Szent Mihály arkangyal harca a Sátánnal – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Nem tudom, létezik-e a világon olyan ember, aki az angyal szót (természetesen anyanyelvén) hallva ne tudná rögvest kiről vagy kikről van szó. Bár nagy valószínűség szerint mindenki tudja, hogy ehhez a szóhoz miféle teremtményeket párosítson, a róluk alkotott vélemények ontológiai szempontból erősen megoszlanak. Vannak, akik szerint ezek valamiféle életformában is létező lények, akik akár az emberek hétköznapi életébe is beavatkozhatnak, ha úgy adódik és szükséges. Mások szerint csak az emberi fantázia szüleményei. Egy bukott politikai ideológia szerint az angyalok (is) „a nép ópiumával, a vallással elbutított” öregemberek babonás képzelgései csupán. Ez a világot átszövő diktatúra megszűnt ugyan létezni, azonban az „ópium” követői napjainkban is komolyan gondolják az angyalok létezését. A Shütz Antal szerkesztette Szentek élete című gyűjteményes kiadvány a következőket fogalmazza meg róluk:

Tisztaság, jóság, szépség. Ezek mind olyan jelzők, melyek valósággal elkápráztatják az olvasót. Ez az oka, hogy sok nyelvben jelzőként is megjelent ez a szép csengésű szó. Ha valakire környezete azt mondja, hogy „ő egy angyal”, akkor senkinek sem jut eszébe – adott személytől függően – egy antiszociális emberre, egy környezetét pokollá tevő perszónára, vagy egy vásott, szüleinek és tanárainak nagyon sok gondot okozó gyerekre gondolni. Hiszen az angyalok csak jók lehetnek, akik mindenben az emberiség hasznára vannak. Emellett természetesen a közgondolkodás nagyon szépnek is képzeli őket. Megjelenésük a hátukból előmeredő két hatalmas galambszárnnyal nemcsak a meséskönyvek lapjain, de a világtörténelem legnagyobb művészeinek képein, szobrain és egyéb térplasztikáin sem képzelhető el másként. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint tökéletességük felülmúlja az összes többi földi teremtményét. Személyes és halhatatlan teremtmények, kiknek, mint tisztán szellemi lényeknek, érzelmeik és akaratuk van.

… minden angyalnak három története is van: az egyik az egyéni sorsukról szól; egy másik üdvtörténeti szerepüket beszéli el, és egy az őket tisztelő emberek lelkébe és szívébe rajzolódik…. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

De ne gondolja senki, hogy minden angyalra ráilleszthetők a Shütz Antal könyvében leírt jelzők. Ezt alátámasztandó álljon itt egy idézet a Biblia talán legtöbbet emlegetett könyvéből, a János apostol által írt Jelenésekből:

Ahogy olvashatjuk, a történetben lezajló csatának két főszereplője is van. Köznyelven szólva elmondható, hogy ők nem ám akárkik(!). Még angyali léptékkel mérve sem. Ugyanis a hagyomány szerint az angyaltársadalom két leghatalmasabb képviselőjéről van szó. Az apokaliptikus csata vesztese nem viselte mindig – az ebben a szövegkörnyezetben negatívként megjelenő – sárkány jelzőt, illetve a Sátán nevet. A hagyomány szerint a neve a latin lux és fero szavakból összetett Lucifer, ami annyit tesz: a Fényhozó, a Fény hordozója. Ő is angyalnak teremtetett, sőt egyes vélemények szerint ő volt a leghatalmasabb Isten által alkotott teremtmény. Azonban uralmára törve, fellázadt a teremtő Isten ellen. Szabad akarattól vezérelve lett a lázadó angyalok vezére, akiket a keresztény/tyén világ egyszerűen csak ördögöknek nevez. A Diós István-féle Magyar katolikus lexikon szerint:

A teremtő Isten és munkája elleni örök lázadását talán egyetlen irodalmi alkotás sem érzékelteti olyan jól, mint Madách Imre hallhatatlan műve, Az ember tragédiája:

„Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal” – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Az égi háborút megnyerő másik főszereplőről a hagyomány azt tartja, amikor a bukott angyalok Lucifer vezetésével a teremtő Isten ellen fellázadtak, ez a derék angyal így kiáltott fel: „Ki olyan, mint az Isten?” (értsd: senki sem lehet olyan, mint az Isten!). Ez héberül így hangzik: „Mikaél”. Innen származik a neve, amely magyarítva: Szent Mihály. Ábrázolása legtöbbször egy erőtől duzzadó, délceg, lengő hajú, kardot markoló római hadvezér vagy középkori lovag, hátából előmeredő óriási galambszárnyakkal. Sőt általában – eme harcra utalva – Luciferrel, vagyis a Sátánnal együtt ábrázolják. Az angyalok fejedelme, Mihály – művésztől függően teljesen élethű, vagy kevésbé hiteles – harci pozícióban tapod az elcsúfított kinézetű ellenfelén, kardját a legyőzött fejének szegve. Ezzel tudtul adva, hogy fellázadt elődje helyét átvette.

Szent Mihály még több helyen megjelenik, mind az Ó-, mind az Újszövetség lapjain. Egy másik komoly „fegyverténye”, amikor az Ószövetség – Illés próféta melletti – legnagyobb alakjának, Mózesnek a holtestét védelmezte meg, mai szóhasználattal élve elképesztő sportszerű módon, jól ismert, de sportszerűnek egyáltalán nem nevezhető ellenfelével szemben:

Ha Szent Mihály egyházi és népi tiszteletét számba vesszük, bizony elég tetemes listát kapunk. Tisztelete az egykori Konstantinápolyban kezdődött, ő volt a bizánci birodalom patrónusa, császári testőre. Védőszentje és őrangyala volt a középkori királyoknak és uralkodóknak. Védőszentjüknek tekintik a katonák és egyéb fegyveres testületek tagjai, a vívók, a tengerészek, az utazók, a bányászok és az olyan veszélyes foglalkozást űzők, akik könnyen kerülhetnek halálközeli helyzetbe munkájuk során. Emellett különleges szószólója a haldoklóknak is. A szeptember 29-én tartandó, napja köré kialakult magyarországi kultusz leírásának kapcsán Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma egyáltalán nem fukarkodik a papírral és a nyomdafestékkel. Egyébként – nem mellékesen – magát a római eredetű – egyébként Augustus császár beavatkozása után értelmét vesztett nevű – szeptember hónapot is Szent Mihály havának nevezte a népnyelv.
De Szent Mihály kultusza ma is élő, főleg a római katolikus egyház hívei között. Hiszen például hosszan sorolható listában, többek között ő a Váci Egyházmegye védőszentje, de névadója és védőszentje Kolozsvár – a magyarság számára szimbolikus értékű – gótikus, égbemeredő tornyú templomának is. Emellett kultuszához nagyban hozzájárul, hogy sok templomban a misék végén a hívek elimádkozzák az ún. „Szent Mihály imát”. A Római Katolikus egyház számára kegyetlen és zűrzavaros időkben élő, a társadalmi változások során kisemmizett emberek érdekeiért fellépő, a kommunizmus és a liberalizmus pusztító ideológiájának csíráit keményen támadó XIII. Leó pápa (1878–1903) egy – az egyházat érő majdani támadásokat vizionáló – apokaliptikus látomása után fogalmazta meg ezt az imát a Sátánt legyőző arkangyalhoz:

Szent Mihály különleges szószólója a haldoklóknak is – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

A következő bemutatandó arkangyal kapcsán megemlíteném, hogy a bibliai jeleneteket és a középkorban tisztelt szentek életét és cselekedeteit bemutató gótikus szárnyas oltárok mindig is csodálatot váltottak ki belőlem. Az oltárok festményei és térplasztikái olyan hatást keltenek, mintha élnének. Ezt a hatást keltik annak ellenére, hogy az ábrázolt vékony, nyúlánk alakok természetellenesen merevek. Ehhez hozzá adódik, hogy a bibliai jelenetek szereplői a mű keletkezésének korára jellemző divat szerint öltözködnek, mindennapi használati tárgyaik, épületeik pedig az ábrázolt történetek idejétől számítva majd csak egy évezred múlva kerültek „forgalomba”. Azonban a kronológiai eltérések és az ábrázolt személyek – akár egy mai kosárlabdajátékost is megszégyenítő – természetellenes testméretei ellenére ezeknek a képeknek láttán a néző szinte várja, hogy az alakok megszólaljanak vagy kilépjenek a perspektivikus ábrázolást (ezáltal a térben való megjelenítést) nem ismerő, sokszor a névtelenség homályában maradt mesterek műveiről. A jelenetek helyszínéül szolgáló középkori templomok, vagy romantikus hatást keltő várkastélyok csarnokainak, szobáinak, vagy udvarainak a légkörében szinte harapni lehet a misztikus éteri feszültséget. 
Ez a misztikus légkör jól nyomon követhető a szárnyas oltárok készítői által egy igen kedvelt bibliai jelenet ábrázolásánál. A jelenet általában egy várkastély sejtelmesen megvilágított szobájában, vagy egy kápolnafélében játszódik. A helyiségben egy, szintén a hátából előmeredő, óriási galambszárnyakkal rendelkező, legtöbbször fehér tógába öltözött, hosszú, kibontott, aranybarna hajú férfinak ábrázolt alak felemelt ujjú kéztartással üdvözöl egy kék ruhás, de mindenesetre egy kék színű ruhadarabot magán viselő nőt, aki egy ambószerű állványra helyezett nyitott könyvből tekint fel. Mintha valami rendellenes, váratlan esemény szakítaná félbe a nő olvasását.
Az eddig olvasottak alapján bárki „kapáslövésszerűen” rávágja: hiszen ez az angyali üdvözlet a Bibliából. Gábor arkangyal hírül adja Szűz Máriának Jézus általa történő megszületését. A Bibliában jártasabbak azt is rávághatják: írva található Szent Lukács könyvének első fejezetében, a 26-tól 38-ig tartó versekben ekképpen:

Az angyali üdvözlet, vagyis Gábor arkangyal megjelenik Szűz Máriának – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Az idézetben szereplő angyal neve héberül Gábriel, ami annyit jelent a Diós István-féle Magyar katolikus lexikon szerint, hogy „Isten embere”, vagy „Isten erősnek bizonyult”. Nevére a Jézus születését, mint „legnagyobb történelmi eseményt” hírül adó mivoltával szolgált rá Gábor arkangyal. De ahogy a bibliai idézet is utalt rá, egy másik fontos személy, Keresztelő Szent János születését is ő jelentette meg a gyermek apjának, Zakariásnak. Mihálynál olvastuk, hogy mennyire sportszerűen viaskodott a Sátánnal, hogy még – egy mai futballjátékost megszégyenítő módon – szidni sem akarta. Ennek tükrében kissé meglepő Szent Gábor – amolyan igazi ”emberi” – reakciója, amit az – egyébként emberi logika szerint teljesen jogosan – értetlenkedő Zakariással tesz:

Az angyali üdvözlet, vagyis Gábor arkangyal megjelenik Szűz Máriának – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Hogy ez a spontán reakció vajon Gábor személyiségéből következett, vagy a többi angyal – köztük Mihály – is így cselekedett volna ebben a helyzetben, az nem derül ki. Mindenesetre két tény megállapítható. Egyrészt az Isten szolgálatában maradt angyalokkal sem lehet – mai szóhasználattal élve – packázni, velük szemben obstrukcióval élni „csak úgy”, büntetlenül. Másrészt Zakariás valami igen nagy rosszat kellett tegyen ezzel a kérdezgetésével, még akkor is, ha emberi értelemben véve teljesen igaza volt abban, hogy aggkorban már nehezen képzelhető el, hogy felesége gyereket szüljön. Talán az „csapta ki a biztosítékot” Gábornál, hogy Zakariás nem ismerte fel ama helyzet alkotta csodát, hogy egy zárt szentélyben angyalként megjelent neki? Hiszen, ha ez a csoda megtörténhetett, akkor ehhez képest az már igazán „bagatell”, hogy idős korban gyermekáldásban részesüljenek.

Szeptember 29. harmadik ünnepeltje Szent Ráfael arkangyal, akinek legismertebb történetét Tóbiás könyvében olvashatjuk – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Szentképgyűjtemény

Szeptember 29-éhez köthető még egy harmadik arkangyal is, akit ezen a napon ünneplünk. Mondom, harmadik, mert az eddig bemutatott három angyal közül Lucifert érthető okokból nem ünnepeljük sem ezen, sem más napokon. Ráfael arkangyal neve héberül annyit tesz: „Isten gyógyítása”. Tóbiás könyve csak a katolikus Bibliákban található meg. Bár az eredeti Károli Gáspár fordította vizsolyi Bibliában még fellelhető ez a történet, azonban – miután görög, és nem héber nyelven íródott – később nem került be a reformáció irányzatainak, sőt a zsidó egyházaknak a kánonjába sem. Ez egy ún. tanítói elbeszélés, melyben a tanítók gyakran példázatokban tanítottak. A példázatokban olyan élethelyzeteket ábrázoltak, melyek alkalmasak voltak megmutatni, mit jelent a zsidó nép számára az Istenhez való ragaszkodás és hogy ez a ragszkodás – például a babiloni fogság idején – idegen kultúrájú népekkel milyen konfliktusokkal jár együtt és ezekben a konfliktusokban hogyan kell helyt álljanak. Tóbiás könyvében jelenik meg Rafael angyal, aki a könyv címét adó főszereplő – egyébként jámbor, istenfélő, a szegényeknek mindig bőséges alamizsnát adó – apjának, Tóbitnak a vakságát gyógyítja meg, és megszabadítja Sárát, Tóbiás jövendőbeli aráját attól a démoni átkától, amely eddig hét korábbi férjének halálát okozta.

Rafael a csodálatos gyógyítását és a férjgyilkos gonosz szellem „grabancának elkapását” egy Tigris-folyóból kifogott különleges hal testrészeinek segítségével viszi végbe, melyre akkor bukkannak, mikor az arkangyal Tóbiást inkognitóban elkíséri egy fontos, Sárához is vezető útján. Ezt a jelenetet nagyon szépen ábrázolja id. Markó Károly Tóbiás az angyallal című képén, akkor is, ha – a festmény ábrázolásától eltérően – Mezopotámia hatalmas folyója nem pataknyi méretű és Rafael egészen biztosan nem hordott madárszárnyakat a hátán, mert kilétére majd csak a történet végén derül fény. Hiszen a történet szereplői mindvégig egy derék szolgának gondolták őt. Mikor – vagyonuk felével – kifizették volna Rafael szolgálatait, elérkezett az ideje titkának felfedésére:

Ezt a jelenetet megcsodálhatjuk a világ egyik legismertebb festőjének, a 17. században élt holland Harmenszoon van Rijn, közismert nevén Rembrandt képén. Nemcsak a Rembrandt-képről, hanem magáról a történetről is elmondhatjuk, hogy elbűvölően szép. És ezek után, azt hiszem, nem véletlen, hogy Rafael arkangyal a hajósok és utasok védőszentjévé vált, emellett – ahogy a neve is utal rá – gyógyító szentként jelenik meg, kinek az oltalmát – nem nehéz kitalálni – szembajok ellen kérik a hívek.

Rembrandt: Az angyal elhagyja Tóbiást és családját. 1637. A kép forrása: Wikipedia

Irodalomjegyzék:

• A Katolikus Egyház Katekizmusa. A latin mintakiadás fordítása, Budapest, Szent István Társulat, 2002.
• Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 2. kötet. Július elsejétől november harmincadikáig. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból, Budapest, Szent István Társulat, 1977.
• Diós István, főszerk.: Magyar katolikus lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014.
• Haag, Herbert: Bibliai lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1989.
• Hollbach, P.H.: Szentek képtára, avagy Vizsgálata a kereszténység által tisztelt és példaképül állított személyek szellemének, magatartásának, elveinek és érdemeinek, Budapest, Kossuth, 1966.
• Károli Gáspár ford.: Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent könyuei. Magyar nyelwre fordittatott egészlen és wijonnan, az Istennec Magyar országban való Anya szent Egyházánac epülésére…, Vizsoly, Mantskovit Bálint által, 1590.
• Károli Gáspár ford. : Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás.
• Madách Imre: Az ember tragédiája, Szeged–Budapest, Madách Irodalmi társaság, 1999.
• Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján, Budapest, Szent Jeromos Katolikus bibliatársulat, 1997.
• Schütz Antal, szerk.: Szentek élete. Az év minden napjára. Második kiadás, Budapest, Pantheon, 1995.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)