Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 70 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

Az 1804 óta kötelespéldány joggal rendelkező nemzeti könyvtárban mindig voltak olyan kiadványok, amelyekhez csak több-kevesebb megkötöttséggel juthatott hozzá az olvasó. Hogy a már megjelent és a nyomdák által kötelespéldányként beszolgáltatott kiadványok mikor kerültek tilalmi listára, ezt a mindenkori hatóságok szabályozták különböző állampolitikai érdekektől befolyásolva.

A fasiszta és szovjetellenes kiadványok elkülönítése a törzsállományból 1946-ig megtörtént. Ez kiderül a Vallási és Közoktatási Minisztérium utasítására írt főigazgatói jelentésből is. (OSZK 84/1945.) A katalógusokból kiemelték a művek céduláit, a könyvekre sárga színű „ZÁRT ANYAG" feliratú nyomtatott címkét ragasztottak. Bár összefoglaló jegyzék még nem készült a könyvtárban található fasiszta szellemű sajtótermékekről, de ez az elkülönített cédulakatalógus alapján bármikor előállítható lett volna. A hatóságok részéről még korántsem lehetett ezt az ügyet lezártnak tekinteni. 1946. március 29-én felkereste a könyvtárat egy vegyes bizottság, melynek tagjai a Vallási és Közoktatási Minisztériumot, az Államrendőrséget és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot képviselték. A SZEB orosz katonai képviselői kifejezetten a zárt anyagot akarták ellenőrizni. Nemtetszésüknek adtak hangot, hogy a megkülönböztető jelzéssel ellátott kiadványokat nem különítették el fizikálisan a törzsanyagtól. A főigazgató ezt azzal indokolta, hogy raktári szempontból sokkal könnyebb az Államrendőrség és a Népbíróság munkájához szükséges könyveket előkeresni, egyben megnyugtatta a bizottság tagjait, hogy illetéktelen személy a raktárakhoz nem férhet hozzá.

A fasiszta szovjetellenes antidemokratikus sajtótermékek jegyzékének összesen négy füzete jelent meg 1945–46-ban.

F. M. Rentorff: A slum, nyomortanyák Angliában – Törzsgyűjtemény I. sz. jegyzék 32. old.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szintén utasította az Országos Szé­chényi Könyvtárat, hogy a Nemzetgyűlés Könyvtárától megőrzésre (!) átvett nyomdatermékekből külön kezelt gyűjteményt állítsanak fel, külön helyiséget biztosítva az állománynak. A gyűjtemény továbbra is a Nemzetgyűlés Könyvtárának tulajdonát képezte! Valószínűleg a fenti utasítások félreértéséből rögzült később tévesen a köztudatban, hogy a felettes hatóságok a zárolt kiadványok tá­ rának létrehozására adtak utasítást. Ezért jelölik helytelenül az 1947-es évet a tár keletkezési időpontjának.

Csekey István: Északi írások  – Törzsgyűjtemény II. sz. jegyzék 7. old.

Az OSZK sárga színű, fekete keretes ZÁRT ANYAG feliratú cédulákat ragasztott a könyvekre megkülönböztetésül. Az Nemzetgyűlés (Országgyűlés) Könyvtára pedig zöld színű ZÁRT ANYAG! feliratút. Jó látható, hogy a könyv borítóján az utóbbi látható, tehát a Csekey-könyv a Nemzetgyűlés Könyvtárából származik.

Az Országos Széchényi Könyvtár zárolt kiadványok tárának keletkezési idő­pontját tekintve az irattárban nincs pontos adat. Egy 1948. november 8-án Varjas Béla – a könyvtár helyettes főigazgatója – által Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek címzett levelében kéri a minisztert, hogy mivel a könyvtár zárt gyűjteménye jelentősen megnövekedett és már a kezdetektől fogva külön kezelt anyag, ezért járuljon hozzá „a zárt gyűjteménynek, mint külön osztálynak [a] felállításához." Egyben kéri a minisztert, hogy az osztályvezetői teendők ellátá­sával az általa kijelölt személyt bízza meg. A miniszter utasításából Tolnai Gábor, aki akkor már miniszteri osztályfőnök, válaszol: az önálló osztály létrehozását költségvetési hiányra hivatkozva elutasítja (!), de megengedi, hogy a főigazgató által kijelölt személyt osztályvezetői jogkörrel ruházza fel. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a zárolt kiadványok tárának önálló osztállyá fejlődése ekkor kezdődött el, és semmi esetre sem egy évvel korábban.

Vitézek évkönyve, szerk.: Pekár Gyula  – Törzsgyűjtemény III. sz. jegyzék 26 old

1949-ben az ország társadalmi és politikai életében jelentős változások zajlottak le. Az Országos Széchényi Könyvtár szervezetileg különvált a Magyar Nemzeti Múzeumtól és így lehetőség nyílt arra, hogy az addig más épületben tárolt zárolt kiadványok is a könyvtár főépületébe kerüljenek.

A centralizálás, a szorosabb felügyelet alá vonás folyamata a könyvtár belső életében is megmutatkozott. Szigorúan bizalmas lett minden zárolt kiadványokkal kapcsolatos hivatalos levélváltás és ügyintézés, sok esetben csak az ügyirat száma és tartalmi megjelölése van feltüntetve az iratcsomón, maga az irat hiányzik. Ezért legtöbbször csak feltételezni, vagy egy későbbi adatból visszakövetkeztetni lehet az 1950–51-es eseményekre. Ahogy nincs pontos adat a tár önállóvá válásának időpontjáról, úgy pontosan azt sem lehet tudni, hogy mikor vette át az osztály irányítását az Államvédelmi Hatóság által megbízott százados.

Asztalos Miklós: A korszerű nemzeti eszme: a revizió alapvetése – Törzsgyűjtemény  IV. sz. jegyzék 3. old.

1953. október 12-én a Belügyminisztérium visszaadta az Országos Széchényi Könyvtárnak a zárt anyagot. A könyvtár részéről az átvételt az intézményvezető, Varjas Béla bonyolította le. Az 1952-es jegyzőkönyvet alapul véve visszaszolgáltattak 3000 kötet könyvet, kb. ugyanennyi hírlapot, folyóiratot és az elmúlt rövid időszak „növekedését": mintegy 24 láda rendezetlen anyagot. Jegyzék ezúttal sem készült az átadott állományról. A zárt anyagot az Országos Széchényi Könyvtár „megfelelő kezelésre" vette át, és hogy a kezelés valóban rendben történjék, a könyvtárnak „saját státusába" alkalmaznia kellett a zárt anyag belügyminisztériumi kezelőjét.

Hogy mit tartalmazhatott az a huszonnégy láda, arra már csak következtetni lehet. A belügyi befolyás alatt álló tárnak a gyarapodása ugrásszerűen megnőtt. 1955-ben a tár első revíziójának nyomán fennmaradt jegyzékek tanúsága szerint mintegy 10.000 kötet könyv és 6000 db periodikum volt az állományában.

Az időközben lezajlott 1956-os forradalom bizonyos politikai változásokat hozott. Igaz ugyan, hogy a tragikus végű nemzeti esemény minden sajtótermékét begyűjtötték – sokszor arra való tekintet nélkül, hogy az adott hírlap melyik oldalnak volt a szócsöve – de ugyanakkor felülvizsgálták a zárolt kiadványok állományát is. 1957-ben Markovits Györgyi, a tár akkori vezetője 3000 kötetet visszahelyezett az Országos Széchényi Könyvtár törzsállományába. Ekkor indult meg a gyűjtemény 1988-ig fennálló rendszerének a kialakítása.

Készült Elbe István Adalékok a Zárolt Kiadványok Tára kialakulásának történetéhez az Országos Széchényi Könyvtár irattárának tükrében című írása nyomán. Könyv Könyvtár Könyvtáros 1998. augusztus.

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkoztunk.

Stróbl Alajos: Arany János-emlékmű (1890). kő és bronz, Budapest (a MNM előtt) 

A Visszatekintés című létösszegző elégiáját Arany 1852-ben Nagykőrösön írta harmincöt éves korában. A cím inkább politikai, történetfilozófiai jellegű állapotszembesítést előlegez, amire a magyar irodalmi hagyományban korábban volt már példa (pl. Kisfaludy Sándor azonos című versében). A várakozásokkal ellentétben azonban Arany rezignált alaphanghangnemű, önironikus létösszegzést nyújt költeményében.
Közkeletű, köznapivá vált metaforái derűt sugárzó klasszicista és bibliai előképekhez nyúlnak vissza, Arany pedig ezeket formálja át, torzítja el. Pl. a sajkában kitett csecsemő képében egyszerre villannak fel Romulus és Remus, illetve Mózes születésének történetei, melyekben a hősök pályája teljes kiszolgáltatottsággal kezdődik, mégis magasra ível. Arany versében viszont a sajkában ringó kiszolgáltatott teremtmény képe az élet hiábavalóságát, elrontottságát bizonyító képsorozatot vezeti be.
A vers a – hol a kételyben, hol az aggodalomban, hol a gátlásban testet öltő – félelem hatalmas erejéről is tanúskodik, amely meggátolja a létben való kiteljesedést, és lehetetlenné teszi a pillanatban rejlő boldogság megélését. Ezért a boldogság mindig csak vágyként, legföljebb a jövő illuzórikus képeként jelenik meg, sohasem a jelenben: „Félve nyúltam egyszer–máskor / Egy rózsát szakasztani: / Késő volt – a rázkodáskor / Mind lehulltak szirmai.”

Arany gazdag metaforasorozattal állít szembe értékpárokat, melyek az életútra vonatkoznak. A hálójából kibontakozni nem tudó, de vergődésével magát egyre inkább megkötöző vad képének előzményei Ovidiusnál, Ariostónál és Shakespeare-nél is megjelennek. Az indítóok itt is a szorongás, a félelem, amely egy nagyobb rossztól tartva még a rabságot is elviseli. Ezek az önelemző megállapítások azért is különösen súlyosak, mert a kor, amelyben a vers született, a szabadság vágyának, az emberiség emancipációja nagy eszméjének kora volt, amellyel a mélyen demokratikus érzelmű Arany is teljesen egyetértett, de alkata, sztoikus, kálvinista determinációs etikája akadályozta ennek megélését:

„A fájdalom és kétségbeesés azonban néha teljesen elhatalmasodott; a lélek egy-egy pillanatra megfeledkezett a tartózkodásról s a »modern, magát emésztő Arany« meztelenül mutatta meg magát: az »Évek, ti még jövendő évek«, a »Visszatekintés«, a »Hiú sóvárgás« és a »Mint egy alélt vándor« költészetünk legszemélyesebb s legkeserűbb feljajdulásaihoz tartoznak.” – írta Keresztury Dezső.
A Visszatekintés végül mégis az élethez való ragaszkodás képeivel zárul. A remény sugara, amely erőt ad a továbbhaladáshoz a terhét vinni nem akaró, de letenni sem tudó megfáradt lírai énnek, a „szende fényű szép szövetnek”, nem a napfény vagy az utat mutató, a tájékozódást segítő csillagok fénye, hanem a holdvilágé, amely azonban mégiscsak a legfőbb emberi értékek, a szeretet és a szerelem metaforáiként jelennek meg a vers zárlatában.

További olvasmányok a versről:

• Szörényi László: Arany János Visszatekintés című versének képanyaga. In. Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 74. évf. 3. füzet, 322–345. 
• Balogh László: Arany János: Visszatekintés. In. Az ihlet perce, Budapest, Tankönyvkiadó, 1980, 106–116. 
• Milbacher Róbert: Arany János Visszatekintés című versének egy lehetséges kontextusa. In: Klasszikus, magyar, irodalom, történet. Tanulmányok, szerk. Dajkó Pál, Labádi Gergely, Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2003, 383–398. o. 
• Veres András: Arany János Viszatekintés. In. Alkotói portrék a magyar irodalomból (Sulinet digitális órák) 

Mann Jolán (szerk.)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Orientalisták az OSZK-ban címmel programsorozat indult a nemzeti könyvtárban, amelynek keretében Írástudók, értelmiségiek a történelemben címmel Komoróczy Géza tart előadást 2017. március 8-án 17 órakor. Az est és a sorozat házigazdája dr. Tüske László, az OSZK főigazgatója, orientalista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének adjunktusa.

A neves orientalista (assziriológia, hebraisztika) történészt kérdeztük.

Miért volt szükség a közlés lényegének ábrázolását betűkre, szavakra cserélni? 

Komoróczy Géza: A szóbeliség nem elég hatékony akkor, ha a közlemény címzettje több emberből álló csoport (esetleg egymással nem is szoros érintkezésben lévő személyek), vagy ha az információt hosszabb ideig kell tárolni. A szóbeli (interperszonális) közlésben az információ, a legegyszerűbb is, csak igen szűk térben (személyes kapcsolat) és igen rövid ideig (elhangzása) él, az emlékezetben pedig szükségképpen variálódik vagy elhal. Az írásbeliség az így adódó információveszteség minimalizálására jött létre. A helyhez kötött (szilárd anyagra rögzített) emlékeztető jel (piktogramma) az információnak csak egy vagy kevés elemét tárolja. A szám- és írásjegyek (amelyek több lépésben alakultak ki), hordozható anyagon, lehetővé teszik nagy távolságok áthidalását. A tartós anyag pedig (például Mezopotámiában az agyag) lehetővé teszi az információ időbeli tárolását. Ezek a folyamatok a társadalmi szerveződés bonyolultabbá válása során bontakoznak ki, kultúránként más-más technikai részletekkel, de lényegük szerint azonosan. Fontos tudni, hogy maga az írás nem kódolja (nem tudja kódolni) az olvasáshoz és értelmezéshez szükséges (meta-)információkat.

Fotó: Stekovits Gáspár

Az ábécé, az írás ismerete mikor volt először rang a történelemben és miért?

Komoróczy Géza: Dokumentációs bizonyítékok arra nézve, hogy az írást (logo- és syllabogramma) ismerők és foglalkozásszerűen használók külön helyet – kitüntetett, privilegizált helyet – kapnak a társadalomban, Mezopotámiában és Egyiptomban az i. e. 3. évezred óta vannak. Az i. e. 2. évezred utolsó harmadában az ókori Keleten többfelé használtak nyíltszótagjegyeket (ba / bi / bu, nyelvészeti szaknyelven: KV). A szoros értelemben vett betűírás a görögöknél alakult ki, a föníciai szótagírás jegyei alapján, innen van ábécénk sorrendje is.

Kik a szellemi pálya, az értelmiségi lét mai démonűzői?

Komoróczy Géza: Az értelmiség legnagyobb ellenségei ma azok, akik hatalmi pozícióban vagy dogmatikus okokból nem tűrik a kritikai gondolkodást, a bírálatot, illetve a kutatás, tanítás, bírálat autonómiáját, és az ilyen tevékenységet marginalizálni próbálják, lehetetlenné teszik vagy üldözik.

Különbözik-e a római, az arab és a zsidó világban az értelmiségi szerep, ill. ennek a szerepnek a jelentése?

Komoróczy Géza: A bármilyen pejorativ értelem nélkül így nevezett alkalmazott értelmiség – az igazgatási apparátus döntéshozó, döntést befolyásoló része – minden komplex társadalomban volt, és kell hogy legyen. Ez más változók mellett áll a papi vagy egyéb ideologikus funkciókra is. Értelmiségi szerep nincs a társadalmi szöveten kívül. A rangot a hatalmi hierarchiához való viszony határozza meg, a legnemesebb értelmiségi feladat mindig az volt, hogy ettől a lehető leginkább független tudjon maradni és véleményét kvázi-kívülálló pozícióból fogalmazza meg. A kritikus magatartás szükségessége vonatkozik magára az értelmiségi szerepre is (ön-reflexivitás).

Hogyan változott mára az értelmiség definíciója a több ezer évvel ezelőttihez képest?

Komoróczy Géza: Az ókori Keleten az értelmiségi foglalkozások legáltalánosabb elnevezése az „írnok” volt. De ezen belül mindig megkülönböztették a kancelláriai írnokokat, mondjuk, az éppen érvényes tudományos elméleten belül dolgozó, magas képzettségű írnokoktól. A szóbeliségben megmaradó értelmiségi tevékenységről csak kivételes esetekben van ismeretünk; paradigmatikus példa lehet Szókratész, aki kérdezett, vagy még korábban a bibliai próféták, akik éles bírálattal fordultak szembe a hatalmi elittel, de akár saját népükkel is, amennyiben az közönyös volt az általuk hirdetett, abszolút érvényűnek tekintett elvek iránt.

Az értelmiségi lét egyik fokmérőjének, a kutatásnak melyik a fontosabb része? A problémafelismerés vagy a problémamegoldás? Meg lehet mindent oldani?

Komoróczy Géza: A probléma felismerése és megoldása egyformán fontos, ez a sorrend első alkalommal kötött, a továbbiakban a megoldás invenciózus alkalmazásáról, más területre kiterjesztéséről kell beszélnünk, ami azonban maga is igazi megoldás lehet. A felismerés és megoldás nem feltétlenül egyidejű, és gyakran nem is ugyanahhoz a személyhez kötött (lásd A nagy Fermat-sejtés/tétel). Az értelmiség bíráló megszólalásából nem következik a probléma megoldása. Új felismeréseink a problémák tágabb körére irányítják figyelmünket, a megismerés távlatai beláthatatlanok. A tudományos kutatásnak, megismerésnek legáltalánosabban három nagy ágát különböztethetjük meg: nem sejtett dolog (jelenség) felfedezése; addig nem értett dolgok megértése (magyarázat, bizonyítás); ismert dolgok halmazának rendszerezése. Igazi értéksorrend nincs közöttük.

Lehet-e ma valakiből polihisztor?

Komoróczy Géza: Ma nem lehet senki polihisztor, és mégis vannak ilyen személyek. Ez a kivételes szellemi képesség (probléma-érzékenység) paradoxona. Megjegyzendő, hogy a polihisztor eredeti (etymologiai) értelme szerint „mindent-kutató”.

Eljuthatunk-e addig a fejlődésben, hogy a robotom fogja értelmezni a valóságot, és a kutatói konzulensem robotjával együtt oldják meg az általam felismert problémákat?

Komoróczy Géza: A „robot” mögött is az emberi agy áll. A prágai Löw rabbi meg tudta fékezni az általa készített, de elszabaduló gólemet.

Tóth Péter

További alkalmak:

Április 12.Sudár Balázs: A hódoltság vers- és zenekultúrája 
Május 10. Fodor Pál: Zrínyi és Szulejmán halála  

Komoróczy Géza: Írástudók, értelmiségiek a ...  

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Petőfi első levele Arany Jánoshoz. Ennek a hátlapjára írta Arany Jánoshoz című versét. (1847. febr. 4.) – Digitális Képarchívum

Általánosan ismert, hogy Arany és Petőfi barátsága Petőfi Aranyt a Toldi sikere alkalmából üdvözlő, 1847. február 4-én kelt levelével és versével kezdődik. Petőfi üdvözlő levele 1847. február 10-én érkezett meg Nagyszalontára és Arany már másnap megírta válaszversét és levelét Petőfinek. Nyomtatásban a vers az Életképek című folyóirat 1847. május 8-i számában volt először olvasható, a Toldi megjelenését követően és három héttel Petőfi őt üdvözlő versének közlése után. (Petőfi kéziratban olvasta a Toldit és mielőtt az még elhagyta volna a nyomdát, 1847. április 17-én közölte az Életképekben Aranyt üdvözlő versét és levelét.) Arany episztolája másodszorra csak halála után, 1882-ben jelent meg a Budapesti Naplóban.

Arany János: Válasz Petőfi Sándornak. Kézirat. In. Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása Bethlen Margit grófnő előszavával. Közzéteszik és feldolgozták Mikes Lajos és Dernői Kocsis László Budapest, Genius, 1930. (A vers kézirata először ebben a kötetben jelent meg.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1847. febr. 4. és 1849. július 11. között hatvannégy levelet váltott egymással a két barát. Levelezésük egyszerre rendkívül szellemes, lélekemelő és megrendítő olvasmány. A már sikeres Petőfi őszinte lelkesedéssel fogadja barátjául és avatja be művészi terveibe a „költőtárs” Aranyt, akit már a második levelében tegezni kezd, és „Lelkem Aranyom”-nak szólítja. Arany „Kedves pajtásom Sándor” megszólítással válaszol erre a levélre. Petőfi harmadik levelét így kezdi: Te aranyok Aranya! A személyes találkozás után (Szalonta, 1847. jún. 1–10.) Aranyból „imádott Jankóm”, „Bájdús Jankóm”, „»Aranyos« szájú szent »János« barátom!”, sőt „szerelmetes fa-Jankóm”, Petőfiből pedig „isteni Sandrim”, „lelkem jobb fele”. vagy éppen „Kedves makrancos öcsém” lesz. Bár Petőfi lendületében maga is „Kedves öcsémnek” vagy „Fiam Jankónak” szólítja néha Aranyt, egy alkalommal, a harcok idején, a halál közelében komolyabbra fordítva a szót, ki is javítja magát: „Kedves öcsém, illetőleg bátyám”. Nevükkel mindketten játszottak leveleikben, idegen nyelvi tréfálkozásba is fogva. Petőfi egyik levelét „Drága barátom, stibli [cipő]” megszólítással kezdi és lord Krumpli Arthurként írja alá. Arany vicces, Shakespeare vígjátékainak fordulatait imitáló angol nyelvű levélben válaszol, amit így ír alá: „John Stibli shoe-maker and poet”. A lázas forradalomvárás idején Arany egy levelében franciásítja nevét: „Imádott barátom, jó Petőfi Sándor, / Szíves üdvözlését íme küldi Jean d’Or”. A szabadságharc alatt Petőfi „Hősök virága, Jankó”, „Szalonta pennája és Mars paganétja [kardja]” megszólítással írja leveleit Aranynak, aki „Vitéz kapitány Uram” vagy olaszul a „Signore capitano!” formulával válaszol neki.

Kettejük barátsága Petőfi haláláig tartott, de Arany egész életében ápolta barátja emlékét. Nagy versekkel emlékezett meg róla, többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849), a Letészem a lantot (1950), az Emlények (1851–1855), a Harminc év múlva (1879) címűekkel.
A hagyomány Arany halálát is összeköti Petőfi alakjával. 1882 októberében Arany meghűlt, és bár szeretett volna, nem tudott elmenni a pesti Petőfi-szobor október 15-i avatására. Tüdőgyulladásban hunyt el néhány nappal később, 1882. október 22-én, 65 éves korában.

Arany és Petőfi fennmaradt levelezése a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Arany és Petőfi levelezése prózában, versben, [összeáll. és az előszót írta Alföldy Jenő], [Budapest], Mágus, [1995]. 

Mann Jolán (szerk.) 

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

A Tamburás öregúr [Tamburás öreg úr] kézirata a Kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A Tamburás öregúr című versét Arany 1877. július 12-én írta. A verset a Kapcsos könyvbe is bejegyezte.
Arany a költészet mellett jártas volt a zenében is. Önéletrajzában írja, milyen nagy hatást tettek rá életének első éveiben a zsoltárok. Gyerekkorában énekelt a szalontai iskola énekkarában, azt is tudjuk, hogy felnőttként bariton hangja volt. A nemzeti versidomról szóló értekezésében sok zenei példát említ. A Szemere Pálnak címzett egyik 1860-as levelében írta, hogy némely versének, balladájának zenéjét előbb hallotta, mint szavakba öntötte volna. Még debreceni diák korában megtanult gitározni, a versben említett tambura is valószínűleg inkább a gitárra utal, mint a Magyarországon délszláv hatásra elterjedt lantszerű, pengetős hangszerre, a tamburicára.

A 70-es évek elején, miután névnapján baráti körben megemlítette gitártudását, Salamon Ferenc történész meg is ajándékozta őt egy „tamburával”. Ezen hallás után gyakran játszott magyar népdalokat, sokakat ezek közül le is jegyzett (a Rákóczi kesergőjét pl. az ő és Kodály gyűjtéséből ismerjük), és saját maga is komponált szám szerint 26 melódiát. Bartalus István a költő halála után jelentette meg a fennmaradt 19 dallamot (Arany János dalai, Petőfi, Amadé és saját költeményeire, Budapest, Révai, 1884.), Kodály Zoltán pedig az 50-es évek elején Arany népdalgyűjtését tette közzé benne a költő saját szerzésű dallamaival (Arany János népdalgyűjteménye, közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost, Budapest, Akadémiai, 1952 [!1953]. Hasonmás kiadása).

A vers persze nemcsak a zene élvezetének élményéről szól, hanem a költészetről, építve a költészet és a zene kapcsolatát hangsúlyozó, az antikvitásig visszavezethető hagyományra. Nem véletlen azonban, hogy Arany ezúttal nem a hagyomány szerint jár el, azaz nem a költői mesterség elterjedt jelképét, a lantot említi, és nem is a végső soron a görög kitharára visszavezethető gitárt, hanem ennek „földhözragadt” változatát, egy népi hangszert, annak is egy nem magyar eredetű változatát. Hasonlóan a tamburához, a Tamburás öregúr című versének keletkezése után egy hónappal írta Népdal című balladáját, ahol egy másik délszláv „egzotikus” hangszert említ, a guzlicát. (A guzlica felbukkant korábban a nagykőrösi évek idején született Szibinyányi Jank című balladájában is.)

A vers alaphangulatát a kesernyés önirónia határozza meg. Az utolsó előtti versszakban az „Ő is »mindennap feled egy-egy nótát«” sorában Arany önmagát idézi, A világ című vers 16. sorát: „Minden nap egy nótát feled.”

Szómagyarázatok a vershez:

• törvényfa-madár: az akasztófán károgó varjú
• émed: éled

A Népdal című Arany-balladát feldolgozta többek között a Kaláka együttes. Meghallgatható itt a Vujicsics és Söndörgő együttesek előadásában.

Mann Jolán (szerk.)

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Csonka-torony, Nagyszalonta, Képeslap, 1909 – OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Névnapi gondolatok című alkalmi verset Arany saját névnapjára, 1849. december 27-én, karácsony másodnapja után írta. Egyike a szabadságharc leverése utáni időszakban keletkezett első verseinek – Emléklapra, Koldus ének, Évnapra, Letészem a lantot, Fiamnak, Ősszel –, melynek hangulata azonban ellentmond alkalmi jellegének. Nem ünnepi, örömteli pillanatot rögzít benne, hanem inkább, ahogyan ez év végén szokásos is, megvonja az eltelt esztendő mérlegét. A mérleg a katasztrófa utáni állapotot rögzíti. A kollektív trauma itt még „csak” személyes méreteket ölt, a személyes veszteség a magára maradottság lélekállapotában jelentkezik. Arany barátai a szabadságharc leverése után szétszóródtak. Vörösmarty, Bajza és Vachott Sándor Szegedről vagy Aradról menekülve ugyan nála húzódtak meg néhány napig, az év végén azonban a hallgatás ideje következett el. Még a hű barát Szilágyi István is csak 1850 januárjában jelentkezett először egy rövid levélben. Petőfiről pedig semmi hír. Ugyan még lehet reménykedni benne, hogy Jókaihoz hasonlóan ő is csak bujdosik valahol, s idővel majd felbukkan, de a verssorokban már fölrémlik a legrosszabb lehetőség is:

A magára maradottság lélekállapotában Arany számára Petőfi halála jelképezi az ország pusztulását. A monologizáló, meditatív hangulatú vers építő elemei az ellentét és a fokozás. A vers érzelmi csúcspontja a három záró szakasz, amelyben a költő és barát, Petőfi alakját idézi meg Arany. A 10. versszakban a detrakció (elhagyás, csökkentés, keveset mondás) retorikai eljárását alkalmazza Arany, annak egyik alesetét, az úgynevezett deleációt, azaz a három ponttal való jelölését egy elhagyott, de odaérthető elemnek: „Lángszellem! ki jövél s eltünél… de hova? –”

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

A Kozmopolita költészet című vers kézirata a Kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A verset 1877. augusztus 8-án fejezte be Arany. Az első fogalmazás első címe Csak itthon volt; ezt áthúzta Arany, de nem tartotta meg a második változatot sem, a Világköltészetet. A Kapcsos könyvben már a végleges címmel szerepel. A „kozmopolita” jelzőt nem használta gyakran, a szó akkoriban honosodott meg a magyar nyelvben. A versnek sok előzménye van Arany költészetében és prózai írásaiban egyaránt. A költő hazája (1851) című, jóval korábbi versében is a művész, a költő és hazája kapcsolatát foglamazta meg. „Azt hiszem, a költészet nemzetiessége mellett kötelesség s legillőbb felszólalni nekem, ki még ez irány utolsó mohikánjakép a földön járok.” – írta Vadnai Károlynak, a Fővárosi Lapok szerkesztőjének Arany, közlésre átadott verséhez magyarázatképpen.

Az első versszak ötödik sorában a »„két világ” csodája« kifejezés a francia Revue des Deux Mondes folyóirat címére utal, mely 1860. szeptemberi számában, tizenhét évvel a vers keletkezése előtt, elmarasztaló ismertetést közölt a Toldiról és a Murány ostromáról, nem ismerve fel ezek értékét. Máig ható kérdés, mérvadó-e a bennünket nem ismerők rólunk alkotott elhamarkodott ítélete, mint az is, hogy ezeknek az ismereteknek a hiányáért egyedül magunkat okolhatjuk-e: „Kis-szerű az oly elsőség, / Amit a szomszéd se sejt?” Ahogyan éppen korunkban a kiválasztottaknak országhatárokon át szabad mozgást biztosító lehetőségek visszája is fölcsillan a vers szövegében: „Nem férünk a kontinensen, /Albion is kéne még?...”

A vers keletkezése idején következett be a magyar irodalom újabb korszakváltása, amely azonban nem volt konfliktusmentes. Arany ugyan nem volt ellenséges az újonnan fellépő, nem ellene, hanem a népnemzeti iskola epigonjai ellen harcot hirdető költőkkel – akik között Reviczky Gyula kivételével igazán tehetséges kevés volt –, de elszigetelődött az újabb irodalmi jelenségektől, melyeket a Gyulai Pál vezette, őt körülvevő akadémiai kör elutasított. (A Nyugat költői fellépésére még harminc évet várni kell.) A vers keletkezése idején Arany már alig tudott olvasni, felolvastak neki, erősen megválogatva a neki szánt információkat és műveket.

„Hogy itt valóban a népnemzeti irodalompolitika csatájáról volt szó, bizonyítja: Reviczky válaszcikkét csak az ellenzéki Szegedi Naplóban tudta közölni, Arany Jánosnak c. válaszverse pedig csupán 1902-ben jelenhetett meg, abban az évben, amikor Gyulai visszavonult a budapesti egyetem irodalomtörténeti katedrájáról. A kozmopolitizmus-vitával megkezdődött (ahogyan a Nyugat költői nevezték) a „kettészakadt irodalom” kora. Az egész magyar kultúra kárára...” – írta Kerényi Ferenc a vers utóéletéről.

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Petőfi rajza Arany Jánosról (1847) – Kézirattár 

Arany János Emlények című háromrészes költeményének első két részét 1851-ben, míg a harmadik részt csak 1855 júniusában írta meg. Az „emlény” nyelvújítás kori szó, melynek jelentése emléktárgy, emléklap. A „Korán elhunyt barátom” sor természetesen Petőfi Sándorra vonatkozik, akinek a nevét ki sem kellett mondani, mert mindenki tudta, az Emlények című költemény róla szól, Arany hozzá írta emlékversét.

Kosztolányi az „elillant-visszacsillant” rímpárban a „t” toldalék kétféleségére figyelmeztet: az „elillant” igében a „t” a múlt idő jele, míg a „visszacsillant” igében műveltető képző.

Petőfi és Arany 1847 télutóján kezdődő barátságának első dokumentuma Petőfi 1847. február 4-i keltezésű levele, amely kitörő és őszinte örömmel köszöntötte a Toldi szerzőjét. Arany válaszát további levelek és verses episztolák követték, majd 1847 nyarán barátságuk tovább erősödött, amikor Petőfi személyesen is meglátogatta Szalontán barátját, és tíz napig nála, családja körében vendégeskedett. Ekkor rajzolta le Petőfi a szalontai Csonka-tornyot, és Aranyról is ekkor készítette portréját.

A szabadságharc leverését követően Arany több verset is szentelt barátja emlékének, akinek alakja megjelenik többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849 karácsonya) és a Letészem a lantot (1950) című verseiben is. Hogy barátja elvesztését Arany egy életen át siratta, mutatja egy kései, 1879-ben keletkezett verse, a Harminc év múlva. Szendrey Júlia egy évvel Petőfi halála után ismét férjhez ment – 1850. július 21-én megesküdött Horvát Árpád történésszel. Arany augusztusban e hír hallatára írta meg A honvéd özvegye című versét, és bár ennek közlésére életében nem adott engedélyt, a kéziratban terjedő verset a közfelháborodás mégis országosan ismertté tette. A honvéd özvegyével szemben az Emlények valódi remekmű. A vers a felejtéssel szemben az emlékezést örökíti meg. A testvére holttestét az élete árán is eltemető Antigoné példáján keresztül mutat rá, hogy a méltó emlékezésnek a jelölt sírhely és a végtisztesség megadása az előfeltételei.

A harmadik rész jambikus lejtésű sorai Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versének utolsó soraihoz hasonlóan az elmélyült gyászt mutatják:

A vers utolsó strófáiban pedig a holt barát élőként jelenik meg, aki nemcsak az emlékezésben, hanem öntörvényűen, saját létmódjánál fogva is jelen van és hat. A „szellem” azonban itt a romantikus megjelenítés ellenére sem a „kísértet”-et jelenti, hanem a „szellemiséget”, az „alkotóerő”-t. Ez indokolja a feltámadás, a halál felett aratott diadal felismeréséből fakadó boldog felkiáltást: „Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: / A szín erős, nem illik együvé.”

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János. Barabás Miklós olajfestménye (1856) – Őszikék, virtuális kiállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

A világ című vers 1852-ben jelent meg a Hölgyfutár című lapban. A vigasztaló című verséhez hasonlóan Arany ezt a költeményét is a nagykőrösi tanárkodása idején írta.

A versben egy metaforabokor kibontott képeit látjuk – valamennyi metafora a már önmagában is igen tág fogalomra, a „világ”-ra vonatkozik. A „világ” jelentheti a nagyvilágot, a bennünket körülvevő világot, a világmindenséget, az emberek világképeit vagy akár a történelemet és általában az életet.

A metaforák azonosítói olyan szókapcsolatok, melyekben a semleges stílusértékű főnevekhez (szekér – mente – malom – muzsikás – csárda – ember) negatív értelmű jelzők társulnak (kopott – régi – tói – vén – rozzant – részeg). A metaforák azonosítói és azonosítottja között hatalmas a távolság, a szinte felfoghatatlanul gazdag jelentésű „világ”-ot földhözragadt jelenségek – tárgyak, helyszínek és személyek – sorra jeleníti meg. A páros rímű ősi nyolcasok alkotta versszakok szerkezete azonos: az első sorban a világot megjelenítő metaforát a második és harmadik sor bontja ki, a versszak utolsó sorában pedig keserű, már-már cinikus következtetés zárja:

„… én a világra soha sem haragszom, de szeretnék belőle menekülni.” – írta Arany barátjának, Tompa Mihálynak egy 1856-os levelében. Az 1851-ben írt Kertben című versében pedig a világ közömbösségét panaszolja: „Közönyös a világ... az élet / Egy összezsúfolt táncterem, / Sürög-forog, jő-megy a népség / Be és ki, szűnes-szüntelen.”

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)

Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap 

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Arany János arcképe. Barabás Miklós metszete (1856). Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A vigasztaló című versét a nagykőrösi évek (1851–1860) idején, 1853-ban írta a költő, amely még ugyanabban az évben meg is jelent nyomtatásban.

A vers ars poetica, és egyben lírai vallomás. Címe egyaránt vonatkozhat magára a költészetre, annak vigasztaló szerepére, értelmére, de a vers műfajára is, azaz a vigasztaló versre, abban az értelemben, ahogyan van altató, ringató vagy éppen toborzó vers is. A határozott névelő pedig magára a lírai énre is utalhat, amely önmagát vigasztalja a költészet által. Az első két versszak felsorolásai Shakespeare 75. szonettjének szerelmes kezdősorait juttathatják eszünkbe: „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”. Arany versében a költészet a vallomás tárgya. Az első versszak első és utolsó sorának – „Mi a tűzhely rideg háznak” és „Mi a balzsam égő sebre” – erős kontrasztjában a harmónia hiánya fogalmazódik meg: a „rideg ház” a magány, az „égő seb” pedig az idült fájdalom kifejezései. A magány azonban később menedékként jelenik meg a versben:

----

A vers képeiben a pálya kései szakaszán keletkezett szintén összegző vers, az Epilogus (1877) képei előlegeződnek meg: „Hiszen az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott: / Azt leszedve, / Megvolt szívem minden kedve.”

A vigasztalódás még a szinte egyetlen menedékként megjelenő költészet esetében sem lehet teljes, hiszen balzsama meggyógyítani nem, csak kezelni tudja az égőből már vérzővé vált sebet. A valódi vigasztalás itt éppen a költészetté nemesült fájdalomból születik meg:

„A kidallott panasz” nem a Petőfi által kárhoztatott „…eldalolni / Saját fájdalmad s örömed”  programját jelenti, hiszen, ahogyan ezt 1854-ben Arany Egressy Gábor színésznek írta: „Én csak bizonyos objektív állapotban tudom kezelni az érzelmeket. Ha valami engem közelről, mélyes sebez, ott hallgatok.” (Idézi Kerényi Ferenc: Arany János és az 1849 utáni lírai korszak) Korántsem az individualizmus költészeteszményét nyújtja tehát A vigasztaló. Arany versében a lét személyesen megélt terhe univerzális értelművé válik. Jól mutatják ezt a versben a mécses és a világítótorony egymással szembeállított képei: kis és nagy perspektíva ütköztetése: