A cím a zirci apátsági könyvtár ex librisére utal, amit 1795-ben alkottak meg. A gyűjtemény 70 éve, 1953 óta működik az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében. Az évforduló tiszteletére indítottuk azt a sorozatot, amelyben minden hónapban bemutatunk egy-egy értékes dokumentumot az intézmény állományából. De nemcsak bemutatjuk, hanem ki is állítjuk ezeket Zircen. Így, ha a bejegyzés alapján kedvet kapnak rá, eredetiben is megtekinthetik e dokumentumokat.
Könyv az asztalon
Április már a tavasz ideje, az utazások kedvelt időszaka. Ezért is ajánlom figyelmükbe ezt a 17. századi útikönyvet, amely Itáliába kalauzolja el az érdeklődőket. De van egy másik oka is, ez pedig az, hogy februári bejegyzésemben hagytam egy elvarratlan szálat a de Bry család történetéből, ezt most felveszem, folytatom a históriát, hiszen jelen kötet kiadója nem más, mint a híres Matthaeus Merian.
Matthaeus Merian: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae... Franckfurt am Mayn, Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640]. A kötet címlapja
A rövid latin cím után egy terjedelmes német leírásban közlik a kötet tartalmát: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae: Oder, Raiß-Beschreibung durch Italien: Darinn Nicht allein viel underschiedliche Weg durch das Welschland selbsten … auß Teutschland und Franckreich, uber das Gebürg, oder die Alpen … Sondern auch desselben … Landschaffen, Stätt, Vestungen ... sampt ihren Qualitäten … und zugehörigen Sachen … vorgebildet und beschrieben; Deßgleichen allerhand Erinnerungen, von den jetzigen Potentaten in Italia … Alles, zum Theil auß eygener Erfahrung, zum Theil aber auß den besten alten und newen Scribenten … Raißbüchern … colligirt, und in offenen Druck gegeben Durch Martinum Zeillerum … Gedruckt zu Franckfurt am Mayn, In Verlegung Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640], in 2° (A leírás forrása: Gemeinsamer Bibliotheksverbund Verbundzentrale)
A kora újkorban az utazási irodalom nagy népszerűségnek örvendett Európa-szerte. Ahogy akkoriban összefoglalóan nevezték, a peregrináció (lat. peregrinatio) gyökerei a középkorba nyúltak vissza, egyaránt értették rajta a via, itert, itinerarium fogalmát, azaz a lakóhelytől távoli életet, az úton járást, a lakóhely önkéntes vagy kényszerű elhagyását. A peregrinatio sacra a zarándoklatot jelölte, a legszentebb úticél a Szentföld, Jeruzsálem felkeresése volt. Az egyetemek megjelenésével alakult ki a peregrinatio academica, amely a külföldi egyetemjárást, az akadémiai tanulmányokat takarta. De természetesen utazhattak diplomáciai, kereskedelmi célokkal is. Tudunk tudósok utazásairól, akik eszmecserére mentek kollegáikhoz, vagy munkájukhoz folytattak gyűjtést számukra idegen országokban, területeken. A kora újkorban alakult ki az ún. Kavalierstour, amelyet fiatal nemesek oktatásának lezárását követő tanulmányútnak tekinthetünk. Ennek során az ifjak tanári kísérettel különböző városokat, királyi és fejedelmi udvarokat kerestek fel, hogy ott megismerjék az idegen szokásokat és kultúrát, tapasztalatokat és hasznos kapcsolatokat, nem utolsó sorban nyelvtudást szerezzenek az életük sikeres kiteljesítéséhez. A neves tudós, Justus Lipsius (1547–1606) is egy fiatal nemest, Philippus Lanoyust látta el tanácsokkal levelében (Epistola de peregrinatione italica, 1578), mik legyenek a szempontjai a tervezett utazása során. Írása a kor népszerű, az utazás elméletével foglalkozó munkája lett, amiben azt is hangsúlyozta, hogy Itáliát látni kell. Ellentétben a mai nyaralásokkal, egy-egy ilyen utazás több hónapig, akár évekig is eltarthatott, megszervezésük komoly előkészületeket igényelt. David Frölich (1595–1648) – a magyar művelődéstörténet neves polihisztora – Cynosura Viatorum című művében fejtette ki, hogy az elindulás előtt a peregrinus „forgasson földrajzi mappákat, elsősorban tudniillik a felkeresendő tartomány részletes földleírásait, szorgalmatosan figyelje meg bennük, melyik táj, melyik város felé kell útját vezetnie”, valamint vigye magával „a megszemlélendő terület útikönyvét”. Ilyen praktikus ismereteket felvonultató könyv volt Martin Zeiller munkája is Matthaeus Merian kiadásában.
Az ókori Itália térképe Philipp Clüver (1580–1622) német földrajztudós és történész ábrázolása alapján
Zeiller (1589–1661) Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait, teológiát és történelmet tanult. Később nemesi ifjúk nevelőjeként alkalmazták, akiket több utazásra is elkísért, ezeken nemcsak a tanítványai, hanem maga is hasznos tapasztalatokkal gazdagodott. Így jutott el Csehországba, német területekre és Franciaországba. 1628-ban a Schwanenberg és a Glojach család fiait kísérte el egy itáliai útra, itt Velencében, később Padovában töltöttek hosszabb időt. Utóbbi egyetemének jogi karán a német nemzet szindikusának választották. 1629-ben tértek vissza német területre, Zeiller Ulmban telepedett le, tanító és iskolafelügyelő, később a filozófiai és történeti írások cenzora lett. Fáradhatatlan és termékeny író volt, legnagyobbrészt útikönyvek, topográfiai művek szerzőjeként lett ismert, de más területekre is elkalandozott.
Bologna látképe, ahol Martin Zeiller hosszabb időt tartózkodott itáliai utazás során
Matthaeus Merian 1593-ban született Bázelben. Apja, Walther fűrészmalom-tulajdonos, városi tanácsos volt. Művészi tehetsége korán megmutatkozott, előbb üvegfestést, majd 16 évesen Zürichben Friedrich Meyertől rézmetszést tanult. 1610-től Strasbourgban, Nancyban és Párizsban dolgozott együtt híres alkotókkal. 1616-ban érkezett a pfalzi Oppenheimba, peregrinációs körútjának utolsó állomásához. Itt a tekintélyes nyomdászcsalád, a de Bryk szolgálatába lépett. Merian 1617-ben összeházasodott munkaadójának a lányával, Maria Magdalena de Bry-vel. Kezdettől fogva jelentős szerepet játszott a kiadó életében, a tehetséges művész nagyszámú rézmetszetet készített de Bry különféle kiadványaihoz. Érdemes felfigyelni alkémiai és politikai művekhez metszett illusztrációira ebből az időből. 1620-ban családjával visszatért Baselbe, ahol négy évig maradtak. Ezt az időszakot Merian művészi csúcspontjaként szokták jellemezni, ekkor jelent meg ugyanis a Basler Totentanz (1621), valamint különböző tájkép- és városmetszetei. Apósa halála után (1623), az özvegy kérésére költözött Frankfurtba, hogy segítse a nyomda működtetésében. Később alapította meg saját vállalkozását, amelyet a barokk kor legjelentősebb illusztrált könyveinek nyomdájává fejlesztett, és olyan különféle területeken végzett termékeny munkát, mint a teológia, az orvostudomány, a technikatörténet és az irodalom. Az Icones Biblicae négy kötetben jelent meg 1625 és 1630 között, több mint 233 rézmetszettel díszített négy gyönyörű album, amelyek híres bibliai jeleneteket örökítettek meg képekben. A képekhez a verseket Johann Ludwig Gottfried offenbachi lelkész írta, aki több Merian sorozat, például egy világtörténet, vagy a Theatrum Europaeum szerzője is volt. A 17. század legnagyobb országismereti kiadványa az 1642-től megjelentetett, előbb csak Németországra, majd Európára is kiterjesztett Topographia sorozat volt, amelyben már Martin Zeiller is közreműködött. Grandiózus munka, 92 térképpel és 2142 rézmetszettel, melyek városokat, híres emberek portréit ábrázolják. A sorozatot (összesen 30 kötet) már örökösei fejezték be, mert Matthaeus Merian 1650-ben elhunyt.
Matthaeus Merian nyomdászjelvénye. A gólya a jámborság és a siker szimbóluma, ezt tükrözi jelmondata is: a jámborság kifizetődő. A mélyen hívő, lutheránus Merian szerint, Istent elsősorban nem az egyház, a Biblia és a szentségek segítségével, hanem a Szentlélek kegyelméből lehet megismerni.
A Topographia-sorozat előfutárának tekinthető a bejegyzésem témáját adó itáliai útikönyv. De ennek is volt előzménye, mert Zeiller szerzőségével 1632-ben jelent meg először az Itinerarium Germaniae Nov-Antiquae című könyv Strasbourgban Lazarus Zetzner örököseinél. A címe félrevezető, nemcsak német területeket írt le benne Zeiller, mert például négy fejezete magyarországi utazásokról számol be, de külön fejezetet szentelt Magyarország általános leírásának. Maga Zeiller sosem járt Magyarországon, munkája forrásai Veit Marchthaler ulmi tanácsos, valamint Johannes Löwenklau német tudós beszámolói voltak. A 17. században a tudomány többnyire megelégedett azzal, hogy több, régebbi könyvből egy új könyvet állítson elő, azaz kompiláljon. Martin Zeiller munkássága is erre épült, nem volt sokkal jobb az ambiciózus kortársainál, nem az eredetiség hatotta át irodalmi tevékenységét, hanem a műveinek nagy száma. A kompilációk igényes, könnyen áttekinthető szerkesztésében igazán tehetséges volt, jól használható műveket készített, és sok szerzőt ő mentett meg a feledéstől azzal, hogy ezekben megemlítette őket. De az itáliai útikönyv sikeréhez elengedhetetlen volt a Matthaeus Merian és a tanítványa, Joachim von Sandart által készített térképek, veduták nagyfokú pontossága, művészi kivitelezése, mert a szöveg és az illusztrációk ilyen összhangja minőségi különbséget jelentettek Braun-Hogenberg, Sebastian Münster és mások korábbi topográfiai munkáihoz képest.
A műemlékkönyvtárban található példányt – sok másik könyvvel együtt – a 19. század második felében átkötötték. Így jött létre az ún. „zirci kötés”, mert a gerinceik egységesen piros vászon-, táblalemezeik pedig kéken márványozott papírborítást kaptak. A gerincen aranyozott betűkkel mindig szerepel a szerző neve, a mű címe, valamint a „Bibl. Zircz” felirat. A címlapon – a rövid latin megnevezés után – német nyelvű hosszú-hosszú cím olvasható, ami tulajdonképpen helyettesíti a mai könyvek fülszövegét. Az ajánlás Wolfgang Friedrich és Gotthard von Tattenbach birodalmi grófoknak szól, akiknél korábban nevelői állást töltött be Zeiller. A könyv elején található azon művek jegyzéke, amiket a munkája során felhasznált. Ezeket a szerzők szerinti betűrendes jegyzékében sorolja, közli a címet, kiadási helyet, évet és a méretet rétben megadva. Mintegy 350 irodalmat sorol fel, ami elképesztő mennyiség, a lista tartalmazza például Johannes Aventinus, Caesar Baronius, Justus Lipsius (levelezését is egy 1590-es leideni kiadásban), Abraham Ortelius, Tacitus műveit. Ez alapos tárgyismeretre, felkészültségre utal.
Bal oldalon a műben található illusztrációk jegyzéke, míg jobb oldalon a felhasznált irodalmat felsoroló lista első oldala látható
A könyv nyolc fejezetből áll:
- Itália földrajzi leírása, története, a területét alkotó államok, ezek politikai viszonyai;
- Útvonalak, amelyeken keresztül megközelíthető Itália francia és német területek felől;
- Velence, illetve az innét Padován és Veronán át Milánóba vezető útvonal;
- A Padovától Milánóba és Genovába tartó útvonal;
- Két útvonal, az egyik Genovából Firenzébe, a másik Milánóból Siennába, majd tovább Rómába;
- Róma és környéke (Lazio) bemutatása;
- Rómából Nápolyba és Puzzuoliba, majd Rómába visszavezető út;
- Rómából Loretón, Anconán, Ravennán, Ferrarán át Velencéig, majd innét Németországba tartó útvonal.
A könyvet végül egy személynév, hely- és tárgymutató zárja. A kötetet 45 gyönyörűen kivitelezett metszet illusztrálja. Köztük az ókori és újkori Itália, valamint az itt található államok térképei. Elképesztő minőségűek Velence és Róma kihajtható várostérképei, Verona, Genova, Bologna, de akár a Vezúv madártávlati ábrázolásai.
Velence kihajtható térképe, pontos és szép ábrázolás
A fejezeteken belül természetesen tárgyalja Zeiller az útvonalakon található főbb látnivalókat. Az országról és népéről, a történelmi és topográfiai viszonyokról szóló leírásait olyan anyagokra építette, amelyeket előtte már megírtak. Annyira a könyvek bűvöletében élt, hogy még az általa bejárt területek leírásában is ritkán mert önálló ítéletet, a konvencionálistól eltérő véleményt alkotni. Tudományosabbnak tartotta idézni, mint saját véleményt mondani. Erre jó példa az Assisit bemutató részlet:
„Mások azonban azon az útvonalon haladnak – amelyen Schraderus Foligno felől jutott ide – és Perugiából érkeznek Asisióba [Assisi], amelyet Sisinek, Asisiumnak és Asisinek is neveznek. Mielőtt megérkezne, elhagyja La Baste [Bastia Umbra] kisvárosát, ahol egy nagyon szép templom van – la Madonna de gli Angelinek hívják [Basilica Santa Maria degli Angeli] – amely előtt egy nagyon szép szökőkút áll, ami nagy mennyiségű tiszta vizet bocsát ki sok kis csövön keresztül [Fontana delli Ventiesi]. És idáig számolt Henznerus Perusiából [Perugia] 12 mérföldet; de nevezett Schraderus csak 10-t és innét 2 még Asisi irányába; egyedül Pflaumeus szerint 9, aki azt is mondja, hogy innen még mintegy ezer lépcsőfok van a kikövezett úton Asisi felé. Ez az Aisium egy nagyon szép – egy dombon fekvő – és a pápához tartozó hely – mindenütt Szt. Ferenc, aki itt született – egy hatalmas lenyűgöző templomban – amelyet egy német épített – van eltemetve. Két vagy – ahogy egyesek írják – három templom van egymás fölött. A ház, amelyben született, nincs messze a piactértől. Egyesek arról számolnak be – hogy a Szt. Klára templomban temették el a szent szüzet – hiszen itt élt: Villamontius azonban azt mondja – a városkában – vagy faluban – amelyet Monte Falconak neveznek – a Szt. Klára templomban lehet – Trevihez közel – ahol született; onnan ő [Villamontius], miután korábban Asisiben járt, Loretóba utazott. És beszámol arról – hogy a teste egy üvegen keresztül – a nagy oltár alatt látható. De lehet, hogy azóta áthelyezték innen Asisibe. A város közelében van a magas Asi hegy [Monte Subasio], ahová egy keskeny gyalogúton lehet feljutni. Innét jut az ember Fulginoba, ahová – nevezett Schraderus 7 mérföldet számolt. Mások mintegy 10-t – 5-t Spello, vagy Hispello irányába (amely városkát mindamellett félre lehet tenni), és onnantól kezdve annyi Folignoba, ahogyan Leander írja.”
Matthaeus Merian: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae... Franckfurt am Mayn, Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640]. Részlet
Perugia látképe, ahonnét az utazó Assisibe ér Zeiller leírása szerint
Eléggé száraz szöveg, főleg, ha az ember már járt a városban. Nem írt az Assisi Szent Ferenc-Bazilika freskóiról, így nem említi Giottót, de szól arról, hogy Montefalcóban egy üvegen keresztül lehet látni Szent Klára testét. Megjegyezném, hogy két Szent Kláráról van szó, akiket Zeiller vagy Jacques de Villamont összekevert, de míg Assisi Szent Klára a 13. század első, addig Montefalcói Szent Klára a második felében élt. Utóbbi testét egy üveg szarkofágban mutatják meg a zarándokok számára szülővárosában, Montefalcóban. De látszik a szövegben máshol is, hogy Zeillert a különcségek, nem a különlegességek érdekelték. Például a 17. századi szokásoknak megfelelően, a természet iránti szemléletére jellemző, hogy a mesterségesen nyírt kert nagyobb csodálatot vált ki belőle, mint a déli tájak varázslatos világa.
Az ügyesen megírt, több nyelvre lefordított útitervek arra utalnak, hogy Európa számos országában megnőtt az utazások jelentősége. Matthaeus Merian kiadóként pedig kihasználta ezt az igényt, és Zeiller személyében megtalálta azt, aki megfelelő minőségű és mennyiségű szöveget írt a metszeteihez, aki a téma irodalmát gyorsan és könnyedén áttekintette és feldolgozta. Merian meglátása, hogy a tudomány megalapozásának, a tudat tágításának elengedhetetlen előfeltétele a jól illusztrált könyv, a harmincéves háború zilált viszonyai ellenére is virágzó üzletet jelentett nyomdájának.
Felhasznált irodalom:
- Walter Brunner, Martin Zeiller (1589–1661): Ein Gelehrtenleben, Graz, Steiermärkisches Landesarchiv, 1989, (Styriaca 4.)
- Mathis Leibetseder, Kavalierstour – Bildungsreise – Grand Tour, Reisen, Bildung und Wissenserwerb in der Frühen Neuzeit, Mainz, Leibniz-Institut für Europäische Geschichte, 2013.
- Magyar utazási irodalom 15–18. század, vál., utószó: Kovács Sándor Iván, szöveggondozás: Monok István, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. (Magyar Remekírók).
- Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől, fordította, sajtó alá rendezte és bevezette: Németh S. Katalin, [Budapest], MTA Könyvtár és Információs Központ Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2020.
- Viskolcz Noémi, Ferenczffy Lőrinc és Matthaeus Merian d. Ä. kapcsolatához, Magyar Könyvszemle, 116(2000), 478–483.
Lucas Heinrich Wüthrich: Matthaeus Merian d.Ä. Eine Biographie, Hamburg, Hoffmann und Campe, 2007.
Németh Gábor (OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)
A sorozat további részei: Első rész, Második rész, Negyedik rész, Ötödik rész, Hatodik rész, Hetedik rész, Nyolcadik rész
Rózsa Dávid főigazgató köszönti a Szerémi György és kora címmel 2023. április 17-én könyvtárunk Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoportja által rendezett tudományos tanácskozás résztvevőit és közönségét
Deák-Sárosi László
Kalendárium. XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023, felelős szerk.: László Tamás, Budapest, Magyar Szinergia Ház Közhasznú Egyesület, 2022. Címlap – 
M. Makkai Piroska fametszete. A kép forrása: 
Nagy László Lázár fametszete (1979). A kép forrása: 
Nagy László Lázár fametszete (1978). A kép forrása: 
Csiby Mihály linómetszete (1980). Jelzet: Csiby/99 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Nagy László Lázár fametszete (1978). Jelzet: Exl.H/123 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Várkonyi Károly fametszete (1981). A kép forrása: 
Kékesi László linómetszete (1981). A kép forrása: magángyűjtemény
Mór húsvétkor – 
Hímes tojások – 
A sokak szerint dél-európai eredetű szokás, a komatál-küldés egy újkori példája. Horvátország ajándéka Budapestnek. Húsvéti tojás a Szent István téren – 
Kis bárány – 
Nagy csokor tulipán – 
A Szent Sír kápolnájának bejárata Jeruzsálemben. In. Vasárnapi Újság, 45. évf., 15. sz. (1898. április 10. ) – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása. 
Balló Ede: Piéta – Az Országos Képzőművészeti Társulat téli kiállításából. In: Vasárnapi Újság, 39. évf. 51. sz. (1892. december 18.), 875. – 
Jónás Gabriella