A Fenevad száma és a Bárány vére; a hétfejű veres Sárkány és a Napba öltözött Asszony; a leomlott Babilon és az új Jeruzsálem

2022. december 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

„János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve”

Nagyon fiatalon – amikor még a „fejem lágy része be nem nőtt” suhanc kategóriába tartoztam – zenei ízlésem kitüntetett előadói voltak egy középkori kínzóeszközről, a nem túl bőr-, izom- és ízületbarát vasszűzről elnevezett brit heavy metal együttes tagjai (természetesen a mindent taroló „Modern Talking-korszak” utáni időkben). Akkoriban még nem nagyon értettem, hogy az egyik sokat hallgatott, lemezcímadó dalukban miről is énekelt az – operaénekeshez hasonló orgánumú – frontemberük. Nem csak azért nem, mert a vasfüggöny kettészabta világ „jóvoltából” egy kukkot sem értettem angolul. Ha értettem volna a dal szövegét, akkor sem tudtam volna mit jelent a Fenevad száma megnevezés dalukban. Ugyanúgy nem értettem miféle Négy lovasról írt dalt egy másik világhíres, magát – magyar nyelvre fordítva – „Fémecskének” keresztelő banda. Később az angol nyelv valamilyen szintű birtoklásával és néminemű teológiai ismeretekre szert téve már kezdtem érteni, hogy a Fenevad száma (The number of the Beast) című dal bevezető sorai miről is szólnak:

„Jaj neked, ó föld és tenger
Mert az Ördög haraggal küldi a fenevadat
Mert tudja, hogy rövid az idő
Akinek van értelme, számolja meg a fenevad számát
Mert ez egy emberi szám
Ennek száma hatszázhatvanhat”

Iron Maiden: The number of the Beast. Bevezető szöveg. A szerző fordítása – YouTube

Ez bizony nem más, mint egy idézet, mégpedig a világ legolvasottabb bestselleréből, a keresztény/tyén vallás alapjának számító Bibliából. Ráadásul nem is akármelyik részéből. Ez az idézet az apokaliptikus jövőképpel foglalkozók számára megkerülhetetlen Jelenések könyvéből vétetett. Az őrjöngő „fenevad” mellett a „négy lovassal” is ebben, a legborzalmasabb horrortörténetek elképzeléseit is felülmúló könyvben találkozhatunk:

„És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön. […] És előjőve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard. […] Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében. […] És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 6. fej: 2–8. In: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás. Fordította: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

A négy lovas hajdanán a magyar nemesi címet viselő Albrecht Dürert is megihlette, aki egy mai fantasy szerepjáték-lapozgatós könyvbe is beillő képet alkotott a témáról.

Albrecht Dürer: Az apokalipszis lovasai. A kép forrása: Wikipedia

A négy ijesztő alak egyike a 16. században élt flamand festőóriást, id. Pieter Brueghelt is arra késztette, hogy ecsetet ragadjon. Hiszen egyik híres képe, „A halál diaidala” a negyedik, fakó lovast ábrázolja „munka” közben.

„…És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál.” Id. Pieter Brueghel: A halál diadala. In: Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.), 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Brueghel egy másik híres festményén szintén a Jelenések könyve egy jelenetét ábrázolja, mikor Szent Mihály arkangyal és serege legyőzi a Sátánt jelképező sárkányt. Erről a témáról már egy korábbi blogbejegyzésben bővebben írtam.

Id. Pieter Brueghel: Lázadó angyalok bukása. A kép forrása: Wikipedia

De ne gondoljuk, hogy csupa borzalom az, ami ebben az apokaliptikus műben leírva található. Jan van Eyck a genti katedrális oltárképén szintén ebből az irodalmi alkotásból merített témát. Ezen a képen nyoma sincs a korábban említett borzalmaknak, pedig ez a jelenet is megtalálható a fordulatokban egyáltalán nem szűkölködő Jelenések könyve cselekményében. Van Eyck oltárképe a János apostol által papírra vetett látomások sorozata végéről ad ízelítőt. Ez a bukás olyan iszonyatos és kegyetlen, hogy a Jelenések könyvében szereplő gonosz erők és emberek veszte szinte csak a horrorrajongók számára lehet élvezetes olvasmány. Talán ez is az oka annak, hogy még keresztény/tyén körökben is sokszor viszolyognak „hozzá nyúlni” a Biblia ezen könyvéhez. Több gyerekeknek készült Bibliaváltozatban meg sem találjuk ezt, az olvasó képzelőerejét egyáltalán nem pihentető finálét képező részt.

Hubert és Jan van Eyck: Genti oltárkép. A kép forrása: Wikipedia

A görög apokalüpto (felfedni) szóból származó apokaliptikus műfajnak oly markáns képviselője ez a biblikus látomás, hogy mára gyakorlatilag az Apokalipszis szó a Jelenések könyve szinonimájává vált. Sőt, nemcsak a Biblia utolsó könyvének, de tulajdonképpen az általunk ismert világ potenciális, háborúk, vagy természeti katasztrófák által elpusztított végének szinonimájává is. Ennek ellenére az apokalipszis szó eredetileg nem feltétlenül földi borzalmakra történő kijelentésre utalt. Azonban ebben a műben olyan átütő erővel bírnak ezek, hogy e szó mára azonosult a „mi lesz a világgal, ha így haladunk tovább” kérdéseinek kedélyborzoló elképzeléseivel. Ez a téma pedig, úgy néz ki, hogy nagyon népszerű a 20. század második felében és a 21. század elején élő, „gondtalan jólétbe merült” emberiség számára. Példának okáért két híres hollywoodi sztár, Mel Gibson és Arnold Schwarzenegger is egy-egy ún. posztapokaliptikus (Apokalipszis utáni időkben játszódó sci-fi) műfajba tartozó filmmel robbant be a filmszakma „A” kategóriájába. Ezen filmekben egy-egy olyan (keletkezésükhöz viszonyított) jövőbeli világ képét vizionálták, ahol egy elképzelt termonukleáris (III. világ)háború utáni finoman fogalmazva „nem túl rózsás” helyzetbe kaphatott betekintést a mozinéző. Ez a világ pedig nem hinném, hogy sokak számára nagyon vonzó jövőalternatíva lenne. Egyébként az emberek fogékonyságát az elképzelt jövőbeli borzalmak víziói iránt mi sem jelzi jobban, mint hogy a két említett posztapokaliptikus műfajba tartozó filmről sokan azt gondolták, hogy legjobb esetben is afféle „B-kategóriában futottak még” típusú alkotásokká válhatnak. Hogy a sivataggá változtatott Föld fogyatkozó emberiségét védő, bronzjelvényes rendőrkarakter kalandjait bemutató Örült Max és a háborús gépek uralta jövőből visszatérő, kegyetlen kiborg gyilkos küldetését feldolgozó Terminator mégis sikerfilm lett, annak az oka valószínűleg az említett világvégétől való félelem lehet, mely kitörölhetetlenül ott lapul a Carl Gustav Jung által megfogalmazott kollektív tudattalanban. És ezt a félelmet érezheti napjaink embere is, egy halálos vírus világméretű tombolásának árnyékában és egy potenciális, atomkorszakban vívandó III. világháború küszöbén.
No, de térjünk vissza a mai elrettentő jövőbeli világképünk alapjaihoz. Mit is tudunk a Bibliát és a benne foglalt teremtett világot lezáró apokaliptikus látomásokat összegző Jelenések könyvéről? A pontos címe Károli Gáspár fordítása szerint: János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. A 22 fejezetből álló mű szerzőjéről annyit tudunk, hogy Jánosnak nevezi magát. Őt az egyházi hagyomány azonosítja azzal a János apostollal, aki a Jézus életét és tevékenységét bemutató négy evangélium egyikének szerzője. Róla korábban már szintén írtam egy blogbejegyzésben. A jánosi szerzőséghez azonban a Magyar katolikus lexikon hozzáteszi:

„Viszont mindmáig vitatott kérdés maradt, hogy vajon a [Jelenések] a többi ún. jánosi mű szerzőjétől ered-e. Jóllehet a régebbi kritika nem alaptalanul hangsúlyozta, hogy a [Jelenések] és a 4. evang. között igen nagy eltérések mutatkoznak nyelvtani és stilisztikai szempontból, az újabb kritika a kölcsönös megfelelésekre, hasonlóságokra irányítja rá a figyelmet, és állítja: az eltérések nem olyan nagyok, hogy miattuk a hagyományos álláspontot föl kellene adni. Ha a más-más irod. műfaj sok mindent megmagyaráz is, tagadhatatlan, hogy irod. szempontból még nincsenek a fölmerülő kérdések kellően tisztázva.”

Magyar katolikus lexikon. Szerk.: Diós István, V. köt. Homo–J. Budapest, Szent István Társulat, 2000. – Törzsgyűjtemény

A furcsa, groteszk alakokat megfestő Hieronymus Bosch a „János evangélista Patmosz szigetén” című képével azt a hagyományos elképzelést képviseli, miszerint a könyv szerzője János apostol és evangélista. Legalább is erre utal a lábánál gubbasztó sasmadár, mely Jánosnak, mint evangélistának az attribútuma. A „Napba öltözött Asszony” képe pedig szintén a neki tulajdonított Jelenések szereplője. Mindenesetre Károli a következőképpen tolmácsolja a mű kezdő sorait:

„Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 1. fej: 1–3. In: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás- Ford.: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hieronymus Bosch: János evangélista Patmosz szigetén. A kép forrása: Wikipédia

Az idézet utolsó sorai szerint azért mégsem feltétlenül lesz borzalmas mindenki számára eme prófécia beteljesedése. Egyébként valóban, ha elolvassuk az egészet, akkor láthatjuk, hogy korántsem arról szól, hogy mindenkire kivétel nélkül „sírás-rívás és fogcsikorgatás, kénköves tó és kínzó gyötrelem” vár.
Na de kezdjük az elején. Maga a könyv egyébként egyedülálló a Biblia második, alapvetően pozitív üzenetet hordozó részében, az Újszövetségben. Bár az evangéliumokban Jézus gyakran beszél eljövendő világvégéről, például a híressé vált példázat, mely a vetett búza közé szórt konkolyról szól (Máté 13: 24-30), ahol a gazda (Isten) nem engedi kitépni a gyomot, nehogy a szolgák letapossák a friss búzavetést. Viszont a végén együtt aratják le az egészet, a búzát betakarítják, a konkolyt megégetik. Ez egy nagyon szép hasonlata a jézusi kor jelképekben gondolkodó világának. Vagy ott van a kosok és a kecskék példázata (Máté 25:31-46), melyben a jók (kosok) és a rosszak (kecskék) is elnyerik méltó jutalmukat, vagy büntetésüket. Azonban ezek a példázatok egyrészt inkább egyéni sorsokra és nem az egész világra vonatkoznak, emellett lehetősége van mindenkinek a „jók számára megérdemelt” jutalom, a Mennyország elérésére. A Jelenések könyve szerint viszont mindenkire kollektíven várnak a megpróbáltatások és az a földi pokol, amit a könyv vizionál. Bár az apokaliptikus világvége néhány ószövetségi prófétánál is markánsan megjelenik, például Dániel, Izaiás/Ézsaiás, és Zakariás könyvében. Herczeg Pál: Érted is amit olvasol? című bibliaismereti hittankönyvében a következőket jegyzi meg eme kedélyborzoló műfaj kapcsán:

„Az azonban fontos tény, hogy Jézus korában ezek a könyvek széles körben ismertek és használtak voltak, kialakult jelképrendszerük volt, amelyeket akkor jól ismertek. Megértésükhöz bizony sokszor keveset tudunk a kor gondolataiból, jelképrendszerüket sem tudjuk mind megfejteni. Ez vonatkozik a Jelenések könyvére is – bizony óvatosan kell a magyarázatával foglalkoznunk…
A könyv [a Jelenések könyve] szerzője általában látomásban kapja a kijelentést. Ez már magában meghatározza a formát is: csapongó, színes képek, az előbb-utóbb, lenn és fenn felcserélésének gyakorlata sokszor álomszerűvé teszi a mondanivalót. Nagyon sokszor a képeket már a szerzőnek is angyal magyarázza, mert ő maga sincsen tisztában a látottak értelmével.”

Herczeg Pál: „Érted is amit olvasol?” bibliaismereti kézikönyv a konfirmáció utáni korosztálynak. 2. kiadás, Budapest, Kálvin, 2000., 182. – Törzsgyűjtemény

A Jelenések könyvének kezdő oldala a Vizsolyi Bibliában – OSZK Digitális Könyvtár

Azt hiszem, az itt leírtakhoz nem kell sokat hozzáfűzni. Legjobb ismeretink szerint is azt tudjuk mondani – a Jelenések könyve sok esetben számunkra a rejtélyek könyve is egyúttal. Ezért mindenképpen óvatosan kell bánnunk azokkal az elképzelésekkel, melyek a műben szereplő negatív karaktereket, mint a „Fenevad”, vagy az „Antikrisztus” valós történelmi alakokkal azonosítják, mint például Néró, Domitianus, Napóleon, Hitler vagy Sztálin. De ugyanígy nem feltétlenül szerencsés a „leomlott Babilon”, vagy az „új Jeruzsálem” beazonosítása kortárs történelmi helyszínekkel, lévén egy – a szerző szempontjából mindenféleképpen – jövőbeli látomásról van szó. De mit is tartalmaz pontosan ez 22 részből álló könyv?
Az első három fejezetben egy rövid prológust követően a szerző hét, Kis-Ázsiában (mai Törökország területén lévő) lévő korakeresztény gyülekezethez ír buzdításokat és feddéseket, adott helyzetüktől függően. A víziók leírása a 4. fejezettől kezdődik. Bevezetésként egy trónterem víziója jelenik meg, ahol a mennyei erők sorakoznak fel (például 24 bölcs és a négy evangélistára utaló „lelkes állatok”) és dicsőítik a „trónon ülőt” (Istent). A trónteremben zajló idill során előkerül egy „hétpecséttel lezárt” könyv, mely pecséteket csak a Jézusra utaló „Bárány” képes felnyitni. Az első négy pecsét feltörését a már idézett „négy lovas” megjelenése követi. Az ötödik pecsét feltörésekor a trónteremben lévő oltár alól előjönnek a keresztény vértanúk és elégtételt kérnek meggyilkolásukért. A hatodik pecsét feltörése indítja meg a kozmikus katasztrófák sorát, melyektől annyira retteg az emberiség:

„Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 6. fej: 12-17. In: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás. Ford.: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

A 7. fejezetben azonban megszakad a pecsétek feltörése és a borzalmas természeti katasztrófák sora. Ekkor 144 ezer lélek, vagyis 12X12X1000 kiválasztott ember a „jófiúk”, vagyis az Isten által „elpecsételtek” közé „soroltatik”. Majd ugyanígy a megszámlálhatatlan mennyiségű vértanú és „győztes” is. Egyébként a számoknak, például a hétnek, vagy tizenkettőnek komoly szimbolikai jelentősége van, ahogy a hatszázhatvanhatnak is. A hetedik pecsét újabb lavinát indít, melyet hét angyal hét trombitaszóval jelez. Az első hat trombitaszót újból – a posztapokaliptikus sci-fi műfaj által nagyon kedvelt – természeti katasztrófák sora követi. A hetedik trombitaszó Krisztus mindenek felett való uralmát jelzi. A 12. fejezetben jelenik meg a földre szállt, „Napba öltözött asszony” és az ő fiát felfalni akaró „hétfejű veres sárkány”, akit korábban Szent Mihály angyal győzött le és vetett a mélybe.

Luca Signorelli: Az Antikrisztus prédikációja. A kép forrása: Wikipedia

Az ezt követő fejezetben jelenik meg a 666-os számot viselő, „tengerből jött fenevad” és a „Bárányhoz” hasonló Antikrisztus és „imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe”. Azonban az isteni erők legyőzik a sátáni erőket. De ahogy a populáris okkult horrorfilmsorozatok antihőseit sem lehet egyszer legyőzni, az itt legyőzött gonoszok is újabb mozgósításokba kezdenek. Seregük egy újabb sci-fi katasztrófafilm címét adó helyen, az „Armageddon” csatamezején gyűlik egybe. Isten az első győzelmi ünnep után elküldi hét angyalát, mondván: „Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát”. Ki is töltik, ismét posztapokaliptikus sci-fi művekben szereplő horrorisztikus világgá változtatva a földet. Ezután kerül elő egy újabb szimbólum:

„És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy. A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 17. fej: 3-14. In Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás. Ford.: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

Később ez a „nagy Babilon” városa leomlik, majd ezt követően kerül sor a második csatára, ahol a sátáni erők ismét csúfos vereséget szenvednek. Ennek a csatának a következményeképpen:

„… megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta [ t.i. az Antikrisztus], a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 19. fej: 20. In Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás. Ford.: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

De a legfőbb vezért, a Sátánt „csak” elzárják a „tenger mélyére”, ahonnét ezer esztendő múlva előjön, és újabb támadást intéz a világ ellen. Most az Ady Endre-versből ismert „Góg és Magóg” a szövetségesei. De az újabb vereség után az ördög is megy lakótársnak a Fenevad és a hamis próféta mellé a tüzes tóba.
A Jelenések könyvét záró két fejezet már egy olyan jövőbeli világ képét tárja fel, mely nagyon eltér attól, amit a posztapokaliptikus sci-fi műfaj írótársadalma papírra vetett. Ha eme derék írók kizárólag az utolsó két fejezetből merítettek volna témát, akkor – ha csak ebből kívántak volna megélni – attól tartok éhen haltak volna. Legalábbis a borzalmakra éhező rajongótáborukat igencsak a megcsappanás veszélye fenyegetné ez esetben, hiszen a látomását leíró szerző „új eget és új földet” vizionál, „mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala”. A föld és a tenger nem azért „nem vala”, mert véressé, mérgezővé, felperzselté és hasonló borzalmak hordozójává vált volna, hanem ezeknek egyfajta ellentétes előjelű formáját kell elképzelnünk. Vagyis a föld és a tenger, meg az emberiség élőhelye csupa széppé és jóvá válik. Emellett megemlíti a megjelent „szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből”. Ez város az „Óz a nagyvarázsló” történetéből ismert „Smaragdvárost” is felülmúlja, ráadásul látványa élvezetéhez nem is kell zöld szemüveget hordani, hiszen:

„… kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
… És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.”

János apostolnak a mennyei jelenésekről való könyve. 21. fej: 18-23.; 22: 5. In: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás. Ford.: Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

A könyv végén találkozunk egy újabb hétköznapi életbe átemelt jelképpel. A látomás sugalmazója felfedi magáról, hogy ő „az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó”, akinek minden és mindenki felett hatalma van, aki számára az idő- és térbeliség nem képez korlátozó tényezőt. A fényesen ragyogó „új Jeruzsálem”, az Izajás/Ézsaiás és Ezékiel próféta által leírt idilli világ bőven kárpótolja a korábban elszenvedett borzalmakért az elpecsételteket, „akik nem hordták magukon a Fenevad számát”. Lehet, hogy megéri közéjük tartozni? Mindenesetre a könyvből az derül ki, hogy a fenevad száma helyett érdemesebb a Bárány vérét magunkon hordozni. Legalább is annak, aki jobban szeretne egy kénköves tűzben égő tó helyett, egy idilli táj övezte valódi Smaragdvárosban élni az örökkévalóság hátralévő részében.

A Jelenések könyvének záró oldala a Vizsolyi Bibliában – OSZK Digitális Könyvtár