Mit árul el…? alcímmel hétfőnként jelentkező új blogsorozatunkban munkatársaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy egy-egy dokumentum(részlet) mi mindent árulhat el magáról a dokumentumról, a készítőjéről, a korszakról. Ez alkalommal Illyés Boglárka, a Színháztörténeti és Zeneműtár munkatársa tesz fel kérdéseket Hubay Jenő hagyatékának egyik érdekes darabjáról.

Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában több száz kotta található Hubay Jenő (1858‒1937) hegedűművész, zeneszerző hagyatékából, aki 1919 és 1934 között a Zeneakadémia főigazgatója volt. Ezek közül a Suite sur le Roi de Lahore de J. Massenet pour violon et orchestre autográf kézirata különleges darab: egy zenei kooperáció emlékét, Jules Massenet (1842‒1912) francia komponista és Hubay kézírását együtt őrzi.
De vajon mikor és hogyan ismerkedett meg Hubay Massenet-val és operájával? Mit árul el a dokumentum a mű keletkezéséről, illetve céljáról? És vajon elérte-e a célját, azaz előadták-e, kiadták-e a kompozíciót, és volt-e ennek hatása Hubay pályájának alakulására?

Hubay‒Massenet: Szvit Massenet Lahore királya című operája nyomán, a zenekari partitúra címlapja ‒ Zeneműtár

A két muzsikus életre szóló kapcsolatának kezdete Hubay korai párizsi éveire nyúlik vissza. Miután hazájában már nevet szerzett mint hegedűvirtuóz, és Carmen-fantáziájával (1876) zeneszerzőként is felhívta magára a figyelmet, 1878 májusában, a világkiállítás idején utazott első alkalommal Párizsba, Liszt Ferenc biztatására. A tehetséges és ambiciózus fiatal művész útját addig a nagy zeneszerző egyengette, akivel rendszeresen fellépett zeneakadémiai matinékon, házikoncerteken.

Az ifjú Hubay Liszttel a Kreutzer-szonátát játssza. Hubay Cebrián Andor rajzának fotóreprodukciója ‒ Zeneműtár

A Liszttől kapott ajánlólevelek egyike Camille Saint-Saënsnak szólt, akinek hétfői zenés estjein Hubay a francia zenei élet több kiválóságát ismerte meg, köztük Gabriel Faurét. Később további hírességekkel ismerkedett meg Érard zongoragyárosnál ‒ akinél párizsi tartózkodása idején Liszt lakott ‒, a Munkácsy házaspár palotájában és más szalonokban (Charles Gounod, Ambroise Thomas, Léo Delibes stb.). Párizsban került kapcsolatba Henri Vieuxtemps belga hegedűvész-zeneszerzővel is, aki tanítványul és barátjává fogadta. Kapcsolatai révén elérte, hogy fellépő művészként hívják meg az előkelő párizsi szalonokba. Első koncertjét ‒ az időközben ugyancsak Párizsba érkezett Aggházy Károly zongoraművésszel ‒ 1879. január 22-én adta az Érard-teremben, ekkor még „Eugène Huber” néven. Muzsikustársával rendszeresen koncertezett a Pleyel-teremben is: kamarazenei hangversenyek sorát követően először 1880. április 13-án, a Colonne-zenekarral léptek fel egy jelentős zenekari koncerten, amelynek műsorán többek közt saját Carmen-fantáziája is szerepelt.
Jóllehet Hubay népszerűséget szerzett, még nem érte el célját, amiért muzsikustársaihoz hasonlóan Párizsba ment, és többször visszatért oda.

A világhírnév felé vezető úton Massenet indította el, akivel a Lahore királya révén került közeli kapcsolatba 1880-ban. A francia zeneszerző számára ez az 1877. április 27-én bemutatott egzotikus nagyopera hozta meg az áttörést, s ekkor már külföldön is ismert, beérkezett mesternek számított. Massenet 1878 óta a párizsi Conservatoire zeneszerzéstanára, és az Académie des beaux-arts (Francia Szépművészeti Akadémia) tagja volt. Műve Budapesten is tetszést aratott a Nemzeti Színházban 1879. január 25-én tartott bemutatóján, és évekig repertoáron maradt.

Hubay‒Massenet: Szvit Massenet Lahore királya című operája nyomán, a zenekari partitúra utolsó kottás oldala ‒ Zeneműtár

Hubay visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Párizsban, Vieuxtemps ajánlására látta a világkiállítás sikerdarabját, majd 1880 nyarán Munkácsyné colpachi kastélyában időzve, az asszony zongoráján talált rá a Le roi de Lahore kottájára. A zongorán lejátszott dallamok egy hegedűszvit (tulajdonképpen fantázia) megírására inspirálták, melynek kéziratát az ősszel Párizsban elvitte Massenet-hoz. Miután együtt eljátszották a darabot, a fellelkesült Massenet felajánlotta, hogy meghangszereli a kíséretet, és kieszközli a mű bemutatását Jules Pasdeloup-nál, a párizsi Cirque d’hiverben (Téli Cirkuszban) rendezett, többezres nézőközönséget vonzó Concerts populaires igazgatójánál. A Pasdeloup-zenekar „népszerű koncertjei”, amelyek minden korábbinál szélesebb körben ismertették a német szimfonikus repertoár mellett a kortárs francia zene újdonságait, ekkoriban valóságos intézménynek számítottak.
Mint az itt bemutatott dokumentum elárulja, Massenet nem csupán átírta nagyzenekarra a zongorakíséretet, hanem át is dolgozta némileg, javítgatta a darabot. A lila tintával írt zenekari szólamok az ő kézírását őrzik, a hegedűszólamot fekete tintával Hubay jegyezte be a kottába. Massenet bejegyzéseiből kiderül, hogy a munkát 1880. november 21-én, vasárnap kezdte el Párizsban (Passy-negyed), és a november 30., keddről december 1., szerdára virradó éjszaka fejezte be. Hubay szvitjét Massenet akkori kiadójánál, Georges Hartmann-nál mutatták be Pasdeloup karmesternek, aki az ifjú hegedűvirtuózt szerződtette az 1880. december 19-i nagy koncertre, majd annak fényes sikerét látva egy következőre. Massenet támogatása, illetve a Concerts populaires-en való fellépés az események láncolata folytán további ajánlatokat eredményezett Hubay számára, melyek közül a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanári állását fogadta el, Vieuxtemps örökébe lépve. A két komponista együttes művét, amely ebben a változatban nem jelent meg nyomtatásban, Hubay 1924. március 4-én mutatta be a budapesti Zeneakadémián egy magyar‒francia est keretében.

Massenet‒Hubay: Két Massenet-dal. Alkony. Szerenád. Kottacímlap ‒ Zeneműtár

Miután a Lahore-szvit zenekari változatából nem készült hangfelvétel, ehelyett egy Massenet-dal Hubay által készített átiratát ‒ a Molière-költeményt megzenésítő Sérénade-ot (1880) ‒ ajánljuk meghallgatásra Szecsődi Ferenc és Kassai István előadásában.

Illyés Boglárka (Színháztörténeti és Zeneműtár) 

A sorozat további részei: 1. rész; 2. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész