Blogsorozatunkban bemutatjuk a Széchényi család jelesebb képviselőt, könyvtáralapítónk után következzen a fia, Széchenyi István.

Széchényi Ferenc és Festetics Julianna fia. Bécsben született 1791-ben. Katonai pályája alatt és után utazásokat tett Európában, ennek hatására ébredt rá hazájának elmaradottságára és elhatározta, hogy Magyarország fejlődéséért fog munkálkodni. Az 1825-ös országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál felhívására ajánlotta fel birtokai egyévi jövedelmét a Tudományos Akadémia megalapítására. 1826-ban lemondott katonai rangjáról és kilépett a császári hadseregből. 1827-ben megalapította a Nemzeti Casinot, mely kezdeményezést már az 1825-ös országgyűlésen is megkezdte: ideiglenes pozsonyi villájába meghívta a képviselőket, hogy közösen és kötetlenül tudjanak értekezni, nemcsak politikai, de közéleti és egyéb témákról is. 1827-ben rendeztek először lóversenyt Magyarországon – szintén az ő kezdeményezésére.  

Az 1830-ban megjelent Hitel című művében (valamint azt követő Világ és Stádium lapjain) egy új polgári Magyarország társadalmi és gazdasági programját foglalta össze, s ezzel az 1830-as évek reformmozgalmának elindítójává vált. Vállalkozásai célba juttatásához a részvénytársaságot találta megfelelő formának. Ez a korban még ritkán volt jövedelmező, az ő kezdeményezései azonban sorra sikert arattak. Ez is tanúskodik céltudatosságáról és jó üzleti érzékéről. Nevéhez fűződik a Pesti színház megalapítása, kiváló diplomáciai érzékkel vezette az Al-Duna szabályozásának megkezdését is. Az ő kezdeményezésére indult meg az első dunai gőzhajó 1831-ben, illetve később, 1842-ben a balatoni is. Része volt a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank megalapításában. 1832-ben jön létre a Hídegylet, ettől kezdve hosszú évekig, fáradhatatlanul dolgozott a Lánchíd építésének előkészítésén, melynek alapkövét 1842 augusztusában tették le.  

Politikai programja fokozatosan több helyen is elvált az ellenzéki liberális reformerek elveitől, 1841-ben jelent meg a Kelet népe, melyben kifejti aggodalmát Kossuth heves felszólalásai és írásai miatt. Ebben az időben veszített ugyan népszerűségéből, de mindig ragaszkodott elveihez, hiszen nézete szerint a Magyarországon elindult reformokat veszélyeztette a liberális, sürgető politika, amelyet Kossuth is képviselt. A forradalom győzelme után megalakult Batthyány-kormányban 1848. április 7-től szeptember 4-ig a közlekedésügy és a közmunkák minisztere volt. 1848. szeptember 5-én megrendült idegállapotban hagyta el Pestet, a döblingi magán elmegyógyintézet lett menedéke a haláláig. 

Széchenyi István: Hitel A Széchényi család az egyik leghíresebb magyar történelmi család. Öröksége, története évszázadokra nyúlik vissza. Tagjai mindig is hazájuk és hivatásuk gyarapításának szentelték életüket. A kamarakiállításon olyan kuriózumok is helyet kaptak, amelyeket most láthat először a nagyközönség. A kiállítás előreláthatóan 2018. szeptember végéig látogatható a nyári időszakban is. Helyszín: VI. szint, a Kézirattár folyosója #bookstagram #book #library #könyvtár #treasure #knowledge

OSZK Nat. Széchényi Library (@nemzetikonyvtar) által megosztott bejegyzés, Aug 22., 2018, időpont: 2:12 (PDT időzóna szerint)

Az 1850-es évek közepétől kezdve újra alkotni kezdett, és ahogy állapota egyre javult, döblingi lakosztálya a magyarországi politikusok találkozóhelyévé vált. Több műve is ismert az utolsó időkből, például az Ein Blick auf den anonymen Rückblick válaszul született Bernhard Meyer Rückblick című, a magyarországi Bach-rendszert dicsőítő röpiratára. Kéziratát Béla fia csempészte ki 1857 végén Döblingből Londonba, ahol névtelenül jelent meg 1859-ben. E röpirat és a magyarországi politikában egyre intenzívebb bekapcsolódása következtében a bécsi rendőrség kíméletlen zaklatásainak szorításában 1860. április 7-én éjjel vetett véget életének.  

A Széchényi család az egyik leghíresebb magyar történelmi család. Öröksége, története évszázadokra nyúlik vissza. Tagjai mindig is hazájuk és hivatásuk gyarapításának szentelték életüket. A 2018 október végéig látható kamarakiállításon olyan kuriózumok is helyet kaptak, amelyeket most láthat először a nagyközönség.

A tárlatunk a Kézirattár munkatársai által a 2018-as Múzeumok éjszakájára készített kalandjáték, a Széchényi-kód részeként jött létre. A játék során a könyvtár épületében elhelyezett állomásokon a résztvevők kreatív és interaktív formában ismerkedhettek meg egy-egy családtaggal. A kiállítás ennek fényében nem a teljes család hagyatékát mutatja be, hanem a játékban szereplő családtagok válogatott anyagát. 

Sorozatunkban a Széchényi család hét tagját mutatjuk be, elsőként a könyvtáralapító Ferencet, aki fiától, Széchenyi Istvántól eltérően, két hosszú é-vel írta a nevét.

A már kortársai által is tisztelt és nagyra becsült gróf Széchényi Ferenc számára egy életen át tartott elhivatást jelentetett gyűjteményei gyarapítása, széleskörű és szerteágazó mecénási és intézményalapítói tevékenysége. Mindezek egy olyan tudatos életprogram szerves elemei voltak, amelyek egyszerre táplálkoztak az arisztokrata családi hagyományokból és felvilágosult neveltetéséből.

Tanulmányait a jezsuita kollégiumban, majd a Mária Terézia által alapított, a birodalom katolikus főúri ifjainak közszolgálatra nevelését végző Teresianumban végezte, ahol a felvilágosodás szellemében sajátíthatta el a korszerű jogi, politikai és államtudományi ismereteket. Tanulmányai mellett itt tökéletesítette magyartudását, valamint könyvtártudományi és bibliofil ismeretekre is szert tehetett. Bécsben és az iskolában köteleződött el a felvilágosodás eszméivel, a közjó szolgálatát tűzve ki életcéljául.

A felvilágosodás eszméinek terjesztésében kiemelkedő szerepet játszó szabadkőműves mozgalom Magyarországon is követőkre talált Széchényi Ferenc idején. A kor társadalmi viszonya között kivételes módon a páholyokban együtt vitatkoztak grófok és bárók, köznemesek és kiváló értelmiségiek, protestánsok és katolikusok. Kazinczy Ferenc számol be egy Széchényi Ferencnél tartott titkos összejöveteléről, 1790 októberében, amelyet egy „magyar tudós társaság létesítése érdekében” hívtak össze. (Ennek megvalósulásáig azonban még több mint harminc esztendőt, a fiú, Széchenyi István 1825-ös fellépéséig kellett várni.)

A magyar tudós társaságot létrehozó nemesek, értelmiségiek maguk is lelkes könyvgyűjtők voltak. Nemzeti király hiányában Hunyadi Mátyás, mint a sikeres magyar király, és vele együtt világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana váltak a nemzeti önállóság és kultúra szimbólumává. Széchényi Ferenc kezdetektől foglalkozott a családi bibliotéka gyarapításával és rendezésével. Könyvtárát főként az európai felvilágosodás neves szerzőinek műveivel, a korabeli tudomány jelentős kézikönyveivel, francia és német nyelvű jogi, politikai és közigazgatási munkákkal, folyóiratokkal gazdagította. A Széchényi Országos Könyvtár, ahogy akkoriban nevezték, alapítóokmánya 1802. november 25-én kelt, a debreceni városi tanács így írt Széchényinek 1807-ben kelt levelében: „Excellenciád nyitott utat, sőt szárnyakat készített kedves Hazánkfiainak, hogy a Tudományok egén más Nemzetekkel vetélkedve repülhessenek”

Pártfogói működésében nemcsak az arisztokrata-udvari családi hagyományt viszi tovább, hanem a felvilágosodás eszményeit is követi. Széchényi mecénási tevékenysége még az 1770-es években, kőszegi táblabírói hivatalának időszakában kezdődött, majd a politikai szerepvállalásától időlegesen visszavonulva a kultúra-, irodalom- és tudománypártolás került figyelme középpontjába. Ő maga is alkot, különösen az irodalom, a szónoklat és a zene területein. Olyan nagyságok dicsérik költeményeit, mint Kazinczy Ferenc vagy Forgách Miklós. Kitűnően zongorázott, maga is számos dal szerzője, kastélyában zenekart tartott, és több zeneszerzőt is pártfogolt.

Széchényi Ferenc 1820. december 13-án Bécsben hunyt el. Az általa építtetett nagycenki családi kriptába december 18-án helyezték testét, minden pompát és halotti beszédet kerülve, csak a család körében, végső utasításait követve. Az utolsó napjaiban magyar nyelven készített végrendelete életének és jellemének hű foglalta, melyben éppúgy megemlékezik a könyvtár sorsáról, mint legutolsó szolgáiról: „Kedves gyermekeimtől is végbúcsút vévén, kérem őket, hogy jó anyjokhoz engedelmesek maradjanak, öreg napjaiban ápolgassák, boldogságukra czélozó feláldozását szeretettel és tisztelő szolgálatjokkal meghálálják, magok között szeretettel és segítséggel, királyokhoz és hazájokhoz hívséggel és szíves áldozásokkal, az alatta valóikkal igazságosan és kegyesen, születésekhez képest illendően, szegényekhez, özvegyekhez és árvákhoz mindenkor kész bőkezűséggel, és minden egyéb felebarátjaihoz tartozó igaz szívességgel éljenek, és ezeknek bételjesítésére atyai áldásomat vévén, kérem őket még arra is, hogy ha példám által, vagy vélek töltött életem napjai között valamiben megbotránkoztattak volna, azt megbocsássák, és azoknak Istenem előtt leendő eltörléséért is imádkozzanak.”

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁ-nak megünneplését. Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.

Fényképtárunkban számos különleges fotó található a magyar fotográfia múltjából. Kollégánk, Kovács Ádám 5 izgalmas felvételt választott ki a tárunkból. A fotók kattintásra nagy méretben is megtekinthetők.

„Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.” Ferenc József

Az SMS Huszár I az Osztrák–Magyar Monarchia Huszár-osztályú rombolója (Zerstörer) volt az első világháborúban. 1905. július 4-én állt szolgálatba. December 3-án 07.00-kor kifutott a Cattarói-öbölből, és a partmegfigyelési akció miatt még egy másik parancsnok is a fedélzeten tartózkodott. Miután 12 csomó sebességgel elhaladt a Traste Fok előtt, 163°-os útirányba fordult Budua felé. Az idő tiszta volt, gyenge északi szellő fújt. A hajó parancsnoka átadta a navigációt az őrszolgálatos sorhajóhadnagynak és beszélgetni kezdett a hídon jelenlévő többi tiszttel. 08.10-kor a hajó zátonyra futott az Albanese Szirten.

Az SM U-4 a Császári és Királyi Haditengerészet Germania-típusú tengeralattjárója volt. A hajót az Osztrák-Magyar Monarchia megrendelésére kezdték el építeni 1907-ben a németországi Kiel városában, az ára akkori értéken 1 275 000 korona volt. Az első komolyabb hadi sikerét a hajó 1915. június 4-én érte el, amikor komoly sérüléseket okozva, megtorpedózta a brit HMS Dublin könnyűcirkálót. Július 18-án az SM U-4 észlelt egy a Monarchia partvidékét bombázó olasz hadihajó-köteléket, majd megközelítve őket két torpedót lőtt ki a zászlóshajóra, a Giuseppe Garibaldi páncélos cirkálóra, amely rövid időn belül elsüllyedt.

„Parancsnokunk már kedvező távolságra és helyzetbe jutott el. Gyorsan torpedót lőtt a vezérhajóra és azután teljesen a víz alá merült. Néhány pillanatig izgalmas várakozás. Ekkor hevesen megremegnek a naszád falai. Nyomban utána még egy tompán hangzó lökés. Az öröm kiáltása tör ki minden torokból. A Garibaldin minden valószínűség szerint egy muníciós kamara levegőbe repült, ez sietteti a megsemmisítés művét. A három másik ellenséges cirkáló maximális erőkifejtéssel menekül, hogy kikerülje a vezérhajója sorsát. A Garibaldi süllyedőben van.” - Részlet a Garibaldi páncélos cirkáló elsüllyesztésének hivatalos jelentéséből.

A Maschinengewehr 08 egy, a német hadsereg számára kifejlesztett géppuska volt, mely a Maxim-géppuskán alapult. Az MG 08-at később több más ország is rendszeresítette, egyes hadseregek még az 1960-as években is használták. Az MG 08 a Maschinengewehr 01 módosított változata, mely a Maxim-géppuska licenc alapján gyártott változata volt. Akárcsak a Maxim-géppuska, az MG 08 is vízhűtést igényelt, a csövet körülölelő köpenybe megközelítőleg 5 liter víz fért. Működési elvét tekintve is a Maxim-géppuskát követte, rövid csőhátrasiklású, öntöltő fegyver lévén.

Habsburg-Toscanai József Ferdinánd Szalvátor főherceg. Osztrák főherceg, Toszkána hercege, császári és királyi vezérezredes, léghajós. Mellette legifjabb katonája, a 13 éves Josef Kaswurm.

A Fotótár gyűjteménye jelenleg nem kutatható. Munkatársaink telefonon vagy e-mailen keresztül is szívesen adnak felvilágosítást.

A digitális kultúránk fontos részét képező magyar webhelyek hosszú távú megőrzésével másfél évvel ezelőtt kezdett foglalkozni az OSZK az országos könyvtári rendszer megújítását célzó program keretében. A munka többféle irányban folyik: létre kell hozni a webarchívum informatikai hátterét, és meg kell tanulni az archiváláshoz használható szoftverek működését. Ki kell dolgozni a válogatási elveket, majd a lementett anyag feldolgozásának, ellenőrzésének és szolgáltatásának módját, továbbá jogilag is szabályozni kell az egész folyamatot.

A projekt előrehaladását külön weboldalon lehet követni, ahol wiki is elérhető az internetes tartalmak megőrzésével kapcsolatos ismeretekről.

Az elmúlt másfél évben már több, mint 5 ezer, főként kulturális és tudományos témájú webhelyről készült egy-két alkalommal mentés, és szeptembertől ezeket újra learatjuk, hogy a nyár folyamán történt változások is bekerüljenek az archívumba. A gyűjtemény még csak tesztelési célokra alkalmas, szolgáltatás nincs belőle, de egy kis részéről – a honlaptulajdonosok engedélyével – egy nyilvános demó bárki számára elérhető.

Ez főként intézményi honlapokat tartalmaz, de van benne néhány blog, folyóirat, magazin és személyes oldal is. Amellett, hogy böngészhetők az OSZK-ban archivált példányok az OpenWayback nevű megjelenítő felületen, további lehetőségek is vannak: megtekinthető az első mentéskor a nyitólapról készült kép, a külső kapcsolatokat mutató linktérkép, az amerikai Internet Archive-ban archivált webhely, valamint a „katalóguscédula”, vagyis azok a metaadatok, amiket az archiváló munkatársak készítettek, és természetesen kattintható az eredeti honlapra vezető link is, feltéve, ha az még létezik. A demó gyűjtemény teljes szövegében keresni is lehet, egy saját és egy dán fejlesztésű szoftverrel, utóbbi képkereső funkciót is tartalmaz.

A tervek szerint 2018 novemberében ismét megrendezzük a „404 Not Found – Ki őrzi meg az internetet?” című workshop az OSZK-ban, ahol a webaratási projekt eddigi eredményeiről és a közgyűjtemények közötti lehetséges együttműködésekről lesz szó. (A tavalyi rendezvény weboldala itt található.) A munkamegosztás fontos feltétele egy fenntartható magyar internetarchívum létrehozásának, hiszen hatalmas feladatról van szó: a digitális kultúránk már most sokkal nagyobb, mint az, ami hagyományos hordozókon megjelenik vagy megjelent, és ez az arány a jövőben még inkább eltolódik az előbbi irányába.

Az értékmentő munkába már most bárki bekapcsolódhat úgy, hogy ezen az űrlapon keresztül javasol kevésbé ismert, de megőrzésre érdemes fontos magyar webhelyeket. Köszönjük a segítséget!

Drótos László

Közel hatvan esztendő telt el azóta, hogy – 1961-ben – közreadták a katalogizálási alapelvekről szóló első nemzetközi nyilatkozatot, ami „Párizsi alapelvek” címmel vált ismertté. A dokumentum célja a katalogizálás nemzetközi szabványosításának megalapozása, a katalogizálási szabályzatokra vonatkozó egységes, globális elvek megfogalmazása volt.

Az IFLA előbb 2009-ben, majd 2016-ban új alapelveket adott ki, ezek hatálya immár a dokumentumtípusok szélesebb körére terjed ki, valamint figyelembe veszi a technológia változásait. A legújabb szövegezés nem csupán felhasználóbarát, újszerű, szolgáltatásközpontú szemléletet tükröz, hanem egyszersmind külön hangsúlyt helyez a metaadatok elérhetőségére, a rendszerek átjárhatóságára, stb.

A nyilatkozat magyarítása egyfelől fontos mérföldkő a hazai könyvtári katalogizálás megújítása szempontjából, másfelől szakszókincsünk újragondolásának alapdokumentuma. Vagy alapforrása? Ez is egyike azoknak a terminológiai kérdéseknek, amelyek megvitatására a szakma közönségét ezúton, az alapelvek sajátos formában történő közreadásával buzdítani szándékozunk. (Az angol szakirodalomban használt „source” és „resource” kifejezések magyarítása kulcskérdés: elég csak az új angol–amerikai katalogizálási szabályzat elnevezésére gondolnunk: „Resource Description and Access”.)

A sajátos közreadás azt jelenti, hogy mindazon kérdésekben, ahol éles véleménykülönbség alakult ki a fordító és a szöveget lektorálók között, az eltérő javaslatokat az angol eredetivel együtt közöljük, egyben arra kérjük az olvasót, maga is nyilvánuljon meg a kérdésben, lehetőleg már itt, „kommentátorként”, avagy akár a Könyvtári Figyelő hasábjain, ahol az első, vitaindítónak szánt írást is közreadjuk.

A Nemzetközi Katalogizálási Alapelvek magyar fordítása letölthető! 

Reméljük, a szakma nem hagyja szó nélkül a könyvtári terminológia megújítására tett kísérletet.

Recenzió a „Volt a hazának egy-két énekem”– Arany 200, Bibliotheca Scientiae & Artis 10. (Országos Széchényi Könyvtár–Gondolat Kiadó, 2018) című tanulmánykötetről 

A recenzió a Reformátusok Lapjában jelent meg 2018. aug. 12-én.

Az Arany János Emlékévnek nagyon méltó lezárása ez a kötet, a Boka László szerkesztésében megjelenő Bibliotheca scientiae et artis sorozat 10. kötete. Az OSZK tudományos igazgatója és munkatársai nagyon sokat tettek azért, hogy az Arany-bicentenárium megünneplése méltó legyen az ünnepelthez. Vállalásaik sorában kitüntetett helye volt a könyv anyagát képező, novemberben megrendezett zárókonferenciának, amely – olvashatjuk Rózsafalvi Zsuzsanna szép előszavában is – vállaltan interdiszciplináris volt. A könyv segítségével most elénk lép nem csupán a költő Arany János, de a műfordító, a kritikus, a nagykőrösi tudós tanár, s a társművészeteket – festőket, grafikusokat, muzsikusokat – megszólító poéta is. Továbbá a holtig tartó barátság művésze, aki bajban és örömben egy életen át társa, támasza volt kor- és évtársának, a mi Tompa Mihályunknak.

Tudományos konferenciaköteteket ritkán szoktunk bemutatni, ez a könyv azonban valósággal kincsestára a közérdekű református vonatkozásoknak, az Arany-Tompa barátságon túl is. Olyannyira, hogy iskoláink és felsőfokú tanintézményeink diákjai és hallgatói nagyon sok olyan ismerethez jutnak általa, amelyek az eddigi Arany-képet árnyalhatják és elmélyíthetik. Többek között Szűts-Novák Rita „A lélek él és találkozunk!” című tanulmánya, a két költő levelezéséről. Benne azzal a megrendítő dokumentummal, a halálra készülő Tompa Mihály búcsúlevelével, amelynek záró soraiban a búcsúzó költő-barát abból a versből idéz, amelyet Arany János Juliska leánya sírkövére vésetett: „Egy volt közös, szent vigaszunk: /A LÉLEK ÉL: találkozunk!” Ugyancsak figyelemre méltó az a Praznovszky Mihály-írás, amely azt mutatja be, mi volt nagy költőnk szerepe a legbiblikusabb magyar dráma első megjelenésében, s abban, hogy Madách a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lehetett.

Külön nyomatékkal kell kiemelnünk Kiss Domonkos Dániel értékes és a mai református pedagógusok számára is méltó társulási modellt kínáló tanulmányát, az „Arany János »bizodalmas köre« és hatása a történettudományra” című írását, középpontjában azzal a hatékony és színvonalas nagykőrösi tudós társasággal, amelyben Arany szoros baráti munkakapcsolatba került – e körön belül is különösen Szilágyi Sándorral, Salamon Ferenccel és Szabó Károllyal. Hármójuk közül a Kolozsvárott született, s a Rákóczi család levelezését, írásos hagyatékát gondozó Szilágyi neve csenghet sokak számára ismerősen! S éppen ez az 1851-től 1860-ig Nagykőrösön töltött kilenc tanári esztendő hozott egy olyan felkérést Arany János számára, 1875. május 22-én, a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén, amelyet a már betegeskedő költő nem tudott ugyan elfogadni, a református énekeskönyv szövegrevíziójában nem tudott tevékenyen részt venni, az egyházi hátterű és gyökerű költészet azonban egész életében foglalkoztatta. 1860-ban például ezt írta egy bírálatában: „A stíl, melyben Istennek egyháza épül, nem kölcsönözheti elé sem a színház csillogó díszítményeit, sem a vásári bódék rikító tarkaságát. Egyszerű komoly fönnség illik ahhoz. Mi a közelebbi évek vallásos költeményein, a mennyiben ezeket ismerjük, nem találjuk ez egyszerű fönnséget. Többnyire képhajhászatban fuladnak el.” Fájdalom, Nagyszalonta mindig igazmondó, Istenéhez mindig hiteles szavakkal odahajló szülötte ma sem írhatna másként!

Egy évvel később, 1861-ben pedig – épp az énekeskönyv-megújítás terve kapcsán – így nyilatkozott, sajnos, ismét csak jelenünkre is vonatkoztatható módon: „Mi olvastunk néhány újabb korban keletkezett vallási éneket, de megvalljuk, egyikben sem találtuk azon negélylés nélküli, igaz bensőséget, azon szívből jövő vallásos érzelmet, a melytől régi énekeink jobbjai át vannak hatva. »Igazság!« itt is, mint a költői productio minden ágában: ha ez nincs, akkor a szép szavak árja csak zengő érc és pengő cimbalom.”

A gazdagon illusztrált, nagyszerű kötet záró fejezete, Tóth Zsuzsanna „Helyzetjelentés”-e kiváló útikalauz lehet – például egy nagykőrösi, de bárhonnan érkező egyházi kirándulócsoport számára – a valósággal újjászületett nagyszalontai Csonka toronyban, ahol költőnk életének és életművének légköre szinte tapintható valósággá válik, hála Boka László, E. Csorba Csilla, továbbá Szilágyi Judit főmuzeológus és kollégáik áldozatos munkájának.

A többi téma pedig szép és építő ráadás, Arany-illusztrációkról, Arany-megzenésítésekről, verselésének jellemző vonásairól.

Petrőczi Éva

A bibliográfiai jegyzetek szerkesztésével járó pepecsmunka valószínűleg nem tartozik a tanulmányírók kedvenc foglalatosságai közé. Főként, ha tanáronként, folyóiratonként egymásnak ellentmondó instrukciókat kapnak – például – az elektronikus, távoli elérésű (online) források meghivatkozását illetően.

Jó hír, hogy a bibliográfiai hivatkozásoknak van saját – példákkal telespékelt! – nemzetközi szabványa, és még jobb hír, hogy jelenleg zajlanak a magyar kiadás előkészületei. Egy szabvány átültetése nem egyszerű feladat: a „nyers fordítást” késhegyig menő terminológiai viták közben véglegesítik, de a megszakadt régi barátságok, szakmai öriharik árán általában jó minőségű, kellőképp „stabil”, a szakszókincset kellemesen felfrissítő dokumentumot kaphatunk a kezünkbe.

A nemzeti könyvtár, a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve, igyekszik aktívan kivenni a részét nemcsak a szabványok honosításából, de magából a szabványosítási tevékenységből is: az OSZK a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization , ISO) „Információ és Dokumentáció” műszaki bizottságán (TC 46) belül két albizottság munkájában működik közre, ezek a műszaki interoperabilitásért felelős SC 4-es és az „Azonosítás és leírás” elnevezésű SC 9-es albizottság.

Utóbbin belül működik az a munkacsoport, amely a bibliográfiai hivatkozások szabványa (ISO 690) kidolgozásáért felel. A szabvány teljes címe egyébként:

„ISO 690 Információ és dokumentáció. Irányelvek az információforrások bibliográfiai hivatkozásaihoz és idézéseihez”.

A hivatkozások globális szintű egységesítésére ma már nagyrészt azért van szükség, hogy elősegítsük gépi „értelmezhetőségüket”. Ennek az igénynek tudható be a fejlemény, hogy a jövőben a hivatkozásokban lévő egyes adatelemeket normalizálni szeretnék, igazítva azokat a már meglévő, egyéb ISO-szabványokhoz.

A dátum pl. az ISO 8601 előírásai szerint a bibliográfiai hivatkozás részeként is így mutatna: év-hónap-dátum, vagyis 2018-05-28. Szintén említést érdemel, hogy általános elvként vezetnék be az elektronikus lelőhelyek, konkrét URI-k megadásának mellőzését, mivel ezek az idők során legtöbbször elévülnek, „a semmibe mutatnak”. Ezek helyett esetleg valamely azonosítót (pl. DOI) érdemes használni, kiegészítve egy archívumra (pl. Internet Archive) való hivatkozással, jóllehet ez utóbbiak tartós fennmaradására sincs garancia.

Az ISO 690 magyar kiadásáról, amint elkészült, igyekszünk hírt adni, bemutatva néhány példán keresztül, milyen hivatkozási formákat támogat a szabvány. Addig is az eredeti, angol nyelvű változat a Könyvtártudományi és Könyvtártörténeti Szakkönyvtárban megtekinthető.

Dancs Szabolcs

Az olvasói tekintetektől jól elrejtve, egy poros irodában valakik adatokat rögzítenek egy könyvről, kottáról, folyóiratcikkről, ne adj isten e-bookról – ilyesmi képzete támad az egyszeri halandónak, ha könyvtári katalogizálásról hall. Lehet-e hírértéke annak, hogy az „adatrögzítés” mostantól megváltozik, hogy a katalogizálók ezután más szabályokat követnek? Hatással lehet a könyvtári munkafolyamatok átalakulása az életünkre? Talán ezekre a kérdésekre is megtaláljuk a választ az alábbi blogbejegyzésben.

Cikket írok a Margaret Island együttes legutóbbi fellépéséről. Szeretnék egészen pontos lenni: melyik albumon is szerepel az „Eső” című slágerük? Felteszem a kérdést a legnépszerűbb keresőmotornak:

Egyből azt is megtudom, mikor jelent meg az album. Kezdő újságíró vagyok, és az együttesről sincs semmi különös ismeretem. Például „kik a tagok?”, kérdezem „a barátom”:

A tapasztalat azt mutatja, a kereső egyre jobban érti a kérdéseimet. A releváns válaszokat pedig úgy gyűjti össze, hogy azokat ugrópontként használva haladhassunk (szökkenhessünk?) tovább az információk szövevényes hálózatában.

No de mi húzódik mindezek mögött? És mit tehetünk, hogy a könyvtári adatok is a nagy, globális háló részévé váljanak?

A szolgáltatásközpontú látásmód elterjedésével a könyvtári információfeldolgozás elméleti szakemberei felismerték, hogy új, a felhasználói igényekre szabott adatmodellekre van szükség. E felismeréssel szinte egy időben tört magának utat az információs technológiában az a – szemantikusnak nevezett – megközelítés, amely az adatok és adatkapcsolatok normalizálásának előmozdításával, az információk nyílt újrafelhasználásának propagálásával egy olyan világot teremtett, amelyben a felhasználó kényelmesen építhet az információk nagyfokú rendszerezettségére.

Apropó kényelem: a katalogizálás nemzetközi alapelveinek 2009-es, valamint – a szemantikus elvárásokra szabott – 2016-os kiadása is a felhasználó kényelmét nevezi meg első és mindenek fölötti alapelvként. Az IFLA (Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Egyesülete) szakemberei az új alapelveket és információtechnológiai tendenciákat szem előtt tartva 2017-re érlelték meg a könyvtári katalogizálási szabályzatok elkészítése szempontjából irányadó dokumentumot, a könyvtári referenciamodellt (IFLA LRM). E modell az elméleti alapja és kiindulópontja a hazánkban jelenleg bevezetés alatt lévő Forrásleírás és hozzáférés (Resource Description and Access, RDA) angol-amerikai katalogizálási szabályzatnak.

Az RDA bevezetésétől tehát nem csupán azt várjuk, hogy a könyvtári felhasználó (olvasó) könnyebben legyen képes ellátni az LRM által definiált feladatait (az információforrás megtalálása, azonosítása, kiválasztása és elérése), hanem hogy egyszersmind a hagyományos adatbázisainkban „sínylődő” adatok szabadon hasznosuljanak a web világában, tovább gazdagítva a nyílt adatok hálóját, egyszerűsítve az információkeresést.

(Megjegyzés: a nemzeti könyvtár a jövőben nemcsak elszenvedője, hanem aktív formálója is szeretne lenni a katalogizálás nemzetközi szabályozásának. Ezért is léptünk be az RDA európai érdekképviseletét ellátó EURIG szervezetbe.)

Dancs Szabolcs

Árpád-házi Szent Kinga (1224 körül Esztergom – 1292.) IV. Béla király legidősebb leánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére. V. (Piast) Boleszláv lengyel király felesége lett, noha már gyermekkorától kezdve apácának készült. A fiatalok józsefi házasságban, szüzességben éltek. Kinga sokat tett a tatárok dúlta ország újjáépítéséért. Kolostorokat, templomokat építtetett. Egész hozományát választott hazája újjáépítésére fordította. A lengyelek Kinga egyik legjelesebb tettének azt tartják, hogy megnyittatta a wieliczkai sóbányát. (A középkorban a sót aranyért mérték.) 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, 1695-ben XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta IV. Béla legidősebb lányát.

Árpád-házi Szent Kinga, barokk metszet – In: Hevenesi Gábor, Régi magyar szentség, Nagyszombat, 1692. Forrás

Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként látta meg a napvilágot. Mélyen vallásos volt már gyerekkorától kezdve szülei, atyai nagynénje, Szent Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szent Szalóme példáját követve, s valószínűleg nagy hatással voltak rá a IV. Béla udvarában szívesen látott domonkos és ferences lelkivezetők és tanácsadók is. Ezek együttesen vezethették arra a fiatal lányt, hogy életét teljesen Istennek szentelve szüzességi fogadalmat tegyen.

Élete azonban más fordulatot vett. A lengyel származású Szalóme vetette föl a Boleszláv krakkói és szandomiri herceggel való házasság gondolatát az öt éves Kinga szüleinek. Kezdetben a királyi pár elutasította ezt, utóbb azonban (1239-ben) mégis beleegyeztek a házasságba, mert már nem a korábbi dinasztikus tervek, hanem a közeledő tatár fenyegetés volt a döntő szempont, s katonai segítséget reméltek a frigy létrejöttével.

Kinga Krakkóba vezető útja az akkori Észak-Magyarországon és Szandecen keresztül valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezreket vonzott. Az esküvő után – mint erről Kinga legendája is tudósít – nem minden nehézség nélkül tudta férjét rávenni, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, ill. hogy ő is hasonló fogadalmat tegyen.

A tatárok a muhi csata évében Lengyelországba is betörtek, s nagy pusztítást végeztek. Klára és Boleszláv is menekülni kényszerült. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apjától, IV. Béla királytól kapott bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka).

Szent Margit és Boldog Kinga egy 1992-ben kiadott bélyegen Szent Margit (1242–1271) születésének 750., Boldog Kinga (1224–1292) halálának 700. évfordulója tiszteletére. (Digitális Képarchívum)

FFérje, Boleszláv halála után (1279), akinek a temetésén Kinga már a klarisszák habitusát viselte, egyik húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt belépett az ószandeci klarissza zárdába. Ezt a zárdát korábban Kinga a férjével együtt építtette és látta el javadalmakkal. 1284-ben a kolostor apácái főnöknőjükké választották meg. Három évvel később (1287) egy tatár betörés elől ismét menekülnie kellett a nővérekkel együtt. A Csorsztin várát ostromlókat Baksa Simonfia György vitéz és maroknyi magyar csapata futamította meg egy éjjeli rajtaütés alkalmával. A szandeci kolostort a tatárok földúlták. Kingának 63 évesen kellett irányítania az újjáépítés munkáját.

Árpád-házi Szent Kinga szobra az Esztergomi Bazilika egyik oltárán – In: Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiállítás a Keresztény Múzeumban, Keresztény Múzeum, Esztergom, 2000

1291 őszén betegeskedni kezdett, majd 1292. július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján szentségekkel megerősítve fejezte be áldásos földi életét.

Árpád-házi Boldog Jolánhoz és Árpád-házi Szent Kingához hasonlóan Anjou Nagy Lajos király (1342–1382) kisebbik leányát, Szent Hedviget (1374 körül –1399) is Lengyelországban övezi tisztelet, hazánkban pedig szinte számon sem tartjuk Anjou-ház szülöttét, Hedviget, a lengyelek Jadwiga királynőjét, akit humanitárius cselekedetei, valamint a Litvánia és a rutének (ruszinok) megtérítésében szerzett érdemei okán már a halála után azonnal szentként tiszteltek alattvalói. A királynő testét nem a Wawel-katedrális kriptájába temették – mint a többi uralkodóét –, hanem a főoltár alá, abban a meggyőződésben, hogy csak kis ideig, addig marad ott, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe.

A boldoggá avatási eljárás azonban, noha Hedvig halála után szinte azonnal megindult, politikai okok miatt évszázadokra megakadt. 1933. szeptember 29-én a lengyel püspöki kar a Częstochowában – a magyar alapítású Pálos Rend központjában – megtartott ülésén úgy határozott, hogy ismét kéri Hedvig (Jadwiga) boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben újították fel. A lengyel pápa, II. János Pál pedig 1997. június 8-án szentté avatta Hedviget Krakkóban.

Szent Hedvig, festmény, Jasna Góra kolostora, Częstochowa, a lovagteremhez vezető díszlépcsőház  In: Pálosaink, a fehér barátok – 3D-s kiállítás 

Anjou Hedviget, a gyermeket, egy szerződés értelmében, melyet atyja, Nagy Lajos király kötött Lipót ausztriai herceggel, Lipót fiának, Vilmosnak szánták. A házasságkötésre a négy éves Hedvig és a nyolc éves Vilmos között 1378-ban került sor. Ezután a két gyermeket együtt nevelték Bécsben. Amikor Hedvig hat éves lett, hazahozták, hogy itt készüljön föl a tényleges házasságkötésre. Atyja, Nagy Lajos Vilmossal együtt a magyar trónra szánta őt, de a király halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb leányt, Máriát ültették a magyar trónra, Hedviget pedig a lengyel trónra rendelték.

Hedvig 1384 őszén érkezett Krakkóba, ahol megkoronázták, Vilmost azonban a lengyelek nem akarták a trónon látni. Ezért amikor Jagelló ULászló követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen meghallgatták kérését, annál is inkább, mert azt is megígérte, hogy vele együtt az egész litván nép is megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal. Erre a hírre, a Habsburgok Krakkóba küldték Vilmost, aki be akart törni Wawel várába, hogy érvényesítse jogait, azaz megerősítse a Hedviggel gyermekkorukban megkötött házasságot. A lengyelek azonban Vilmost kiűzték az országból. Jagelló ULászló 1386. február 12-én érkezett Krakkóba, s három nap múlva testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett. Hedvig Isten akaratát látta abban, hogy a nála 28 évvel idősebb László felesége legyen, s február 18-án megtartották az esküvőt.

A Habsburgok, kiknek reményei ezzel szertefoszlottak, hamis híreket kezdtek terjeszteni Vilmos és Hedvig korábbi együttéléséről. Hedvig a Wawel katedrálisában a papság és Bodzanta érsek jelenlétében nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét. VI. Orbán pápa legátusa által vizsgálta ki az ügyet, s meggyőződvén Vilmos vádjainak alaptalanságáról 1388. április 18-án bullát adott Jagelló ULászlónak, amelyben dicséri megtérését és kinyilvánítja, hogy Hedviggel kötött házassága érvényességéhez nem fér kétség. VI. Orbán szívélyes kapcsolatot tartott fenn később is a királyi párral, utóda, IX. Bonifác pedig elfogadta, hogy keresztapja legyen születendő gyermeküknek.

Hedvig lengyel királynő. A krakkói székesegyházban őrzött kép után (Digitális Képarchívum)

Hedvig királynő tevékenysége – noha szívén viselte a betegek, az árvák, a szegények és az elesettek sorsát is – nem pusztán a szokásos királynői feladatokra korlátozódott: mindent megtett országa hatalma érdekében is. Egyszerű és tiszta életvitele, széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot művelt rövid élete során. Elérte azt, amit sem a törvények, sem a fegyverek nem tudtak elérni: a pogány Litvániát megtérítette, a litván teológusok számára pedig Prágában kollégiumot is alapított 1397-ben. Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudta, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, s fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az egyháznak, ha meghagyják saját nyelvük és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban noviciátust a rutének számára. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását a krakkói egyetemen (1399)

Szent Hedvig szobra Vácott a Fehérek Templomának oldalában Horváth Tibor és Sáros László alkotása – 2006 (Digitális Képarchívum)

–s–