Szent Jeromos vagy Hieronymus (347 körül – 420) pap és egyháztanító, a négy nagy nyugati egyházatya (Szt. Ambrus, Szt. Ágoston, Szt. Jeromos, Nagy Szt. Gergely) egyike, s az egyik meghatározó Biblia-fordítás, a Vulgata létrehozója. A szertelen, jó képességű, érzékeny és gyanakvó fiatalember, bár szülei keresztények voltak, csak húsz évesen keresztelkedett meg Rómában, majd remeteségbe vonult. Később keletre ment, hogy találkozzék a sivatagi remetékkel. Ebben az időben tanult meg héberül, s tökéletesítette a Szentírással kapcsolatos tudását is. Önjellemzése szerint: filozófus, rétor, grammatikus és dialektikus egyszerre, továbbá három nyelvnek, a hébernek, görögnek és latinnak ismerője. Ennek a három nyelvnek, különösen a hébernek ilyen magas szintű ismerete meglehetős ritkaság volt akkoriban. Jeromos 380 körül tért vissza a remeteségből, s pappá szentelése után Bizánc városának könyvtárában teljesített szolgálatot. I. Damasus pápától kapta a megbízást, hogy tökéletesítse a Szentírás fordítását. A szentatya halála után (385) Betlehembe utazott, s évtizedekig dolgozott a fordítás szövegén. 420-ban egy kolostorban érte a halál Betlehemben.
Szent Jeromos szobra a Szent István bazilika oldalfalában (Digitális Képarchívum)
„Jeromos életének van egy kétséget kizáróan mesei eredetű, alighanem naptári célzattal betoldott epizódja. A legenda szerint, amikor Betlehemben, egy kolostor apátjaként az Írás fordításán fáradozott, egy sántikáló oroszlán vetődött arra. A testvérek halálra rémültek ugyan, de Jeromos utasításának engedve végül is kezelésbe vették az állat tövisektől fölsértett lábát. Az ápolás során az oroszlán teljesen megszelídült, s mikor felgyógyult, Jeromos a kolostor szamarának őrzését és terelgetését bízta rá, mintha csak pásztorkutya lenne. Egy alkalommal aztán, amikor kinn voltak a mezőn, az oroszlán elaludt, s arra járó kalmárok elkötötték az őrizetlenül talált szamarat.
Az egyedül hazaballagó oroszlán láttán a barátok azt hitték, hogy amaz nem tudott ellenállni természetének, és a rábízott szamarat fölfalta. Ezért nem adtak neki büntetésből enni, és az ő hátára rakták a cipelni valót, az erdőben vágott és fölaprított fát. Az oroszlán türelemmel végezte a szamár dolgát, munka után, esténként azonban a környéken kóborolt, s így kutatott az ellopott szamár után. Így esett, hogy a tolvaj kalmárok, immár a szamárral együtt, ismét arra jártak. Az oroszlán fölismerte az „ő” szamarát, és vadul bömbölve, karmait meresztgetve, farkával csapkodva arra kényszerítette a karavánt, hogy a kolostorhoz vonuljanak, és megbocsátásért esdekelve visszaadják a szamarat jogos tulajdonosaiknak.”
Jankovics Marcell: A tanító, az oroszlán meg a szamár – In: Uő.: Jelkép-kalendárium, részlet (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Latin fordítások már korábban is készültek a Szentírásból, melyek közül kiemelkedett a Vetus Itala („régi latin”). Jeromos igazi szöveggondozó, filológus volt. A javítás munkáját szakaszosan végezte el: először az evangéliumok és a zsoltárok latin szövegén. Mivel lelkiismeretesen dolgozott, kötelességének érezte, hogy az Ószövetség eredeti héber szövegéhez forduljon. Tizenhat év alatt készült el az Ószövetség fordításával. Az apokrif könyveket, melyeket a IV–V. században már több egyházi tekintély a Szentíráshoz sorolt, ő szigorúan kiiktatta. Szent Jeromos több kommentárt, szentbeszédet készített az egyes bibliai könyvekhez, illetve azok alapján.
A Hieronymus-corvina címlapja, Kézirattár, Cod. Lat. 347, f. 1r. – A mű Szent Jeromos Szent Pál leveleihez írt magyarázatait tartalmazza. A P[auci] iniciáléban Szent Pál alakja látható. A keretdísz vázát egymásra helyezett kandeláberek alkotják. A bal oldali széldísz közepén Mátyás, vele szemben Beatrix éremportréja foglal helyet. A címlap alsó részén Mátyás gyümölcskoszorúba foglalt címere látható. A címer két oldalára egy-egy ún. Mátyás-emblémát festettek. A szöveget humanista könyvírással másolták. Az illumináció a Gherardo és Monte di Giovanni testvérpár műhelyében készült Firenzében 1488 körül.
A Vulgata szó a latin vulgatus, elterjedt jelentésű melléknévből származik. Az elnevezés összefüggésben áll azzal, hogy Jeromos fordítása lassan általános hivatkozási alappá vált, bár csak a tridenti zsinat idején, 1546-ban lett a katolikus egyház hivatalos bibliaszövege.
„Jeromos az ókori Stridon szülöttje, amelyet a kutatás Csáktornya (Čakovec) muraközi városkával azonosít. Itt emelkedett a Zrínyiek vára is. A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma (1446) hajdan jeles búcsújáró hely volt. Az a körülmény, hogy a majdani magyar haza szülöttje volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett és megírta a rend szellemi ősének, Remete Szent Pálnak életrajzát, Jeromost pálosaink körében különösen tiszteltté tette.”
Bálint Sándor: Szeptember 30., részlet – In: Uő.: Ünnepi kalendárium 2., Budapest, Szent István Társulat, 1977 (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Szent Jeromos írópultnál, Didymus kódex (New York, Pierpont Morgan Library) – In: Bibliotheca Corviniana, Magyar Helikon – Corvina, Budapest, 1981, 47. kép. (Pannon reneszánsz: a Hunyadiak és a Jagelló-kor: 1437–1526; elektronikus dokumentum; Encyclopaedia humana Hungarica; 4., (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Szent Jeromos élete végéig megőrizte a legszigorúbb aszkézis gyakorlatait, de elkísérte betegesen izgulékony és érzékeny természete is. Ha vitatkozott, bántó éllel is tudott fogalmazni. Jeromost gyakran félmeztelenül ábrázolják, mellét üti egy kővel, miközben a feszületet nézi. Gyakran bíborosi ruhában van. Attribútuma az oroszlán, a koponya és a könyv. A tudósok, a diákok, a régészek, a könyvkereskedők, a zarándokok, a könyvtárosok és a fordítók védőszentje. Hozzá fohászkodnak a gyengénlátók is.
„A téren szurokillat csapott meg.
A halászok szurokkal ugrattak egyszer.
A sarkon meg, ahogy befordultam,
mint egy nehéz halászladik tartott felém,
semmi, Jeromos, csak valami tartott felém.
Semmi, csak ezt akartam mondani.
Ezért ugrottam melléd.
Ezért adom most egy kicsit gyorsan a bambát.
És már mennék is. A folyóba.
Elfáradnak karjaid, Jeromos, könyvet, templomot tartani soká.”
Tolnai Ottó: Vers, amelyben megelevenedik Masaccio Szent Jeromos és Szent János című festménye, részlet – In: Uő.: Sirálymellcsont, Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1967 (Törzsgyűjtemény)
(A festmény itt látható.)
–s–
