130 évvel ezelőtt született Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.), költő, író, műfordító, irodalomtörténész, irodalomszervező, a Baumgarten-díj kurátora, a Nyugat szerkesztője, 1929-től – előbb Móriczcal, majd 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével – haláláig a folyóirat főszerkesztője.
Babits Mihály – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata 1931, fotó: Rónai Dénes, Kézirattár, Fond III/2133
A klasszikus műveltségű, számos nyelven (latin, ógörög, francia, német, angol, olasz) olvasó, az ókori klasszikus és a későbbi európai versformákat jól ismerő és alkalmazó művésztől távolt állt a néhány évvel korábban induló Ady Endre prófétai attitűdje, inkább a töprengő, kérdéseket megfogalmazó, filozofikus gondolkodás jellemzi művészetét. Kezdeti idegenkedésük után mégis kölcsönös szimpátiával nézték egymás művészi pályáját. „Babits Mihály nagy ember és nagy költő” – írta Ady A duk-duk Afférhoz című jegyzetében, Babits 1916-ban megjelent Recitativ című kötetének egy példányát pedig magával hordta.
„Mégis vérek vagyunk mi ketten,
bár ellentétek, együtt eggyek,
harcom a harcod folytatása […]”
Babits Mihály: Versek, előszavakkal Ady Endrének, 1911, Nyugat, 1915., 22. szám – Elektronikus Periodika Archívum
Ady Endre és Babits Mihály, fotó: Székely Aladár, Kézirattár, Analekta 301
Babits Mihály rövid pályaképe, valamint műveinek bibliográfiája, a róla szóló monográfiák jegyzéke és a további szakirodalom válogatott bibliográfiája elérhető Nyugat-honlapunkon. Babits Mihály számos digitalizált műve megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.”
Babits Mihály: A lirikus epilógja, részlet – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits sokrétegű költészetében a későbbi évtizedekben egészen háttérbe szorul az egyén, a lírai én. Az ún. objektív, tárgyias költészet egyik emblematikus verse – amely szerint végső soron csak a célba juttatott üzenet a fontos – a Csak posta voltál című költemény, amely 1932-ben jelent meg a Nyugatban.
„[…] Úgy fekszem itt, mint a főniksz,
ki félve reméli a tüzet,
amelyen el fog majd égni
s amelyből újraszület.
Lobbanj föl, röpíts el engem
piros szoknyáid között:
egy dallal ölöm meg azt aki
voltam, és már más leszek.
Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép!”
Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán... – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
Babits Mihály és felsége, Török Sophie hagyatéka 1952-ben került könyvtárunk Kézirattárnak állományába. A gazdag, különböző típusú dokumentumokat tartalmazó hagyaték egyik legjelentősebb része – az üveg és celluloidnegatívokat, a papírnagyításokat és albumba rendezett képeket egyaránt tartalmazó – mintegy 4000 elemet számláló fotóanyag, amelyet kollégáink 2009-ben vizsgáltak át és restauráltak, majd digitalizáltak.
Babits Mihály és Ádáz kutya Babitsék budapesti, Reviczky utcai otthonában (1931. április 28. előtt), fotó: Török Sophie; az eredeti üvegnegatívról készített digitális kép, Kézirattár: Fond III/2332/5.
„Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.”
Babits Mihály: Ádáz kutyám, részlet – In: Uő.: Összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár
1937 áprilisában Babits orvosai súlyos betegséget diagnosztizáltak a költőnél. Ekkor született Ősz és tavasz között című verse, 1937 kora nyarán pedig a Balázsolás.
„Kegyetlen sorsa kétszer ítélte teljes némaságra: 1938. február 10-től március közepéig, majd 1940. október 12-től december 16-ig. Főleg ezekből az időkből valók a papírcsíkokra jegyzett ’Beszélgetőfüzetei’, amelyeket Belia György két vaskos kötetbe osztott, és 1980-ban jelent meg. Az 1938-as évi kötet közel hétszáz oldalnyi, az 1940/41-es (mivel az ujjhegyével elzárt kanül segítségével való suttogás is fárasztotta) 436 oldalt tesz ki, kolumna szélességű szedéssel. Aki olvassa, a halhatatlan szellem és a halandó test párharcának páratlan irodalmi dokumentumát csodálja.”
Szállási Árpád: Babits Mihály (1883–1941) betegségei, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár
---
„Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.!”
Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom. Babits Mihály halálára, részlet – In: Uő. Erőltetett menet, válogatott versek – Magyar Elektronikus Könyvtár
Ferenczy Béni: Babits Mihály és Török Sophie (Tanner Ilona) síremléke a Kerepesi úti temető Művészparcellájában, fotó: Varga József – Digitális Képarchívum
„Mihelyt a kék menny-gömbként tág öröklét
leviathán-torka elnyelte őt,
azonnal önmaga fölébe nőtt,
igévé vált, elhagyva teste rönkjét:
káprázó, kettőző szemünk előtt
a halhatatlanság csodája történt.”
Weöres Sándor: Babits-embléma – In: Uő.: Egybegyűjtött írások, 2. kötet, Budapest, Magvető, 1981, 418. o. – Törzsgyűjtemény
Marton László: Babits Mihály – Digitális Képarchívum
A költő születésének 125. évfordulóján (2008-ban) avatták fel a főváros I. kerületében, a Vérmezőn, a Bugát lépcsőnél. Babits első budapesti köztéri szobrát.
Ma, Babits Mihály 130. születésnapján jelenik meg a hazai verséneklők egyik népszerű formációjának, a Misztrál együttesnek 18 új Babits-megzenésítést tartalmazó CD-je és LP-je.
