„Kedves Igazgató Úr, minthogy a Corv. [Corvina Kiadó, a szerk.] telefonon mindig mással beszél, s ha egyszer megkapjuk, azt mondja: tessék más számot hívni, ezúton vagyok kénytelen kérni, hogy megbeszélésünk szerint …a könyvet elvitetni illetve kicserélni szíveskedjék. Örülnék, ha felvilágosítást kaphatnék a honoráriumról szóló 2 levél eltérésének okáról Üdvözlettel Kodály Z”

Tehát nem más, mint maga Kodály Zoltán reklamál saját kezűleg. A Kézirattárában őrzött levél papírra vetéséhez az adott okot, hogy a világhírű magyar zeneművész nem győzte kivárni, míg a Corvina Kiadóban felveszik a telefont, vagy ha fel is vették, akkor sem a megfelelő melléket kapcsolták neki. (Ez tehát már akkor is probléma volt…) Hiábavaló tárcsázás helyett egyszerűbb volt levelet írni pár sorban (akárcsak ma is, olykor úgy tűnik, személyesen könnyebb intézni valamit, mint kivárni a vonal túlsó végét).

Íme, az izgalmas kézirat:

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

A telefonkészülék (az a hajdani „királyi”) biztos jó volt, arról még Rákosi elvtárs is megállapította, hogy a burzsoák jól megcsinálták. Csak hát a telefonos néni vagy bácsi, vagy az ügyintézők…?

De emellett – amint a levélből kiderül – probléma volt még a honorárium körül is, s így e kettő elég indok volt, hogy a határozott, egyértelmű rövid levél megszületessen.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

Miként oldódott meg az ügy, nem tudjuk, de azt igen, hogy a finom lelkű művész és tudós szellemiségű Kodály Zoltán tudott azért határozott lenni még a nehéz időkben is. Egyébként ismert volt szófukar, de olykor szókimondó, ironikus stílusáról. Köztudott, hogy Rákosi egy új, Isten nélküli himnusz megírására vonatkozó javaslatát miként hárította el különösebb gondolkodás nélkül egy fél mondattal: „minek új, jó nekünk a régi is”. S ha kellett, akkor börtönben lévő emberekért is közbenjárt, mint például Pálóczy Horvát Lajos népdalgyűjtő és fordító esetében, aki háború alatti ellenállóként, üldözötteket rejtegetve, ki tudja, miért ült börtönben az ötvenes években. Kodály Zoltán Molnár Erik igazságügyi miniszterhez és történészhez intézett levelet a szabadon bocsátás érdekében, amelyben Pálóczy Horvát Lajos szakmai érdemeire is hivatkozott (Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Bp. 1982.; 795.sz., 228.l.).

Visszatérve a fent idézett levélre, a honorárium tisztázására utaló tömör megjegyzés sem véletlen. Kodály leveleiből olykor szinte sugárzik egyfajta száraz tárgyilagosság, mely arra utal, nem csak a hangjegyeket ismerte jól, hanem a számokkal is tisztában volt. Arról nincs szó, mely munkájáért járt a honorárium, erre csak hozzávetőlegesen következtethetünk.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

A borítékon halványan az ’59. évi postai pecsét látható. A levélpapíron látható ún. érkeztetési pecsét dátuma, 1956 nem a tényleges időpontot jelöli, mert mint látható, a levélíró tolla felülírja a pecsét vonalait. Tehát későbbi, mint a pecsét. Ezúttal a bosszúság erősebb volt a formai igénynél is, hiszen Kodály nyilván már egy korábban a kiadótól hozzákerült „félig használt” papirost ragadott kézhez

A Corvina Kiadó 1956-ban adta ki Kodály Zoltán egyik legjelentősebb műve, A magyar népzene című kötet német nyelvű változatát Die ungarische Volksmusik címmel, amelyet Szabolcsi Bence és Ormay Imre zeneszakértő fordítók ültettek át német nyelvre. Akár ugyanennek a kötetnek az újabb kiadásáról is szó lehetett, hiszen Kodálynak ez az alapműve, 1960-ban még angolul is megjelent a Corvinánál (Folk music of Hungary). Sikerét mutatja, hogy Londonban és New Yorkban is kiadták, mint a világhírű magyar zenetudós és zeneszerző munkáját.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

No, de ki volt a Corvinánál az a „Kedves Igazgató Úr”, aki eme 13 soros tömör és szókimondó (pontosabban: szóleíró) levél elején megszólíttatott? Nem más, mint Cserépfalvi Imre, a 20. századi magyar könyvkiadás és könyves szakma ismert képviselője. Cserépfalvi Imre a Bükk melletti Cserépfalun született 1900-ban. Felsőfokú tanulmányait Egerben és Budapesten végezte, majd rövid, de annál változatosabb I. világháborús katonai szolgálat után Franciaországba távozott. Már gyermekkorában kialakult érdeklődését követve Párizsban bekapcsolódott a könyves szakmába és neves könyvkiadóknál helyezkedett el. Tapasztalatokkal gazdagodva érkezett vissza Magyarországra, ahol a két világháború között könyvüzletet nyitott és kiadót alapított Cserépfalvi névvel. Egyik nagy sikere Ráth Végh István népszerű ismeretterjesztő könyveinek kiadásához kötődnek, de József Attila és Kassák Lajos műveivel is foglalkozott és a népi író Kovács Imre és szociográfus író Szabó Zoltán munkáit is megjelentette. A II világháború alatt bekapcsolódott az ellenállásba, amiért egy időre letartóztatták. A háború után újra indította könyves vállalkozásait, s a Szikra kiadó vezetője volt. Megszervezte a Magyar-Francia Társaságot, mely saját folyóiratot is kiadott, s melynek egyik, Jugoszláviával kapcsolatos számát azért tiltották be 1948-ban, mert pont akkor romlott meg a kapcsolat Titóval. Miután kiadóját államosították, a vállalkozó szellemű Cserépfalvi méhészettel kezdett foglalkozni, de részt vett a Gorkij Könyvtár szervezésében is. 1955-től a megalakuló Corvina Kiadó igazgatói posztját töltötte be egészen 1963-ban történő nyugdíjazásáig. Miután még 1989-ben megérhette a róla elnevezett Cserépfalvi Kiadó újraindulását, 1991-ben hunyt el 91 éves korában.

Cserépfalvi Imre – Várkonyi fotó 1947. Cserépfalvi-Galligan Katalin tulajdona

A Corvina Kiadó a minőségi és művészi kivitelezésű könyvek kiadására törekedett, s igényes tevékenységével nemzetközi hírnévre is szert tett. Amellett, hogy külföldi munkákat jelentetett meg Magyarországon, a színvonalas magyar műveket is lefordította idegen nyelvekre, hozzáférhetővé téve azokat a külföld számára. Így került kapcsolatba Cserépfalvi Imre igazgató Kodály Zoltánnal és műveivel.

Kodály szívesen időzött feleségével Galyatetőn, ezt a levelét is onnan küldte. A friss levegő és a természet látványa mellett a Badacsonyi Olaszrizling és a fodormenta tea is élete apró örömeihez tartozott.

Kodály Zoltán levele a Corvina Kiadónak 1959. – Kézirattár

Könyvtárunk több tudós és művész hagyatékát őrzi, így Kodály Zoltán leveleiből is olvashatunk néhányat. A fenti levél nem valaminő tudós értekezésről szól, s nem is valamely addig titkos művészi teória lebilincselő kifejtéséről, hanem pusztán annak bizonyítéka, hogy nagy szellemeknek is voltak hétköznapjaik, apróbb örömeik vagy éppen bosszúságaik.

Lipthay Endre

„…a nyomdász tulajdonképpen mindent mástól, készen kap. Mástól kapja a szöveget, a papírost, a betűt, a festéket, a gépeket. Amit ő ad a könyvhöz, az a betűk közötti fehér sík, az üres tér, a spácium.” (Kner Imre)

Kner Imre portréja és Major Henrik karikatúrája. In. Grafikai Szemle, 19. évf., 1909. májusi szám. 8. előzéklap. – Törzsgyűjtemény  

Kner Imre 125 évvel ezelőtt, 1890. február 3-án született Gyomán, Kner Izidor (1860–1935) első gyermekeként. Tipográfus-nyomdász pályája nagyon korán elkezdődött. Mindössze 12 éves volt, amikor gimnáziumi tanulmányait megszakítva, édesapja műhelyében nyomdászinasként kellett szakmát tanulnia. Kner Izidor hamis szembetegség diagnózisa miatt – közeli megvakulást feltételeztek nála –, késedelem nélkül át akarta adni szakmai tudását fiának. Imre 1904-től, amint életkora megengedte, a lipcsei Technikum für Buchdrucker szakiskola növendéke lett. 

Kner Imre 1905-ben, lipcsei nyomdásziskolájában készített szecessziós könyvterve – Kézirattár, Analekta 12.283

Hazatérése után, mindössze 17 évesen a nyomda műszaki vezetőjeként dolgozott.
Az önálló könyvkiadás lehetőségét csak gazdaságosan és folyamatosan előállított termékek nyomtatásával lehetett megteremteni. Kner Izidor mindezt az ünnepi és közigazgatási nyomtatványok, báli meghívók, propaganda- és reklámanyagok nyomtatásával tette lehetővé. Ajánlataikat szép kiállítású, rendszeresen megjelenő termékbemutató kiadványokban, katalógusokban mutatták be helyi és megyei megrendelőiknek. Kner Imre első munkái egyike egy ilyen reklámanyag, a Röpke Lapok című folyóirat borítójának tervezése volt. A lipcsei szecessziós művészeti stílus időszaka volt ez, melynek hatása, annak is inkább geometrikus formavilága érződik korai munkáin.

A nyomdásztársadalom előtt a Könyvnyomtatók Évkönyvében megjelent szakmai cikkével mutatkozott be (Művészet és nyomdászat, 1907), melyet számtalan további publikáció követett.

1916-tól bekapcsolódott a Vasárnapi Körbe, ahol fiatal magyar írókkal kötött ismeretséget, köztük Mannheim Károllyal, Balázs Bélával, Lesznai Annával és Lukács Györggyel. Tevan Andorhoz, későbbi barátjához és nyomdásztársához hasonlóan ő is több ismeretlen fiatal szerzőnek segítette indulását anyagi érdek nélkül, például Balázs Bélának, verseskötete kiadásával.

Csoportkép Kner Imrével és Tevan Andorral. In. Gécs Béla: A Tevan nyomda emlékezete, Békéscsaba, M. Miniatűr és Bibliofil Könyvészek Társ., 2003. p.74-75. – Törzsgyűjtemény 

A világháború után virágzó együttműködés indult Kozma Lajos grafikusművésszel, aki a Kner-nyomda könyvdíszeit, nyomdászjelvényeit készítette. Az ő munkáját dicséri a jól ismert, hátán tékában könyveket cipelő deák figurája, amely a Kner-nyomda védjegye lett.

Könyvárus deák figurája, a Kner-nyomda védjegye. Kozma Lajos munkája.

Forrás: Révész Béla: Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről. Gyoma, Kner, 1922. Számozatlan utolsó oldalon. – Törzsgyűjtemény 

A fiatal Kner Imre első irodalmi kiadványainak kiválasztásával és azok külsejével hamar felhívta a figyelmet tehetségére. Nemzetközi könyvkiállításokon vett részt alkotásaival, munkáinak átlagon felüli színvonalát megismerték és elismerték a világban. 1923-ban a göteborgi nyomdászkongresszuson tartott előadásával a szakma legismertebb képviselőinek figyelmét hívta fel magára. 1927-ben, az első lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállítás (IBA) magyar bizottságának egyik rendező tagja volt, és még abban az évben a német könyvművészek egyesületének (Deutsche Buchküstler) tagjává választották, valamint 1928-ban meghívták a kölni PRESSA sajtókiállítás könyvművészeti szekciójának díszelnökségébe is.

Tizennyolc skandináv író magyarul. Gyoma, Kner, 1929–1931. Könyvborító. – Törzsgyűjtemény 

Könyvművészeti tevékenysége három stíluskorszakra bontható: a kezdeti szecessziós ízlést népies barokk formavilág követte, míg a különböző korok könyvstílusainak tanulmányozása után, Giambattista Bodoni (1740–1813) betűformáit – melyet Kner Imre alkalmazott először Magyarországon – tartotta a legharmonikusabb arányokkal rendelkező típusnak. Ezután készültek legszebb, klasszicista felfogásban alkotott könyvtervei.

Kitartóan hitt abban, hogy a tömegkönyveknek is meg lehet találni az igazi művészeti megjelenési formáját, és hogy a nyomdászok igazi hivatása nem a kis példányszámú luxuskiadások előállítása, hanem a legszélesebb olvasói rétegek kezébe jutó könyveket a „mesterség nemes eszközeivel, a technika természetes és becsületes lehetőségeivel széppé, művészivé tegyük.”

A kapcsolattartás útja – akár napi szinten is – Kner Imrénél a levelezés volt. Életszükséglet. Leveleit gondosan rendezte, íróik szerint csoportosította, nyomdai dolgozószobájában több polcfolyóméternyi leveles anyagot őrzött. A gyomai vállalat messze esett a fővárosi zajos élettől, a nyomdász, nem utolsósorban üzleti érdekből, gyakori levélváltásban állt a hazai irodalmi élet szereplőivel.

A Kner-nyomdavállalat legfőbb tevékenysége a közigazgatási nyomtatványok előállítása volt. Kner Imre egy községi jegyzőt megszégyenítő módon ismerte a közigazgatás működési rendjét, minden fortélyát, s azonnal hozzáigazította a szükséges nyomtatványokat, melyeket hasonló igényességgel készített, mint a Kner-nyomda többi termékét, és kiadványjegyzékben tett közzé. A korszak azonban, melyet ezeknek a gondosan készített nyomtatványoknak is ki kellett szolgálniuk, nem nézte a tehetséget, őt is eltiporta. 

„Nem kísérletezünk kivándorlással… arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem lehet csinálni semmit, de nem akarunk elmenni innen. Mi itt élünk… nem tudnánk élni másutt… Ha úgynevezett zsidó cégnek fogunk minősülni, s elveszítjük ezt a forradalmat, innen mást csinálni nem tudunk… Lehetetlen, hogy azért amit végeztem és létrehoztam halálos ítélet legyen jutalmam.”

Részlet Kner Imre Miklós barátjának, Móricz Zsigmond öccsének írt leveléből (1939. január 3.)

Kner Imre hetvenegy évvel ezelőtt, 1944. május 12-én, a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg a holocaust áldozataként.

Somogyi Etelka

25 éve, 1990. február 1-jén hunyt el Budapesten Sziveri János vajdasági születésű költő, dramaturg, szerkesztő.

Penovác Károly: Sziveri János. Fotó. In. Sziveri János: Mi szél hozott?, Bp., Szépirodalmi, 1989. – Törzsgyűjtemény 

„Bánáti/bánsági gyerek vagyok, akárcsak Bartók, vagy mondjuk Herczeg Ferenc” – vall magáról Sziveri A rövid élet titka életregényem szinopszisa c. írásában, majd így folytatja:

„Nagybecskerek, ma Zrenjanin, mellett születtem, Muzslán, 1954-ben. A századelőn Nagybecskerek komoly magyar kultúrával rendelkezett. Itt közölte első írásait Fülep Lajos! Nekem persze ebből már semmi sem jutott. S bár szüleim ma is Muzslán élnek, én viszonylag korán elszármaztam onnan. Az általános iskola elvégzése után a Csontváry képeiről ismert Neretva menti Mosztárba mentem pilótaképző katonai gimnáziumba. A katonai szigor elől menekülni kellett, és a becskereki polgári gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ott sem fogott sokáig a hely, s elmentem villanyszerelő inasnak. Ezt már befejeztem, bár igen nehezen, hiszen nem érdekelt engemet a villanyszerelés. Ekkor már közölte verseimet az Új Symposion, a Híd... Egy-két évet az újvidéki bölcsészkaron is lehallgattam, ahonnan Bori Imre riasztott el, aki 1978-ban vissza akarta vetetni tőlem a Sinkó-díjat, a Magyar Szó című napilapnak adott alkalmi kijelentésem miatt. Majd Pancsovára kerültem újságírónak, később pedig Újvidékre főszerkesztőnek, az Új Symposionhoz. Politikai okokból menesztettek. Ezután egzisztenciális mélypont következett. Temerinbe költöztem, majd - Csantavéren át! - Szabadkára, a színházhoz dramaturgnak. Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem - szellemtelenség? - vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés... Tájélményem kizárólag a Bánság: szikes, agyagos sík, a Bega folyó, és gyermekkorom gyöngyszeme - Lukácsfalva, Vajdaság legnagyobb halastavával s nagyapám gyönyörű gyümölcsösével. Ha időnként visszamegyek oda, alig is találok már valamit az egykori szépből, nem maradt egyéb, csak a szikes, agyagos sík, és néhány emléktöredék a fejemben.”

EX Symposion,1999. 28–29. Sziveri tematikus szám. 

Már két legkorábbi kötete is, a Szabadgyakorlatok (1977), valamint a Hidegpróba (1981) egy érett, karakteres, adekvát költőt mutat be.

 Sziveri János: Hidegpróba. Versek, Újvidék, Forum, 1981. (Symposion könyvek 58.) A borítót és a fedőlapot Kapitány László tervezte. – Törzsgyűjtemény 

A jugoszláviai politikai hatalom és a vajdasági kulturális élet akkori meghunyászkodó csinovnyikai eltávolították őt az Új Symposion főszerkesztői székéből.

Heinermann Péter cikkében a következőket írja:

„Sziveri János, a vajdasági magyar irodalom enfant terrible-je, majd élete során »lézengő árva apostola« (Bábel), március 25-én lenne 50 éves. Költőként azt vallotta, hogy »senki sem szabhatja meg hogyan és mit írjon«. Oly mértékben hiányzott belőle a kompromisszumkészség, hogy kényszerhelyzetben inkább az önrombolást választotta. Losoncz Alpár Időszerűtlen hittel c. cikkében megállapítja: »Nem ismerek senkit közülünk, aki olyannyira szemben állt volna a vajdasági magyar kultúra intézményes rendszerével, mint Sziveri János.«"

Forrás: SIKOLY irodalmi és művészeti folyóirat I. évfolyam, 1. szám - 2004. TÉL

A Dia-dalok 1987-ben jelenik meg, majd 1988-ban lát napvilágot a Szájbarágás című verseskötete. Rövid ideig dramaturgként is dolgozik Szabadkán, s ekkor írja meg nagyszerű színpadi művét, a Szelídítéseket.

Miklós Melánia színikritikájában írja:

 „Tolnainál olvasom, hogy a halála közeledtével fizikailag is egyre inkább asztráltestűvé lényegülő költő – aki utolsó köteteiben a másvilággal feleselve egyre közelebb került a hit és metafizika titkaihoz, ezért is választotta Dürer angyalfreskójának egy részletét (amelyiken Mihály legyőzi a sárkányt) kötetborítónak – utolsó szabadkai Népszínházbeli felolvasásán angyalszárnyakat viselt. „A látvány megdöbbentett, meg, mert semmi megdöbbentő nem volt benne: kis szürke szárnyai voltak. Kis szürke szárnyak pléhből vagy fóliával vont papundekliből. (…) Privát kis szürke szárnyak voltak, tán valamelyik szilveszterre készíthette, és a vállán fejlődtek. (..) Noha szavalás közben nem gesztikulált, a kis pléhszürke, szenvedésben elkopott szárnyak nem csapkodtak, mozdulatlan vitorláztak inkább, egyértelmű volt számomra, ő már egy másik szférában mozog…”

Forrás: Revizor a kritikai portál Online 2014.01.19

Sziveri művészbarátai segítségével Magyarországra települ, de ekkor már betegségével harcol. 36 éves korában, hosszú szenvedés után hunyt el Budapesten.

Művészi szarkazmussal, villoni éleslátással, Hieronymus Bosch-i attitűddel „festi” meg korának szellemi állapotát és abban az egyén tragikus sorsát. Nem ismerek még egy hozzá hasonló, döbbenetes erejű, cizelláltan pontos költői életművet a magyar költészet 1985 és 1992 közötti korszakából.

Sziveri János: Mi szél hozott?, Bp., Szépirodalmi, 1989. A kötésterv Sziveri János munkája A. Dürer Apokalipszis c. metszetének felhasználásával. – Törzsgyűjtemény 

Korunk azon kevés szókimondó alkotóművészei közé tartozott, akinek tanúságtétele, lényeglátása, kompromisszum nélküli élete és költészete elemi erővel képes hatni olvasójára. Sőt, valahol arra biztat, miként Rainer Maria Rilke: „Változtasd meg élted!”.

Rövid életpálya az övé, de profetikus, szenvedélyes költészetében mégis megadatott neki a kiteljesedés, mindez a magyar költészet kivételes alakjává avatja őt.

Sziveri János mindenkori „válasza” a vers maradt, a lélek vegytiszta lázadása, miként Radnótié vagy József Attiláé. Nem sokkal korai halála után „halhatatlanná” lett. Drámai erejű, látnoki költészete lenyomata mindannak, ami megesett vele efemer élete alatt. A képzelet morálját és annak törvényeit vallotta magáénak legeslegutolsó pillanatáig, akkor is, amikor már a szörnyű halál betegség képében eljött érte.

Sziveri János: Bábel, Bp., Szépirodalmi., 1990. A borító és kötésterv Bene József metszetének felhasználásával Sziveri János munkája. – Törzsgyűjtemény 

Bábel
(részlet)

lengő lófejek a csillagok
csörögnek de én csak hallgatok
mint az üvegcse melyhez kavics ha koccan
széttörik bár meg se moccan

édeskés illatok enyvesednek
könnye hullik téli fenyveseknek
piheg a szelíd karácsony
nőm haja akár a bársony

az éjben eső felesel rólam locsog
járdára zuhog csattog a mocsok
ravasz hó helyett a tűk a vatták
életem az ördögöknek adták

...

Sziveri János: Bábel, Bp., Szépirodalmi., 1990. A borító és kötésterv Bene József metszetének felhasználásával Sziveri János munkája. – Törzsgyűjtemény 

A Bábel c. kötet szerb nyelvű kiadása. Janoš Siveri: Vavilon, vál., ford.: Judita Šalgo, Novi Sad [Újvidék], Matica srpska, 1990. – Törzsgyűjtemény 

A Bábel című költemény a költő előadásában:

Néhány éve Sziveri János szellemiségét őrző kutatóintézet alakult Veszprémben.

A Sziveri János Intézet – Közép- és Kelet-európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Sziveri Baráti Társaság és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara kezdeményezésére, valamint Veszprém város és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatásával jött létre 2012-ben. Az intézet Veszprém városa és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának közös kutatóintézeteként, egyben archívumként és könyvtáraként működik. Az intézet alapfenntartását a város (infrastruktúra részleges működtetése, koordinátor foglalkoztatása) és a Pannon Egyetem (elhelyezés, az infrastruktúra részleges működtetése) vállalja. A város, a kutatóközpont és az egyetem az egyéb feltételeket pályázatok útján valósítja meg. Az intézet külön figyelmet fordít a névadó, Sziveri János életművének és utóéletének dokumentálására és kutatására. 

Forrás: Sziveri János Intézet honlapja 

Ajánlom továbbá a Sikoly vajdasági irodalmi folyóirat 2014. tavaszi-nyári tematikus Sziveri-számát, amelyben többek között Pintér Viktória és Ladányi István Határon kívül? Sziveri Vajdaságon kívüli recepciója című tanulmányában próbálja újragondolni a Sziveri-képet, továbbá Sándor Zoltán „Bennünk erénnyé magasztosul a gyalázat” írását, amely a költő politikai költészetének társadalmi hátterét boncolgatja.

Sziveri János művei

• Szabadgyakorlatok (versek, Újvidék, 1977)
• Hidegpróba (versek, Újvidék, 1981)
• Penge (Jovan Zivlak válogatott verseinek fordítása, 1984)
• Madách-kommentárok; Shakespeare-kommentárok (szerk. társszerkesztőkkel, Szabadka, 1986)
• Dia-dalok (versek, Újvidék, 1987)
• Szájbarágás (versek, Budapest, 1988)
• Mi szél hozott? (versek, Budapest, 1989)
• Bábel (versek, Budapest, 1990)
• Magánterület (versek, Budapest, Szépirodalmi, 1990)
• Sziveri János minden verse (Kortárs Kiadó, 1994)
• Sziveri János művei (Reményi József Tamás szerkesztésében, Budapest, Gondolat, 2011)

Szegedi-Szabó Béla

80 éves Óe Kenzaburó.  A japán író 1994-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Még diákkorában, 1957-ben kezdett írni.  Óe fia értelmi fogyatékos s talán ez is hozzájárul, hogy az életet hatékonyabban és erőteljesebben ragadja meg személyes hangvételű, gyakran önéletrajzi önéletrajzi ihletésű írásaiban.

Portré. In.: Nagyvilág : a Magyar Írók Szövetségének világirodalmi folyóirata 1979/11. 1665. oldal – Törzsgyűjtemény, Hírlapolvasó

Óe Kenzaburó a hagyományos japán szépség ill. a japán folklór művészi ábrázolásáért kapta a Nobel-díjat.

„Mintha egy mély szakadék alja futna a fejünk felett, húzódik a téli égbolt keskeny csíkja, a sötét falként összepréselt, örökzöldekkel sűrűn benőtt erdei út fölött. A délutáni ég lassan folyik el a magasban, színe megváltozik, egyre sápadtabb áradatként ereszkedik alá. Esteledik, mint kagylót a kagylóhéj, az óriási erdő betakarja az ég. Rettenetes érzés fog el, mintha élve lenne eltemetve az ember. Bár erdőben nevelkedtem, mégis mindannyiszor, ha az erdőn keresztül jövök vissza a falumba, nem tudok elszakadni ettől a nyomasztó állapottól. Ez a lélegzetelállító állapot régen eltűnt ősöktől öröklődik most már nemzedékrről nemzedékre.”

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás, részlet. Irodalmi Epreskert 5 – Online kiadvány. –  Magyar Elektronikus Könyvtár

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás, Borító. In.: Budapest, Metropolis Media, 2011. – Törzsgyűjtemény

A japán író egyetlen magyarul is olvasható regényét Vihar Judit fordította. A Mint egy állatot című novellája  a Modern japán elbeszélők című kötetben olvasható, további magyar nyelven elérhető novellái a Nagyvilág Világirodalmi folyóiratban jelentek meg, melyek megtalálhatók könyvtárunk szabadpolcos Hírlapolvasójában.

 A Nagyvilág című folyóiratot a Hírlapolvasó Oroszlános udvar felőli sarkában találja.

"Egyszer mindenkinek meg kell halnia. És száz év múlva már senki sem fogja tudni, hogy ki hogyan halt meg. Semmi sem jobb annál, mintha úgy hal meg az ember, ahogyan ő maga akarja."

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás, Borító. In.: Budapest, Metropolis Media, 2011. – Törzsgyűjtemény

Február 8-ig még megtekinthető a Pálosaink, a fehér barátok című nagyszabású rendtörténeti, művelődéstörténeti, kultúrtörténeti, multimédiás kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában (Pécs, Papnövelde u. 5.). Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Pálos Rend közös rendezésében, Pécs városának támogatásával a pálosok 80 évvel ezelőtti visszatelepüléséhez és a rend 25 évvel ezelőtti újraindulásához kapcsolódóan a kiállítás 2014. október 17-én nyílt.

Sarbak Gábor és Sudár Annamária, a kiállítás kurátorai, valamint P. Bátor Botond OSPPE, P. Arnold Chrapkowski pálos generális

A pálos rend a tatárjárás után létrejött, Esztergomi Boldog Özséb által megszervezett, és ma is létező egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, mely máig hatóan meghatározza a magyarság kultúráját, szellemi, lelki életét, tevékenységét. A pálosok történetének néhány elemét látványosan felmutató kiállítás a látogatók széles rétegei számára készült: a napjaink pálos pasztorációjának szolgálatába állított, zarándokutak sokaságát megjárt Kawasaki motorkerékpáron kívül többek között látható a nagyközönség számára ritkán látható egyik legszebb nyelvemlékkódexünk, a nagyvázsonyi pálos kolostorban a XV. század végén keletkezett Festetics-kódex, melyet a szerzetesek Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának készítettek.

Kawasaki motor, zarándokok segítője. Fotó: Török Máté

A kiállítás bemutatja az elmúlt néhány évtized régészeti, irodalomtörténeti, történelmi kutatásainak eredményeit is. A pálosok tulajdonában lévő tárgyak és dokumentumok mellett számos, közgyűjteményben őrzött pálos vonatkozású eredeti dokumentum is látható a tárlaton – az OSZK, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és más intézmények gyűjteményéből, illetve több magyar vonatkozású festmény és egyéb érdekesség „vendégeskedik” a rend jelenlegi központjából, Częstochowából is.

II. János Pál pápa által częstochowai tartózkodása idején használt tárgyak. Fotó: Török Máté

Kiemelt jelentőséget kaptak a tárlatban a pálos rend pécsi vonatkozásai, továbbá középkori és kora újkori kisugárzásának legfontosabb és máig ható eredményei, a lengyel és a horvát megtelepedések is. Mohácsot követően a rend központja egy ideig Horvátországban (Lepoglaván) volt, majd az 1786-os feloszlatás után egészen napjainkig a Lengyelország szívének is nevezett Częstochowában. A pálos múlt és jelen mindkét ország nemzeti identitásának fontos összetevője napjainkban is.

A kiállítás megtekintését továbbra is tárlatvezetések színesítik.

A kiállítás egyik kurátora, Sudár Annamária tárlatvezetése az OSZK munkatársainak

A kiállítás zárásaként egynapos rendtörténeti tudományos konferenciát rendez a Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpontja, a Magyar Pálos Rend és az OSZK az egyetem BTK TTK Kari Tanácstermében (7624 Pécs, Ifjúság útja 6.). 2015. február 5-én, csütörtökön. (Kezdés: 11 óra 15 perckor.)

A kiállítás egyik „nyugvópontja” a kolostorkertek hangulatát felidéző gyógynövényekkel teleültetett sarok. A falon zsoltárrészlet, a pálosok imája olvasható latinul: „Hints meg engem izsóppal, Uram, és megtisztulok”, az imakönyve beírt kérések teljesüléséért pedig a pálosok misét mondanak a kiállítás zárása után. Fotó: Varga László

A kiállítás kurátorai: Sudár Annamária (OSZK), Sarbak Gábor (MTA-OSZK) Arculatterv, grafika: Török Máté Szerkesztők: Szentirmay Tamás (Magyar Pálos Rend), Mann Jolán (OSZK)

Húsz évvel ezelőtt hunyt el Herceg János vajdasági magyar író, költő, szerkesztő, műfordító. Zomborban született 1909. május 11-én. Az általános iskola után gimnáziumot végzett szülővárosában. Kezdetben tisztviselőként dolgozott, majd szerkesztő lett. Egy ideig a zombori könyvtár igazgatója, később a Kalangya című folyóirat főszerkesztője. Dolgozott az Újvidéki Rádiónál, és volt főszerkesztője a Híd folyóiratnak is. A 20-as évek második felében ismerte meg nevét a vajdasági magyar irodalom.

Németh Árpád operatőr-rendező Herceg Jánosnál. In. Németh Árpád: A kamera mögül. történetek az Újvidéki Televízió fejlődéséből, [S.l.] : [Szerző], 2006. Magyar Elektronikus Könyvtár

Termékeny író, aki sok irodalmi műfajjal megpróbálkozott, mégis novellái tették közismertté. Írásaiban minden társadalmi réteg alakja helyet kapott: a félparaszti, a félvárosi emberek, a kisvárosi iparosság. Hatalmas emberismerettel rendelkezett, és realista írói rálátással figyelte hőseit, akiknek jellemét kiváló nyelvi stílussal formálta meg. Pl. Három halász meg egy molnár című elbeszélésében így szólaltatta meg egyik szereplőjét:

„Mér nem szótá mingyár, hogy ilyen csípős vagy. Akkó belefőzettelek vóna a levesembe.”

Stílusában felfedezhetjük a lírai hangot, az anekdota kínálta lehetőséget, míg a drámai összeütközéseket kerüli, mert a szereplők lelkivilága jobban érdekelte. Majd a regényírás felé fordult. Az ötvenes években, tíz év alatt három regényt írt: Szikkadó földeken, Anna búcsúja, Ég és föld. A szociográfikus krónikája társadalomrajz. Gerold László ezt írja a Változó világ című művéről:
„… főleg szakmai szempontból a hazai szociográfiai irodalom egyik legjelentősebb darabja.”
Jelentős műve a Tó mellett város című regénye, amelyről a neves irodalomtudós, Benedek Marcell a következőt írja: „A vajdasági író regénye az álombamerült bácskai kisváros tájhangulatát tükrözi egy bizarr szerelmi történet keretében. Álom és valóság a könyvben egybeolvad és szinte misztikus aláfestést ad a történetnek. a fiatalos vérbőségű líra, a friss és eleven gazdagságú elbeszélésmód még az, ami feltétlenül magasabbrendű irodalmi alkotássá avatja a könyvet.”
Bori Imre véleménye a költői gazdagságú regényről: „Krúdys hangulatú regény a Tó mellett város, s abba a sorba tartozik, amelynek élén Papp Dániel műve, a Rátótiak áll...”

Herceg János: Tó mellett város. Regény, Budapest, Dante, 1937. – Törzsgyűjtemény 

„Mert néhány perc múlva híre ment a nagy szenzációnak, amely úgy terjed, mint a mezei tűz. Parányi szikrát vet a vonat kéménye, attól először a száraz katángkóró gyullad meg, mintha csúfsága unná az életet, akkor bánatában a kökörcsin hajol a lángok fölé, majd az elszáradt búzavirág, mint megvénült mennyasszony, akinek már úgyis mindegy, s végül megadják magukat sorra a virágok, füvek...”

Tó mellett város (részlet) – Törzsgyűjtemény 

Herceg János: Gogoland. Regény, Ujvidék, Forum, 1992. – Törzsgyűjtemény

További jelentős regényei: Iketánia (1987), Gogoland (1992). Ezekben a művekben filozófiai mélységek tárulnak fel, utánozhatatlan nyelvi lelemény és a teremtő képzelet ereje jellemzi őket, amelyben a valóság keveredik a mitológiával. A némileg pikareszk Gogoland főhőse Gerard, a bohóc, aki öszvérével járja a világot. Herceg hősei, jellegzetes alakjai gyakran kísérteties hasonlóságot mutatnak Hangya András (1912–1988) vajdasági festőművész becketti figuráival. Művészi prózájának költőisége és gondolatgazdagsága teszi egyedivé.

Hangya András: Cím nélkül. Színes vázlat. In. Hangya András, bev. és a képeket vál. Tolnai Ottó, Bordás Győző, Újvidék, Forum, 1984. – Törzsgyűjtemény

Meg kell említenünk tanulmányírói munkásságát is. Ezek az írások vajdasági témájúak, részben a hazai magyar kultúra alakjai foglalkoztatták. De írt esszéket, apró vitacikkeket, naplószerű leveleket. Szintén jelentős expresszionista versgyűjteménye is, amely Kiáltás a ködből címmel jelent meg. Jelentős fordítói és szerkesztői tevékenysége is.

Emlékére Doroszlón irodalmi díjat alapítottak 1998-ban. Siflis Zoltán kiváló dokumentumfilmet készített az íróról, amelyet Zomborban mutattak be. Toldi Éva irodalomtörténész írt egy nagyszerű monográfiát Herceg Jánosról,  amely 1993-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó gondozásában.

Irodalmi díjai:

Szenteleky Kornél Irodalmi díj, 1972.
Híd Irodalmi Díj, 1977., 1979., 1989.
Életmű Díj, 1982.
Szirmai Károly Irodalmi Díj, 1986.
DéryTibor-díj, 1994.

Regényei:

• Tó mellett város, 1937.
• Szikkadó földeken, 1954.
• Anna búcsúja, 1955.
• Ég és föld, 1959.
• Iketánia, 1987.
• Módosulások, 1989.
• Gogoland, 1992.

Elbeszélések, esszék és tanulmányok:

• Papírhajó, 1953.
• Leányvári levelek, 1959.
• Egy meg egy, 1968.
• Két világ, 1972.
• Előjáték,1975.
• Távlatok, 1983.
• Összegyűjtött elbeszélések I–III., 1986.
• Kitekintő,1989.
• Nyíló idő, 1991.
• Régi dolgainkról, 1993.
• Mulandóság, 1994.
• Összegyűjtött esszék, tanulmányok I–II., 1999., 2001.

Szegedi-Szabó Béla

Három különleges kiálításunk már csak pár napig látható.  

2014-ben, az első világháború kitörésének 100. évfordulójára egy új kötettel, egy színes, képes albummal is emlékeztünk, amelyben 600 képet közöltünk a háború idejéből. A kiállításon a könyv anyagából válogattunk.

Meddig: 2015. január 31.
Hol: Ars Librorum kiállítótér

A Léten túli lét képzete – Csíkvári Péter-kiállítás

Csíkvári Péter a fotográfia és a festészet/grafika határmezsgyéjén elhelyezkedő fotó alapú digitális képei az európai festészet és szobrászat klasszikus korszakainak formavilágát, komponálásmódját, tradícióit ötvözik a fotográfia és a számítógépes grafika lehetőségeivel.

Meddig: 2015. január 30.
Hol:  Corvina kiállítóterem

Képsorsok – fotókiállítás

A magyarországi közgyűjtemények fényképgyűjteményei között az egyik legkorábbinak tekinthető tematikus magyar fotóarchívum az OSZK I. Világháborús Gyűjteményének része. A november 19-én nyílt kiállítás egy kifejezetten magyar, főként budapesti vonatkozású képcsoportba enged betekintést.

Meddig: 2015. január 30.
Hol: Ereklyetér

Belépődíj: 400 Ft. Beiratkozott olvasóinknak a kiállítás látogatása ingyenes.

A holocaust nemzetközi emléknapja

70 évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel az auschwitz-birkenaui náci haláltábor, és ugyanezen a napon halt meg a balfi munkatáborban Szerb Antal (szül.: Budapest, 1901. május 1.) író, irodalomtörténész, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján jelentkező ún. esszéíró nemzedék (Németh László és Halász Gábor mellett), a Nyugat folyóirat felől nézve a „második nemzedék”, legjelentékenyebb alakja. Értekező prózájában, esszéiben szinte programszerűen az irodalomra nyitott olvasó nézőpontját képviselte. Rendkívüli hatásának titka – túl azon, hogy bámulatos tárgyi tudással rendelkezik és elbűvölően tud csevegni – talán éppen abban rejlik, hogy iróniával közelít az ún. „nagy ügyek” minden fajtájához (s tette ezt egy olyan korban, amikor szinte mindent illett halálosan komolyan venni). Mindenekelőtt az alkotó egyénisége izgatta, számára egyedül ez volt személyes ügy.

Szerb Antal. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A szülői házból hozott irodalom- és művészetszeretetet, tudománytiszteletet és igényességet megerősítették a budapesti piarista gimnázium tanárai (Sík Sándor, Schütz Antal). 1924-ben magyar–német–angol szakos tanári és doktori diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Hosszabb-rövidebb tanulmányutakat tett Párizsba, Olaszországba és Londonba. 1925-től budapesti középiskolákban tanított. A húszas évek során több magyar- és világirodalmi tárgyú dolgozatát is megjelentette:

• A magyar újromantikus dráma (1927)
• Az udvari ember (1927)
• William Blake (1928)
• Az ihletett költő (1929) 
• Az angol irodalom kis tükre (1929)
• Magyar preromantika Budapest (1929)
• Vörösmarty tanulmányok (1930) 

1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben pedig Baumgarten-díjat kapott. Irodalomtörténészként a szellemtörténeti orientációjú Minerva folyóiratban indult pályája. Szellemi műhelyének tekintette a Kerényi Károly körül kialakult, klasszika-filológusokból álló baráti társaságot is. 1937-ben a szegedi egyetem magántanárává habilitálták.

Szerb Antal olaszországi útján In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1932-ben elnyerte az Erdélyi Helikon két évvel korábban közzétett, a magyar irodalomtörténet megírására felszólító pályázatának első díját. Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. Műve a magyar irodalom múltjának rendkívül olvasmányos, élvezetes szubjektív víziója, melynek népszerűségét mutatja, hogy a mai napig tizenhét kiadást és több utánnyomást ért meg. Makkai Sándor így ír a Magyar irodalomtörténet előszavában a pályamű értékeiről: „Az Erdélyi Helikon, mint írói közösség és az Erdélyi Szépmíves Céh mint kiadó, ünnepi érzéssel bocsájtja útjára Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetét. Úgy érezzük, hogy ez a mű mindannál fogva, amit létrehozásában az erdélyi pályadíj, az erdélyi célkitűzés, az erdélyi íróközösség és kiadó tett, a mi szolgálatunk a magyar szellemi életnek; amit írója alkotott, az önértékén túl maradandó bizonyosságtétel a magyar szellem örökkévaló egysége mellett.” A sikeresen teljesített pályázati feltételek között említi továbbá a következőt: „Tegye jóvá a mű azokat az igazságtalanságokat, melyeket az irodalom és a haladás ellenségei egyes írók, művek, irodalmi mozgalmak ellen elkövettek.”

Magyar irodalomtörténet, Cluj-Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1934. – Törzsgyűjtemény 

Az 1930-as években írt esszéinek tárgya az angolszász irodalom és regényelmélet. A Hétköznapok és csodák című könyve (1936) a kortárs nyugati próza kísérleteit foglalja össze: a korabeli angol, amerikai, német, francia stb. regény egészét mutatja be. Munkája előkészítése, megalapozása volt a nagy összefoglalás, A világirodalom története (1941) a példaképének tekintett Babits Mihály Az európai irodalom története című könyvére válaszoló nagy összegezés. E műve mind a mai napig a legkedveltebb kalauz ebben a műfajban. Tizennégy kiadást és több utánnyomást ért meg napjainkig. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek országhatárokon és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik és irányítják egymást. Gondolatmenete stílusok és történelmi korszakok egységeire épül.

A Pendragon-legenda, Budapest, Franklin, [1934]. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Az 1930-as évek szépírói termésének nagy részében, hosszabb lélegzetű szépprózai műveiben (A Pendragon legenda, 1934; Utas és holdvilág, 1937) eltűnnek a pályakezdő évek (1921–1923) novelláira jellemző látványos történelmi ihletések, s helyükre mindinkább a „csodák”, a misztikus borzongások lépnek.

A Pendragon legenda (1934) a detektívregény, és a detektívregény karikatúrája, a kísértethistória, és a rózsakeresztesekről szóló esszéregény ötvözete. Az életidegen, kizárólag a tudományában magát otthon érző filosz gondolkodásmódjának egyszerre szeretetteljes és ironikus rajza. Az elfojtott legbelsőbb rejtelmekhez vezető utazásélmény a motívuma az Utas és holdvilág című regényének. Az Utas és holdvilág (1937) mélylélektani regény, az útirajz, a Cocteau-féle nemzedéki kultuszkönyv és a századforduló művészregényének egymásba játszása, ugyanakkor részben a mélylélektani regény persziflázsa is. Hőse a konszolidált, polgári felnőtt létből dezertál vissza gyermekkorának dekadens emlékeihez. Az Utas és holdvilág a felnőtté válástól rettegő kamasz lélek érzelmes és szellemes dokumentuma.

„De beszéljünk Ulpius Tamásról. Egy nap leesett az első hó. Alig vártam, hogy vége legyen az iskolának, és bekapjam az extraebédet, rögtön rohantam fel a Várba. A hó különösen nagy passzió volt nekem, és az, hogy hóban a városrészek egészen mások, olyannyira, hogy el is lehet tévedni az ismerős utcák közt. Sokáig csavarogtam, azután kimentem a Bástyasétányra, és bámultam a budai hegyek felé. Egyszerre megint megnyílt mellettem a föld. Az örvény ezúttal annál plauzibilisabb volt, mert csakugyan magaslaton álltam. Minthogy akkor már többször találkoztam az örvénnyel, nem voltam annyira megrémülve, sőt bizonyos flegmával vártam, hogy majd már újra összenő a föld, és az örvény eltűnik. Így vártam egy ideig, nem tudnám megmondani, meddig, mert ilyenkor éppúgy elhagyja az embert az időérzéke, mint álmában vagy szeretkezés közben. De annyi bizonyos, hogy ez az örvény sokkal tovább tartott, mint az előzők. Már besötétedett, és még mindig örvény volt. Ez a mai örvény nagyon makacs, gondoltam. És akkor rémülten vettem észre, hogy az örvény növekszik, hogy már csak mintegy tíz centiméter választ el a szélétől, és az örvény lassan-lassan közeledik a lábam felé. Még néhány perc, és végem, lezuhanok. Görcsösen belekapaszkodtam a korlátba.”

Szerb Antal: Utas és holdvilág (részlet), Populart füzetek. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Budapesti kalauz Marslakók számára; Kolozsváry Sándor rajzaival, Budapest, Löbl D. Ny., 1935. Címlap. – Törzsgyűjtemény

Műfajt termet a Budapesti kalauz Marslakók számára (1935) című rendhagyó útikönyvével, melyben a főváros személyes hangú kulturális vízióját nyújtja versidézetekkel, irodalomtörténeti utalásokkal, az egészet a rá jellemző szellemes-ironikus megjegyzéssekkel fűszerezve.

„Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az ujságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, éppolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásrahajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem.”

Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára (részlet). [Ill.] Kolozsváry Sándor. Bp. 1935, Löbl ny. (Hasonmás kiad.), Budapest, Officina Nova, 1991. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az 1930-as évek végén kapcsolatba került a Vajda János Társasággal, irodalmi előadásokat tartott a Magyar Rádióban. A Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet, az Új Idők még közölte írásait. 1941 utáni kisebb esszéi (Goethe, Hölderlin, Gogol) mellett kortárs magyar írók, költők (Rónay György, Fodor József, Kassák Lajos, Örkény István stb.) műveiről írt kritikákat. Ekkortól kezdve azonban alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, 1942-ben Magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt.

1943-ban, majd 1944 júniusában behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan a balfi munkatáborba vitték. Ott halt meg, embertelen körülmények között. Barátai, a nem sokkal később szintén a holocaust áldozataivá váló Halász Gábor és Sárközi György Weöres Sándorhoz Balfról 1945. január 31-én írt levelükben ezekkel a szavakkal tanúskodnak Szerb Antal haláláról: „Sáncmunkára vagyok beosztva Balfon (Sopron mellett), otthontól és minden utánpótlástól elzárva. Velem volt Szerb Tóni is, de sajnos csak volt; tegnapelőtt temettük el.” (A könyvtárunk Kézirattárában őrzött levél teljes terjedelmében itt olvasható.

„Azt hiszem, délibábos elgondolás volt ez, de hát mi reménykedtünk. A nyüzsgés alkalmas volt arra, hogy üldözöttek, szökevények megbújhassanak benne. Mi úgy kerültünk a Margit körúti lakásba, hogy Lengyel Balázs, akkor karpaszományos szakaszvezető, egy sokszorosan és saját kezűleg átjavított szabadságos levéllel tartózkodott akkor már Pesten. Egyrészről evvel óvatosan kellett élni, lehetőleg nem a saját lakcímén, másrészt, és ez volt a fontosabb, mi akkor már megállapodtunk Szerb Antallal, hogy amikor ő elhagyja munkaszolgálatos kötelékét, hozzánk fog költözni. Ehhez kellett a lakás. Már készen voltak a hamis papírjai. A kérdés az volt, hogy mikor hagyja ott azt a bizonyos köteléket; ettől bizony sok függött. […] Azon a novemberi délelőttön, a munkaszolgálatos karszalag nélkül (amit letettek), látva, hogy milyen örömmel fogadjuk őket, meg a mi fiatalos bizakodásunktól egy kicsit fölpezsdülve, mondhatni, szinte vidámak voltak. Amikor elbúcsúztunk tőlük, frissen futottak le a lépcsőn. Egy magasabb sovány (Halász Gábor), egy kisebb sovány (Szerb Antal) dübörgött le ott a bakancsában; pulóverükben, rövid kabátjukban olyanok voltak, mint a kocsikísérők, mint egy teherautó ebédszünetes személyzete. Akkor láttam őket utoljára.”

Nemes Nagy Ágnes: Két történet (részlet). In. Uő.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II., Budapest, Magvető, 1992, – Digitális Irodalmi Akadémia 

M.J.

A magyar kultúra napján Cseh Tamás dalszerzőre, előadóművészre is emlékezünk.

2006 júniusában az Országos Széchényi Könyvtár Múzeumok Éjszakája programján Cseh Tamás nagy sikerű koncertet adott „Történelem dalokban” címmel, amely az énekes utolsó önálló, teljes koncertje volt.

A filmrészletben a hetvenes évek elején született „Petőfi halála” című dalt adja elő.

Cseh Tamás – Bereményi Géza

Petőfi halála

Fehér zubbonyban,
sötét nadrágban az úton futok,
hátam mögött,
vive la république – két ló dobog.
A hátam mögött
vashegyek futó célra hajlanak,
dzsidája végét
kengyelbe akasztja a két lovas.
Most... szembefordulni...
Vive la... szembefordulni...

Fehér zubbonyban – utolsó ruhám -
kengyelbe akasztott dzsidák előtt
– vive la république –
szembe velem – vive... – lovak dobognak
és senki sem...

Nem, ne, csak így ne!
Hogy nem látja senki, nem így akarom!
Szembefordulni...
Nem látnak, nem tudják... csak dobogás...
Hisz nem is látják,
senki sem látja, hogy szembefordulok!
Így szúrnak belém
 – vive la république – így szúrnak belém.
Senki... lovak dobognak...
Nem, ne így legyen – vive la...

A felvételt és az összeállítást a Történeti Interjúk Tára munkatársai készítették

1823. január 22-én csekei birtokán Kölcsey Ferenc befejezte a Hymnus a’ Magyar nép’ zivataros századaiból című költeményét. Ennek emlékére 26 évvel ezelőtt, 1989-ben született meg a döntés arról, hogy január 22-ét A magyar kultúra napjának nyilvánítsák.

Idén ünnepeljük Kölcsey Ferenc (1790-1838) születésének 225. évfordulóját.

Válogatás korábbi éveink blogbejegyzéseiből:

Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból. – autográf kézirat – Quart. Hung. 2832

Kölcsey verse hosszú utat járt be addig, amíg hivatalosan is nemzeti „imánkká” vált.

A Hymnustól a Himnuszig – egy legitimáció története 

- A kézirat olyan, mintha valami megégette volna. Mi történhetett?
- Nem klasszikus égésről van szó. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére. Magának az írásképnek szerencsére semmi baja nem lett. Nem Kölcsey tintája okozhatta a bajt, hanem valamikor ezt a két kéziratlapot véletlenül savas tintával önthették le. Feltehetően ezt a két lapot, mint „ereklyét” kiemelhették belőle, talán megmutatni barátoknak, illusztris vendégeknek, és ekkor véletlenül ömölhetett rá tinta. Fizikailag a jelenség pontosan ugyanúgy néz ki, mintha a papír megégett volna. A kéziratcsomag többi része nem sérült. 

Nemzeti Himnuszunk kalandos útja

A Himnusz eredetiben - A Magyar Kultúra Napja 2011

A legfőbb közösségi értéket így fogalmazza meg Emléklapra című epigrammája: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” 

Anton Einsle: Kölcsey Ferenc portréja. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.), 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A haza minden előtt” – Kölcsey Ferenc születésnapja – 1790