A gyermekkönyvek nemzetközi napján az egykori NDK-ban született ifjúsági képregénysorozat, a Mozaik történetébe nyújtunk betekintést a kezdetektől napjainkig.

Az 1955 végén indult NDK-s képregény napjainkban is népszerű. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapja április 2-ára esik. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) kezdeményezésére 1967 óta tartják világszerte e napon a gyermekkönyvek nemzetközi napját. Az ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. Tavaly, az évforduló alkalmából írt blogbejegyzésemet a következő módon kezdtem:

Ehhez az idézethez annyit tennék hozzá, hogy nem csak a Tankó Béla által készített, elbűvölően varázslatos, színes képekkel illusztrált, Kálmán Jenő-féle Sicc-történetek váltottak ki efféle hatást belőlem. Egy másik mesetörténethez fűződő (mai napig tartó) „szerelmem” kisiskolás koromban kezdődött. Egy szürke, hideg, decemberi napon, iskola után édesapám éppen úszóedzésre vitt, amikor egy útba eső újságosbódé kirakatában megláttam egy izgalmasnak ígérkező képregény borítóját. Apukám, hogy – az egyébként rendszerint nem túl magas – edzéskedvemet növelje, megvette nekem az újságot. Miután általában én érkeztem elsőnek az uszodába, már edzés előtt, a medence szélén ücsörögve elkezdtem olvasni a történetet. A hangulat pont vízhez illő volt, hiszen a képregényben egy viharos tengerre kifutó, piros-fehér sávos latin vitorlával ellátott kalyibás bárkán egy mókás kinézetű, nagy orrú, pödört bajszú, körgalléros cingár alak menekült két társával, három, fémcsatos vastag bőrövvel körbefogott, barna bőrmellényt viselő manószerű karakter elől. Persze a menekülőket a tengeren az óriási vihar utolérte, minek következtében a kis lélekvesztő zátonyra futva elsüllyedt. Az üldöző manók sem jártak sokkal jobban, hiszen az ő csónakjuk egy kis sziget partjaira sodródva tört darabokra. A kalandos hajóút végén a szigeten lévő romos erőd urai, felébresztették – a fegyverek és egy kincsesláda társaságában, báránybőrbe burkolózott, bojtos hálósipkában jóízű álmát alvó – urukat, egy kalózkapitányt. Majd csónakkal kihajóztak megmenteni a zátonyon csücsülő nagy orrú, pödört bajszú alakot és társait. Akkor még nem tudtam, hogy egy hosszú évek óta tartó (és még évtizedekig folytatódó) kaland kellős közepébe csöppentem. Persze az már egészen kicsi gyerekfejjel is feltűnt, hogy ennek a történetnek vannak előzményei és folytatódik valahogy. A borító alapján is kiderült, ez a Mozaik folyóirat 1982. decemberi „Fekete bárka” címmel megjelent száma.
A Mozaik-számokból elszórtan-foghíjasan később is kaptam. A történetek varázslatos aprólékossággal kidolgozott rajzai teljesen elbűvöltek. Azonban az mindig is zavart, hogy soha nem volt vége a történeteknek egy-egy füzetben. Így rendszerint nem derült ki, mi történt az adott részben elmesélt kalandok végén. Például, amikor egy ókori görög harcoshoz hasonló figura megjelent a manók segítségét kérve, és később az egyik manóval egy sziklacsúcs tetején álló templomban rekedtek egy tűzvész során, vagy amikor hőseinket elrabolta egy jeti a Himalája egyik barlangjából. Megelégelve ezt, elhatároztam, hogy elkezdem gyűjteni a Mozaik-számokat. Hiszen ezek a történetek nem értek véget egy-egy résznél, mindig folytatódtak a következő számokban. A gyűjtőmunkámba alaposan besegített egy iskolai papírgyűjtés is, amikor a MÉH-telepre szánt anyagból kiguberáltam vagy hat évfolyamra való, addig megjelent Mozaikot. Ezekből kiokosodva megtudtam, hogy a három manó, akiket Abraxnak, Brabaxnak és Califaxnak hívtak elég változatos kalandokat éltek át. Ugyanis részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, találkoztak XIV. Lajos francia királlyal, majd időutazóként Don Quijote korába kerültek, innen a Csetepaté Márkinak nevezett cingár, körgalléros, pödört bajszú ellenségükkel visszakerültek a keresztes háborúk korába. Majd találkoztak amazonokkal, egy maharadzsával és fűszoknyás maláj kalózokkal (akkor épp ott tartott a történetfolyam). Sőt, a guberált példányok közt olyan régebbi számokat is felfedeztem, melyekben más karakterek játszották a főszerepet. Az Abrafaxokhoz (így hívták együtt a három főhőst) hasonlóan ezek is manók voltak, de a nevük Dig, Dag és Digedag volt, vagyis a Digedagok. A ’80-as években az információáramlás jóval szűkebb spektrumot ölelt fel, így még nem nagyon tudtam ezeket az eltérő karakterekkel megjelent régi számokat mire vélni. Ennek ellenére tökéletesen boldog voltam a Mozaik-kollekciómmal… egészen 1990 nyaráig. Ugyanis ez év júliusában – egy, a mongol invázió korabeli Japánban zajló történet kellős közepén – a három manó idő- és történelemben való bolyongása megszűnt létezni. Legalább is magyar nyelven.

A kezdet és a vég, vagyis Digedagék kalandjainak első és utolsó száma, plusz a ráadásszereplés az 500. Mozaikban. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Egy mély és hosszú álom következett ezután. Annál örömtelibb volt az ébredés. Ugyanis, amikor már az egyetemi almamater padjait koptattam, akkor fedeztem fel egy újságosnál 2001 októberében, hogy ismét látható a kirakatban, ráadásul a kurrens kiadványok között Mozaik. Felfedezésem után az újságosbódé polcán lévő példány hamar gazdára talált személyemben. Ez kétségtelenül Mozaik volt Abrafaxokkal. Bár nem az abbamaradt középkori japán történetet folytatódott, hiszen itt az ókori Görögország szolgált helyszínéül egy kezdődő kalandnak. Azonban az újságban írt kísérőszövegekből kiderült, hogy ez egy jó néhány évfolyammal későbbi történet kezdete. De azért már olvashattam tervekről, melyek az abbamaradt japán kaland közvetlen folytatásáról, a kurrens és az elmaradt számok közötti foghíj bepótlásáról, gyűjtőkiadványokról, sőt a másik három karakter, vagyis a Digedagok összes kalandjainak magyar nyelvű kiadásáról szóltak. Ezek a tervek mára jórészt materializálódtak is.
De mi is ez a gyerekek és felnőttek szívét egyaránt heves dobogásra késztető kiadvány? Az eddig olvasottak alapján joggal merül fel bárkiben a kérdés: hogy lehet egy képregénynek ekkora varázsa, hogy ma is generációk rajonganak érte? Mi a Mozaik képregényújság története? A kaland kezdete a vasfüggönnyel kettészabdalt világ keleti felében, az egykori NDK-ban kezdődött, 1955-ben. A Mozaikot ekkor alapította ugyanis a magyar Móra Könyvkiadó kelet-német megfelelője, a Verlag Neues Leben. A személyi kultuszoktól hemzsegő kommunista blokkban élő, eredetileg üvegfestőnek tanult grafikusművész, Johannes Hegenbrath (1925–2014), művésznevén Hannes Hegen kezdeményezte egy vidám, szellemes, humoros bölcsességekkel és tudományos ismeretterjesztéssel átszőtt képregény megjelenését. Az akkor éppen a Nyugattal rivalizáló NDK kultúrpolitikai vezetőinek kapóra jött Hegen ötlete, mondván, ezzel az NSZK-ból illegálisan beáramló „szennyirodalomnak” minősített nyugati képregényeket lehetne ellensúlyozni. 1955 karácsonyán jelent meg az első szám, melyben három manó Dig, Dag és Digedag játszották a főszerepet. A manók nevéhez egyébként egy anekdota szerint Hegen faliórájának ketyegése adta az ihletett, mely a „tik-tak-tiketak” hangokat adta ki magából. Ebből alliterálva kapta nevét Dig, Dag és Digedag. 1956-ban és 1957 első felében negyedévente jelent meg a Mozaik, majd áttértek a havi rendszerességre. Eleinte még nem dőlt el teljesen, hogy csak a manófigurák kapják a főszerepet, hiszen a 3. és az 5. számban állatkarakterek szerepeltek. Ennek oka, hogy ekkoriban külföldön nagyon népszerűek voltak Donald Kacsa és Miki Egér kalandjai és hát a kultúrharc jegyében mindent fel kellett használni. Azonban Digedagék annyira népszerűek lettek, hogy később nem volt szükség ezekre az állattörténetekre. Hannes Hegen mellett meg kell említenünk egy (legalább annyira kommunista-, mint náciellenes családból származó) személyt, aki operaénekesi pályája mellett a rajzoláshoz és íráshoz is vonzódott. Ő volt Lothar Dräger (1927–2016), aki 1958-ban csatlakozott a Mozaik csapatához. Később ő írta az Abrafaxok történeteit 1976-tól 1990-ig. De ne menjünk ennyire előre az időben.

Eleinte még nem dőlt el teljesen, hogy csak manófigurák kapják a főszerepet, hiszen a 3. és az 5. számokban állatkarakterek szerepeltek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

A Digedagok 1955 és 1976 között, húsz évfolyamon át játszották a Mozaik történeteinek főszerepét. Hegen alapkoncepciója az volt, hogy a három főszereplő különböző történelmi korokban (köztük a jövőben is) különböző helyeken keveredik kalandokba és a végén rendre az emberi jóság, segítőkészség és furfang segítségével legyőzi a gonoszokat. Teszik mindezt vér és erőszak nélkül. 1960-ban a Verlag Junge Welt kiadó vette át a Mozaikot, mely 1971-től (más országok mellett) Magyarországon is terjesztette a lefordított számokat. Digedagék kalandjai eredetileg elég foghíjasan jelentek meg magyar nyelven 1971-től 1976-ig. Egy közel-keleti-, egy western-, és egy középkori Velencéből induló lovagtörténet részleteit olvashattuk magyarul. Később, 1987-ben a Móra Könyvkiadó egy gyűjtőkötetben Dani Tivadar fordításában kiadta a westerntörténet első hat számát  is, melyben egy mozgalmas és izgalmas, Mississippin zajló lapátkerekes gőzhajóversenyt követhettünk nyomon, újságírókként szereplő hőseink tudósításában. A precíz részletességgel kidolgozott rajzok nemcsak szépek, de kiválóan megjelenítik az 19. századi Amerika világát. Mára már a Digedagok történeteit övező homály a magyar Mozaik-rajongók számára is megszűnt. Hiszen – 2005 és 2020 között – a Rácz András nevéhez köthető Ratius és az Időkapu kiadók jóvoltából az összes Digedag-kaland megjelent egy ötvenrészes, gyűjtőkötetekben kiadott sorozat keretein belül.
A Digedagok kalandozásai általában két-három éves ciklusokat foglaltak magukban.
Az első kalandok még nem köthetők történelmi korokhoz, egy kapzsi szultán elől menekülve hőseink kalózokkal kerülnek kapcsolatba, majd egy kincses szigetre kerülnek. A szigetről egy állatcirkuszt alakítva kerülnek az ókori Rómába, ahol megkezdődik a történelmi időkhöz és helyszínekhez köthető történetek sora. Az ókori birodalomból teljesen földlakóknak kinéző, más galaxisból érkezett lények viszik őket magukkal bolygójukra. Ebben a sorozatban nagy hangsúlyt kap a technika, a technikai fejlődés és annak zsákutcái, valamint a történelmi találmányok bemutatása is. Ez utóbbi megjelenítése elmésen megoldott keretek közt zajlik, a Földre visszatérő hőseink mesélnek az idegeneknek az űrhajóban. A technikatörténeti mesékben megelevenedik a történelem is, hiszen egy-egy találmány felfedezésénél működnek közre a Digedagok is. A Földön, a korábban magyarul megjelent csonka, középkori lovagtörténet folytatódik, ahol a Római kalandban egymástól elválasztott karakterek újra összetalálkoznak (az űrbe csak két manó utazik). A gőzhajóversennyel kezdődő nagyon hosszú, nagyon mozgalmas vadnyugati történet részletesen kimerítő tükör a békebeli Amerika világáról, rabszolgaszöktetőkkel, indiánokkal, vadnyugati vasúttal, kincsvadászokkal, tengeri hajóskapitányokkal, mindez Mozaik-stílusban. Végül egy (a kezdetihez hasonló) közel keleti történet az, melynek záró oldalán elbúcsúznak a Digedagok olvasóiktól. Digedagék ezt követően egyszer még felbukkannak egy kurrens Mozaik-kiadványban. Az Abrafaxok kalandjainak 500. részében (mely magyar nyelven 2006 márciusában jelent meg) egy inka piramis mélyén lévő „fénycsapdában” lelnek rájuk az Abrafaxok, ahonnét az egyik karakter kiszabadítja őket.

Az 1976-ban színre lépő Abrafaxok a Digedagokkal ellentétben már jellemvonásaikban, belső tulajdonságaikban is jól elkülöníthetők egymástól. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

1976 volt az az év, amikortól a Mozaik-kalandokat új karakterek élik át, akik az egymástól szinte csak kinézetükben különböző Digedagokkal ellentétben már jellemvonásaikban, belső tulajdonságaikban is jól elkülöníthetők egymástól. Ahogy az Abrafaxok kalandjait bemutató első számban is olvashatjuk:

Hogy miért történt ez a karakterváltás? A Verlag Junge Welt, postai terjesztésre hivatkozva át akart térni (át is tért) a korábbi 24 oldalról a 20 oldal terjedelemre. Hegen nem szerette volna ilyen formában folytatni a Mozaikot, és végleg letette a ceruzát. Mivel a Digedag-történetek kiadásának joga legnagyobb részt őt illette, ezért nem is engedélyezte azok megkurtított formában való folytatását. Később élete végéig a Digedag-történetek húsz évfolyamának újabb és újabb kiadásaiból élt. Viszont Lothar Dräger és a kiadó komoly bajba került Hegen távozásával. Adva volt egy nagyon népszerűvé vált képregény, amit jogi okok miatt nem tudtak folytatni. Ekkor vetett fel Dräger a szerkesztőségben egy ötletbörzét rajzolói között. Ennek eredményeként a később az „Abrafaxok mamájaként” emlegetett Lona Rietschel (1933–2107) vázlatai adták az alapját a bemutatott három új karakter, Abrax, Brabax és Califax színre lépésének. Az elnevezésénél természetesen itt is szerepet kapott az alliteráció, hiszen a szerkesztőség tagjainak nagyon tetszett, hogy a három név egybemondva úgy hangzik, mint egy mesebeli varázsige. Rietschel időtálló, gyermektermetű, kortalan figurákat rajzolt, melyek az akkori képregényfigurák többségétől eltérően kezdettől fogva háromdimenziós hatást keltettek, akiket gond nélkül lehetett ábrázolni minden irányból. Rietschelre egyébként nagy hatással volt az Asterix-történetek rajzolója, Albert Uderzo is. A foghíjas, töredezett Digedag történetekkel ellentétben az Abrafaxok kalandjait feldolgozó Mozaik a magyar olvasóközönséget is havi rendszerességgel elérte. A fordítás miatt az eredeti keletnémet számokhoz képest egy havi csúszással jelentek meg a magyar számok, egészen 1990 júliusáig. Az újság Kelet-Berlinben készült és Lipcsében nyomtatták. Magyarországon a Magyar Posta terjesztette. A rendszerváltás után a német Mozaik is komoly válságba került, a kiadást a Verlag Junge Welt-től a PROCOM vette át, később a Steichen für Steichen Gmbh kiadóhoz került a Mozaik. A válságnak esett áldozatul a magyar nyelvű kiadás is, így 1990 júliusa után magyar nyelvű Mozaik csak 2001 októberében jelent meg. Ez két lelkes rajongónak, Prekop Csabának és Cselovszky Róbertnek köszönhető, akik egy nemzetközi könyvvásáron bukkantak rá a folyóiratra és sikeresen meg is állapodtak a kiadóval a magyar nyelvű számok újraindításáról. Mozaikhoz köthető magyar nyelvű kiadványok ma is megjelennek hellyel-közzel különféle kiadók (Ratius, Időkapu) által, melyek valójában a már említett Rácz András nevéhez köthetők.

Az a bizonyos, a középkori Japánban zajló történet, melynek befejezésére több mint egy évtizedet vártak a magyar olvasók, miközben megismerkedhettek az ókori görög kalanddal is. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Az Abrafax-történeteknél folytatták a Hegen által meghatározott koncepciót, mármint hogy a főszereplők az emberi jóság, segítőkészség és furfang segítségével győzik le a gonoszokat, mindezt vér és erőszak nélkül. A történetek általában a naptári évhez igazodó kerek (egy, kettő, vagy három évet kitöltő) évfolyamok, melyek a magyar kiadásoknál (1990. júliusig) egy hónapos csúszással, adott év februárjában kezdődtek és egy januári számmal végződtek. A kalandok itt is történelmi korokban és helyszíneken játszódnak. Mivel gyakran előfordul, hogy két egymást követő kaland történelmi korszaka emberöltőket, évszázadokat, vagy évezredeket meghaladó módon eltér egymástól, ezért meseszerű elemként megjelenik az időutazás jelensége hőseink életében. A kezdeti, 17. század második felében játszódó kalandban a manók leszerelt zsoldosként jelennek meg a Török Birodalom és Velence határmezsgyéjén elterülő dalmát tengerpart vidékén. Talán a 17. századi zsoldos mivolt határozta meg karakteres kinézetükhöz tartozó ruházatukat is, a visszahajtott bőrcsizmába gyűrt szűk nadrágjukat, a vastag, csatos bőrövvel összefogott, fehér ingre húzott, barna börzekéjüket, melyekben jó másfél évtizednyi kalandozás alatt láthattuk őket. A „Dalmácia” sorozatban az itáliai mókamesterrel, Harlekinnel bejárják a Velencei Köztársaság csatornáit is. A következő két évfolyamnyi kaland nagyon kedves lehet a magyar olvasók szívének, hiszen ebben a Rákóczi-szabadságharc kellős közepébe kerülnek, melyben a német Paprika Jancsi mellett a magyar Lúdas Matyi is cimborájuk lesz. A történet végén segítenek elfoglalni II. Rákóczi Ferencnek Munkács várát, melynek megünneplése során Lúdas Matyi a tábortűz mellett elmeséli a kaland utolsó füzetét kitöltő, Fazekas Mihály által megírt kalandját.

A Mozaik lapjain felbukkantak híres történelmi személyek, mint II. Rákóczi Ferenc, Erzsébet királyné, vagy XIV. Lajos, a Napkirály mellett olyan mesehősök is, mint Lúdas Matyi vagy Don Quijote. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Innen Párizsba mennek, hogy kieszközöljék XIV. Lajos király támogatását, de mindez kudarcba fullad. Ekkor kelnek át a Pireneusokon, ahol időutazáson vesznek részt és a 16. századi Spanyolországban kötnek ki. Nem más fogadja őket, mint Cervantes két hőse, Don Quijote és Sancho Panza. De a két ismert mókamester mellett itt ismerkednek meg a Mozaik-történetek legemblematikusabb antihősével, a már említett Csetepaté Márkival, aki nem mellesleg – rajzolás szempontjából – Lona Rietschel kedvenc negatív karaktere volt. Egy újabb időutazás után találkoznak egy másik emblematikus figurával, Nagy Sándor katonájának egyik leszármazottjával, Alexszel, aki hosszú évekig lesz állandó társuk a további történetek során. Indiában, Malájföldön való kalandozások után eljutnak Japánba, mely kaland végét hosszú kényszerszünetet követően ismerhették meg a magyar olvasók. Japán után Kína, majd Barbarossa Frigyes Német Római Császársága a helyszíne a cselekménysorozatnak, ahonnét a dinoszauruszok korából eljutnak annak a bizonyos ókori görög kalandnak a kezdetéhez, amely a magyar nyelvű Mozaik újjáéledését jelentette. Periklész Hellasza után Ehnaton fáraó Egyiptoma következik, ahol felfedezik halottnak vélt ellenségük, Csetepaté Márki kőszobrát, sejtetve ezzel az olvasót, hogy ez a karakter a manók elpusztíthatatlan ellensége. Majd következik egy 16. századi Spanyolország–Dél-Amerika–Anglia-körutazás II. Fülöp királlyal, indiánokkal, Sir Francis Drake-kel, és az elmaradhatatlan Csetepaté Márkival. A következő sorozatban a Magyarországon is áthaladó Orient Expresszen folytatódnak a kalandok, ahol Erzsébet királynő és az akkor még suhanckorú Musztafa Kemal Atatürk is megjelenik. A magyar kiadások egy 1920-as években zajló amerikai kalandig jutottak el, de aki kíváncsi rá a német Mozaik honlapján  napjainkig követheti az eseményeket.

Lona Rietschel kedvenc negatív karaktere: Don Ferrando, azaz Csetepaté Márki az egyik legemblematikusabb, elpusztíthatatlan antihőse a Mozaik-történeteknek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

A szigorú értelemben vett Mozaik-sorozatok és azok gyűjtőkötetei mellett önálló könyvek is megjelentek az Abrafaxokkal. Ezekből több magyar nyelven is olvasható, úgymint a Detektív palánták, a Na még egyszer Robin, vagy a Kongó. Abrafaxok Afrikában című kiadványok. A kétezres években rajzfilmen is láthatóvá váltak hőseink, melynek elkészítésében az akkor már nyugdíjas korú Lona Rietschel is jelentős szerepet vállalt. És ha valaki azt gondolná, hogy a Mozaik-történetek jellemzően fiúknak készültek (hiszen mind a két sorozat három-három főszereplője kortalan férfi), akkor ezt a tévhitet el kell oszlatnom. A német Mozaik csapat három női manókarakterrel is indított egy sorozatot, akik az Abrax, Brabax, Califax nevekre utalva az Anna, Bella, Caramella nevekre hallgatnak. Hogy vajon ők „összejöttek”-e az Abrafaxokkal, netán a Digedagokkal? Akit érdekel, javaslom, járjon utána.
Akár a Digedagok, akár az Abrafaxok a főszereplői a Mozaiknak, el kell mondani, hogy az irántuk való rajongás sok tekintetben hasonlít az értékes kiadványokra vadászó, megszállott bibliofilek gyűjtéseihez. Rajongók számára egy eredeti Digedag-füzet minden pénzt megér. A Mozaik-gyűjtők adásvétele általában nem publikus, de hírek keringenek olyan megszállott rajongóról, aki a 2000-es évek közepén kerek egymillió forintot fizetett egy hiánytalan Mozaik-sorozatért. A ’70-es években megjelent egy-egy hibátlan szám ára tízezrekben mérhető. De a Mozaik nemcsak Magyarországon nagyon értékes. Ezzel kapcsolatban hadd idézzek a Mozaik összefoglaló könyvének első részéből:

A szigorú értelemben vett sorozatok és azok gyűjtőkötetei mellett önálló történeteket tartalmazó Mozaik-könyvek is megjelentek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Köszönet Rácz András úrnak a képek felhasználási engedélyezéséért.

Felhasznált irodalom

• Hannes Hegen: Digedag könyvek sorozat. 1–50, Budapest, Ratius, Időkapu, 2005–2020. 
• Hannes Hegen: Digedagék Amerikában, Budapest, Móra, 1987.
• Lothar Dräger: Mozaik Abrafax könyvek. 1–19., Budapest, Ratius, 2006–2010.
• Hannes Hegen–Lothar Dräger (szerk.): Mozaik, Berlin, Verlag Junge Welt, 1971–1992; 2001–2010. 
• Die Digedags. Honlap
• Mosaik steichen für steichen verlag. Honlap
• Mosa.Pedia. Honlap
• Mozaik: Digedag sorozat. Kepregenydb.hu honlap
• Mozaik képregényújság. Wikipédia (magyar kiadás)
• Rácz András (szerk.): Mozaik nagykönyv. Összefoglaló kötet a magyar Mozaik történetéről. 1971–2006, Budapest, Ratius Kiadó, 2006.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az OSZK harmadik podcastjában végre kimondjuk, hogy a nemzeti könyvtár munkatársai azért dolgoznak, hogy az információk minél könnyebben eljussanak a felhasználókhoz. Hegedüs Krisztina informatikus könyvtárossal, a Periodikafeldolgozó Osztály vezetőjével és Zsupán Edina filológussal, a Fragmenta et Codices Kutatócsoport munkatársával beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzser, a könyvtár webestartalom-pakolója. Solymosi Ákos segítette a munkánkat.

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

A harmadik adás tartalmából: 

• 01:10 A betonstabil bemutatkozó kör a periodikumoktól a corvináig, azonnali helyreigazítással 
• 05:10 Együttműködve, közösen dolgozva sokkal eredményesebb a kutatás  
• 08:34 Fogalommagyarázat: rekatalogizálás  
• 10:33 Kézzel írt könyv, kódex, kézirat: hogyan nevezhetjük Mátyás király könyveit, kéziratait? 
• 15:29 A Hunyadi fiúk találkozása az itáliai szellemi áramlatokkal 
• 16:22 „Mi lett volna, ha…?” típusú kérdés is kell 
• 18:05 A kisírt corvina története; a Corvina könyvtár hanyag kezelése miatt maradt fenn a legtöbb corvina 
• 20:49 Volt-e a Corvina könyvtárnak könyvtárosa? A periodika gondozóinak manapság egy egész osztályuk is van, és kiderül, ki volt a Gőzhangya 
• 24:35 A digitalizálás teheti teljessé a PERIK feldolgozását 
• 27:40 Rohan az idő, már a periodikumok sem a régiek 
• 30:30 Az egyszerzős, periodikusan megjelenő műveket hogyan nevezhetjük? 
• 32:24 A magyarországi digitalizálás a corvinák digitalizálásával kezdődött húsz évvel ezelőtt 
• 35:12 Folytatódik a Corvina könyvtár digitális újraegyesítése 
• 38:16 A legújabban azonosított corvinát volt munkatársunk fedezte fel  
• 40:50 Rekatalogizálás során az állományból hiányzó hungarikumok kerültek elő 
• 44:10 Az átkozott újságírók nevezték el corvinának a corvinákat, plusz latin nyelvlecke 
• 47:04 A Corvina könyvtár pusztulásáról forrás hiányában keveset tudunk, az biztos, hogy a török hódítással szűnt meg
 

További linkek:  

A megújult Corvina-honlap: https://corvina.hu 
A 2018-as kiállítás (A Corvina könyvtár budai műhelye) digitális változata: https://exhibitioncorvina2018.oszk.hu 
A 2018-as kiállítás (A Corvina könyvtár budai műhelye) katalógusa: https://www.oszk.hu/kiadvany/az-orszag-diszere-corvina-konyvtar-budai-muhelye 
A Philostratus-corvina digitálisan: https://corvina.hu/hu/corvina/virtualis-corvinak/codlat417-hu/ 
Nagy Marcel: https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=27634 
Lakatos Éva: https://www.oszk.hu/en/hirek/elhunyt-lakatos-eva 
Németh László: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nemeth-laszlo 
Pap Károly: Németh László és a „Tanu”  https://epa.oszk.hu/00000/00022/00558/17470.htm  
Bródy Sándor: Fehér könyv: https://moly.hu/konyvek/brody-sandor-feher-konyv 
Németh András: https://www.youtube.com/watch?v=EtYsMw0uCg8 
Ausztriában őrzött corvinák: https://corvina.hu/hu/category/ausztria/ 
Rómer Flóris: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=881 

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

   

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) 1961-ben Bécsben rendezett közgyűlésén határozták el, hogy a világ színházaiban minden esztendőben március 27-én megtartják a színházi világnapot annak emlékére, hogy 1957-ben e napon nyitotta meg a kapuit Párizsban a Nemzetek Színháza (Théâtre des Nations). 1975-ben pedig úgy döntöttek az ITI kongresszusának résztvevői, hogy (1978. március 27-től) a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik a színházi alkotókat, dolgozókat és a közönséget.

A Théâtre des Nations az 1954 óta az ITI által Párizsban megszervezett nemzetközi színházi fesztivál nyomán jött létre, s kezdte meg működését 1957-ben, amikor 10 ország 16 társulata lépett föl. A fesztiválból nemzetközi, sőt globális/univerzális intézménnyé lett Nemzetek Színháza előbb a Sarah Bernhardt Színházban, majd 1972-től az Odeon Színházban tartotta előadásait. Itt lépett föl a második világháború után először nyugati/nemzetközi közönség előtt a Berliner Ensemble (Bertolt Brecht színháza), a moszkvai Művész Színház, itt láthatott legelőször az európai közönség pekingi opera- vagy kabuki előadást. A kortárs világszínház legszélesebb merítéssel létrejött bemutatkozása az 1970-es évekre már kinőtte Párizst és 1975-től „világ körüli” útra indult a fesztivál megrendezésére öt kontinensről pályázó városok sorában. Elsőként, 1975-ben Varsó volt a helyszín, 2008-ban a kínai Nanking.
Jelenleg azon dolgoznak a Nemzetközi Színházi Intézet munkatársai, hogy ismét rendszeresek lehessenek a nemzetek színházainak (és közönségüknek) a találkozói.

Hallgatnak-e a fegyverek közt a múzsák?

A március 27-én a színházi előadások előtt világszerte fölolvasott világnapi üzeneteket egy-egy színházi alkotó fogalmazza meg, s rendszerint a színházművészet szerepére és lehetőségeire hívja föl a figyelmet. Gyakran azonban a legégetőbb aktuális kulturális, humanitárius kérdések köré rendezik a gondolataikat a szerzők. Így van ez a 2023. évi üzenetben is, melyet Samiha Ayoub (1932) egyiptomi drámaíró és színésznő küldött a világ színházainak és polgárainak.

Valentin Alekszandrovics Szerov: Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij. A kép forrása: Wikipédia

„A színházat hozd el neki!”

A gyermekszínházi világnap minden év március 20. napján a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe, melyet az ASSITEJ (a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) hirdetett meg. Az üzenet felolvasásának percei összekapcsolják a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket. 2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!” – a világnapon rendre ismét hangsúlyozzuk, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez.
2023-ban Sue Giles, az ASSITEJ elnöke így fogalmazta meg gondolatait:

„A báb nem korosztály, hanem műfaj”

A bábművészet világnapját egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben indította az UNIMA (a Nemzetközi Bábművész Szövetség). 2003 óta szerte a világon zajlanak események, melyek célja, hogy bemutassák a bábműfajok sokszínűségét és képviselőit.
A bábszínházi világnap üzenete (2023. március 21.) Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő tollából:

A cím William Shakespeare Ahogy tetszik (As You Like It) című drámájának ismert részlete, a magyar változat Szabó Lőrinc műfordítása.

Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az OSZK második podcastjában összecsapnak a digitális és a hagyományos szövegfeldolgozás szakértői. Mihály Eszterrel, a Digitális Bölcsészeti Központ igazgatóhelyettesével és Földesi Ferenccel, a Kézirattár vezetőjével beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzser, a könyvtár webestartalom-pakolója. 

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

A második adás tartalmából: 

• 00:50 Kötelező bemutatkozó kör egy digitális és hagyományos filológustól
• 02:35 Ha figyel az ember, akkor soha nem tud unalmassá válni egy Petőfi-kézirat
• 04:44 Ady Endre puha ceruzás verseire nagyon oda kell figyelni, ahogy József Attila mint magánszemély kézirataira is
• 07:26 Hogyan áll össze az irodalomtörténeti és gyűjteményezési stratégia?
• 08:43 Kiss József levelezésének feldolgozásával indult a Digitális Bölcsészeti Központ
• 11:06 A kézzel írt dokumentumok a világ végéig fenn tudnak maradni
• 14:26 A Babits-levelezés digitális közzététele a hosszú távú megőrzést segíti
• 16:32 Végre összecsap az analóg és a digitális világ
• 20:00 Ifj. Buchholtz György gyertyánál stoppolja a zokniját, harminc év naplója
• 25:39 Digitális szövegátalakítás mesterséges intelligenciával
• 29:04 A hagyományos közzétételi eljárások ideje mégsem járt le?
• 31:47 A digitális filológusoknak más eszközeik vannak
• 33:04 A digitális feldolgozás hibáira várunk
• 36:52 Elköltözött Weöres Sándor, és többet nem írt levelet a barátjának
• 42:50 Born digitalról most nem beszélünk
• 44:21 Lopott kéziratok és az őrző gyűjtemények kapcsolata
• 48:32 A minőségi oktatás alapja a könyvtár 

 További linkek: 

OSZK Kézirattár https://oszk.hu/keziratok
Digitális Bölcsészeti Központ https://dhupla.hu/ 
Digitális Irodalmi Akadémia https://pim.hu/hu/dia 
Transkribus szoftver https://readcoop.eu/transkribus/ 
Weöres Sándor és Illés Árpád https://weores-illes.oszk.hu/ 

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

Szent Gábriel arkangyalt 1951-ben XII. Pius pápa tette meg a postások védőszentjévé. Eredeti ünnepe március 24-e, a katolikus egyházi kalendáriumban 1921 óta szereplő szent ünnepnapja 1969-ben került át szeptember 29-ére (Szent Mihály és Szent Rafael napjára). Lukács evangéliuma szerint ő Isten hírvivője, aki Keresztelő János és Jézus születését is hírül adja. A magyar koronázási palást rekonstrukcióján és a szent koronán is ott szerepel alakja. Gábriel arkangyal őrködik a Hősök tere fölött, a Millenniumi emlékmű obeliszkjén is. Bár napjaink elektronikus levelezése nem postás által jut el hozzánk, Gábriel ezért is felel: nemcsak a postások, hanem általában a távközlés védőszentje is. Blogbejegyzésünk ebből az alkalomból az elektronikus levelek gyűjteményi kezeléséről szól.

Zala György: Gábriel arkangyal a Hősök tere obeliszkjén. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

A hagyományos, papíralapú levelek gyűjteményi kezelése természetes dolog, a világon mindenütt feladata a könyvtáraknak, levéltáraknak, múzeumoknak. Az OSZK kézirattára is jelentős mennyiségű levelet őriz, ezek forrásértéke, kutatási felhasználhatósága a különböző tudományágak számára magától értetődő dolog. A levelek digitális kiadása is fontos feladata és kutatási területe a nemzeti könyvtárnak, a 2021-ben indult Copia projektünk keretében és a dhupla.hu digitális bölcsészeti platformon is jelentetünk meg digitalizált leveleket, valamint digitális kritikai és forráskiadásokat. A papíralapú levelek gyűjteményi kezelése, kutathatóságának biztosítása réges-rég kidolgozott eljárásrenden alapul. Ugyanakkor a már napjainkban is tömegesen – akár a gyűjteményekben is – rendelkezésre álló elektronikus levelezések anyaga szinte teljesen hozzáférhetetlen, mivel a kezelésükre nincs még kidolgozott módszertan. Írók, költők, képzőművészek és más jeles személyiségek digitális hagyatéka, ezen belül elektronikus levelezése egyre gyakrabban fogja a könyvtárak, levéltárak, múzeumok dolgozóit nagy kihívások elé állítani: már jelenleg is vannak a különböző gyűjtemények birtokában számítógépek, adathordozók, amelyek jelentős archiválandó anyagot (benne levelezést) tartalmaznak.
Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja egyik kiemelt célkitűzése, hogy az elektronikus levelek gyűjteményi kezelésének a módszertanát kidolgozza. Ez a tevékenység még a Petőfi Irodalmi Múzeummal karöltve kezdődött, ahol első projektként a 2020-ban, a pandémia apropóján indult hangoskönyv-kezdeményezés elektronikus levelezését dolgozta fel a PIM Adattára. Ennek a projektnek a keretében hatvan színész felolvasásában több tucat kortárs magyar irodalmi mű vált hangoskönyv formájában ingyenesen elérhetővé. A szerzőkkel, valamint a jogtulajdonosokkal folytatott elektronikus levelezés természetesen fontos forrásanyag, megőrzendő gyűjteményi elem a PIM számára, ezért elő kellett készíteni a digitális megőrzésre. A megkeresett szerzők között szerepelt Ágh István (született Nagy István) költő, Nagy László öccse is, aki épp ma tölti be a 85. születésnapját. A közös munka eredményeképpen ún. SIP-csomagok készültek (l. alább), amelyek tartalma viszont nem nyilvános.
Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy gyűjteménynek, ha e-maileket szeretne kezelni? A born digital objektumok között speciális helyet foglalnak el az e-mailek. Bár az első e-mailt Ray Tomlinson több mint 50 éve (1971-ben) küldte el magának, és 1981 óta szabványos az üzenetek formátuma, egyelőre az e-mailek digitális gyűjteményi megőrzésének a módszertana eléggé kiforratlan. Ennek fő oka a digitális archiválás egyik nagy problémájában, a digitális objektumok, azon belül az e-mailek nagyfokú heterogenitásában rejlik. Az elektronikus levelek heterogenitása sokrétű: az üzenetek több, különféle típusú csatolmányt tartalmazhatnak, lehetnek bennük beágyazott nem szöveges tartalmak is. A gyűjtemények számára a válogatás is nagy kihívást jelent: az igen nagy arányban előforduló levélszeméten (spam) túl az érdektelen, megőrzésre nem (feltétlenül) érdemes üzenetek (pl. számítógépes rendszerek automatikusan generált értesítései, válaszai stb.) kiszűrése megoldandó feladat. További gond az e-mailek esetében az adatvédelem biztosítása, valamint a jogi problémák: az érzékeny adatokat tartalmazó levelek kezelése, a személyiségi jogi keretek megtartása, a levéltitok megsértésének elkerülése.

A szabványos e-mail felépítése. A kép forrása: Preserving Email. 2nd Edition. Ed. Christopher J Prom. DPC Technology Watch Report 19-01, May 2019. 16.

Az e-mailek archiválási módszertanának a kidolgozására az Andrew D. Mellon Alapítvány és a Digital Preservation Coalition 2016-ban munkacsoportot hozott létre (Task Force on Technical Approaches for Email Archives). Három fontos dokumentumban foglalták össze munkájukat: egy jelentésben (The Future of Email Archives. A Report from the Task Force on Technical Approaches for Email Archives. Council on Library and Information Resources. August 2018.), egy összefoglaló kézikönyvben (Preserving Email. 2nd Edition. Ed. Christopher J Prom. DPC Technology Watch Report 19-01. May 2019.), valamint egy ajánlásban az e-mailek szabványos PDF-konverziójára (A Specification for Using PDF to Package And Represent Email. EA-PDF Working Group Technical Report Published by the University of Illinois at Urbana-Champaign. January 2021.). Kézikönyvük szerint az e-mailek archiválásában három megközelítésmód alakult ki: a bitszintű megőrzés, a konverzió (migráció) és az emuláció. Vannak olyan gyakorlatok is, amelyek ezeket kombinálják.
A bitszintű megőrzés esetén az eredeti formában, a digitális megőrzés kialakult módszereivel mentik és metaadatolják az e-maileket. Esetenként előfordul a csatolmányok kibontása és külön tárolása is.
A konverzió (migráció) esetén az e-maileket szabványos formátumra konvertálják. Ez az EML-be és/vagy MBOX-ba mentésen túl jelentheti az e-mailek XML-lé alakítását is egy, az elektronikus levelekre kidolgozott séma szerint. A nemzetközi e-mail-archiválási gyakorlat egyik gyakori megoldása a hosszú távú megőrzésre a PDF-konverzió (l. fentebb).
Az eredeti környezet lehetőség szerint a legtöbb részletre, kontextuális elemre is kiterjedő másolatának az előállítása (emuláció) is előfordul. Ez a technikai nehézségek és a limitált hozzáférhetőség miatt nem igazán elterjedt eljárás.
Külön érdemes szólni a digitális megőrzésben széles körben használt csomagolás eljárásáról. Ez egyfelől alkalmas arra, hogy az összefüggő struktúrát alkotó fájl- és könyvtárszerkezeteket ily módon egyben tartsa (pl. egy közösségimédia-profilról készült HTML-exportot vagy éppen az e-mailt és csatolmányait), másfelől a csomagban tárolt metaadatok szabványos formátuma garantálja, hogy időtálló módon, szoftver- és platformfüggetlenül, az archivált tartalommal együtt tudjuk tárolni azokat. Fontos szerepe a csomagnak az adatcsere során bekövetkező adatvesztések, adatsérülések kivédése is: a metaadatok között ott vannak a fájlok ellenőrzőösszegei (checksumjai), amelyek egyedi azonosítóként alkalmasak arra, hogy a csomagok küldése-fogadása során azok tartalmát validálni lehessen. A csomagolás eljárásrendjére vonatkozóan több ajánlás is született, az egyik, széles körben elterjedt a BagIt (a Library of Congress ajánlása). A BagIt-csomagok előállításához rendelkezésre állnak szoftverek is.

A Library of Congress munkatársainak a BagIt-csomagokról szóló posztere. A kép forrása: John Kunze–Stephen Abrams: The BagIt file package format (ppt). In: Slideshare. A Scribd company

Az e-mailek időtálló megőrzésének is a (konverzióval kombinált) csomagolás a legjobb módja. Egész postafiókok, vagy célszerűen válogatott levélegyüttesek is csomagolhatók. A csomagnak négy fő komponense lesz: maguk az archiválandó üzenetfájlok (eredeti és lehetőség szerint EML-formátumban is), a csatolmányok, az e-mail headerjéből kinyert technikai és leíró metaadatok, valamint a csomagolóeljárás által előírt egyéb elemek (főként metaadatfájlok).
A Mailbag Project az USA-beli New York állami egyetem (University at Albany) munkatársai által indított kezdeményezés, amely egy olyan csomagolási eljárás kidolgozását kezdte meg 2021-ben, amely a BagIt specifikációt terjeszti ki, és megoldást nyújt az e-mailek archiválásának a legtöbb problémájára. Az eljárás lényege az, hogy az e-mailek (akár teljes levelezés) tartalmát szabványos formátumra konvertálja (EML, PDF, WARC), majd ez(eke)t az eredeti fájlokkal, valamint a csatolmányokkal együtt egy csomagban archiválja a BagIt specifikáció által előírt metaadatfájlokkal együtt. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy az így létrejövő csomagokat (amelyek megfelelnek az OAIS-referenciamodell előírásainak is) az általánosabb célú digitális megőrzésre fejlesztett repozitóriumszoftverek is tudják kezelni (mint amilyen az Archivematica vagy a RODA). A csomagok létrehozásának a megkönnyítésére külön eszközt fejlesztettek, amelynek neve Mailbagit.

Az Open Archival Information System referenciamodell sematikus ábrája. A kép forrása: William Kilbride: An invitation to review and reform. In: OAIS Digital meets Culture

Az így létrejövő csomagok az OAIS-modell szerinti SIP-csomagként bekerülhetek a digitális megőrzési környezetbe, és AIP-csomag állítható elő belőlük. Az ajánlás az archiválási feladat céljainak megfelelően testre szabható, pl. nem írja elő mindegyik konvertált formátum használatát kötelezően (csak minimum egyet).
Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja ezt az eljárást a Katalist levelezőlista archiválásával próbálta ki. A könyvtártudományi és informatikai levelezőlista az 1990-es évek eleje óta működik, de az archivált anyaga csak 1997-től hozzáférhető. A korábban az NIIF, jelenleg a KIFÜ gondozásában lévő anyagot 2022 augusztusában kaptuk meg egy 3,64 GB méretű MBOX-fájlként, amely 43 250 levelet tartalmazott a 10 267 csatolmánnyal együtt. A csatolmányok között 4749 kép – .jpg (3391), .png (1012), .gif (297), .bmp (29), .jpeg (14), .tif (6), 1808 PDF-fájl, 1133 .doc, 410 .rtf kiterjesztésű fájl és sok más volt található. A listára 8658 címről érkezett levél. A teljes anyagból a Mailbagit szoftverrel készült egy BagIt-csomag, amely tartalmazza az eredeti MBOX-fájlt, a belőle kibontott EML-fájlokat, valamint konvertált formátumokat (TXT, HTML, WARC). A csatolmányok külön mappákban találhatók. Az így létrehozott archiválási (AIP-) csomagból előállíthatók a szolgáltatáshoz szükséges (DIP-) csomagok. Pl. a WARC-formátum felhasználható arra, hogy a leveleket egy a webarchiválásban használt megjelenítőeszközzel böngészni tudjuk, sőt: mivel ez az eszköz a teljes tartalmat indexeli is, akár szabadszavas keresésre is lehetőség nyílik. Az eljárásról további hírek és információk találhatók a dhupla digitális bölcsészeti platformon.

Az e-mail-archiválás leírása a dhupla digitális bölcsészeti platformon

Kalcsó Gyula (Digitális Bölcsészeti Központ)

Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás – dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Amikor 2022 őszén, közel tízévi alkotói munka után napvilágot látott Fábri Anna Arany idők című kötete, a kiadvány szerves részeként – bár más adathordozón – megjelent egy forráskiadás is a Digitális Bölcsészeti Központ dhupla.hu oldalán.
A nyomtatott formában kiadott monográfia az ismert politikus és író, gróf Teleki László (1811‒1861) neveltetését mutatja be. A munka egyik meghatározó forrása a tízesztendős „Latzi” gyermekkori naplótöredéke, a szerző azonban nem elégszik meg ennek többszempontú elemzésével, hanem generációkra visszatekintve vizsgálja a Teleki család nevelési elveit, a családtagok és rokonság közéleti tevékenységét, áttekinti a korszak főbb pedagógiai eszméit, neves intézményeit és jeles képviselőit, kitérve a tárgyi környezet és az egyéni példák ember- és jellemformáló hatásaira.
A kötet másik fő forrása az a nevelési útmutató, amelyet „Latzi” édesapja, gróf Teleki László (1764‒1821) írt gyermekei nevelőinek. (Bár a munka az atya első házasságából született gyermekek nevelője, Szabó András számára készült, a szerző második házasságából származó gyermekei, így „Latzi” nevelője, Erőss Sándor számára is követendő útmutatásul szolgált.) Ez a közelmúltig kéziratban maradt szöveg jelenhetett meg Fábri Anna és a Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai gondozásában 2022-ben. (Az eredeti kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Teleki-gyűjteményében található.)

Gróf Teleki László (1764‒1821) arcképe, 1799.  Falka Sámuel rézmetszete Vincenz Georg Kininger festménye után (Magyar Nemzeti Múzeum. Magyar Történeti Képcsarnok.) A kép forrása: Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás – dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Ezekkel a mondatokkal kezdi Tanácsadását a neves arisztokrata család 18‒19. század fordulóján élt, a közéletben fontos szerepeket vállalt tagja, aki számára – Fábri Anna megállapítását idézve – a megfelelő nevelés jelentette a legfőbb jót, amit egy apa adhat a gyermekeinek. Számára a sikeresség és érdemesség fokmérője a személyes teljesítmény és a köz javára végzett tevékenység volt, és ha ezt a jó neveléssel sikerül elérni, akkor a szülői élet teljessé válik:

A Tanácsadás írója gyermekeinek közéleti szerepvállalása (az első házasságból származó József a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke és Erdély utolsó főkormányzója volt, „Latzi” pedig politikus, író, drámaíró, hogy csak kettejük nevét idézzük) tanúsítja, hogy az erdélyi arisztokrata család nevelésről vallott nézetei a gyakorlatba ültetve meghozták gyümölcsüket. Ennek a nevelési felfogásnak különleges írott forrása a 2022-től online is hozzáférhető szöveg.
A Tanácsadás a fizikai, szellemi és erkölcsi nevelés számos kérdésére kitér. Az apa, miközben gyermekei nevelésének mindennapos gondját átengedte másoknak, irányításának jogát fenntartotta magának. A nevelési útmutató egyszerre utasítás, terv és „tananyag” is a nevelő számára, amelyet nemcsak el kellett sajátítania, hanem külföldi egyetemeken kellett kiegészítenie, bővítenie. A gyermekei nevelését rendkívül fontosnak tartó gróf körültekintően választotta ki, hogy ki(k)re bízza a gyermekeit, és külföldi tanulmányai(ka)t is fizette (és részben meghatározta).
A Tanácsadás a legkülönbözőbb területekre nézve ad, elméleti és gyakorlati kérdéseket érintve, útmutatást a nevelőnek (aki a nevelői állás elfogadásával arra is kötelezi magát, hogy hosszú évekig oktatja és neveli a gyermekeket, a családdal él, a magánéletéről és egyéni előmeneteléről ezen időre lemond). Az apa részletesen ír többek között a napirendről, a viselkedésről, a testi higiéniáról és a testi szükségletek megfelelő kezeléséről, az öltözködésről és külső megjelenésről, a testmozgásról, betegségről, a helyes magaviseletről, a különböző erényekről, a vallásról és jótékonyságról, a felebaráti szeretetről és a szülők iránti tiszteletről, a példák fontosságáról, a különböző tananyagokról, a nyelvtanulásról és nyelvtudásról, az írásról és olvasásról, külön kitérve az „értelemmel való olvasásra” és az „értelemmel való írásra”, valamint a „magától való tanulásra”, azaz az egyéni olvasásra is. A szöveg végén rövid jellemzést nyújt (első) három fia természetéről a leendő nevelőnek, majd a nevelő iránt támasztott elvárásokat is megfogalmazza. Végezetül azt is kijelenti, hogy nem tervezte el és nem határozta meg előre gyermekei hivatását, hanem az érdeklődésüknek megfelelő választást hagy számukra.

Az 1796-ban papírra vetett szöveg digitális szövegközlése az autográf kéziratot és a modernizált átírást egyszerre teszi hozzáférhetővé és többféle lehetőséget is kínál a párhuzamos olvasásra. Az átírás – ahogy a szöveget gondozó Fábri Anna megjegyzi – törekedett a régies és tájnyelvi szóalakok és a latin kifejezések megtartására és nem módosított a mondatszerkezeteken sem, a helyesírás tekintetében azonban lényeges változtatásokra került sor, amelyek jelentősen megkönnyítik az olvasást. A 18. század végi nyelvezet befogadását, a szöveg megértését és értelmezését jegyzetek és az idegen kifejezések magyarázatai segítik (a szövegközlés külön érdekessége a Varga Barnabás által összeállított „Teleki-deákszótár”). Az autográf párhuzamos olvasásának lehetősége a nyelvtörténet iránt fokozottan érdeklődő olvasók számára nyújthat számos érdekességet, de a „laikus” olvasó számára is kuriózum lehet, tudva, hogy az idősebb Teleki László, Fábri Annát idézve:

Jelen digitális szövegkiadás további előnye, hogy a szöveg tetszés szerint nagyítható, így könnyebben olvashatók az egyes szövegrészek, másfelől keresőprogram is segíti a célzott kutatást. A szövegközlést rövid életrajz elégszíti ki.
Végül érdemes kitérni rá, hogy kinek ajánlható a most már könnyen hozzáférhető Tanácsadás. A kérdésre a rövid válasz az lehet, hogy mindenkinek, hiszen nemcsak a társadalom-, mentalitás-, nevelés-, család- vagy nyelvtörténet kutatói találhatnak benne számos érdekességet, hanem a 18‒19. század fordulója, a korabeli arisztokrácia és az akkori mindennapi élet iránt érdeklődő olvasóközönség is. Összefoglalóan mindazoknak, akiket érdekel, hogy mit gondolt gróf Teleki László a nevelésről, és hogy fiai, köztük Teleki József és Teleki László, milyen atyai szándékok, célok és iránymutatások mellett nevelődtek.

Felhasznált irodalom:

• Fábri Anna: Arany idők. Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében, Budapest, Kortárs Kiadó, 2022.
• Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás. In: dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Petőfi Sándor kéziratos hagyatékával gazdagodott könyvtárunk Copia adatbázisa. Rózsa Dávid főigazgató köszöntő beszéde a 2023. március 22-i sajtótájékoztatón

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr, Főigazgató Úr!
Hölgyeim és Uraim!

Közel 2800 Petőfi vagy Petőfi Sándor utca Magyarországon, a legpetőfisebb bajusz a Bajuszfesztiválon, Morzsa kutya castingja, Pilvax-szelet, Petőfi-bélyeg, Petőfi-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Petőfi ezer szállal fűződik a magyar kultúrához, ezért nem meglepő, hogy mennyi és milyen sokféle programot, kezdeményezést találunk a tavalyi és az idei évben is országszerte születésének 200. évfordulója kapcsán.
Az Országos Széchényi Könyvtár 2021-ben indította el Copia elnevezésű digitális tartalomszolgáltatását. A legnagyobb magyar digitális kéziratgyűjtemény egy olyan hiteles felület, amelyen a nemzeti könyvtár és más közgyűjtemények által őrzött kiemelkedő értékű kéziratok mindenki számára hozzáférhetők. Szolgáltatásunkban eddig a Babits házaspár levelezése és a nálunk őrzött Kölcsey-fond anyaga vált hozzáférhetővé. Komoly és napi szintű szakmai munka előzte meg a mai eseményt, amelyen a Kézirattárban őrzött több mint négyszáz Petőfi-vers és nyolcvan levél kézirata, a költő rajzai, valamint Szendrey Júlia Petőfi feljegyzéseit is tartalmazó naplója felkerül a Copiára. A Kézirattár könyvtárunk elsőként létrehozott különgyűjteménye, a maga több mint másfél millió dokumentumával az ország legnagyobb kéziratgyűjteménye. Az ebben a gyűjteményben található Fond VII jelzetű Petőfi-hagyaték művelődéstörténeti szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen kétszáz éve mindenkinek van egy Petőfije. Kemény Zsigmondnak, Arany Jánosnak, Gyulai Pálnak, a nyugatosoknak, kultúrpolitikusoknak, irodalomtörténészeknek, esztétáknak, és azoknak a diákoknak is, akik Petőfi-verseket tanulnak az iskolában.
Ez a kétszáz éves kontinuitás irodalmi és tudományos horizontot, Petőfi-kultuszt teremtett; közterek, intézmények, civil szervezetek viselik Petőfi Sándor nevét. A kultusz egyik hozománya, hogy számtalan jelentés és asszociáció tapad Petőfi nevéhez a szabadságtól kezdve a bajuszig. A kultusz ölelése, a forradalom és szabadságharc traumáival, illetve válságpillanataival szembenéző kortársak, a Petőfi-filológia és a napjainkban is kiemelkedő történészi munka nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Petőfi mindig aktuális.

Elbeszélések, viszonyulások, amelyek elevenné teszik Petőfi alakját. Ehhez a tendenciához kapcsolódik az Országgyűlés 2020-as határozata, amely a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította, és tovább árnyalta kultúránk Petőfi-képét. Az a jelenlét, amelyet Petőfi társadalmi és irodalmi munkásságával teremtett, szüntelenül beszédre bujtogat; példamutatás és lehetséges megküzdési stratégia arra vonatkozóan, hogy milyen morális tartalommal érdemes megélni életünk zivataros időszakait. A költő üzenetei minden korosztályhoz szólnak. Értik azok a Hajdú-Bihar vármegyei középiskolások, akiknek múlt héten a nemzeti könyvtár munkatársai tartottak rendhagyó irodalomórákat, és érti az a 2550 látogató, aki március 15-én a nemzeti ünnep alkalmából rendezett nyílt napon a könyvtár munkatársaival elevenítette fel az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékét.
Nemzetünk egészét meghatározó örökség áll előttünk, amely immár online is rendelkezésünkre áll. Ez nem valósulhatott volna meg Kézirattárunk és Digitális Bölcsészeti Központunk szakértelme, értő figyelme és érzékenysége, valamint a Hermész-Soft Kft. fejlesztőinek hozzáértése nélkül. Csapatmunkájuknak köszönhető, hogy a Petőfi-kéziratkorpusz most már nemcsak a budai vár falai között, fehér cérnakesztyűben érinthető meg, hanem akár egy presszókávé mellett is a Napfény InterCityn Kiskunfélegyháza felé.
Büszkék vagyunk erre a példás kooperációra, és köszönöm annak lehetőségét, hogy a Copián keresztül egy új Petőfivel találkozhatunk – vagy még inkább: tovább írhatjuk azt a Petőfit, aki ott él mindannyiunkban az általános iskola óta.

Köszönöm a figyelmet; köszönöm, hogy meghallgattak.

Ábrányi Lajos: Gróf Szapáry Gyula portréja. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

Gróf Szapáry Gyula 1832 novemberében született Pesten. Heves és Külső-Szolnok vármegyében kezdte közéleti pályafutását, ahol megalapította és 1867-ig vezette a megye gazdasági egyesületét. Ezután az országos politika felé fordult, és összesen kilenc alkalommal választották országgyűlési képviselővé a kormánypárt színeiben. Sokoldalúságának hála a legkülönfélébb vezetői pozíciókat bízták rá az egymást követő kabinetekben: 1873 és 1875 között a belügyminiszteri, 1878-től 1887-ig a pénzügyminiszteri hivatalt töltötte be. Rövid ideig, 1880 áprilisában közmunka- és közlekedésügyi miniszter is volt. 1889-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, majd 1890-ban földművelésügyi miniszter lett Tisza Kálmán kormányában. Politikai pályafutásának csúcsán, 1890 márciusában Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Alig két esztendő múlva, 1892-ben azonban az egyházpolitikai küzdelmek következtében kialakuló kormányválság miatt kénytelen volt benyújtani lemondását, 1894-ben pedig kilépett a Szabadelvű Pártból is. Képviselői mandátumot a későbbiekben nem vállalt, azonban a főrendiház tagja maradt. 1905-ben hunyt el Abbáziában.
Az egykori államférfi munkásságára emlékeztek a Szapáry Gyula gróf, a sokoldalú politikus című konferencián 2022. november 24-én. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum által rendezett tudományos tanácskozáson jelen volt Szapáry Gyula dédunokája, Szapáry György is. 2019-ben a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke, Magyarország volt washingtoni nagykövete kezdeményezésére indult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egy, a hajdani politikus és kormányfő életművét vizsgáló kutatási projekt. Ennek eddigi eredményeiről számoltak be a kutatók, köztük könyvtárunk Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportjának két munkatársa. Szilágyi Adrienn (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont) a magánembert és a birtokigazgatót, Somorjai Szabolcs (Budapest Főváros Levéltára) a pénzügyminisztert és a valutareformert, Bárány Zsófia (Országos Széchényi Könyvtár, ELKH BTK) és Klestenitz Tibor (OSZK, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) a konzervatív-liberális egyházpolitikát képviselő politikust, Estók János (MMM, ELTE BTK) a földművelésügyi minisztert, míg Dobszay Tamás (ELTE BTK) a belügyminisztert, közigazgatási reformert mutatta be előadásában.

Bárány Zsófia a vegyes házassági kérdés 1780–1890 közötti fordulópontjait tekintette át. Szapáry Gyula kormányzása alatt vette ugyanis kezdetét az egyházpolitikai küzdelem, amely végül a kötelező polgári házasság és anyakönyvezés bevezetését eredményezte. A küzdelem legfontosabb tétje az úgynevezett vegyes házasságok ügyének rendezése volt, amely régóta társadalmi feszültségeket okozott az államvallásnak számító katolicizmus és a többi, kisebbségi helyzetben lévő keresztény felekezet hívei között. Az előadásból kirajzolódott, hogy a problémakör hosszú és igen szövevényes múltra tekint vissza, amelynek ismerete elengedhetetlen a későbbi közéleti nyilvánosságban lejátszódó események helyes értelmezésében

Bárány Zsófia előadása. A kép forrása: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapja

Klestenitz Tibor előadásában Szapáry egyházpolitikai szerepvállalását elemezte. A kormányfő 1890–1892 között arra törekedett, hogy megőrizze az állam jó viszonyát a katolikus egyházzal és elkerülje a német mintát követő kultúrharcot, ám ezzel párhuzamosan a kormány tekintélyét is meg kívánta védeni és elő kívánta mozdítani az óvatos, mérsékelt tempójú egyházpolitikai reformokat. 1892-ben határozottan ragaszkodott a polgári házasságkötés fakultatív formájához, amivel saját kormányán belül is kisebbségbe került, ezért lemondásra kényszerült. Szapáry gyakorlatias, az ellentétek kiegyenlítésére törekvő felfogása ekkor, az egyházpolitikai konfliktusok által polarizált közéletben már egyik nagy tábor igényeit sem tudta kielégíteni: a liberálisok túl konzervatívnak, a konzervatívok túl liberálisnak találták politikáját.

Klestenitz Tibor előadása. A kép forrása: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapja

A konferencia előadásából készült kötet bemutatójára 2023. március 30-án, 15 órakor kerül sor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum konferenciatermében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A Szapáry Gyula gróf, a sokoldalú politikus című könyv bemutatójának meghívója

A kötet megjelenését az Országos Széchényi Könyvtár digitalizált illusztrációkkal is támogatta. 

Bárány Zsófia – Klestenitz Tibor (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Az OSZK első pilot podcastjában Sudár Annamária tanár, előadóművész, webszerkesztő, a nemzeti könyvtár online és offline tartalmainak egyik gazdája és Rózsa Dávid informatikus könyvtáros, kulturális szakértő, a nemzeti könyvtár főigazgatója beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzserrel, a könyvtár webes tartalompakolójával.

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

Az első adás tartalmából:

• 01:15 Annamáriának nem hívhattak egy óvodást, ezért lett Sudi Sudi.
• 02:50 Először 1987-ben a nemzeti könyvtárban...
• 04:30 Pandémiarovat. Rózsa Dávid első munkanapján már azt kezdte el szervezni, hogyan működik otthonról az OSZK.
• 06:57 Nem annyira jó a home office.
• 10:20 A pandémia tanítása: Nem elég könyvtárnak lenni, annak is kell látszani.
• 12:49 Nosztalgia: „Csináljatok honlapokat!” – általában heroikus küzdelem jellemezte az online tartalomszolgáltatások elkészítését. Sokat kellett „kardozni” a corvinahonlapért is.
• 17:54 Rózsa Dávid: „egy nemzeti könyvtár van.”
• 19:52 Terjeszkedhet tovább a Magyar Elektronikus Könyvtár univerzuma.
• 21:29 Hogyan lehetnek az új digitális könyvtár részei a régi tematikus honlapok? Vannak-e a honlapoknak muzeális példányai?
• 26:17 Beszéljünk még egy kicsit Mátyás király könyvtáráról, újra lehet egyesíteni a Corvina könyvtárat a felhőben!
• 28:43 Az év átkötése Mátyás corvinájától a piliscsabai szerverterembe.
• 29:33 Vannak olyan könyvek, amelyeket az olvasók nem látnak soha. Kis magyar archiválási és kötelespéldány-egyszeregy.
• 34:50 Közép-Európa legmodernebb digitalizáló központja átállt az üzemszerű termelésre.
• 41:00 A Pray-kódex másolatának készítéséről készített filmet a könyvtár.
• 44:00 A nemzeti könyvtár leglényegéről beszél a Pray-film.
• 46:00 Mesterséges intelligencia a könyvtárban.
• 48:50 Kárpátalján arat weboldalakat a nemzeti könyvtár.

Solymosi Ákos segítette a podcast elkészítését.

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

Egy könyv bizonyos esetekben képes arra, hogy mint tárgy és mint médium különböző korokat, helyeket és kultúrákat magába olvasszon. Az alábbi rövid bejegyzésben ezt az állítást szeretném konkrét példával bizonyítani.
A Régi Nyomtatványok Tárának munkatársai jelenleg a mintegy 13.000 kötetből álló antikvagyűjtemény – azaz a 16. századi nem magyar vonatkozású, külföldön megjelent művek – feldolgozásával foglalkoznak. A katalogizálás során minden alkalommal meg szoktam nézni a kötésekhez tartozó előzéklapok vízjeleit. Ezeken többnyire a 16–18. századból ismert vízjelmotívumokkal találkozom.
A feldolgozó munka során került a kezembe az Ant. 1291-es jelzetű, Haguenauban 1514-ben nyomtatott latin nyelvű prédikációgyűjtemény (Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta: sacri ordinis Predicatorum professoris: ... totius anni multiplices singularum dominicarum sermones continens: quadrifariamque divisum. Videlicet in Sermones Hyemales de tempore. Sermones Estivales de tempore. Mariale festa b. virg. continens. Sanctorale vel sermones de sanctis, Hagenau, Heinrich Gran, 1514.), amelynek szerzője Santius Porta (1350k.–1429), egy spanyolországi Zaragozában élő dominikánus szerzetes.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. Címlap. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A nyomtatvány kötése egyértelműen 20. század utolsó harmadából való, amelyet a könyvtár restaurátor szakértője is megerősített. Azonnal feltűnt, hogy az 1990-ben kiadott nyomtatott antikvakatalógusunk a kiadványt nem tartalmazza (Soltész Erzsébet, Velenczei Katalin, W. Salgó Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár 16. századi nyomtatványainak katalógusa. Nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok. Catalogus librorum sedecimo saeculo impressorum, qui in Bibliotheca Nationali Hungariae Széchényiana asservantur. Vol. 1–3. Bp., OSZK, 1990.). Erre könnyű magyarázatot találni, a Régi Nyomtatványok Tára címjegyzéknaplójából ugyanis kiderül, hogy az Országos Széchényi Könyvtár 1992-ben jutott hozzá a Borda Antikváriumból 40 000 forintért, vagyis két évvel a katalógus megjelenése után. A Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály kollégájának segítségével azt is sikerült megtudnom, hogy a kötet félbőr kötésben került a nemzeti könyvtárba. Nem tudni mi okból, de 1993 környékén az OSZK-ban újrakötötték.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A 20. század utolsó harmadában készült kötés. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

Amiért pedig ez a blogbejegyzés megszületett, az a kötéshez tartozó előzéklevél vízjele. Ha ugyanis a kékeszöld színű első és a hátsó előzéklapot fény felé tartjuk, gyönyörűen kirajzolódik Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A vízjel mérete sem mondható kicsinek, befoglaló méretei: 105 x 78 mm. Mindkét lap szélén kissé elmosódva feliratvízjelként a ’Duzma’ szó olvasható, befoglaló mérete: 34 x 25 mm.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken lapszélén a ’Duzma’ szó elmosódott feliratvízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A kötés során felhasznált papírt Vincze László merítette, a Duzma ugyanis az ő vízjele volt. Vincze 1985-ben Szentendrén alapított vállalkozása a mai napig működik, és az ott merített Duzma papírt előszeretettel használják a restaurátorok.
Előttünk van tehát egy latin nyelvű prédikációgyűjtemény, amelyet egy 15. századi spanyol dominikánus szerzetes jegyez, és amelyet a 16. századi Franciaországban nyomtattak ki, majd a 20. század végén Magyarországon újrakötöttek. Ennek a kötésnek egy szentendrei papírmerítőüzemben készült előzéklevelein megfelelő megvilágításban Petőfi Sándor árnyalatos portrévízjele bontakozik ki a szemünk előtt. Mindezek önmagukban bizonyítják a könyvtárosi munka szépségét. Végezetül pedig visszautalok a bejegyzés első mondatára. Ez a nyomtatvány kiváló példája annak, hogy maga a könyv miként képezhet hidat a történelmi korszakok között, és hogy egyetlen tárgyban hogyan sűrűsödnek össze egyfajta mikrouniverzummá az egymástól távol eső földrajzi helyek és a különböző kultúrák.

Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)