„Zichy, mint Gustave Doré, rendkívüli zseni ... egy tehetségével mindig kitörőben lévő kráter.” – írta Zichy Mihályról Théophile Gautier (1811–1872) nagy francia költő és kritikus. Zichy Mihály az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb művésznek számított a magyar képzőművészetben, grafikai alkotásainak száma ezrekre megy, ezeknek azonban csak egy kisebb hányada ismert Magyarországon.

Kiállításunkon Zichy Mihály illusztrációival díszített abumok mellett láthatóak lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai, és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, Zichy nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay Jenő 18 dalát tartalmazó kotta is.

Megnyitó: 2016. június 15-én, 15 órakor az 5. emeleti Ereklyetérben. 

Szarka Anita és Szűts-Novák Rita kurátoraink a kiállításon is látható Zichy-művekből válogattak különleges illusztrációkat posztunkhoz, s a képeket röviden ajánlják is.

1. Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye 1893-as 3. díszkiadásának borítója

Szarka Anita: Mintha minden a korra jellemző díszítőelemet egyszerre alkalmaztak volna ennél a borítónál, ami igen hatásos figyelemfelhívás lehetett.
Szűts-Novák Rita: Zichy lelkisége Madách lelkiségével csaknem azonos, ezért is volt neki könnyen megoldható feladat Az ember tragédiájának illusztrálása. Az a tény, hogy az első kiadást a következő években megannyi egyre díszesebb kiadás követte, az olvasók telhetetlenségének műve, hiszen az 1880-as évek végétől minden magára adó tehetősebb ember a polcán szerette volna tudni a Tragédiát.

2. Zichy Mihály arcképe a Vasárnapi újság 1872. 2. számában

Szarka Anita: Rusz Károly portréján Zichy tekintete igen szuggesztív, élő.
Szűts-Novák Rita: „Zichy Mihály kitűnő festész hazánkfia, kinek arczképével s egy kisebb rajza másolatával kedveskedünk olvasóinknak” – ekképp kezdődik A Vasárnapi újság 1872. január 14-i száma. Azért zárójelben megjegyezném, hogy az újság szerkesztője ekkoriban (1867–1905) Nagy Miklós volt, akivel Zichy jó munkakapcsolatot, csaknem barátságot ápolt, így nem vitás, hogy a Zichyről szóló dicsérő cikk nem pusztán az elismert szaktekintélynek, hanem a főszerkesztő cimborájának is szólt.

3. Az uralkodó pár portréja II. Sándor cár 1856-os koronázási albumában

Szarka Anita: A koronázási albumot több művész egyedi grafikája díszíti, ez a kép azért különleges számomra,  amellett hogy rendkívül látványos, mert Zichy közösen készítette Monighettivel, aki a portrék körüli díszítésért felel.
Szűts-Novák Rita: Apja halála után, kiélezett politikai helyzetben II. Sándor cárnak, ha lehet, még fontosabb volt, hogy mind a külpolitikában, mind a belpolitikában, szó szerint fényes kép rajzolódjon róla. Ehhez kellett Zichy, illetve még számos orosz, francia és német festő, akiknek amellett, hogy megörökÍtették a koronázási ünnepély rangos résztvevőit, a lelkes jobbágyokat, parasztokat is papírra kellett vetniük, hirdetve az udvar rendkívüli nagyvonalúságát.

4. Zichy Mihály tanítványa, Mary által készített portréja

Szarka Anita: A mester és tanítvány kapcsolata igen bensőséges volt, ez áthatja a portrét is.
Szűts-Novák Rita: A Zichy-tanítvány, Mary Etlinger (az orosz cári család orvosának nevelt leánya) sokáig Zichyvel tartott világot átívelő szakmai útjain. Nem tisztünk a tanár-tanítvány viszonyt megkérdőjelezni, de számos adat azt támasztja alá, hogy a művész komolyan kötődött a portréját rajzoló gyönyörű, fiatal lányhoz.

5. Zichy Mihály csókábrázolása Lermontov orosz költő Démonjához

Szarka Anita: Egyszerűen szép. Zichy démonjait az angyaloktól jóformán csak az arckifejezésük különbözteti meg, egy vonzó fiatal férfi elcsábít egy ártatlan leányt, a szárnyak pedig... a ráadás.
Szűts-Novák Rita: Anitával sokat gondolkoztunk rajta, ki lehetett a Zichy romantikus képein visszatérő női arc tulajdonosa. A rejtély megoldódni látszik, aki kíváncsi, vegyen részt a június 15-i kiállítás megnyitóján vagy a Muzéj (június 25.) egyik tárlatvezetésén 19 vagy 22 órakor.

6. Zichy Mihály illusztrációja az 1890-ben kiadott Aradi vértanúk albumához

Szarka Anita: A mű címoldalát választottuk, amely tökéletesen mutatja Zichy érzéseit, hazaszeretetét az 1848-1849-es forradalom leverésével kapcsolatban.
Szűts-Novák Rita: A csalódott magyarságnak a forradalom leverése után pár évtizeddel joggal szüksége volt a történelme megfelelő minőségű díszalbumban kiadott dokumentálására. A könyvben a vitathatatlanul legszebb kompozíciók, Zichy Mihály művei, a Múlt és Jelen címet viselő képek.

7. Rusztaveli A tigrisbőrös lovag 1888-ban Szentpéterváron megjelent eposzának borítója

Szarka Anita: Gyönyörű dombornyomású díszmű, a grúz betűk mintha maguk is a díszítés részei lennének.
Szűts Novák Rita: Érdekesnek tartom, hogy Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Tbilisziben a mai napig köztéri szobra van és utca is viseli Zichy nevét.

8. Arany János Vörös Rébék című művének illusztrációja

Szarka Anita: Arany János balladája és Zichy karakterei szerves egészet alkotnak, a kötetben végig. Az ember kedvet kap, hogy újra elolvassa, rácsodálkozzon a sorokat kísérő „beszélő” arcokra.
Szűts-Novák Rita: Arany balladáit addig is hátborzongatóan zseniálisnak tartottam, amíg nem ismertem Zichy hozzá készült rajzait. Mára azt gondolom, hogy ezek a versek Zichy rajzaival nyerték el tényleges jelentésüket, és így válhat teljesen természetessé az is, hogy a Vörös Rébék kerítő boszorkánya az egyik pillanatban a szemünk előtt változik varjúvá a ballada olvasása közben.

9. Zichy Mihály a Tragédia XV. színéhez készített, Az Úr: „Küzdj’ és bízva bízzál!” című illusztrációja

Szarka Anita: Monumentális, jól mutatja az ember esendőségét, a figurák karakteresek, itt is együtt él az írott és rajzolt mű.
Szűts-Novák Rita: Zichy egyik vitathatatlan erőssége az emberi és állati anatómia kidolgozásában rejlik, anélkül hogy a néző szemszögéből az emberi test esztétikájának befogadása a kép általában megrázó, elgondolkodtató témájának megértése rovására menne.

#kurátorok Szarka Anita és Szűts-Novák Rita. #selfie #library #exhibition #picoftheday Június 15-től új kiállításunkon Zichy Mihály orosz cári udvari festőként folytatott munkásságának példái, a művész által illusztrált díszalbumok mellett láthatóak lesznek a Kézirattárból származó fényképek, a Zichy-levelezés vonatkozó darabjai, és a könyvtár zeneműtárának állományában lévő, nevével fémjelzett dokumentum, a Hubay 18 dalát tartalmazó kotta is.

A kiállítás 2016. szeptember 15-ig a könyvtár nyári zárvatartásának ideje alatt is látogatható.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 7. rész.

A látványosságok és a szórakozási lehetőségek nem szorítkoztak csupán a kiállítás helyszínére, hiszen az akkori Növény- és Állatkert (a volt Vidámpark), valamint a Lágymányos területén a középkori és török kori Buda elevenedett meg.

Az Ős-Budavára mulatókomplexumot két módon lehetett megközelíteni: a kiállítás területéről egy hídon – mintegy átsétálva egy másik világba – és kívülről az V. Főkapun át. A jelmezes felvonulások, mulatságok, az egzotikumnak számító látványosságok, mint például a fakírok, óriások és törpék és a nagy befogadóképességű vendéglátó egységek mind hozzátartoztak a keleti hangulatot idéző helyhez.

Az Ős-Budavára egyik épülete – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

„Az állatkertben hatalmas épületcsoport emelkedik, bástyákkal, ódon-szerű épületekkel, minaretekkel, mecsetekkel. Ez Ős-Budavára, melybe a kiállítás területéről is [be] lehet jutni, egy nagy hídon keresztül. Ős-Budavára mulatóhely lesz, az épületekben zene-csarnokok, kávéházak, czukrászat, zene-előadások. Az építő vállalkozók e hó 24-én mutatták be a meghívottaknak a nagy és érdekes telepet, mely a török időkbeli Budavárát igyekszik feltüntetni. Különösen tetszett Ujváry Ignácz körképe, a mely a vár bástyáit, a régi Krisztinavárost és Pest városát ábrázolja.”

Vasárnapi Ujság, 1896. március 29. 205. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis

A programokról az „Ős-Budavára” című napilap tájékoztatta az érdeklődőket. A Szekula Hugó által alapított „Ős-Budavára” több mint egy évtizeddel élte túl a millenniumi kiállítást.

Ős-Budavára. Napilap, 1896. május 10. Címlap – Törzsgyűjtemény 

A szórakoztatónegyed kiváló ismerkedési hely is volt, amelyről az alábbi apróhirdetés tanúskodik:

„Ős-Budavárában kedden velem szemközt vacsorált fekete ruhás, fehér mellényes, zöld kalapdíszű bűbájos barna hölgytől közeledésre engedélyt kér az átellenes asztalnál harmadmagával ült e lap kiadóhivatalába.”

Magyarország, 1896. május 28. 15. o. – Törzsgyűjtemény

Ős-Budavári hangulat, 1896. – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

Kissé távolabb, a Lágymányoson szintén alakult egy hasonló koncepciójú mulatónegyed, Konstantinápoly Budapesten néven. A vízi környezetben berendezett, a Kelet misztériumát tükröző bazárt, dzsámit és vendéglátóhelyeket tartalmazó „várost” Somossy Károly, a Nagymező utcai Orfeum akkori tulajdonosa hozta létre. A hajóval megközelíthető komplexumban állandó programnak számítottak a tűzijátékok, a „tengeri ütközetek” és a különféle zenei és keleti táncokat bemutató előadások. A helyszín azonban távol esett a városközponttól, így emiatt s a nyári szúnyoginvázió következményeként még a kiállítás bezárása előtt csődbe ment.

A Konstantinápoly Budapesten komplexumot hirdető képeslap – SZT Album 148-Mulatók – Színháztörténeti Tár

„A mulatóhelyet, melyet tudvalevőleg egy részvénytársaság építtetett a szépfekvésű Lágymányoson, Pünkösd vasárnapján átadják a közönségnek, mely bizonyára nagy számmal fogja megtekinteni a főváros ez új látványosságát és szórakozóhelyét. Mint értesülünk, egész Pünkösd vasárnapon ingyen lehet a mulatóhelyet megtekinteni.”

Millenniumi Ujság, 1896. május 20. 11. o. – Törzsgyűjtemény 

A mulatónegyedek mellett történelmi eseményeket megörökítő körképeket és festményeket is bemutattak a nagyközönségnek. Feszty Árpád A magyarok bejövetele című munkája 1894-re készült el, s a mai Szépművészeti Múzeum helyén álló épületben, a Rotundában helyezték el. A Feszty-körkép néven ismert alkotás ma az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található. Ezen felül még számos körképet mutattak be (Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem, Budavár 1849-es bevételének körképe, A hódoló díszfelvonulás, Koscziuskó győzelme Raczlawiczánál, Pokol). Nagy látogatottságnak örvendett az Andrássy út 129. számú épületben kiállított Ecce homo című festmény, Munkácsy Mihály alkotása is.

Feszty Árpád: A magyarok bejövetele című körképének épülete – SZT Album 133-Városliget – Színháztörténeti Tár

„Feszty Árpád óriási körképét ezekben a napokban előreláthatólag sokan megnézik, miért is a tolongás elkerülése végett ajánljuk a t. közönségnek, hogy a körkép megnézésére a reggeli, délelőtti és a déli órákat használja fel. A körkép nézőtere különben reggeli 6 órától esti 10 óráig nyitva van a közönségnek […] a nézőtéren a víznek kellemes csobogása mellett egész tátrai hangulat uralkodik, s az időnkint szétporlasztott fenyőerdőillat teljessé teszi az illúziót.”

Magyarország, 1896. június 7. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

A Sugár úton a Régi Műcsarnokban (ma: Andrássy úton a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete) a viaszfigurákat bemutató Plasticon érdekes látványosságnak számított.

„Ma délelőtt a főváros egy új látnivalóval gazdagodott, még pedig érdekes és nagyvárosias látnivalóval. Amiben Páris, Berlin, London régen gyönyörködött, s amije Budapestnek mindeddig nem volt: híven az életből, képekből, színdarabokból mintázott viaszfigurák nagyszabású kiállítását nyitották meg Plasticon névvel az Andrássy úton, a régi képzőművészeti csarnokban. Az emelet tele van külföldi és magyar híres emberek és asszonyok alakjaival, bájos jelenetekkel és történelmi képekkel, amelyek közül különösen szép a világítás effektusaival is kiemelt Szixtini Madonna és Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című képek. [...] A földszintet csoda-tükrök, tündérkertek s más egyéb látnivalók foglalják el.”

Budapesti Hírlap, 1896. május 17. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

Simon Bernadett 

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 6. rész.

 Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás Közleményei című lap 1897. augusztus 20-ai száma szerint – a fél év során 5 823 636 fő látogatta meg a kiállítást.

„A mai nappal vette kezdetét a kiállítás rendes élete. A megnyitás fényes ünnepe után következett az első vasárnap, melyen vagy ötvenezer ember árasztotta el a kiállítás csarnokait, pavillonjait, sétányait.”

Magyarország, 1896. május 5. 3. o. – Törzsgyűjtemény 

Az egyes pavilonokban kizárólag Magyarország területén készült termékeket mutattak be, s az épületek külső megjelenése általában utalt az általa reprezentált témakörre is. A tárlatokat a kiállítók minden esetben igyekeztek érdekessé, egyedivé és interaktívvá is tenni, ezért némely terméket a helyszínen készítettek el (például szappant, szivart, vagy a Kiállítási Ujságot is ott nyomtatták) és árusították is.

„Akik megcsinálták a kiállítást, formát adtak azoknak az épületeknek, a melyekben Magyarország ezeréves múltját és ezer esztendőre jussot adó jelenét a világnak közszemlére kiteszi, az volt a gondolatjuk, hogy beszélő házakat tesznek oda a néző elé. Hadd mondja el minden ház maga minden nyelven érthető beszéddel, hogy mire való, mi lesz benne. Így lett, hogy minden kiállítási épületen, még mielőtt befordulunk a kapuján, már előre meglátjuk, mi a hivatása.”

Magyar Szalon, 1896. március. 1275. o. – Törzsgyűjtemény 

A millenniumi kiállítás madártávlati képe – SZT Album 133-Városliget – Színháztörténeti Tár

A kiállítás megtekintése egy nap alatt. Kalauz az Ezredéves Kiállításban című kiadvány négy sétát ajánlott a közönség számára. Az egyes részlegek a kiállítás tematikáját és a pavilonok által jelképezett időbeli egységeket is jelölik. A látogató, ha követte a brossúra útmutatásait, akár egy nap alatt ízelítőt kaphatott a kiállítás főbb pavilonjaiban bemutatott témák sokszínűségéről. Az első, az I. Főbejárattól induló leghosszabb séta magában foglalta például a hadfelszerelési bemutatót, a Néprajzi Falut, a Budapest fő- és székesfőváros csarnokát. A második, a II. Főbejárattól indult és egyenesen a központi – az Iparcsarnok, a világító szökőkút és a korzó által határolt – területre vezetett. Ezen az útvonalon lehetett eljutni a Vajdahunyad-várához is. A harmadik útvonal által behatárolt területen az emberi életre (egészségügyi, gyermeknevelési stb.) vonatkozó pavilonok mellett főként pezsgős- és bor-csarnokok helyezkedtek el, a negyedik leírást követve pedig a közlekedéssel és a nehéziparral kapcsolatos pavilonokat találhatták az odalátogatók.

Az első séta szektorában bemutatott termékek az akkori jelenben elért eredményeket és állapotokat tükrözték, a második útvonalon pedig a múlt értékeit és a jelen ünnepélyességét és újdonságait lehetett megismerni. A harmadik és negyedik egység pavilonjai a jövőbeli lehetséges fejlődést jelképezték.

A kiállítás megtekintése egy nap alatt. Kalauz az Ezredéves Kiállításban, 1896. – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

A kiállítás egész területén sehol nem hiányozhattak az egyes különlegességeket, szenzációnak számító újdonságokat kínáló csarnokok, mint például a Telefon-Hírmondó vagy a Tengeri Aquarium pavilonja. Ugyanígy jelen voltak a gyakorlati célokat szolgáló helyiségek, mint a kisebb-nagyobb vendéglők, italkóstolók, jegyárusító bódék, rendőrkapitányság, tűzoltóság, vagy a ruhatárak. A kiállítás területén belüli közlekedést a tárlat saját villamos vasútja segítette, amely a IV. Főbejárattól az I. Főkapuig haladt a kiállítási körút mentén, majdnem 1,5 km hosszan. A kiállítás területén a fél év során számos időszakos, idényjellegű kiállítást is rendeztek, például állat-, és növénybemutatókat.

„A Telefon-Hírmondó kiállítási pavillonjában tegnap szerelték fel a hangosan beszélő tölcsér-t, a mely a hallgatókat méltán bámulatba ejti. A kiállítási pavillonban – anélkül, hogy a fülhöz tartanánk a kagylót – oly tisztán hallhatók a Kerepesi úti központban tartott hangversenyek, mintha a hangversenyteremben ülnénk. Mindenkinek ajánljuk, hogy ne mulassza el meghallgatni ezt a minden távolságot megszüntető, csodálatos új találmányt.”

Magyarország, 1896. május 21. 10. o. – Törzsgyűjtemény 

A kiállítás bezárása után a résztvevőket díjakkal, oklevelekkel jutalmazták. Ugyanakkor az is nagy megtiszteltetésnek számított, és a későbbiekben is meghatározta az adott iparos vagy kereskedő tevékenységét, ha a király vagy valaki az udvarból meglátogatta a pavilonját, vagy netalán még beszédbe is elegyedett vele. A kiállító ezeket a megtisztelő látogatásokat önmaga reklámozására is fel tudta használni, hiszen ezekről az újságok is gyakran tudósítottak.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

A XX. század számos kiváló költőt, írót, művészt adott nemzetünknek, de a világháborúk és pusztító ideológiák okozta zűrzavarban számos jobb sorsa érdemesebb mű és művész veszett a feledés homályába.

A méltatlanul elfeledettek csoportjába tartozik az 1913-ban született Walder Lajosnak anyakönyvezett Vándor Lajos is, akinek mindössze 32 év adatott arra, hogy alkosson.  

Vándor (dr. Walder) Lajos. Fotó. In. Egy költő élt közöttetek. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vándor Lajos az 1930-as évek mozgalmas irodalmi életének egyik legeredetibb karakterű szereplője volt. Kortársai és barátai közé tartozott többek között Thurzó Gábor, Boldizsár Iván, Jékely Zoltán, Hollós Korvin Lajos, Tábori Pál, Örkény István, valamint Hegedűs Géza, aki posztumusz megjelent köteteihez előszóval is hozzájárult. Élete során csupán két verseskötete jelent meg, Fej vagy Írás (1933) és Csoportkép (1938) címmel.

A Fej vagy írás kiadójaként a Névtelen Jegyző szerepel, amely egy korabeli havilap neve volt, és a szerkesztők segítették a kötet megjelenését. Ebben a lapban jelent meg egyik legismertebb és legkedveltebb verse, a Mi, az ábécé huszonöt betűje:

MI, AZ ÁBÉCÉ HUSZONÖT BETŰJE...

Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz
az ábécé huszonöt betűje -
szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról,
ami Európában történik,
és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell,
az általános betűsztrájkot,
még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is -
ha az európai államok
nem változtatják meg
a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat.
Mi, akik egyformán szolgáljuk az Angol világbirodalmat és a Magyar Királyságot,
a harmadik Francia Köztársaságot és az Orosz Szovjetet, vádoljuk a világ lelkiismeretének sajtófőnökét azzal,
hogy egymás után
a legsúlyosabb sajtóhibákat követi el.
Mi, akik germán vagy latin alakban,
Nyugat minden hadüzenetében és békekötésében jelen voltunk,
vádoljuk a történelemírókat,
akik meghamisítva az emberiség történelmét –
véres nemzeti történelmet akarnak írni.
Mi, akik voltunk Courths-Mahler-regény és Zarathusztra,
Shakespeare-vígjáték és Racine-tragédia,
tiltakozunk az új hadüzenetek ellen,
amelyeknek a tervezete már minden állam
hadügyminisztériumában fellelhető.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
akik az ólombányászok és betűöntők jóvoltából
a svéd óvodás gyerekek énekkönyveiben vagyunk
és az olasz anatómiakönyvekben,
akik a Bibliában vagyunk
és a hadirokkantak igazolványaiban –
tiltakozunk minden sifrírozott távirat
és minden politikai becstelenség ellen,
amelyről mi tudunk, de mások nem tudnak,
mert:
nem akarunk a veszteséglistákon újra mint nevek szerepelni,
amelyet az özvegyek és az árvák
könnyes szemekkel olvasnak el.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
az A-tól az Ó-n keresztül a Z-ig
követeljük a világbékét és követeljük a jogegyenlőséget,
és hajlandók vagyunk, lemondva autonómiánkról,
csupán nyolc betűvé összezsugorodni –
hogy a pornográf és detektívregények helyett
beleégessük az emberek szemébe ezt a szót, hogy:
Szeretet.

Névtelen jegyző. Szépirodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Főszerkesztő: Rózsahegyi György. Budapest 1923. – Törzsgyűjtemény 

Vándor Lajos: Csoportkép. Borító. Budapest, Cserépfalvi, 1938. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A versek azonnal ismertséget hoztak a fiatal költőnek, olyannyira, hogy az 1938-as Csoportkép című kötetet már a Cserépfalvi Kiadóvállalat jelentette meg. Vándor Lajos segítette a Keresztmetszet című lapot is, amely 3 évfolyamot is megélt 1934 és 1936 között. Leginkább a szabadvers műfajában alkotott, vagyis olyan költeményekről beszélhetünk, amelyek az igazi versekhez képest prózák, de a prózai szövegekhez képest versek. Hegedűs Géza jellemzése szerint:

Gondolattársításai, szóképei és hasonlatai talán Rejtő Jenő prózájához állnak a legközelebb. A Howard-féle abszurditásokban válik ehhez hasonlóan komikus képtelenségekké a szorongás. Az akkoriban minálunk ismert kortársi költészetből talán Erich Kästner hangulatvilágában lehet némi hasonlóságra találni. Az a kesernyés társadalomkritika, amely elutasítja mindazt, ami van, anélkül hogy bármiféle politikai kilátása volna, de mosolyba burkolja reménytelenségét, sok mindenben emlékeztet a két költőben egymásra. De Kästner lágyabb, verselése általában zeneibb, gyakran közel áll a sanzonhoz, és formavilága ritmikában is, rímhasználatban is hagyományos. Képanyagában az impresszionizmus folytatása. Vándor viszont következetesen szabad versekben fejezi ki magát. Ez a szabad verselés igen változatos: az egyértelműen lírai prózától a jambikus hullámzásig terjed. Leggyakrabban hangsúlyozottan köznapi-prózai. Képei az expresszionista hagyomány meglepetésre kiélezett, váratlan gondolattársításokkal játszó költői módszerre vallanak.

Vándor (dr. Walder) Lajos: Egy költő élt közöttetek, Előszó. Budapest, Maecenas, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

A rejtői párhuzamállítást halálának groteszk körülményei is erősítik. Hiszen munkaszolgálatosként túlélte a Gunskirchen-i megsemmisítő tábor poklait, majd miután 1945. május 6-án elhagyta a tábort, több heti éhezést követően egy marhakonzerv azonnali elfogyasztása annyira megterhelte legyengült szervezetét, hogy végül ez okozta vesztét. 

1945. május 6-án ő is ama megfogyatkozottak közt volt, akik mégis megérték a felszabadulást. Tökéletesen egészségesnek látszott, csak nagyon éhes volt, mint mindenki. És amikor a szomszédos Wels városában az amerikai katonáktól kapott egy félkilós húskonzervet – minden figyelmeztetés ellenére, hogy helyesebb előbb valahol tejet inni, könnyű, cukros ennivalót lenyelni, mielőtt régóta éhező gyomrát megterhelné –, nem tudta megállni, vagy bízott elpusztíthatatlanságában, azonnal felbontotta a bádogdobozt, és amúgy hidegen megette a fűszeres húst. Nemsokára elviselhetetlen görcsök rontottak rá. Eltámogattam a kórházig. Én is éhes voltam, de sikerült tejet találnom, cukrot is ehettem, mielőtt nehezebb ételt lenyeltem volna. Akkor visszamentem a kórházhoz és megkerestem Vándort. Mire az óriási teremben a hevenyészett szalmafekhelyen megtaláltam – már nem élt. Nem vártam meg a temetését, siettem haza. De tanú vagyok rá, hogy „nem veszett nyoma”, én láttam utoljára élve, én láttam minden barátja és ismerőse közül egyedül a holttestét. Azóta nemegyszer írtam, beszéltem róla, de senki se figyelt fel rá. És elfelejtették, hogy a harmincas évek egyik méltán népszerű, tehetséges költője volt. De most már újra eszünkbe juthat, hiszen verseit és drámáit messze külföldre – Ausztráliába - szakadt gyermekei megőrizték, és ezek lám a közelmúltban mégis megjelentek minálunk.

Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Magyar Elektronikus Könyvtár

Családja 1956-ban elhagyta Magyarországot és Ausztráliában telepedtek le. A szerző lánya, Walder Ágnes jelenleg is ott él, és a közelmúltban rangos díjat is nyert édesapja verseinek angolra fordításával. Az Independent Book Publishers Association szervezet Benjamin Franklin-díját nyerte meg Become a Message című kötetével

A család gondosan őrzi az édesapa hagyatékát, ennek is köszönhető, hogy 1989-ben megjelenhetett az Egy költő élt itt közöttetek című kötet, amely tartalmazza a ’30-as években kiadott két verseskötetet, annak korabeli kritikáit, valamint, számos a hagyatékból előkerült, korábban ki nem adott verset is. A könyv előszavát a kortárs jó barát Hegedűs Géza írta. Valamint 1990-ben jelent meg a Pompei című kötet is, amely két drámát, a Türtaioszt és a Pompeji vázát tartalmazza. Ezek a művek már a munkaszolgálat alatt születtek, és csak a család féltő megbecsülésének segítségével láthattak végül napvilágot.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban immár digitálisan elérhető mindaz, ami életművéből nyomtatásban is megjelent.

• Vándor Lajos: Csoportkép 
• Vándor Lajos: Egy költő élt itt közöttetek  
• Vándor Lajos: Fej vagy írás
• Vándor Lajos: Pompeji Két dráma 

A Become a message című kötet alkotója, Walder Ágnes az Egyesült Államokban vehette át műfordító munkájáért a jól megérdemelt díjat, s ezt követően hazánkba látogatott. Ekkor találkozott személyesen az E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának munkatársával, Maczelka Árpáddal. Megbeszélésük gyümölcseként mára mind a négy fent említett kötet elérhetővé vált a MEK-ben.

Ahogy az 1989-es kötetnek, úgy a mostani digitális megjelenésnek is az a célja, hogy több figyelmet kaphasson egy olyan zseniális költő, aki páratlan tehetséggel rendelkezett, de sajnos rossz időben jött a világra. Ki tudja, talán ha csak néhány évet kaphatott volna az alkotásra, akkor most Radnóti Miklós és Illyés Gyula mellett róla is megemlékeznének az irodalomkönyvek. Bár talán még most sem késő.

40 éve hunyt el Latinovits Zoltán színész, rendező (1931–1976)

„Hosszú kitérő után, egyetlen kofferemmel Debrecenben felcsaptam színésznek. Azóta tizenhárom év telt el, játszottam Debrecenben, Miskolcon, Budapesten, Szabadkán, Novi Sadon, Zomborban, Gyulán és Kecskeméten, deszkán és vásznon, mikrofon előtt és televízióernyőn. Végül maradtam, mi voltam: magánszínész. Száznyolcvan-kétszáz eljátszott szerep után, ha visszagondolok elmúlt harmincnyolc évemre, harcolva, elbukva és újraszületve, ha most újrakezdhetném, ugyanezt a nehéz, hosszú kitérőt választanám.” (1969)

Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára. Összegyűjtött írások. Szerk., az előszót és a jegyz. Írta Szigethy Gábor. Budapest, 1985, Magvető, 289–290. o. – Törzsgyűjtemény 

Bolingbroke szerepében, Shakespeare II. Richárd című tragédiájában. Bodrogi Gyula mint II. Richárd király, Körszínház, 1962 – Színháztörténeti Tár

E mondatokat a 40 éve, 1976. június negyedikén este elhunyt Ködszurkáló, Latinovits Zoltán vettette papírra Önarcképe megfogalmazásakor. Most rá emlékezünk, s nem elsősorban tragikus és titokzatos, máig boncolgatott, de meg nem oldott legendává vált halálára s annak emberi-művészeti-társadalmi következményeire, de életére, különleges alkotói és előadói energiájára és hatására. Életének, művészetének, karakterének megmagyarázhatatlan és különleges jegyeire, melyekkel mindmáig hat, pedig már alig vannak, akik személyesen ismerhették, dolgozhattak vele, láthatták élőben, akik harcoltak vele, akik tanultak tőle.

Orin szerepében. O'Neill: Amerikai Elektra című drámájában. Sulyok Mária mint Christine, Vígszínház, 1963. – Színháztörténeti Tár

Latinovits különlegessége az őserőben lehet, mellyel minden „korszerű”, az 1960–70-es évek művészetére és közösségére jellemző kialakult rendet és kategóriákat, sémákat és halott formákat képes volt visszabontani, lerombolni a gyökerekig, föltárva egyúttal valódi értéküket és értelmüket: a színészetet, a költészetet, a közösségi alkotást, a technikai csatornákon is átjutó személyes hatást teremtette újra bátran, féktelenül.

Rómeó szerepében Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájában. Bilicsi Tivadar mint Lőrinc barát, Vígszínház, 1963. – Színháztörténeti Tár

Merészen szembeszállt a biztos szimpátia és siker receptjeit kiállító művészekkel és közönségükkel, volt ereje fölbontani a megszokott kereteket, a szakmai, a személyes és a politikai-kultúrpolitikai pályák megrajzolt partvonalain átlépve maradt mindvégig, mi volt: Latinovits. Az egyetlen e nemben, e néven. Máig feszültségeket vált ki, érzelmi frontokat nyit, értetlenséget vagy épp rajongást szül előadó-művészete, és szenvedélyes, gyakran szélsőséges, de meg nem alkuvó mondatait még fél évszázaddal megjelenésük után is újraolvasnunk, újraértelmeznünk kell, nem hagy nyugodni a Balatonszemes temetőjében 40 éve nyugvó színész.

Az őrnagy szerepében Örkény Tóték, Nagy Attila mint Tót, Hacser Józsa mint Ágika, Thália Színház, 1967. – Színháztörténeti Tár

Latinovits Zoltán (1931–1976) Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színész. Bajor Gizi „fedezi föl” egy gimnáziumi önképzőköri színielőadáson. Nem készül színésznek, 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. De sportol, sokat szaval diákéveiben, amatőr színjátszóként ismerkedik a mesterséggel. 1956-ban azután nem mérnökként helyezkedik el, hanem segédszínész lesz Debrecenben. 1957-től 1976-ig tartott pályáján mintegy 75 szerepben lép színre. 1959-től film- és televíziós szerepeket is kap, rádiózik és szinkronizál, s pályája későbbi szakaszában (1971-től) rendez is. Intellektuális, de kevéssé átalakuló színészként formálja meg szerepeit, és egyéni stílust alakít ki szavalóművészetével. Foglalkoztatja a művészet, a színház szerepe, helyzete és jövője, szenvedélyesen ír. 1973-ban jelenik meg nagy hatású, Ködszurkáló című kötete. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1265540

Vojnyickij szerepében Csehov Ványa bácsi című drámájában. Darvas Iván mint Asztrov, Tomanek Nándor mint Szerebrjakov, Vígszínház, 1970. – Színháztörténeti Tár

Sirató Ildikó

„A nemzeti alvás ideje alatt szünetel a tanítás. Jó éjszakát!’

(Dörmögő Dömötör szerencséje, Budapest, Franklin-Társulat, 1943.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Sebők Zsigmond (Párkány, 1861. 09. 22. – Budapest, 1916. 06. 04.) Cserebogár úrfi, Tilinkós Lajkó és leghíresebb alakja, Maczkó úr, alias Dörmögő Dömötör megalkotója, a gyermekirodalom egyik klasszikusa, tanulmányait követően egyes források szerint műegyetemi, mások szerint jogi tanulmányokat folytatott, majd újságíróként helyezkedett el, számos lap munkatársaként dolgozott.

Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör és a labdarúgók, Budapest, Cicero, 1996. –Törzsgyűjtemény

1882-ben a Pesti Hírlapnál, majd Szegedre költözve 1884-tól 1887-ig a Szegedi Naplónál dolgozott hírlapíróként. A tárcák mellett novellákat, anekdotákat kezd írni, elsősorban Mikszáth hatására. Itt ismerkedik meg Pósa Lajossal, Pósa bácsival is, aki később publikálási lehetőséget biztosít számára Az Én Ujságom című gyermeklapban.

1887-től ismét a fővárosban él, a kilencvenes évek elejétől a Budapesti Hírlap tárcarovatának vezetője. De ír a Kakas Márton című szatirikus élclapba, Keve álnév alatt (is) az Új Idők-be, az Esti Ujságba.

Itt olvasgathat Kevétől további írásokat:

1889-ben kezd el Pósa már említett pedagógiai lapjánál, Az Én Ujságomnál dolgozni, egészen 1909-ig, amikor Benedek Elekkel megalapítják a Jó Pajtást.

Közben folyamatosan írja gyermekkönyveit, köztük a legnagyobb sikert elért Maczkó-, új kiadásokban: Mackó-történeteket, melynek főhőse a Jó Pajtás-tól kezdve Dörmögő Dömötör néven folytatja kalandozásait. A világháborút követően, hiába a népszerűség és a több kiadást megért kötetek, nem igen tudnak mit kezdeni mackónk történeteivel. Majd csak 1957-ben keltik ismét életre, a nevét viselő gyereklap megjelentetésével.

Novelláskötetei, ifjúsági regényei és két életrajzkötete (Petőfi, Kossuth) népszerűségének köszönhetően több irodalmi társaság is tagjául választotta (Petőfi, Dugonics, Kisfaludy Társaság)

Kakas Márton 1904. 02. 14. (7. szám) 5. oldal – Arcanum  

Sikerére jellemző, hogy még életében „kölcsönvették” hőse nevét, és külön utakon folytatták kalandjai leírását. Halála után pedig több szerző is próbálkozott folytatni a mackó-történeteket.

Zempléni P. Gyula átdolg.: Maczkó Feri története. Mesés elbeszélés az ifjúság számára. Budapest, Eisler G., 1905. – Törzsgyűjtemény  

Könyveinek olvasottságára jellemző, hogy az eredeti kiadások közül elvétve találni olyat az OSZK raktáraiban, melyek ne lennének szakadtra olvasva.

Maczkó úr szárazon és vizen. Budapest, Singer és Wolfner Kiadása, 1910. – Törzsgyűjtemény 

Sokan egyfajta millenniumi- majd világháborús körképet (ironikus korképet) látnak a Mackó-mesékben. Mackó Muki, a máramarosi méztermelő utazásai során bejárja az akkori Magyarország vidékeit, megismeri szokásait, mindennapjait. Az Én Újságom könyvei sorozatban jelenik meg pl. Mackó úr a Balatonon, de társaival eljutnak a Retyezátra, a tengerhez, keresztül-kasul bebarangolják Szegedet is.

Medve- és egyéb állattársaival igyekeznek beilleszkedni a jó magyar polgárok közé. Az ingyenélő iszákos (Hörpentő sógor), az állataival hasonszőrű tenyésztő (Bárány Jeremiás és segítője, Habakuk) nem is nagyon lógnak ki abból az emberi világból, melyben mozognak.

Maugsch Gyula alkotása Mackó Mukit és Róka Misit ábrázolja. Készült 1936-ban, ma az Európa ligetben található.

Fiatalon, 55 éves kora előtt érte utol a halál. Emlékbeszédét, mely a Nyugatban is megjelent, Molnár Ferenc – aki a Jó Pajtásban szerzőtársa is volt – írta.

Könyvei a mai napig méltán népszerűek és sikeresek az olvasók körében. A hasonló főszereplő-névvel született „hamisítások” a könyvtárak mélyén porosodnak, oszladoznak, de az eredeti Mackó-történetek újból és újból élni kezdenek.

A legutóbbi kiadásoknak dicséretére legyen mondva, hogy megőrizték az eredeti rajzokat, pl. Mühlbeck Károly munkáit. S mivel az eredeti kiadások általában ugyanabban a külső borítóban jelentek meg, így utólag szintén a belső rajzokból válogattak a címlapra.

Sebők Zsigmond művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• A bogarak háborúja 
• Cserebogár úrfi a tengeren 
• Dörmögő Dömötör és a labdarúgók 
• Dörmögő Dömötör és a labdarúgók [Hangoskönyv] 
• Dörmögő Dömötör szerencséje 
• Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön és a nagy ládával 
• Elbeszélések 
• Falusi cica Budapesten 
• Mackó úr újabb utazásai 
• Mackó úr utazásai. Mackó úr a Bakonyban 
• Mackó úr vendégei 
• Maczkó úr első utazása 
• Maczkó úr harmadik utazása 
• Maczkó úr második utazása 
• Pusztai élet. Elbeszélések 
• Szinfoltok 
• Városi cica falun 

Róla ajánljuk: Katona Piroska: Sebők Zsigmond, Kecskemét, Szerző kiadása, 1939. 

Kötél Emőke

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 5. rész.

Sok újság Tündérváros néven emlegette 1896-ban a Városligetet, ahol 520 000 négyzetméternyi területen közel 240 pavilonban sorakoztatták fel a Magyarországon készült termékeket.

A millenniumi kiállítás célja a múlt, a korabeli jelen és a jövő együttes bemutatása volt, melyet a 12 csoportból álló, a múltat bemutató Történelmi kiállítás és a 20 csoportra felosztott Jelenkori kiállítás reprezentált. A Széchenyi-szigeten, az akkor még ideiglenes, majd néhány évvel később, Alpár Ignác tervei alapján újraépített épületben, a mai Vajdahunyad várában rendezték be a múltat reprezentáló tárlatot, melyre egy hídon lehetett átjutni – mintegy ezzel is jelképezve a két idősík közötti kapcsolatot és átjárhatóságot.

„A kiállítási épületek legérdekesebbike kétségtelenül az az épületcsoport, mely a történelmi kiállítást foglalja magában. A nagy művészettel megalkotott épület-utánzatok megérdemlik, hogy a kiállítás után is fenntartsák ezeket, nemcsak elsőrendű látványosságai volnának a fővárosnak, hanem kitűnő hely volna valamelyik tervezett új múzeum létesítésére.”

Vasárnapi Ujság, 1896. május 31. 365. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

A Történelmi Csoport (Vajdahunyad vára) gótikus épülete – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

A kiállítás központi helyén, nagyjából a mai Petőfi Csarnok és az előtte elterülő rét területén álló Iparcsarnok szimbolizálta a jelent, a gazdasági és ipari haladást. Ezt az épületet az 1885-ös Országos Általános Kiállításra építették, majd az 1896-os kiállításra kibővítették, és mindegyik szárnyában más-más iparágat mutattak be. Esténként az Iparcsarnok, a korzó és a fontaine lumineuse, azaz a világító szökőkút volt a kiállítás társadalmi színterének központja. A pavilonok bezárása után a fény- és vízijátékot látni kívánó, a korzó területén gyülekező közönséget a tér közepén lévő zenepavilonban játszó zenekarok muzsikája is szórakoztatta.

A világító szökőkút és az Iparcsarnok – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

„Hét óra tájban a korzó megnépesül egy pillanat alatt, s mialatt a pavillonokban takarodót harangoznak, a fontaine környéke megtelik emberrel, mint az opera színpada a rendező csengettyű-szavára. Pedig ezek a káprázatos nyári toilette-ek (mennyi változata a fehérnek!) nem a pavillonokból sétáltak elő. […] A káprázatos nyári toilette-ek a városból siettek ide, de bár messziről jönnek, hét órára pontosan megérkeznek. […] S ugyan mért vonzódnak úgy e helyhez, ahol nincs semmi látni való rajtuk kívül?! […] A nagy tömeg egyszerűen azért jött, hogy: embereket lásson. Kiöltözött, jó külsejű embereket, akik velök egy sorból valók. Mert hisz ennél nincsen nagyobb mulatság. A szórakozások között voltaképpen ez áll első helyen, noha egyike a be nem vallott szórakozásoknak.”

A Hét, 1896. július 12. 498-499. o. – Törzsgyűjtemény 

A városligeti kiállítás helyszínrajza. In. 1896 : Magyarország, Ezredévi Kiállítás, összeáll. Varga Katalin, Budapest, Atlasz, 1996. Melléklet – Törzsgyűjtemény 

A kiállítás 5 főkapuja közül az I. a mai Hősök terén lévő Millenniumi Emlékmű helyén volt, ahonnan hídon lehetett átjutni a kiállítás területére. Innen balra a hadügyi, erdészeti és mezőgazdasági termékeket bemutató pavilonok álltak, s ehhez kapcsolódott a Néprajzi Falu, az első magyar skanzen. Itt az egyes tájegységekre jellemző házak felsorakoztatásán túl hétről hétre tartottak különféle népszokásokat felelevenítő lakodalmakat, felvonulásokat, ünnepségeket.

„A kiállítási falu már egészen rendezve van. A szobák bebútorozva az egyes házakat megillető sajátszerűséggel. A falu központja a hegyes tornyú templom. A templom belsejében gr. Zichy Jenő rendezte el a Kaukázusban szerzett gazdag néprajzi gyűjteményét, a templom körüli boltokban pedig a házi ipar czikkeit árulják, szöveteket, faragványokat, hímzéseket, többi közt a kalotaszegi varrottast. A kiállítási faluban van a debreczeni csárda is, nagy épület, főbb részében hortobágyi mintát követvén. Mivel azonban vendéglő, egy nagy fedett folyosó és tágas veranda is csatlakozik hozzá a közönség kényelmére. Náddal fedett s nem hiányzik róla a gólyafészek sem.”

Vasárnapi Ujság, 1896. május 3. 291. o. – Elektronikus Periodika Adatbázis 

A Néprajzi Falut ábrázoló millenniumi képeslapsorozat egyik darabja – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

Az I. Főbejárattól nem messze állt Budapest székesfőváros pavilonja, melyben a kiállított tárgyak Budapest múltját, jelenét és várható jövőképét igyekeztek szemléltetni. Az út a II., Király utcai Főkapun belépve az Iparcsarnokhoz és környékéhez vezetett, illetve a nagyobb rendezvényeknek helyt adó Ünnepélyek Csarnokához. A III. Főkapu a kiállítási terület István utcai részénél várta a látogatókat, akik beljebb sétálva a liget ezen részébe, főként iparral és bányászattal foglalkozó pavilonokat, valamint kisebb bor- és pezsgőscsarnokokat találtak. A társadalom mindennapjaival foglalkozó pavilonok, mint például a Gyermeknevelési csarnok és az Egészségügyi pavilon is ezen a területen épültek fel. Ez utóbbi épület szintén az 1885-ös kiállításra készült, az akkori Műcsarnok számára. A képzőművészeti kiállítótér időközben kinőtte magát, s az 1896. május 4-én megnyíló új – ma is álló – épületbe költözött a Hősök terén. A városligeti épületben később a Fővárosi Múzeum üzemelt, napjainkban pedig a Magyar Alkotóművészek Háza – Olof Palme Házként működik. A IV. Főkapu a Hermina útról nyílt a kiállítás területére, s itt elsősorban a nehéziparral foglalkozó csarnokok álltak. A Gépcsarnokon kívül a Közlekedési csarnok, a 2015-ben bezárt Közlekedési Múzeum épülete is itt kapott helyet. A V. Főbejárat az Ős-Budavára mulatónegyedbe vezetett.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

Egy családi tulajdonban lévő napló 1896. május 3-ai bejegyzésében olvasható a fenti mondat. A 17 éves naplóíró, Maucha Ilona, az akkor újdonságnak számító esti kivilágítást örökítette meg e szavakkal. Az „illuminált” kifejezés azonban a kiállítás fél évére összességében is vonatkoztatható, hiszen egymást követték az ünnepségek, s a nem mindennapi látványosságok sorra kápráztatták el a kor embereit.

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 4. rész.

1896 májusa és októbere között két kiemelkedő ünnepségsorozatot rendeztek; a május 2-ai kiállításmegnyitót és másnap a hálaadó szentmisét a Mátyás-templomban, illetve a június 6–8-ai koronázó ünnepélyt.

Május 2-án, a Városligetben, a kiállítás területén lévő Iparcsarnok előtti bíborpiros sátornál reggel 9 óra után gyülekezett a résztvevő közönség: katonák, főpapság, külföldi diplomaták, magyar miniszterek, főméltóságok. A tribünökről a hazai és a külföldi sajtó képviselői figyelték a 3⁄4 11-kor megérkező főhercegeket, főhercegnéket és a hamarosan megérkező királyi párt. A királyi emelvényen Dániel Ernő kereskedelmi miniszter tartott beszédet, majd felkérte Ferenc Józsefet, hogy nyissa meg a kiállítást. A beszédet és a király válaszát számos korabeli lap közölte. Az ünnepséget a Millenniumi himnusz éneklése zárta, majd az uralkodó elindult első sétájára a kiállításon.

1896. május 2. – A millenniumi kiállítás megnyitó ünnepsége – Plakát- és Kisnyomtatványtár 

„[A kereskedelemügyi miniszter] beszéde alatt, mikor hálát mondott a királyi pár és az uralkodó család megjelenéséért, riadó éljenzés támadt. Ezt jeladásnak vették arra nézve, hogy megkonduljanak a harangok, a mi ismét előre meghatározott jel volt, hogy az énekkar is rázendítse az ünnepi himnuszt, s a gellérthegyi fellegvárat szintén értesítsék. Az ágyúk is megdördültek a hegyen, s erre a város harangjait is meghúzták. A miniszter tehát harangzúgás, ágyúdörgés és ének közt folytatta beszédét, a minek a király beszéde végén kellett volna bekövetkeznie.”

Vasárnapi Ujság, 1896. május 10. 298. o. – Elektronikus Periodika Archívum 

Este az Operaházban díszelőadásként Erkel Ferenc István király című művét adták elő, majd a nap az esti díszkivilágítással zárult. Másnap, május 3-án az előkelőségek reggel 9 órától gyülekeztek a Nagyboldogasszony-templomban, ahol a 11 órai misén Liszt Ferenc Koronázási miséje csendült fel. Ezt követően Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás tartott beszédet, melyet szintén sok újságban lehetett olvasni.

„A belső városrészek pompájánál talán meghatóbb volt a legkülsőbb külvárosok illuminációja. Minden utca, még az is, mely már elvész a liget fái közt vagy a kőbányai buckákban, ki volt világítva. Az alacsony házsorok ablakai, mint kettős végtelen tűzláncok húzódtak tova, s kapcsolódtak össze tűzláncokkal: új utcák kivilágított ablaksoraival.”

Budapesti Hírlap, 1896. május 4. 5. o. – Törzsgyűjtemény 

Ferenc József és Erzsébet koronázásának 29. évfordulója alkalmából, 1896. június 6. és 8. között 3 napos ünnepségsorozatot rendeztek Budapesten. Ez a kiállítás fél évének legkiemelkedőbb eseménye volt, amelyet az is bizonyít, hogy – a Kiállítási Ujság statisztikája szerint – május és október között június 7-én, vasárnap, a hódoló díszmenetet megelőző nap előtt látogattak el legtöbben (62.267-en) a kiállításra. Az ünnepeket megelőző napon, június 5-én átszállították a Budai Várból a magyar állam önállóságát jelképező koronát és a koronázási jelvényeket, s három napra közszemlére tették a budavári Nagyboldogasszony-templomban.

„Június 5-ikén reggel bontották ki a koronázási jelvényeket záró vasas ládát. Tizenhat esztendeje nem érintették. Akkor is csak megvizsgálták, a teremből ki nem hozták. [...] Most ünnepélyes volt a fölnyitás. Az országgyűlés küldöttséget választott, a főváros polgármestereit és tanácsosait küldte oda. Megjelentek a koronaőrök, a magyar udvari méltóságok, a herczegprímás, a miniszterelnök, Ő Felsége nevében pedig Esterházy Pál. A középső zárat azonban nem tudták felnyitni, hiába próbálta lakatos is. A szekrényt tehát föl kellett feszíteni.”

Vasárnapi Ujság, 1896. június 14. 390. o. – Elektronikus Periodika Archívum 

Másnap, június 6-án Ferenc József letette a Budavári Palota új, nyugati szárnyának – a mai Országos Széchényi Könyvtár épületének – alapkövét, majd a következő napon, 7-én 1⁄2 12-kor a király fogadta a főispánokat és a főváros küldöttségét a Budai Várban.

Az 1896. június 8-ai díszfelvonulás. In. Tarr László: Az ezredév, Budapest, Magvető, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Június 8-án, a felvonulás reggelén 6-tól 9-ig gyülekeztek a felvonulók és a nézők a Vérmezőn, majd 9 órától 1⁄2 11-ig harsonaszó kíséretében elindult a hódoló díszmenet (díszfogatok, díszhintók, a koronázási jelvényeket és a koronaőröket szállító díszkocsik) a Budai Várba. Onnan az Országházba vitték a koronázási ékszereket, és az elkészült kupolateremben ünnepi ülést tartottak a királyi hercegek jelenlétében.

Az Országgyűlés tagjai a Parlament lépcsőjén. In. Tarr László: Az ezredév, Budapest, Magvető, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A koronázási jelvényeket ezután kiállították az Országház lépcsőjén. 2 órától a Lánchídon vonult vissza a díszmenet, melynek lovascsapatai a Vérmezőre, a többiek pedig a Budai Várba mentek vissza, ahol folytatódott a magyar országgyűlés hódolata a Királyi Palota nagytermében. A Képviselőház elnökének, Szilágyi Dezsőnek és Ferenc Józsefnek a beszéde több újságban olvasható, a Millenniumi Lapok június 10-ei száma ezen kívül azt is közölte, hogy a király felszólalása alatt 21 ágyúlövés dördült el a Citadelláról és a Dunán horgonyzó hajóról. A nap a Nemzeti Színház díszelőadásával zárult.

A fentieken kívül az ünnepségek közé sorolhatók még az egyes épületek, építmények átadásai (május 4.: Műcsarnok; szeptember 27.: Vaskapu; október 4.: Ferenc József (ma: Szabadság) híd; október 25.: Iparművészeti Múzeum), a különféle bálok és estélyek, valamint az uralkodópár kiállításlátogatása is reprezentatív eseménynek számított.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 3. rész.

Miért éppen 1896-ban ünnepelték a honfoglalás ezeréves évfordulóját? A tudományosan megalapozott kutatások mellett ennek gyakorlati okai is voltak.

1882. október 17-én a magyar kormány megbízásából a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium azzal a kéréssel fordult a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy állapítsák meg a honfoglalás időpontját. A négy tagból álló (Botka Tivadar, Pauler Gyula, Salamon Ferenc, Szabó Károly) bizottság az 1883. január 25-én kiadott állásfoglalásban közzétette azon megállapítását, hogy a honfoglalás kezdő és befejező dátuma 888 és 900 közé esik. A kormány 1891 októberében azt a kérdés vetette fel, hogy világ- vagy országos kiállítás keretében emlékezzenek-e meg Magyarország fennállásának ezeréves évfordulójáról. A korábbi nemzetközi és hazai rendezvények egyik fő közreműködője, gróf Zichy Jenő – aki saját költségén kaukázusi és ázsiai expedíciókat szervezett a magyarság eredetének kutatására – inkább egy világkiállítás rendezése mellett érvelt, ám gazdasági okok és a leendő tárlat koncepciója miatt a Képviselőház az 1892. II. tc.-ben, egy 1895-ben tartandó országos nemzeti kiállítás rendezését mondta ki. A pénzügyi helyzet és időhiány miatt az esemény időpontját 1896-ra módosították, az 1893. III. tc.-ben.

A Pesti Hírlap Naptárának 1896-os évfolyama – Törzsgyűjtemény 

Az egész ország készült a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplésére. A millennium évét az 1895 szilveszter éjszakáján egyszerre felzúgó harangok hangja köszöntötte. A Képviselőház ünnepi ülésén elfogadott 1896. VII. és VIII. tc. pedig törvénybe is iktatta a honalapítás évezredes emlékét, valamint az ünnep alkalmából létesítendő maradandó alkotásokat. 1896-ban a fővárosban átadták a földalatti vasutat, a kiépített rakpartot, a Ferenc József (ma: Szabadság) hidat és a Nagykörutat. Ekkor készült el az Iparművészeti Múzeum, a Kúria (ma: Néprajzi Múzeum) és a Vígszínház épülete, az Országház kupolacsarnoka, valamint számos más köz- és reprezentációs épületet, emlékművet, szobrot is avattak az ünnepi évben.

Benedict J. távlati tervrajza Budapestről, 1896. – Térképtár 

„Budapest tájékoztató kézikönyve czím alatt a Franklin társulat kiadásában Janszky Adolf szerkesztése mellett az ezredéves kiállítás alkalmából jól használható székesfővárosi kalauz és emlékkönyv jelent meg, a főváros nevezetességeit ábrázoló 40-nél több képpel, Budapest térképével és a kiállítás tervrajzával.”

Vasárnapi Ujság, 1896. április 19. 252. o. – Elektronikus Periodika Archívum 

Janszky Adolf: Budapest tájékoztató kézikönyve. Székesfővárosi kalauz és emlékkönyv az ezredéves kiállítás alkalmára, Budapest, Franklin, 1896. – Törzsgyűjtemény 

Az ország 7 helyén felállított, a honfoglaláshoz és az államalapításhoz kötődő 7 emlékoszlopon kívül országszerte ültettek emlékfákat, tartottak kongresszusokat, ünnepségeket, melyeken az elhangzott beszédek többsége Magyarország Monarchiában betöltött szerepének fontosságát, és a nemzeti büszkeség érzését ötvözték. Az ország kulturális, sajtó-, sport-, és színházi élete is fellendült.

Verő György: 1000 év című kottája. Címlap Z 69.922 – Zeneműtár

„Soha még így nem szerepelt az utcza forgalmában a biczikli, mint most minálunk. A döczögő szemetes kocsi és a halkan surranó villamos között ott repül a gumitalpú fürge kerékpár, hátán egy-egy nyakig harisnyás századvégi lovaggal.”

Magyarország, 1896. május 1. 7. o. – Törzsgyűjtemény 

Az ünnepségek központi eseménye a Városligetben 1896. május 2-a és november 3-a között megrendezett millenniumi kiállítás volt. A helyszín megválasztása eleinte nem volt egyértelmű: néhány évvel a kiállítás előtt felmerült annak a gondolata is, hogy a tárlatot a Lágymányoson, a Gellérthegy előtti területen kellene megrendezni. A döntés végül a Városligetre esett, hiszen a 11 évvel korábbi, 1885-ös Országos Általános Kiállítás már megteremtette a bemutató feltételeit, sőt 3 épületet örökül is hagyott az 1896-os eseménynek. Az 1885-ös Iparcsarnok épülete 1896-ban kibővítve ugyanazt a funkciót látta el, a korábbi Királypavilon 11 évvel később Gerbeaud Emil cukrászatának adott otthont, az 1885-ös Műcsarnok pedig 1896-ban Egészségügyi pavilonként működött.

A millenniumi kiállítás lágymányosi terve, 1892. Metszet a Vasárnapi Újság 1892. július 17-én megjelent számában (500-501. o.) a Digitális Képarchívumban 

Az esemény hozadékaként az 1890-es évek végi Magyarország – részben a gazdasági fejlődésből következő – társadalmi, gazdasági és nemzetiségi feszültségeit 1896-ban, az ország ezredéves fennállásának alkalmából, a politikai pártok közötti „Treuga Dei”, azaz Isten békéje szorította átmenetileg háttérbe.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

1896-ban ünnepelte Magyarország a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az esemény megünneplése az egész történelmi Magyarország területére kiterjedt. Az ünnepségek csúcspontja a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt. 

Ezt az eseményt kívánja megörökíteni a július 16-ig látható Ezredéves álmok című tárlatunk.

Nyolcrészes sorozatban mutatjuk be a kiállításunk legérdekesebb dokumentumait: 2. rész.

Magyarországnak – a többi országhoz hasonlóan – a 19. századi világkiállításokon való szereplése során kiemelten fontos volt a pozitív tükörkép állítása, a hazai gazdasági és kulturális élet önreprezentálása. A kiállítók célja a hazai kiállításokon is a minél eredményesebb szereplés volt, hiszen az esetleges oklevél vagy érem elnyerése nagyban fellendítette az adott kereskedők és iparosok későbbi üzleti lehetőségeit, megnövelte vevőkörét. Az első, kezdetleges kiállítások ipari jellegű tárlatok voltak. A legelső nagyobb szabàsú, az 1756-os londoni még csak országos szintű iparkiállítás volt, ahol elsősorban találmányokat tettek közszemlére. Az első nemzeti iparkiállítást, melynek célja már a piacszerzés volt, 1798-ban Párizsban tartották. A későbbiekben is e két város adott sokáig helyet a 19. század második felétől rendszeressé váló és mind összetettebb funkciókkal rendelkező, egyre összehangoltabb szervezőmunkát igénylő világkiállításoknak. Az első nemzetközi tárlatot 1851-ben Londonban rendezték 28 ország részvételével, a másodikat 1855-ben Párizsban szervezték meg.

Az 1862-es londoni világtárlat csarnoka. In. Vahot Imre: Az 1862-ki londoni világkiállítás emlékkönyve, Pest, 1862. Melléklet – Törzsgyűjtemény 

Nem volt ritka, hogy egy világkiállítást valamilyen – a rendező országhoz köthető – évfordulóhoz kötöttek. Így volt ez az 1893-ban Chicagóban tartott tárlat (Amerika felfedezésének 400. évfordulója), az 1876-os philadelphiai (az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 100. évfordulója) vagy az 1878-as (a francia forradalom 100. évfordulója) és az 1900-as párizsi világkiállítás (századforduló ünnepe) esetében is. Az 1893-as rendezvény változtatásaként az addig érvényben lévő – inkább nevelő és oktató célzatú – koncepció helyett ekkor került előtérbe a látványosságokat felsorakoztató, szórakoztató jelleg.

Az 1878-as párizsi világkiállításra épült Eiffel-torony. In. Guide illustré de l'exposition universelle de 1889, Paris, 1889. – Törzsgyűjtemény 

Magyarország 1867-ig, korlátozott körülmények között, csak az Ausztriának fenntartott helyen mutathatta be tárgyait a nemzetközi megmérettetéseken, mégis ért el sikereket. Például Fischer Mórnak az 1851-ben bemutatott herendi porcelánnal sikerült kivívnia Viktória királynő tetszését, aki rendelt is a kínai hatású lepkés-virágos étkészletből. Az 1867-es világkiállítás nemcsak a fentebb felsorolt technikai újdonságok miatt volt jelentős, hanem azért is, mert Magyarország ekkor szerepelhetett először viszonylag önállóan, Ausztriától függetlenül. Ez a függetlenség az 1873-as világkiállításon még jobban meglátszott, hiszen a bécsi bemutatón Magyarország nem rendező társállamként, hanem meghívott önálló országként vett részt. Az 1880-as és 1890-es években Magyarország nem szerepelt a világkiállításokon, az 1900-as oktatási, reprezentációs és tömegszórakoztatási célú párizsin viszont európai színvonalon mutathatta be – felhasználva az 1896-os millenniumi kiállítás épületeinek motívumait is – fejlett gazdasági, ipari és kulturális életét.

Magyarországon először 1842-ben rendeztek nagyobb szabású ipari jellegű bemutatót Kossuth Lajos kezdeményezésére. A Vigadó épületében 213 kiállító termékeit mutatták be, s a közel 4 héten át nyitva tartó kiállítást több mint 14000 ember látogatta meg. Az Első Magyar Iparműkiállítás koncepciója követte az európai példákat: célja a magyar ipari termelés aktuális állapotának bemutatása volt. Az 1848/49-es események után 1872-ig nem nyílt lehetőség újabb jelentős iparkiállítások rendezésére. Ekkor tartottak Kecskeméten – előkészülve az 1873-as világkiállításra – egy országos tárlatot, majd 1879-ben Székesfehérváron az első modern országos kiállítást nyitották meg 2227 résztvevővel. Ez áttörést hozott a magyarországi kiállítások történetében, hiszen ekkor 3 ideiglenes épületet is emeltek a tárgyak számára.

Székesfehérvári Kiállítási Lapok, 1879. június 14. – Törzsgyűjtemény 

A következő néhány év számos helyi és ipari szakkiállítása után 1885-ben rendezték meg az első igazán nagyszabású országos általános kiállítást a Városligetben. Az 1896-os millenniumi kiállítás főpróbájaként is gyakran emlegetett tárlat – bár minden tekintetben kisebb volt, mint a 11 évvel későbbi rendezvény – számos újítást hozott és követendő példát állított a későbbi kiállítások szervezettségét és tematikáját illetően.

Budapesti Országos Általános Kiállítás. Napi Műsor, 1885. augusztus 10. – Törzsgyűjtemény 

Az 1896-os ezredéves kiállítás ugyan nem világ-, hanem országos bemutató volt, ám a világkiállításokkal együtt mégis nagyban hozzájárult a korabeli eredmények bemutatásához, a rendező városokban fennmaradt épületek pedig még ma is tükrözik a „boldog békeidők” hangulatát.

Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása (2016. április 20. – július 16.) az 1896-os Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás 120. évfordulója alkalmából.

Helyszín: VII. emelet, Katalógustér

A kiállítás a könyvtár nyitvatartási idejében kedd–szombat 9 és 20 óra között látogatható. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják. A látogatás tervezésekor kérjük, vegyék figyelembe, hogy a pénztár 19 órakor bezár.

Simon Bernadett 

További irodalom:

• Gál Vilmos: Világkiállító magyarok, 1851–2010, Budapest, Holnap, 2010.
• Székely Miklós: Az ország tükrei. A magyar építészet és művészet szerepe anemzeti reprezentációban az Osztrák–Magyar Monarchia korának világkiállításain, Budapest, CentrArt, 2012.