Mit árul el…? alcímmel hétfőnként jelentkező blogsorozatunkban munkatársaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy egy-egy dokumentum(részlet) mi mindent árulhat el magáról a dokumentumról, a készítőjéről, a korszakról. Ez alkalommal P. Vásárhelyi Judit, a Régi Nyomtatványok Tára Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatócsoportjának munkatársa tesz fel kérdéseket egyik régi imádságoskönyvünk megjelenési körülményeiről.
Szenci Molnár Albert: Imádságos könyvecske. Heidelberg, 1621. A címlap alsó fele – Régi Nyomtatványok Tára, RMK I 514
Négyszáz évvel ezelőtt, 1620. augusztus 20-án keltezte Molnár Albert imádságfordításának ajánlását a Nagyszombatban élő Échi Orsolyának, Szegedi Gáspár hitvesének és Szegedi Annának, Krausz János feleségének. Fordítását ugyanis az ő kifejezett kérésükre és az ő támogatásukkal készítette el. Az ajánlólevélben ezeknek a „szent Bibliának és az jó könyveknek olvasásában gyönyörködő” asszonyoknak a példájával szerette volna elérni, hogy „egyéb főrenden és közrenden való asszonyi állatok is indíttassanak az írás-olvasásnak tanulására és leánzó gyermecskéiknek is taníttatására, követvén ebben egyéb igaz hiten való sok keresztyén nemzetségeknek szokásokat”. Emlékeztetett az egyházatyákkal levelező szent asszonyokra (pl. a Rómában élő Paulára, Marcellára, Létára) és „a szép tudományokkal tündöklő” angliai Erzsébetre, aki saját kezével írt leveleket „a keresztyén szomszédországokban lévő bölcs doktoroknak”. Igazolásképpen hosszabban idézett még többek között Ludovicus Vivestől, a nőnevelés apostolától is, „hogy valaki ne fogja reám, hogy asszonyoknak akarok hízelkedni”.
Az ajánlólevél ezután tér át a könyv kiadásával kapcsolatos kérdésekre. Kiderül, hogy Molnár már az előző esztendőben elkészült a fordításával, ki is bocsájtotta volna húsvét előtt, „hogyha a nyomtatásban munkálkodó ifjúság hadi hírekkel másuvá nem vonattatott volna”. A kötet megjelenését az akkoriban kibontakozó harmincéves háború, a „könyvárosoknak hadaktúl való félelme” és a nyomdákban tapasztalható munkaerőhiány késleltette.
Molnár 1620. szeptember 3-án hasonlóan tudósította levelében Nürnbergben élő jó barátját, Georg Remet:
„Az általam megfordított Imádságoskönyv címlapját meg fogja kapni Méltóságod. A könyv Frankfurtban van sajtó alatt, de a nyomtatás nagyon lassan halad a nyomdászok hiánya miatt, közülük legtöbben táborba vonulnak. […] A praefatioban többek között megcáfolom azoknak a téves vélekedését, akik azt bizonygatják, hogy a nőknek káros a betűk ismerete. Nagyon várom nemes férjeik levelét: elküldtem nekik a kinyomtatott első négy levelet.”
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára R 313. [Szenci Molnár Albert levele Georg Rem nürnbergi jogtudósnak, Heidelberg, 1620. szeptember 3.] Részlet. Vásárhelyi Judit fordítása. In. Vásárhelyi Judit: Adalék Molnár Albert Imádságos könyvecskéjének nyomtatásához, Magyar Könyvszemle, 93. évf., 3. sz., 1977, 276. – Elektronikus Periodika Archívum
A nyomdai munkálatok azonban Frankfurtban olyan lassan haladtak, hogy a kötet kiadói: David és Daniel Aubry és Clemens Schleich végül nem saját frankfurti nyomdájukban, hanem Heidelbergben jelentették meg Molnár munkáját. Erre utal a címlapon az impresszumban Heidelberg mint kiadási hely. A nyomtatás azonban ott sem a terveknek megfelelően alakulhatott. Az MDCXX évszámot rányomtatták ugyan a címlapra, de a kiadás végül is a következő évre csúszott át. Ezt árulja el a címlap alján lévő, eredeti MDCXX évszám MDCXXI-re alakítása, ahol az utolsó számjegy kissé féloldalas és halványabb, mivel kevesebb festék jutott rá.
Szenci Molnár Albert: Imádságos könyvecske. Heidelberg, 1621. Címlap – Régi Nyomtatványok Tára, RMK I 514
A címlap és az első levelek frankfurti kinyomtatását magának Szenci Molnár Albertnek a levele bizonyítja. Ez indokolja, hogy imádságkönyv fordítása a hazai retrospektív nemzeti bibliográfiában „Frankfurt 1620”, illetve „Heidelberg 1621” megjelenési hellyel és évvel is megtalálható (Régi Magyarországi Nyomtatványok 1601‒1635, Bp., Akadémiai Kiadó, 1983, 1206 és 1238). 1621-ben még egy „öregb” (értsd: terjedelmesebb) Molnár-munka is megjelent Heidelbergben: a latin–görög–magyar Lexicon bővített, harmadik kiadása, amelyhez magyar–latin szótár és iskolai tantervi és módszertani szöveggyűjtemény is csatlakozik (Régi Magyarországi Nyomtatványok 1601‒1635, Bp., Akadémiai Kiadó, 1983, 1239).
Mindkét könyv Johann Georg Geyder heidelbergi nyomdász özvegyének műhelyében készült. Ez az információ azonban csak a Lexicon impresszumadatai között szerepel.
Lexicon Latino-Graeco-Ungaricum jam recens tertia cura recognitum […] item Dictionarium Ungarico-Latinum […] locupletatum […] Syllecta Scholastica. Heidelberg, 1621. – Régi Nyomtatványok Tára, RMK I 513
P. Vásárhelyi Judit (Régi Nyomtatványok Tára – Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatócsoport)
A sorozat további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész
