Május 11-én született Salkaházi Sára szerzetes, a Szociális Testvérek Társasága tagja, akit 1944. december 27-én az általa bújtatottakkal együtt a nyilasok lőttek agyon a Duna-parton. Örökfogadalmas szerzetesként választotta mottóként: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Alleluja! Itt vagyok, engem küldj!). 1943-ban tudatosan felajánlotta életét az üldözöttekért:

„Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! – Az indítást, hogy életemet, ill. halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem. Előterjesztettem elöljáróknak, lelkiatyának, s engedélyt kaptam! S a boldogságnak első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami eddig kavargott bennem. De arra számítok, hogy újra előjön. Nem baj. A fölajánló imát már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért. S akkor, akkor felajánlhatom magam. Hála Neked teljes Szentháromság!”

[1943. szeptember 14.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára 14 éves korában Szűzanya éremmel – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Ahová viszel, oda akarlak követni. Örömmel, boldogan, készségesen szabadon. … Teljesedjék bennem és általad a Te akaratod. Legyen bármily nehéz, szeretni és imádni kívánom a Te akaratodat! Akarategység Veled, én Jegyesem, én Szerelemem.”

[1937. július 27.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára (1899–1944) 1929-ben lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. A II. világháború idején óriási kockázatot vállalva menekítette az embereket, elsősorban az öregeket, a betegeket és a gyengéket: üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházukban. Miután valaki följelentette őket, a nyilasok – az általa bújtatottakkal együtt – a Duna-partra hajtották utolsó állomáshelyéről, a Bokréta utcából…

„1944. december 27-én a nyilasok … körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság-híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta felajánlását, vértanúsága beteljesedett.”

Salkaházi Sára életútja – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 48. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára szociális testvér – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Mindentől elszakadni. Mindentől szabadnak lenni! Ne kössön se anyagi, se szellemi, se vérségi kötelék! Egyedül a szeretet kössön!” 

[1943. november 24.] – A szeretet tüzével. Válogatás Salkaházi Sára naplójából. Budapest, Új Ember, 2008. 74. o. (Törzsgyűjtemény)

2006. szeptember 17-én, XVI. Benedek pápa felhatalmazásával Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek a Szent István-bazilika előtti téren a boldogok sorába emelte Salkaházi Sára vértanút, szociális testvért. (Salkaházi Sára boldoggá avatása azért is jelentős esemény, mert kilencszáz év elteltével ez volt az első boldoggá avatás Magyarországon. Hasonló szertartás legutóbb 1083-ban volt, amikor Szent Istvánt és fiát, Szent Imre herceget, valamint az őt nevelő Szent Gellért püspököt avatták boldoggá.)

 [A Szentszék hivatalos levele a boldoggáavatásról] – In: Boldog Salkaházi Sára Emlékkönyv. Budapest, Szent István Társulat, 2006. (Törzsgyűjtemény)

„Megfosztottak ruháidtól,
s Te beburkolóztál a keresztbe.
Úgy tekintettél rájuk, mintha drága ékszerrel is
felékesítettek volna,
térden állva fogadtad a menyegzős köntöst
s hozzá a koronát, amit készített neked a Mester,
s éppen általuk, akik nem tudták mit cselekszenek,
éppen általuk s talán értük is,
meg azokért, akiket magfosztottak ruháiktól,
mielőtt hosszú sorokban elhajtották őket a soha
vissza nem térés kapujáig […]”

Schéda Mária: X. állomás. Salkaházi Sára emlékére (részlet) – In: Uő. Boldog vagy, Sára? Salkaházi Sára útja a vértanúságig. Budapest, Új Ember, 2006. 112. o. (Törzsgyűjtemény)

Salkaházi Sára szerzetes emlékét tábla hirdeti a Szabadság-híd pesti hídfőjénél és a Bokréta utca 3. alatt.

Nagyobb térképre váltás

„Magyarországon először emel az Egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány, nem főnemes. Salkaházi Sára valóban testvérünk, kortársunk és sorstársunk, aki arra hív bennünket, hogy győzzük le a korszellemet, hiszen élni csak másokért érdemes.” – írják egykori rendtársuk boldoggáavatása kapcsán a szociális testvérek honlapjukon. 

−s−

Ottlik Géza író matematika–fizika szakon végzett a budapesti egyetemen a világhírű Fejér Lipót matematikus tanítványaként, aki szerinte „Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye.” Ottlik életének meghatározó élményei mégis a kőszegi katonai alreáliskolában, majd a budapesti katonai főreáliskolában 1923-tól eltöltött négy évhez kötődnek, melyek sorsdöntően határozták meg írói magánmitológiáját is. Alkotói módszere volt, hogy műveit évtizedeken át érlelte és többször átírta. Teljes, csupán néhány kötetes életműve mintha ugyanazt a mindent meghatározó kérdéskört boncolgatta volna egy témára írt sokszínű variációkként, kommentárokként. A fő mű az 1959-ben megjelent. Iskola a határon  volt, és az maradt a Tovább élők címmel 1948-ban elkészült első változat 1999-es első kiadása, valamint az ikerdarab, a Buda című nagyregény megjelenése (1993) után is.

Ottlik Géza arcképe. In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„A hálóteremnek három irányba néztek az ablakai, délnyugatra, északnyugatra és északkeletre. M. az egyik délnyugati, vagyis az épület homlokzata felőli ablakban könyökölt. Alkonyodott. A nap már lebukott a hegyek mögött, de még nem volt este. Egyáltalán nem volt este, majdnem világos nappal volt. A napot csak eltakarták a Keleti Alpok nyúlványai, de voltaképpen még nem szállt le. Tisztán meg lehetett különböztetni odalent a színeket, a lombok zöldjének többféle árnyalatát is. Csak a főalléba kezdett betelepülni lassacskán az esti sötétség, amelyet a fasor gyéren elhelyezett vasoszlopos lámpái sem tudnak majd eloszlatni. Erős hegyi levegő mart jólesően M. arcába; elkalandoztak a gondolatai; elindultak kifelé a hosszú főallén, a százéves fák emeletmagas sátra alatt, vissza az úton, amerre reggel befelé jött az anyjával; keresztül a park ölén, ki a főkapun, át a patak kis hídján meg a másikon, a felduzzasztott malomág kőhídján s a sikátorszerű utcácskán vissza a kisvárosba, végig a főutcán, elhagyva a várfal maradványait, a templomot, a bencés gimnáziumot meg a kis tér sarkán az Arany Strucc Szállodát, ahol az előző éjszakát töltötték, ki az állomásra és még tovább, az ismeretlen-ismerős nagyvilágba, amely Verne-regények tájaiból, francia nyelvkönyve képeiből, emlékeiből és vágyaiból tevődött össze, végtelen volt és rejtélyesen izgalmas, s melyet egy szokatlan arc, furcsa világítás, új íz vagy ismeretlen szag bármikor fel tudott idézni. M. távoli, magányos lovasokra gondolt, a trieszti öbölre, egy régi-régi, talán három vagy négy évvel ezelőtti karácsony éjszakára, a tegnap esti kocsizásra a városka aszfaltos főutcáján, Kehrling Béla teniszbajnokra, kovászos uborkára, mohos sziklára, fehér vitorlára; így jött az esti lehűlés. De még nem volt este, csak leszállt a nap a hegyek mögé. M. nézte az eget, és látta is, amit néz. Közel kilencszázszor fog még így leszállni a nap az Alpok nyúlványai mögé, de ő soha többé, vagy legalábbis rettenetesen sokáig nem fogja látni, amit néz.”

Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

A Nyugat folyóirathoz való kötődéséről így írt Ottlik: „Ma is féltékenyen óvom az irodalomtörténeti skatulyában a helyemet, mint »a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó elbeszélő«”. Bár a Nyugatba is keveset írt, 1939 júniusában itt jelent meg A Drugeth-legenda című elbeszélése. Nyugatos szerzővé azonban csak a folyóirat megjelenésének utolsó évében, 1941-ben vált, amikor második itt megjelent elbeszélésével, a Hamisjátékosokkal  egyértelműen kivívta Babits tetszését. Mesterei is a Nyugat köréhez tartoztak, Márai és Kosztolányi prózája jelentettek kezdetben döntő élményt a számára. A kortárs magyar irodalom meghatározó alakjai, mint Tandori Dezső vagy Esterházy Péter pedig őt tekintették mesterüknek. Az utóbbi Ottlik hetvenedik születésnapjára egy képet készített: egyetlen papírlapra leírta az Iskola a határont, egymásra másolva annak sorait.

Ottlik egyike volt azoknak az íróknak, akik a Nyugat újraindítását tervezték, és ennek hagyományát folytatva a szellemi Magyarország értékeit szerették volna minél szélesebb körben elterjeszteni a háború utáni Magyarországon.

Ottlik tág érdeklődési körű, sokoldalú személyiségét mutatja, hogy nemcsak a matematika és általában a természettudományok iránt érdeklődött, hanem a sport is vonzotta, fiatal korában versenyszerűen atletizált, valamint a bridzs legnagyobb magyarországi szakértője is volt. Egyetemistaként a Budapesti Hírlap bridzsrovatát szerkesztette, és az 1934-es bécsi Európa-bajnokságról is ő tudósította a lapot. Adventures in Card Play címmel 1979-ben angol nyelvű szakkönyvet is írt a bridzsről szórakoztató szépprózai stílusban. (Szerzőtársa Hugh Kelsey volt.) A könyv Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel 1997-ben magyarul is megjelent.

Az Ottlik szerkesztette bridzsrovat a Budapesti Hírlap Vasárnapi Újságjában, 1934. június 22. (Törzsgyűjtemény)

A Magyar Rádió dramaturgjaként 1946-ban írta meg hangjáték formájában természettudományos krimijét A Valencia-rejtélyt, mely azonban csak húsz év késéssel, 1988-ban jelent meg. Az ötvenes években sok írótársához hasonlóan ő is fordításokból élt. Többek közt Gottfried Keller és Thomas Mann elbeszélései, Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregénye, továbbá Bernard Shaw és Osborne színművei mellett mindenekelőtt Dickens regényeit fordította szívesen és dolgozott át már meglevő fordításokat (A Jarndyce-örökösök; Martin Chuzzlevit élete és kalandjai; Copperfield Dávid; A Pickwick Klub; Twist Olivér.) Fordítói munkájának elismeréseképpen az angol kormány meghívására 1960 őszén londoni tanulmányútra utazott. 1957-ben publikálhatott újra, ekkor jelent meg elbeszéléseivel együtt Hajnali háztetők című kisregénye.

„Egyszer láttam Petárt komoly arccal. Kőszegen egyszer almát loptunk az intézeti kis kórház kertjében, és Péter leesett a fáról. Nem nagyon magasról, de elég szerencsétlenül. Beakadt a lába, és a fejére esett. Elvesztette az eszméletét; ketten cipeltük fel a hálóterembe, rettenetesen meg voltunk ijedve, ma sem értem, hogy sikerült észrevétlenül feljutnunk vele a második emeletre. A faágak összekarcolták, s az arca véres volt és sáros. Törölgettem egy vizes törölközővel. Az volt a baj, hogy a vér és a sár alatt krétafehér, szederjes, penészes-sajtszínű volt ez az arc; ettől rémültem meg igazán, mert még mindig nem tért magához. Halottnak hittem, de nem volt szép halott. Duzzogó, komoly, sajtszerű, csúnya arca volt.”

Ottlik Géza Hajnali háztetők című kisregénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

———

A gyanútlan olvasót már-már becsapja Ottlik Géza novelláskötete, a Hajnali háztetők. Azt hiheti, könnyed, fordulatos elbeszéléseket olvas, amelyhez tárgy szerint – ha ugyan egyáltalában szabad akár novellák, akár versek tárgyát lemeztelenítve összefoglalni – nagyobbrészt a két háború közti korszakkal foglalkoznak, s szinte el is kápráztatnak az író pazar életismeretével. Mindezt – folytathatná elmélkedését – olyan előadásban, mintha az író megfogadta volna egyik hősének tréfás tanácsát a modern prózaírás módszeréről: látszatra csakugyan „összekuszálja az időrendet”, „belekever kívülálló személyeket”, „oda nem tartozó dolgokról bölcselkedik”, de aztán egy mozdulatára az egész mégis összeáll, s nagy hirtelen befejeződik, hogy az ember (mármint az a bizonyos olvasó) töprenghet: hát mi is volt ez? Miféle ravasz vibráltatása az élet felszínének? Vitorlázásoknak, pezsgőzéseknek, kávéházi beszélgetéseknek és külföldi bolyongásoknak? Miféle pazar, néha nosztalgikus, néha meg viszolyogtató felszín? De aki jobban odafigyel, vagy aki ismeri már Ottlik Géza írásművészetét, olvasta nagyszerű regényét, az Iskola a határon-t – azt nem téveszti meg a felszín csevegése, az tudja, hogy itt másról van szó. Miről is? Valami nagyon erős, nagyon tartós erkölcsi mélységről, amely a csillogó és érzékletes külszín mögött elmondja a világról a maga ítéletét.

Lengyel Balázs: Ottlik Géza elbeszélései. In. Uő.: Hagyomány és kísérlet, Budapest, Magvető, 1972. (Részlet.) 

1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új, amely azonban egyike remekműveinek.

„Istenem, gondolta, jártam ezen a földön. Láttam érdes követ horzsoló alkonyati napfényt. Mutattál nekem füvet, kavicsot, gyereket popók közt. És almát, ablakot. De mire ismertem rá ebben a kőben? Álltam egyszer ebben a kapuban márciusban, utazás előtt voltunk, és ráismertem egy előbbi márciusra: és most ráismertem erre a régebbi ráismerésre. Vagy valamire, aminek még a halmazállapotára, még a mivoltára sincs szó az emberi nyelvben. Érzés, állapot, éghajlat? Főnév, jelző, ige, határozószó? Talán, gondolta Jacobi, a teremtés egyetlen pillanata, a maga néven nevezhetőség előtti teljességében, egyszerűségében. Megelőzi a nyelvet, a hegedűszót, hogyan jelentsem hát az angyaloknak? Be kell érnem a pillanat megfogható parányi részecskéivel.”

Ottlik Géza Minden megvan című novellája a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

Ottlik Géza emléktáblája Budán a Krisztinavárosban, az Attila út 45. számú ház falán – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Ahová olyan csodálatosan visszakerültünk, Buda a magyar fővárosnak a Duna folyam jobb partján fekvő része. Ősi település. Már a bronzkorban város volt. Túlélte sorra a lakóit, keltákat, rómaiakat, hunokat, gótokat, longobárdokat, avarokat, valószínűleg túl fog élni bennünket, magyarokat is, és mindig fiatal maradt, mert folyton lerombolták. Első kerület: Vár, Krisztinaváros, Tabán. Második kerület: Víziváros, Országút. A hűvösvölgyi katonai főreál a Törökvész dűlőn volt, a második kerület dombjai között húzódó Ördögárok mellett. A Retek utcai huroknál kellett átszállni a nyolcvanhármasra. »Kadétiskola!« – mondta a kalauz, régi nevén, ahogy mindenki hívta. A városi villamos itt már töltésen, talpfákon csörömpölt. Amíg elhaladt, elnyomta a távoli tárogató-szót. A kert közepén, egy szobortalapzatnál gyülekeztünk. Szeptember elején jártunk. Ebben az évben, a locarnói szerződés ratifikálása után, és az angliai általános sztrájk előtt, R. A. Locke Nebraskában húsz ötöt futott kétszázon, ami három tizeddel jobb volt Paddock világrekordjánál. Mindenki Szeredy új gitárját próbálgatta.”

Ottlik Géza: (Új szeptember). Részlet a Buda című regényből – Magyar Elektronikus Könyvtár

Összeállította: M. J.

Pünkösd hava – Tavaszutó – Ígéret hava

„A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja. Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. […] A görög maia „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi egyikének volt az anyja, fel kell tételeznünk, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Bizonyos értelemben Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév közép- és felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.”

Május (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Falinaptár egy lapja. A Plakát- és Kisnyomtatványtár falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Szinte sercent, hogy nőtt a fű,
Zengett a fény, tüzelt a Nap,
Szökkent a lomb, virult a Föld,
Táncolt a Föld, táncolt az Ég
S csókolt minden az Ég alatt
S csókolt minden az Ég alatt.”

Ady Endre Májusi zápor után című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

———

„Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,
Piros rózsát szedhetnék,
Szívem megújulna.

Ej-haj, gyöngyvirág,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Levendulavirág.
Ha kertedbe mehetnék,
És ott kertész lehetnék,
Mindjárt meggyógyulnék.”

Az Ej-haj, gyöngyvirág kezdetű népdal a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Kettős hóban vidámodván
Plánta, állat párral szép.
Párost tojik, párosodván,
Párost költ a tollas nép.
Most palántot ültetgettess,
Kendert, lent vess, téglát vettess,
Rajzik a méh, fogj rajat,
Sajtot nyomj, köpülj vajat.”

Földi János Május, az égi jegy szerént Kettős hava című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Fehér orgona – Digitális Képarchívum

„Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyült a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sürü méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körűl, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.”

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag (részlet). In. Szabó Lőrinc összes versei, szöveggondozás: Kabdebó Lóránt és Lengyel Tóth Krisztina, Budapest, Osiris, (Osiris klasszikusok), 2000. – Törzsgyűjtemény

———

„Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...”

Tóth Árpád: Örök tavaszban járnék című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet.)

Könyvtárunkban rendszeresen kiállításokon mutatjuk be a magyar és a magyar vonatkozású kulturális örökség legszebb darabjait. A gyűjteményünkben őrzött több mint tízmillió könyvtári dokumentum és a kiállításokra kölcsön kapott további értékes tartalmak így nem csupán a kutatók számára érhetők el, bárki megtekintheti azokat a különböző összeállításokban, a változatos tárlatokon. Kövesd könyvtárunkat Twitteren és Facebookon, hogy azonnal értesülj új programjainkról, kiállításainkról! Ha beiratkozol, minden kamarakiállításunk ingyenes, az olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink pedig 400 Ft-os jegy ellenében láthatnak – most éppen tíz tárlatot.

Hasonmáskiállításunkon látható a Gutenberg Biblia másolata, még megnézheted B. Müller Magda filmforgatásokon készült standfotóit, s nemrég nyílt Tóth István fotókiállítása is. Könyvtárunkban most kézműves termékekkel is találkozhatsz, s megnézheted az eredeti Kossuth-bankókat és egy különleges régészeti felfedezés dokumentumait is. Érdemes elutazni Zircre is, hiszen kiváló előadássorozat is hallható a műemlékkönyvtárunkban.

Június elsejéig látható a nagy magyar játékfilmek rendezőit, operatőreit, színészeit munka közben bemutató standfotókból készült kiállítás.

Ajánlataink:

Árvízi krónika – az 1838-as pest-budai jeges ár
A VII. emeleti katalógustérben tekinhető meg július 13-ig. 

Zágon Géza Vilmos – kamarakiállítás
Május 31-ig látható a Zeneműtár folyosóján.

Hasonmások – Válogatás az OSZK gyűjteményeiből
A katalógustérben július 13-ig látható.

Magyar kézművesség – 2013. Szent István és kora – kézműves szemmel
Megtekinthető június 1-jéig a Corvina termekben. 

Tóth István fotóművész kiállítása
Június 14-ig látható a Nemzeti Ereklyetérben. 

Talpra magyar! – Kultusz és emlékezet
Megtekinthető június 22-ig a Nemzeti Ereklyetérben. 

"Monumentum Ancyranum – kiállítás
Megtekinthető a Kézirattár folyosóján, június elsejéig. 

Filmgyári capriccio – fotókiállítás
Június 1-jéig látható az Ars Librorium kiállítótérben.

Szemelvények a középkori magyar egyháztörténetből – előadás-sorozat Zircen
Folyamatos programok október 11-ig. Zirc, Rákóczi tér 1., Országos Széchényi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtár

Állandó kiállításaink, A nemzet könyvtára – a szolgálat műhelye. Válogatás az Országos Széchényi Könyvtár Múzeumának anyagából az V. emeleti főlépcső melletti folyosón, A Budavári Palota – a világörökség része című tárlatunk a gyorslift folyosóján, Bolgár Imre minikönyvgyűjteménye a VII. emeleti könyvkiadóval szemben tekinthető meg. 

Kiállításaink 9 és 18 óra között láthatók keddtől szombatig.

Szeretettel várunk a nemzeti könyvtár programjaira!

Illyés Boglárka a Zágon-tárlat megnyitóján.

Az Anyák napját Magyarországon minden évben május első vasárnapján ünnepeljük. Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték.

Az anyák napjával kezdődik A születés hete, melyet 2003-ban rendeztek meg először. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy a várandósok és családjaik minél szélesebb körű tájékoztatást kapjanak választási lehetőségeikről a szülés módjának, helyének, valamint a „kísérő” kiválasztásának tekintetében. A szervezők bemutatják a különböző lehetőségeket, a hazai ellátás hagyományos és újszerű alternatíváit, a megfelelő döntést elősegítő kutatási eredményeket és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásait.
A nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete 1990-ben emlékezett meg először Az anya nélkül nevelkedő gyermekekről, kiknek kiemelt napja minden évben az anyák napját követő hétfő. Azokról a gyerekekről szól ez a nap, akiknek, mivel anya nélkül nőnek fel, hiányzik életükből az egyik legfontosabb kötelék és szeretetforrás, amely csak részben pótolható, de sohasem helyettesíthető.

Virágzik a májusi gyöngyvirág. Fénykép a Digitális Képkönyvtárban. 

„Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.”

József Attila: [Töredékek] (részlet) – József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!”

Komjáthy Jenő: Anyámhoz (részlet) – Komjáthy Jenő összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ellinger Ede: Anya két gyermekével. Budapest, 1870 és 1885 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Weöres Sándor: Anyámnak (részlet) In. Uő.: Egybegyűjtött költemények, [Budapest], Helikon, [2008–2009]. – Törzsgyűjtemény

———

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Radnóti Miklós: Huszonnyolc év (részlet) – Radnóti Miklós válogatott költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Anya és gyermek. Síremlék a Farkasréti temetőben. Varga József fotója. 

Árvácska szót fogadott, kiment háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. Azt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog és ragyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is. De nem gondolt semmire, hogy tűz van; neki most be kell menni, gondolta, hát be is ment.
Már akkor az egész tető égett. A kamara egészen ki volt már gyúlva, és odabent a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. Azt hitték, csak jár a szája, mert valamit álmodott a csillagok alatt. Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átváltozott szép fehér karácsonnyá. Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket. Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.

Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet) – Móricz Zsigmond művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Adsza bátyám arany vesszőt,
Hadd csapjam meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.

– Nem kelhetek, édes fiam,
Mert megnyomott a föld muha,
S vagyon nektek mostohátok,
Aki fehért ad reátok.”

Tova vagyon egy divófa… (Három árva), Kászonújfalu (Csík) – Magyar népballadák a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Mint magzatvízben az embrió,
fülelek a dajkáló világra,
vidám trillákra tanít a rigó,
„Legyél rigó!” – azt kiabálja.
Lehetnék rigó is, miért ne,
elröppenve Isten tenyeréből,
mindörökre derűsen kilépve
a gúzsbakötő sejt-szövevényből.”

Csukás István: Mint magzatvízben az embrió. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth, 1996. – Törzsgyűjtemény

Goszleth István: Anya gyermekével. Budapest, 1880 és 1906 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Az ablakhoz viszlek. Besüt a januári nap.
Hadd nézlek, pöttöm újszülött:

a fénybe tartalak.
Anyádra ütsz-e vagy reám?

Keresem, kutatom:
kettőnk közül ki jön veled

a földi utakon?
Vagy választásod szuverén:

nem kell sem ő, sem én,
hogy szabadon és biztosan

járhass e sártekén?


Faludy György: Újszülött fiamhoz (részlet) – In. Uő.: Versek,  [Budapest], Magyar Világ, 1995. – Törzsgyűjtemény

II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg húsz évvel ezelőtt, 1993. május 4-én könyvtárunkban járt. Először publikáljuk a Történeti Interjúk Tárának tegnap digitalizált felvételét.

Karsay Orsolya, a Kézirattár akkori vezetője - Poprády Géza főigazgató és Göncz Árpád köztársasági elnök kíséretében - kalauzolta a királynőt.

A királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg. A válogatás kiemelkedő darabjai voltak pl. a Képes Krónika és nyolc Corvina a magyar királyok ábrázolásával.

AZ OSZK évkönyvében tévesen, 5. szerepel a látogatás napjaként. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1991-1993 Elektronikus Periodika Archívum

A királyi látogatás alkalmából szintén a könyvtár gyűjteményéből kiállítottak egy XVI. századi könyvet is, amely metszeteket tartalmaz, köztük Oxfordról és a királynő által különösen kedvelt Windsori-kastélyról is. A kiállítás második része II. Erzsébet magyar származású szépanyjára, Rhédey Claudiára emlékezett, akinek unokája, Queen Mary V. György felesége, II. Erzsébet nagyanyja volt.

A kiállítás megtekintése után a királynő és férje, valamint a kíséretükben lévő magyar és angol vendégek átmentek a könyvtár előadótermébe, ahol a brit nagykövetség rendezésében álló sajtófogadásra került sor. A körülbelül százhúsz meghívott hazai és külföldi újságíró libasorban elhaladt a királynő előtt, aki mindenkivel kezet fogott. E ceremónia után félórás társalgás folyt, a királynő az újságírókkal beszélgetett. A fogadás, menetrend szerint pontosan négy óra­ kor ért véget, ekkor hagyta el a királyi pár az Országos Széchényi Könyvtárat. A királynő tiszteletére rendezett kiállítás, amely iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, május 16-ig volt megtekinthető a Széchényi Könyvtárban.

Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2. évf. 6. sz.(1993. június), 3. o. Elektronikus Periodika Archívum

1991 óta – az újjáéledő régi hagyomány szerint – ismét május 4-én, a tűzoltók védőszentjének napján ünnepeljük A magyar tűzoltók napját.

Alig akad olyan magyar helység, amelynek templomában, valamely házán vagy útja mentén meg ne találhatnánk Szent Flórián ábrázolását. A 17. században terjedt el a szent katonaruhában való megjelenítése égő házzal, melyre dézsából vizet önt…

„Flórián, akit a régi naptár május 4-én ünnepelt, római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett keresztény hitéért vértanúságot. Legendája szerint, amikor Florianus megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (Lorch) elfogtak 40 (!) keresztényt, maga is megvallotta hitét. Aquilinus bíró megbotoztatta, s arra ítélte, hogy nyakában malomkővel az Enns hídjáról lökjék a folyóba. Tetemét egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. […]
A mondottakból következően Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. A legenda szerint már gyermekkorában megmentett egy égő házat az elhamvadástól. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Amint ez várható, a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje lett, de a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját. Neve napján népszokásai is a tűzzel kapcsolatosak. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret nem sütöttek, a kovácsok sem dolgoztak, másutt viszont épp ezen a napon gyújtottak új tüzet, ősi módon: például két fadarab összedörzsölésével.”

Virágos „negyven” napok (részlet) – Jankovics Marcell: Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Szent Flórián-szobor, képes levelezőlap Kassa, 1909., Plakát- és Kisnyomtatványtár (Digitális Képkönyvtár)

„Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, a »tűz katonájának«, »Isten tűzoltójának« alakját. Kultusza a középkorban terjedt el, amikor a tűz terjedésének kedvező építkezési viszonyok, kezdetleges oltófelszerelések következtében a legkisebb tűzből is egész házsorokat elpusztító, hatalmas tűvészek fejlődhettek ki. Vödörlánccal és vízipuskával szinte kilátástalan volt a favázas, egymásba épült házak tüzeinek az oltása. A tüzek akkori oltóinak emberfeletti, halált megvető bátorságára volt szükség ahhoz, hogy életeket és javakat mentsenek. Így érthető, hogy a tűzkatasztrófa elkerüléséért egy szenet hívtak segítségül, Szent Flóriánt, aki a legenda szerint embertársiért, egy közös ügyért áldozta az életét i. u. 304-ben.”

Szent Flórián a tűzoltók patrónusa, [Budapest], BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága, [1991]. 1. o. (Törzsgyűjtemény)

Az Est 17. évf. 86. sz. (1926. április 17.) Elektronikus Periodika Archívum

„Számos Flórián-emlékkel találkozunk a barokk Pestbudán. Legnevezetesebb Christ Antal vízivárosi pékmester alapítása, a Fő utcai Flórián-kápolna (1759). […]
Egy szerényebb kép a kapucinusok templomában is látható: EX VOTO DIE 5 SEPTEMBRIS ANNO 1810. Flórián szobor áll még a belvárosi templom külső szentélyfalán, továbbá az óbudai Flórián téren és bizonyára még a főváros más helyein is.”

Május 4. (részlet) – Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Weber József Lénárd: Szent Flórián vértanú szobra (1760) a budai Szent Flórián-templom falán – In: Legeza László: A budai Szent Flórián-templom, Budapest, Mikes, 2011. 9. o. (Törzsgyűjtemény)

A tűzoltók hivatása napjainkban is kihívásokkal teli, veszélyes vállalkozás, melynek tengelyében az emberiesség, a másokért való cselekvés és a bátorság Szent Flórián-i hármas eszméje áll. A Magyar Tűzoltó Szövetség 1870-ben jött létre, a szervezet a tűzvédelem eszköz- és követelményrendszerének kidolgozásával, saját szaklap és segélyegylet alapításával, 1936-ban az első tűzvédelmi törvény kiharcolásával alapozta meg tekintélyét. 
Az új katasztrófavédelmi törvénnyel az eddigi, önkormányzati fenntartású hivatásos tűzoltóságok a katasztrófavédelmi szervezet részévé váltak. Munkájukat számos önkéntes tűzoltó egyesületek segíti.

A Nyitrai Önkéntes Tűzoltó Testület Sportosztálya […] football mérkőzése…, grafikai plakát, 1914. Plakát- és Kisnyomtatványtár (Digitális Képkönyvtár) 

„Jó szent Flórián, büszke égi szent,
neved kocsmánk cégére volt:
római díszben, ős rangod szerint,
védted a káptalani bort.
Dús köpenyed, mint kotlós szárnya
fölöttünk hűsen szétszaladt,
s néma bánatunkat halkan nyeltük
e szentfényű cégér alatt.

[…]

»Majd, ha kigyúl fölöttünk a sorsunk,
s bennünket már senkise szán,
Te öntsd ránk az első csöbör vizet
tűzoltó égi Flórián!«”


Takáts Gyula: A pécsi Flórián kocsmában. – In. Uő.: Százhúsz vers, Budapest, Magvető, 1980. 204. o. (Törzsgyűjtemény)

-s-

A princetoni Scheide Library feltöltötte az egyetem honlapjára, 23 másik különleges ritkasággal együtt a Chronica ott őrzött példányát kiváló minőségben.

Az érdeklődők, s a kutatók egyaránt megcsodálhatják más műkincsekkel együtt a Budai Krónika tengerentúlra került példányát.

2012 kora őszén kezdtünk hozzá régi álmunk megvalósításához: megszerezni a két magyar ősnyomda öt terméke tizenkilenc fennmaradt példányának digitális másolatát. Ennek előzménye volt a X. Budavári Magyar Nyelv és a Magyar Könyv ünnepén rendezett, kétnapos apró kamara-kiállításunk, ahol bemutattuk a Budai Krónika két hazai példányát. A nagy siker (több mint 700 látogató volt kiváncsi az első magyar nyomtatvány rejtélyekben gazdag történetére) megérlelte az elhatározást: felvettük az eredeti példányokat őrző könyvtárakkal a kapcsolatot.

Hess András első nyomtatványából, a Chronica Hungarorumból (1473) tíz példány ismert:

Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Inc. 326.
Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára – Inc. 10.
Kraków, Muzeum Narodowe, Zbiory Czartoryskich, Biblioteka – Inc. 55 (3).
Leipzig, Universitätsbibliothek – Edit. vet. 1473, 14.
Санкт-Петербург, Poccийская Национальная Библиотека – Inc. 9. 4. 4. 12.
Paris, Bibliothèque Nationale – Rés. m. M. 20.
Praha, Univerzitní knihovna – Inc. 39. D. 14.
Roma, Biblioteca dell'Accademia Nazionale dei Lincei – Biblioteca Corsiniana 53. F 25.
Wien, Österreichische Nationalbibliothek – Inc. 5. F 35.
Princeton, Scheide Library WHS S2.11A.

Tavalyi előadásomat azzal zártam, hogy jó társaságba keveredett az első magyar nyomtaványunk. Ezt bátran ellenőrizheti az, aki rákattint a Scheide-gyűjtemény 15. századi kincseit bemutató honlapra: s gyönyörködhet Johann Gutenberg, Johann Mentelin, Albrecht Pfister, Johann Fust és Peter Schoeffer csodálatos Biblia-kiadásaiban.

Farkas Gábor Farkas

A Budai Krónikáról szóló írásainkat itt olvashatod.

Az ősi dalmát-horvát eredetű családból származó főnemes, gróf Zrínyi Miklós, a szigetvári hős Zrínyi Miklós dédunokája, egyformán volt nagy formátumú költő, prózaíró, államférfi és hadvezér. Kora legtekintélyesebb magyar politikusaként Európa-szerte ismerték a nevét. A kor nagy veszedelme, a török hódítás ellen mozgósító, összefogásra buzdító politikai szándékkal alkotott. Szinte valamennyi írói művével új műfajt vezetett be a magyar irodalomba: a Szigeti veszedelem az első magyar nemzeti eposz, prózai írásai közül pedig pl. a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpirata publicisztikai irodalmunk első remeke. A magyar hadtudományi irodalom legkorábbi alkotásai a korszerű hadsereg megteremtése érdekében írt Tábori kis tracta (1664) című katonai szabályzata és a Vitéz hadnagy (1650 és 1653 között) című saját tapasztalatokat is hasznosító, teoretikus példatára.

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,
Ki meg merte várni Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. (Részlet) Pars prima In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Bouttats, Gerard Zrínyi Miklós költő és hadvezér mellképe. Rézmetszet, (1630 körül–1668 után), 1664 – Régi Nyomtatványok Tára

Fő műve a Szigeti veszedelem, melyet 1645–46 telén írt, de csak 1651-ben adott ki Bécsben verseivel együtt. Az Adriai tengernek Syrenaia a 17. századi magyar irodalom legjelentősebb műve. Ebben a könyvben jelentek meg először magyarul nyomtatásban szerelmes versek. A Szigeti veszedelemben saját dédapjának török elleni küzdelmét és vitézi halálát idézte fel. A mai fülnek ugyan már régies hangzású sorokból pompás szerkezet épül fel, a sodró erejű képiség, gondolatgazdagság pedig örökzölddé, a világirodalom nagy eposzainak egyikévé avatja ezt a művet.

Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
Mosódik zablája fejér tajtékjával,
Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,
Orra likjábul tűz, szemébül jün halál.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (részlet) Pars octava (Nyolcadik ének) In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Zrínyi a Szigeti veszedelmet a „magyar nemességnek” dedikálta, ami a korra jellemző felekezeti elfogultságokon felülemelkedő és erkölcsös nemzeteszményt sugall, politikai célja pedig a kivívandó függetlenség.

S honnan Scitiábul kijütt magyar vitéz,
Merre vitézségét látta világ nagy rész,
Azokrul helyekrül minden szem reám néz,
Hirrel, böcsülettel, valamig világ lesz.

De hiremet nemcsak keresem pennámmal,
Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:
Míg élek, harcolok az ottoman hóddal,
Vigan burittatom hazám hamujával.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. Peroratio (Berekesztés). (Részlet). In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magas tisztségei (1647-től haláláig horvát bán volt, 1663 őszétől év végéig a magyar csapatok főparancsnoka) és birtokainak a török általi állandó fenyegetettsége ellenére olvasmányaira is jutott ideje. A Zrínyi család könyvtárát, a ma a Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található Bibliotheca Zriniana-t, folyamatosan gyarapította. Politikai eszményének kifejezése az 1656–57-ben írt királytükör, a Mátyás király életéről való elmélkedések.

A Mátyás-tanulmány kezdősorai. In. Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620–1664), Budapest, Magyar Történeti. Társulat, 1896–1902. – Digitális Képarchívum

Publicisztikai irodalmunk első remekét, a Ne bántsd a magyart avagy Az török Áfium ellen való orvosság című röpiratát, mely a nemzet önvédelmi harcának eszmei megalapozása, Várad eleste után kezdte el írni 1660-ban.

…Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz!

Zrínyi Mikós: Ne bántsd a magyart. Az török áfium ellen való orvosság. (Budapest, Magvető, 1981.) a Magyar Elektronikus Könyvtárban. (Részlet)

Renner, Jeremias: Zrínyi Miklós költő és hadvezér lovasportréja. A háttérben Csáktornya és Újzrínyivár madártávlati képe. Rézmetszet, Augsburg, 1663. – Régi Nyomtatványok Tára

Európa-szerte nagy tekintélyű győzhetetlen hadvezérnek és kiváló államférfiúnak tartották, az 1664 januári és februári téli hadjárata pedig egyöntetűen kivívta a külföldi uralkodók elismerését. A Rajnai Szövetség őt szerette volna látni a török ellen egyesülő keresztény hadak élén, Bécs azonban tartott tőle és, ha csak tehette, mellőzte. Ezeknek a körülményeknek a hatására Zrínyi eltávolodott Bécstől, Erdély felé közeledett, s nyílt összeütközésbe került a helyére kinevezett Montecuccoli császári hadvezérrel.

Legkitűnőbb Vezér!

[…] Tehát ötven mérföldnyire visszaűztél 50 000 törököt? Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára? Új őrségeket helyeztél el a várakban? Erdélyt megőrizted? Ejha! Nagy tettek ezek, sőt a legnagyobbak! De ezekkel a nagyhangú szavakkal vége is a dicsőségnek. Mondd, mondd nekem, mi haszna van a te hadjáratodból Magyarországnak? Mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át? Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit adott szóval és talommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeiddel kiűztél onnan, és akkor tarts diadalmenetet, akkor bitorold magadnak azt a híres három szót Jöttem, láttam, győztem.

Zrínyi Miklós levele Montecuccolinak. (Részlet) 1662. augusztus közepe, Pozsony In. In. Régi magyar levelestár. XVI–XVII. század. Vál., jegyzetek: Hargittay Emil, Budapest, Magvető, 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

Zrínyi Miklós: [Befed ez a kék ég…] In: Zrínyi Miklós összes versei, szerk.: Kovács Sándor Iván, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Zrínyi Miklós költő és hadvezér halála. Rézkarc, 1664-után – Régi Nyomtatványok Tára

1664. november 18-án a Csáktornya melletti kursaneci erdőben sebezte halálra egy vadkan. Halála körülményeit a tragikus kimenetelű vadászaton jelen volt Bethlen Miklós jegyezte föl.

Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.

Bethlen Miklós élete leírása magától. (Részlet) In. Kemény János és Bethlen Miklós művei, szerk., jegyzetek: V. Windisch Éva munkája, Budapest, Szépirodalmi, 1980. – Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Olyan helyen állt, és olyan egyéniség volt, hogy lehetett volna belőle a nemzet diadalmas vezére, és lehetett volna eszméinek vértanúja. De negyvennégy éves korában vadászbaleset áldozata lett, s ezzel egész politikai-katonai elképzelése torzóvá vált. Véletlen halála oly mértékben tette teljessé a nemzeti tragédiát, hogy el sem tudták képzelni véletlen voltát. Azonnal suttogni kezdték, hogy nem is a vadkan ölte meg, hanem Bécs orgyilkos megbízottja lőtte le vadászat közben.

Hegedüs Géza: Zrínyi Miklós. In. Uő.: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest,Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A költő és a politikai író Zrínyit kortársai alig ismerték, művei nem jutottak el célközönségéhez, az akkor még alig-alig olvasó magyar nemességhez. Másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a magyar felvilágosodás írói – többek között Csokonai és Kazinczy – felismerjék benne elődjüket. Az utóbbi fedezte fel és adta ki újra Zrínyi műveit és a Szigeti veszedelemnek is ő adta a Zrínyiász nevet. Művei a hazaszeretet, a „jobbítsuk meg magunkat”, a nemzeti önvizsgálat és önbírálat eszményeinek forrásai.

Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.

A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedűl,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!

Kölcsey Ferenc: Zrínyi második éneke. (Részlet) In. Kölcsey Ferenc összes művei, szerk.: Szauder Józsefné, Szauder József, Budapest, Szépirodalmi, 1960. –Magyar Elektronikus Könyvtár

———

Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!

Petőfi Sándor: A nemzethez. (Részlet). [1848] In. Petőfi Sándor összes költeményei, szerk. Jászberényi József, Budapest, Szépirodalmi, 1959. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére a méhek napját 1994-től április 30-án ünnepeljük.

A kiemelt nap célja, hogy a tavaszi virágzás idején különösen is felhívja a figyelmet a méhek természetben betöltött alapvető fontosságú szerepére – hiszen a méhek virágokat beporzó munkája nélkül nem lenne élet. Az elmúlt esztendőkben többször hallottunk a méhek tömeges pusztulásáról is, melynek összetett, de a környezetszennyezéssel nyilvánvalóan összefüggő okait számos szakember vizsgálja már napjainkban. A méhek napja célja az is, hogy felhívja a figyelmet a méz és méhészeti termékek fogyasztásának jótékony hatásaira, előmozdítva ezzel a hazánkban még mindig alacsony mézfogyasztást.

„Tavasz beköszöntével, a téli nyugvás után szárnyra kelnek ismét a méhek. Elsőbben – még a nagyböjt idején – kitakarítják a kaptárt – ez a megtisztulásuk ideje, ahogy hajdanán mondták –, aztán felkészülnek az új ivadékok érkezésére, majd mikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak. A méh háziasítása az I. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, és a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet nemcsak mézéért, hanem viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti »felsőbbrendűsége«, az a vélt képessége, hogy »szűzen« is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.”

Jankovics Marcell: A méh (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A méhkaptár – Hunyadi Mátyás egykori Corvina-könyvtárának egyik emblémája – a Damaszkuszi Szent János (†760 k.) és Canterbury Szent Anzelm (†1109) teológiai értekezéseit tartalmazó Corvina díszes címlapjának részlete; Cod. Lat.345. (Kézirattár)

A reneszánszban az uralkodók gyakran alkalmaztak emblémákat, közismert tárgyakat, eszközöket, állatokat, melyekhez emberi tulajdonságok és erkölcsi mértékek voltak rendelve. A holló, a kaptár, a hordó, a kút, a homokóra, a kovakő, az armilláris gömb és a sárkány a Corvinák egyértelmű azonosító jegyei közé tartoznak. A kaptár a buzgóság, a szorgalom jelképe vagy a tudás édességét szimbolizálja. Más értelmezésben szénakazal is lehet, mely a magyar föld termékenységére utalna, bár a lábakon álló ábrázolás ennek ellent mond.

Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,
Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett.
Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,
S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.

Vörösmarty Mihály: Méh  – Vörösmarty Mihály összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

Kis méhek! kerteken,
Mezőkön, berkeken
Mit futtok sok veszéllyel?
A friss forrásokra,
Az új virágokra
Repkedvén szerteszéjjel?

Mennyi sok munkával
És időjártával
Gyűjthettek egy kis mézet?
Szálljatok Lillára, Az ő szép szájára
Vénus sokat tetézett.

Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan sok s édes méz
Sehol, mint a tiétek.
Jőjjetek: s úgy nem lész
Olyan boldog méhész
Sehol, mint a tiétek.

Csokonai Vitéz Mihály: A méhekhez  – Csokonai Vitéz Mihály összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Méh az almafa virágán – (Digitális Képarchívum)

„Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.

Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha' százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.”

Arany János: A méh románca (részlet) – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Varjúháj és méh  (Digitális Képarchívum)

Nők, ide tekintsetek. Íme a kaptár, a legősibb nő-állam, ahol föltétlenül mi uralkodunk s minden értünk, miattunk történik. Mi, államalkotó asszonyok, éles tűvel szájunkban dolgozunk imádott Királynénkért, virágport gyűjtünk, mézelünk, viaszkolunk, sejteket építünk a jövendőnek, a termékenységnek. Körülöttünk sete-sután lézengenek bamba hímjeink. Esténként, ha a munkából fáradtan hazatérünk - egy átszállóval -, a henye férfiak részegre isszák magukat azzal a mézzel, melyet mi gyűjtöttünk s horkolva alszanak el. Egyelőre tűrt elemek ebben a mintaszerű társadalomban, de aztán, hogy a nászrepüléskor elvégezték egyetlen föladatukat s Királynőnket megtermékenyítették, könyörtelenül szíven szúrjuk őket, hulláikat pedig kidobjuk a kasból. Dolgozó nők, orvosnők, hivatalnoknők, gépírónők, takarítónők s minden más nővéreink a világon, meddig tűritek még zsarnok férjetek basáskodásait?  

Feministák, egyesüljünk! Méh  – Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet című kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban