A Plakát - és Kisnyomtatványtárban nagy munka végére értünk: 2015 decemberében befejeztük a kurrens, csoportos feldolgozású kisnyomtatványok raktározását. Az 1951-től 2014-ig terjedő állományrész jelenleg ötvenöt folyómétert foglal el és több, mint húszezer darab dokumentumot számlál. A tényleges kisnyomtatvány-gyűjtemény ennél sokkal nagyobb – önálló raktárt foglal el.

Raktár

A most lezárult munkafolyamattal vált teljessé a gyűjtemény raktározása és visszakereshetősége. Ez az egység több mint tíz éve halmozódott az osztályon, más egyéb munkák elvégzése miatt maradt el a rendezése. Először egyenként ETO-jelzettel, dátummal és kiadói megjelöléssel láttuk el a dokumentumokat. Miután maga a feldolgozás megtörtént, az állomány – értelemszerűen – ömlesztve került vissza a polcokra. Ezután következett az évek szerinti szétválogatás, majd egy adott éven belül, a jelzetek alapján növekvő sorrendbe raktuk a kisnyomtatványokat, végül az azonos számmal rendelkező anyagok a kiadó szerinti betűrendbe sorolás útján nyerték el végleges raktári helyüket. Így jártunk el „szálanként”, darabról-darabra haladva, míg eljutottunk a 20 000 dokumentum feldolgozásának befejezéséhez.

A Plakát és Kisnyomtatványtár frissen raktározott gyűjteményéből

Terjedelmüket tekintve négy oldaltól több száz oldalig terjedhet egy füzetes kisnyomtatvány. Tartalmilag felölelik mindennapjaink teljes tevékenységi körét: a sport, a kultúra, a szórakozás, az utazás, a tudomány és a reklám témája egyaránt szerepel a dokumentumok között.

A Plakát és Kisnyomtatványtár frissen raktározott gyűjteményéből

A gyűjtemény természetesen nincs lezárva, hisz bármikor előbukkanhat régről egy-egy dokumentum, amit visszamenőleg besorolunk a helyére. Mivel nem kapunk meg minden kisnyomtatványt kötelespéldányként, szívesen fogadunk felajánlásokat. Amennyiben a felkínált dokumentum vagy dokumentumegyüttes hiányzik gyűjteményünkből, besoroljuk azt raktározási helyére.

A Plakát és Kisnyomtatványtár frissen raktározott gyűjteményéből

Az immár rendezett, könnyen hozzáférhető és visszakereshető, 1951 és 2014 között megjelent kisnyomtatványok gyűjteményét ajánljuk kutatóink és az érdeklődő közönség figyelmébe.

Dobó Kocsis Zoltán
Plakát- és Kisnyomtatványtár

December 15-én elhunyt Skultéty Csaba (1920–2015) író, újságíró, publicista. A Szabad Európa Rádiónak, indulásától kezdve több mint három évtizeden keresztül, volt a munkatársa Ambrus Márton néven. 1984-ben, nyugdíjba vonulásakor kollégái így búcsúztak tőle: Természetesen mindig megmaradsz munkatársnak!

1989 után visszatért Magyarországra. Független publicistaként elsősorban a határon túli magyarok ügyét szolgálta. Az elmúlt két évtizedben több kötete is megjelent.

Szabad Európa Rádióhoz kapcsolódó hagyatékát, és többórás életútinterjúját a Történeti Interjúk Tára őrzi.

Ekecs Géza, Skultéty Csaba és Borbándi Gyula, 1953

1993. október 31-én közvetített utoljára magyar nyelven a Szabad Európa Rádió. 

SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton): „A rádió megalapításától, 1951. októberétől harminchárom évig voltam a rádió munkatársa. Ki innen jött, ki onnan, ki amonnan. Mindenki egy kicsit magán viselve annak a nyugat-európai országnak a vonásait, amelyből Münchenbe indult. Én néhány társammal Párizsból, ahol éppen elvégeztem a nemzetközi jogot. Időm első harmadában a hírosztályon, majd húsz évig nemzetközi politikai szerkesztő voltam, gyakorlatilag mindennapos kommentárral vagy sajtószemlével. Egy mozzanat külpolitikai szerkesztői éveimből. Ma is nagy elismeréssel vagyok a müncheni, amerikai és saját főnökeink azért a messzemenő függetlenségért, amellyel munkámat végezhettem. A húsz év alatt egyetlen esetben sem merült fel velem szemben kifogás vagy kritika. Itt most azt az egyetlen műsorszámot emelném ki, amelynek a sugárzását az amerikai vezetés betiltotta. Két héttel a magyar forradalom kitörése előtt néhány magyar fiatal Nyugat-Magyarországon egy polgári járatú repülőgépet megpróbált átirányítani Ausztriába. A kísérlet – vagy árulás vagy egy kihallgatás terhe alatt – meghiúsult, egy halálos és a többiekre súlyos következményekkel. Az egyik, Svájcba került túlélővel az esetről alapos interjúadást készítettem. Ennek sugárzását tiltották le. A repülőgép-eltérítések korában voltunk, amerikai vezetőink még a látszatát is el akarták annak kerülni, hogy egy ilyen erőszakos kísérletet, amely ez esetben pozitív jellegű volt, rádiónk támogatná. A hangfelvételt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.”

Hallgasd meg itt a 33 perces betiltott felvételt:

Skultéty Csaba könyvtárunknak ajándékozta Fiume városára vonatkozó gazdag művelődéstörténeti magángyűjteményét. A gyűjteményből Fiume magyar emlékezete címmel rendkívül sikeres kiállítás készült, mely 2009. május 8. és 2009. július 12. között volt megtekinthető könyvtárunkban. A kiállítást a későbbiek során számos helyre meghívták, egyebek között 2011 és 2012 fordulóján látható volt a horvátországi Fiume (Rijeka) városában is.
A kiállítás katalógusa: Fiume magyar emlékezete. Skultéty Csaba gyűjteménye. Országos Széchényi Könyvtár, 2009. május 8 – 2009. július 12., a gyűjt. anyagát rendszerezte, a katalógust szerk. és a kiállítást rend.: Benkő Andrea, Budapest, Skultéty Cs., OSZK, 2009. 

SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton)

A Szabad Európa Rádióban 1950. augusztus 4-én hangzott el az első magyar nyelvű, akkor még kísérleti adás.

1951. október 6-tól 1993. október 31-i megszűnéséig a Rádió rendszeresen sugározta magyar nyelvű műsorait Münchenből, a Magyar Osztály munkatársainak közreműködésével. 1952-ben költöztek a végleges helyre, a nevezetes Englischer Gartenbe.

„ez az én első autóm. Úgy van levéve, hogy nagyon nagynak tűnjön” – Skultéty Csaba autóban

Skultéty Csaba az utolsó évekre így emlékezik:

„... Magyarországon megtörtént a rendszerváltás. A híráramlás már nem tilos, megjelennek az első szabad újságok, jön a széles sajtószabadság. A Szabad Európa Rádió már nem olyan fontos. Ott, a rádión belül is merőben új a helyzet... Az új helyzet új felkészültséget, állásfoglalásban gondos árnyalatokat kíván, ezzel München már nem tud lépést tartani... A műsorsugárzás és ezzel a Szabad Európa Rádió magyar adásának a története végül 1993. október 31-én zárul. Az alapítási, megnyitó ünnepség 1951 októberében München bombák által megkímélt rangos szállodájában, a Hotel Reginában került megrendezésre. A búcsúest színhelye a legszerényebb: a rádió kantinja.”

Plakát- és Kisnyomtatványtárunkban is megjelentek a Star Wars-fanatikusok. A blogban négy izgalmas kiadványt mutatunk. 

A Csillagok háborúja a Mokép filmforgalmazó jóvoltából került először a magyar mozikba 1979-ben.

Csillagok háborúja, filmplakát, 1979. MOKÉP

A MOKÉP 1981-ben adott ki egy nyolc oldalas kiadványt a sorozat második részéről, A Birodalom visszavágról. A fekete-fehér füzetben ekkor még arról írnak, hogy a teljes kilenc részes sorozat 2000-re el fog készülni. 2015-ben még csak a hetedik részt láthatjuk.  
Mutatjuk a különlegesség borítóját és az utolsó oldalt.

A Birodalom visszavág. Borító. A MOKÉP kiadványa, 1981.

A Birodalom visszavág. Utolsó oldal. A MOKÉP kiadványa, 1981.

Sokáig csak trilógiaként ismertük a sorozatot, a Jedi visszatért 1984-ben mutatták be itthon.

A Jedi visszatér 1984-es filmplakátja, MOKÉP

Természetesen, ahogy a sorozat hetedik részének bemutatója körüli izgalom beindult, a könyvtár „Star Wars gyűjteményének” bővítése is nagyobb sebességbe kapcsolt.
Negyedikként egy 2016-os naptár első oldalát és az októberi oldalt mutatjuk be. A naptár kötelespéldányként érkezett a gyűjteménybe.

2016-os Star Wars naptár, Borító – Plakát és Kisnyomtatványtár

2016-os Star Wars naptár, Október – Plakát és Kisnyomtatványtár

Könyvtárunkban még sok Star Wars-dokumentum, képregény, könyvek, füzetek találhatók. A hetedik rész megtekintése után is várunk a könyvtárba!

220 évvel ezelőtt született Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. dec. 14. – Kolozsvár, 1842. febr. 3.) útirajz- és naplóíró

Észak-Amerika egyik korai magyar leírója, a reformkor kiemelkedő gondolkodója, jogi tanulmányai végeztével, 1817-ben lépett írnoki szolgálatba Kolozsvárott az erdélyi főkormányszéknél. 21 évi iratmásolás után, miközben bejárta Európát és Észak-Amerikát, és miután a Magyar tudós Társaság és az Akadémia tagja lett, nevezték ki fogalmazónak. Kazinczy hozzá írt versében a „A nagy merő”-nek nevezi.

Bölöni Farkas Sándor. Litográfia, 19. század második negyede – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Ragyogó futással kezded a futást
Olympiádnak síkjain, s a tömött
Sokaság Paeant kiált a nagy merőnek.
Hová futsz? Megállj! Itt az Euripidesz
Hermája, s a Götheé; s itt közöttük
A hármas istennő szent szobra kél.
Hullj térdre, lelkes ifju, s mondd az igét:
„A szépet a nagy mellé!” Már repülsz?
El, el a határig, vagy ne, nagy merő!
El, el a határig! Vár a hős iker!”

Kazinczy Ferenc: Bölöni Farkas Sándorhoz. In. Kazinczy Ferenc összes költeményei, s. a. r.: Gergye László, Budapest, Balassi, 1998, 130. o. – Törzsgyűjtemény 

Bölöni barátai, Döbrentei Gábor és Wesselényi Miklós révén került kapcsolatba a reformmozgalom radikális szárnyával. Kolozsvárott kaszinó, vívóiskola, segélyegylet, olvasókör létrehozását kezdeményezte, szorgalmazta a városi világítás bevezetését, az utcakövezést. Megalapította a Vasárnapi Újság című néplapot és a kolozsvári színház titkári teendőit is ellátta. Dédelgetett útitervei – például India beutazása Kőrösi Csoma nyomdokain – jó darabig nem valósulhattak meg anyagi források hiányában. Végül 1830-ban egy erdélyi főnemes, Béldi Ferenc fogadja útitársául. Először Európa nyugati részét utazzák be, majd áthajóznak New Yorkba. Bejárják az Egyesült Államok keleti részét és Dél-Kanada keleti vidékét. Érdekes élmény lehetett, hogy a jobbágyrendszerből olyan különleges közösségekbe csöppentek, ahol utópisztikus elvek alapján próbáltak az emberek kommunisztikus közösségeket létrehozni. Ilyen volt a „shakerek” telepe, „Economy”, a „harmoniták” faluja vagy Owen angol utópista-szocialista közössége. Mindezekről Bölöni Farkas beszámolóiból kap először hiteles leírást a nagyközönség. Életének főművében, az Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834) című útleírásában közölte a Függetlenség Nyilatkozat szövegét is:

Függetlenség Kinyilatkoztatása.

1776-ban július 4-én tartott kongresszusban az Amerikai tizenhárom
Egyesült Státusok egyakaratú kinyilatkoztatások:

Midőn az emberi történetek folyamatjában egy népre nézve a szükség azt kívánja, hogy elszaggassa azon politikai köteleket, melyek őtet egy más néphez csatolták, és hogy a földi hatalmasságok közt azon megkülönbözött s egyenlőség helyzetébe lépék, melyre őtet az Isten és a természet törvényei meghatalmazták; akkor az emberi nem vélekedése iránti tisztelet azt kívánja ezen néptől, hogy kinyilatkoztassa azon okait, melyek a megválásra kényszerítették. Mi a következendő igazságokat nyilvánosok és csalhatlanoknak hisszük, úgymint: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, s a Teremtőtől mindnyájan bizonyos velök született s elidegeníthetlen jussokkal ruháztattak fel; és hogy ezen jussuk közé tartozik az élet és szabadság jussa s a boldogság utáni szabados törekedhetés. Azt is hisszük: hogy az emberek közötti igazgatóságok ezen jussok bátorságosítására állíttattak fel, melyeknek a néptől eredő bizonyos hatalmak az igazgatottak megegyezésöknél fogva adattak által. Azt mondja ugyan az okosság, hogy a régi idők ólta alkotott igazgatóságok csekély és elmúló okokért ne változtassanak meg; és valóban a tapasztalás is azt mutatta, hogy az emberi nem képes inkább tűrni és szenvedni, míg a terhek hordozhatók, mintsem hogy a régen megszokott formák eltörlése kedvetlenségeinek kitegye magát.

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. VIII. fejezet. Utazás Massachusettsen által – Amerikai fogadók – Az amerikai függetlenség aktája – Thököli Bostonban Uő.: Napnyugati utazás, Napló, [Bp.], Helikon, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Bölöni Farkas Sándor: Útazás Észak Amérikában, Kolozsvártt, Tilsch János, 1835. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Útleírásában foglalkozik a pusztuló indiánok sorsával és a néger rabszolgakérdéssel is.

Szinte hasonlít az irokézekéhez a több számtalan amerikai indus tribusok története is. Az első megtelepedéskor erőszakos foglalás volt a birtok igazolása. De miután sokszor vérrel kellett megírni az ily keresmény contractusát, csaláshoz folyamodott a fejér, s ez a mód igenis elsült neki; mert annak minden nemeivel pusztította, megvesztegette s elszegényítette az egyszerű vadat, s az elnyomottak önként odahagyták birtokaikat, vagy csekélységért eladogatták, s hátravonultak. Az Egyesült Státusokban széjjel még 69 indus tribus lakik, mintegy 77.402.318 hold földön. A kongresszus különböző egyezésekre lépett velök. Némely tribus bizonyos fizetésért földjét egészen odaadta, s hátravonult a Missouri vadonjaiba. Mások megmaradtak az Egyesült Státusokban, s eladott földjeikért határozott esztendőkig megállított fizetést vonnak a státustól. Némelyek pedig, mint a cherokees és choktaw (cserokíz és csoktau) leghatalmasabb tribusok, semmi egybeköttetésben nem akarnak lenni a fejérekkel, magok kormányozzák magokat respublicai formában; külön iskolákat állítottak, földmívelés és kézmívekre adták magokat.

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. XVII. fejezet Buffalo – Az irokéz indusok – Indus tribusok az Egyesületben – Indus iskolák – Buffalói fogadó – Lafayette utolszori utazása Amerikában Uő.: Napnyugati utazás, Napló, [Bp.], Helikon, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Utazás Észak-Amerikában című könyve 1835-ben második kiadásban is megjelent, összesen több mint 2000 példányban, ami akkoriban hallatlan sikernek számított és igen nagy hatást tett a közvéleményre. A hatóságok a reformszellem élesztését látták írásában és hamarosan betiltották a könyvet.

Európában a rabszolgaság az emberiség históriájával kezdődik. Amerikába 1620-ban vitte az első hollandus hajó Virginiába az Afrika pusztáin elfogott szerecseneket, s oly hidegvérrel adta el pénzért, mint a barmot; mert az akkori vélekezés szerint őket az Isten már csekélyebb anyagból teremtette, mint a fejért - és mint pogány nem is érdemelt emberi nevet. Áhítozva rohant az angol is ez új kereset nemének, s ezerenként hordta által a szegény szerecsent Amerika vadonjaiba, mint a marhát. Ez a kereskedésmód törvényesnek s igen természetesnek látszott akkor minden európai nemzeteknél. A virginiaiak voltak elsők, kikben felébredt végre az emberiség érzete, s 1680-ban nyomós és szívre ható kérelmekkel folyamodtak az angol udvarhoz, hogy az emberhússal való ezen gyalázatos kereskedésnek vettessen véget. A több gyarmatok is támogatták e kérelmet, de az angol parlamenttől azon emberiségtelen feleletet kapták, hogy a rabszolgákkal kereskedés sokkal jövedelmezőbb Angliának, mintsem hogy az amerikaiakért arról lemondjon. [...] Íme, a rabszolgaság története az Egyesült Státusokban, a azon dicső lépések, melyek ennek eltörlésére tétettek! Igenis dicső lépések, mert az emberi gyarlóságok története azt mutatja, hogy az ember könnyen szokott ugyan szabados és nagylelkű elveket megállítani ott, hol vagyoni vagy személyes áldozat nem forog fenn, de mihelyt e kettőnek akármelyike jön játékba, ott azonnal folyamodik kimeríthetetlen sillogizmusai tartalékjához önhasznát színezni és támogatni; s csak az oly ember kész vagyoni és személyes önhasznát a szabad elvekért feláldozni, kiben a szabadság érzete vérré vált, mint az amerikaiaknál. Hogy fáj az egyesült státusbelieknek a rabszolgaság szemrehányása, azt hiszem, és érzettem is, mert az európai nyugoti országokban közönségesen elterjedt hiedelem az, hogy Európában még csak Muszka- és Magyarországban divatoz rabszolgaság, s ezen hiedelem mindig mélyen fájt nekem is.

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. XXI. fejezet. Pittsburgh – Találkozás Báró Wesselényi Farkas és Balog Pállal – Alleghany és Monongahella vizei – Alleghany-hegyek – Marylandi státus – Szerecsen rabszolgák állapotja  Uő.: Napnyugati utazás, Napló, [Bp.], Helikon, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Útinaplójának európai része csak mintegy 100 évvel halála után, 1943-ban jelent meg.

Könyve miatt „veszedelmes” ember hírébe került, magányossá, csalódottá vált, egyre súlyosbodó betegség is gyötörte. Ebben a depresszív korszakában (1835–36) írt naplója ma is forrásértékű műnek számít.

1. 200 éve született és 120 éve hunyt el Veres Pálné író, pedagógus, nőmozgalmi vezető. (Lázi, 1815. XII. 13. – Váchartyán, 1895. IX. 28.).

A vele kapcsolatos szokásos közhelyek: a 19. század iskolaalapító magyar nagyasszonya, a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója. De igazság szerint kevesen tudnák ki is ő valójában, ha a különleges életrajzok gyűjtögetője nem tette volna bele népszerűvé vált könyvébe (Nyáry Krisztián: Igazi hősök – 33 magyar,). Jelen alkalom a megemlékezésre nemcsak születésének kerek évfordulója, hanem az oktatás évének zárása is.

Veres Pálné, Beniczky Hermin szobra, Budapest, Franklin Ny., 1906. – Törzsgyűjtemény

Veres Pálné, leánykori nevén Beniczky Hermin, korán elvesztett szülők és ingerszegény nagyapai neveltetés után Pestre kerül, ahol rokoni kapcsolatainak hála, megismerkedik az irodalomtörténész Toldy Ferenccel, az esztéta-kritikus Szontágh Gusztávval, a jogász-író Tóth Lőrinccel, s nem utolsó sorban az akkori nógrád megyei főjegyzővel, Veres Pállal. „A házasságban a teljes boldogság a szerelem választásán múlik.” 1839-es esküvőjük egy 46 évig tartó boldog házasság kezdete, s a pesttől 70 km-re lévő kis település, Vanyarc nevének bevezetése a politikai, kulturális életbe. A vanyarci kúrián nagy társasági életet vittek. Régebbi barátaik mellett szoros kapcsolat alakult ki Madách Imrével, valamint Kossuth Lajossal és családjával. A drámaíró gyakran választotta a ház asszonyát első hallgatóságául, sőt, Az ember tragédiájának egyik példányát is neki dedikálta: „Ahogyan híve vagyok Önnek, úgy dedikáltam e könyvet” – írta az első oldalra. Állítólag a tragédia utolsó jelenetében Veresnéről példázta a nőről írottakat:

„S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.”

Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény, Madách Irodalmi Társaság – Magyar Elektronikus Könyvtár

Veres Pálné 1860-ban. In. Andor Csaba: Madách Imre és Veres Pálné, Szeged, Madách Irodalmi Társaság, 2015. – Törzsgyűjtemény

1841-ben, lányuk, Szilárda születése és nevelése erősítette meg Veres Pálnéban a nők oktatásának, taníttatásának szervezett formában történő szükségességét. Ő maga gyermekkorában inkább autodidakta módon szerezte műveltségét, s nem módszeres oktatás révén. Így – miután lányát maga tanította írni-olvasni – megszervezte gyermeke oktatását, s magyar tanárokat fogadott fel mellé nevelőnek, mivel a lányok/nők teljesen ki voltak zárva a rendszerszerű, intézményesített oktatásból. (A nőkkel szemben támasztott legfőbb elváráshoz – vagyis a művelt háziasszonyi szerepnek való megfelelés – elegendőnek tartották a polgári iskola elvégzését.) Általában ő maga is részt vett ezeken az órákon, együtt tanultak, nagy hangsúlyt fektetve a legkorszerűbb tudományos eredmények valamint a magyar szépirodalom megismerésére. (Ez különösen fontos volt számára, mert a német nyelvet ekkor még jobban beszélte a magyarnál.)

Nemcsak lánya oktatásának nehézségei, a nőknek a műveltségtől való elzárása érlelte benne egy iskola létrehozásának gondolatát. Miközben ő maga Rousseau és Pestalozzi nevelési elveit tanulmányozta, a régi barát, Madách, 1864-ben megtartja Akadémiai székfoglalóját: A nőről, különösen aestheticai szempontból. A székfoglaló Arany János lapjában, a Honban jelent meg nyomtatásban:

„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár.”

Madách Imre: A nőről, különösen aestheticai szempontból. Székfoglaló értekezés az Akadémián, 1864. – A Madách Irodalmi Társaság honlapja

Veres Beniczky Hermin válaszlevélben cáfolta Madách állításait, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos kor után Magyarországon, akkor sem tudnak tanulni a nők, ha akarnak:

„A Koszorúban közzétett Madách Imre székfoglaló beszédét olvastam. Ha ezen értekezlet nem csupán humorisztikus, de tudományos észleleten alapuló valóságos igazságot akar felmutatni: ez ellen a leghatározottabban tiltakoznunk és mint valótlant visszautasítanunk kell! Madách azt mondja: »A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre soha nem jut, könnyebben felfog, de teremtő genius híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik, soha a művészetet és tudományt lényegesen előre nem vitte. E cáfolatlan tényt nem tulajdoníthatjuk ellenkező irányú nevelésének.« Madách szerint tehát a nő, ha szellemi fejlődését másképpen intéznék is, (…) szabadon tanulhatna, (…) soha a férfiakat utol nem érhetné, mert már a természet kevesebb szellemi tehetséggel ruházta fel. (…) De már most nézzük a két nem szellemi fejlődésének szokásos eljárást és húzzunk párhuzamot. A nő 15 vagy legfeljebb 16 éves korig tanul némely gyakorlati tudományt. 16 éves korban a tanulástól elvonatik, társaságba viszik, ott a férfi csak a szépet és ízlésesen öltözöttet tünteti ki. (…) De ha nem megy ily korán férjhez, fiatal korában legkevésbé ízlik a fáradtságos tanulás, de nincs is mi őt erre buzdítsa, nem int neki babérkoszorú, sem a lehetőség magának állást kivívhatni, vagyont szerezni politikai, ügyvédi, pap, tanári állás által, hisz politikai és komolyabb tudományos térről ezeréves szokás és a férfiak által tökéletesen le van szorítva. Nincs oly köre, hol tanulása eredményéről, felfedezéseiről rokon lelkűekkel kedélyesen társaloghatna, (…) éppen ellenkezőleg, gúnyolnák azon lányt, ki óráit a tudományos kísérleteknek szentelné.

Veres Beniczky Hermin Madách akadémiai székfoglalójáról. In. Koszorú, 1864. julius 3. – Törzsgyűjtemény

Veres Pálné kéziratából, melyben Madách Imre akadémiai székfoglalójáról megírta nézeteit. In. Andor Csaba: Madách Imre és Veres Pálné, Szeged, Madách Irodalmi Társaság, 2015. – Törzsgyűjtemény

Felhívás a nőkhöz címmel röpiratot írt, melyet férje támogatásával – s az egyenlőség jegyében Veres Beniczky Hermin aláírással – elküldött a Pesti Naplónak, ahol visszautasítják a közlést. Ezután Jókai Mór Hon nevű lapjában szeretné leközölni, de az író olvasatlanul fekteti a levelet, majd fél évig. Végül 1865. október 28-án megjelenik a cikk, de különösebb reakciókat nem vált ki. Mégis ezt a momentumot tekintik a magyarországi szervezett nőmozgalom nyitányának.

Veresné úgy vélte, csak széles körű összefogással lehet megteremteni a nők művelődésének, művelésének ügyét, így Buzdító szózat címmel újabb felhívást tesz közzé. Ebben olyan egylet megalapításának gondolatát veti fel, mely gondoskodna a tudományok nők körében történő terjesztésről, iskolák alapításáról. 1867. május 24-én összejövetelt szervezett a Tigris Szállodában, ahová meghívta az általa ismert, szellemi dolgokkal is foglalkozó magyar nőket („főrangú hölgyek és polgárnők”), hogy megvitassák az eljövendő feladatokat: „A társadalomban mai napig uralkodik azon előítélet, hogy a nőnek az alapos műveltség szükségtelen. Ezen előítéletet legyőzni volna fő feladatunk” – mondta megnyitó beszédében az összegyűlt mind a 22 főnek.

1868. március másodikán már 200 nő előtt tartott beszédet az Országos Nőképző Egyesület alakuló közgyűlésén, ahol őt elnökké, gróf Teleki Sándornét pedig alelnökké választották. A belügyminiszteri engedéllyel létrejött egyesület jelszava a „Haladjunk!” lett.

Nézetek a női ügy érdekében. Röpirat. Pest, 1868. – Törzsgyűjtemény

Alapszabályukban lefektetett céljuk, hogy megélhetésre esélyt adó képesítést nyújtsanak a nők számára. E cél érdekében felsőbb leányiskola alapításáról határoztak: „Egyesülésünk főindoka: A nőnevelés hiányain segíteni s a vagyontalan nők számára önfentartási módok előmozditásán munkálni. ... a nőnek is szükséges közhasznú ismeretek alapos megszerzése, értelmének s itélő tehetségének nagyobbmérvű fejlesztése, ... hogy az életben reá váró sokoldalú feladatnak, – mint gyermekei műlegvalódibb nevelője, háztartásának vezetője és gyakran mint özvegy, gyermekeinek egyedüli fenntartója – kellő és czélszerű szellemi kiképeztetés által megfelelni képesitve legyen.”
Személyesen járták az országot, tagokat toboroztak, kérdőíveket készítettek, így egy év alatt 9000 főre nőtt a támogatók létszáma. Csak a hivatalos politikai elit nem igyekezett melléjük állni. Eötvös József közoktatásügyi miniszter nem támogatta a kezdeményezést, „egy országos női főtanodának” állami költségen történő felállítását. Egy kormánytag, egy képviselő sem vállalta, hogy benyújtsa a kérvényt a parlamentnek. Nem, még a sokat emlegetett támogató, Deák Ferenc sem. Először. Aztán nem tudni mi történt, de tény, hogy a kérvény 12 aláírója a politikus irodája elé vonult, aki ezek után még aznap benyújtotta a kérvényt, amit akkor már Eötvös is megszavazott.

Veres Pálné szül. Beniczky Hermin és Gróf Teleki Sándorné szül. Teleki Jozefin grófnő emlékezete. az Országos Nőképző Egyesület emlékünnepélyei, összeáll.: Gönczy Béla, Budapest, Országos Nőképző Egyesület, 1915–1916. – Törzsgyűjtemény

1869. október 17-én, az akkori Ország úton (ma: Múzeum körút), a Vachott Sándornétól bérelt 2 szobában, 14 lány részvételével elindul a felsőbb leányiskola, amely a nők szellemi fejlődését, a magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. A tantervet Veres Pálné készítette, főként óradíjas gimnáziumi tanárok tanítottak, az intézmény első igazgatója pedig Gyulai Pál volt. A hallgatók magyar, német, francia nyelvet és irodalmat, számtant, természetrajzot, lélektant, művészettörténetet, esztétikát tanultak, valamint könyvvitelt és kézimunkát is. 14 lány kezdett, de csak 7-en maradtak az év végi vizsgákra. A többieket hazarendelték, hiszen a birtok fontosabb, mint a női tanulmányok. A második évfolyamon már 37 növendéke volt az intézménynek, 13-an pedig csak bizonyos tárgyakat hallgattak.

Ahogy nőtt a tanulók száma, úgy kellett bővíteni az intézményt. Az 1870-es évek elején a felsőbb leányiskola már internátussal is rendelkezett, és megindult a négyosztályos alsóbb népiskolai oktatás is. 1873-tól Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával a népiskolai és a felsőbb leányiskolai szint közé illesztették be a polgári iskolai képzést. 1880-ban meghalt Veresék egyetlen fiú unokája, akinek emlékére saját iskolaépületet építtetett: „Alapítványt teszek drága unokám emlékére, arra, hogy intézetünknek saját otthona legyen.” Megvásárolták hát a Zöldfa utcai telket, alapítványokból, sok rendezvényből, bálokból, tombolákból és kölcsönökből, és 1882-ben ünnepélyesen felavatták az új épületet, ahol már a 11 osztályterem mellett ének-, rajz- és tornaterem, valamint játszótér és korcsolyapálya is helyet kapott.

Kertész Erzsébet: Zöldfa utcza 38. Veres Pálné regényes élete, Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. – Törzsgyűjtemény

Adományokból kiépült a könyvtár és az ásványgyűjtemény. Az 1890-es évek elejére lehetővé vált az intézetben a nevelőnői vagy tanítónői oklevél megszerzése. Közben a tanodának külföldön is híre ment, sokan jöttek megnézni Németországból, Sziléziából, Franciaországból, majd vitték el jó hírét. Maga Erzsébet királyné háromszor is meglátogatta az intézményt. Az Országos Nőképző Egyesület fennállásának 25 éves jubileumát 1893. március 25-én ünnepelték meg: Veres Pálnénak az uralkodó koronás arany érdemkeresztet adományozott. Az általa és az egyesület által elért eredmények nagyságát az is jelezte, hogy az ünnepségen személyesen megjelent a kultuszminiszter és a főpolgármester. Ennél magasabb kitüntetést nő a korban nem kaphatott.

Veresné, amíg fizikai ereje engedte, a családi birtokot is igazgatta, majd leánya váchartyáni kastélyába vonult vissza. Még ekkor is élénk társadalmi életet élt, állandó vendégeinek egyike volt Jókai, aki kitüntetése alkalmával a beszédet tartotta

A váchartyáni kastély állandó vendégei közé tartozott Gyulai Pál, Vámbéry Ármin és Mikszáth Kálmán is. Utóbbi több művében, levelében is említi:

„Nógrádban pompásan telt el időm. Ilonka igen megokosodott, amióta elvált tőlem, s most kellemes társalgó, és igen jó házigazda. Veres Pálné dettó. Ezen a két helyen voltam.”

Mikszáth levele Zsótér Mariskának, Budapest, 1883. augusztus 29. In. Mikszáth Kálmán levelezése (Mikszáth Kálmán összes művei CD-ROM, Budapest, Arcanum, 1998.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

---

„Tavaly, 1851-ben »A hulla férje« című darabját adták, de két előadása után már az is lekerült a színpadról. Jókainé maga is játszott benne s néhányszor kissé akadozott, mire mosolyogva jegyzé meg Veres Pálné:

»Jól teszi, hiszen nem kívánhatja tőlünk senki, hogy mindig csak azt mondjuk, amit férjünk előnkbe ír.«”

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora (Mikszáth Kálmán összes művei CD-ROM, Budapest, Arcanum, 1998.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

 M. Bagossy Éva: Veres Pálné. Írta, válogatta és összeállította ükunokája, Budapest, 1996. – Törzsgyűjtemény

Még megérte, hogy az új vallás és közoktatásügyi miniszter, Wlassics Gyula 1895. január 31-én bejelenti: időszerű a nőknek a tudományos pályán való részvételével foglalkozni. Ennek megvalósulását már nem követhette. Veresné Beniczky Hermin szeptemberi halála után, november 18-án történt meg a legfelsőbb engedélyezés, és december 19-én kelt 65.719/1895. sz. VKM rendeletével Wlassics értesíti a budapesti és kolozsvári egyetemi tanácsot, hogy a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerész pálya – még ha csak eseti engedéllyel is – megnyílt a nők előtt.

És mindezek egyik kezdeményezőjének, elindítójának nevét 1905-től utca viseli az egykor általa alapított iskola utcájában, az iskola pedig 1915-től máig az ő nevét őrzi.

Sírkövére Váradi Antal írta a búcsúsorokat:

„Pihenj nyugodtan. Munkád arany-magvát
Magyar nők szép lelkén hintetted el.
Adj nekünk, Isten, aki el nem hagytál
Egy ezredév orkánjai között, –
Olyan magyar nőt, olyan tiszta lelket,
Oly munkást, mint e szent elköltözött!”

Kertes-Kollmann Jenő: Ex libris Halmai Béláné. Veres Pálné portréja, könyvvel, [post 1900] – Exl.H/65 / Kisnyomtatványtár

Kötél Emőke

Veres Pálné további munkái a Törzsgyűjtemény állományában:

• A nőképző egylet tantárgyai. Néptanítók Lapja, 1869;
• Tapasztalati lélektan felnőttek számára. Több lélektani munka alapján szerkesztette. Budapest, 1895.

Luca napja, eredendően Szent Lúcia szűz és vértanú ókeresztény szent ünnepe a hagyományban. Legendája szerint a lány előkelő szicíliai családból származott. Már fiatal korában felvette a kereszténységet, szüzességet fogadott, s mártírhalált halt (Siracusa, †304 körül). Egyes legendaváltozatok szerint szemét – melyet a kérő oly szépnek talált – önmaga tépte ki. Ezzel a legendaelemmel kapcsolatos Lúcia leggyakoribb attribútuma: a fiatal nőalak egy tálban tartja maga előtt a saját szemeit. Nevének a latin fény (lux, lucis) jelentésű szóval való etimológiai kapcsolata révén a középkorban Szent Lúciát a temetők védőszentjének választották (vö.: a halottaknak szóló imádság szövege: et lux perpetua luceat eis, azaz: és az örök világosság fényeskedjék neki).

Dante Alighieri különösen tisztelte Szent Lúciát, mint a Megvilágosodás, a fény szentjét. Hozzá fordult szembajában is. Divina Commedia (Isteni színjáték) című művében többször elő is fordul Szent Lúcia alakja: Pokol II. ének 97– 115., Purgatórium IX. ének, 55., 61., Paradicsom XXXII. 136–139 ének. A Paradicsomban a Mennyei Rózsa leírásnál is találkozunk Szent Lúcia alakjával: „S a Legnagyobb Család atyjával szemben/ül Lúcia, ki Hölgyed’ küldte hozzád,/mert vakon jártál a veszedelemben.”

Szent Lúcia, szentkép [ante 1945] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szent Lúcia a Legenda Aureában elbeszélt szenvedéstörténete egyáltalán nem említi a lány szemének elvesztését. A középkori legendagyűjtemény története szerint Lúciát vőlegénye, egy pogány ifjú hurcolta a bíróság elé bosszúból, mert Lúcia nem akart hozzámenni, s így a fiú elesett a hozománytól. A bíró, Paschasius parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg Lúciát, ha már nem akar férjhez menni. Lúcia teste azonban olyan nehézzé lett, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani őt a helyéből.

„Akkor Paschasius bordélyosokat hozatott, azt mondván nékik: »Hívjátok ide az egész népet, és addig szórakozzanak vele, amíg belepusztul!« Ám amikor meg akarták ragadni, a Szentlélek olyan súllyal rögzítette oda, hogy meg se tudták mozdítani. Paschasius ezer férfit hívatott, kezét-lábát összeköttette, de képtelenek voltak megmozdítani. Akkor a férfiak mellé ezer pár ökröt is adott, de Isten szüze mozdíthatatlan maradt. Hívta a mágusokat is, hogy ráolvasásaikkal megmozdítsák, de semmire nem mentek. Elcsodálkozott Paschasius: »Mi ez a rontás, hogy egyetlen leányt ezer férfi sem tud megmozdítani?« Luca így felelt: »Nem rontás ez, hanem Isten jótéteménye. Ha még tízezret hoznál is, ugyanoly mozdíthatatlannak fogsz látni, mint az előbb.« Egyesek kitalálták, hogy vizelettől megszűnik a rontás. Megparancsolta Paschasius, hogy öntsék le vizelettel, de mikor így sem tudta megmozdítani, szorultságában roppant tüzet rakatott körülötte, s szurkot, gyantát és lobogó olajat öntetett rá.”

Szent Luca szűz [december 13.], fordította: Déri Balázs, részlet– In: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Legvégül a bíró parancsára karddal döfték át Lúcia torkát, de a lány addig nem halt meg „míg el nem jöttek a papok, és Krisztus testét nem adták neki.” – írja a Legenda Aurea. Szent Lúcia története a magyar hagyományban is korán megjelent. Az Érdy-, a Debreczeni-  és aCornides-kódex szövegeiben is olvashatjuk történetét.

„December tizenharmadik napja a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. Ez az archaikus néphagyományban, amely a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és szimbolikus-mágikus összefüggésekben is szemléli, igen jelentős időpont. Ebből érthető tehát, hogy Luca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait, próbatételeit is. Tele van főleg asszonyi kezdeményezésekkel és változatos tilalmakkal, amelyeknek hatása, következménye a primitív népi felfogás szerint azután az egész új esztendőben érvényesül. Most leghosszabbak az éjszakák, amelyeken a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy téteményeikkel megrontsák az embereket, de a föld fiaiban is az elhárítás és előrelátás készsége is ilyenkor a legelevenebb. A Luca napjához fűződő hagyománynak e végletességéből következik, hogy az oltáron tisztelt Luca mellett a közép-európai néptudatban egy boszorkányszőrű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca; lucaasszony [...]”

Bálint Sándor: December 13., részlet – In: Uő.: Ünnepi kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

Fény – Digitális Képarchívum

„Nálunk, Magyarországon például ezen a napon nem engedtek idegent a házba – hiszen Luca napján különösen mozgalmasak a szellemek és a boszorkányok, s nem lehessen tudni, az idegen képmásában nem valamilyen gonosz lélek settenkedik- e be a házba, s aztán elviszi magával a házbeliek szerencséjét. Somogyban csak az idegen asszonynépet nem engedték be (ezek voltak a boszorkánygyanúsak). Komáromban pedig éppenséggel úgy vélték, hogy idegen férfi látogatása szerencsét hoz. Luca napján – lehetőleg lopott holmi segítségével – mindenféle varázslatot kell művelni, hogy a tyúkok jól tojjanak. Ezen a napon minden egyes családtag számára külön kalácsot sütnek, s ebbe tollut dugnak; ha a tollu elég a kemencében, akkor az illető családtag a rákövetkező esztendőben meg fog halni. A Luca napja különösen alkalmas arra, hogy a lányok kitudakolják jövendőbelijük nevét vagy legalábbis foglalkozását. Erre a célra szolgál a különböző fafélékből ötágú csillag alakúra mesterségesen faragott Luca-szék: aki erre a székre ráül, az meglátja jövendőbelijét. Luca napja éjjelén a szellemek csöndes, remegő fénykévék formájában suhannak el a falusi házak fölött, de ezt a fényt csak bizonyos, arra alkalmas emberek láthatják meg, akiknek a Luca-fénye megmutatja, hol vannak kincsek a föld méhébe rejtve.”

Supka Géza: Az idő újjászületik, részlet a Futó évek margójára című fejezetből – In: Uő.: Kalandozások a kalendáriumban, Budapest, Helikon, 1989 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Luca napjához kapcsolódó hagyomány az ún. lucabúza sarjaztatása, amikor meleg helyen, egy lapos tányérkában maréknyi búzaszemet kezdenek csíráztatni. A karácsonyig tartó 12 nap alatt a búzaszemek kizöldülnek, állapotukból pedig a következő év termésére következtetnek. A hagyományos népi kultúrában számos egyéb hiedelem, szokás kapcsolódik a lucabúzához: sok helyütt pl. oltárt díszítettek vele, vagy odatették a karácsonyfa alá. „Apokrif hagyományokra megy vissza az a mi magyar népünknél is elterjedt hiedelem, hogy a búzaszemen rajta van az élő kenyérnek, Krisztusnak képmása.” – írja Bálint Sándor. 

Luca-szék, Göcsej, fotó – In: Néprajzi Lexikon, Harmadik kötet, Luca napja – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismerték a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője mindennap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól. Az ország nyugati részében – főként azonban Dél-Dunántúlon – Luca-nap hajnalán »kotyolni« járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával »megvarázsolják« a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.”

Dömötör Tekla: Őszi népszokások. A gazdasági élet ünnepei, részlet – In: Uő.: Magyar Népszokások, Budapest, Corvina, 1983 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Lucázó gyerekek, 1969., Újkér, Győr-Sopron megye, fotó – In: Néprajzi Lexikon, Harmadik kötet, Luca napja – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-székek faragásához, a kocsisok kereszteket pingáltak fokhagymával az istállóajtókra, a gonosz boszorkányok hatása ellen - mi, gyerekek, pedig remegve néztük: hogyan esteledik, mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes seprű szörnyetegei. Félelmem azonban egészen eloszlott, midőn este vendégünk érkezett: apám nővére a kisleányával. Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd szobában is aludni fog valaki. Most már a boszorkányok csak azon keresztül jöhetnek be. Ebben a hitben aludtam el édesdeden, tovább szőve álmomban édesanyám meséit. Szüleim semmitől sem féltek, és én akkor úgy csodálkoztam ezen. Ők észre sem látszottak venni Luca-napját, legalább említésbe sem jött.”

Mikszáth Kálmán: Galandáné asszonyom, részlet – In: Uő.: Tót atyafiak, A jó palócok, Budapest, Móra, 1978 – Magyar Elektronikus Könyvtár

–s–

120 éve született és 60 éve hunyt el Török Sophie (Tanner Ilona) író, költő (1895. december 10.–1955. január 28.), aki tudatos választásként publikált Kazinczy Ferenc feleségének nevén.

Kazinczy Ferenc 45 éves volt, amikor 1804 nyarán feleségül kérte a 24 éves gróf Török Sophie-t. Az agglegény lépése nagy meglepetést okozott környezetében, pláne az, hogy a híres szépségű lány igent mondott neki. Az már csak hab a tortán, hogy huszonhat éves házasságuk meglepően jól sikerült: a Bécsben nevelkedett, művelt, franciául és németül kitűnően beszélő Sophie egyenrangú társa volt Kazinczynak. A korban szokatlanul nem az alárendelt feleség, hanem a kölcsönös megbecsültségen alapuló partner szerepét „játszotta”. Alakja felbukkan Weöres Psychéjében, Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényében, s Tanner Ilona szerzői álneveként.

Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla pont 120 éve, 1895. december 10-én született. Török Sophie 1921. január 15-én, Babits Mihállyal kötött házasságát követően. Így dedikálja neki az író A literátor. Érzékenyjáték egy felvonásban című művét. (S nem véletlenül nevezi magát aláírásában Francinak. A mű egyébként Kazinczy nősülésének története…) A költőnő innentől kezdve e néven publikál:

Török Sophie – a Nyugat-barátok Köre fotósorozata 1931, fotó: Rónai Dénes – Kézirattár: Fond III/2133

Első versei az Új Időkben és A Hétben jelentek meg, később a Nyugat rendszeres szerzője lett. Itt megjelent kritikái, bírálatai is – az eddigieknél nagyobb – figyelmet érdemelnének. Elbeszéléseit a kortárs kritika nagyra tartotta. „Eszményem Ady és Lesznai Anna, a Babits-versek elkápráztattak nagyszerűségükkel, de ebben az időben még nem voltam elég intelligens megértésükre.” Pedig 6 éves koráig nem tudott magyarul, az elemi iskolában tanult e nyelven meg írni-olvasni. Pestre kerülvén először színiiskolába, majd balettintézetbe iratkozott, egyetemre vágyott menni, majd gépírónői, titkárnői állásokból tartotta el magát. Útkereséséről, szerelmeiről, (szexuális) kalandjairól, Babits mellett töltött éveiről, fogadott lányukkal való kapcsolatáról regények, színdarabok, visszaemlékezések, tanulmánykötetek születtek. Költészetéről, prózájáról – a korabeli recepciót leszámítva – elvétve néhány írás. Inkább volt megnevezve, mint Babits felesége, majd Babits özvegye.

Költészetének összefoglalásául írja Sőtér István irodalomtörténész:

„Gondolat és érzés izgatott vitái bonyolódnak köteteiben, melyek formailag is valóságos lírai naplóknak tetszenek. Intellektuális, sőt »lélektani« költészet, – e jelzők azonban nem gyengeségét és elvontságát, hanem feszültségét és erejét jelzik.”

Sőtér István: Négy nemzedék. Élő magyar költők, Budapest, Parnasszus, 1948. – Törzsgyűjtemény 

Első verseskötetében – Asszony a karosszékben – kritikusai még ott érzik Kaffka Margit „hatását”, ösztönző példáját – nem véletlen dedikál verset emlékének –, s a verseket az expresszionista hatásra született szabadversek kategóriájába sorolják.

„Azt hittem: érdemes igy: irni, irni
fénytelen szavakat formák zenéje
nélkül, rimeknek édes csipkéje nélkül.
Fénytelen szavakat, mert csak sietve
akartam beszélni.”

X. Szabadvers a rímről

Asszony a karosszékben, Versek, Budapest, A Nyugat folyóirat kiadása, 1929. – Törzsgyűjtemény 

Örömre születtél című kötetéről Lesznai Anna ír bírálatot (Török Sophie, a félelem költője, Nyugat 1934. 22. szám), felhívva a figyelmet az ellentétes érzelmi pólusok ügyes váltakozására, azok versszervező erejére; a lélektani önelemzés elmélyülésére.

„Idegen vagy és ijesztő semmiből
teremtetted magadat. Bár egyetlen névvel
jelöl a sors hosszu életen át: minden nap
más testben keltél, száz élet véglete
hullámzott benned oktalan.”

Arcok egy név felett

Örömre születtél. Uj versek, Budapest, Nyugat kiadás, 1934. – Törzsgyűjtemény

Harmadik verseskötete 1940-ben jelenik meg.

„A vers annyi nekem, mint jajgatni
kibírhatatlan fájdalomban.”

Kiáltás

Ha líráját lélektani költészetnek nevezték eddig, akkor ez a kötet egyetlen egybefüggő mélykúszás saját bezárt belső világában. Ahogy Keresztury Dezső találóan megfogalmazta:

„Ennek a nőköltőnek nem a forma a fontos, hanem a mondanivaló; a versek alakzatait inkább ösztöne, mint mesterségbeli tudása formálja. Ezért tart ki oly makacsul primitívnek tetsző zenéjük mellett, amelynek egyhangú csobogásában csak a finom fül veszi észre az ezernyi árnyalatot. […] Nem a vers szépsége s befejezettsége érdekli, hanem a kifejezés maradéktalan hűsége.”

Keresztury Dezső: Török Sophie-ról. In. Uő. Kapcsolatok, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1988. – Törzsgyűjtemény

Kritikusai – szinte kivétel nélkül – hiányolták műveiben a konkrét tapasztalati élményt. Az 1948-ban, Babits Mihály születésének 65. évfordulójára kiadott, limitált példányszámú (500 számozott példány), viszonylag kevés verset tartalmazó Sirató című kötete válasz a hiányolóknak s kétkedőknek. Lírája csúcsaként is szokás emlegetni a Babits halála után született alkotások kis gyűjteményét, melyeknek zöme 1941-es datálású.

„Kés nem vágja. Fény nem világítja. Értelem
nem érti. Sötét és konok. Savra nem bomlik,
ütéstől nem omlik, pokoli gubanc! rendje e
káosz, értelemzavar, célja a semmi!”

Sugárzik tovább…

Az eddigi életművet lírai monológként, egyetlen öntörvényű áradásként aposztrofálók megkapták a dialógust, még úgy is, ha a másik fél explicit nem hallható bennük; de témáiban, „tárgyaiban”, jelentésében megjelenik.

„Téged minden érdekel: gyerekek, nők, fák és
kirakatok, még a hontalan ténfergő
kiskutyák is.”

Sétálni vittelek…

Sirató, Budapest, Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítvány, 1948. – Törzsgyűjtemény

Verseskötetei között megjelentek elbeszéléseit, novelláit tartalmazó kiadások, illetve Hintz tanársegéd úr című regénye (utóbbi olasz fordításban is 1943-ban).

Könyvborítók. Boldog asszonyok. Elbeszélések, Debrecen, Nagy Károly és Társai Kiadása, 1933. (Novellák); Hintz tanársegéd úr. Regény, Budapest, Káldor Könyvkiadóvállalat, 1935.; Sofia Török Il professor Hintz. Romanzo, trad.: Nelli Vucetich, Milano, Garzanti, 1943. 

A Nem vagy igazi! kötet címadó kisregényében dolgozza fel a gyermektelenség érzését, bemutatja nőalakjának vergődését a szociálisan elfogadott normák között.

Nem vagy igazi! Budapest, Nyugat Kiadó és Irodalmi R. T., 1939. (Kisregény, elbeszélések) – Törzsgyűjtemény

A 40-es években előszót ír gyűjteményes kötetekhez: Kotzián Katalin: Szerelmes szonettkoszorú. Budapest, Cserépfalvi, 1946.; maga szerkeszti, ill. kísérő tanulmánnyal látja el a Költőnők antológiája. Sappho-tól napjainkig kötetet. Budapest, Cserépfalvi, 1944..

Kotzián Katalin: Szerelmes szonettkoszorú, Budapest, Cserépfalvi, 1946.; Török Sophie és Kotzián Katalin: Költőnők antológiája. Sappho-tól napjainkig, Budapest, Cserépfalvi, 1944.

Terveiben szerepelt még egy életrajzi kötet Babitsról – nem készült el. Elkezdte – s részeiben publikálta is – Majthényi Flóra XIX. századi költőnőről készült könyvét. Ezt élete utolsó éveinek barátnője, Koháry Sarolta írja majd meg (Flóra és Ilonka, Budapest, Magvető, 1973.; Török Sophie életregénye címmel, Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2. kiadás, 2006.) A megtagadottak cím alatt Török Sophie összegyűjtötte kiadatlan verseit. (Török Sophie: Kiadatlan szerelmes versei. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2006. )

Koháry Sarolta: Török Sophie életregénye, Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2. kiadás, 2006., Török Sophie: Kiadatlan szerelmes versei. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2006.

Török Sophie hagyatéka – Babits Mihályéval együtt – 1952-ben került az OSZK állományába. Jelentős, különböző típusú dokumentumok gyűjteményéről van szó, melynek része a mintegy 4000 darabos fotóanyag (üveg és celluloidnegatívok, papírképek, albumok), mely a 2009-ben történt teljes restaurálás után került digitalizálásra.

„Én, a céltalan élő, lassan hűlök és
ízenként halok el. S minden küzködő
atom bennem cseppenként issza
öldöklő italod
Magány…”

A magányhoz

Kötél Emőke

A versidézetek Török Sophie: Csontig meztelen. Válogatott versek (Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1988. Válogatta, az utószót írta és sajtó alá rendezte: Koháry Sarolta.) című kötetéből valók.  

Török Sophie oldala a Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásunkban.

100 éve született Benjámin László (Budapest, 1915. december 5. – Budapest, 1986. augusztus 18.)
Művészetéről – főleg a korábbi évtizedekben – számtalan cikk és két nagyobb monográfia is megjelent. Mégis, alig van magyar költői életmű, amelynek értékelésében ennyire dominánsan megjelenne a „politizáló művész”, illetve a „verselgető politikus” dogmája. Még akkor is politikai szándékú (akár támadó, akár védő) a kritikai fogadtatása, mikor éppen a politika miatt mellőzik az irodalomból. Nehéz ilyen háttérrel megközelíteni magát az életművet…

Benjámin László: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. Címlap – Törzsgyűjtemény 

„Valaha, némi kajánsággal, megkérdezte tőlem egy közeli ismerősöm: – Te azt írod, amit akarsz, vagy azt, amit lehet? Erre azt feleltem neki: – Azt írom, amit akarok, úgy, ahogy lehet.”

Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény 

Pedig maga a pálya sem indult egyszerűen. Nehéz anyagi helyzetükre való tekintettel be kellett fejeznie a gimnáziumot és fiatalon dolgozni kezdett: volt nyomdász, szűcs, szövő villanyhegesztő, galvanizáló vasas is.

„Egyhangúnak igazán nem mondhatom az életemet. Harmincöt év alatt – amióta az iskolát elhagytam –, voltam betűszedő és házitanító, kötszövő és hírlapíró, villanyhegesztő és szőrmekikészítő, triciklis kifutó és folyóiratszerkesztő stb. stb. Összesen talán 35-40 mesterséggel próbálkoztam.”

Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény 

1938-tól jelentek meg versei különféle folyóiratokban: Szép Szó, Kelet Népe, Népszava. Első verse, az Ínségmunkások, pont az Anschluss napján.

„Petőfi-rajongó voltam kicsi gyerekkoromtól, és olvasó is attól kezdve, hogy egyáltalán olvasni tudtam. És, azt hiszem, hogy Petőfi nyomán, őt utánozva kezdtem írni. […] Komolyabban és tartósabban úgy 17–18 éves korom tájt kezdtem verselni. Akkor már elég sok irodalmi élményem volt, már az Ady-élmény is bennem volt. […] Mondom, úgy 17–18 éves koromban írtam rendszeresebben, de aztán igazán csak 37-től, sőt 38-tól, mert a 37-ben írt verseimet, amiket először fogadott el a Népszava, visszakértem, mert nem találtam elég jónak őket…”

Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény 

Kora ifjúságától részt vett a szakszervezeti mozgalomban, a szociáldemokrata „munkásköltők” csoportjához csatlakozott.

„Nem eleve elhatározottan, nem tudatos szervezkedéssel indult, inkább spontán csoportosulásként. Volt egy baráti körünk, és egyszer csak ráébredtünk arra, hogy mennyien vagyunk fiatal írók, költők, akik fizikai munkásként dolgozunk, és belülről ismerjük a munkásosztályt és a munkásmozgalmat.”

Benjámin László: Vallomások, viták. Tanulmányok, cikkek, interjúk, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. – Törzsgyűjtemény 

A Tollal és szerszámmal (1941) című antológia meghatározó egyénisége.

„Fegyver és páncél az írott szó,
Nem játék, nem farsangi jelmez.”

Benjámin László: Om mani padme hum. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény 

A II. világháborúban kétszer vitték be katonának, ahonnan 1944 októberében megszökött. 1945–1947 között vidéken lesz újságíró. Különböző lapok munkatársa Debrecenben, Székesfehérváron, Győrben. Az 1940-es és 1950-es évek fordulóján az Írószövetség Nevelési Osztályának vezetőjeként nagy szerephez jut irodalomszervezőként és szerkesztőként. 1952-ben és – rövid ideig – 1954-ben az Új Hang főszerkesztője, amíg össze nem rúgja a port Révaival a Déry-vita kapcsán. Egyre többször kerül sor verseiben az elmúlt időszakkal való szembenézésre, a csalódottság, az önvizsgálat kifejezésére:

„Lenyűgöztek az óriások?
Álmodtál, Gulliver.
Lepisáltad a törpe-várost?
Álmodtál, Gulliver.”

Benjámin László: Álmodtál, Gulliver. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény 

Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. Címlap – Törzsgyűjtemény 

1955-ben megírta a Haraszti Sándornak ajánlott önmarcangoló versét:

„Így vagyunk, Sándor: Téged egy hazug vád
Döfött le akkor, poklokra vetett…
Poklokból száll ki hangom, szólni hozzád –
Bűnös vagyok: elhittem bűnödet.
[…]
Az Eszményt kell – rá tettük életünket,
Ha körömmel, kikaparni a sárból.
És felmutatni tisztán a világnak!
A szégyenből ez engem is kiválthat,
Halálomig vívni a lehetetlent,
Jóvátenni a jóvátehetetlent.”

Így vagyunk. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. – Törzsgyűjtemény 

Már 1953-tól a Nagy Imrét támogató ellenzékhez csatlakozik, s 1955-ben aláírja a novemberi memorandumot, melyben a kulturális élet anomáliai ellen tiltakoznak. 1956-ban a parlamentben tárgyaló írószövetségi küldöttség tagja, ő kéri telefonon Nagy Imre – akkor már miniszterelnököt – a statáriumrendelet visszavonására. A forradalom első napjaiban megírja Elesettek című versét, mely a sajtónak köszönhetően villámgyorsan elterjed és ismert lesz:

„Lánctalpakon, egyenruhában jött a HALÁL értetek. Szerelem, munka, remény, jó és rossz már tőletek elvétetett. De már emléketektől is veszik el a becsületet.
Élők és holtak: fosztogatónak Titeket gyaláz, aki
Ezt a szomorú országot utolsó kincseitől akarja megfosztani.
Hát jöjjön a lánctalpas Hatalom! Szívünket fossza ki!
Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás. Mi lesz velünk? Már csak a sírban a szabadulás? Nincs felelet. Csak a vér van, csak a gyász.”

Benjámin László: Elesettek. In. Irodalmi Újság, 7. évf. 43.sz. 1956. november 2. – Törzsgyűjtemény 

A forradalom leverése után tiltakozik az ellenforradalmi titulus ellen. A Kortárs szeptemberi számában, másokkal együtt, aláírja az 56-os eseményekben játszott szerepéért bűnbánatot gyakorló nyílt levelet. Börtönbe nem csukják, de 1962-ig nem jelenhet meg önálló kötete. Szerkesztőségekben, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozik:

„No, nem a trónt, csak a könyvespolcot.
A legkülönb társaságban forgok:
Asztalomnál ül mind, aki számos;
Az asztalfőn maga Arany János.”

Benjámin László: Írom ráadásnak. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban állítja össze a Stendhal és Sarkadi bibliográfiát.

Benjamin László: Stendhal: 1783–1842. Bibliográfia, Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, (A világirodalom klasszikusai) 1962. – Törzsgyűjtemény 

„Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,
vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,
fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,
a páholyban, a porban az vagy, ami belül.”

Nem adhatsz többet. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. – Törzsgyűjtemény 

Az ezekben az években született verseit az illúziók szertefoszlása miatti kemény önvizsgálat és egy nemzedék csalódottságának hangja jellemzi.

„Elcsitulnak a szertelen indulatok,
Düheinket felfalja a föld;
S az utódok lemérik:
Hány grammot nyomnak mázsás pöreink.

Okosan, emberséggel akartam élni,
Látni s ítélni a pillanatot
Olyan ember szemével is, aki nálam
ezer évvel tudósabb és nemesebb.
[…]
Nem akarom, hogy a világ
Másnak is fájjon! Megtizedelt
Nemzedékek iszonya idegeimben.
Nem támadok és nem védekezem már.”

Benjámin László: A farkasok-nevelte fiú. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény 

1963-tól tér vissza – kimondottan és elfogadottan – az irodalmi (köz)életbe: a Kortárs munkatársa, majd 1968-tól a Magvető Könyvkiadó lektoraként dolgozott. 1976-ban kinevezték az Új Tükör szerkesztőjének, majd 1980-tól 86-ig, haláláig, főszerkesztőjének. 1975 és 1980 között országgyűlési képviselő.
Benjámin költészetének sokkal kevésbé ismertebb oldala a feleségéhez írt versei:

„Ó, asszonyi karok, lábak, ti kulcsolódók,
Összefogók a férfit, mint abroncsok a hordót!
Lágy voltál és megedzett, fonódtál rám tüzesen,
Magad hajlítva hozzám, tartottál: szét ne essem!
S mivel tölt meg a kor? Szerelmed mire őriz?
Nemes bor lesz-e éltem, vagy poshadó esővíz?”

Két évtized. In. Zelk Zoltán, Csanádi Imre, Benjámin László: Tűzből mentett hegedű. Válogatott versek, Budapest, Papirusz Book Kiadó, 2004. –Törzsgyűjtemény  

Szintén kevéssé ismertek a gyerekeknek szóló képeskönyvekhez írott meséi.

Benjámin László: Vidám abc, rajz: Würtz Ádám, Budapest, Minerva, 1964. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Az ezekben a versekben megfogható derűsebb hang jelenik meg a Kis magyar antológia című kötetében, melyben a magyar irodalom, filozófia – régiek és kortársak – jeles alkotóit, eseményeit teszi paródiái tárgyává:

„Amint megbízható forrásból értesültem, egyik írótársam szóbeli kritikájában paródiáimat olyan karinthyádáknak nevezte, melyekből hiányzik a humor és a szeretet; nem a parodizáltakra, hanem a szerzőre jellemzőek. Kérem Önöket, olvasóim, hogy – mint én is – fogadják el ezt a meghatározást, melynek igazságát az sem rendítheti meg, ha Önök mégis nevetni fognak a könyv olvasása közben…”

Benjámin László: Kis magyar antológia. Irodalmi karikatúra. Bp. Magvető, 1966. – Törzsgyűjtemény 

Kis magyar antológia. irodalmi karikatúra, [ill.]: Réber László, Budapest, Magvető, 1966. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Talán a fentiekből is látszik – ha a keretek miatt csak halványan és felvázoltan is –, hogy Benjámin László költészete sokkalta színesebb és szélesebb, mint ha csak a politikában, a közéletben játszott szerepe felől közelítenénk hozzá, abból a narratívából értékelnénk.

„Nem siratóéneket hallasz.
Jegyzőkönyv ez: hiteles vallomás,
Történelmi adat.”

Benjámin László: Elveszett nemzedék. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. – Törzsgyűjtemény 

Kötél Emőke

Benjámin László művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Ötödik évszak. Versek és fordítások, Budapest, Szépirodalmi, 1962. 
• Világ füstje. Versek, 1938–1963, Budapest, Szépirodalmi, 1964. 
• Kis magyar antológia. Réber László karikatúráival, Benjámin László, Budapest

Szerencsére az ISSN-t „feltalálták” 40 évvel ezelőtt, és az eltelt évek alatt az időszaki kiadványok és elektronikus források világában kulcsszereplővé vált. 2015-ben ünnepelte az ISSN Nemzetközi Központ és a hálózat 40. évfordulóját – 1975-ben írta alá az UNESCO és a Nemzetközi Központot fenntartó Franciaország az alapításról szóló hivatalos egyezményt.

A 40. évfordulóra rendezett koktélparti meghívója

Az elmúlt 40 évben az ISSN Nemzetközi Központ a tagországok hálózatát 88-ra növelte, mind az öt kontinensre kiterjedően. Az ISSN Nemzetközi Központ felel az ISSN Nemzetközi Regiszter és a hozzá kapcsolódó melléktermékek karbantartásáért és közreadásáért. A Nemzetközi Központ egyúttal támogatást és továbbképzést nyújt az ISSN központok számára. Koordinálja a meta-adatok harmonizációját a bibliográfiai hálózaton belül, valamint a könyvtárosok és a kiadók szélesebb közösségében. Mindemellett elvégzi az ISSN azonosítószám megállapítását a nemzetközi kiadványok és azon országok kiadványai tekintetében, ahol még nem működik ISSN központ. A Nemzetközi Központ új stratégiai tervének alkalmazásakor az ISSN rendszer fenntarthatóságára és kiterjesztésére fókuszál.

Alapvető tények és adatok

• Az ISSN Regiszter több mint 1,8 millió bibliográfiai rekordot tartalmaz
• Mintegy 60 000 új ISSN rekord születik évente;
• 100 000 rekord módosul évente;
• 88 nemzeti központ alakult világszerte;
• Az ISSN rekordok több formátumban elérhetők (MARC 21-UTF 8, UNIMARC, MARC XML);
• Az ISSN Regiszter online formája az ISSN Portál, továbbá hozzáférhető OAI-PMH és Z39.50 protokollal is;
• A ROAD szabad hozzáférést nyújt azokhoz az ISSN bibliográfiai rekordokhoz, melyek tudományos tartalmú és teljes mértékben nyílt hozzáférésű forrásokat írnak le: folyóiratokat, konferencia-kiadványokat, tudományos blogokat, monografikus sorozatokat és akadémiai adattárakat.

A 40. évforduló ünnepi eseménysorozatát 2015. április 29-én egy koktélparti nyitotta meg Párizsban, ahol a hálózat jelenlegi és korábbi igazgatói, igazgatótanácsi tagjai, stratégiai partnerei, nemzeti központjainak képviselői és az ISSN Nemzetközi Központ munkatársai gyűltek össze egy kis visszaemlékezésre és egy koccintásra.

A 40. évfordulóra rendezett koktélparti helyszíne

A párizsi ISSN Nemzetközi Központ (akkori nevén ISDS Nemzetközi Központ) igazgatói posztját – az ISDS Nemzetközi Központ alapítója és első igazgatója, Marie Rosenbaum váratlan halálát követően – egy éven át Szilvássy Zoltánné, az OSZK akkori osztályvezetője, a magyar ISDS központ vezetője látta el ügyvezetőként 1987-ben. (A nemzetközi központ igazgatói a 40. évforduló blogján.)  

A 40. évforduló kapcsán a brazil ISSN központot fenntartó IBICT (Instituto Brasileiro de Informação em Ciência e Tecnologia) felvállalta, hogy az intézet folyóirata, a Ciência da informação tematikus különszámot jelentet meg. Az „ISSN 40th anniversary” címet viselő lapszám a folyóirat 44. évfolyamának 1. számaként jelent meg 2015 nyarán. A mintegy 150 oldalnyi angol nyelvű tanulmány és cikk felvázolja az ISSN rendszer múltbéli és jelenkori fejlődéstörténetét. A kiadványban helyet kapott egy interjú is, amelyet a párizsi ISSN Nemzetközi Központ igazgatója, Gaëlle Béquet telefonon keresztül készített 1987. évi elődjével, Szilvássy Zoltánnéval, Judittal: Interview with Judith Szilvássy by Gaëlle Béquet.

A folyóirat online olvasható változata

A párizsi ISSN Nemzetközi Központ igazgatójában az interjú készítése kapcsán érlelődött meg az elhatározás, hogy Budapestre látogasson, és felkeresse az Országos Széchényi Könyvtárban a Magyar ISSN Nemzeti Központot, egyúttal személyesen is találkozzon interjúalanyával, Szilvássy Judittal. A könyvtárlátogatásra végül 2015. október 9-én, a Judittal való találkozásra pedig a rákövetkező szombati napon került sor.

Gaëlle Béquet és Szilvássy Zoltánné, Judit budapesti találkozása

Szilvássy Zoltánné, Judit és Gazdag Tiborné

A Magyar ISSN Nemzeti Központ 40 éves történetét felvázoló összeállítás eredeti, angol nyelvű változata elérhető a nemzetközi blogon.

A bemutató magyar nyelvű verzióban is elkészült. 

Az ünnepi 40. évet nyereményjáték színesítette, amelyen az ISSN hálózat 88 központja egy-egy résztvevővel képviseltethette magát. A játékban egy ISSN számot kellett megtalálni az ISSN Regiszter segítségével. Az azonosítószám egyúttal szerepelt az ISSN hálózat 40. évfordulójának szentelt blog egyik képgalériájának valamely fotóján is, ahol több fotó is rejtett magában valamilyen kódot vagy ISSN azonosítószámot. A megfejtés birtokában egy online adatlapot kellett kitölteni.

A REJTVÉNY – A kiadvány ISSN tétele 2014-ben került az ISSN Regiszter adatbázisába. A kiadvány indulási éve 2013. A cím olyan szót tartalmaz, amely 2014 előtt nem szerepelt a nemzetközi adatbázisban, és egyelőre csak egyetlen rekordban fordul elő. A rekord ezt a szót kétféleképpen leírva, kétféle címváltozatban tartalmazza, ami minden bizonnyal egy szójátékra utal. A kiadvány élelmezéstudományi kísérletekről szól.

A MEGFEJTÉS – A keresett ISSN azonosítószám: ISSN 2372-6504; a kiadvány, melyet azonosít, egy távoli hozzáférésű, félévenként megjelenő online folyóirat, a címe: Food phreaking.

Ez a megfejtés magyarázata A ’phreaking’ szleng és egyben szójáték, a ’freak’ (’megőrjít’, ’megbolondít’) elegyítése a ’phone’ (’telefon’) szókezdetével – így összességében a távközlési rendszerek működésének tanulmányozását és a vele történő kísérletezést jelenti. A folyóirat azonban ezt a kifejezést az élelmiszerek vonatkozásában használja – tematikájához talán közelebb visz a kiadvány mottója: ’Food Phreaking is where food, technology & open culture meet.’ (’Food Phreaking: ahol az élelmiszer, a technológia és a nyitott kultúra találkozik.’). Alcíme is ad némi támpontot: ’the journal of experiments, exploits and explorations of the human food system’ (’az emberi élelmezési rendszer terén végzett kísérletezés, kiaknázás és feltárás folyóirata’). A kiadvány távoli elérésű. 

A keresett ISSN szám a hálózat évfordulós blogjának egy fotójában, annak elérési címben volt elrejtve: http://40years.issn.org/wp-content/uploads/2015/03/10_2372-6504_001-5.jpg
A fotó az ISSN Központok Igazgatóinak 38. Ülése alkalmával, a bukaresti nemzeti könyvtárban készült, 2013-ban. A kép az adott képgaléria nyolcadik képe.

A megfejtők közül három nyertest húztak ki 2015. július 15-én, a párizsi ISSN Nemzetközi Központban. A nyertesek Marokkó, Magyarország és India nemzeti központjai, illetve megfejtői, akiket egy-egy e-könyvolvasóval díjazott a nemzetközi központ.

Kép a nyereményről

Gazdag Tiborné
Magyar ISSN Nemzeti Központ

Xavéri Ferenc előkelő navarrai család sarjadéka, a Jézus Társaság egyik leghíresebb tagja, az Egyháznak Pál után alighanem legnagyobb térítő apostola (1506–1552), aki Távol-Keleten, főleg Indiában és Japánban töltötte élete java részét. Az indiai Goa városában temették el. Az itt dühöngő pestis elmúlását mindjárt az ő közbenjárásának tulajdonították. 1622-ben avatták szentté. Xavér a jezsuita barokk egyik legtiszteltebb szentje: tengeri utazás, pestisjárvány idején, halál óráján szoktak folyamodni hozzá. Jellegzetes attribútuma nincs, legtöbbször mégis vándorbottal és kezében kis feszülettel, vagy nyomorúságos kunyhóban, magára hagyott haldoklóként ábrázolják.

Bálint Sándor: December 3. (részlet) In. Uő: Ünnepi kalendárium 1.: A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából: December 1. – június 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Xavéri Szent Ferenc szobra a kolozsvári piarista templom homlokzatán – Digitális Képarchívum 

Mennyen és földön uralkodó Isten,
Nagy hatalmadat jártatod tengeren:
Csudálatos vagy a' te Szenteidben,
Minden idöben.
Minden idöben a' bünös embernek,
Attál olly eszközt, hogy bünös fejének:
Oltalmat venne egész életének,
Gyenge szivének.
Igy mi idönkre gyámolúl engedted,
Szent Xaverius Ferenczet rendelted:
Szép fényes Napúl hogy ismérjen téged,
Minden te néped.
Szent Xaverius Ferencz, Indiának,
Lön Apostola az alsó Világnak:
Fényes fáklyája nagy sok Tartománynak,
Es pogányságnak.

Szent Ferencz Xaverius confessorrol (részlet) In. Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai, (Régi magyar költők tára XVII. század), 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Trencsén városának emlékei a kéttornyú Xavéri Szent Ferenc piarista templommal – Digitális Képarchívum 

A kastélyszínházak közül az Esterházyak kismartoni (Eisenstadt) és eszterházi színháza, operája, házizenekara szerezte a legnagyobb hírnevet. Az Esterházyak pompakedvelése Miklós (1582–1645), majd később Pál (1635–1713) nevéhez fűződik. Miklóst még Bethlen Gábor is arra kérte, hogy ha valamennyi zenészét nem is, legalább hárfaművészét küldje egy gyulafehérvári ünnepségre. Előfordult olyan eset is, amikor a soproni jezsuitáknak adta kölcsön zenészeit. A művészetek kedvelését illetően még nevesebb volt Esterházy Pál, az ország nádora. 1711-ben Harmonia Coelestis címmel jelentette meg a kor legjobb színvonalán álló zenekari és énekes szerzeményeit. Az ő idejében erősödött meg Kismartonban a színházi élet is. Eziránti érdeklődését Esterházy Pál még jezsuita iskoláztatása során nyerte. 1647-ben Joas királyt, a következő évben a bibliai Juditot alakította. Egy nagyheti látványos körmenetben az isteni szeretet Geniusa volt, később Szent Katalint, Krisztust, Xavéri Szent Ferencet személyesítette meg. A rendkívül gazdag főúr később is szívesen adakozott a jezsuita színjátékok díszleteire, jelmezeire. Halála után a család pompakedvelése, kultúra iránti igénye nem csökkent.

Kastélyszínházak Magyarországon. In. Magyar színháztörténet. Első kötet 1790–1873 főszerkesztő: Székely György, szerkesztő: Kerényi Ferenc, Budapest, Akadémiai, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Szentháromság-szobor a Szentháromság téren a budai várban. A második párkányon Szűz Mária és Keresztelő Szent János mellett Xavéri Szent Ferenc szobra is látható, akit a pestisjárvány idején Buda védőszentjének választottak. A szenteket Ungleich Fülöp mintázta. – Digitális Képarchívum 

Hát még azok az igazi vallásosak, akik nem is inaszakadtan mentek a Krisztus lakomájára (mert világos, hogy ilyenek is vannak), hanem már a természettől is sokat kaptak s már eredetileg is úgyszólván szenvedélymentesen, jó idegzettel és a legelőnyösebb adottságokkal felszerelt nyersanyagot adtak át kiképzésre a Krisztus iskolájának! Olyanok is szolgálnak ugyanis Istennek és mennek papnak vagy szerzetesnek, igazi áldozatból, akik a világban is karriert tudtak volna csinálni s tehetségeikkel, jó fellépésükkel, vonzó egyéniségükkel, jó modorukkal már természetes adottságaiknál fogva is mindenkit meghódítanak. Xavéri Szent Ferenc például 19 éves korában a párizsi egyetem 4000 hallgatója közt még táncban is a legelső volt.
Elképzelhetjük, milyen sokra viszik az ilyenek a Krisztus iskolájában! Ezekből lesznek a szentek. Jómódú szülőktől s nemesi családból származott is a szentek legtöbbje (Xavéri Szent Ferenc is) és az egészséges, jó idegzet bizonyítékaként még az is írva maradt róluk, hogy jó kedélyűek, víg természetűek is voltak valamennyien. Istennek ugyanis nemcsak azoknak s elsősorban nem azoknak kellene szolgálniuk, akik szomorúak, azaz, akiknek az élet úgyse tud örömet adni, mert hiányzik hozzá az egészséges testalkat vagy a jó idegzet, hanem azoknak, sőt elsősorban azoknak, akiknek van miről lemondani, és akik valóban önként mondanak le a világról és örömeiről, akik nemcsak azt hagyják el, amitől már anélkül is meg vannak fosztva, s akiknek áldozata nemcsak látszólagos.

Pezenhoffer Antal: Egyes sokat vitatott egyházi kérdések: Miért rosszak sokszor a vallásosnak tartott emberek is? In. Uő: A katolikus hit igazsága (Hitvédelem). Apologetika III. kötet, Pilisszentlélek, „Béke és Igazság Pilisszentléleki Modell” Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója, 2009. – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

Ferencz világ dicsösége,
S-második égö lámpása;
Kinek olly nagy fényessége
Ignatz után hogj nincs mássa.
Halgasd búzgo szeretetböl
Téged dicsirö verseket:
Segítsd igaz tiszta szivböl
Téged ohaito lelkeket.
Azon tüzzel lángodozzék
Szivünk; melljel te geriedtél:
Es hogy Jesus dicsértessék
Mindenekben, búzgon égtél.
Add, hogy Isten szent malasztya
Gyökerezzék bé lelkünkben:
Melly azt nékünk meg adhattya
Hogy éllyünk örök életben.

Szent Xaverius Ferencz officioma (részlet) In. Katolikus egyházi énekek, jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai, (Régi magyar költők tára XVII. század), 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár