A Pekingi Magyar Kulturális Intézet a Plakát- és Kisnyomtatványtárunk gyűjteményéből mutatott be kiállítást a kínai közönségnek. A pénteki zárás után a tárlat hosszú vidéki turnéra indul, így számos többmilliós kínai városban lesz majd látható.

A kiállítás gyűjteményünk plakátjainak másolataiból áll, amelyek Magyarországot mint úti célt mutatják be. A kínai közönség így nemcsak a magyar plakátművészet történetéből kap ízelítőt, hanem hazánk legszebb tájaival és nevezetességeivel is ismerkedhet.

A kiállítás 36 utazási plakátot mutat be az 1920 és 1990 közötti korszakból, amelyek másolatban láthatók a pekingi kiállításon. Az idegenforgalmi tematika jó választásnak bizonyult, nagyon jól illett a Magyar Kulturális Intézet (üveg)falai közé, hiszen hatásosan reprezentálta hazánkat.

Az idegenforgalom a két világháború közötti korszakban vált fontos iparággá az egész világon, így hazánkban is. Az utazás ekkorra már nem kevesek számára elérhető úri mulatság, hanem az egyre terjedő modern életmód szerves részévé vált. Az új életformához hozzátartozott az immár törvényekkel is elérhetővé tett szabadidő (létrejött a szabadságolás rendszere), a pihenés, a sport, a kikapcsolódás, és az utazás is.

A húszas években a pihenni vágyók közül többen utaztak külföldre (például a trianoni békével elcsatolt területekre), mint maradtak itthon, s így jelentős pénz áramlott ki az országból. Ezt a helyzetet orvosolandó, a vezetés nagyszabású idegenforgalmi kampánysorozatba kezdett, amely a külföldi turisták Magyarországra csábítását célozta. A kampány turisztikai irodák nyitása, szórólapok és újsághirdetések mellett plakátok megrendelését is jelentette, és erre a feladatra a legjobb tervezőket hívták meg. A legszebb utazási plakátokat a sikeres festő Molnár C. Pál, a magasra ívelő karrierjét ekkor kezdő Konecsni György, a Mallász Gitta–Dallos Hanna páros, illetve ifj. Richter Aladár alkották.

 Mallász Gitta plakátján búzakalászt tartó, huncut mosolyú, népviseletbe öltözött fiúcska csinál kedvet egy magyarországi utazáshoz – Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1931/128

Nyilvánvaló volt, hogy idegenforgalmi szempontból a legnagyobb vonzerőt Budapest jelentheti. Az első kampányok a Bécsbe érkezőket néhány napra, majd pár hétre csábították át a magyar fővárosba. Hamar kialakult Budapest jellegzetes megjelenése a plakátokon, ebben a festői távlatok, panorámák mellett az emblematikus épületek (Parlament, Halászbástya stb.) kaptak fontos szerepet. A harmincas években jött létre a „Budapest, fürdőváros” mint idegenforgalmi koncepció, amely tulajdonképpen máig működik. A gyógyfürdők a 19. század óta rendkívül népszerűek voltak, azonban csak a két világháború között jelentek meg a gyógyturizmust hirdető kampányok. A legemlékezetesebb, klasszikus szépségű plakátokat Konecsni György tervezte.

Budapesten kívül a Balaton került reflektorfénybe: a plakátokon fehér vitorlások, stégek, és az immár modern fürdőruhát viselő fürdőzők láthatók, a tó sima víztükre jelenik meg Molnár C. Pál híres művén – Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1932/27

A harmincas években jelenik meg a népi kultúra mint turisztikai vonzerő, a plakátokon gyakran népies viseletű alakok jelennek meg, hirdetve hazánkat, mint „egzotikumot”. Egyre fontosabb, különleges célponttá vált az Alföld is, plakátok hirdették például a Hortobágyot. A negyvenes években, a bécsi döntések nyomán visszakerült országrészeket is azonnal utazási plakátokon ajánlották a magyar közönségnek, a Felvidéket és Erdélyt is Konecsni György művei reklámozták.

A két világháború közötti korszak a magyar plakátművészet egyik virágkora volt, amelynek a második világháború vetett véget. A háború után lassan indult újra az élet, és a legfontosabb ügy az újjáépítés lett, amely szintén megjelent idegenforgalmi plakáton, Mallász Gitta egyik híres művén. Az 1949 után kiépülő új rendszer kötelező stílust, a szocialista realizmust és kötelező témákat írt elő a plakátművészek számára (boldog munkás és paraszt, fejlődő ország stb.), ez az idegenforgalmi plakátokat is meghatározta. (Ez a stílusvilág egyértelműen ismerős volt a kínai közönségnek is!) A következő virágkort a hatvanas évek hozták el: Balogh István, Máté András, Szilvásy Nándor színes, modern művei is láthatóak Pekingben. Máté András az újonnan létrejött Malév számára készített egy gyönyörű, pop-artos, neoszecessziós plakátsorozatot.

6–10 éves gyerekek számára rendezett interaktív, kézműves foglalkozás a kiállításon. Plakátok, ahogy ők látják.

A kiállítás létrehozásában szakmai szempontból közreműködött Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár vezetője és a Tár összes többi munkatársa, a fotókat készítő Ackermann Ádám és Karasz Lajos. A kiállítás kínai bemutatását Dr. Buslig Szonja, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet igazgatója és az intézet valamennyi munkatársa, valamint a Balassi Intézet részéről a szervezésben részt vevő munkatársak tették lehetővé.

Katona Anikó Plakát- és Kisnyomtatványtár

Nemzeti ünnepünkről leginkább csak vezérszavak jutnak eszünkbe:

• 12 pont
• Nemzeti dal
• Múzeum lépcsője
• Pilvax
• Petőfi
• Táncsics

De március 15-én és az azt követő néhány napon több más határozat, egyházi beszéd, vers is megjelent. A Plakát- és Kisnyomtatvány Tárában megtalálható eddig nem annyira ismert dokumentumból válogatunk.  

Az első dokumentum, melyet bemutatunk, a Rottenbiller Leopold, Pest alpolgármestere által vezetett forradalmi bizottmány egy felhívása, amely a „rend fenntartására az alólírt bizottmányt közértelemmel választván, ez ugyancsak mai napon összeülvén” határozott a polgári őrsereg növeléséről, a belépésről, ismertetőjegyekről és arról, hogy: „A bizottmány minden becsületes hazafitól megvárja, hogy ennek és az őrsereg minden egyes tagjai intéseit szivesen követni és teljesíteni fogja.”
Érdekes, hogy ekkor még valószínűleg a bizottmány tagjai sem gondoltak trónfosztásra, hiszen jelszavaik között szerepel, hogy: Éljen a király!

Kny.1848.4⁰/3

Petőfi Sándor naplójában így ír a Nemzeti dal születéséről: „A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” A Nemzeti dal mellett azonban más lelkesítő költemények is születtek a nagy napon. Bizonyos Rózsás Lajos Nemzeti őrseregdal címmel ünnepli, hogy: „A’ zsarnokság megszünt már e’ hazában”.

Kny.1848.8⁰/10

Hogyan terjedhettek a hírek akkoriban Pesten, hiszen nem volt okostelefon és internet?

"A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a viz nem olthatja el.

Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg." 

Lapok Petőfi Sándor naplójából. Pest, március 17. 1848. In. Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Sajtó alá rend., utószó és jegyz.: Martinkó András, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Közben a kinyomtatott Nemzeti dalt és 12 pontot osztogatták, ami villámgyorsan elterjedt, így nem csoda, hogy a délután 3-ra meghirdetett gyűlésen a Nemzeti Múzeumhoz már 10 ezer ember érkezett. A napi híreket időről-időre megjelentették nyomtatásban is. A következő bemutatandó dokumentumunkon a 3 óra előtti és a 7 órai híreket olvashatjuk.

Kny.1848.4⁰/2

A március 15-i euforikus hangulat rövid idő múlva az egész országban elterjedt, és ebből az egyház sem maradt ki. Március 25-én Magyar Ferenc mondott beszédet az örömünnep alkalmából Egerben. Többek között így beszélt: „A honszeretet az ember természeti hajlama, mellyet csak azok nem éreznek, kikben az önszeretet vak indulata minden nemes érzést elfojta.” A füzetformában megjelent beszéd végén egy Hála-éneket is olvashatunk, mely egy ismert egyházi ének (Ez nagy szentség valóban…) dallamára íródott.

S végül egy kis csemege a németül jól tudóknak. Egy humoros útlevél Metternich részére, mely azt mutatja, hogy – enyhén szólva – nem örvendett közszeretetnek. A születési adatok között például az szerepel, hogy: jobb lett volna, ha meg sem születik, az aláírók egyikének titulusát pedig – szabadon – úgy fordíthatjuk, hogy besúgási miniszter.

Kny.1848.20⁰14

A dokumentumok a szokott módon és feltételekkel megtekinthetők a Plakát- és Kisnyomtatványtárban.

Összeállította: Györgyné Borsa Zsófia és Kopcsay Ágnes

Negyven éve, 1975. március 11-én hunyt el Pécsett Várkonyi Nándor (szül.: 1896) író, szerkesztő, kultúrtörténész.

Pályája műfordításokkal indult, többek között Balzac, Huysmans,  E. T. A. Hoffmann, Poe műveit magyarította. Ezek révén, valamint világirodalmi tárgyú írásainak köszönhetően került a Nyugat vonzáskörébe, de később szinte valamennyi korabeli folyóiratban jelentek meg írásai. A hallását huszonévesen elvesztő könyvtáros, kutató a Pécsi Egyetemi Könyvtárban lelte meg szellemi otthonát, ott dolgozott 1956 nyarán történt nyugdíjazásáig. Ebben az emberöltőnyi időszakban születtek monográfiai (A modern magyar irodalom 1880–1920, Az újabb magyar irodalom 1880–1940), végezte irodalomszervezői tevékenységét a Janus Pannonius Irodalmi Társaság (1931–1945), majd annak utódja, a Batsányi János Irodalmi Társaság keretében (1945–1948), és szerkesztette a Sorsunk című folyóiratot (1941–1948). Politikai irányultsága a népi írókkal rokonította. Ott volt 1943-ban a szárszói találkozón, és a háborút követően tevékenyen részt vállalt a Nemzeti Parasztpárt munkájában.

Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom, [Pécs], Danubia, [1929]. Az első kiadás címlapja – Törzsgyűjtemény 

A harmincas években fordult érdeklődése a mítoszok felé. Weöres Sándort Várkonyi Nándor buzdította a Gilgames-eposz lefordítására, és Kodolányi János első regényeinek világát is alapvetően ő inspirálta. Ekkor kezdett el dolgozni az archaikus ember tudásának rekonstrukcióján. Sziriát oszlopai című monumentális munkájának csupán az első része jelenhetett meg, a teljes mű – az Elsüllyedt kultúrák, Elveszett paradicsom, Varázstudomány, valamint Az ötödik ember több ezer oldala – csak a kilencvenes évektől vált hozzáférhetővé. Ő maga így vallott törekvéséről: „az én kultúrbölcseletemről azt mondhatni: én divinizálni akarom az embert. A kozmosz hominizálása, az ember, mint a kozmosz középpontja filozófiailag végrehajtható-, értelmezhető-e? Ez az elmélet megvalósítható-e filozófiailag? Ezt nem tudom. De hogy az embert, az emberben lévő istenit, mint a világnak, a kozmosznak egy részét meg lehet ragadni, azt bátorkodom kijelenteni, és mint fő mondanivalómat hangsúlyozni.”

Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák, Budapest, Egyetemi Ny., [1942]. Az első kiadás címoldala – Törzsgyűjtemény 

Várkonyi Nándor életműve egyike a 20. század nagy szellemi teljesítményeinek. Saját becslése alapján közel háromszázezer kötetet vett kézbe élete során, ezek tudásanyaga hasznosul írásaiban. Weöres Sándor A benső végtelen sorait ajánlotta barátja emlékének:

„Égen madárhiány eped,
a nincs-világot sokszorozza.
Kitárul arcod utcahossza
a népes elmén átvezet

átszel minden játszóteret
végül jelekből kibogozva
röpíti láb alatt a puszta
s a végtelenség rámered

vagy ő nyilall határtalanba
mi kéz nélkül zsong mint a lant
s a kéznek elveszett a lantja –

nincs puszta itt, nincs fönt s alant,
hajlék se zár védett világot
de az sincs többé aki fázott.

V. F.

• Várkonyi Nándor a Magyar Elektronikus Könyvtárban: Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2001. 
• Várkonyi Nándor oldala a Nyugat 100 című honlapján.
• Honlap Várkonyi Nándor munkásságáról. 

Magyar nyelven is megjelent Johann Georg Kohl Utazás Ausztria országain keresztül – Magyarországi utazás című munkája. A művet először 1842-ben Drezdában, illetve Lipcsében adtáki ki.  

A most megjelent magyar fordítást készítette, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta: Vizkelety András akadémikus, az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársa.

Kohl 1868-ban egy nemzetkarakterológiai művet írt Európa népeiről. Ennek a magyarokról szóló részét is tartalmazza a kötet.

Könyvtárunkban, a 2015. március 4-én tartott bemutatón Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kiemelte az útleírás megdöbbentő gazdagságát és az utazó érzékenységét a napi valóság, valamint az egyszerű emberek megnyilvánulásai iránt, egyben méltatta Vizkelety András fordítói bravúrját. Az író, Johann Georg Kohl többször is rácsodálkozik az általa tapasztalt jelenségekre, azokat többnyire nagyon részletesen, sőt néha igen kritikusan írja le. Nem értette például azt sem, hogy a magyar kocsik miért zörögnek annyira, de ha már zörgősek, miért tesznek még a kocsik tengelyeire olyan elemeket, amelyek még hangosabbá teszik a járműveket. 

Boka László, könyvtárunk Tudományos igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy egy mindössze 33 éves fiatalember munkájáról van szó.
Láng József, az Argumentum Kiadó vezetője bízik a könyv sikerében. Azért is döntött a kiadás mellett, mert a 19. századi Magyarország igazi átélt történeteit meséli el a könyv írója.

Láng József, az Argumentum Kiadó vezetője, Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Dr. Vizkelety András akadémikus Fotó: Ackermann Ádám
További képek a rendezvényről.

Vizkelety András figyelmét Kohl művére egy tanítványa hívta föl. A munka során a fordító egyik legnehezebb feladata az volt, hogy hogyan tegye a németül kissé terjengősen megírt mondatokat magyarul jól olvashatóvá. Néhány olyan részt, amely különösen megterhelte volna az olvasást, ki is hagyott a sajtó alá rendezett szövegből. Az akadémikus kiemelte, hogy Kohl több hétig tartózkodott Pesten és Budán, végighajózott a Dunán, de eljutott Kecskemétre is, ahol elámult azon, hogy mi értelme volt várost emelni egy olyan helyen, ahol voltaképpen semmi sem található. A német utazó-író magával Kossuth Lajossal is találkozott.

„A brémai születésű Johann Georg Kohl (1808–1878) korának egyik legtermékenyebb útleírója volt.: 46 kötetnyi terjedelemben 21 önálló útleírást és mintegy 100 földrajz- és történelemtudományi, néprajzi és nyelvészeti tanulmányt publikált. Első nagy utazásait a Baltikumban és Oroszországban tette, második útja 1841-ben az Osztrák Császárságba vezetett, amelyről 1842-ben öt kötetben számolt be, ezek közül kettő Magyarországról szól. E két kötet fordítását tartja kezében az olvasó. Kohl beutazta egész Nyugat-Magyarországot, sokáig tartózkodott Pesten, majd végighajózta a Dunát Orsováig, onnan a Dél-Alföldön, majd a Balaton-felvidéken át kocsin tért vissza Stájerországba. 1841 és 1842 a magyar reformkor talán legsikeresebb két éve volt. Az útra jól fel-készült, gazdag olvasmányháttérrel rendelkező Kohl kitűnő megfigyelő volt, minden érdekelte Magyarországon. Érzékletes tájleírásai, az országrészenként, sőt vármegyénként változó társadalmi, gazdasági, műveltségi viszonyok ismertetése az éppen változásban lévő Magyarország látlelete. A látottakat, hallottakat sokszor kíséri elismerő vagy kritikus kommentárral. Különös értéke a köteteknek, hogy visszaadják az úti vagy akár a kocsmai beszélgetéseket, de megtudunk pl. olyan, eddig is-meretlen részleteket is, hogyan éltek a Császárság észak-itáliai hadjáratai során foglyul ejtett olaszok a szegedi Csillag börtönben.”

A kötet megrendelhető az Argumentum kiadó honlapján.

Könyvtárunk egy latin-magyar ábécéskönyvecskével gyarapodott legutóbb: a röviden Abecedariumnak nevezett kis könyv a legkisebbek számára készült kétnyelvű, latin–magyar tankönyv. Nem is gondolnánk, hogy ez a könyvtípus milyen ritkaság, s ennek oka a használatban rejlik, azaz mivel annak idején a tankönyveket nemigen őrizték meg, ennek a könyvnek is elrongyolódhattak a példányai, amire a belőlük tanuló gyermekek már túljutottak a latin és magyar nyelv alapjainak elsajátításán. Katekizmus-ábécéskönyvnek is nevezik, mert a betűk, betűkapcsolatok felsorolásán túl hittankönyvként is szolgált. Bár érthetően sok kiadása volt, ezeket legtöbbször mégis csak hírből ismerjük, mert példányuk nem maradt fenn.

Abecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlap – Törzsgyűjtemény

Ez az új szerzeményünk, amely magánszemély ajándékaként került könyvtárunkba, címlapján a kiadás helyét, nyomdászát nem, csak egy 1728-as évszámot közöl. Ebből arra következtethetnénk, hogy a debreceni nyomda lajstromából (példány alapján azonban nem) ismert 1728-as debreceni ábécéskönyvvel van dolgunk, ám a kötet alaposabb vizsgálata ezt a feltételezést megcáfolta. Egyrészt tartalmilag, mert a könyvecske katolikus imádságokat, miserészeket tartalmaz, ami nem képzelhető el egy debreceni ábécéskönyv esetében, másrészt betűi, díszei sem illenek a debreceni nyomdába. Beleillik viszont az 1750-es évek elejének pozsonyi, Landerer-nyomdából származó kiadványaiba. Vagyis még a címlapra nyomtatott évszám sem valódi. A nyomdász szándékosan hagyta el nevét, és datálták vissza a könyvet, de vajon miért? Sejtésünk szerint azért, mert az üzletét 1750-ben megnyitó pozsonyi Landerer János Mihálynak nem volt iskoláskönyvekre szóló privilégiuma, ezzel ugyanis éppen rokona, a budai Landerer özvegye rendelkezett, és módfelett ragaszkodott is hozzá.

Abecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlaprészlet – Törzsgyűjtemény

A címlapot apró nyomdai díszek keretezik. Ha belenézünk a könyvecskébe, az első lapon található díszes „A” kezdőbetű után előbb a nagybetűk majd a kisbetűk következnek, utána betűkapcsolatok, jellegzetes magyar hangokat jelölő betűk, ezt követően pedig az imádságok előbb latinul, majd magyarul, mindkét esetben szótagolva. Köztük az egyik Az oskolában tanuló deáki seregnek hálaadása.
A könyv végén latin–magyar szószedet található.

Hálákat adunk mi tenéked, Kegyelmes Isten! ezért a’ te Kiváltképen-való Kegyelmességedért, hogy a’ tanitóknak es a’ tanúlóknak Seregeket az Oskolában, úgymint, az Ekklésiának, és a’ Külsö Közönséges-társaságnak veteményes Kertében, meg-tartod; és e fölött minket, a’ Kik azokban forgunk, a’ tanúlásra alkalmatosokká tészssz. Kérünk tégedet, hogy ezt a’ te Kegyelmedet tedd minékünk tulajdonunkká: tselekedgyed azt-is mi bennünk, hogy azokat tanúllyuk itt e’ földön, a’ mellyeknek tudása megmarad az egekben, Ament Mi Atyánk; ’s a’ t.

Abecedarium latino-hungaricum, seu Elementa linguae Latinae et Hungaricae, [Pozsony], [Landerer János Mihály], [ca. 1752] Címlap – Törzsgyűjtemény

Vizkelety Andrásné Ecsedy Judit Dr.

A Csepp a tengerben rovatban megjelent eddigi írásaink:

Ritka felhők – Petőfi Sándor tollából
Nemzeti termek Pittsburgh-ben

40 éve hunyt el Németh László író, esszéista, műfordító, orvos, pedagógus, a XX. századi magyar próza megújítója és európai szintű művelője. Életműve a tanulmánytól, a kritikától és az esszétől a regényen és drámán keresztül az önéletírásig terjed. Enciklopédikus műveltsége leginkább esszéiben nyilvánul meg, melyeknek tárgyköre az irodalmon túli területekre (történelemre, tudományra, ideológiára, pedagógiára) is kiterjed. Igazi harmadikutas, sem a jobb- sem a baloldalhoz, sem a népi, sem pedig az urbánus irányzathoz végleg soha nem csatlakozó, de mindkettővel szót értő, mindkettőre nyitott alkotó ember volt.

Németh László, Illyés Gyula, Babits Mihály, Farkas Zoltánné, Németh Lászlóné, Török Sophie Erdélyi József, Németh Lászlóéknál 1930 szilveszterén. Fotó: Farkas Zoltán – Kézirattár 

Nem szólt többet. A nagy drámai jelenet kimerítette. Még egyszer utoljára megmutatta, mit tud. Győzött a vejein. Mégis ő a nagyobb hatalom, aki engedelmességet szoptatott a lányaiba. Most már elégedetten várhatta a halált. Ő elvégezte a hivatalát. A ház, a szép, régi nemesi ház, amit az urával szereztek az egyik tönkrement megyei úrtól, nem kerül idegen kézre, nem lesz licitáció: a fiáé lesz, a vérié, ahogy ő azt annak idején kitervelte.
A szobán nagy-bús csönd gyújtózott végig. Órák hosszat ültek így, eszükbe sem jutott, hogy társalgást kezdjenek. Egyszer az egyik lány megkérdezte: – Hogy van, nyanya? Az nem felelt, még csak a fejét sem rázta. A fejekben tétova gondolatok kelebaláltak, s a három asszony szürke ködön át leste a mozdulatlan eseményeket.
Este kilenckor az öregasszony rúgott egyet: sóhajtott és meghalt. A lányai elvégezték körülötte, ami a kegyelet feladata, azután hazaszedelőzködtek. Cseresnyésné befogatott, mert ő a szomszéd faluban lakott, a másik kettő gyalog bandukolt. Sándor kikísérte őket a kapuig, közben a temetésről és az építendő kriptáról beszéltek. Az írás szóba sem került. 

Németh László: Horváthné meghal. (Részlet). In. Nyugat, 1925. 23–24. szám. – Elektronikus Periodika Archívum

2013-ban, Németh László 112. születésnapján mutattuk be a harmadikutas írót.

–MJ–

1877-től 1882-ben bekövetkezett haláláig a Margitszigeten töltötte nyarait az idősödő, betegeskedő Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.). Itt születtek az Őszikék című kötet versei, köztük A tölgyek alatt című költemény is.

„A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Zöld lomb közein
»Áttörve« az égbolt
S a rét mezein
Vegyül árny- és fényfolt.

A tölgyek alatt
Oly otthonos itten!
Évem leapadt:
Ime, gyermek lettem,
Mint mikor a tölgy
Sudarát megmásztam,
Hol seregély költ –
S vígan madarásztam.”

Arany János: A tölgyek alatt, részlet  – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Arany János a Gyulai Páltól 1856-ban ajándékba kapott ún. kapcsos könyvbe írta A tölgyek alatt című költemény szövegét, ahogy – többek között – a Mindvégig és a Tamburás öreg úr című híressé vált költeményeit, vagy a Tetemre hívás és a Vörös Rébék című balladákat.

A kapcsos könyv egy kb. B/5-ös méretű bőrkötésű könyv, amely 179, részben számozott lapot tartalmaz. Eredetileg talán kétszáz lapos lehetett, de még feltehetően Arany kitépett vagy kivágott tucatnyi lapot. Az első 45 lapon láthatjuk Arany kézírását, illetve az utolsó néhány oldalon töredékeket. A kéziratot 1953 óta a MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi.

A tölgyek alatt c. vers kezdő sorai a kapcsos könyvben – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Eredetileg a Sziget kisebb magaslatán állt egy ritka szép koronájú kőrisfa, Arany János legkedvesebb fája. Mindig alatta szeretett volna padot veretni, s mikor látta, hogy kívánsága nem teljesül, csak akkor vonult a tölgyek alá. A szigeti tölgyek azóta viselik a nevét. Itt írta »Tölgyek alatt” « c. versét, mely először Margitsziget címmel 1878-ban a Budapesti Szemlében jelent meg. Mikor a verset írta, mögéje állt József királyi herceg és elolvasva a papírra vetett sorokat, ezt mondta: »Nem jó botanikus«; amely fák alatt ír, azok hársak, odább foglaljon helyet, vagy 10 lépésre vannak innét a tölgyek.” […] A víztorony mellett áll ma is ez a kőrisfa, a háborúban azonban annyira megsérült a koronája, hogy ma már inkább a monumentális törzs vonja magára a figyelmet.”

Balogh András: Magyarország nevezetes fái, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968., 21. o. – Törzsgyűjtemény

A tölgyek alatt című vers sorait végakaratként értelmezve, Arany koporsóját a margitszigeti tölgyek leveleiből font koszorú övezte 1882-ben. A költő temetése 1882 október 24-én, délután 3 órakor volt a Kerepesi temetőben.

„A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!”

Arany János: A tölgyek alatt, részlet – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Arany János sírja a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Az eredetileg 11 tölgyből álló facsoport [a Margitszigeten] napjainkra nyolcra csökkent – a 20 méteres magasságot is meghaladó, s átlagosan 2,5 méter törzskerületű fákat ma 170–180 évesre becsülik. […] a Nemzeti Sírkertben (Kerepesi temető) – ha alaposan megkésve is, de az 1960-as évek elején a margitszigeti tölgyfákról vegetatív szaporítással nyert példányokat áttelepítve, ma már két idősebb tölgy békés árnya borul [Arany János sírja] fölébe…”

Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái, Helikon, Budapest, 2009. 98. o. – Törzsgyűjtemény

---

„Nem a költőért sírok. Ő mienk.
Fáradt, beteg volt. Jó, hogy megpihent.
A vén idővel versenyt szállani
Fognak dicső, mélységes álmai.
Mit szent magányban gondolt, érezett:
Azzal kezdünk egy új évezredet,
Óh, nem a dalnokért hull könnyem árja!
Az emberért! Ő szállt a sír homályba.”

Reviczky Gyula: Arany János halálára, részlet – Reviczky Gyula összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Látogatók Arany János sírjánál a Kerepesi temetőben napjainkban, fotó: Bozzai Attila

„Nem ismerek az egész földgolyón nagyobb művészt Arany Jánosnál, sem az élők, sem a halottak között. Az ilyen megállapításokat általában felelőtlennek, gyermekesnek tartom. Mégis le kell most írnom, mert ezt érzem. Van némi összehasonlítási alapom is. Hat-hét nyelven olvasgattam össze a világ legnagyobbjait. […] Gyakran jut eszembe Péterfy Jenő kijelentése. Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva, nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja.”

Kosztolányi Dezső: Látjátok feleim, részlet; összegyűjtötte: Réz Pál, Győr, Tarandus, 2012 – Törzsgyűjtemény

• A 197. születésnapon
• A 196. születésnapon

150 éve, 1865-ban drezdai emigrációjában hunyt el „a magyar Walter Scott”, báró Jósika Miklós (szül.: Torda, 1796. április 28.) katonatiszt, író, a magyar történelmi regény megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Honvédelmi Bizottmányának és legfelsőbb törvényszékének tagja.

Szontágh Gusztáv, a reformkor egyik legjelentősebb irodalmi kritikusa e szavakkal fejezte ki elismerését Jósika Miklós Abafi című regényéről a Figyelmező című folyóirat 1837. április 25-i számában megjelent kritikájában: „Uraim, le a kalapokkal!” Van olyan vélemény, mely szerint Szontágh e bírálata után lett a magyarban szállóigévé a „Le a kalapokkal!” szófordulat.

Jósika Miklós (litográfia). In. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867) Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2000. (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Jósika Miklós báró 1836-ban megjelent regénye a második volt a gazdag, közel félszáz kötetet számláló életművében. A mű, amely a magyar irodalomban meghonosította a romantika jellegzetes műfaját, a Walter Scott-i típusú történelmi regényt, nagy sikert aratott. A magyar regény történetében fontos mű volt Dugonics András negyven évvel korábban, 1786-ban megjelent, az Árpád-korban játszódó regénykísérlete, az Etelka is.

„De térjünk Abafihoz, benne sok bátorság volt; gyakori vadászatok, melyek abban az időben nem egyszeri életveszéllyel párosultak, lélekjelenlétét idézték elő, s azon nemét az önérzetnek s önbizodalomnak fejték ki, mely a bátorságot edzi és neveli. – Első zsenge fiatal évei őt éppen romlottsága miatt helyzék durva, aljas körökbe, hol megtámadásoknak, pór bántalmaknak, gúnynak volt kitéve, s ezekre hirtelen kelle néha felelni vagy szóval, vagy tettel; adós ritkán maradt az ily viszontorlással, s ez egyelőre benne gyengétlen, heves feleletre készséget fejtett ki.

Lassanként ezen aljas körökben sajátjává tett készség, minden gúnyt s kikelést maga ellen visszaidézni - elméjét elkészíté azon nemesb készségre is, mely a helytelen bántalmat méltósággal veri hátra; a feleletek neme nem nyert gyöngédséget mindjárt, csak elméje készséget, s így természetesen, mikor gondolkozása szebb irányt vőn, ez is nemesedni, higgadni kezdett. Abafi halkkal észrevette magában, hogy ő nemesebb tárgyakhoz is bír azon feleleti s észrevételi készséggel, melyet azelőtt durva tréfák visszatorlására használt csak.

E készség s természetes bátorsága magyarázhatóvá s érthetővé teszik azt, hogy erkölcseinek szelídülésre indultok után némi ingert sejtett lelkében e tehetséget nagyobb, közhatásúbb esetekben is használni; sejté már, hogy ha egyszer életében azon helytelen álszégyent képes lesz legyőzni, mely őt köz helyeken szólástól tiltá eddig: ő a hon ügyében hasznos munkás részt veend. Megvolt az akarat benne Erdélynek akkori kétes viszonyaiba szóval s tettel beléelegyedni. […] Bizonyosan érdekteljes Abafi lelkének e fényülése és simulása mindenki előtt, kit a rény, az erkölcsiség nemes föltételekre hevít. Abafi kezde lelkében ily érdeket önmaga iránt sejdíteni; s így azon hiedelem, hogy neki nemesülnie kell, s emberien szólva a tökély délpontját elérheti: szinte folytonos, szinte kedvenc képzetévé idomult.”

Jósika Miklós: Abafi, Budapest, Szépirodalmi, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az Abafi díszkiadásának (1851) díszcímlapja. In. Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós 1794–1865, Budapest, Magyar Tört. Társ., 1916. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Jósika után fellépő nagyszerű regényírók (Eötvös József, Kemény Zsigmond és főleg Jókai Mór) munkásságának jelentősége ugyan elhalványítja az ő életművét, melyet az irodalomtörténészeken és az ambiciózusabb bölcsészhallgatókon kívül manapság már valóban kevesen forgatnak, azonban az nemcsak saját korában és nemcsak magyar földön volt rendkívüli termékenyítő hatású.

Nikola Tesla (1856–1943), a korunkra legnagyobb hatást gyakoroló feltalálók egyike – akinek többek között a ma használatos (többfázisú) elektromos rendszert, a rádióhullámok alkalmazását, a váltóáramú motort és a távirányítást köszönhetjük – életére meghatározó hatással volt Jósika Miklós Abafi című regénye.

Erről az olvasmányélményéről az Electrical Experimenter című angliai szaklapban 1919-ben folytatásokban megjelent önéletrajzában így vallott:

„Leginkább a könyveket szerettem. Apámnak nagy könyvtára volt, így amikor csak kedvem támadt, hódoltam olvasási szenvedélyemnek. Ő ezt nem engedélyezte, és akárhányszor csak olvasáson kapott, szörnyű haragra gerjedt. Amikor rájött, hogy titokban olvasok, elrejtette a házban fellelhető összes gyertyát. Nem akarta, hogy rongáljam a szemem az éjszakai olvasással. Erre én összegyűjtöttem a maradék faggyút, kanócot sodortam és gyertyákat öntöttem. Éjszaka betömtem a kulcslyukat és a szobám ajtajának réseit, majd gyakran egészen hajnalig olvastam, amíg a többiek az igazak álmát aludták, anyám pedig neki nem állt mindennapos megerőltető házimunkájának. Egy alkalommal a kezembe került a neves író, Jósika Abafi című regényének szerb fordítása. Ez a mű ébresztette fel szunnyadó akaraterőmet, ennek a regénynek a hatására kezdtem az önuralom képességének gyakorlásába. Kezdetben ugyan az elhatározásom úgy olvadt el, mint az áprilisi hó, de hamarosan úrrá lettem gyengeségemen és olyan megelégedettséget éreztem, mint soha annak előtte – azt tettem, amit csak akartam. Idővel ez a nagy erejű lelkigyakorlat másik természetemmé vált. Eleinte el kellett fojtanom vágyaimat, azonban ezek egyre inkább közelítettek akaratomhoz. Néhány év leforgása alatt teljesen elsajátítottam ezeket az önfegyelmezési módszereket, így a későbbiekben csak játszottam azokkal a szenvedélyekkel, amelyek a legerősebb embert is tönkretehették volna.”

Nikola Tesla: Moji pronalasci – My inventions. Zagreb, Školska knjiga, 1990. 107–18. o. [Az idézett részletet fordította: Mann Jolán] – Törzsgyűjtemény 

Mann Jolán

Jósika Miklós életművéből ajánljuk még a további, online is elérhető, műveket:

Az Abafi egyéb kiadásai a MEK-ben:

• Abafi. Császár Elemér bevezetésével, Budapest, Franklin, [s.a.] (Élő könyvek. Magyar klasszikusok 12.); 
• Abafi: Regény; Winkler Elemér rajzaival, Budapest, Franklin, 1908. (Magyar regényírók képes kiadása 12.) 

További művei a MEK-ben:

• II. Rákóczi Ferenc, 1852, Budapest, Franklin, 1909 (Jósika Miklós összes művei) 
• A csehek Magyarországban. Korrajz első Mátyás király idejéből, Budapest, Franklin, 1905. (Magyar regényirók képes kiadása, 10–11.) 
• Emlékirat, [Budapest], Magyar Helikon, 1977. 
• Eszther. Regény, 1853, Budapest, Franklin, 1902. (Jósika Miklós összes művei) 
• A szegedi boszorkányok, Pest, Heckenast, 1854. 
• Az utolsó Bátori. Regény; Gergely Imre rajzaival, Budapest, Franklin, 1911. (Magyar regényírók képes kiadása, 13–14.) 
• Zrinyi Miklós a költő, Budapest, Fővárosi Könyvkiadó, 1929. 

 Róla szóló:

• Szinnyei József:Jósika Miklós (branyicskai báró). In. Uő.: Magyar írók élete és munkái 
• Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós 1794–1865, Budapest, Magyar Tört. Társ., 1916. 

A gyöngyösi Szent Bertalan Templom Kincstárában őrzött muzeális nyomtatványok katalogizálása során a múlt hét csütörtökjén előkerült két olyan példánya Pázmány Péter esztergomi érsek 1695-ben kiadott posztillájának, melyek ismeretlenek voltak a szakma előtt.

Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia közös vállalkozásában még a hatvanas évek elején megindult a „Régi Magyarországi Nyomtatványok” (röviden RMNy) elnevezésű kiadvány összeállítása, amely minden hazai, továbbá a külföldön részben vagy egészben magyar nyelven készült kiadvány igényes feltárását tűzte célul maga elé. Ennek első kötete, amely az 1600. évvel záródó korszakot dolgozta fel, 1971-ben jelent meg. Azóta a 17. század első részében megjelent kiadványok feltárása folyik a második kötet számára. Ez az anyaggyűjtés aránylag megnyugtatóan teljesnek mondható, mert a mostanában újonnan előkerülő és ebbe a kategóriába tartozó példányok mintegy 98–99 százaléka bibliográfiailag már ismert művek közül való. 

Borsa Gedeon: Könyvtörténeti írások – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztályának „Régi Magyarországi Nyomtatványok” példánynyilvántartásában nem volt nyoma ennek a két példánynak. Bár a kiadásból szerencsére Magyarországon több mint 40, a Kárpát-medencében további 25 példányt ismerünk, örülünk minden régi magyar könyv előbukkant példányának. Munkatársaink rögzítették ezt az örömteli tényt a nyilvántartásukban. 

Pázmány Péter: A Romai Anyaszentegyház szokásából minden vasárnapokra es egy-nehany innepekre rendelt evangeliomokrúl, predikácziók. Mellyeket élö nyelvnek tanitása-után irásban foglalt cardinal Pázmány Péter esztergami érsek. Nagy-Szombatban : az Academiai bötükkel Hörmann János, 1695.

A 18. századi bőrkötésben, két példányban meglévő régi magyar könyv (Szabó: RMK I. 1482) a különleges ritkaságok közé tartozik a gyöngyösi Szent Bertalan Kincstár gyűjteményében.

Az első példány lapjai között Zatykó József, tatai, később gyöngyösi plébánoshoz írt levél található 1844-ből, feltételezhetjük, hogy ő volt a könyv régi tulajdonosa.

A másik példány vége csonka, ezt kézirattal pótolta ki egykori olvasója: „Index Pazmani” címmel. Ha hihetünk a második példány címlapjára írt bejegyzésnek, akkor ennek a példánynak a tulajdonosa nem kisebb ember, Madarassy János (1743–1817) egri kanonok és csillagász volt. Egerben és Nagyszombatban tanult, 1764-ben szentelték pappá Egerben, majd 1766-ban lett a Lyceum tanára. A közte lévő évben, 1765-ben, tehát már felszentelt papként írta be a nevét a címlapra. Egy évtizeddel később a bécsi csillagdában volt gyakornok (Eszterházy Károly egri érsek kérésére), s komoly szerepe volt az egri csillagászati eszközök beszerzésében. 1774–1784 között az egri csillagda igazgatója volt. Élete utolsó évét mint az egri vár prépostja töltötte el. Csillagászati megfigyelései meg is jelentek a Hell Miksa által szerkesztett Ephemerides Astronomicae köteteiben. Fontos eredménye volt, hogy meghatározta Eger földrajzi helyzetét, s megfigyelte a Jupiter holdjait.

Pázmány Péter katolikus posztilláinak első kiadását 1636-ban nyomtatták Pozsonyban. Az egyházi év vasárnapjaira és fő ünnepeire írott beszédeket tartalmazó mű. Ez volt az esztergomi érsek életében megjelent utolsó könyv, ami roppant népszerűségnek örvendett és a szakirodalom Pázmány legnagyobb hatású művének írja le.

Farkas Gábor Farkas

A Facebook-oldalunk üzenet funkcióját egyre többen használják felhasználóink. Többféle típusú kérés érkezik hozzánk. Könyvbemutatók, kiállítások megosztását kérik tőlünk rendezvényeink iránt érdeklődő követőink, és persze klasszikus könyvtári kérések is érkeznek hozzánk, de azt is megválaszoltuk már, hogy jár-e az a 16-os busz, amellyel a legegyszerűbben lehet hozzánk eljutni a Deák Ferenc térről.

Tegnap egy különleges kérést kaptunk Székelyudvarhelyről:

Néhány éve került a gyűjteményembe egy régi erdélyi könyvritkaság.
gróf Marosnémeti Gyulai Ferenc generálisnak, öreg korára nyomtattak egy (állítólag) egyedi könyvet, koros állapotára való tekintettel nagy betűkkel.... csupán a saját maga hasznára..
Érdekelne, hogy Önöknek van-e információja erről a könyvről?

A kötet természetesen megtalálható könyvtárunkban. Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tára vezetője válaszolt a kérdésre. 

A felhasználó megkapta és megköszönte a válaszunkat. De nem ért véget a kommunikáció.

Értéke megbecsülhető?

Farkas Gábor Farkas folytatja: 

Ezt így nem lehet megmondani. Nem gyakori az aukciókon, megnéztem az Axioartot, ott 2006 novemberében a Központi Antikvárium 100. jubileumi árverésén szerepelt (csak ott állítólag), s ott el is kelt. De sajnos a kikiáltási és a leütési ára nem érhető el az aukciós oldal előfizetés nélküli nézetén.

Mit írt az árverési katalógus 2006-ban a könyvről?

A magyar könyvtörténet egyik legendává vált darabja. Ez nagyrészt Kner Imrének köszönhető, aki felfedezte e tipográfiájában és díszítésében is figyelemre méltó, bájos kis kötetet, majd — egy kísérő tanulmánnyal kiegészítve – 1926-ban 200 példányban megjelentette hasonmását (a gyomai Kner nyomdában napvilágot látott füzetnek egyidejűleg német kiadása is született). Gyulai Ferenc gróf Mária Terézia tábornoka volt, harcolt az örökösödési háborúban. Visszavonulása után Szebenben élt, és itt adta ki 69 éves korában imádságos könyvét. Kner — feltehetően a címlapon olvasható "tsupán maga szükségére" kifejezést félreértve — egyetlen példányban készült kötetként ismerteti. Ez nyilván nem igaz, de feltehetően igen kis példányszámban láthatott napvilágot. A gyönyörű, fametszetű keretdísszel és kis képpel díszített címlap is igazolja, hogy nem véletlenül esett a XX. század legigényesebb hazai műhelyének választása e munkára. Egyben azt is tanúsítja, hogy a nyomdász, Hochmeister Márton a XVIII. századi Magyarország egyik legkiválóbb, európai színvonalú műhelyét hozta létre. Hochmeister Sárdi Sámuel (Bod Péter műveinek kiadója) társaként kezdte pályafutását, majd annak halála után önállóan vezette tovább a nyomdát. Igazi kultúraszervező volt: 1777-ben megnyitotta Erdély első könyvkereskedését, elindította az első német nyelvű erdélyi újságot, színházat és lövöldét alapított. A hasonmásban olvasható leírás alapján szinte bizonyos, hogy a Kner-féle hasonmás e példány alapján készült, ezen kívül még egyetlen hazai és egy erdélyi közgyűjteményben őrzött példányáról tudunk. Mindezek után talán nem meglepő, hogy árverésen még soha nem szerepelt "Gyulai generális imádságoskönyve". 

Forrás: Központiantikvárium.hu

Itt írják is, hogy igen ritka, kiemeltem a szöveget. Szóval komoly összeget is érhet, de minden könyv értékét a kereslet-kínálat szabja meg. Ilyenkor én azt javaslom, hogy a tulajdonos őrizze meg a példányt, vigyázzon rá, s adja majd oda az unokáinak azzal, hogy ők is vigyázzanak rá és őrizzék meg, mint családi kincset.

Üdvözlettel: Farkas Gábor Farkas

Most várjuk felhasználónk újabb kérdését.

Addig is ajánlunk egy másik könyvet, amit a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és Tudományos Könyvtár őriz. A kötet digitalizált verzióját a Magyar Elektronikus Könyvtárban lehet olvasni.

 G. Gyulai Ferentz:  Rövid és együgyü magyar oratzio, mellyet... perorált fiui kész alázatossággal, 1729 – Magyar Elektronikus Könyvtár