A „müncheni gyűjtemény” rekatalogizálása

Régi, a megvalósítás tekintetében immáron évtizedek óta húzódó tervünk, hogy a törzsgyűjteményünkbe 1926 előtt bekerült, jelenleg kézírásos katalóguslapokon nyilvántartott kiadványokat elektronikusan feltárjuk és a könyvtár nyilvánosan elérhető online katalógusában visszakereshetővé tegyük, azaz rekatalogizáljuk.

Nyomasztó adósságról van szó már csupán azért is, mert e – több mint 150 ezer dokumentumot számláló – gyűjteményrészben nagy számban találhatók olyan nyomtatványok, amelyek a könyvtáralapító Széchényi Ferenc gyűjteményéből származnak, vagy más, jeles magángyűjtők - Jankovich Miklós Horvát István Illésházy István, Kölcsey Ferenc, Sándor Móric stb. - könyvtárából kerültek hozzánk, valamint gyakorta bukkannak fel e kiadványok között olyan, ez ideig lappangó magyar vonatkozású művek, amelyeket nemzeti bibliográfiánk mindeddig nem tartott számon. Ennek az adósságnak a valamiképpeni törlesztését jelentette, hogy az ötvenes évek végén a kézírásos cédulák mintegy felét lefotózták és beosztották a könyvtár olvasói betűrendes katalógusába. Az átmenetinek szánt megoldás nem szolgálta hatékonyan a dokumentumok visszakeresését.

A főigazgatói kezdeményezésre 2010-ben elinduló rekatalogizálás által érintett kiadványok az eredetileg a müncheni Hof- und Staatsbibliothek számára kidolgozott szakrendszer, pontosabban annak a helyi viszonyokhoz alakított, átdolgozott változata alapján kerültek a raktárakban elhelyezésre. Emiatt szokás erre az állományrészre – némileg pontatlanul – úgy hivatkozni, mint „müncheni gyűjteményre”.

A müncheni gyűjtemény feldolgozása tehát nem volt lehetséges a sokszor nehezen olvasható, illetve az alapos bibliográfiai feltáráshoz szükséges információk tekintetében hiányosnak vagy pontatlannak bizonyuló kézírásos cédulák alapján, ezért szükségessé vált, hogy a könyveket a raktárból felkérve, egyenként kézbe véve – könyvtáros szakszóval: „autopsziával” – katalogizáljuk újra. A kiadványok nyelvi sokszínűsége, differenciált tipológiai összetétele, sokszor igen rossz állapota miatt a feldolgozás megszervezéséhez, a munkafolyamatok rögzítéséhez széleskörű együttműködés kialakítására volt szükség. Indokolta továbbá ezt az a nem elhanyagolható tény is, hogy a gyűjteményben a barokk korból ugyanúgy találunk kiadványokat, mint a 20. század első szakaszából. Az érintett osztályok (és itt szinte az összes szervezeti egységet felsorolhatnánk) ismereteik, szaktudásuk átadásával, konkrét ötletekkel támogatták a müncheni gyűjtemény rekatalogizálásának régen várt megvalósulását. A feldolgozás tehát, amelynek megtervezése során a magángyűjtemények későbbi virtuális rekonstrukciójára is gondoltunk, a könyvtörténeti kutatásokat is szem előtt tartó alapossággal, a nemzeti könyvtár dolgozóinak összehangolt munkájaként indult el, és mára meghozta az OSZK elektronikus katalógusának több ezernyi rekorddal történő bővülésében megmutatkozó, jól látható eredményeit.


Kézírásos katalóguscédulák

Tapasztalatainkat a későbbiek során konferencia-előadások, workshopok formájában kívánjuk megosztani , megvitatni a szakma képviselővel, valamint a szélesebb publikummal. Terveink szerint a gyűjtemény értékesebb darabjait, a jeles személyiségek kézírásos bejegyzéseit tartalmazó könyveket, avagy a kiadványok lapjai közé becsúsztatva talált, régmúlt idők üzeneteit őrző cédulákat, jegyzeteket stb. kiállításokon tárjuk majd az érdeklődő közönség elé.

A rekatalogizálás a müncheni szakrendszerű gyűjteményrészen kívül további állományrészeket is érint majd, így például – többek között – a könyvtár maga nemében egyedülálló I. világháborús gyűjteményét.

Dancs Szabolcs - projektvezető

Az Amor Librorum Klub tegnapi rendezvényén Sándor István 18. század végi fiktív leveleit tartalmazó művének (Egy külföldön útazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei. Győr, 1793) különleges reprint kiadását és az exkluzív sorozat további tervezett kiadványait mutatta be Boka László, tudományos igazgató, illetve Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó Zrt. vezérigazgatója a könyvtárban.

Amor Librorum Klub - nemzeti könyvtárunk mecénásainak
A sorozat köteteit megvásárló könyvgyűjtők mecénásokká válnak: minden megvásárolt kötet árából 5000 Ft-tal járulnak hozzá az OSZK gyűjteményének gyarapításához. Aki a sorozat bármely kötetét megvásárolja, tagjává válik az exkluzív Amor Librorum Klubnak. A névre szóló klubkártya az alábbi különleges kedvezményekre jogosít: Örökös 40%-os vásárlási kedvezmény a Kossuth Kiadónál. Ingyenes belépés az OSZK olvasótermébe, koncertjeire, kiállításaira. Aki legalább 10 Amor Librorum kötetet vásárol a sorozatból, neve felkerül az OSZK épületében elhelyezendő márványtáblára. 

Eredeti kiadványokat is láthattak az érdeklődők

Stephen Hawking új könyve múlt héten érkezett be kötelespéldányként, a tegnapi napon, fél négykor véglegesítettük a leírását, de még nem került állományba, azaz nincs raktári jelzete.

Joggal kérdezte az olvasó emailben, hogy ha látja a katalógusban a könyvet, akkor miért nem olvashatja.

Azért, hogy a kötelespéldányok minél hamarabb bekerüljenek a katalógusba és a nemzeti bibliográfiába megfordítottuk a hagyományos könyvtári feldolgozás sorrendjét. Előbb történik meg a leírás és szakozás, majd ezt követi az állományba vétel. A feldolgozás átfutási idejét így számottevően csökkenteni tudtuk.

A "Nincs példány az állományban" felirat esetén csak látszólagos hiányról van szó.

A "Nemzeti bibliográfiai rekord, nincs példány az állományban" felirat a tartós, régebbi kötelespéldány-hiányoknál alkalmaztatik, egy időben ugyanis nemcsak a kötelespéldányok alapján készült az MNB, hanem a KELLO által forgalmazott könyvekről is. Ezek körében is előfordul, hogy nem érkezett be a kötelespéldány, az ilyeneket igyekszünk pótolni.

Stephen Hawking könyve pár napon belül olvasható könyvtárunkban!

Várjuk további kérdéseiteket bármelyik közösségi felületünkön!

A Balassi Intézet, a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Kodolányi János Főiskola idén is megjelenteti a Lymbus - Magyarságtudományi Forrásközlemények című, immár csaknem tízéves múltra visszatekintő periodikáját. 



Az idei Lymbusba, a korábbi évek gyakorlata szerint, a magyarság művelődéstörténetéhez (ide értve az irodalom-, a művészet-, a politika-, a gazdaság-, az eszme-, a zene-, a had-, az életmódtörténetet stb.) forrásul szolgáló, eddig kiadatlan, elsősorban külföldi levéltárakból / kézirattárakból származó dokumentumokat várunk, rövid bevezetővel, jegyzetekkel, min. 1-2 lap, max. 2-3 ívnyi terjedelemben.

A 2011-es kötet megjelentetését őszre tervezzük, a cikkek, közlemények leadási határideje: 2011. június 30. Jelentkezéseket, közleményeket, kérdéseket várunk a következő email-címeken: lereka[at]freemail.hu; ujvary[at]kodolanyi.hu.

A Lymbus 2010-es száma néhány hete jelent meg, a korábbi számokéhoz hasonlóan ennek az anyaga is elérhető és cikkenként letölthető az Elektronkius Periodika Archívumból. 

Roberta A. Stevens, az American Library Association elnöke 21st Century Libraries: The Challenges and Opportunities - 21. századi könyvtárak. Kihívások és lehetőségek címmel tartott előadást könyvtárosoknak a VI. emeleti termünkben ma délelőtt.

Stevens szerint a múlt században a könyvtárak elhelyezésénél, építésénél a gyűjteményt tartottuk a legfontosabbnak, a XXI. században a felhasználók igényeit figyelembe véve alakítjuk át eddigi szolgáltatásainkat és az új fejlesztéseket. Néhány példán keresztül bemutatta, hogy a könyvtárakat a felhasználók legitimálják. A legjobb intézményi eszköz a fenntartókkal folytatott párbeszéd során, ha könyvtári közösségünk tagjai saját szavaikkal, visszajelzéseikkel foglalnak állást a könyvtár szempontjainak védelmében. Az ily módon megszerzett legitimitás a legjobb útja a könyvtárak túlélésének, s társadalmi beágyazottságuk kiterjesztésének.

"Fish Where The Fish Are"

Az American Library Association elnöke külön kiemelte a közösségi oldalak használatát, melyek óriási lehetőségeket kínálnak a könyvtáraknak. Úgy gondolja, egy kiváló saját könyvtári weblap elkészítése az alapja a közösségi felületeknek.

Stevens az amerikai könyvtárügy és az ALA tevékenységének bemutatásán túl elmondta, hogy az USA-ban is csökkentik a könyvtárak finanszírozását, a költségek viszont növekednek. A könyvtári marketingnek is át kell alakulnia, nem elég megmutatnunk milyen dokumentumokkal, szolgáltatásokkal rendelkezik a könyvtár, azt is el kell mondanunk minél több csatornán, hogy hatalmas társadalmi haszonnal jár szolgáltatásaink igénybevétele. 

Az ALA elnökének előadását a Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervezte.

További  képeink a twitteren:

Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró

Harry Hill Bandholtz az antant budapesti katonai missziójának amerikai vezetőjeként megakadályozta, hogy 1919-ben a megszálló román hadsereg a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Erdélyre vonatkozó anyagait elszállítsa. Előzetesen az október 5-6-ai eseményekről tudósítottunk a vezérőrnagy feljegyzései alapján. Harry Hill Bandholtzról szóló megemlékezésünk zárófejezete következik. A napló további részében már csak érintőlegesen foglalkozott a Múzeum kérdésével.

Harry Hill Bandholtz szobra a Szabadság téren 1936. (forrás: szoborlap.hu)

Október 8-án egy gondolatban említette meg:
„A románok, hogy bebizonyítsák, meggondolták a dolgot, ma délután önként felajánlották, hogy átadnak nekünk 10 000 puskát a rendőrség számára, ami azt bizonyítja, hogy kezdetben hazudtak, amikor azt mondták, hogy a puskákat Romániából kell importálniuk. Az egész dolog úgy tűnik, a múzeumi pecsét elhelyezése miatt fordult egyet, ezek a pecsétek egyébként még mindig épségben és helyükön vannak.”

Október 23-án részletesen tudósított Diamandi román követtel való vitájáról, melynek kiindulási okai között a románok a Múzeummal való bánásmódját is megemlítette. Október 27-én szintén sikeresen akadályozott meg egy átadási akciót:
„A múzeumi hatóságok arról értesítettek, hogy van a Múzeumban néhány doboz, amely valóban Erdélyhez tartozik, s amelyeket készek átadni Romániának. Shafroth százados egy, a Múzeum kulcsaira és a pecsét feltörésére vonatkozó engedélyre vonatkozó kéréssel jött hozzám, hogy átadhassa a szóban forgó dobozokat. Mindezt felvetettem a Missziónak, és azt javasoltam: tekintettel arra, hogy a románok olyan sok dolgot vittek el, amelyekre semmilyen joguk nem volt, nem szükséges sietni ezzel a néhány dobozzal, amely lehet, hogy valóban az övék. A Misszió megtámogatott és a románokat arról tájékoztattuk, hogy meg kell várni a Kártérítési Bizottság döntését.”

Végül a veszély elmúltáról a következőképpen tudósított:
„1919. november 15. A mai nap kellemetlen, borongós nap volt, némi hóval és latyakkal a lábunk alatt. A magyarok továbbra is a városba való bevonulás közepette voltak és már ténylegesen elfoglalták azt.

Tegnap délután átmentem a Magyar Nemzeti Múzeumba, és visszaadtam nekik a kulcsot, amelyet október 5-én vettem birtokomba és eltávolítottam az ajtókról a pecséteket. Átvételi elismervényt adtak a kulcsról, majd engedélyt kértek arra, hogy történelmi dokumentumként megtarthassák a pecsétet azon három ajtó egyikéről, amelyekre ezeket elhelyeztük. Egyet odaadtam nekik, egyet megtartottam magamnak, a megmaradót pedig Loree ezredesnek.

Mivel mi akadályoztatva voltunk abban, hogy jelen legyünk a román kivonulás tiszteletére adott nagy magyar ünnepségeken, meghívtunk egy sor embert, köztük Gorton tábornokot, Mombelli tábornokot és családját, vendéglátónkat, gróf Edelsheimet, valamint gróf Szirmay és gróf Teleki családjait, és egy kis táncot rendeztünk nekik.”

Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra / írta Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA), részlet

Harry Hill Bandholtz személyét a Horthy-korszakban nagy tisztelet övezte. 1936-ban szobrot állítottak neki a Kossuth téren, azonban azt 1949-ben eltávolították, és négy évtizedig nem is állították fel újra. Jelenlegi helyére, a Szabadság térre 1989-ben került, emlékeztetve a szolgálatra, melyet Harry Hill Bandholtz Magyarországnak tett. 
 

Harry Hill Bandholtz szobra a Szabadság téren 2008. (forrás: szoborlap.hu)

Az erdélyi gyűjtemény megmentője
Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró
1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.
 

Folytatjuk olvasótermi szabadpolcokat bemutató írásunkat. Most azt mondjuk el, hogyan gyarapodik könyvtárunk azonnal forgatható állománya. Többen kérdezték, egyfelől bizonyos könyvek miért hiányoznak a szabadpolcokról, másrészt azt, egy-egy fontos kötet miért kerül csak sokára a rögtön levehetők közé.

A szabadpolcra kerülő könyvekről elvileg a Gyarapítási Osztály dönt, de a Tájékoztató Osztálynak (akárcsak a Különgyűjtemények munkatársainak) hosszú évek óta lehetősége van a szemlézésre, javaslattételre. Ez azt jelenti, hogy minden héten átnézzük a beérkezett kötelespéldányokat, és kijelöljük, hogy melyekből kérünk és melyik olvasóterembe, egy vagy több példányt.


Szabadpolc

Több példányra általában a lexikonokból, szótárakból, fontosabb adattárakból van szükségünk. A jelöléseinkből deziderátákat írnak a Gyarapítási Osztály munkatársai, és ha rendelkezésükre áll a megfelelő összeg (azaz rendelkeznek a szabadpolcos állományra elkülönített kerettel), akkor megvásárolják a könyveket.

A dezideráta afféle „kívánságlista”. Először minden könyvről írnak egy ilyet és ha sikerül megvenni, beszerezni, akkor a kívánság valóra válik, céduláját kiveszik a dezideráta-fiókból. Ha nem, akkor sajnos továbbra is csak kívánság marad.
Jelenleg legalább 4-5 ilyen dobozunk van. A szabadpolcos könyveket tehát külön meg kell venni, ezért nem jelennek meg azonnal a polcon az új könyvek. Ez természetesen csak a Magyarországon kiadott könyvekre vonatkozik (a határontúli, magyarul kiadott könyvekből kötelespéldány sincs, pedig sokan tévesen ezt gondolják). A vásárláson kívül még más lehetőség is van a szabadpolc gyarapítására. A nyomdák, kiadók által a kötelespéldányokon felül adott duplumokat is átnézzük, és ezeket a feldolgozás után (kb. 2-3 hét) azonnal kihelyezhetjük a polcra. A harmadik forrás a szerzők által adott ajándékpéldányok, ezeket is rövid időn belül kitesszük a szabadpolcra, ha szükség van olvasótermi példányra. További lehetőség, az említetteken kívül, hogy a kiadók reprográfiai megrendeléseiért nem pénzt kérünk, hanem a megjelenő könyvből kérünk plusz példányt a szabadpolcunkra, vagy korábbi köteteikből állítunk össze egy listát, amivel kiegyenlítik a számlát.

A nemzetközi cserével, vétellel vagy hagyatékból származó külföldi könyveket szintén átnézhetjük és kérhetjük szabadpolcra. Ezek egy kicsit később kerülnek ki a polcra, mint az online katalógusba, ami gyakran és joggal okoz problémát, hiszen a katalógusból úgy tűnik, hogy már a polcon van, mert van jelzete, és olvasótermi irányítása, pedig még meg sem kaptuk…

Sajnos a Magyarországon megjelent könyvekből több fióknyi dezideráta van, ami annak az eredménye, hogy nem állt a könyvtár rendelkezésére vásárlási keret erre a célra. Ezek utólagos beszerzése az anyagi forráson kívül attól is függ, hogy kaphatóak-e még könyvesboltban, vagy van-e a kiadóknak példányuk belőle. 

Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró

Harry Hill Bandholtz az antant budapesti katonai missziójának amerikai vezetőjeként megakadályozta, hogy 1919-ben a megszálló román hadsereg a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Erdélyre vonatkozó anyagait elszállítsa. Ma az 1919. október 6-ai eseményekkel folytatjuk naplóját.

Harry Hill Bandholtz – Stetka Gyula 1920-as festménye (forrás: wikipedia.org)

„A ma reggeli ülésről Mombelli tábornok sajnálatos módon távolmaradt, mivel elment Bécsbe, hogy találkozzék a feleségével, jómagam azonban előadtam kollégáimnak múlt esti élményemet és megkérdeztem: jóváhagyja-e a Misszió, avagy sem.

Előre tudtam, hogy Gorton tábornok mellettem áll. Mivel a válasz némileg késlekedett, kijelentettem, hogy amennyiben a Misszió nem így tesz, személyesen vállalok magamra minden felelősséget és kijelentettem, hogy mindazt, amit tettem, amerikai képviselőként tettem. Erre Graziani tábornok nagyon gálánsán és rögvest szólásra emelkedett és kijelentette: „Nem, én a kollégám mellett állok" - s ezzel az ügy le volt rendezve. Ezt követően elküldtem Párizsba az amerikai bizottságnak egy nyilatkozatot arról, ami történt, s ezt a következő mondattal fejeztem be:
„Időközben az ajtók le vannak pecsételve, mi pedig várjuk a további fejleményeket."

Ma kaptunk még egy levelet a szerb képviselőtől, aki a szövetségesei, a románok által vele szemben alkalmazott bánásmódra panaszkodott, amire azt a választ kapta, hogy panaszát terjessze be közvetlenül a románok elé, és amennyiben utóbbiak nem tesznek megfelelő lépéseket, terjessze mielénk, mi pedig megpróbálunk nyomatékot adni az ügynek.

Panaszok érkeztek arra vonatkozóan is, hogy a románok magyar foglyokat bántalmaztak, így olyan döntés született, hogy megbízzuk Hadseregszervezési Bizottságunkat vizsgálja ki és számoljon be ezekről a bántalmakról. Levelet kaptunk a magyar kormánytól, amelyben az állt: engedélyt kértek a románoktól, hogy újra megnyithassák a postákat, amire olyan választ kaptak Mardarescu tábornoktól, hogy semmi kifogása ellene, feltéve, hogy a magyarok hajlandók fizetni negyven román cenzorért. Ez annyira nevetséges volt, hogy úgy döntöttünk, elküldjük a levél másolatát a Legfelsőbb Tanácsnak. Mivel a románok elárasztanak bennünket olyan kijelentésekkel, hogy leállítottak minden rekvirálást, felhívjuk figyelmüket a jelentősebb jelentett esetekre, megkérve őket, hogy azonnal hagyjanak fel velük és szolgáltassák vissza az elvitt tárgyakat. Ma reggel tudomást szereztünk egy kb. 3 millió korona értékű tokaji bormennyiség konkrét esetéről. Épp be akartuk rekeszteni az ülést, amikor negyediki keltezésű levél érkezett a románoktól, amelyben igazolják, a Misszió elsejei keltezésű levelének átvételét, s amely a Nemzeti Múzeum erdélyi származású tárgyaira vonatkozott, kijelentve, hogy ezeket a tárgyakat lefoglalják, s hogy alulírottak, Mardarescu és Diamandi, felelősséget vállalnak azért az akcióért. S ahogy az lenni szokott, ezek után nekik kell viselniük a felelősséget a Misszió pecsétjének feltöréséért, ha meg akarják kaparintani a tárgyakat.

Nagylelkűségi rohamukban a románok kijelentették, hogy azonnal adnak a rendőrségnek ezer puskát, majd átküldték egy ezredest annak közlésére, hogy az ezer puska között 12-14 különféle gyártmány volt található, s hogy gyakorlatilag egyikük sem használható, s vissza kell vinni őket Szegedre és másokat beszerezni. Mindez természetesen a végtelenségig fog így menni, s végülis, mint ahogy ez a románokkal szokás, semmit sem fogunk kapni.

A múzeumi tárgyakkal kapcsolatban levelet kaptunk Esztergom érsekétől, Magyarország prímásától, amelyben kijelentette, hogy ezeket a tárgyakat akarat alapján az ő gondjára bízták azzal, hogy azok az esztergomi vagy a budapesti Keresztény Múzeum szerves részét képezik, s tiltakozik bárki ellen, aki beleártja magát a Római Katolikus Egyháznak a gyűjteménnyel kapcsolatos jogaiba.”


Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra / írta Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA), részlet

Holnapi, záró bejegyzésünkben a vezérőrnagy naplójának a román kivonulásig a Múzeumra vonatkozó részeit tekintjük át.

Munkatársaink előadásokat tartottak a Networkshop 2011 konferencián, április 27-29 között Kaposváron.

Az évek során ez a rendezvény a hazai számítógép-hálózati informatikai élet (Internet) legrangosabb találkozójává nőtte ki magát. Itt találkozhattak e rohamosan fejlődő terület technológiájának kutatói, fejlesztői, a gyártók, a szolgáltatók és a felhasználók.

A felsőoktatás és kutatás szereplői számára létrehozott speciális videó/audió megosztó portálon, így az előadások a Nemzeti Könyvtár blogjában is megtekinthetők:

Moldován István - E-book-ok, könyvtárak, OSZK

Az előadás az egyre többet emlegetett e-book-okkal foglalkozott a könyvtári megközelítésben. 

09.25: Ungváry Rudolf - A besorolási adatcsere-formátum bővülése

A MARC-típusú formátum 1968-as megszületése óta fokozatosan tökéletesedett, és más változatai is kialakultak (Unimarc). Ami a legfontosabb: adatelem-választéka jelentősen bővült is.

Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró

Folytatjuk megemlékezésünket Harry Hill Bandholtzról, aki az antant budapesti katonai missziójának amerikai vezetőjeként megakadályozta, hogy 1919-ben a megszálló román hadsereg a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Erdélyre vonatkozó anyagait elszállítsa. Mai bejegyzésünkben naplójának 1919. október 5-ére vonatkozó részletét közöljük.

Harry Hill Bandholtz pecsétje a Nemzeti Múzeum ajtóin

„1919. október 6. Tegnap este alighogy felálltunk azon kitűnő lakomák egyike után, amelyekkel Gore százados táplál bennünket, bejelentkezett Horowitz ezredes és elmondta, hogy a románok egy egész konvojnyi teherautóval a Nemzeti Múzeumnál és készülnek elvinni számos művészeti alkotást. A Katonai Misszió október 1-jei találkozóján döntés született arról, hogy bár a románok azt állítják, számos, a Nemzeti Múzeumban található tárgy őket illeti meg, mivelhogy jelenleg ők Erdély urai, ne kapjanak egyet sem közülük, mielőtt azt jóvá nem hagyja bizottságunk, amelynek elnöke Shafroth amerikai százados. Még aznap tájékoztattuk döntésünkről a román főparancsnokot. Loree ezredes és egy amerikai katona társaságában visszakísértem Horowitz ezredest a Múzeumhoz, amelyet szoros román őrség vett körül. Az egyik férfi megpróbált megállítani bennünket, de nem szereztünk neki nagy örömöt, mi pedig bementünk az épületbe, s végül előkerítettük az igazgatót.

Úgy körülbelül délután 6 órakor Serbescu tábornok, tisztek és civilek egy csoportja kíséretében megjelent a Múzeum előtt egy tizennégy kamionnyi konvojjal és egy különítmény katonával. Kijelentette, hogy Mardarescu tábornoktól és Diamandi főbiztostól felhatalmazást kapott arra, hogy átvegye az Erdélyből származó tárgyakat és követelte a kulcsokat. Az igazgató tájékoztatta őt arról, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság vette át a Múzeum felügyeletét, és hogy nem adja ki a kulcsokat. Serbescu tábornok ezt követően elmondta neki, hogy reggel visszajönnek és amennyiben a kulcsokat nem kerítik elő, erőszakkal viszik el a műtárgyakat. Mindezért elkértem az igazgatótól a raktár kulcsát és egy darab papírt hagytam ott a következő szöveggel:
„Annak, akit megillet - Mivel a Szövetséges Katonai Bizottság felelős a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található valamennyi tárgyért, a kulcsot a soros elnök, Bandholtz tábornok, az amerikai képviselő vette magához.” Mindezt aláírásom követte. Ezt követően Loree ezredessel lepecsételtettem valamennyi ajtót, amelyekre a következőket írattam ki:

„Ezt az ajtót a Szövetséges Katonai Bizottság parancsára pecsételték le.
H. H. Bandholtz, soros elnök
1919. október 5.”

Mivel a románok és minden európai kedveli a gumibélyegzős eljárást, és mivel más nem állt a rendelkezésünkre, egy amerikai postacenzúrázó bélyegzőt használtunk fel ehhez, amellyel bejelöltünk minden pecsétet.”

Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra / írta Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA), részlet

Holnapi bejegyzésünkben az október 6-ai eseményeket követhetjük figyelemmel.