„Eleinte csak egypár szakaszból álló népies beszélyt akart belőle készíteni, s lassan-lassan egy nagy népmese kerekedett ki belőle”

2023. június 07. 06:00 - nemzetikonyvtar

A 200 éve született Petőfi Sándor művei a zene tükrében. V. rész

A címbeli idézet Gyulai Pál 1908-ban megjelent Petőfi Sándor és lyrai költészetünk című írásából való. A János vitéz című – Vahot Imre szavait idézve – „népies hősköltemény” készülő kiadásáról a Pesti Divatlap 1844. december 8-i száma tudósít:

A napokban Vörösmarty, Vachot Sándor s e lap szerkesztője [Vahot Imre] előtt olvasá fel Petőfi legújabb nagy költeményét, illy czim alatt: János vitéz, s ezen, irodalmunkban még eddig szokatlan modorú népmese szép költői kidolgozása mindnyájunk tetszését nagy mértékben megnyeré. Magas phantázia, sajátos népi elem , meglepő regényes irány bélyegzi az egészet, s ezen kalandoros csodás mesében költő annyira eltaláló a népies nyelvet, s mese-előadási modort, hogy azt mind a míveit közönség, mind a köznép nagy gyönyörrel fogja olvashatni. — Petőfi ez új műve nem sokára sajtó alá kerülend, s biztosan merjük állítani, hogy nagy tetszésben részesülend.”

Tárcza. Fővárosi hírek. In: Pesti Divatlap, 1844. december 8. – Törzsgyűjtemény

A korabeli kritika azonban nem fogadta egyhangú lelkesedéssel Petőfi új művét. A Honderü 1846. november 10-i számában éles kritika olvasható Zerffi Gusztáv tollából, mely szerint Petőfi új művének sikerét pusztán a „pártkodásnak” köszönheti, mivel az elbeszélő költeményt az a Vahot Imre jelentette meg, aki ez időben a Pesti Divatlap főszerkesztője is volt, mely lapnál ekkor Petőfi szerkesztő-segédként dolgozott. Mint írja:

Petőfi jóbarátai s párthősei tán nem is olvasták János vitézt, s készek mégis mindenkit ököllel fenyegetni, ki talán azon őszinte véleményt bátorkodnék kimondani: hogy az egész népregén, kivéve a puszta leírását (20. 1.) s a tündérországét (109. 1.) átalában nincs semmi különös.

Zerffi I. G. egy magyar lyrikus: Irodalmi levelek dr. Laube Henrikhez Lipcsében. In: Honderü, 1846. november 10. – Törzsgyűjtemény

A mű sikerét az ítész szavai nem törték meg, hisz míg Zerffi szerint Petőfi ezzel a művével semmit nem lépett előrébb, addig például Szerb Antal a Magyar irodalomtörténet című munkájában „a magyar irodalom egyik nagy magaslati pontja”-ként említi, melyben:

sikerült belső szintézisre hozni a népi tárgyat, népi formát és népi tartalmat”.

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, Budapest, Révai, c. 1935. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Petőfi költeményének legismertebb zenei feldolgozása Kacsoh Pongrác nevéhez fűződik. A daljáték keletkezése körüli bizonytalanságot Heltai Jenő visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg, akit Bakonyi Károly, a mű librettistája kért fel a versek megírására. Eszerint Bakonyi a zene megírásával kapcsolatban Sztojanovics Jenővel állapodott meg, mivel azonban Sztojanovics zenéje „idegen” maradt számára, végül hosszas keresés után talált rá Kacsoh Pongrácra, aki akkor ismeretlen középiskolai tanár volt. Ugyanakkor:

Amikor Kacsóh először játszotta el Bakonyi szegényes, Mária utcai lakásán Kukorica János belépőjét és a Rózsaszálat, akkor én már éreztem, hogy itt egy genie bontogatja szárnyait. Most már én szálltam síkra az operettért, elvittük Kacsóht Beöthyhez és kiharcoltuk, hogy Beöthy elfogadta Kacsóh muzsikáját.”

Heltai Jenő breviárium I. In: Budapesti Negyed, X. évf. 4. szám, 2002. tél. – Elektronikus Periodika Archívum

A daljáték bemutatójára a Király Színházban került sor 1904. november 18-án, melyben Kukorica Jancsi szerepében Fedák Sárit láthatta a közönség, Iluskát Medgyaszay Vilma alakította, illetve a francia királykisasszony szerepét az Operaház művésznője, Szamosi Elza énekelte.

04_kep_opti_1.jpgFedák Sári Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának címszerepében. Dedikált fénykép: „»Gabinak«, a régi szeretettel, a régi Zsazsa.” Fényképész Strelisky Lipót, 1905. – Színháztörténeti és Zeneműtár, [NSz] KB F 20

A korabeli sajtó már a bemutató előkészületeiről is lelkes beszámolókat tett közzé, azonban a premierről egyöntetűen elragadtatott kritikák jelentek meg, mint azt a Budapesti Hírlap hasábjain is olvashatjuk:

Fönnállása óta a Király Színháznak olyan hangos estéje nem volt, mint a mai. És amit e nagyszerű, forró sikerben legelső helyen tartunk megemlítendőnek: egy lelkében, levegőjében, dalos szava minden lendülésében magyar darabbal és e darabnak a maga értéke szerint való méltó megbecsülésével aratta azt. Fölismerte a portékája becsességét és úgy hozta a közönség elé, művészi erőinek, a kiosztásnak és a kiállításnak olyan fényességével, amilyet Budapesten magyar operett előadásán még nem láttunk és aratott vele olyan diadalt, amely minden valószínűség szerint új rekordot csinál a magyar operett sikerében.

Irodalom és művészet: János vitéz [sz.]. In: Budapesti Hírlap, 1904. november 19. – Törzsgyűjtemény

A János vitézből opera készül”, olvashatjuk a szalagcímet a Pesti Napló 1931. június 27-ei számában. A Kosáry Emmyvel és Buttykay Ákossal készített riportból további részleteket is megtudhatunk az 1931. december 6-ára tervezett ünnepélyes bemutató előkészületeivel kapcsolatban, melyre az Operaházban került sor.

05_kep_opti_1.jpgA János vitéz című daljáték 1931. december 6-án, a Magyar Királyi Operaházban tartott díszelőadásának színlapja – Színháztörténeti és Zeneműtár, Színlapgyűjtemény, Operaház 1931

Az előadás díszletei Oláh Gusztáv tervei alapján készültek.

06_kep_opti_1.jpgJános vitéz: a francia király palotája. Díszletterv: Oláh Gusztáv. Bemutató: Operaház, 1931. december 6. – Színháztörténeti és Zeneműtár, KE 99

A történtektől függetlenül Sztojanovits Jenő szavalattal egybekötött daljátéka is megjelent nyomtatásban, Rozsnyai Károlynál.

07_kep_opti_1.jpgJános vitéz. Szavalattal egybekötött daljáték iskolai ünnepélyek, hangversenyek, záró vizsgálatok alkalmára. Op. 60. Írta Petőfi Sándor. Zenéjét szerzette Sztojanovits Jenő. Budapest, Rozsnyai Károly, [s.a.] – Színháztörténeti és Zeneműtár, Z 72.366

Sárai Tibor 1961-ben írta Hat jelenet a »János vitéz« című táncjátékból című szimfonikus szvitjét.
Jankovics Marcell 1973-ban készített animációs filmet Petőfi verses meséjéből, melyhez Gyulai Gaál János írt zenét.
Petőfi Falu végén kurta kocsma című költeménye nyomán is több mű született: mint Zerkovitz Béla énekes táncos alkalmi játéka (bemutató: 1931), Lányi Ernő női karra írt kórusműve, illetve Nádor Mihály 1911-ben keletkezett, azonos című egyfelvonásos Petőfi-ciklusa.

Kapi Gyula Egy gondolat bánt engemet címmel írt melodrámát, mely az ún. „Rózsavölgyi Melodrámák” sorozat részeként jelent meg.

10_kep_opti_9.jpgKapi Gyula: Egy gondolat bánt engemet… Malodráma. Költemény Petőfi Sándortól. In: Melodrámák. Szavalatok gyűjteménye zongorakísérettel. Budapest, Rózsavölgyi és Társa, [s.a.] – Színháztörténeti és Zeneműtár, Z 64.838

Szabados Béla Bolond Istók című daljátékát az 1920-as évek első felében az Operaház több alkalommal is műsorára tűzte.

11_kep_opti_5.jpgBolond Istók. Daljáték legkedveltebb dalai. [Petőfi Sándor verse nyomán] a dalok szövegét írta: Sas Ede. Zenéjét szerzette: Szabados Béla. Budapest, Rozsnyai Károly, [s.a.] – Színháztörténeti és Zeneműtár, Z 69.788/a

Petőfi A helység kalapácsa című elbeszélő költeménye nyomán született az azonos című három felvonásos énekes falusi játék, melynek zenéjét Siliga Ferenc állította össze, illetve részben Siliga szerezte.

12_kep_opti_4.jpgPetőfi Sándor: A helység kalapácsa. Énekes falusi játék 3 felvonásban. Színpadra alkalmazta: Cserháti Lajos és Venczel Károly. Zenéjét összeállította és részben szerzette: Siliga Ferenc. Zongorára alkalmazta: Dévény Jenő. [Budapest], Cserháti Lajos, [s.a.] – Színháztörténeti és Zeneműtár, Z 20.647

Farkas Ferenc Petőfi sorok című, vegyeskarra írt kórusműve Petőfi Az apostol című elbeszélő költeménye nyomán született.

13_kep_opti_3.jpgFarkas Ferenc: Petőfi sorok. Részletek Petőfi Sándor Az apostol című költeményéből. A karpartitúra első oldala. – Színháztörténeti és Zeneműtár, FF-comp. VIII/91/a

Jelen írás főként a Petőfi elbeszélő költeményei nyomán született nagyobb, főként színpadi művek számbavételére tett kísérletet, megnyitva a sort az 1844-ben keletkezett János vitézzel. Egyet kell értenünk Bajnai Klára megállapításával, amit ugyane művel kapcsolatban tett, de ami talán a legtöbb színpadi adaptációra érvényes:

A János vitéz dalai, mint tudjuk nem Petőfi versek, de maga a mű Bakonyi Károly és Heltai Jenő közreműködésével a népszínmű – operett kívánta előírásoknak megfelelve igyekezett az eredeti mű tartalmát követve színpadképessé válni. Ezzel együtt a köztudatba ez a mű is Petőfi adaptációként honosodott meg.

Dr. Bajnai Klára: Petőfi művek korai hanghordozókon. In: Parlando, 2023. 2. szám

Felhasznált irodalom:


Hanvay Hajnalka (Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: I. részII. rész, III. részIV. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5718140166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása