Tegnap, 2018. december 18-án Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6.) Kossuth-díjas magyar író, kritikus, egyetemi tanár, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője.

„Egy pillanat alatt felmértem a helyzetemet. Először láttam világosan, hogy fatális tévedés áldozata vagyok. Írói ambícióimat mindig az a vágy fűtötte, hogy az írás révén közelebb kerüljek a valósághoz és magamhoz, mélyebben megismerjem a világot másoknál, hiszen míg mások csak benne vannak a valóságban, én nemcsak benne vagyok, hanem bizonyos értelemben fölötte is. Amit a figyelmem megragad és az írógépem billentyűi rögzítenek, az a dolgok állásának egy lehetséges – ha nem is abszolút érvényű – szemlélete. Nemcsak megjelennek a dolgok előttem, hanem képes vagyok változtatni is rajtuk. Még naivabbul: a valóság felől egyenes és rövid út vezet az irodalomhoz, és fordítva, az irodalomból a valósághoz. Most az történt, hogy egy csapásra megváltozott a véleményem. Rádöbbentem, hogy az irodalomból csak az irodalomhoz vezethet út. A tükörben nem a valóság van, hanem csupán irodalom.”

Grendel Lajos: Bőröndök tartalma (Jorge Luis Borgesnak). In. Uő: Vezéráldozat: [Válogatott novellák], Dunaszerdahely: Nap K., 1996, 8–9. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Mátyás díszes énekeskönyvének, a Mátyás-gradualénak eredete sokáig megfejthetetlennek tűnt, de egy Rómában nyomtatott, és Bécsben díszített ősnyomtatvány közelebb vitt bennünket a megoldáshoz. Mindkét 15. századi kincs látható corvina-kiállításunkon.

2018. december 12-én elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. A művész 81 éves volt.

Kósa Ferenc filmrendezővel Pörös Géza 1997-ben készített interjút, melyet a Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

Emlékfolyamok címmel folytatódik idén az Országos Széchényi Könyvtár nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat. Tompa Andrea Libri-díjas írónővel ennek apropóján beszélgettünk. A decemberi 13-ai rendezvény a Szamos jegyében zajlik és a Kolozsvár-emlékezeteket kutatja.

Nagy sikerű regényeiben a XX. századi Kolozsvár hányatott történelme elevenedik meg. Végeredményben milyen képet kapott az 1950-es évekről?

Talán azt, amit ma is megélünk: a világ hihetetlen sebességgel változik, nincs stabilitás és kiszámíthatóság, bármi megtörténhet. Ha valaki a középpont fele tart, a hatalom centruma fele, nagyon észnél kell lennie, hogy ne váljék a hatalom kiszolgálójává. De mindig lehet távol is lenni, a periférián. Bár ott sem feltétlenül könnyebb vagy biztonságosabb, sőt. A hatalomnak ezekre a szélekre is szüksége lehet. Lásd hívő emberek az 50-es években, vagy hajléktalanok ma.

Az Omerta című regényében az olvasható, többen voltak, akik kutatásaikkal, fotóikkal, személyes hagyatékukkal és emlékezetükkel tudatosan vagy véletlenül segítették a munkáját. Mely történet volt a legemlékezetesebb?

Sok elgondolkodtató, vagyis értelmezésre váró történet, de leginkább elbeszélési mód és nyelv jött szembe. Például, hogy az úgynevezett pártemberek úgy beszélnek magukról, mintha egy idegen emberről szólnának, érzelmek nélkül. Az asszonyok rengeteg agressziót élnek meg és mondanak ki. És mennyi jó (romániai magyar) író van az 50-es években is, akiket ma alig olvasunk. Milyen tisztán látó emberek élnek a korszakban, például akár Jordáky Lajos, aki egy elég ellentmondásos figura, és akinek a hagyatéka feldolgozásra vár.

Korábban úgy fogalmazott, azt gondolta, előbb érdekelné a felvilágosodás, a középkor, a tegnap, 2022, mint az ötvenes évek. Mégis mi vonzotta utóbbi időszakhoz?

Éppen ez a „nem tudok semmit” állapota, ami valójában a legtermékenyebb minden alkotó számára. Vagyis e „nem tudok semmit” nélkül nem lehet elindulni. Ez egyszerre dermesztő és mégis kényszerítő.

Emberek összefonódó vagy éppen szétváló sorsaiban hogyan jelenik meg egy város, egy régió?

Egy városnak, de a legkisebb településnek is rengeteg arca, megtapasztalási módja, tere van, mindenki mást tud elbeszélni róla, attól függően, hogy honnan és mit lát, milyen vágyai, aspirációi vannak. A város széleiről akartam mesélni, amelyről nagy elődeim már sokat írtak, a munkásíró Nagy István vagy Bálint Tibor. És a földhöz való viszonyról is akartam beszélni, a földészeken, a hóstátiakon keresztül.

KönyTÁRlat: Emlékfolyamok

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának soron következő időpontja: 2018. december 13. 17 óra

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emeleti Díszterem.

A rendezvény INGYENES.

A Magyar nők a Gulágon című 1992-ben bemutatott emblematikus háromrészes dokumentumsorozatban szovjet kényszermunkatáborokat megjárt asszonyok idézték fel megrendítő emlékeiket.

Sára Sándor 1990-ben készítette a film alapjául szolgáló interjúkat, mintegy 70 órányi felvételt, melyeket 25 éve az OSZK Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

A páratlan interjúanyag a XX század közepének kutatói szempontból kiemelt forrása, ezért az elmúlt év során digitalizáltuk a vágatlan filmfelvételeket, lehetővé téve így a könnyű hozzáférést olvasóink, a korszak iránt érdeklődők számára.

Az itt látható részletben Sára Sándor beszél a dokumentumfilm keletkezéstörténetéről. A Történeti Interjúk Tára gyűjteményéből választottuk az interjút, melyet Pörös Géza szerkesztő 1996-ban készített a rendezővel Köveskálon.  

Patonai Anikó Ágnessel és Szűts-Novák Ritával, a kiállítás két kurátorával a megnyitó előtti napon beszélgettünk.

A kokárdát Szendrey Júliának köszönhetjük, aki lemásolta a párizsi trikolórt?

Szatmári Judit Anna viselettörténész szerint az ilyen formájú díszítés, amit régen rozettának hívtak, már a barokk korban is használatos volt. A trikolor színvilág pedig már a francia forradalom idejéből származik. Arra vonatkozólag, hogy ezt a kettőt Magyarországon Szendrey Júlia alkalmazta volna együtt először, nincsen hiteles forrásunk, így tekinthetjük március 15-tel kapcsolatos városi legendának.

Hogy tudott George Sandot olvasni Júlia? Abban az időben, hogy jutott hozzá a művekhez?

Júlia taníttatását az édesapja komolyan vette, a neves Lejtei Lilla leánynevelő iskolájába járt Pesten. Júlia már fiatalkorában beszélt idegen nyelveket, franciául és németül is biztosan jól tudott. A lányok ekkoriban is hozzáférhettek újságokhoz és könyvekhez eredeti nyelven, illetve fordításai is voltak már. A kiállításon például helyet kap egy 1843-as kiadású Sand kötet is.

Különcnek mondják Júliát. Mi volt a legfontosabb, amiben eltért az akkori nőképtől?

Júlia valójában nem volt különc. Időnként szeretett extrém ruhákat felvenni, de ezzel az első férje, Petőfi Sándor is így volt. A nőktől azt várták el akkoriban, hogy kizárólag családanyai szerepet töltsenek be. Szendrey Júlia ezt maradéktalanul teljesítette, még író- és költőinői pályafutását is a nőknek előírt keretek szabták meg. Érdekes olvasni húgával, Szendrey Máriával, későbbi Gyulai Pálnéval folytatott levelezését, akivel nagyon szoros kapcsolatban álltak, annak 1866-os haláláig. A kortörténeti dokumentum bemutatja az akkori nőképeket is. Hamarosan megjelennek összes versei Gyimesi Emese gondozásában.

Furcsa, hogy, miután eltűnt Petőfi, és Júlia elkezdte őt keresni, egyszer csak egy nap alatt hozzáment a történész Horvát Árpádhoz.

Tavasszal kétségbeesett naplóbejegyzésekben számolt be a reménytelen keresésről, de nyárra már reálisan látta annak esélyét, hogy örökre elvesztette férjét. Abban az időben egy özvegy asszonynak nem volt más esélye az egzisztenciális fennmaradásra, csak ha visszavonul szüleihez, vagy újra férjhez megy. Különösen így volt ez egy forradalmár özvegyének esetében, hiszen Júliát még rendőri zaklatások is érték. 

Ady,  Arany és több neves író, költő is véleményezte Júliát, ennyire fontos volt a személye?

Petőfi feleségeként ikonikus személy volt, és a későbbi gondolkodók is feljogosítva érezték magukat arra, hogy véleményt formáljanak róla.

Hogy kezdett el fordítani Júlia? Andersen meséinek fordításai jól sikerültek?

Amellett, hogy iskolai elvárás is volt idegen nyelvekről fordítani, törekedtek minél színvonalasabb, eredeti magyar nyelvű szövegek létrehozására törekedtek amihez pedig mintaként szolgálhatott a példaképnek tekintett európai irodalom.

Öt gyermeket szült, egyet Petőfitől, róla tudjuk, hogy fiatalon meghalt, mi történt a többi gyermekkel?

Az öt gyermek közül az egyik, Horvát Viola  pár napos korában meghalt. Attila, Árpád és Zoltán fiatal felnőtt korukban vesztették életüket. Ilona idős kort élt meg, leszármazottai a mai napig élnek, róluk szól Buza Péter Bagolyröpte Pest felett című kötete.

Júlia naplóját olvasva, melyik rész volt a lefurcsább számotokra?

Júliának voltak naplói élete különböző időszakaiból. Van, amit kiadásra írt, de olyan is van, amit nem szeretett volna nyilvánosságra hozni. A szövegek legutóbbi kiadását Ajkay Alinka és Szentes Éva szerkesztették.

Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek - megnyitó

Törvény jön a webarchiválásról? Több százezer weboldalt mentett már le egy csapat a nemzeti könyvtárban! Webhistográfia mint önálló segédtudomány? Lesz magyar webarchívum, kutatható lesz digitális kultúránk! Te is bekapcsolódhatsz az értékmentő munkába!

2018. november 15-én második alkalommal tartottunk workshop-szerű szakmai napot 404 Not Found – Ki őrzi meg az internetet? címmel, ami a webes és egyéb internetes tartalmak archiválásával kapcsolatos közgyűjteményi feladatokkal foglalkozott.

A rendezvényen áttekintést adtunk az OKR program keretében zajló webarchiválási pilot projekt tapasztalatairól, eredményeiről és jövőbeni terveinkről.

Drótos László, az OSZK webarchiválási projektjének témafelelőse beszámolt arról, hogy szelektív módszerrel eddig mintegy hatezer magyar webhelyet mentettek le, ezek között vannak a múzeumok, könyvtárak, galériák, egyetemek és kutatóintézetek oldalai is.

A munka többféle irányban folyik: létre kell hozni a webarchívum informatikai hátterét, és meg kell tanulni az archiváláshoz használható szoftverek működését. Ki kell dolgozni a válogatási elveket, majd a lementett anyag feldolgozásának, ellenőrzésének és szolgáltatásának módját, továbbá jogilag is szabályozni kell az egész folyamatot.

A projekt keretében a  webarchiválás másik módszereként megpróbálják félévente egyszer a egész webtéren szelektálás nélkül is lementeni a magyar webcímeket. 1995 óta hétszázharmincnégyezer nevet jegyeztek be a .hu országdomén alá, ezek közül szeptemberben kétszázkilencvenegyezerről töltöttek le weboldalakat az "aratógépnek" nevezett szoftverrel. Ez az anyag tömörítve jelenleg 5 terabájtnyi helyet foglal el. Egy domainen lehet, hogy egy webhely van, lehet, hogy egy sem, mert pl. csak levelezésre használják. Az is előfordul, hogy több tíz, vagy több tízezer webhely van rajta aldomain címekkel. 

A nemzeti könyvtár weboldala egy cím a hétszázharmincnégyezerből. De a Magyar Elektronikus Könyvtár,  vagy a digitális corvinákat bemutató oldalunk már aldomain címek, amelyek nincsenek országosan nyilvántartva. Viszont mi mentjük ezeket az oldalakat is.

"A magyar webarchívum célja a magyar webtartalom, ennek is nyilvános, illetve korlátozottan nyilvános részének összegyűjtése. Ezen belül is kiemelten a kulturális, tudományos, oktatási, közéleti jellegű dokumentumok és egyéb információs tartalmak képezik gyűjtőkörünk fő részét" - jelentette ki Drótos László. Forrás: MTI.

Moldován István, az OSZK E-könyvtári Szolgáltatások Osztályának vezetője a webarchívum üzemszerű működésének terveiről beszélt. Az ehhez szükséges hardvert várhatóan 2019 nyarán helyezik üzembe, a szoftvereket pedig összekötik a szintén fejlesztés alatt levő Országos Könyvtári Platformmal.

Dr. Halász Annamária, az OSZK jogásza a webarchiválás jogi keretének biztosításával kapcsolatos eddigi munkálatokat foglalta össze és elmondta azt is, hogy egy – előkészítés alatt álló – önálló törvény fogja szabályozni nálunk ezt a tevékenységet, ami világviszonylatban ritkaságnak számít.

Kokas Károly, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának főigazgató-helyettese előadást tartott arról, hogy a webhistoriográfia, vagyis az archivált webtartalmak kutatása ugyanolyan önálló segédtudománnyá fog válni, mint amilyen az oklevéltan vagy a címertan.

Végezetül Parti Ádám, az Országgyűlési Könyvtár csoportvezetője az állami és kormányzati online tartalmak megőrzésének külföldi gyakorlatát mutatta be, és külön kiemelte, hogy az ausztrál PANDORA archívumban a weboldalak mellett, a kormánytagok nyilvános Twitter üzeneteit, és a helyi önkormányzatok üléseiről interneten sugárzott videókat is gyűjtik.

A rendezvény egy kerekasztallal zárult, melyen a könyvtárosok mellett múzeumi és levéltári szakemberek beszélgettek egymással és a közönséggel a digitálisan születő tartalmak megőrzésének fontosságáról és lehetőségeiről.

Az előadások prezentációja hamarosan elérhető lesz a projekt oldalán.

Az OSZK-ban az internetes források hosszú távú megőrzését célzó kísérlet informatikai hátterét a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség biztosítja. 

Az értékmentő munkába már most bárki bekapcsolódhat úgy, hogy ezen az űrlapon keresztül javasol kevésbé ismert, de megőrzésre érdemes fontos magyar webhelyeket. Köszönjük a segítséget!

Drótos László

Ismét rangos kiállításon szerepelnek az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának kincsei, ezúttal Csehországban. Bortnyik Sándor hat plakátja utazott 2018 szeptemberében a morvaországi Olomoucba (Olmütz). Itt rendezte meg a városi művészeti múzeum A felbomlás évei című kiállítását, melynek alcíme - Szorongás és élvezet között: az új közép-európai polgár születése 1908-1928. A tárlat főszervezője az Olomouci Művészeti Múzeum, közreműködői a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, a Pozsonyi Városi Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.

A 2019. január 27-ig látható kiállítás az I. világháború végére, az egységes Közép-Európa fölbomlását megelőző, illetve követő tíz-tíz évre összpontosít, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése során a Magyarország számára rendkívül tragikus trianoni döntés is bekövetkezett. A munka során azokat a feltételeket és sajátosságokat vizsgálják, amelyek a modern művészet megszületéséhez vezettek az egykori monarchiában majd az utódállamokban.

A felbomlás és az új államok kialakulása jelentős hatást gyakorolt az itt élő emberek életére. Ez a változás a képzőművészet területén is érződött: befolyásolta a művészek kommunikációját, érintette személyes és politikai magatartásukat, szerepet játszott témáik megváltozásában és az új formai megközelítések kialakulásában. A kiállítás foglalkozik az egykorú berlini művészeti élettel, ahol számos művésznek nyílt lehetősége publikálni és kiállítani, például Bortnyik Sándornak is; 1922-ben a Sturm Galériában. A kitekintés Párizsra is kiterjed, ami továbbra is a „fény városa” volt a művészek számára, ahol sokuk élt hosszabb ideig és szerzett fontos, inspiráló művészi élményeket. A művészek személyes ismeretségei kapcsolati hálót alkottak az Osztrák–Magyar Monarchián belül éppúgy, mint később Csehszlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban és Jugoszláviában. Így vált lehetővé a kommunikáció a modern művészet olyan központjai között, mint Bécs, Budapest, Prága, Krakkó, Kassa, Ljubljana, Lvov, Bukarest vagy Újvidék. Az együttműködés vándorkiállítások, különböző folyóiratok, a kiterjedt kölcsönös levelezés, a művészek utazásai, olykor pedig emigrációjuk révén valósult meg.

A kiállítás középpontjában az emberi egyéniség megváltozásának kérdése áll, amelyet mélyen befolyásolt az I. világháború. A modern és avantgarde képzőművészeti mozgalmak kialakulását Közép-Európában számos festmény, kollázs, plakát, szobor és más műfajú alkotás mutatja be. A kiállítás 12 tematikai egységből épül fel, amelynek „Vizuális beszéd” című részében láthatók például Bortnyik Sándor Modiano cigarettapapír-reklámjai mint a nyomdai tipográfiának a képi ábrázolásban megnövekedett szerepét bemutatni hivatott művek. Bortnyik Sándornak nemcsak plakátjai, hanem – számos kiváló magyar festő, többek között Moholy Nagy László, Kassák Lajos, Kmetty János, Dénes Valéria műve mellett – festménye is szerepel a kiállításon.

A felbomlás évei című kiállítást a Cseh Köztársaságon kívül Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is megrendezik 2019-ben és 2020-ban. A programhoz csatlakozni fog egy nagyszabású négynyelvű monográfia, amelyet az 1908 és 1928 közötti időszakkal foglalkozó közép-európai művészettörténészek nemzetközi csoportja készít.

Tasnády Attila

A több mint 120 éves mozgókép a XX. század első felétől kezdve az események megörökítésének és a múlt felidézésének, dokumentálásának egyaránt az eszköze lett. A múlt század második felében pedig már mindennapossá vált a mozgókép használata, és joggal merült fel a gondolat, hogy a szemtanúk emlékeit ne csak írásban vagy hangban, de filmen is megőrizzék a jövő kutatói számára. A Történeti Interjúk Tára, az OSZK audiovizuális gyűjteménye. Munkatársainak egyik alapfeladata a történeti értékű mozgóképes életútinterjúk, az úgynevezett oral-history interjúk készítése, gyűjtése és őrzése.

Egyik korai, gyűjtött, még 16 mm-es filmtekercsre forgatott interjúnk – mellyel Bokor Péter dokumentumfilmes nem csupán a napi műsorkészítési igényt próbálta kielégíteni, hanem hosszabban megőrizni az interjúalany történeteit, gondolatait, életéről, történelemről, a XX századról –, Cserépfalvi Imre magyar könyvkiadóval készült 1981-ben.

A most közreadott/bemutatott részletben Kovács Imre íróval, politikussal való találkozását meséli el Cserépfalvi Imre.

A Mikes Kelemen Program elmúlt 4 éve során dobozok ezreit bontottuk már ki. Kicsit mintha minden nap karácsony lenne raktárunkban, a legtöbb esetben ugyanis meglepetés, hogy mit találunk. Túlnyomó többségben könyveket és periodikumokat, kisebb mennyiségben zenei, hangzó anyagokat, VHS kazettákat, kéziratokat, aprónyomtatványokat, fotókat küldenek haza az adományozók; de akadnak meglepő tárgyak is, mint például táncversenyen nyert kupák, „Vote for Nixon” feliratú kitűző, szemüveg, dollárok, pengők vagy akár egy méretes csikóbőrös kulacs.

Mikor egy dobozt kinyitunk, az első lépés a benne lévő anyag dokumentumtípus szerinti szétválogatása. A feldolgozás során az egyes típusokba tartozó dokumentumok külön-külön utat járnak be, amely végén vagy a nemzeti könyvtár állományát fogják gazdagítani, vagy felkerülnek a honlapunkon lévő, hetente megújuló válogatólistákra, hogy a hazai és a határon túli közgyűjteményeket gyarapíthassák.

A feldolgozandó anyag nagy többsége könyv. A könyveket két csoportba soroljuk, mivel az ún. hungarica-könyvekre és a nem hungarica-könyvekre külön eljárási rend vonatkozik, illetve a honlapunkon a partnerintézményeink számára is e szempont szerint bontva kínáljuk fel a könyveket. Ennek az a gyakorlati magyarázata, hogy az OSZK gyűjtőköre a hungarikumokra terjed ki elsődlegesen, ennélfogva ezekről az online katalógusunk részletes leírást ad, a nem-hungarikumokról azonban csak más forrásokból tudunk adatokat szolgáltatni.

De mik ezek a hungarikumok? Magyarország mindenkori területén előállított, illetve az ország határain kívül megjelent, de nyelvében, közreműködője szerint vagy tartalmában hazai vonatkozású minden dokumentum hungarikum. Magyarán minden könyv, ami kicsit is magyar, az az OSZK gyűjtőkörébe tartozik, s megőrzik azokat.

Adott például egy 1965-ös kiadású New Yorkban megjelent könyv, George Orwell nagy hatású műve, az Animal Farm, ami első látásra semmiféle hungarica-tartalmat nem ígér. Angol nyelv, angol szerző, amerikai kiadás, és tartalmában sem magyar. Ez a kiadás a MOKKA nyilvántartása szerint Magyarországon egy könyvtárban sincs meg. Ugyan világirodalmi jelentősége miatt található amerikai megjelenésű Animal Farm a nemzeti könyvtár állományában (az 1946-os első kiadás), de tekintve, hogy nem hungarikum, nem gyűjtjük minden egyes kiadását. Így tehát hiába nincs meg nekünk, nevezett példányunk kiajánlásra kerülne a nem-hungarica listákon, hogy egy olyan könyvtárba kerüljön, ahol a gyűjtőkörbe tartozik. Igen ám, de alaposabb vizsgálat során észrevesszük , hogy a benne lévő nagyszerű illusztrációkat egy bizonyos John Halas készítette, így könyvünkről máris kiderül, hogy bizony hungaricum.

A világhírű grafikus és rajzfilmrendező John Halas, azaz Halász János, alapítója volt az első magyar animációs stúdiónak, a Coloritonnak 1932-ben, de a magyar mellett a brit rajzfilmipar úttörőjének is számított. A háború miatt Londonba költözött, ahol feleségével, Joy Batchelorral közös filmstúdiójukban számtalan reklámfilm, ismeretterjesztő és propagandafilm mellett rajzfilmeket is készítettek. A stúdió legnagyobb sikere az 1954-ben bemutatott, BAFTA-díjra jelölt animációs film, az Állatfarm volt az első egész estés film a kontinensen. Ez külön kuriozitást is ad a Halas által illusztrált könyvnek. Gyakorlati munkássága mellett animációs és filmes szakkönyvek írásával is nagyban hozzájárult a filmművészet fejlődéséhez. A nemzeti könyvtárban 14 szakkönyve található meg, és ezek mellett most már az első könyvillusztrációja is hozzáférhető, hiszen a fent említett könyvet természetesen állományunkba vettük, a szakma kutatói számára értékes forrást, az irodalom kedvelői számára élvezetes olvasmányt kínálva.

A könyv adatai online katalógusunkban.