zichy Jenő rendezte el a Kaukázusban szerzett gazdag néprajzi gyűjteményét, a templom körüli boltokban pedig a házi ipar czikkeit árulják, szöveteket, faragványokat, hímzéseket, többi közt a kalotaszegi varrottast. A kiállítási faluban van a debreczeni csárda is, nagy épület, főbb részében hortobágyi mintát követvén. Mivel azonban vendéglő, egy nagy fedett folyosó és tágas veranda is csatlakozik hozzá a közönség kényelmére. Náddal fedett s nem hiányzik róla a gólyafészek sem.”

Vasárnapi Ujság, 1896. május 3. 291. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

A Néprajzi Falut ábrázoló millenniumi képeslapsorozat egyik darabja – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

Az I. Főbejárattól nem messze állt Budapest székesfőváros pavilonja, melyben a kiállított tárgyak Budapest múltját, jelenét és várható jövőképét igyekeztek szemléltetni. Az út a II., Király utcai Főkapun belépve az Iparcsarnokhoz és környékéhez vezetett, illetve a nagyobb rendezvényeknek helyt adó Ünnepélyek Csarnokához. A III. Főkapu a kiállítási terület István utcai részénél várta a látogatókat, akik beljebb sétálva a liget ezen részébe, főként iparral és bányászattal foglalkozó pavilonokat, valamint kisebb bor- és pezsgőscsarnokokat találtak. A társadalom mindennapjaival foglalkozó pavilonok, mint például a Gyermeknevelési csarnok és az Egészségügyi pavilon is ezen a területen épültek fel. Ez utóbbi épület szintén az 1885-ös kiállításra készült, az akkori Műcsarnok számára. A képzőművészeti kiállítótér időközben kinőtte magát, s az 1896. május 4-én megnyíló új – ma is álló – épületbe költözött a Hősök terén. A városligeti épületben később a Fővárosi Múzeum üzemelt, napjainkban pedig a Magyar Alkotóművészek Háza – Olof Palme Házként működik. A IV. Főkapu a Hermina útról nyílt a kiállítás területére, s itt elsősorban a nehéziparral foglalkozó csarnokok álltak. A Gépcsarnokon kívül a Közlekedési csarnok, a 2015-ben bezárt Közlekedési Múzeum épülete is itt kapott helyet. A V. Főbejárat az Ős-Budavára mulatónegyedbe vezetett.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett