„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább” – 3. rész

2018. június 18. 14:11 - nemzetikonyvtar

Mivel a nyári szünetet a legjobb aktív pihenéssel tölteni, összeállításunk harmadik részében a középiskolásoknak ajánlunk olvasnivalót könyvtárunk digitálisan elérhető állományából.

Ady Endre bejegyzésünk címében idézett verssorával (Üzenet egykori iskolámba) a körülbelül tíz hónapig tartó tanév végét köszöntjük. Ki ne emlékezne arra, amikor az tanítás befejezése előtt nyolc nappal felírtuk a táblára – először a felkiáltó jelet… Aztán, a napok múlásával egyre nagyobb volt a várakozás: Ó! – IÓ! – CIÓ! – ÁCIÓ! – KÁCIÓ! – AKÁCIÓ – VAKÁCIÓ! Minden bizonnyal valami hasonlót élnek át a mai diákok is. A 2017/2018-as tanév utolsó tanítási napja 2018. június 15. S kell-e ennél jelesebb nap?

Serfőző Levente: Ostobák ne öljenek

Balkezes detektív, Dávid Morgan le akarja tartóztatni szomszédját, Myron Gardnert, egy befutott mérnököt, egy lelkiismeretlen tőzsdeügynök, John Ammerman meggyilkolásáért. Viszonzásképpen Myron zsarolással fenyegeti Dávidot, gyermekkori főellenségét. Myron állítja, hogy húsz évvel ezelőtt tanúja volt, hogy a detektív megölte feleségét, Katit, és eltüntette halott testet.

„Ammerman megforgatta szemeit és úgy magyarázott nekem, mintha a falu ostobája lennék, egy nehezen küszködő tájékozatlan tudatlanság, egy könnyű céltárgy a magas kockázatú financiális csalások svindlijében. - Nem tehetünk minden tojást ugyanabba a kosárba.”

Lipcsey Emőke: Taurus blogja

A regény egy blogportál néhány tagjának életét követi. A történet a blogokon, üzenőfalakra írt üzeneteken, msn-eken és skype-beszélgetéseken keresztül tárul fel. A résztvevők többnyire fiatalok, más-más társadalmi háttérrel rendelkeznek. A blogportál, a haBlog azonban szorosan összefűzi őket, és nagyobb befolyást gyakorol életükre, mint bármelyikük is sejtette volna. A szálak taurus kezében futnak össze, ő „keveri a kártyákat”. A sok váratlan fordulatot tartalmazó regényben egyre jobban összekuszálódik a blogozók élete, és egyre jobban feltárul előttünk gondolkodásmódjuk, érzésviláguk. A több szálon futó történet céltudatosan halad a vég felé, ahol a nagy leleplezéseken kívül újabb kérdésekkel zárul le a regény. Forrás: http://www.helikon.hu

„Az én blogom abból fog állni, hogy egy történetet írok meg folytatásokban. Ha tetszik a történet, írj az üzenefalamra. Ha nem tetszik, azt is írd meg. Figyelem! Nem szeretem az olyan általános kommentárokat, hogy »nagyon jó, csak írd tovább«, vagy az olyat, hogy »ez rohadtul tetszik, imádom a stílusodat«, stb.”

Faluvégi Anna: Pszichokrízis

Érezd, figyeld, hogyan válik szét a tudat az érzelemtől... Olyan, mint egy halk, tompa huppanás.... Kiráz a hideg, ha felidézed emlékeid. És tudatodba rögzíted... Egy mély gödör... hideg... fagyos... Nem találod az utat önmagad felé... Csupán a három pontnak van értelme az egészben... más semmi... Csak zuhanás lejjebb-lejjebb... És nincs vége az önmegismerésnek. Nincs kezdet, sem vég, csak az egyszerű semmi van, amely fájdalmas kínnal tölti ki a mindennapjaid. Fáj, amikor ébredsz ugyanazon a helyen, amelyen lefeküdtél... Fáj, hogy ugyanott kell lefeküdnöd, ahol felkeltél... Semmi, semmi sem lényeges igazán. Szürkék és üresek a napok, akár testedben a koporsó-lélek! És már hiába húzódsz közelebb és közelebb az ajtóhoz, mert úgysem hallasz kopogást... Hiába akarod hallani, hiába futsz hallucinációid után kinyitni az ajtót... ott senki, senki sem áll... üres minden.

„Nem értette önmagát. Normális munkája van, normálisan viselkedik - minden normális benne és körülötte. Akkor mégis mi történik? - Nem vagyok gyilkos! Nem vagyok gyilkos!- Hiába próbálta gondolatokkal elfojtani magában a félelmet, az felszínre tört, és görcsös sírásba fulladt.”

Hanula Zsolt: A világ legbefolyásosabb emberei

Az egész valamikor 2002-ben kezdődött, 15 éve, belegondolni is rossz, milyen régen. Ültünk valahol Sashegyi „Sasa” Zsolttal, és megváltottuk a világot; ő akkor szerkesztő volt a PC Gurunál, én külsős cikkíró, a világmegváltás pedig abból állt, hogy kitaláljuk, hogyan legyen jobb az újság. Ehhez a magyar médiában akkor és azóta is előszeretettel használt módszert használtuk: megnéztük, mit csinálnak éppen tőlünk nyugatabbra, és megpróbáltuk lemásolni, a magyar viszonyokra igazítva. Éppen akkoriban volt egy nagy anyag a Gamespyon (a Gamespy akkor a legnagyobb gémer portálok közé tartozott, aztán beolvadt az IGN-be), az volt a címe, Most Influental People in Gaming, vagy valami hasonló, egy miniportré-gyűjtemény volt játékfejlesztő sztárokról. Ezt megcsinálhatnánk mi is, mondta Sasa; bízd csak ide, mondtam én.

Legyen inkább sorozat, havi egy oldal, úgy lesz hely rendesen bemutatni a fickókat, mondtam egy hét múlva. Még egy hét múlva leadtam az első epizódot, alig fért bele kettőbe. Én az Arcképcsarnok címet adtam neki, máig nem tudom, miért ragadt rajta végül a tükörfordított, és munkacímnek használt Legbefolyásosabb. Nem is nagyon stimmelt, mert a híres játékfejlesztők sztorijai általában pont arról szóltak, hogyan próbáltak boldogulni és kreatívak maradni a befolyásos kiadóvezérek és pénzemberek uralta, egyre nagyobbra növő videojáték-bizniszben.

„Amikor Sandyman '88 őszén igent mondott Sid Meier és a már akkor sokadvirágzását élő MicroProse hívó szavára, először szolgált rá a címben említett állandó eposzi jelzőjére. A legjobbkor érkezett, hogy részt vehessen a Sid nevét végleg legendává avató játék, a Civilization fejlesztésében.”

Muraközy László: Már megint egy rendszerváltás

Az elmúlt években nem panaszkodhattunk arról, hogy Magyarországon a gazdaság, a társadalom, a politika eseménytelen, unalmas napokat adott volna az állampolgároknak és a szakembereknek. Ugyanakkor kivételesen érdekes időszak áll mögöttünk (és valószínűleg előttünk is). Napról napra új problémák, új kihívások merültek fel egy kitágult világban. A mindennapok, a hónapok, az évek, a választási ciklusok, válságok, fellendülések közepette az elemzések általában rövidtávon vizsgálták, vizsgálják a legtöbb kérdést.

Mintegy tizenöt év telt el a nyolcvanas évek végétől, a rendszerváltás kezdetétől. Tizenöt év hossza már akár arra is ösztönözhet minket, hogy egy pillanatra megállva végiggondoljuk mi is történt velünk, honnan jöttünk és hova tart Magyarország. Hogyan kapcsolódik ez az időszak a múlthoz, és ami talán még fontosabb mit tanulhattunk, és tanulhattunk volna, tanulhatunk a történelemből s a legutóbbi, mármár szintén történelmi léptékű korszakból. Ez a tanulmány – nyilván egyéni nézőpontból – erre tesz kísérletet.

Különösen időszerűvé teszi az ilyen visszatekintést, hogy míg ezen időszak elején 1989-ben még a szabad választások előkészületei folytak, addig 2004 májusától Magyarország egy nagyobb politikai-gazdasági egység, az Európai Unió tagjaként nemzeti történelmének új fejezetét kezdi meg. Hogy ez az új élet milyen lesz, s mennyire lesz valóban új, azt ma még igazából nem tudhatjuk, de érdemes elgondolkozni rajta.

„Szintén elég erős illúzió volt a rendszerváltás időszakában, hogy a Nyugat alig várja, hogy hatalmas segítséggel járuljon hozzá a térség »visszatéréséhez«, felemelkedéséhez. A legkevesebb amire számítottunk, az a hatalmas adósságok elengedése, és/vagy hatalmas Marshall-segély.”

Cabe Ferrant: A Mars szégyene és a könyv hangoskönyv-változata

„A munkanap végén megnézem, hogy aznap hányszor, hol és mikor kellett beavatkoznia a párologtatást vezérlő programnak. Ez – a fejlett technikának hála – eddig minden esetben nulla volt. Ami tökéletesen megfelelt a Mars terraformálását célzó programnak, az automatikus párologtatóknak, a főnökeimnek és nekem.”

Tudománytalan, fantasztikus történet! Ezzel jelzi az író, hogy semmi komoly szándéka nincs írásával a szórakoztatáson kívül! Ez viszont sikerült!

komment

„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább” – 2. rész

2018. június 16. 07:37 - nemzetikonyvtar

Mivel a nyári szünetet a legjobb aktív pihenéssel tölteni, összeállításunk második részében a felső tagozatosoknak ajánlunk olvasnivalót könyvtárunk digitálisan elérhető állományából.

Ady Endre bejegyzésünk címében idézett verssorával (Üzenet egykori iskolámba) a körülbelül tíz hónapig tartó tanév végét köszöntjük. Ki ne emlékezne arra, amikor az tanítás befejezése előtt nyolc nappal felírtuk a táblára – először a felkiáltó jelet… Aztán, a napok múlásával egyre nagyobb volt a várakozás: Ó! – IÓ! – CIÓ! – ÁCIÓ! – KÁCIÓ! – AKÁCIÓ – VAKÁCIÓ! Minden bizonnyal valami hasonlót élnek át a mai diákok is. A 2017/2018-as tanév utolsó tanítási napja 2018. június 15. S kell-e ennél jelesebb nap?

Manópörkölt hokedlival [hangoskönyv]

11 magyar szerző 13 válogatott sci-fi és fantasy írása, a humor jegyében. Az írások főként a Lidércfényen és a Fantasy Portalon találhatóak. Az összeállítással a műfaj vidámabb oldalát, egyben annak kiváló hazai képviselőit is szeretnénk bemutatni a hanganyagok kedvelőinek. (Nem csak) elmondja: Engler József.

„Egy idegen bolygóról érkezett vadász, egy Predator állt Pista bácsi előtt! Nagy meglepetésére a lény nem támadott, hanem levette sisakját, és arckifejezéséből ítélve igencsak zavarban volt, már amennyire azt egy idegen bolygó szülötte esetén meg lehet ítélni.”

Varga Domokos: Kutyafülűek

Varga Domokos, Kossuth-díjas író varázslatos műve a Kutyafülűek. Varázslatos, mind tartalmát, mind keletkezésének körülményeit tekintve. A könyvben az író saját családjáról, feleségéről és hat gyermekéről mesél, végtelen egyszerűséggel és túláradó szeretettel. Szívből ajánljuk ezt a kedves írást fiatal és kezdő szülőknek, és... mindenkinek.

„Ma már nyíltan bevallhatom, hogy a Kutyafülűek, amelyet a fanyar humoráért becsülnek sokan, halni hurcolt életek nyögéseinek, nyöszörgéseinek hallatán fogant a budapesti Gyűjtőfogház úgynevezett Kisfogházában. Rövid kis kezdőfejezetét még szabadlábon írtam ugyan, valamikor 1956 nyarán, de magát a könyvet csak két évvel később kezdtem papírra vetni ott, abban az emeletes épületben, amelynek a tövében naponta folytak akkoriban az akasztások. A halálraítéltek néhány földszinti cellában várták sorsuk beteljesedését. Én úgynevezett „kisítéletes” voltam, mégis teli aggodalommal: kibírja-e családom azt az időt, amíg hazajutok innen, hiszen hat kicsi gyerekkel maradt magára a feleségem. Az elítélt írók ekkor már papírt és ceruzát kaphattak, dolgozhattak. Ez nekem is kijárt. Ilyen körülmények között fogtam hozzá a könyvíráshoz, idéztem magam elé otthoni életünket, miközben „halálhörgés, siralom” hangzott felém az épület földszintjéről, és szinte személyesen éltem át az újabb és újabb kivégzések borzalmát. Hogyan lett mindebből fanyar humor? Könnyek és kacagás különös összhangja? Ez az én számomra is megmagyarázhatatlan. Annyit tudok: csak az a mélységes megrendülés válthatta ki belőlem, amely még akkor is hatott, mikor a félig kész könyvvel végre hazatértem, s megírtam az utolsó néhány fejezetet.” Forrás https://moly.hu

Mándy Gábor: Hihetetlen történetek

Eredetileg verseket írtam, mert nem szerettem hosszú ideig vacakolni a fogalmazással. Ehhez viszont koncentrálni kellett. És amikor már nem volt elég energiám a koncentráláshoz, elkezdtem prózákat írni. De ezek is nagyon rövidek, pár oldalnál egyik sem hosszabb. Ha valakinek ez nem elég, olvassa el még egyszer!

„Ön az elmegyógyintézetet hívta. Ha új beteg, nyomja meg az egyes gombot. Ha már nyilvántartott pszichopata, nyomja meg a kettes gombot, és utána gépelje be a huszonnégy jegyű azonosítóját. Ha nincs betegségtudata, akkor nyomja meg a kettőskereszt gombot, és várja meg a rohamkocsit.”

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

A Tanár úr kérem Karinthy egyik legjelentősebb műve, korai írói korszakából származik. Részletekben készült karcolatfűzér, mint az Így írtok ti. Első megjelenése óta változatlan gyönyörűséget szerez felnőtt és fiatal új meg új nemzedékének. Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

„Az ördög bújt az osztályba. Reggel, mikor bejöttünk, új szemétládát találtunk. Szép, nagy szemétláda, politúros. Azonnal kiderült, hogy egész kényelmesen el lehet férni benne. A szemetet természetesen kiszedjük belőle, és szépen eltrancsírozzuk a tetején. Ehhez művészi ösztön kell.”

Darvas László: Grotex felnőttképeskönyv

Ahol a pingvinek egymásnak szolgálnak fel. Ahol mi döntjük el, melyik betyár raboljon ki bennünket. Ahol a sündisznók hiányos képzést kapnak az egyetemen. Ahol a Szőkenőt ünnepélyesen megkövetik. Ahol Noé Darwint is magával viszi a bárkára. Ahol népvándorlásban a magyarok nyerik a szépségversenyt. Ahol a rókákat négyzetre lehet emelni. Ahol sumérok állítanak be a tornácunkra. Grotex világ. Felnőttképeskönyv – olvassatok fel belőle apukának-anyukának, mielőtt ágyba zavarnátok őket.

„Közútjainkon gyanús vándorok,
egyik dülöngél, másik tántorog.
Igét kurjongat nem t'om hány torok,
míg egymás múltja föl-le hánytorog.”

Cathrin Smith: Vámpírhistória

Mit tennél, ha kiderülne rólad: Te egy vámpír vagy, csak eddig nem tudtál róla? Ha hirtelen megváltozna körülötted minden, még a saját lényed is, mellyel folyton küzdened kellene azért, hogy ne ölj meg mindenkit, aki az utadba kerül? Lorának rengeteg problémával kell szembenéznie, amíg végre képes lesz belenyugodni a saját sorsába, és olyan titkokkal kell szembesülnie, amelyekről normális emberi lényként talán nem is akarna tudni. A legfájóbb persze az ő számára is az, ha el kell veszítenie, akit a világon a legjobban szeret... Forrás

„A felismerés nem sokkal azelőtt kezdődött, hogy találkoztam az elsővel. Gyerekkorom óta nem bírtam az erős napsütést, de ez még rendben is volt. Senki sem szereti, ha égeti a Nap. De aztán a következő jel is feltűnt: az éles hallás. ... Soha nem említettem ezt senkinek, egyszerű dolgozó nő voltam csupán...”

Patay László: Szelidíts meg!

Az idomítás elméletével világszerte igen kevesen foglalkoznak, Magyarországon pedig Patay László az első, aki összefoglaló munka keretei között tet kísérletet arra, hogy egybegyűjtse mindazokat az ismereteket, amelyek birtokában az állattartók könnyebben „megszelídíthetik” kiválasztott kedvenceiket. De nem csupán nekik szánta írását, hanem minden állatbarátnak tartogat figyelemre méltó, érdekes adatokat, lévén kötetének tárgya az etológia egy sajátos területe, ezért érthető, hogy Patay igen gazdag állatpszichológiai ismeret birtokában vállalkozott csak arra, hogy az idomítás technikájával megismertesse az érdeklődőket. Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000

„Nem elég kedvenceink etetésével, itatásával törődnünk, játszanunk és sétálnunk velük, no meg karácsonyfának tekintenünk őket, melyekre, mint holmi szaloncukorkákat fölaggathatjuk felesleges érzelmeinket. Pontosan tudnunk kell, mit is várhatunk el tőlük, és ők mit kívánnak meg környezetüktől.”

TOVÁBBI NYÁRI OLVASMÁNYOK

KLASSZIKUS IRODALOM

JÁTÉKOK, FEJTÖRŐK

komment

Egy magyar „lengyel szent” – Árpád-házi Boldog Jolán

2018. június 15. 07:26 - nemzetikonyvtar

Az esztergomi születésű Árpád-házi Boldog Jolán egyike azoknak a magyar szenteknek, akinek életét sokkal jobban ismerik és számon tartják Lengyelországban, mint nálunk: magyar királylány, lengyel hercegnő, klarissza szerzetesnő, a lengyel családok védőszentje.

Árpád-házi Boldog Jolán ábrázolása a kőbányai templomban – In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011

A legújabb – 2011-ben megjelent, Piotr Stefaniak által jegyzett magyar és lengyel nyelvű, levéltári kutatásokra is támaszkodó – összefoglalás Árpád-házi Boldog Jolán születési évét a korábbi 1235 vagy 1239 helyett 1244-re módosítja, halálozási évét pedig 1304-re teszi.

„A nagy ferences szerzetescsalád kezdeteinél Assisi Szent Ferenc (1182–1226) mellett ott volt az olasz arisztokrata Favarone Offreducio családból származó Szt. Klára (1194–1253) is. A lengyelországi ferencesek történetében eleinte nem találkozunk karizmatikus ferences testvérekkel, annál kiválóbb klarissza személyiségekkel: Boldog Szalóméval, Szt. Kingával és Boldog Jolánnal. Az első lengyel klarissza, Boldog Szalómé (1212–1268), Fehér Leszek nagylengyel fejedelem lánya, mielőtt belépett a kolostorba, II. András magyar király fiának, Kálmánnak volt a felesége. A magyar Árpád-házi Szent Kingát (1234–1292) és Boldog Jolánt (1244–1304) viszont IV. Béla király lengyel fejedelmekhez: az idősebb Kingát a krakkó-szandomiri Szemérmes Boleszlóhoz [Boleszláv, szerk.], az ifjabb Jolánt pedig a kalisz-gieznói Jámbor Boleszló[Boleszláv, szerk.], fejedelmekhez adta feleségül. Mindhárman tehát személyükkel és életükkel kapcsolták össze a magyar és lengyel nemzetet, azok keresztény hagyományait, és a XIII. században Európa-szerte terjedő ferences karizma iránti szeretetet.”

Részlet az Adam M. Kalinowski minorita tartományfőnök (Szent Maximilan Kolbéról nevezett rendtartomány) előszavából – In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. (fordította: Rostetter Szilveszter) METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011, 7. o

Boldog Jolánt ábrázoló metszet az ószandeci klarissza kolostor levéltárából – In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011

Boldog Jolán IV. Béla király (1235–1270) és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő kilencedik gyermeke, nyolcadik leánya volt – a szintén szentként tisztelt – Margit és Kinga testvére. Még gyermekkorában került Krakkóba, ahol nővére, Kinga – Szemérmes Boleszláv lengyel király felesége – gondjaira bízták. Jolánnak Kinga a példaképévé vált; 1256-ban ment feleségül a kaliszi és gnieznói herceghez, Jámbor Boleszlávhoz. A krakkói székesegyházban tartott esküvő után a pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött, ahol Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban; napjai három gyermekük, Hedvig, Anna és Erzsébet nevelése mellett állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket, miként nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet.

Árpád-házi Boldog Jolán szobra az Esztergomi Bazilika egyik oltárán – In: Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiállítás a Keresztény Múzeumban, Keresztény Múzeum, Esztergom, 2000

Férje, Boleszláv halála (1279) után Jolán fölosztotta vagyonát az egyház és a rokonai között, majd visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Mikor Kinga is megözvegyült, akkor az ószandeci klarissza kolostorba vonultak vissza, ahol Istennek szentelt életet éltek. Kinga halála (1292) után, Jolán átköltözött a férje által alapított gnieznói kolostorba, ahol apátnővé választották. Itt élt alázatban mindenki szolgálójaként. 1304-ben bekövetkezett halála után a kolostor kápolnájában temették el.

A gnieznói ferences rendi kolostor épülete napjainkban. In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011

„A jól felkészült Jolán Nagy Lengyelország uralkodónőjeként kiválóan látta el […] feladatát. A történelem során kevés hozzá hasonló személyiséget lehet találni Nagy-Lengyelországban. Az udvari életben játszott aktív szerepe miatt, jelentős befolyást gyakorolt annak kultúrájára és szokásaira. […] Természetesen a vallásgyakorlás módjában is meghatározó szerepet játszott. A későbbiek folyamán pedig édesanyaként úgy nevelte lányait, hogy kiváló uralkodónő váljon belőlük. […] Mindig emlékezett arra, hogy ő volt a záloga a Nagy-Lengyelországot, Kis-Lengyelországot, Halicsot és a Magyar Királyságot összekapcsoló szimbolikus erős uniónak, mely hosszú évekig tartó és jólétet teremtő (igaz, két mongol invázió által megszakított) békét eredményezett. Másrészről […] a klarissza habitus felvétele után, Jolán inkább aszkézisre hajló, kontemplatív oldalát mutatta meg.”

[Jolán szerepének értékelése], részlet a Befejezésből – In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011 59. o.

Jolán tisztelete halála után azonnal megindult, sírját zarándokok látogatták, és sokan nyertek itt rendkívüli kegyelmeket. Jolán boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó pápa 1827-ben engedélyezte ünnepét a ferencesek számára, majd kiterjesztette azt egész Lengyelországra.

-s-

komment

Címkék: könyvtár jeles napok oszk jolán

„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább” – 1. rész

2018. június 14. 07:12 - nemzetikonyvtar

Mivel a nyári szünetet a legjobb aktív pihenéssel tölteni, összeállításunk első részében az alsó tagozatosoknak ajánlunk olvasnivalót könyvtárunk digitálisan elérhető állományából.

Ady Endre bejegyzésünk címében idézett verssorával (Üzenet egykori iskolámba) a körülbelül tíz hónapig tartó tanév végét köszöntjük. Ki ne emlékezne arra, amikor az tanítás befejezése előtt nyolc nappal felírtuk a táblára – először a felkiáltó jelet… Aztán, a napok múlásával egyre nagyobb volt a várakozás: Ó! – IÓ! – CIÓ! – ÁCIÓ! – KÁCIÓ! – AKÁCIÓ – VAKÁCIÓ! Minden bizonnyal valami hasonlót élnek át a mai diákok is. A 2017/2018-as tanév utolsó tanítási napja 2018. június 15. S kell-e ennél jelesebb nap?

Vig Balázs: A csendkirály [Hangoskönyv]

II. Fülenagy király a csontjaiban érezte, hogy utolérte az öregség. Meggyengült a szeme, nem látta már az igazságot, ha vitás kérdésekben kellett ítélnie. Elromlott a füle, nem hallotta, hogy a népe elégedett-e, vagy elégedetlen. Ha rárivallt egy hűtlen alattvalójára, már csak cincogás jött ki a torkán. Ezért aztán úgy határozott, hogy békességben nyugdíjba vonul, és élete hátralévő éveit annak szenteli, amire mindig is vágyott: kertésznek áll. A virágok szépek, a virágok illatosak, szeretik a napfényt, azt is, ha eső cirógatja őket. Azonkívül szerények, meghallgatják mindenki búját-baját, éppen úgy, mint ő.

Lewis Carroll: Alice Csodaországban

Alice eleven eszű, bűbájos kisiskolás lányka, aki álmában az óráját aggodalmasan nézegető, piros szemű Nyuszi nyomába ered s egy mély kúton át Csodaországba jut, ahol különféle varázsszerek hatására hol pöttömke lesz, hol óriás; furcsa beszélgetéseket folytat különféle érdekes személyekkel, Egérkével, Struccal, Griffmadárral és Ál-Teknőssel, meglátogatja otthonában doktor Nyuszi Alajost, megismerkedik az örökké vigyorgó Fakutyával, Április Bolondjával és nem kevésbé bolond kalapossal… Részlet Legeza Ilona könyvismertetőjéből Szente B. Levente: Tücsök, Zöld Manó és a többiek

Szente B. Leventét egykor a 90-es évek derekán újságíróként, riporterként ismerhette a székelyföldi olvasóközönség, de verset, mesét, népmesét, tudósításokat és helytörténeti ismertetőket is közöl.

„Ki tudja, mi leselkedik arra, aki Kerek Mező határain túlra merészkedik! Maguk a Vadméhek, a Darazsak és a Dongók sem igen szálltak ki jószántukból az ismeretlenbe. Azóta legalábbis, mióta úgy hét virágfordulós nappal ezelőtt szegény Zöngő Dongót a mező szélén elragadta a förtelmesen rút, Imádkozó Sáska."

Fecske Csaba: Csalapinta villanytörpék

Egy miskolci honpolgár kalandjai Ákos vitézzel, vasgyúró Szabolccsal és Lilla hercegnővel - saját unokáival.

„Már csaknem kipukkadt a két kis méregzsák, amikor hazaérkezett a városból Bapapóka, villanytörpét hozott egy dobozkába csomagolva, a régi ugyanis felmondta a szolgálatot, kiégett. Egy kiégett villanytörpe mit sem ér. Mert mit csinál egy villanytörpe? Világít a sötétben, miután Bapapóka becsavarta a foglalatba."

Nógrádi Kovács György: A dinnyecsőszök

A seriff és bandája az iskola befejezése után dinnyecsőszök lesznek. Keresetüket ország körbeutazására szánják. Ezenkívül vesznek egy használt kerékpárt Péter Zsoltnak, és meg szeretnék ünnepelni Terus néni 90. születésnapját is...

Kísérletek pillepalackkal

Házi felfedezések PET-palackkal, mosogatószerrel, étolajjal, avagy termodinamikai, hidrosztatikai, kolloidkémiai és egyéb tanulmányok. Akár így, akár úgy nevezzük őket, sok sikert, jó tanulást hozzájuk!

„Keverjünk össze egy műanyag tálban mosogatószert és vizet 1:1 arányban. (Egyesek tapétaragasztót és cukrot is adnak hozzá). Készítsünk drótból egy nagy karikát és kezdődhet a buborékfújás! A siker nemcsak a keverék összetételétől függ, közrejátszik a léghőmérséklet, a páratartalom, a szélmozgás de főleg – a türelmünk!”

TOVÁBBI NYÁRI OLVASMÁNYOK

KLASSZIKUS IRODALOM:

komment

Címkék: iskola mek magyar elektronikus könyvtár ekönyv

Környezeti Fenntarthatósági Munkacsoport alakult az OSZK-ban

2018. június 05. 07:26 - nemzetikonyvtar

A környezetvédelmi világnap kapcsán örömmel adunk hírt arról, hogy az idén tavasszal Környezeti Fenntarthatósági Munkacsoport alakult az OSZK-ban.

Környezetvédelmi világnap – 1972-ben június 5-én nyílt meg Stockholmban „Ember és bioszféra” címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban ez olvasható: „Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget.” A konferencia ezt a napot határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

Kakasy Éva: Környezetvédelmi világnap; illusztráció a Jeles napok című szolgáltatásunkból

A Minőségbiztosítási Tanács javaslatára alakult meg a Környezeti Fenntarthatósági Munkacsoportunk, amelynek önkéntes kollégák a tagjai. A munkacsoport képzéseket tart és szervez, környezetbarát praktikák bevezetésén dolgozik, illetve egy pihenőkertet szeretne kialakítani a nemzeti könyvtár munkatársai számára.

Az erdő fohásza a kőszegi hegyekben (Digitális Képarchívum)

A munkacsoport évente két alkalommal meghívott előadókkal tart képzéseket a kollégák számára. 2018 áprilisában például, A Föld napja alkalmából egy Szigetmonostoron dolgozó biogazda: Pető Áron jött hozzánk és mutatta be az általa működtetett közösség által támogatott gazdaságot , illetve Molnos Zselyke, az Ökopszichológiai Intézet munkatársa beszélt erről az ökopszichológiáról és ennek egyik fő témájáról, a környezeti fájdalomról.

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A Föld napja célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

Ma még csak terv, de már dolgozunk azon, hogy egy, a könyvtár mellett ez idáig kihasználatlan zöldterületet – közösségi munkában – pihenőkertté alakítsunk, hogy ott rövid szüneteket, kihelyezett munkamegbeszéléseket tarthassunk, és sportolhassunk kellemes kerti környezetben. A szükséges kertészeti átalakításra, fenntartásra tizenöt kolléga jelentkezett önkéntesnek. A terület a Várgondnokság kezelésében van. Felvettük a kapcsolatot az ottani kollégákkal, s ők is nyitottnak mutatkoztak a kezdeményezésre. Elsőként a „kijutás” technikai és biztonságtechnikai feltételeit kell biztosítanunk.

Hogyan döntsünk felelősen nap mint nap? (Digitális Képarchívum)

Ősszel szintén tartunk egy fenntarthatósági képzést a házban dolgozók számára újabb meghívott előadókkal, s időről-időre beszámolunk posztjainkban az OSZK-ban végzett egyéb munkáinkról és eredményeinkről.

komment

Címkék: környezetvédelem

Felívelő pályán – Interjú Boka Lászlóval, az OSZK tudományos igazgatójával, az OSZK Kiadó vezetőjével

2018. június 04. 19:04 - nemzetikonyvtar

Az interjú az Új Könyvpiac 2018. júniusi számában jelent meg.

Az Országos Széchényi Könyvtár könyvkiadója hosszú évek óta rangos kiadványokkal van jelen a hazai könyvpiacon. A kiadó – amely az intézmény páratlan állományára és tudományos munkatársaik szaktudására épít – önállóan vagy rangos hazai és nemzetközi társkiadókkal karöltve hasonmás kiadásokat, díszalbumokat, konferencia- és tanulmányköteteket, könyv-, sajtó- és művelődéstörténeti szakmunkákat, hézagpótló bibliográfiákat és kiállítási katalógusokat, évente mintegy 25–40 kiadványt jegyez. Boka László irodalomtörténészként, szerkesztőként 2005-től vállal aktív szerepet a kiadó életében, 2010-től a kiadó vezetője.

Mióta létezik a kiadó?

A magyar nemzeti könyvtár a maga 215 évre visszatekintő múltjában természetesen mindvégig foglalkozott könyvkiadással, azaz mindig volt évkönyve, kiállítási katalógusa, különféle konferencia- és tanulmánykötete, a különböző bibliográfiák megjelentetése is alapfeladata, de ezeket nem profi kiadóként jelentette meg. Hangsúlyosan az ezredfordulótól kezdtünk könyvek tudatos kiadásával foglalkozni. Az akkori főigazgató Monok István kezdeményezte, hogy a nagy hazai professzionális kiadókkal összefogva jelentessünk meg anyagokat, például a gyűjteményekre jellemző díszalbumokat, unikális kincseket. Bő öt évig vállvetve intéztük a könyvkiadást, az első pár év után átvettem a stafétabotot, s 2008-tól kezdtem el felépíteni az OSZK Kiadó brandjét. Ekkor kezdtünk el olyan sorozatokat indítani, amelyek megfelelnek a 21. századi modern nemzeti könyvgyűjtemény elvárásainak.

A kéziratok a kiadó felkérésére születnek, vagy azokat egyébként is megírják a szerzők valamely kutatás összegzéseképpen?

A kutatási eredmények egyébként is megszületnek, hiszen ez elvárás minden kutatótól. A mi dolgunk, hogy kiválasszuk a kiadásra érdemes kéziratokat, s döntsünk, bevonunk-e társkiadót. Igyekszem úgy mérlegelni, hogy a nemzeti könyvtár speciális elvárásai egyensúlyba kerüljenek a piac elvárásaival is. A többségében irodalomtörténész, könyvtörténész, sajtótörténész szerzőink között szép számmal találhatók akadémikusok, MTA doktorok, Phd fokozattal rendelkező kutatók, de az egykori ’56-os Intézet kutatói is nálunk dolgoznak. Azonban most már ott tartunk, hogy nagyon sok külső kézirat is érkezik hozzánk mint kiadóhoz. Örömmel mondhatom, hogy sikerült évi 25–30 címről feltornázni a kiadott könyveink számát, tavaly például 35–40 címre, ami már egy középméretű hazai szakkönyvkiadónak felel meg.

Az említett nagy számú, színvonalas kézirat megjelentetéséhez mekkora és milyen technikai háttér áll a kiadó rendelkezésére?

2010-től kezdtem el módszeresen felépíteni egy csapatot magam körül, tulajdonképpen a semmiből. Egy nagy nemzeti gyűjteményben, amely lassan, nehézkesen fordul, mint egy robusztus csatahajó, nehéz profi kiadói struktúrát kialakítani, s sokszor megértetni is, hogy a jelen nem a klasszikus könyvtári területnek kedvez: látogatóinkat és nem csupán olvasóinkat kell bevonzani. A tudományos titkárság osztály kebelén belül működik a szerkesztőség, amely korábban leginkább külsős szakemberekkel dolgozott. A jelenleg 6–7 fős szerkesztőség (szerkesztők, grafikusok, fordító, korrektor) viszont már saját stáb. Ezt szeretném tovább erősíteni PR szakemberrel és egy kiadóvezető-helyettessel is.

Terveznek a jövőben közös kiadásokat külföldi kiadókkal?

Az utóbbi években egyre több külföld imegkeresést kapunk. Ha jó együttműködésre van kilátás, rajtunk nem fog múlni. Kárpát-medencei magyar kiadók mellett, akikkel jelenleg is együttműködünk, cseh, német területről is kerestek bennünket, hogy bizonyos könyveinket lefordítanák, kiadnák újra. Most a Kossuth Kiadóval korábban közösen kiadott egyik Corvina-díszalbumunk jelenik meg angolul Kínában és egyre inkább hívnak bennünket külföldi könyvfesztiválokra, a V4-es országokba, Németországba is.

Hol és hogyan értékesítik a kiadványaikat?

Az értékesítést most kezdjük erőteljesen fölfejleszteni. A tavalyi évtől működik egy honlapunk, ahol „ráklépésben” ugyan, de igyekszünk legalább az ezredfordulóig visszamenőleg minden kiadványunkat bemutatni. Az egy szem könyvesboltunk a Budavári Palota F épületében nagyon fontos, turisták is látogatják, de emellett a könyveinknek ott kell lenniük, úgy gondolom, a Várkert Bazártól az Írók Boltjáig minden fontos szakmai és igényes ismeretterjesztést magáénak valló helyszínen. Komoly harcokat folytatok azért, hogy a nemzeti könyvtár könyvei jelen legyenek a hálózatokban, ami az idei év legfontosabb feladata. A közös kiadásban megjelent könyveink értékesítése egy kicsit mindig nehézkesebben működött, mert a társkiadóval mindig egyeztetnünk kellett, hogy ki és milyen feltételekkel adja oda a könyvet a terjesztőnek. Amióta önállóan is megjelentetünk könyveket, ez lényegesen egyszerűbb. A kiadói palettánk jelenleg úgy néz ki, hogy 35–40%-ban önállóan jelentetjük meg a kiadványainkat és mintegy 60–65%-ban pedig társkiadásban. Az utóbbi években egyéb projektekhez vagy nevezetes évfordulókhoz is kötöttünk belső kiadói programot, mint például az Arany János Emlékév, 1956-os évforduló, Reformáció 500, Szent Márton vagy Szent László emlékév, I. világháború, stb. Büszkén mondhatom, hogy az eredmények bennünket igazolnak. Évről-évre nagyobb könyveladást produkálunk, és 4–5 éve folyamatosan különféle szakmai elismeréseket, díjakat is kapunk. A tavalyi Szép Magyar Könyv versenyen egy Antall József emlékérmes kiállítási katalógusunk volt meg egy külön dicséretben, oklevélben is részesítettek, idén pedig egy gyönyörű facsimile kiadványunk, a Dohnányi-kézirat lett köztársasági elnöki különdíjas. Mindez persze csapatmunka, nem engem, a munkatársaimat dicséri.

Mennyire elvárás, hogy saját finanszírozásból oldják meg a köteteik kiadását?

Nagyon. Van ugyan egy minimális intézményi forrásunk, de nem kapunk célzott állami támogatást. Az OSZK alapfeladatai pedig nagyon alulfinanszírozottak. Mindenfelé pályázunk és igyekszünk a könyveinket megjelentetni, partnerségeket kialakítani, ami sok esetben az értékesítés kárára is van. Ezek nélkül viszont nem tudnánk finanszírozni a könyvkiadási programunkat, csak visszafogottan, takaréklángon. Annyiban is különbözünk a piaci szereplőktől, hogy a nemzeti könyvtár megpróbálja a nemzetközi csereszolgálata révén eljuttatni a saját kiadásban napvilágot látó könyveinket mintegy 30–40 Kárpát-medencei gyűjteménybe is.

Az idei könyvhéten hány új kötettel örvendeztetik meg az olvasóikat?

Az Arany János Emlékévnek köszönhetően mostanáig hét Arany-kötetünk jelent meg, ehhez jön most egy újabb, hiszen az emlékév hivatalosan is júniusban zár. Ezen kívül még további öt címmel jövünk a könyvhétre. Ezek között lesz konferenciakötet, egy ex-librisekről szóló alkotói bibliográfia, a szintén bilingvis intézményi évkönyvünk, Arany–Petőfi-levelezése hangoskönyv melléklettel, valamint egy Szabó Zoltán -zakkönyv, ez utóbbiak társkiadásban jelennek meg.

Ha jól láttam, saját tanulmányköteted is ekkorra időzítetted…

Igen, de az a Balassi Kiadónál jön, tudatosan ügyelek arra, hogy a benti munkám és a szakmai egyéb rész elkülönüljön. Nem is lenne elegáns az embernek a saját könyvét kiadnia, bár bőven tudunk ilyen példákról a magyar irodalomtörténetben is. A könyv amúgy a XX. század első évtizedeinek magyar irodalmával foglalkozik – 14 tanulmány Ady Endrétől Babits Mihályon át Kuncz Aladárig és József Attiláig, Jékely Zoltánig terjedően. Meglehetősen megkésett kötet, sok egyéb munkám és feladatköröm hátráltatta, épp ezért is nagyon várom.

Lafferton Kálmán

Az interjú az Új Könyvpiac 2018. júniusi számában jelent meg.

komment

Címkék: könyvhét boka lászló

„Nem szeretem, ha minden a varázslaton múlik”

2018. június 02. 08:27 - nemzetikonyvtar

Rumini világa köré szerveződik a KönyvTÁRlat-KölyökTÁRlat EXTRA című programsorozatának június 4-i alkalma. A gyerekeknek szóló rendkívüli tanítási napon Berg Judit meséje elevenedik meg. Az írónővel Szilágyi Magdolna beszélgetett.

Rumini egy kisegér, aki csavargóból vált hajósinassá. Az ő történeteit követhetjük nyomon. Honnan merít ihletet a kalandjaihoz?

Az első két könyvemnél a saját tapasztalataimat tartottam szem előtt. A kislányom nagyon szorongó, megfelelni akaró gyermek volt, neki próbáltam segíteni abban, hogy a kalandok által felszabadultabbá váljon. Ma már inkább azt próbálom magam elé képzelni, hogy mi hozza a gyerekeket izgalomba, mi az, amivel leginkább azonosulni tudnak.

Hogyan lehet megragadni a gyerekek figyelmét?

Fontosak a váratlan fordulatok, az izgalmas és mozgalmas történetek. A filmhez hasonlóan a könyvnél is elvárás, hogy érdekes legyen, ráadásul, ha van benne vicces, csalafinta történet, akkor a gyerek képes azt a saját stiklijeivel azonosítani.

A könyv szereplői az állatokon kívül a mágikus lények. Utóbbiak milyen jelentőséggel bírnak a történetekben?

Minden könyvemben vannak kitalált lények. Rumini világának megteremtésekor hoztam egy döntést, hogy ne csak hagyományos állatmese legyen, hanem mágikus lények is szerepeljenek benne, ezen kívül pedig az állatokat emberi tulajdonságokkal ruháztam fel, viszont nem szeretem, ha minden a varázslaton múlik.

Rumini több alkalommal megmenti a többieket. Például amikor rájön, hogy a hajót bekebelezni próbáló polip vegetáriánus, vagy amikor öregítő sziruppal permetezi be a hernyókat, hogy hamarabb pillangóvá változzanak. Milyen üzenete van ezeknek a történeteknek?

Nemrégiben kaptam egy levelet egy 17 éves lánytól, aki azt írta, hogy nagyon nehéz gyerekkora volt és Rumini segített neki abban, hogy könnyebben átvészelje. Léteznek csodák, csak hinni kell benne, hogy jóra fordulnak a dolgok, viszont nem elég birtokolni a varázserőt, venni kell a fáradtságot és extra erőfeszítéseket szükséges tenni azért, hogy változtassunk a helyzetünkön.

A gyerekeket rá lehet venni az olvasásra?

Ahol az iskolában menő dolognak számít, ott a gyerekek sokat, és szívesen olvasnak, de ahol technikai gondok adódnak, ott nehezen megy az olvasás. Ez esetben nem könnyű erőfeszítéseket tenni, viszont sok gyerek élvezetből olvas, mire eléri a negyedik osztályos kort.

komment

Címkék: berg judit rumini

„Más lett a felfogás arról, hogy mit gondolunk képregénynek”

2018. május 28. 11:32 - nemzetikonyvtar

A képregény kerül középpontba az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című programsorozatának május 31-i alkalmán. A KÉP–REGÉNY–TÖRTÉNET – A 9. művészet ikonjai Magyarországon című kiállításhoz kapcsolódó eseményről Patonia Anikó Ágnessel, Szűts-Novák Ritával és Szép Eszterrel, a kiállítás kurátoraival Szilágyi Magdolna beszélgetett.

Hogyan kezdődött a képregény?

Szűts-Novák Rita: Többféle álláspont létezik, az egyik legtágabb értelmezés szerint már az őskorban készült barlangrajzok is képregénynek számítottak, mivel az ősemberek több, egymás utáni képpel fejezték ki gondolataikat. Egy szűkebb nézet alapján viszont a képregény a buboréktól kezdődött, ami 1896-ban jelent meg először, az Egyesült Államokban. Az első igazi, buborékos képregény Pulitzer József sajtómágnás újságjában, a World vasárnapi számában jelent meg, Yellow Kid főszereplésével.

Szűts-Novák Rita

Magyarországon ki volt a képregényírás úttörője?

Szűts-Novák Rita: Egyértelműen Cs. Horváth Tibor, ugyanis a klasszikus művek ötven százalékát ő dolgozta fel képregényként. A rajzolók közül Korcsmáros Pál nevét emelném ki, aki a szépirodalmi művek alapján készült képregények közel felét megrajzolta, de kiemelkedő Zórád Ernő és Sebők Imre munkássága is.

Kiknek szóltak ezek a képregények?

Szűts-Novák Rita: Az adaptációs képregények aranykora 1957-re tehető, ekkor jelent meg a Füles rejtvényújság első száma, amit egyértelműen a fiataloknak szántak. Ugyanakkor, mivel ezek a képregények klasszikus irodalmi művekről szóltak, nemcsak a fiatalok olvasták, hanem öt évtől kilencvenkilencig mindenki. Mégis leginkább talán a középosztályt célozták meg, azokat, akiknek igénye volt az újság- és képregényolvasásra, illetve a rejtvényfejtésre. A képregény történetében az egész ’57-es év az ’56-os forradalomra adott válasz. Több társadalmi osztályt kívántak megcélozni, és ezáltal a lehető legtöbb embert szórakoztatni. Ezen kívül ebben az évben indult meg a Magyar Televízió adásainak sugárzása, márciusban pedig kihúzták az első lottószámokat.

Milyen jelentősége van annak, hogy klasszikus könyvek jelentek meg képregény formájában?

Patonai Anikó Ágnes: A mai értelemben vett képregény magyarországi meghonosítása tulajdonképpen az irodalomnak köszönhető. Gugi Sándor állt elő azzal az ötlettel, hogy a Classics Illustrated mintájára itthon is jelentessék meg a klasszikus irodalmi művek képregényváltozatait, így a kommunista vezetés is eltűrte a képregényt. A legkomolyabb érv a képregényes feldolgozások mellett az volt, hogy azok segítenek a fiatalok olvasóvá nevelésében.

Hogyan fogadták ezeket?

Patonai Anikó Ágnes: A képregények sikeresek voltak, Arató Antal könyvtáros szerint pedig népszerűbbekké váltak azok a kevésbé ismert művek – például Jókai Mór egyes regényei –, amelyeknek készült képregényes feldolgozása.

Patonai Anikó Ágnes

A feldolgozások közül melyik a kiállítás legkülönlegesebb darabja?

Patonai Ágnes Anikó: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem címen ismert eposzát emelném ki. Egyfelől azért, mert ez a legrégibb és a legértékesebb kötet a kiállításon, másrészt pedig azért, mert annak ellenére, hogy teljesen távol áll a képregénytől, a címlapot díszítő metszet a kép és szöveg különleges összjátékára épít. A mű eredetileg az Obsidionis Szigetianae címet viselte és egy kötetkompozíció részeként jelent meg Bécsben, 1651-ben. A kötet címlapja a 17. századi magyar nyelvű könyvkiadás egyik legszebb kivitelezésű, magas színvonalon elkészített metszete, amelynek készítője feltehetően Zrínyi személyes utasításait követte. Látható rajta egy páncélba öltözött, sisakos férfi, aki a hajóját irányítja és az árbocvitorlán olvasható felirattal megnevezi magát: Adriai tengernek Syrenaia gróf Zrínyi Miklós. Enélkül a felirat nélkül az ábrázolás, vagyis maga a kép nehezen lenne értelmezhető, ahogy önmagában a cím is; azaz a felirat más kontextusba helyezi a képi ábrázolást. Szerepel rajta Zrínyi jelmondata is: Sors bona nihil aliud (Jó szerencse semmi más). A korabeli befogadó a következőképpen olvashatta ezt a címlapot: szilárd, eltökélt hős, heroikus vállalkozásba – egy eposz megírásába – kezd, amelynek során számos kihívás és veszély vár rá.

A Szigeti veszedelem alapján készült képregény 1966-ban jelent meg a Fülesben, természetesen Cs. Horváth Tibor átiratában, Zórád Ernő rajzaival.

A képregények mitől népszerűen napjainkban is?

Szép Eszter: Amikor népszerűségről beszélünk, két dolgot el kell választanunk. Egyrészt hihetetlen népszerűek a szuperhősöket felvonultató történetek: szinte mindenkinek elsőre ez a karaktertípus jut eszébe, ha képregényekre gondol. Azonban ez egy filmes asszociáció, és nem feltétlenül képregényes élményekre épül. A másik dolog, hogy valóban úgy látom, a képregények népszerűbbek, mint az elmúlt években. Igen sokan olvasnak világviszonylatban mangát, azaz keleti típusú képregényt, de az angol nyelvű képregényeknek is globális a piaca. A népszerűség egyik oka talán az, hogy ma szeretünk sorozatokban gondolkodni, és hosszabb történeteket követni akár könyvben, akár filmen, a képregény pedig eredendően epizodikus, és sorozatban jelenik meg. A másik ok, hogy ma már a bennünket körülvevő világban nem válik el egymástól a kép és a szöveg. Bármely weboldal vagy nyomtatott sajtótermék ezek együttélésére épít, így azokat az egész oldalt pásztázó, majd részleteket silabizáló stratégiákat használjuk, amelyeket a képregényolvasáskor is.

Szép Eszter

Elismert műfaj?

Szép Eszter: Magyarországon egyértelműen egy szubkultúrához köthető, kevesen olvassák alkalmanként, és nem sokan tudják, hogy mennyire sokféle. A képregényes elismerés, az Alfabéta-díj is leginkább ennek a szubkultúrának jelzés. Ha az elismertséget díjakhoz kötjük, akkor azt figyelhetjük meg, hogy a kifejezetten képregényes díjakon túl, amilyen például az amerikai Eisner-díj vagy a francia Angouleme-i fesztivál képregénydíja, a képregények irodalmi díjakat is kapnak. Az amerikai National Book Awardot, tehát nemzeti könyvdíjat ifjúsági regény kategóriában 2016-ban egy képregény kapta, az első fekete szenátor, John Lewis életét feldolgozó trilógia, a March harmadik része (írta: John Lewis és Andrew Aydin, rajzolta: Nate Powell), vagy Nagy-Britanniában a Costa Book Awartd életrajzi kategóriájának első helyezettje 2012-ben képregény lett. Ez a Dotter of Her Father's Eyes, ami James Joyce lányának, Luciának életéről szól. Itthon hasonló kategóriákban elképzelhetetlen, hogy bárki képregényt nevezzen, ahogyan az is, hogy irodalmi pályázatokon képregény induljon.

Mely témák a legnépszerűbbek napjainkban?

Szép Eszter: A magyarra lefordított képregények közül még mindig a szuperhősökről szólók a legolvasottabbak. Arról nincs statisztika, hogy a külföldről rendelt, angol nyelvű képregények közül mely témák a legnépszerűbbek, de sejtésem szerint sokan követik az amerikai Image kiadó sorozatait. Ezek felnőtteknek szólnak, igen fontos bennük az erős vizualitás, és maguk mögött hagyják a szuperhősök világmegmentését vagy krízisét. De meg szeretném említeni, hogy a képregény könyvtárgyként, tehát nem füzetként való megjelenésével egyre népszerűbbek lettek az Egyesült Államokban azok a történetek, amelyek a valóságra és történelmi eseményekre reflektálnak, esetleg társadalmi problémákat boncolgatnak.

A kortárs képregény miben más a korábbi évtizedekben megjelentekhez képest?

Szép Eszter: Sokat változott a rajzeszközök minősége, és a mai digitális technikák gyorsabb munkatempót tesznek lehetővé, de a nyomtatás minősége és ára is sokat változott. Ezen kívül más lett a felfogás arról, hogy mit gondolunk képregénynek, és mit annak céljáról. Ma már máshogy tekintenek az alkotók a kép és szöveg viszonyára, és az adaptációk (amelyekből kettőt: Lakatos István Kemény István-adaptációját és Csordás Dániel A walesi bárdokját a kortárs teremben kiállítottam) is szabadabban tekintenek az irodalmi alapanyagra.

A kiállítás 2018. július 26-ig látogatható.

KönyvTÁRlat Játék és képregény

komment

Címkék: képregény szép eszter szűts novák rita

„Egy elmaradott ország egy nagy lélegzetvétellel hagyta maga mögött a rendi világot”

2018. május 21. 08:19 - nemzetikonyvtar

A magyar honvédelem napját egy 1992-es kormányhatározat alapján ünnepeljük május 21-én annak emlékére, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a honvédsereg három hetes ostrom után visszafoglalta Buda várát.

A Kossuth Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár közös gondozásában jelent meg az 1868-ban kiadott Honvédalbum hasonmás kiadása, melyet Hermann Róbert egyetemi tanár, a Magyar Történelmi Társulat elnöke mutatott be a közelmúltban. A történésszel az album újbóli megjelenése kapcsán beszélgetett Szilágyi Magdolna.

A kötet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 20. évfordulójára, az 1868-ban megjelent impozáns kivitelű emlékalbum hasonmás kiadása. Milyen jelentőséggel bír a most megjelent könyv, 150 év elteltével?

A ’48-49-es események hazai bemutatása és felidézése egészen 1867-ig igen nagy nehézségekbe ütközött. Ez az első kötet, amely igazán reprezentatív munka a forradalom és szabadságharc történetéről és kiállítását, valamint színvonalát tekintve egyaránt méltó a választott tárgyhoz.

Ön több, az 1848-as forradalom és szabadságharccal foglalkozó könyv szerzője. Mi vonzza ehhez a korszakhoz?

Az ország ekkor a legjobb arcát mutatta a világ felé, a magyar társadalom pedig egy olyan csoda részese és alkotója volt, amely szinte páratlan a magyar történelemben. Egy elmaradott ország egy nagy lélegzetvétellel hagyta maga mögött a rendi világot, majd hajlandó volt fegyvert fogni vívmányainak védelmében, s ennek során kiemelkedő katonai teljesítményt nyújtott. Emellett ez egy személyes korszak – a szereplőknek arcuk, sorsuk van, olyanok, mint mi, vagy mint amilyenek mi szeretnénk lenni.

A könyvben többek között Jókai Mór, Tompa Mihály, Podmaniczky Frigyes, valamint Asbóth Lajos honvédezredes írásait olvashatjuk. Az emlékezéseik alapján hogyan élték meg ők a szabadságharc mindennapjait?

Mindenki másképp, Jókai március 15-étől egészen a katasztrófáig jelen volt és radikális forradalmárból kormánypárti, majd a forradalmi kormányzat ellenzékének tagja és szócsöve lett. Podmaniczky egy liberális arisztokrata, aki kardot ragad az ügy védelmében, Tompa ezzel szemben alapvetően békés ember, de októberben tábori lelkészként a gömöri nemzetőrökkel részt vesz a schwechati hadjáratban, 1849 tavaszán pedig a világ legrövidebb lánykérőlevelében házasságot ajánl szíve hölgyének. Asbóth nyugalmazott császári királyi tiszt a Bánságban, majd nemzetőrtiszt, egy önálló különítmény parancsnoka, aztán város-, hadosztály-, majd hadtestparancsnok lesz. Majdnem kivégzik Aradon, de végül „megússza” némi várfogsággal – hogy aztán az 1860-as évek elejétől osztrák rendőrbesúgó legyen belőle…

Fotó: Pálfi Károly

„Csak egy ember, csak egy kard. De egy ember és egy kard is elég, hogy olyan gondolatjegyet húzzon a történelem folyamába, mely azt mondja: itt most megállj, más fejezet kezdődik.” – így írt Jókai egy párbajról. Milyen hatása volt ennek az eseménynek a szabadságharcra?

A híres, 1849. április 4-i tápióbicskei párbaj Sebő Alajos és Hermann Riedesel között – bármennyire szeretnénk – nem jelentett döntő fontosságú eseményt. Sebő alakulata, a Császár-huszárezred ugyan megkergette Jellasics báni huszárjait és ezzel egy időre feltartóztatta a győztesen előre nyomuló ellenséget, de aztán maga is hátrálni kényszerült. Mindez azonban mit sem von le Sebő személyes vitézségének értékéből. Az ütközetet végül Damjanich csapatainak beavatkozása döntötte el a magyarok javára.

Egy másik érdekesség a könyvből annak a hajdú leánynak a története, aki férfinak öltözve mentette meg szerelmét és másik 16 honvédet, majd leleplezte önmagát…

A szabadságharc alatt több nő is szolgált férfinak öltözve a honvédseregben, például Lebstück Mária, Bányai Júlia vagy Pfiffner Paulina. A Timkó József elbeszélésben megörökített eset azonban inkább legendának tűnik, mint valóságnak. Annál is inkább, mert a szövegben Bocskai-ezredet említ, mint amelynek katonái bajba kerültek az 1849. április 6-i isaszegi csatában – holott a 17. (Bocskai) huszárezrednek jelen ismereteink szerint egyetlen százada sem volt ott Isaszegnél. Lehet persze, hogy a szerző nem erre, hanem az 52. (Bocskai) honvédzászlóaljra gondolt, amely valóban harcolt Isaszegnél – ez esetben már nem feltétlenül zárnám ki, hogy valami valóságmagva van a dolognak.

Dalmady Győző Holtak harca címmel írt verset a temetői csatáról, amelyet Benczúr Gyula festménye illusztrál, de hogyan is zajlott ez az összeütközés?

Ezt az epizódot még nehezebb konkrét eseményhez kötni. Egy temetőt ugyan hosszan és jól lehet védeni, de jómagam csak arról tudok, hogy 1849. február 27-én a kápolnai csatában a magyar balszárny verte vissza a káli temetőre támaszkodva az ellenséges lovassági támadást. Illetve, hogy Jókai szerint 1849. január 22-én a tarcali ütközetben, a hatalmas ködben az ellenséges tüzérség órákon keresztül lőtte a tarcali temetőt, mert a fejfákat magyar honvédeknek vélték. Emellett csak olyan összecsapásokról tudunk, mint az április 10-i váci vagy a június 16-i semptei ütközet, amikor a császári királyi csapatok foglaltak állást a helyi temetőben.

A Szokoly Viktor szerkesztette Honvédalbumot az illusztrációk emelik ki a többi, a témában készült kötet közül. A könyv illusztrációit többségében pályájuk elején álló művészek – Benczúr Gyula, Jankó János, Liezen-Mayer Sándor, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál és Wágner Sándor – készítették. A festmények nyomán készült fametszetek mennyire adják vissza a szabadságharc hangulatát?

Az alkotók nem konkrét eseményeket, hanem tipikus helyzeteket idéztek meg – néha talán túl romantikusan, mint Munkácsy a honvédtoborzást; de alapvetően olyan zsánerképekről van szó, amelyek hitelesen tükröznek tipikus háborús élethelyzeteket, legyen szó fogolykísérésről, a hőstettek elbeszéléséről, a csatatéri halottszemléről vagy a sebesültek ápolásáról, éppen ezért meglepően jól adják vissza a történéseket.

komment

Címkék: hermann róbert

„Szentkatolnai Bálint Gábor fő célja volt, hogy a korabeli mongol nyelveket dokumentálja a kalmükök és a keleti mongolok között”

2018. május 16. 13:44 - nemzetikonyvtar

Birtalan Ágnes előadásával folytatódik május 23-án az Orientalisták az OSZK-ban című előadássorozatunk, ahol többek között szó lesz a Dzsingisz-hagyomány 19. századi továbbéléséről, a buddhista és sámánista vallás megítéléséről, a mandzsu birodalmi keretekben élő mongolság identitástudatáról és politikai próféciáiról. Az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének tanszékvezetőjével Szent Dzsingisz kán fekete könyvéről beszélgettünk.

A Szent Dzsingisz kán fekete könyve című mű mitől egyedülálló a mongol szóbeli és írásos hagyományban?

Egy magyar kutató, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) gyűjtötte az akkori mongol fővárosban, Urgában, 1873-ban. Az eredeti címe úgy hangzik: „Dzsingisz kán fekete könyvéből”, amely arra utal, hogy létezhetett egy írásbeli változata. Az említett mű Bálint egyik szóbeli gyűjtése során hangozhatott el, amikor a legfőbb adatközlőjétől, egy mongol buddhista szerzetestől, különböző, a folklórhoz és a mongolok hagyományos életmódjához kapcsolódó anyagokat gyűjtött. Ez a mű, egy, a kutató által lejegyzett, tíz oldalas kézirat, amely Bálint többi anyagával együtt tükrözi az 1870-es évek keleti (halha) mongol nyelvének sajátosságait. Tartalmát tekintve, a benne található adatok nem fordulnak elő más, a Dzsingisz-hagyományhoz kapcsolódó írásos forrásokban. Szentkatolnai Bálint Gábor fő célja az volt, hogy a korabeli, tehát a XIX. században beszélt, élő mongol nyelveket dokumentálja a Volga-menti kalmükök között és Mongóliában. Sajnos, ezeket a mongol anyagait soha nem adta ki, bár valószínű, hogy a kazáni tatár gyűjtése mellett ez életművének a legértékesebb része. Bálint már ekkor a magyar és a nemzetközi orientalisztika élvonalában járt, ugyanis rajta kívül senki nem gyűjtött élő nyelvi mongol anyagokat. Ennek egy darabja a Szent Dzsingisz kán fekete könyve.

Tartalmát tekintve az egyik legfontosabb gondolata az, hogy a korabeli, vagyis XIX. század végi mongolságnak egyfajta buddhista vallási legitimációs hátteret ad.

A mongolok ekkor már közel három évszázada a mandzsu Csing birodalom keretein belül éltek. A Bálint által lejegyzett mű Dzsingisz kán tevékenységéhez köti a buddhizmus kialakulását és megjelenését Belső-Ázsiában, valamint a mongolok között. Ez a mű nem történeti munka, hanem szóbeli hagyomány lejegyzése, mely a korabeli mongolság identitástudatának fontos elemét tartalmazza. A kézirat másik érdekes tartalmi szegmense az uralkodói legitimáció, mely a krónikairodalomhoz hasonlóan egyfajta „intelmeket” is közöl arról, hogy milyen az ideális uralkodó. A szöveg egy rövid próféciával zárul, amely arról szól, milyen lesz a mongolok sorsa a Dzsingisz káni birodalom széthullása után, egészen a XX. századig. Ennek egyik érdekes pontja, hogy az ilyen jellegű prófécia tipikusan buddhista műfaj. Sárközi Alice a magyar kutatók közül – és nemzetközileg is – elsőként foglalkozott részletesen az úgy nevezett mongol politikai próféciákkal.

Birtalan Ágnes Fotó: ELTE

Bálint beszámolóiból ismert, hogy a kazáni tatárok és a Volga-menti kalmükök között elsősorban tanintézetekben gyűjtött anyagot, a keleti mongolság körében viszont megváltoztatta addigi kutatómódszerét és nem keresett magának oktatási intézményt, hanem egyetlen adatközlőre, egy szerzetesre támaszkodott. Miért váltott a bevált kutatási módszerről?

A naplótöredékeiből és a beszámolóiból nem derül ki a válasz. Korábbi kalmük gyűjtéseiről ő maga így fogalmazott: „hogyha a jurták között járnék, és a jurtákban élnék, akkor sem tudnék több anyagot gyűjteni, mint az asztrahányi kalmükök között egy iskolában, ahol különböző vidékekről származó ifjak és tanárok gyűltek össze”. Bálint jó ajánlólevelekkel érkezett Szentpétervárról Mongóliába, az urgai orosz konzulátuson rögtön fogadták, ott kapott szobát és maga a konzul, Sismarjov, ajánlotta neki azt a szerzetest, aki az adatközlőjévé vált.

Az elméleti képzettsége talán kevésbé volt mély, viszont nagy tehetséggel rendelkezett a nyelvek megfigyelésében és leírásában. 1879-ben bejelentette, hogy „önkéntes száműzetésbe” vonul és el is hagyta az országot. Mi ennek az oka?

A korabeli tudományosságban helye lett volna beszélt nyelvi kutatásával, hiszen egy olyan területet kezdett el feltárni, amely nemzetközileg is fehér foltnak számított. A beszélt nyelveket pontosan lejegyezte és a népi kultúrát az adott nyelv terminológiájával mutatta be: például egy mongol lakodalmi rítust mongolul, egy kalmük temetési szertartást kalmükül. Az Akadémiától kapott szerény anyagi támogatást, és anyagait be kellett mutatnia a tudós társaságnak. A kazáni tatár anyag feldolgozása elkészült és ki is adták (később, 1988-ban Berta Árpád szegedi altajista-turkológus újra publikálta és korrigálta hibáit). Ezt követte volna a mongol anyag feldolgozása, amelyből egyetlen olyan kézirat készült, amely kiadásra alkalmas lett volna.

A kalmük, illetve a mongóliai gyűjtés alapján, angol nyelven megírt egy összehasonlító nyelvtant; ebből látszott, hogy nemzetközi karrierre készül, ám végül ez akkor nem jelent meg.

Egy biztos: ebben a nyelvtanban már találhatók olyan etimológiai azonosítások, amelyeket később Bálintnak, joggal, a szemére vetettek. Későbbi műveiben olyan nyelvrokonításokat és nyelvhasonlításon alapuló őstörténeti ötleteket írt le, amelyek tudományosan nem igazolhatók. Elsősorban emiatt kezdték el támadni, ami olyan mélyen érintette, hogy távozott az országból azzal, hogy nem ismerik el a munkásságát. Ha a mongolisztikai tevékenységét nézzük, akkor részben igazat adhatunk neki, mert egy olyan kutatási területet nyitott meg (a mongol beszélt nyelvek és pontos lejegyzése és kutatása), amivel az elődei közül senki nem foglalkozott ilyen pontossággal, de nem volt hajlandó mások – esetleg tudományosabban megalapozott – ötleteit elfogadni, beépíteni. Ekkor folyt az „ugor–török háborúnak” nevezett nyelvrokonítási, illetve az őshazával foglalkozó tudományos, vagy időnként már inkább az érzelmek alapján zajló vita, amibe eleinte bekapcsolódott, ellene volt az „ugor” oldalnak, de ugyanakkor a „török” tábor nézeteivel sem tudott teljesen azonosulni. Később részt vett két expedícióban (1877 Széchenyi Béla expedíciója, 1895 Zichy Jenő kutatóútja) és különleges nyelvtehetsége folytán nagyon sok további nyelvvel is foglalkozott. Eljutott az indiai tamilig, és feldolgozott kaukázusi nyelveket is, amelyekről írásos elemző anyagokat is készített, de a mongolhoz nem tért vissza többé. Ez azért sajnálatos, mivel ő még emlékezhetett sok, a gyűjtése során felmerült részletre, ami ma már a kézirat alapján nehezen megfejthető.

Bálint a mongol népek között két gyűjtőmunkája alapján elkészített egy összehasonlító nyelvleírást. Nemzetközileg is ez az első mű, amely beszélt mongol nyelvek terepen gyűjtött adatait veti össze.

Ezt úgy nevezte el, hogy Keleti és nyugati mongol nyelvek összehasonlító nyelvtana, mely nemcsak egy „klasszikus” összehasonlító, leíró nyelvtan, hanem egy kis „kresztomátiát” is mellékelt hozzá, amelynek anyagát a keleti mongol (halha), illetve a kalmük gyűjtéseiből emelte ki. Ez némileg leegyszerűsített, kevésbé pontos átírással készült, mint maga a gyűjtéseket tartalmazó két kézirat, viszont a legtöbbhöz saját, angol nyelvű fordítást mellékelt, s látszik rajta, hogy nagyon jól ismerte az általa dokumentált nyelveket.

A folklórműfajok mellett a hagyományokról is gyűjtött anyagokat. Utóbbiak mennyire adnak részletes képet a mongol szokásvilágról?

A XVIII. századtól nagyon sok gyűjtés készült a különböző mongol népek hagyományos műveltségéről. Többnyire orosz, német, majd később japán kutatóexpedíciók is jártak a területen és dokumentálták a nomád életmód és számos részletét. A Bálint-anyag azért különleges, mert eredeti nyelven készült. Ő úgy írta le egy házassági szokás menetét, ahogy azt neki elmondják, időnként érződik rajta, hogy diktálták neki a szöveget. Ennek ellenére a párhuzamanyagok között nagyon jól megállja a helyét, nincs benne hibás vagy félreértett adat, ami azt jelenti, hogy Bálint nagyon pontosan jegyzetelt és mélységeiben megismerte a nomádok hagyományos kultúráját.

„Szent Dzsingisz kán Fekete könyve - Birtalan Ágnes előadása

„Szent Dzsingisz kán Fekete könyve - Birtalan Ágnes előadása

komment

Címkék: orientalista birtalan ágnes