2013. október 31-én lesz 20 éve, hogy a Szabad Európa Rádió utoljára közvetített magyar nyelven. Ezen a napon a Történeti Interjúk Tára felidézi a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának történetét – a kezdeteket, az ötvenes évek hidegháborús időszakát és a magyar forradalmat, illetve a 80-as éveket, a rendszerváltozást és az 1993. október 31-i búcsút.

Megnyitó: 15 órakor.
Beszédet mond Szemerei Péter, könyvtárunk megbízott főigazgatója, Balogh László, a Közszolgálati Alapítvány kuratóriumi elnöke és Hanák Gábor történész, filmrendező. 

Részletet mutatunk abból a beszélgetésből, melyben Borbándi Gyula az 1956-os forradalom idején a müncheni Szabad Európa Rádió magyar osztályán történtekre emlékezik 2011-ben.

Borbándi Gyula író, történész, a rendszeres adások kezdetétől a Szabad Európa Rádió munkatársa, később helyettes igazgatója volt. Hanák Gábor történész, filmrendező „sokórás” életútinterjút készített vele az elmúlt évek során.

2013. október 31-én 9 órától 20 óráig a VIII. emeleten ingyenes napijeggyel látogatható a rendezvény.

Részletes program:

Egész nap folyamatos vetítés a Történeti Interjúk Tára Szabad Európa gyűjteményében található mozgóképes dokumentumokból. 

Esőjegy – Halász Péter-portré

Egykori rádiósok a képernyőn:

László László – interjúrészlet
András Károly – interjúrészlet
Ekecs Géza – interjúrészlet
Borbándi Gyula – interjúrészlet
Thassy Jenő – interjúrészlet
Deák István – interjúrészlet
Molnár József – interjúrészlet

Demonstrációs monitorokon fénykép-, mozgókép- és hanginstallációkat láthatnak, hallhatnak. 

A Rádió műsorából:

1993. október 31. – Búcsúműsor
1956. október 31. – 57 évvel ezelőtt: a forradalom kilencedik napja percről percre
Tinédzserparti – összeállítás Cseke László műsorából 
Üznetek – 1956
Műsorszignálok

Valamint az ötvenes és hatvanas években a Rádióról készült mozgóképes dokumentumok, filmrészletek vetítése. 

A vetítésekkel párhuzamosan munkatársaink a Szabad Európa Rádió 1956-os gyűjteményét és a több mint 4 évtizedes működés fennmaradt hangdokumentumaiból készített válogatást mutatják be. 

Dedikál: Skultéty Csaba és Büky Barna, a Szabad Európa Rádió munkatársai

Krúdy Gyula születésnapja – 1878 

A magyar irodalom egyik legtermékenyebb alkotója, aki pályája során egyaránt megélt páratlan sikereket és teljes elfeledettséget is, több mint 60 regényt, csaknem 3000 elbeszélést, több száz ifjúsági elbeszélést, ezernél több cikket, karcolatot (melyeknek egy része a mai napig lappang különféle lapokban) és négy színművet írt. Évente 2–3, sőt pályája csúcsán 7–8 kötettel jelentkezett; szinte naponta jelentek meg írásai.

Írásművészete magányos jelenség a 20. századi irodalmunkban. Ennek alapját elsősorban az impresszionista hangulatfestésben és jellemformálásban megmutatkozó sajátosan „krúdys” hangulat és stílusjegyek adják. A Nyíregyházán született író műveinek hangulatvilágát a nyírségi táj éppúgy meghatározza, mint a szepességi vidék vagy a századfordulós Budapest városnegyedei, köztük a Józsefváros, a Teréz templom környéke, a Belváros, a Margitsziget és Óbuda. Írói és publicisztikai tevékenységét még gimnazista korában elkezdte – első novellája tizenöt éves korában jelent meg –, és már tizenhét évesen főmunkatársú újságíróként kereste kenyerét. Ady Endréhez hasonlóan Debrecenben indult, majd Nagyváradon folytatódott újságírói pályája. 1897-ben költözött a fővárosba, ahol szintén újságíróként dolgozott. Első, még saját hangját kereső írói korszakában még a mikszáthi örökség jegyében születtek meg művei. 1908–10 táján témaválasztása megváltozott, stílusa átformálódott. Az igazi Krúdy végül Szindbád alakjának megalkotásával együtt született meg (Szindbád ifjúsága, 1911 és Szindbád utazásai 1912), a közönségsikert viszont csak A vörös postakocsi (1913) hozta meg az író számára, s e regényének fogadtatása nyomán ébredt érdeklődés korábbi művei iránt is. A tízes évek fordulóján, pályájának egyik legtermékenyebb időszakában sorra jelentek meg jelentős regényei, többek között a Napraforgó (1918), az N. N. (1922), az Asszonyságok díja (1919) és a Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban (1921). A húszas évek derekától művészetében erős, új hajtás fejlődött: az álom és valóság határán mozgó ábrázolást közvetlenebb, világosabban realista színezetű hang váltotta föl, amely a mindennapi események rendkívül részletező föltárásában nyilvánult meg (Boldogult úrfikoromban, 1930; Az élet álom, 1931). Ennek az új hatásnak teljes kivirágzását azonban nem érte meg. Budapesten hunyt el 1933. május 12-én.

Műveinek kritikai kiadása folyamatban van: Krúdy Gyula összegyűjtött művei, sorozatszerkesztők: Bezeczky Gábor és Kelecsényi László, Pozsony, Kalligram, 2005– 

Major Henrik karikatúrája Krúdy Gyuláról. In. Major Henrik panoptikuma. Írók és hírlapírók karrikaturái, Békéscsaba, Tevan Kiadó 1913. (A facsimile kiadás alapján: Budapest, Tevan Alapítvány, 2007.) 

„– Milyen sültet lehetne enni? – kérdezte most a vendég, és a félretett étlapot kezébe vette. – Hm, látom, hogy kacsapecsenye van! De hát azt eleget eszem otthon…
– Igen, kacsa vörös káposztával – ismételte szórakozottan a kis pincér.
A vendég egy pillantást vetett a fogpiszkálótartóra, aztán megvetéssel tolta el magától. Vékony, modern fogpiszkálók voltak abban. A mellénye felső zsebébe nyúlt, és onnan egy hatalmas, keményfából való fogpiszkálót vont elő. És nagyszerű fogai közé döfte, amely fogak elegendők volnának egy szép címeres fehér ökör elfogyasztásához. A vendég a fogpiszkálón át beszélt:
– Tudja, Vendelin fiam, amikor én Pestre jövök, rendszerint valami vadat szeretek ebédelni, mert otthon a mi falusi szakácsnőink nem tudják úgy elkészíteni a vadat, mint ezek a pesti férfiszakácsok. A régi Lippert-féle vendéglőben készítették legjobban a vadpecsenyét, az öreg Lippert maga is nagy vadász volt, főlövészmester volt a budai lövészegyletben. Én ezt tudtam, és odajártam nyulat enni.
A kis pincér tanakodva nézte a vendéggel együtt az étlapot. A vendég a mutatóujjával, mint az iskolás gyerekek; kísérte az étlap mondanivalóit.
– Látom, itt van fácán gesztenyével. Csak az a kérdés, hogy milyen gesztenyével van töltve: olasz gesztenyével vagy magyarral?
– Fácán gesztenyével – ismételte a kis pincér.
– Nohát, ha nincs valamely különösebb hibája annak a madárnak, akkor jöhet – döntött végre a vendég, és az étlapot félretette, mint egy kiolvasott könyvet.”

Krúdy Gyula: Isten veletek, ti boldog Vendelinek! Részlet. In. Uő.: Boldogult úrfikoromban és más elbeszélések, szöveggond., magyarázatok, utószó: Stauder Mária, Budapest, Unikornis, (A magyar próza klasszikusai, 31.), 1996. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krúdy Gyula: A gyomor örömei (a novella első oldalának részlete; autográf kézirat) –Kézirattár: Analekta 3460

„Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt körülbelül huszonöt esztendővel kisdiák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcertáncos a városka tánciskolájában. A mohos zsindelytetők alatt, ahol az algimnázium meghúzódott, Szindbád semmiféle nevezetes emléket nem hagyott maga után, a névaláíráson kívül a torony falán; ellenben a tánciskolában, táncos lányok és fiúk között, Szindbád emléke sokáig kedves emlékezetben maradott, amint a következőkből majd minden kiderül. Szindbád – akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az ezeregyéjszaka tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból – megnövekedett, széles vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy elmegy megkeresni ifjúkori emlékeit.
Vonatra ült, éjjel-nappal utazott vasúti kocsiban, végül szánon, melyet három ló vont, mert hiszen nem messzire volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek a lovak szerszámján, amint az öles hóval borított országúton, a széles fennsíkon Szindbáddal nyargaltak.”

Krúdy Gyula: Szindbád, a hajós. Első utazása. Részlet. In. Uő.: Szindbád, Budapest, Magyar Helikon, 1973. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága című regényének Falus Elek által készített borítója. (Budapest, Nyugat, 1912.) – Törzsgyűjtemény 

„Szilvia egy másodpercig hallgatva nézett a barátnőjére. Egy kakukkos óra ketyegett a szobában igen hangosan. Az óra elkísérte őket mindenfelé vándorlásukban. Éjjel megszokták a ketyegését, és ó, hányszor tapadt reá reménykedve a szemük, csak még tíz percig lehetne lustálkodni az ágyban a reggeli próba előtt. Az óra hörgő köhögéssel jutott el kis állomásaira, a negyedórákra. A XII-es számnál azonban kakukk ugrott ki a kis ajtón, és tempósan billentett, szalutált a hölgyeknek, mint valamely kis állomásfőnök a végtelen élet egyik apró stációján. Színházba kellett menni, és a ruháskosarat, benne az illatos holmikkal, fehér, üde kendővel letakarva, a cselédlány a színházhoz vitte. A havas utcákra már leereszkedett a kékes alkonyat, a híd alatt még acélszürke volt a jég, s a fiúk félkorcsolyáikon olyan gyorsan igyekeztek előre meg körbe, mintha rettegnének a magas part hórongyokkal borított cserjéi mögött bujdosó holdvilágtól. Nagy, beépítetlen mező közepén állott a kisvárosi színház, egyik helyen itt tán még farkas is járt a nagy hidegekben. A másik városkában viszont a városi Vigadó egyik részét foglalta el a színház, és a színésznők ruhakosaras cselédkéikkel a keskeny korzón siettek végig. A sarkon gesztenyét sütöttek esernyő alatt, s a fedél megemelésénél sültgesztenye-szaga lett a keskeny utcának, hol a könyvkereskedő gyönyörű angol naptárakat akasztott ki, amelyeket az egész város megbámult. Piros frakkban kergették a rókát, máshol Dickens úr regényhősei utaztak postakocsin a hónapok címtáblájában, a nagy étvágyú Pickwick urat mindenki felismerhette szárnyas frakkjában, továbbá Weller urat, s a fogadó a Györgyhöz volt címezve. Míg az ékszerész kék bársonyba ágyalt gyémántjai mellett közömbösen haladtak el színésznőink, s a virágkereskedés virágzó pálmájára is csupán rejtett pillantást vetettek, a könyvkereskedőnél megállottak. A levéldobozokon Mylady ugratott sövényt, vagy egy régi skóciai kastélyon lengette a szél Mylord családi színeit. Egyszer egy varjakkal megrakott, őszi erdő díszlett a levéldobozon.”

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. Részlet. In. Uő.: A vörös postakocsi; Őszi utazások a vörös postakocsin, Budapest, Unikornis, (A magyar próza klasszikusai 3.) [1993] – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regénye első kiadásának borítója. (Budapest, Singer és Wolfner kiadása, 1912.) – Törzsgyűjtemény 

„Az ebédlőben, ahol amúgy is életunt öregemberek és a régi Margitszigetről ábrándozó asszonyságok üldögéltek, akik a jelenből, betegségből, testi zaklatásokból ebbe a szállodába költöztek, mert azt hitték, hogy a vörös bajszú, csőnadrágos, kifényesedett szárnyaskabátú hotelportás mindenféle bajt el tud hárítani a szálloda lakóiról – mondom, az éppen jelenlevő vendégek nagy érdeklődéssel kezdték figyelni, amint Podolini Lajos fontoskodva tologatta a székeket, márványasztalokat eddigi helyükből, mintha valamely műkedvelő előadáshoz készülődne. A végén talán még cigánykereket is hány az ádámcsutkás fiatalember? De nem, Podolini komolyan, lehetőleg mérsékelt hosszúságú léptekkel lemérte a távolságokat a szabaddá tett térségen, és megszólalt:
– Tíz lépés hosszában és öt lépés szélességében: ennyi lehetett a terjedelme Faykis bodegájának! – mondá most olyan mély hangon, mint valamely nagybőgő, amelynek húrjai a viszontagságok folytán megereszkedtek.”

Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban. Részlet. In. Uő.: Boldogult úrfikoromban és más elbeszélések, szöveggond., magyarázatok, utószó: Stauder Mária, Budapest, Unikornis, (A magyar próza klasszikusai, 31.), 1996. 

Krúdy Gyula bejelentőlapja margitszigeti kastélybeli lakásáról – Kézirattár: Analekta 3452. 

„Vándorol a nagy szomjazó az évszakok hajóján, hétrétű szivárványon, lángpalotában. Hajózik a szerelem harmatán, kínok tuskóin át a végleges télbe. És csak árnya zuhan vissza a csókok és borok poharára. Szindbád havazik.
S mert a nagy szomjazók nagy szenvedők is: eljő a másnap, a megtestesült utálkozás, a bűntudat hóhéri csigasora. Eljő Búcsú bácsi feketén, atyamestere a vezeklésnek. De minden vezeklés elfajul pihenéssé. És a harmadnap: megújulás, csokornyakkendősen, violaszín mellényben a férfi föltámadása. Hajó lesz a koporsó, kitépi magát a siratók görcseiből. Megállj, a csókok és borok nem lehetnek mind a tiéd! Rikolt penésztorkával az arany középszer. De törekszünk, hogy a miénk legyen! Férfiasabb válasz nincs.”

Nagy László: Szindbád. Krúdy Gyula emlékének. Részlet. In. Uő.: Adok nektek aranyvesszőt. Összegyűjtött prózai írások. Válogatta és szerkesztette: Kiss Ferenc, Budapest, Magvető, 1979. – Törzsgyűjtemény, Szabadpolcos állomány 

Krúdy Gyula művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A Krúdy Gyula (Digitális) Alapítvány honlapja 

M. J.

 „1554. lett Balassa Bálint 20. octobris, 9. órakor délelőtt, szombat napon, Zólyomba.” – Balassi Bálint születésének pontos dátumát és helyét unokabátyjának a családi Bibliába írt feljegyzése őrizte meg. Balassi hetes számú énekében utal a jövendölésre, mely szerint Venus uralma alá rendelve, a szerelemnek van a legnagyobb szerepe életében.

„Mondják jövendölők bizonnyal énnékem,
Hogy születésemben Venus megkért éngem,
Arra, hogy csak magának szolgáltasson vélem.

Olyha, mintha hinném enmagam is ez szót,
Mert látom, hogy Venus kíván nékem sok jót,
Szerelmimben mert gyakran hoz énnékem hasznot.

Reám eleitől fogva gondot viselt,
Mint fogadott fiát, erkölcsemben kedvelt,
Látván természetemet, jól magához nevelt.”

Balassi Bálint: Hetedik. Morgai Kata nevére, az „fejemet nincsen már” nótájára, részlet – In: Balassi Bálint verseinek hálózati kritikai kiadása 

Magyar festő: Balassi Bálint arcképe, 17. század második fele, Keresztény Múzeum, Esztergom (fotó: Mudrák Attila) – In: Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526–1699); elektronikus dokumentum; Encyclopaedia Humana Hungarica, 5., – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A protestáns főnemesi családba született első magyar nyelven verselő világirodalmi nagyság, korának egyik legszélesebb látókörű embere volt. Értett horvátul, latinul, lengyelül, németül, olaszul, románul, szlovákul és törökül is. Tudása, műveltsége verseinek formavilágában is, s a Balassi-versek kötetkompozíciójában is tükröződik. A költő átfogó életrajza és pályaképe.

„Csókolván ez minap az én szép szeretőmet,
Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,
Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém,
lelkem után szívemet.

Ki sok járás után lelkemet megtalálá,
Mert szerelmesemnek ajaki között látá;
Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,
lelkemnél ott marada.

Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül,
Ki mindkettő nékem szép szeretőm száján ül,
Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok,
majd elválom éltemtűl.”

Tizenhetedik. Kiben annak ádja okát, hogy él, noha a lélek a szerelmeséhez elszökött tőle, részlet  – In: Balassi Bálint összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Balassi versei – a kutatás jelenlegi állása szerint – nem jelentek meg nyomtatásban a költő életében. Művei – kivéve vallásos tárgyú verseit – kéziratos másolatban maradtak ránk egy összemásolt versgyűjteményben, az ún. Balassa-kódexben (1655 körül). A Balassa-kódex 1874-ben vált ismertté, amikor előkerült a Radvánszky-család könyvtárából. A Balassa-kódex kézirattárunk állományában található.

A Balassi-kódex egy lapja. A facsimile szövegét közzéteszi Kőszeghy Péter, Budapest, Balassi Kiadó, 1994, 127. oldal. – In: Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526–1699); elektronikus dokumentum; Encyclopaedia Humana Hungarica, 5., – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kódex és a fenti kéziratlapon látható vers szövege (Hetuen őtodik: Valedicit Patrić…) betűhű átírásban itt olvasható. 

A költő istenes versei már a szerző halála után megjelentek nyomtatásban. Balassit sokáig csak mint istenes versek szerzőjét ismerték olvasói.

„Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!”

Harmincharmadik. Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott, részlet – In: Balassi Bálint összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

2004-ben, a Balassi-évben a költő születése 450., halála 410. évfordulója alkalmából készült el róla szóló multimédiás tartalomszolgáltatásunk.

A Balassi-honlap egyik különlegessége, hogy lapjain 58 esetben „meg is szólalnak” a versek. A versek versmondók – Lázár Csaba és Szabó András – előadásában és a legkülönfélébb zenei feldolgozásokban is meghallgathatók Csörsz Rumen István, Huzella Péter, L. Kecskés András, Kobzos Kiss Tamás és a Misztrál együttes felvételein. A szolgáltatásban megtalálható a Balassi ihlette versek tárlata is, amelyben harminc költeménye olvasható.

„Drága szép aranyhalacskám,
tarka tollú madaracskám,
erdőm legszebb őzikéje!
Forró sóhajtozásomat,
nagytüzű lángolásomat
tested semmiképp se félje;
esdeklő kérlelésemet,
kérlelő esdeklésemet
lelked ugyan ne ítélje!

Ne tartsd bűnnek, ami nem bűn:
szakíts bátran a szívemből,
szelj nyugodtan kenyeremből! […] ”

Jékely Zoltán: Balassi módjára (részlet)  – Balassi Bálint Virtuális Kiállítás

–s–

Lukács evangélista és a magyar festészet napja

A kalendáriumban október 18. Szent Lukács evangélista napja, Lukács-névnap. A harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei szerzőjéről, Lukácsról igen keveset tudunk. Pál egyik levele szerint orvos volt, („…Lukács, a kedves orvos…” – Kol 4,14), aki megtérése után elkísérte Pált néhány térítő útján. A bibliai szövegek tanúsága szerint Lukács jól ismerte Antiochiát, a kereszténység egyik bölcsőjét, így valószínű, hogy antiochiai születésű volt. Pál egyik leveléből tudjuk, hogy fogságában Lukács ott van mellette, még közvetlenül a vértanúsága előtt is: „Démász elhagyott a világ kedvéért és Tesszalonikába ment, Krescensz Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Csak Lukács van velem” (2Tim 4,11). A hagyomány szerint Pál halála után Lukács Egyiptomban, Galliában és Dalmáciában hirdette az evangéliumot. Később, mint püspök, ő is vértanú lett, valószínűleg Patarában. Maradványait 357-ben vitték Konstantinápolyba, majd az ún. képromboló mozgalom elől Padovába menekítették a VIII. században.

„Lukács szír származású volt. Antiochiában született; mestersége szerint orvos, és némelyek azt tartják, hogy egyike az Úr hetvenkét tanítványának. Mivel azonban Jeromos azt mondja, hogy az apostolok, nem pedig az Úr tanítványa volt, s a Glossza is megjegyzi a Kivonulás könyvének 25. részénél, hogy ő maga nem hallgatta az Úr prédikációját, csak föltámadása után tért a hitre – így hát inkább azt kell tartanunk, hogy nem tartozott a hetvenkettő közé, noha egyesek ekképpen vélekedtek.”

Jacobus de Voragine: Szent Lukács evangélista [október 18.], részlet, fordította: Déri Balázs – In: Uő.: Legenda Aurea – Magyar Elektronikus Könyvtár

Lukács evangélista, I(n) iniciálé; a képen jól látható Lukács attribútuma, a szelíd ökör – In: Konrad Mörlin imakönyve, Augsburg, Cod. Lat., f 138v. (Kézirattár)

„Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.”

Szent Lukács evangéliuma, Lk. 1, 1–4. – Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az evangélium szövegét Lukács valószínűleg a Pál mellett gyűjtött anyagból állította össze. Mária életét, Jézus gyermekkorát Lukács mondja el a legrészletesebben, s csak nála szerepel Mária hálaéneke, az ún. Magnificat is, amely számos művészt ihletett meg az évszázadok során.

„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

Szent Lukács evangéliuma, Lk 1,46–55. – Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

Lukács evangélista – In: Anjou Legendárium. Sajtó alá rendezte: Levárdy Ferenc, Budapest, Magyar Helikon, 1973. XV. 78. (v. 44. v.) – Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437); elektronikus dokumentum; Encyclopaedia Humana Hungarica 2., – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Jászol a
bölcseje
fényekkel
úgy teli!

Állnak és
csodálják
feketén, –
s köztük két
hű tehén
leheli
a gyerek
csillogó
bőre tükrét.”

Radnóti Miklós: Lapszéli jegyzet Lukácshoz, részlet – Uő: Radnóti Miklós összes versei és versfordításai, a szöveget gond. és a jegyzeteket írta Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi, 1994 – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány

–––

„Mikor Jézus asztalhoz ül, már első szavával elárulja szeretetét: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát…« Az utolsó alkalom fölmenti minden további »halogatás« alól; többé nincs miért »türtőztetnie« magát. Végre bevallhatja örök vágyakozását, hogy velünk lehessen. S hozzáteszi: »…mielőtt szenvedek«. A kettő ugyanis egy. Minden szeretet tragikus; nincs szeretet tragédia nélkül. És Istennek még csak választása sincs, hogy elfogadja a szeretetet, vagy elutasítsa a tragédiát, mivel ő maga a szeretet.”

Pilinszky János: Lukács margójára (részlet) – In. Uő.: Publicisztikai írások, Budapest, Osiris, 1999, 975. o. – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány

Minthogy megtérése előtt Lukács művelt pogány orvos volt, később az orvosok, a kórházak és a (gyógy)fürdők védőszentje lett (vö.: Szent Lukács gyógyfürdő és kórház Budapesten). Egyes legendák Szent Lukácsot festőként is említik, aki Máriát is megörökítette. A római Santa Maria Maggiore templom kegyképét a hagyomány szerint Lukács evangélista festette. Egyesek szerint e kép másolata a lengyelországi Częstochowa szentképe, a Fekete Madonna, egy másik vélekedés szerint ez utóbbi kegykép is Lukács evangélista eredeti alkotása.

A częstochowai Fekete Madonna – Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása. A Lukács evangélistának tulajdonított mintegy 70 közül az egyik. – In: Udvarhelyi Nándor: A częstochowai pálos kolostor magyar emlékei, Budapest, Kairosz, 2010 – Törzsgyűjtemény

Talán azért tartja festőnek is Lukácsot az emlékezet, mivel az evangélisták közül ő festette a legérzékletesebb képet Máriáról és a gyermek Jézusról. Így vált később a festők védőszentjévé is. A XV. században, amikor a festők céheket alapítottak, megsokasodtak a Lukács-ábrázolások is, melyeknek témája: az evangélista épp a Madonnát festi. Egyik leghíresebb ezek közül Rogier van der Weyden (1400–1464) németalföldi festő képe, amely a bostoni múzeumban található.

2002 óta október 18. – civil kezdeményezésre – A magyar festészet napja; elsősorban a kortárs alkotók ünnepe. A kezdeményezés honlapja szerint tudatosan esett a választás a festők védőszentjének, Lukács evangélistának az ünnepére. Az elmúlt években „a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe” többnapossá vált. Az idén 300 művész kétezernél is több képe lesz látható országszerte, valamint csatlakoztak a kezdeményezéshez szlovéniai, székelyföldi és szlovákiai kiállítóhelyek is.

–s–

Deák Ferenc születésnapja – 1803

210 éve született Deák Ferenc liberális politikus, jogtudós, közíró, országgyűlési követ, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere. „A haza bölcse”. A Zala megyei Söjtörön született középnemesi családban, szüleit még kamaszkorában elveszítette. Iskoláit Keszthelyen, Pápán és Nagykanizsán végezte, majd a Győri Királyi Tudományakadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Zala megye jogszolgáltatásában végzett munkája során jártasságot szerzett a megyei jogi életben. 1833 és 1836 között – majd 1839–40-ben – a megye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán. A magyar alkotmány- és jogtörténet kiváló ismerőjeként szerzett hatalmas jogi tudása, taktikai érzéke és liberális elkötelezettsége révén hamarosan a reformellenzék egyik vezére lett; a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás, valamint a sajtó szabadságáért küzdött. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett. Politikai nézeteit tekintve Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. Nevéhez fűződik az Ellenzéki nyilatkozat (1847. június 5.) megszövegezése, mely a Bajza József szerkesztésében és a cenzúra beavatkozását megkerülendő Lipcsében kinyomtatott Ellenőr című politikai zsebkönyvben jelent meg.

Than Mór: Széchenyi és Deák kora, 1875. Szekkó mészfestékkel festve. A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőháza – A Száz Szép Kép című összeállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

„Csordultig áll a telt pohár
Somlyó arany nedvével,
Csordultig telve szívem is
Kedvemnek érzetével;
Kelyhem – s szivemnek fenekét
Ma még mindenki lássa –
Az áldomás, mit ma iszom,
Deáknak áldomása!”

Garay János Áldomás Deák Ferencre (Ápril 20-án 1845.) című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

Erkel Ferenc Deák Ferencnek ajánlotta Kölcsey Hymnusának megzenésítését. 1844. szeptember 10. körül jelent meg nyomtatásban a Himnusz kottája Wagner József zeneműkiadónál Pesten, mely lehetővé tette a mű országos terjedését. 1845. május 16-án Kolozsvárott Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály erdélyi útján az ünneplő közönség a Himnuszt énekelte. A Pesti Hírlap 1845. május 27-i tudósítása szerint „Több mint száz fáklya’ világánál a’ helybeli hangászkar” felvonulását követte „megdicsőült Kölcseynk hymnuszának a’ tisztelgő fiatalság általi eldallása”. Deák Ferenc „beszéde’ alapjául az eldalolt hymnusz’ azon szavait: megbűnhődte már e’ nép a’ multat ’s jövendőt” választja.

Deák az ajánlásért levélben fejezte ki köszönetét Erkelnek, melyben a zeneszerzőt „karnagy” megszólítással tüntette ki. Ettől az időtől ismeretes a magyar zenei szókincsben a „karnagy” szó.

Erkel Ferenc: A Himnusz kottájának címlapja, Deák Ferencnek szóló ajánlással. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1847/48-ban Deákot ismét országgyűlési követnek választották. Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobbkeze lett. Batthyányval együtt mondott le szeptemberben, de továbbra is részt vett a képviselőház munkájában. Ő is tagja volt annak a békeküldöttségnek, amelyet a magyar országgyűlés az év végén Windischgraetz osztrák fővezérhez küldött, és nem is engedték visszatérni a Debrecenbe menekült országgyűléshez, így kiszorult a politikai életből.

Deák Ferenc névaláírása. In. A magyar irodalomtörténet képekben. Összeáll. és magyarázó szöveggel ellátta: Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. – Digitális Képarchívum 

A szabadságharc leverése után kehidai birtokára vonult vissza. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter meghívta egy az igazságügyi reformok tárgyalása során megrendezett magánjogi kérdésekkel foglalkozó értekezletre, ami elől udvarias, de határozott hangú levélben kitért. Ezzel Deák lett a megszemélyesítője a passzív ellenállás politikájának. 1854-ben birtokát eladva Pestre költözött, és az „Angol királyné” szállóban bérelt lakást, amely rövidesen politikai és szellemi körének főhadiszállása lett. Nézetei szerint az együtt nem működés politikájának alkalmazásával ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani.

Rudolf Alt: Az Angol Királyné Pesten, Deák Ferenc lakóhelye. Az Angol Királyné vendéglő és vendégfogadó a pesti Duna-parton, az egykori Nagyhíd utca (ma: Deák Ferenc utca) torkolatában állt. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az irodalom kérdései iránt is érdeklődött. Vörösmartyhoz ifjúkorától fogva szoros barátság fűzte, a költő halálos ágyán őt kérte fel gyermekeinek gyámjául. Arany Jánossal, Kemény Zsigmonddal, Gyulai Pállal stb. is baráti viszonyba került, részben így alakult ki az ún. irodalmi Deák-párt.

„Alkudtál s mondtad: »nem kell, amit ti szerettek,
Vagy nem kell úgy, mint élni, szeretni szokás;
Munkabiró lelket kívánok, félni tudatlant,
S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí.
És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal
És áleszmékkel küzdeni síkra kelek.
Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerűlni lehetlen,
Régi baráttól is tűrni a néma döfést.
S amint kezdettem fiatalkori lelkesedéssel
Arról hálaimát mondani vég napomon.
Mindezekért a díj, amelyet elérni reményem:
Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.«”

Vörösmarty Mihály Deák Ferenc (1845) című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

1855-ben az Deákot a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, mellyel azonban Deák nem értett egyet. Az Októberi Diploma (1860) kiadását követően az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben a mérsékelt, ún. felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát: szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása érdekében. A felirati javaslat visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865-ben, amikor az udvarban is megérlelődött a kiegyezés készsége, a Pesti Naplóban, a korszak legtekintélyesebb és legrégebbi folyamatosan megjelenő sajtóorgánumában (az április 16-i számban) megjelent ún. húsvéti cikke, amelyben a Habsburg-házzal való jövőbeni kiegyezés gondolatát körvonalazta közvetlenül készítve elő a kiegyezési tárgyalásokat. A birodalom fenntartásának szempontját az ország függetlenségének megóvása elé helyezte, elfogadta a kül- és hadügy, valamint a pénzügyek közösségét.

Deák Ferenc húsvéti cikke a Pesti Naplóban. In. A magyar nemzet története. Szerkesztő: Szilágyi Sándor, 1898 és 1908, Budapest, Athenaeum, 1895. – Digitális Képarchívum 

1867-ben Kossuth Lajos Deáknak címezte a kiegyezést ellenző ún. Kassandra-levelet. Kossuth nem értett egyet a ’48-as eszmék, az állami függetlenség lényeges csorbulását jelentő had-, kül- és pénzügyek közösségével, annak ellenére sem, hogy a korlátlan abszolutizmus megszüntetése, a politikai viszonyok rendeződésének lehetősége a korábbinál biztosabb alapokat teremtett a kapitalista gazdaság további kibontakozása számára.

„Lassan-lassan fellebben a fátyol a béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. – Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!”

Kossuth Lajos: Deák Ferencnek. (Párizs. 1867. május 22.). Részlet. In. Deák Ferenc, Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Magvető, (Gondolkodó magyarok), 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák az 1867. febr. 17-én felállt új magyar kormányban nem vállalt szerepet, de gróf Andrássy Gyulát ő ajánlotta miniszterelnöknek.
A kiegyezést képviselőként védelmezte, annak pártja őt tekintette vezérének, tekintélye, befolyása is jelentős maradt, de nemsokára már kritikusan kellett szemlélnie a kétes pénzügyekkel összebonyolódó politikai életet. Mindinkább egyedül maradt őszintén liberális elveivel. Puritán egyénisége, ifjúkori liberális nézeteihez való ragaszkodása, logikus előadásmódja tiszteletet ébresztettek iránta. Kitüntetést, rangot nem fogadott el. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Az állam és az egyház szétválasztásának, a kötelező polgári házasság bevezetésének szükségességéről tartott 1873. jún. 23-i képviselőházi felszólalását követő tapsvihar utolsó nyilvános szereplését jutalmazta.

Porcelántál Deák Ferenc és az Andrássy-kormány tagjainak fotóival, 19. század második fele. Magyar Nemzeti Múzeum. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Ezelőtt harmincöt esztendővel őfelsége, a király legmagasabb trónbeszédében felszólítá az egybehívott magyar országgyűlést, hogy formulázza a nemzet kívánalmait, amelyek szerint Magyarország és Ausztria között az alkotmányos kiegyezés létrehozattassék.
Mindkét országban csak ideiglenes kormány volt, mely az adminisztrációt vezette olyan közegekkel, amilyeneket éppen elöl-utol talált. A magyar országgyűlésre volt bízva a kezdeményezés.
Az országgyűlés egy hatvanhét tagból álló bizottságot választott meg, melynek feladata volt az alkotmány alapszervezése.
Engemet is beválasztottak e bizottságba.
A bizottság üléséből ki volt zárva a nyilvánosság. A tagokon kívül senkinek sem volt szabad megjelenni a tanácskozóteremben, s azok becsületszóval köteleztettek a titoktartásra.
Mikor a helyeinket elfoglaltuk, én magam elé tettem egy nagy csomó papirost meg egy szál plajbászt. Deák Ferenc odaszólt hozzám:
– Mit akarsz azzal a sok papirossal?
– Jegyzeteket csinálni a mai tanácskozásról.
– Tudod jól, hogy az itt elmondandókról nem szabad semmit nyilvánosságra hozni. Felfogadtuk.
Én erre az egész gyülekezethez fordulva azt kérdezém, hogy meddig tart a felfogadás záró ideje? (Azt hittem, legfeljebb egy esztendő lesz.)
Deák azt mondta, hogy harminc esztendeig.
Nyáry könnyíteni akart, az mondta: legyen huszonöt esztendő. Apponyi György harmincöt esztendőt javasolt. Az ő javaslatát fogadta el a bizottság. Erre én azt mondtam:
Jól van, hát majd közölni fogom ezeket a lapomban – harmincöt esztendő múlva.”

Jókai Mór: A felszabadult felfogadás (1901) In. Uő.: A históriai tarokkparti (Más hátrahagyott írásokkal). Az utószót írta és sajtó alá rend.: Gángó Gábor, Budapest, Unikornis, (Jókai Mór munkái 78.), 1996. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. 1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte.

A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) mauzóleumában nyugszik.

„Nem vonult félre: osztozott velünk mindenben, ami közös volt; óvott, tanácsolt, biztatott, megmutatta a középutat az elkeseredés és elernyedés között; világítótornyunk volt a sötétségben. – Annyira ragaszkodott hazájához, hogy időn élte alkonyán kórszenvedéseinek enyhítése, élte napjainak szaporítása végett a gyógyászat bölcsei enyhébb éghajlat alá tanácsolák átköltözni, nem hajlott rá; itt akart meghalni a haza ege alatt, mely szenvedéseit megnehezíté, éltét rövidebbre szabta.
Pedig nem kötötte e hazához sem vagyon, sem hivatal, sem család; egyedül a hon tiszta szerelme.”

Jókai Mór: Deák Ferenc temetése előtt. In. Életemből. (Igaz történetek, örök emlékek, humor, útleírás). Az utószót írta és sajtó alá rend.: Gángó Gábor, Budapest, Unikornis, (Jókai Mór munkái, 95., 96.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák Ferenc művei és Deák Ferencre vonatkozó szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Hernádi László Mihály: Deák Ferenc bibliográfia, 1817–1990   
Deák Ferencz beszédei. Összegyűjtötte: Kónyi Manó, Budapest, Franklin-Társulat, 1886.  
Deák Ferenc munkáiból. Sajtó alá rendezte és bev. ellátta: Wlassics Gyula, Budapest, Franklin, (Magyar Remekírók), 1906.  
Deák Ferenc, Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Magvető, (Gondolkodó magyarok), 1981. 

M. J.

Teréz nap. – Eredendően Avilai Szent Teréz vagy Nagy Szent Teréz (1515–1582) ünnepe. Szent Teréz a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom kiemelkedő alkotója, akit VI. Pál pápa 1970-ben egyházdoktorrá nyilvánított. 

,,…nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni” – írja Szent Teréz, aki – többek között – megreformálta a sarutlan karmelita rendet; valamint a sokszor vele ellenséges világban – s rendszerint drámai körülmények között – tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan karmeliták számára. Könyveiben – Az Úr irgalmasságának könyve (önéletrajz), A tökéletesség útja, A belső várkastély, Az alapítások könyve – misztikus magasságokban járó lírával hagyta ránk tanítását, óriási hatást gyakorolva mind a misztikára, mind a világi irodalomra és általában a művészetekre.

A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg a Szent Terézhez fűződő egyik legnevesebb alkotás, Bernini híres barokk szobra a római Sancta Maria Vittoria templomban. Terézt rendszerint karmelita rendi apácaruhában ábrázolják, mellében egy nyíllal, a Jézus nevével (IHS) feliratozott szívvel, valamit egy vadgalambbal, máskor könyvvel és tollal a kezében.

„Belső imádságom módszere a következő volt. Mivel arra képtelen voltam, hogy az értelmemmel elmélkedjem, igyekeztem elképzelni Krisztus Urunkat saját bensőmben. Különösen az olyan jelenetek voltak reám, azt hiszem, a legjobb hatással, amikor ő leginkább el volt hagyatva. Úgy gondoltam, hogy nem lévén senkije, a szenvedések súlya alatt, mint afféle szorongatott ember nem utasíthatja vissza részvétemet. Ilyenféle naivság sok volt bennem. Különösen jól éreztem magamat vele, mikor a kertben imádkozott. Néztem azt a verejtéket és szomorúságot, amely ott elfogta Őt, s szerettem volna letörülni azt a fájdalmas verejtéket, de emlékszem, hogy sohasem merészeltem megtenni, mert visszatartott súlyos bűneimnek tudata.”

Avilai Szent Teréz: Önéletrajz, 9. fejezet, részlet, – fordította, a jegyzeteket és az előszót írta Sajó Tamás és Templom Kata, Budapest, Jel Kiadó, 2012. (Törzsgyűjtemény) 

 Bernini Szent Teréz elragadtatása – In: Kétfejű sas: A Habsburg-uralom Magyarországon (1699–1790), elektronikus dokumentum, Encyclopaedia Humana Hungarica, 6., Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Kápolna-üregben, félre
állítva, hogy sose érje
kinti fény meg benti csillár
csillagképe, s mit az oltár
bocsát hívei felé,
e Santa Maria della
Victoria templom cella-
kövén kélő kőlegenda
olyan, mintha orfeumban
nyílna intim szeparé,

s mert a függöny nincs behúzva,
nyilvános, felettébb furcsa
látvány, már szentségtöréssel
ér fel” […]

Ágh István: Szent Teréz extázisa, részlet – In. Uő.: A képzelet emléke. Versek, Budapest, Nap Kiadó, 2000. (Törzsgyűjtemény) 

Avilai Szent Teréz - szentkép 1945 előttről. Teréz kezében toll és könyv. (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

„Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem,
És kiszárad a lélek a sivatag terepen.
Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja?
Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva
Növekszik az alázat – különben elvész minden eredmény.”

Vas István: Avilai Teréz intelmeiből, részlet, (Ars poetica helyett) – In.: Uő.: Válogatott versei, Budapest, Unikornis, 1999. (Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány) 

–––

„Diotima azt ajánlja, hagyjuk magunk mögött a szépség összes képmásait. Avilai Szent Teréz szerelmes egy jóságot megtestesítő halott férfi képmásába. Akár így, akár úgy, hátat fordítunk a testben való létnek. Ha senki emberfiának szépségére ügyet se vetünk, akkor érünk el a szerelem valóságába. Ha kizárólag egy isten egyetlen halott fiának jóságába vagyunk szerelmesek, akkor érünk el a szeretet valóságába.”

Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről, részlet, Pécs, Jelenkor, 2000. (Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány) 

A kerektemplom. A sarutlan karmeliták győri temploma, a Bécsi kapu téren (Digitális Képkönyvtár) 

Az idén látott napvilágot Csányi Vilmos új szépprózai munkája, amelyben Avilai Szent Teréz benső és külső útját és életművét sajátos kettős megközelítésben mutatja be.

„Pénteken nekem is sikerült! Igazán! A reggeli misén én nem imádkoztam a többiekkel, hanem arra koncentráltam, hogy lássam szenvedő Jézus Urunkat a kereszten. Jó sokáig egyáltalán nem ment, de amikor indultunk kifelé a mise után, csodálatos képet láttam, mintha ott lettem volna a kereszt alatt. Krisztus lehajtott fejjel függött a szegeken, csupa vér és izzadság borította meztelen testét, és olyan közel volt, hogy szinte megérinthettem volna, egy légy is mászkált rajta, de én csak elbűvölten néztem és magamban kértem, hogy tekintsen rám, lefele nézett nem rám, és egészen kicsit könnyezett. Soha nem érzett boldogságot éreztem, felé nyújtottam a kezem, hogy megérintsem, aztán elájultam.”

Csányi Vilmos: A tökéletesség illata, részlet, Budapest, Libri, 2013. (Törzsgyűjtemény) 

–s–

2013. október 31-én lesz 20 éve, hogy a Szabad Európa Rádió utoljára közvetített magyar nyelven. Ezen a napon a Történeti Interjúk Tára felidézi a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának történetét – a kezdeteket, az ötvenes évek hidegháborús időszakát és a magyar forradalmat, illetve a 80-as éveket, a rendszerváltozást és az 1993. október 31-i búcsút.

A Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsora az '59 májusában induló Tinédzserparti volt, amelyet Cseke László azaz Ekecs Géza szerkesztett. Ebben hallhatták először a magyar fiatalok a rock és a beat világsztárjait, Chuck Berryt, Elvist, Cliff Richardot, a Beatlest, vagy a Rolling Stonest.

A mikrofonnál Cseke László

Pár perces részletet mutatunk abból a Tinédzserparti-válogatásból, amelyet 2013 október 31-ére, a Szabad Európa Rádió napra állítunk össze. A rádióadást 1977 májusában sugározták, a Tinédzserparti „nagykorúvá válása” alkalmából.

„...Az erő a zene, egy új generáció lelkesedése, így született meg a Tinédzserparti András Károly (a SZER akkori helyettes vezetője) áldásával. Bede István (a magyar adás vezetője) is mondta – Öcsém, öcsém az amerikaiaknak nagyon tetszik, különösen a cím. –„Teenager party”, amerikai cím, de nem kellett lefordítani.” 

Szabad Európa Rádió napunk 2013. október 31-én 9 órától 20 óráig a VIII. emeletén ingyenes napijeggyel látogatható.

Tervezett program:

Egész nap folyamatos vetítés a Történeti Interjúk Tára Szabad Európa gyűjteményében található mozgóképes dokumentumokból.

László László a Szabad Európa Rádióról – portréfilm
Párhuzamos életrajzok – András Károly és Ekecs Géza a kezdetekről
Esőjegy – Halász Péter portré
Egy elmaradt mozielőadás emlékei – archív filmek és hangok 1956
Borbándi Gyula – interjúrészlet
Thassy Jenő – interjúrészlet
Deák István – interjúrészlet
Molnár József – interjúrészlet

Demonstrációs monitorokon fénykép-, mozgókép- és hanginstallációkat láthatnak, hallhatnak. 

A Rádió műsorából: 1993. október 31. – Búcsúműsor

1956. október 31. – 57 évvel ezelőtt a forradalom 9-dik napja percről percre

Tinédzserparti – összeállítás Cseke László műsorából

Az ötvenes és hatvanas években a Rádióról készült mozgóképes dokumentumok, filmrészletek vetítése. 

A vetítésekkel párhuzamosan munkatársaink a Szabad Európa Rádió 1956-os gyűjteményét és a több mint 4 évtizedes működés fennmaradt hangdokumentumaiból készített válogatást mutatják be. 

A rádió összegyűjtött szignáljai
– Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja –
Üdvözlet az egykori „szabadeurópás” munkatársaknak
Dedikál: Skultéty Csaba és Büky Barna, a Szabad Európa Rádió munkatársai
Emlékezik: Ramsay Győző, Elekes István

Az aradi vértanúk emléknapja – Gróf Batthyány Lajos kivégzésének napja – nemzeti gyásznap

1849. október 6-án az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost (szül. 1807), az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka és egy főtisztje szenvedett vértanúhalált Aradon. Dessewffy Arisztid tábornokot (szül. 1802), Kiss Ernő (szül. 1799) altábornagyot, Schweidel József tábornokot (szül. 1796) és Lázár Vilmos ezredest (szül. 1815) golyó általi halálra ítélték, Aulich Lajos (szül. 1793), Damjanich János (szül. 1804), Knezić Károly (szül. 1808), Láhner György (szül. 1795), Leiningen-Westerburg Károly (szül. 1819), Nagysándor József (szül. 1804), Poeltenberg Ernő (szül. 1808?), Török Ignác (szül. 1795) és Vécsey Károly (szül. 1807) tábornokokat pedig felakasztották.

Barabás Miklós: A 13 aradi vértanú. Litográfia. In. Encyclopaedia Humana Hungarica, 7. Haza és haladás: A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az aradi vértanúk sorában megemlékezünk a tizennegyedikként emlegetett és a börtönben megtébolyodott, majd elmebetegként meghalt Lenkey János tábornokról (1807–1850), valamint az 1849. augusztus 22-én felakasztott Ormai Norbert (szül. 1813) és az 1849. október 25-én agyonlőtt Kazinczy Lajos (szül. 1820) ezredesekről is.

Az 1849–1850-ben lefolyt véres megtorlásnak legalább 128 hazafi esett áldozatul – köztük Csány László, a Szemere-kormány közlekedési minisztere (szül. 1787) és Jeszenák János báró kormánybiztos (szül. 1800), akiket október 10-én, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói – Perényi Zsigmond báró, a felsőház elnöke (szül. 1783) és Szacsvay Imre (szül. 1818), a képviselőház jegyzője, akiket pedig október 24-én Pesten végeztek ki. Több százan kerültek börtönbe, több ezren álltak hosszabb-rövidebb ideig vizsgálat alatt, több tízezer volt honvédet soroztak be büntetésként a császári-királyi hadseregbe. Gyakorlatilag nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás. Számosan kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. A külföldre menekültek közül többeket szintén halálra ítélték, az ítéleteket szimbolikusan végre is hajtották – az elítéltek távollétében neveiket szegezték az akasztófára.

Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben a 237/2001.(XII.10.) kormányrendelet alapján nemzeti gyásznappá nyilvánították.

Barabás Miklós: Gróf Batthyány Lajos. Grafika – Digitális Képarchívum

Batthyány Lajos gróf (szül. 1807) a magyar reformkor kiemelkedő nemzeti érzelmű arisztokratája, akinek ismertsége az 1848-at megelőző évtizedben vetekedett Széchenyi István népszerűségével. 1847-ben az ellenzéki párt elnöke lett. 1848. március 17-én V. Ferdinánd miniszterelnökké nevezte ki, ezt a megbízatását rövid megszakítással október 2-ig látta el. Az önállóság biztosítása mellett az országot az alkotmányosság talaján is igyekezett megtartani, nehogy az udvarnak ürügy kínálkozzék a nyílt beavatkozásra.
Október 11-i lovasbalesetéig részt vett a vas megyei harcokban, majd felépülése után Pestre ment, részt kívánva venni az országgyűlés munkájában a megegyezés érdekében. 1849. január 8-án Windischgraetz Pesten elfogatta. Előbb Budán, majd Pozsonyban, Laibachban, végül Olmützben raboskodott. Az ellene indított felségárulási perben előbb néhány évi börtönre, utóbb Schwarzenberg nyomására halálra ítélték és kegyelemre ajánlották, amit azonban Haynau nem vett figyelembe. Batthyány a halála előtti éjszakán egy becsempészett tőrrel olyan súlyos sebeket ejtett magán, hogy másnap nem lehetett végre hajtani rajta a kötél általi halálos ítéletet, így október 6-án golyóval végezték ki a pesti Újépületben. Az ítélet világszerte részvétet és felzúdulást keltett; a világsajtó éles támadásokat intézett Ausztria ellen. :Néhány nap múlva a pesti ferences templom kriptájában helyezték el holttestét, majd a kiegyezés után, 1870. június 9-én temették el országos gyász közepette nyilvános tiszteletadással. Végső nyughelyére, a Kerepesi temető mauzóleumába 1874. május 26-án helyezték el. Kivégzésének helyén 1926 óta a Batthyány-örökmécses hirdeti emlékét.

„Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?”

Vörösmarty Mihály Előszó című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet.

Thorma János Aradi vértanúk. Október hatodika című festménye a Magyar Elektronikus Könyvtár Száz szép kép című összeállítása

„Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!”

Arany János Letészem a lantot című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet.

–––

„Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.”

Damjanich János imája. Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra. Részlet. In. Az aradi vértanúk, vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Budapest, Európa, (Pro memoria), 1983.

Kiss Ernő. Fénykép. Kézirattár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! – Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem – és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. – Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. – De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait – és arra törekedj is, ezt kívánja nyugodalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak!”

Lázár Vilmos levele feleségének. Arad, október 5-én 1849. estve. Részlet. In. Az aradi vértanúk, vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Budapest, Európa, (Pro memoria), 1983.

Vécsey Károly. Fénykép. Kézirattár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„Dies irae. Borzasztó nap. Az 1849-i október 6-a minden emberséges ember mély gyászának a napja volt Aradon. Azóta ötvennégy év telt el. Hosszú idő. Ma már csak kevesen élnek azok közül, akik annak a borzasztó napnak részleteire emlékeznek. Én Aradon laktam, tizenhárom éves fiú voltam már akkor. Megmaradt emlékezetemben. Mintha most is látnám a kilenc tábornokot egy sorban a bitófán függeni, és a négy agyonlőtt vértanút az aradi vár sáncában holtan feküdni. Emlékezetem visszaszáll azokra a messze időkre, és ma, annak a gyászos napnak évfordulóján elmondom azokat, amiket abban az időben láttam.”

Oláh Gyula: Oláh Gyula visszaemlékezése: október 6-a 1849-ben Aradon. Részlet. In. Az aradi vértanúk, vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Budapest, Európa, (Pro memoria), 1983.

Arad. Várrészlet 1896–1905. Képes levelezőlap. Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„A nemzet azonban nem maradt hűtlen emlékezetükhöz. Az elnyomás éveiben titkon siratta, 1867 óta nyíltan és méltó kegyelettel az ország minden részében megüli a gyászos nap évfordulóját, 1874-ben szerény, majd 1881-ben méltóbb kőemlékkel jelölték meg az akasztás helyét, 1890 október 6-ikán Aradon a Szabadság terén a nemzet közadakozásából fölállították Zala György ihletett művét, a Vértanúk szobrát, a következő évben pedig Aradon külön múzeumban kezdték összegyűjteni a vértanúkra s a szabadságharcra vonatkozó ereklyéket. Kossuth 1883. március 15-ikén Aradot a magyar Golgothának nevezte el; s ez a történeti emlék adta meg Arad jellegét, melyhez többé sohasem lehet hűtelen.”

A magyar nemzet története. Szerkesztő: Szilágyi Sándor, Budapest, Athenaeum, 1895. Részlet

A 13 vértanú szobra Aradon. 1896-1905. Állították közadakozásából. Alkotó: Zala György. Képeslap. Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

„Súlyos tragédiákról a szélesebb közösség gyásszal emlékezik meg. Szerte a magyar nyelvterületen számon tartotta parasztságunk október 6-át, az aradi vértanúk kivégzésének napját. Hagyománytisztelő idős parasztemberek ma is megemlékeznek e napról: böjttel, ha munkájuk megengedi, tisztább öltözettel, a szebbik, sötét szalagos kalap feltételével, de leginkább csendes esti beszélgetésekkel. Ekkor idézik fel az öregek a nagyszüleiktől a forradalom napjairól, halottairól hallottakat. Egészen századunk közepéig e napon tették rendbe a 48-as hősi halottak sírjait, s felemlegették, ha élt a faluban egykori honvéd. Egerbaktán, Csíkszentdomokoson úgy emlékeznek meg e napon a módosabb gazdák, hogy tiszta szobájuk falán függő 48-as csatákat vagy a 13 aradi vértanút (rendszerint „A magyar Golgota” című) ábrázoló olajnyomatokra gyászszalagot függesztenek.”

Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás: a magyar parasztság halálképe, Budapest, Gondolat, 1987. Részlet

–––

„Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér – a szabadság kovásza –
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.”

Arany János Magányban című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet.

Az aradi vértanúkról szóló szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
Az aradi vértanúk, vál., szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás, Budapest, Európa, (Pro memoria), 1983.
Aradi vértanúink, összeáll. Réthy Endre és Takács László, Budapest, Tankönyvkiadó, 1988.

–MJ–

Október 4. Assisi Szent Ferenc temetésének napja, a szent névünnepe, világi értelemben pedig a legjelentősebb Ferenc-nap a naptárban.

Assisi Szent Ferenc (1181 vége, más források szerint 1882, Assisi – 1226. október 3., Assisi mellett, Porciunkula) a róla ferenceseknek elnevezett (latin: franciscani) rend alapítója, mindmáig az egyik legnépszerűbb szent, akit nemcsak a keresztények, hanem más vallások követői közül is sokan ismernek, tisztelnek. Már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt (pl. Giotto és Cimabue freskói), zeneszerzőt (pl. Liszt Ferenc Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak zongoraműve), írót (pl. Nikosz Kazantzakisz: Isten szegénykéje című regénye), filmrendezőt (Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér) ihletett meg.

Az Assisi Szent Ferenc által alapított szerzetesrend ma is az egyik legnépszerűbb szerzetesrend a világon. A jelenlegi pápa Assisi Szent Ferenc életútját példának állítva önmaga és a világ elé, vette fel a Ferenc nevet megválasztásakor, 2013-ban. (Assisi Szent Ferenc élete röviden a ferencesek.hu oldalon.)

A Szent Ferenc legenda részletei az Anjou Legendárium egyik oldalán: 1. Szent Ferenc prédikál a madaraknak, 2. Ferenc a halálos ágyán fekszik rendtársai körében, 3. A Monte Merano-i asszony feltámasztása, 4. A Szent az adósok börtönébe került Arezzói Albertet vagy az eretnekként bebörtönzött Alifiai Pétert szabadítja ki fogságából (Metropolitan Museum, New York.) – In: A Magyar Anjou Legendárium, 2003-ban készült virtuális kiállításunk oldalán. 

[…] „a kereszténységben a Giovanni nevet kapta. A Francesco (»Francia«) ragadványnevet annak köszönhette, hogy édesanyja francia volt. E tiszta szívű szent megújította az egyház szellemét, eszméi új lendületet adtak a középkor misztikus romantikájának. Személye a földi javakról való lemondás, az egyszerűség és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alapított rend barna vagy szürke, csuklyás csuháját viseli, amit a derekán csomózott kötél fog össze. A kötél 3 csomója a szegénységet, szüzességet és engedelmességet, a franciskánusok kötelmeit jelenti.”

Jankovics Marcell: „Isten szegénykéje”, részlet – In: Uő.: Jelkép-kalendárium (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Szent Ferenc művei közül minden bizonnyal a legismertebb a Cantico di frate Sole (magyarul: Naphimnusz) című vers, amely Ferenc életszemléletének egyik legszebb kifejezője.

„Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Minden Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk, a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.”

Assisi Szent Ferenc: Cantico di frate Sole – Dsida Jenő fordításában, részlet – In. Dsida Jenő összes költeménye (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

A XIV. századi magyar nyelvű irodalom egyik szerencsésen fennmaradt hírnökét, Assisi Szent Ferenc legendáját, 1370 körül fordíthatták magyarra. Szövegét egy 70 évvel későbbi másolat, az 1440 körül írt Jókai-kódex, a legrégibb teljesen magyar nyelvű könyv őrizte meg. A magyar Ferenc-legendában is a laikus vallásos mozgalmak termékét láthatjuk – a mű eredete és tartalma egyaránt erről tanúskodik.

A Szent Ferenc és rendtársai élettörténetét elbeszélő legenda kezdete a Jókai-kódexben, Kézirattár, MNy 67 – A szöveg az 1 rectón kezdődik. A Jókai-kódex oldala a Magyar Nyelvemlékek című szolgáltatásunkban.

„Amikor Arezzo városához érkezett, ahol belviszály tört ki, Isten embere látta a város széléről, hogy a hely fölött ördögök viháncolnak. Magához hívta társát, Szilvesztert, s így szólt hozzá: »Menj a város kapujához, és a Mindenható Isten nevében parancsold meg az ördögöknek, hogy takarodjanak onnan!« Az a kapu elé sietve harsányan kiáltott: »Isten nevében, és atyánk, Ferenc parancsára távozzatok mind, ti ördögök!« Kisvártatva valamennyi polgár megbékélt.
A fent említett Szilveszter pedig, aki akkor még világi pap volt, álmában egy aranykeresztet látott Ferenc szájából előjönni, amelynek csúcsa az égig ért, kiterjesztett karjai pedig a világ mindkét felét körülölelték. A látomás szíven ütötte a papot, s azon nyomban otthagyta a világot, és Isten emberének tökéletes követője lett.”

Szent Ferenc, [Október 4.], részlet, fordította: Szente Katalin – In: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Giotto: Szent Ferenc kiűzi az ördögöket Arezzoból, freskó, Assisi – In. A művészet története. A korai reneszánsz. Corvina, Budapest, 1990, 27. old. (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Assisi Szent Ferenc Itália, valamint a kereskedők, továbbá a természet és az állatok, védőszentje. 1931 óta Az állatok világnapját is Szent Ferenc névünnepén tartják. A világnap kezdeményezése nyilvánvaló összefüggésben áll a Ferenc-legenda két ismert részletével, a gubbiói farkas megszelídítésének történetével és a jelenettel, amely szerint Szent Ferenc a madaraknak is prédikált. Október 4-én sok helyütt a világban számos rendezvénnyel hívják fel a figyelmet az állatok, a természeti környezet védelmére, az együttélés szabályaira, a katolikus templomokban pedig az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.

Szent Ferenc prédikál a madaraknak, Assisi Szent Ferenc perugiai legendája, Giotto freskója az assisi bazilika felső templomában, 1297–99 között – In: Budapest, Helikon Kiadó, 1990, 10. kép  (A Vazul-ág: Árpád-házi királyok Szent István után: 1038–1301; elektronikus dokumentum; Encyclopaedia Humana Hungarica 2., Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Egy alkalommal a Velence környéki mocsarakban bolyongva hatalmas madársereget látott a mocsárban énekelni, és így szólt társához: »Madár nővéreink Teremtőjüket dicsőítik, álljunk be közéjük, és énekeljük el a zsolozsmát az Úrnak.« Mikor csatlakoztak hozzájuk, a madarak meg se rezzentek, de mivel fülsiketítő csivitelésük miatt egymás szavát se hallották, Ferenc így szólt: »Madár nővéreim, hagyjátok abba éneketeket, amíg lerójuk az Úrnak kötelező dicséretünket!« Azok tüstént elhallgattak, majd a dicséretek végeztével újra megengedte nekik, hogy énekeljenek, ők pedig a szokott módon azon nyomban újra kezdték éneküket.”

Szent Ferenc, [Október 4.], részlet, fordította: Szente Katalin – In: Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

–––

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Mutassa meg neked arcát és kegyelmezzen neked. Fordítsa feléd arcát és adjon békességet neked. Áldjon meg az Úr, Leó testvér.”

[Leó testvér megáldása] – In: Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc és Jacopone da Todi írásai és versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

–s–

2013. október 31-én lesz 20 éve, hogy a Szabad Európa Rádió utoljára közvetített magyar nyelven. Ezen a napon a Történeti Interjúk Tára felidézi a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának történetét – a kezdeteket, az ötvenes évek hidegháborús időszakát és a magyar forradalmat, illetve a 80-as éveket, a rendszerváltozást és a búcsút 1993. október 31-én.

SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton): „A rádió megalapításától, 1951. októberétől harminchárom évig voltam a rádió munkatársa. Ki innen jött, ki onnan, ki amonnan. Mindenki egy kicsit magán viselve annak a nyugat-európai országnak a vonásait, amelyből Münchenbe indult. Én néhány társammal Párizsból, ahol éppen elvégeztem a nemzetközi jogot. Időm első harmadában a hírosztályon, majd húsz évig nemzetközi politikai szerkesztő voltam, gyakorlatilag mindennapos kommentárral vagy sajtószemlével. Egy mozzanat külpolitikai szerkesztői éveimből. Ma is nagy elismeréssel vagyok a müncheni, amerikai és saját főnökeink azért a messzemenő függetlenségért, amellyel munkámat végezhettem. A húsz év alatt egyetlen esetben sem merült fel velem szemben kifogás vagy kritika. Itt most azt az egyetlen műsorszámot emelném ki, amelynek a sugárzását az amerikai vezetés betiltotta. Két héttel a magyar forradalom kitörése előtt néhány magyar fiatal Nyugat-Magyarországon egy polgári járatú repülőgépet megpróbált átirányítani Ausztriába. A kísérlet – vagy árulás vagy egy kihallgatás terhe alatt – meghiúsult, egy halálos és a többiekre súlyos következményekkel. Az egyik, Svájcba került túlélővel az esetről alapos interjúadást készítettem. Ennek sugárzását tiltották le. A repülőgép-eltérítések korában voltunk, amerikai vezetőink még a látszatát is el akarták annak kerülni, hogy egy ilyen erőszakos kísérletet, amely ez esetben pozitív jellegű volt, rádiónk támogatná. A hangfelvételt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.”

Hallgasd meg itt a 33 perces betiltott felvételt:

SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton)

Az egykori rádiósok visszaemlékezései – archív és új interjúk, a rádióadások hanganyaga, filmek, dokumentumok segítségével szeretnénk legendákat és mítoszokat eloszlatni, a szemtanúk, szereplők segítségével bemutatni azt a teret, ahol a működés 42 éve alatt több száz magyar munkatárs, magyar emigráns dolgozott azon, hogy a Vasfüggöny mögé zárt Magyarországra is eljusson a „szabad hang”. A Szabad Európa Rádióban 1950. augusztus 4-én hangzott el az első magyar nyelvű – akkor még kísérleti adás.

1951. október 6-tól 1993. október 31-i megszűnéséig a Rádió rendszeresen sugározta magyar nyelvű műsorait Münchenből, a Magyar Osztály munkatársainak közreműködésével. 1952-ben költöztek a végleges helyre, a nevezetes Englischer Gartenbe.

„ez az én első autóm. Úgy van levéve, hogy nagyon nagynak tűnjön” – Skultéty Csaba autóban

Skultéty Csaba az utolsó évekre így emlékezik:

„... Magyarországon megtörtént a rendszerváltás. A híráramlás már nem tilos, megjelennek az első szabad újságok, jön a széles sajtószabadság. A Szabad Európa Rádió már nem olyan fontos. Ott, a rádión belül is merőben új a helyzet... Az új helyzet új felkészültséget, állásfoglalásban gondos árnyalatokat kíván, ezzel München már nem tud lépést tartani... A műsorsugárzás és ezzel a Szabad Európa Rádió magyar adásának a története végül 1993. október 31-én zárul. Az alapítási, megnyitó ünnepség 1951 októberében München bombák által megkímélt rangos szállodájában, a Hotel Reginában került megrendezésre. A búcsúest színhelye a legszerényebb: a rádió kantinja.”

A programunk 2013. október 31-én 9 órától 20 óráig a VIII. emeletén ingyenes napijeggyel látogatható.

Tervezett program:

Egész nap folyamatos vetítés a Történeti Interjúk Tára Szabad Európa gyűjteményében található mozgóképes dokumentumokból.

László László a Szabad Európa Rádióról – portréfilm
Párhuzamos életrajzok – András Károly és Ekecs Géza a kezdetekről
Esőjegy – Halász Péter portré
Egy elmaradt mozielőadás emlékei – archív filmek és hangok 1956
Borbándi Gyula – interjúrészlet
Thassy Jenő – interjúrészlet
Deák István – interjúrészlet
Molnár József – interjúrészlet

Demonstrációs monitorokon fénykép-, mozgókép- és hanginstallációkat láthatnak, hallhatnak. 

A Rádió műsorából: 1993. október 31. – Búcsúműsor

1956. október 31. – 57 évvel ezelőtt a forradalom 9-dik napja percről percre

Tinédzserparti – összeállítás Cseke László műsorából

Az ötvenes és hatvanas években a Rádióról készült mozgóképes dokumentumok, filmrészletek vetítése. 

A vetítésekkel párhuzamosan munkatársaink a Szabad Európa Rádió 1956-os gyűjteményét és a több mint 4 évtizedes működés fennmaradt hangdokumentumaiból készített válogatást mutatják be. 

A rádió összegyűjtött szignáljai
– Itt a Szabad Európa Rádiója, a szabad Magyarország hangja –
Üdvözlet az egykori „szabadeurópás” munkatársaknak
Dedikál: Skultéty Csaba és Büky Barna, a Szabad Európa Rádió munkatársai
Emlékezik: Ramsay Győző, Elekes István