275 éve született Benyovszky Móric (Verbó, 1741. szeptember 20. – Madagaszkár, 1786. május 26.) a magyar történelem egyik legkalandosabb életű egyénisége, az egyik leghíresebb magyar világutazó, hajós és katona, az indiai-óceáni szigetvilág első európai uralkodója.

Ki is volt ez a rendkívül érdekes egyéniség, akinek még életében megadatott, hogy grófi kinevezéssel Mária Terézia királynő elismerte dicső tetteit? Aki négy földrészen hagyott nyomot az utókornak? Akiről a magyar irodalom kiválósága, Jókai Mór a keresztnevét kapta, majd négy nagyszerű kötetben tette közzé magyarul az életművét? Akit Madagaszkár királyaként jegyez az utókor?

Gróf Benyovszky Móricnak a XVIII. században készült arcképe. In. Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai (Életrajz 1. köt.; Életrajz 2. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 3. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 4. köt.), Budapest, Ráth Mór, 1888–1891. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az elmúlt évszázadokban születési éve és tevékenységei vonatkozásában is adódtak bizonytalanságok, azonban a tudományos kutatás számos, legendák szülte pontatlanságot igyekszik helyreigazítani. Benyovszky mindössze 45 évet élt. Európa-szerte ismert, tisztelt, helyenként vitatott, ám sokak által csodált életművét a XVIII. századi történelem említésre méltó részének tekintik. Magukénak tartják a szlovákok, nemzeti hősként tekintenek rá a lengyelek. A francia uralkodóház jegyzett vállalkozójának számított, Oroszországban egykori kiáltványát és sakkmegoldásait is megőrizték. A mai szóhasználattal „világfinak” nevezett Benyovszky Móric – magyar volt. Ezt a tudományos kutatások és saját feljegyzései alapján is kétséget kizáróan mondhatjuk.

Benyovszky Móric verbói szülőháza. Metszet. In. Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai (Életrajz 1. köt.; Életrajz 2. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 3. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 4. köt.), Budapest, Ráth Mór, 1888–1891. – Magyar Elektronikus Könyvtár  

A XVIII. század történelme egyik nagyon érdekes személyiségének fordulatokban gazdag élete, különösen madagaszkári tevékenysége sokakat megihletett. A népek szabadságáért és hazája boldogulásáért is új módon tevékenykedő Benyovszky Móric még életében megkaphatta korának nagy elismerését: Mária Teréziától a grófi címet. Az út – a verbói szülőháztól a madagaszkári halálos lövésig – nemcsak tettekben, hanem fizikai értelemben is igen tiszteletre méltó. Benyovszky egyszerre példamutató katona, kiváló hajós, felfedező földrajzi leíró, sanyarú sorban tartott fogoly, sikeresen lázadó felkelő, aki ugyanúgy élvezte XV. Lajos francia király bizalmát, mint az amerikai Benjamin Franklin rokonszenvét. Lengyelországtól Kamcsatkán át Japán, Formoza (ma Tajvan), számos csendes-óceáni település, az amerikai földrész és az Indiai-óceán nagy szigete, Madagaszkár ténykedéseinek legismertebb helyszínei. Korának egyik legmerészebb és legeredetibb alakja a Csendes-óceán északi részén tett utazásaival hét évvel megelőzte az angol James Cookot és a franciákat. Korát jóval megelőző tervei a tengeri szállításokra, a külkereskedelemre, a belső víziút-rendszer kiépítésére, mind említésre méltó értékeit erősítik.

Benyovszky kísérete midőn 1771. július 31-én Ulckamhy királyt az Ufilpatchart-öbölben Japánban meglátogatja.In. Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai (Saját emlékiratok és útleírás 4. köt.), Budapest, Ráth Mór, 1888–1891. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Madagaszkár szigetén megismertette az ottaniakkal a civilizált világ előnyeit, meggyógyította a betegeket, ételt osztott az éhezőknek és megbékélésre bírta az afrikai sziget egymással forrongó törzseit, ami abban az időben a gyarmattartóktól legkevésbé elvárható viselkedésnek számított. Nem csoda, hogy egy idő után kormányzójukká, közkeletű megfogalmazásban „királyukká” választották. Maga mindig büszkén szólt magyarságáról, a haza és a szabadság szeretete számára az élete értelmét jelentette.

A Benyovszky életét és kalandjait taglaló kötet első angol kiadásának címlapja 1790-ből. Memoirs and travels of Mauritius Augustus count de Benyovszky…, London, G. G. J. and J. Robinson, Pater Noster Row, 1790. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 2497 

A budapesti Benyovszky Társaság az Országos Széchényi Könyvtárral közös kiadásban 2004-ben megjelentette Benyovszky naplóját. Az 1772 és 1776 közötti madagaszkári ténykedéseit tartalmazó kötet francia nyelven íródott úti jelentés, melyet Benyovszky megbízójának, a francia királynak írt. A Protocolle du Régiment Volontaire de Benyowszky Crée en 1772 – Benyovszky Móric Madagaszkári Jegyzőkönyve 1772–1776 a téma fontos forrása, és az utóbbi években nyilvánosságra került dokumentumok egyik legjelentősebbike. Az eredeti példány a British Library-ben található, a másolat rendkívüli kiadási engedéllyel, a Társaság közbenjárásával és kérésére, az Országos Széchényi Könyvtár közvetítésével került haza, és a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A Dr. Voigt Vilmos professzor értő elemzéseivel és példamutató szakértői vezetésével 2004-ben kiadott mű az eredetivel megegyezően francia nyelven, magyar nyelvű fordítással jelent meg. A kiadvány szerepelt a Frankfurti Könyvvásár kiállításán, majd elnyerte az év legszebb könyve kitüntetést, aminek következményeként a nemzetközi könyvgyűjtők felvásárolták a ritkaságot. Ma már csak az interneten tűnik fel árverési célból, elvétve, egy-egy példány.

Madagaszkár. Részlet Jean Baptiste Bourguignon d’Anville 1749-es Afrika térképéből. Metszet. – OSZK Térképtár TR 2681. 

Az eredeti kiadást a Benyovszky Társaság az Országos Széchényi Könyvtárral közösen később angol nyelvű változatban is kiadta, amely a korábbinál sokkal szélesebb körben tette lehetővé a forrásmunkához való hozzáférést. Így juthatott el a kötet az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a New York-i és a clevelandi kulturális közösségek fogadták.

Kevéssé ismertek Benyovszky Móric életének amerikai vonatkozásai. 1784-ben Amerikán keresztül indult végzetes madagaszkári vállalkozására. Erre az amerikai útjára elvitte magával feleségét és két kislányát is, akik csak évek múlva tértek vissza Európába. Benyovszky korábban is járt Amerikában, abból a célból, hogy George Washington hadseregének légiót szervezzen a kontinensen. Ferenc nevű öccse is utánament, és részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. Benyovszky személyes kapcsolatban állt Franklin Benjáminnal, levelezésük fellelhető, többek között a Washingtoni Kongresszusi Levéltárban. Benyovszky leszármazottai ma is élnek Amerikában és aktívan részt vállalnak legendás ősük emlékének ápolásában.

Benyovszky Móricról a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móricz életrajza, saját emlékiratai és útleírásai (Életrajz 1. köt.; Életrajz 2. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 3. köt.; Saját emlékiratok és útleírás 4. köt.), Budapest, Ráth Mór, 1888–1891. 
• Radó Vilmos: Gróf Benyovszky Móric élete és kalandjai, [Budapest], Athenaeum, [1933]. 
• Krizsán László: Benyovszky Ázsiában, Budapest, Terebess, 2003. 

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 5. rész

„Most csinálja Todoreszku a bankókat!” Sokszor hangzott el a múlt század elején ez a tréfálkozó megjegyzés Todoreszku Gyula lakásának hajnalig világos ablakai alatt, miközben ő épp évszázados könyveket hozott rendbe, hiszen nemcsak művekben gazdag, de szép és ép könyvtárat akart. Ha szükség volt rá, legelőször is szétszedte lapokra, és megmosta a hosszú hányódásban elrongyolódott könyvet. A szokásos klórral való tisztítás egyszerűbb és gyorsabb lett volna, de ő megtanulta, hogy ez a kezelési mód előbb-utóbb a papír szétmállásához vezet. Kitartott tehát a hosszadalmasabb, vízzel történő megoldás mellett. Utána következett az enyvezés, a fellazult papírrostok vegyszerrel való tömítése a rugalmasság visszanyerésére.

A csonka példányokat külföldről beszerzett s az eredetihez hasonló papíron ép példányokról való másolatokkal egészíttette ki. Akantisz Viktor írja a Todoreszku-katalógus előszavában, hogy Todoreszku ,,a csonka levelekből olyan megtévesztésig pompás egész lapokat kapott, miket még szakemberek sem tudtak az eredeti ép levelektől elkülönböztetni. Sőt később maga is csupán a naplójában feljegyzett custosok vagy oldalszámok alapján ismerte föl javítottaknak.”

A Praxis pietatis..., Várad, Szenczi Kertész, 1643. kiadásának facsimile címlapja

Todoreszku a Könyvtári Szemlének adott „nyilatkozatában” úgy értelmezte a magyar gyűjtő hivatását, hogy

„az amatőr dolgainak szépnek is kell lenniük. A példánynak magának, nemcsak a kötésnek. Ám éppen a magyar és magyarországi nyomtatványok közt nehéz szép példányt találni, és ha csak szépet akarnánk gyűjteni, csak kevésre tehetnénk szert. Tűz, víz, háboru és szétolvasás pusztította a könyveinket és ha szépet akarunk: széppé kell tenni őket. Kitisztítani, kiegészíteni, felöltöztetni. A tisztítást ma már nem lehet ellenezni, mert a modern eljárás nemcsak hogy nem árt, hanem konzervál is. Ezt nem az esztétika finomkodni akarása parancsolja a gyűjtőre, hanem kulturérdek. Egy helyrehozott, gonddal kicsinosított, gondosan, stílusosan bekötött ritka nyomtatvány, ha netalán hozzá nem értő kezébe kerül is, valószínűbb, hogy fennmarad, ha szépen be van kötve, mintha szétzüllött lapjaival indul kallódásnak. A szép könyvet a tudatlan sem hajítja ki a szemétre. A tisztítás munkájánál természetesen kímélni kell a bejegyzéseket, melyek sokszor értékesek lehetnek. A modern eljárás mellett azt hagyhatom a könyv lapjain, ami nekem tetszik s csak a piszkot távolítom el a nagytakarításnál.”

A „protéziseket”, természetesen, nem maga készítette. Elsőrangú külföldi restaurátorokkal dolgoztatott, és nem bánta, ha akár egy évig is kellett várakoznia a munka elkészültére. A másolatok néha még ma is elbizonytalanítanak az eredetiség kérdésében. Ma már nem tartjuk követendő példának ezt a módszert, bár ennek a szövegpótlási eljárásnak néha volt haszna is: a másolás kapcsán néha előkerültek egyes ismeretlen nyomtatványvariánsok, ahogy ez Heltai Gáspár 1562-ben Kolozsvárott nyomott Új Testamentum fordításának esetében is történt.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

Rákóczi Ferenc imádságoskönyve 1705 #18century #bookstagram #book #treasure #treasures #bookporn #library #instadaily #ipadmini #follow4follow #beautiful #prayer #history

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 4. rész

Todoreszku eleinte minden magyar könyvet össze akart gyűjteni, de végül belátta, hogy erre kevés egy emberélet. Gyűjtésének irányát Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár című, 1879-ben megjelent munkája segítségével jelölte ki. Az akkor úttörő kézikönyv 1711-ig sorolta fel mindazokat a műveket, amelyek magyar nyelven íródtak, vagy legalább magyar szöveg is található bennük. Feltüntette, hogy milyen gyűjtemény őriz belőlük példányt, és azt is, hogy csak régi adatokból tudunk létezéséről. Az összeállítást csakhamar két másik kötet követte: a második a Magyarországon megjelent idegen nyelvű műveket, a harmadik a külföldön megjelent, idegen nyelvű, de magyar szerzőtől származó darabokat vette számba. Todoreszku a régi magyar könyvtár ritka, vagy példányból ismeretlen műveinek felkutatására tette fel az életét, illetve azokéra, amelyeket Szabó Károly sem ismert. Nem gyűjtötte viszont rendszeresen a magyar szerzőktől külföldön megjelent műveket, talán azért, mert mikor ez 1898-ban megjelent, már az első két rész gyűjtésére specializálta magát.

Calendarium, Venetiis, 1480.

Kezdetben könnyen gyűltek a könyvek, a gyűjtemény első katalógusában − ami 1883-ból való − már nagy értékek sorakoznak. Komoly lökést adott a munkának 1905-ben, hogy Todoreszku megvette Ágoston József híres gyűjteményéből azt a 270 darabot, amely különösen érdekelte. Saját bevallása szerint ettől kezdve dolgozott „teljes gőzzel” a gyűjtemény fejlesztésén.

Később a gyűjtés egyre több és több utánjárást igényelt, hiszen Szabó Károly bibliográfiája olyan gyűjtőhullámot generált, melynek következtében megindult a könyvpiacon a kereslet a régi magyar könyvek iránt. Hamarosan már csak elenyésző számú régi magyar könyv bukkant fel a piacon annál is inkább, mert a régi magyar könyv eleve is igen ritka volt. Ha valami mégis eladásra került, csillagászati árakat fizettek érte. (A közkönyvtárak ez irányú gyűjtőmunkája is fellendült. Ekkor emelte ki a Széchényi Könyvtár is régi magyar könyvanyagát az egyes szakokból.) Todoreszkunak fel nem derített forrásokat kellett tehát becserkésznie. Egyrészt kis felvidéki és erdélyi falvak templomaiban és parókiáin kutatott régi magyar könyvek után, másrészt ahhoz a módszerhez folyamodott, amelyet Fraknói Vilmos kezdett meg sikerrel: régi könyvtáblákból áztatott ki egyes íveket. Ugyanakkor állandóan összeköttetésben állt müncheni (Hiersemann, Rosenthal), londoni (Quaritch), firenzei (Olschki) és más külföldi antikvárius cégekkel, de idehaza is járták az országot megbízottai. Szerteágazó üzlethálózatot épített ki, amelynek kézben tartása nem lehetett könnyű. A módszer velejárója az is, hogy ugyanabból a műből több helyről is szállítottak példányt. Hasznát vette ezeknek cserealapként vagy hiányos, töredékes darabok teljessé tétele érdekében. Az időközben híressé vált gyűjteményről 1914-ben beszámolt a Könyvtári Szemle. Ekkor az 1711 előtti magyarországi nyomtatványok száma már 1042 volt. Ebből 565 magyar nyelvű, melyek közül 54 bibliográfiailag ismeretlen.

Vy és o Kalendarium ... 1631..., Kassa, 1630.

Todoreszku 1919-ben bekövetkezett halálakor a könyvtár 635 magyar nyelvű, 535 Magyarországon nyomtatott idegen nyelvű és 81 magyar szerzőtől külföldön megjelent 1711 előtti művet tartalmazott. A két első kategóriában felülmúlva Ráth Györgynek az Akadémiára hagyott könyvtárát. Az első csoportból 138, a másodikból 71, a harmadikból pedig 13 olyan művet tartalmazott, amelyet Szabó Károly bibliográfiája nem említ, ráadásul ismert nyomtatványok érdekes variánsai is találhatók benne. A legrégibb unikum Debrecenben jelent meg 1563 táján: töredék Melius Juhász Péternek A lélek könyve című munkájából. Mindent összevetve mindmáig Todoreszku Gyula tekinthető a régi magyar könyv legnagyobb magángyűjtőjének.

Fogarasi Ferenc: Kis keresztyén..., Gyulafehérvár, 1654.

Nagyon gazdag, mintegy ezer kötetre rúg a 18. századi magyar nyomtatványok gyűjteménye is. Ennek egyes darabjai olykor ritkábbak, mint a Régi Magyar Könyvtár példányai, éspedig azért, mert senki sem gyűjtötte céltudatosan. Ez is tartalmaz egyetlen példányokat, mint Manuel Olsavszky Elementa puerilis institutionis in lingua latina című, a ruszin iskolák számára, részben cirill betűs és ruszin szövegű, könyvészeti és hazai művelődéstörténeti szempontból egyaránt jelentős művét. Volt még a könyvtárban 44 ősnyomtatvány, 26 régi magyar, túlnyomórészt felvidéki kézirat, több 16−19. századi ritka külföldi nyomtatvány és gazdag segédkönyvtár. Utóbbi arról árulkodik, hogy Todoreszku igen alapos tájékozottsággal bírt a hazai és külföldi szakirodalomban. Külön nagy érték a 83 cirill betűs román, szerb és ruszin nyomtatvány a 15−19. századból, az élen egy 1494-ben nyomott cetinjei Oktoihhal.

A gazdag gyűjteményhez méltó elhelyezés is járt. Todoreszku művészi ízléssel rendezte be könyvtárát Népszínház utcai lakásukban, amihez nevezetes európai köz- és magángyűjteményekből − például a francia Chantilly-ben lévő, Aumale herceg által ajándékozott Musée Condé könyvtárból − merített ihletet. Terveinek teljes megvalósításában azonban meggátolta halála.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

A szeptember 16-án nyíló Todoreszku-kiállítás válogatást nyújt a − kiváló korabeli iparművészek által készített kötései miatt is figyelmet érdemlő − könyvtár ritkán látható kincseiből, egyúttal bemutatja annak történetét, miközben a gyűjtemény sorsával kapcsolatos dokumentumokból, valamint a könyvtárral együtt adományozott berendezési tárgyakból válogat. #exhibition #todoreszku #bookillustration #book #bookstagram #art #bookart

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 3. rész

A szerény körülmények közt élő tisztviselő családból származó Horváth Aranka mint színiakadémiai növendék, egész fiatalon, felolvasónőként került Todoreszku anyja mellé. Valószínűleg az anya halála után házasodhattak össze, mert Gyula 1915 nyarán még anyjának küldött levelet Balatonfüredre, hogy nem találja a harisnyáit, „vajon hová tehette a Margit?”.

Dr. Todoreszku Gyuláné Horváth Aranka

„Nincs e gyűjteménynek egyetlenegy könyve, kötése, könyvtári berendezése, amelynek a gyűjteménybe való kerülésében neki férjével együtt úgyszólván egyenlő része ne volna.” – írja Todoreszku özvegyéről Melich János, a könyvtár akkori főigazgatója. Horváth Aranka valóban nem törődött azzal, hogy hatalmas vagyont ad ki ezzel a kezéből, minden habozás nélkül fölajánlotta a nemzetnek a páratlan gazdagságú könyvtárat, csupán azt kötve ki, hogy tovább is gyarapíthassa a maga költségére. Ezért viseli a nagylelkű adomány mindkettejük nevét: Todoreszku−Horváth Könyvtár.

Amikor Aranka fiatalon, alig harmincéves korában özvegyen és egy hatalmas vagyonnal teljesen egyedül maradt, a könyvtár lett életének tartalma. Ennek gyarapításában már házasságuk alatt is megértően támogatta, tevékenyen segítette Todoreszkut. A ragyogó szépségű és páratlan kedvességű fiatal nő vidám és tevékeny természetű volt, férje halála után a Széchényi Könyvtár szinte második otthonává vált. Rendszeresen bejárt, ellenőrizte a könyvek felállítását, gondoskodott karbantartásukról, köttetésükről, személyesen tárgyalt a könyvkereskedőkkel és könyvművészekkel, de mindenekelőtt kifogyhatatlan kedvességgel kalauzolta mind a tudós kutatókat, mind az egyszerű kíváncsiakat, akik fölkeresték a Todoreszku−Horváth-gyűjteményt. Természetesen megjelent azon a megemlékezésen is, amelyet Todoreszku halálának 10. évfordulóján tartottak a könyvtár tisztviselői, ahol a főigazgató, Hóman Bálint helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum koszorúját a sírnál.

Todoreszku Gyula és Horváth Aranka 1916-ban

1924-ben, mielőtt másodszor is férjhez ment Schöffer Aladár bankigazgatóhoz, végrendeletet készített, melyben a Todoreszku-vagyonból származó két bérházát a könyvtárra hagyta, ahogy az ollósági birtok felét is, de ez csak elmélet maradt, mert a birtok Krassó-Szörény megyében, már román területen feküdt. A könyvtárra hagyta azonban ékszereit is, melyek értékét 1939-ben több mint 50.000 pengőre becsültek. Második házassága szintén gyermektelen maradt, férjét hivatása erősen lekötötte, s így idejének nagy részét továbbra is a könyvtárnak szentelte. Buzgalma 1938-ban bekövetkezett korai haláláig sem lankadt.

Csak halála után derült ki, hogy a könyvtárt milyen vagyonhoz juttatta. A hagyaték kezelésére bizottság alakult. Ebből a vagyonból vásárolták meg 1939-ben háromezer angol fontért a könyvtár egyik legnagyobb kincsét, a Kálmáncsehi breviáriumot, Mátyás király budai könyvfestő műhelyének legpompásabb darabját.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

#oszk_most #Todoreszku Varga Bernadett ...

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 2. rész

Bár Todoreszkut általában a nyilvánosságtól való visszahúzódás jellemezte, mégsem mondható, hogy tudományos munkássága teljes elszigeteltségben zajlott volna. Amikor 1911-ben egy budapesti antikváriustól megvásárolta a következő művet: Diodori Siculi scriptoris graeci libri duo … (Viennae Pannoniae, 1516.), s ennek marhabőrből készült kötéstáblájából nyolc 16. századi nyomtatvány töredékeit áztatta ki. Ezek közül egy addig példányból ismeretlen régi magyar mű pontos könyvészeti leírásával ő maga állt a nyilvánosság elé a Magyar Könyvszemlében.

Todoreszku közleménye. In. Magyar Könyvszemle 1911. 4. sz. (Magyar Könyvesház rovat), 353. o. − Elektronikus Periodika Archívum

Szintén ennek a „leletnek” része az ún. Todoreszku-töredék, vagyis egy román nyelvű énekeskönyv négy lapból álló B íve, amely magyar református és unitárius egyházi énekek román nyelvű, de latin betűs fordítását tartalmazza. 1911 márciusában és áprilisában ezt tárgyalták nagy érdeklődéssel a magyar és román hírlapok. Todoreszkunál a filológusi pontosság bibliográfusi tájékozottsággal párosult. Segédkönyvtárában ott volt kora friss szakirodalma: Sztripszky Adalékokja, Dézsi Lajos publikációi, az Akadémiai Értesítő, az Erdélyi Múzeum, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvszemle, a Tudományos Gyűjtemények és egyéb szakfolyóiratok. Kapcsolatban állt Sztripszky Hiadorral, Szabó Károly művének folytatójával, aki már 1912-ben leírja, hogy Todoreszku gyűjteményének darabjai „a közel jövőben szintén közkinccsé fognak válni.”.

Todoreszku 1913-ban (ugyancsak a Magyar Könyvszemlében) közölte Johann Heinrich Alsted Rudimenta Lingvae Latinae című műve addig ismeretlen 1647-es kiadásának leírását is a birtokában lévő töredék alapján.

A gyűjtő zárkózottsága ellenére végigkalauzolta könyvtárán a Könyvtári Szemle munkatársát, aki 1914-ben két „könyvtári séta” keretében mutatta be a gyűjteményt az olvasóknak. Todoreszku itt nyilatkozott a gyűjtő hivatásáról, hogy példájával buzdítsa a többi bibliofilt szerzeményeik igényes köntösbe öltöztetésére.

Könyvgyűjtő tevékenységét Todoreszku az első világháború alatt egyre nehezebben tudta folytatni, ezért hozzálátott a régi magyarországi nyomtatványok papírvízjegyeinek nyilvántartásba vételéhez, s ezekből mintegy ezer darabot le is másoltatott.

Vízjelek

Tervbe vette a 16. századi magyar nyomdászat történetének megírását is, de ebben megakadályozta korai halála. E művéhez élete utolsó percéig legkedvesebb munkatársával, nejével gyűjtötte az anyagot.

A könyvdíszítés kutatása közben Todoreszku arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess András budai nyomdájában készült Galeotto De Homine című műve is. „Valahányszor a megboldogult e tudományos eredményeit […] előadta meleg hangján, szelíd tekintetén mindig megéreztem a büszkeséget, mely az előadást áthatotta.” − emlékszik Melich János.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

Országos Széchényi Könyvtár - Gyorsképek a Todoreszku-kiállítás megnyitójáról. A...

150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója. 1. rész

Todoreszku Gyula a könyvgyűjtéshez szükséges anyagi forrásokat édesapjának, a román származású Todorescu Pálnak köszönheti, aki 13 éves korában került Magyarországra. A nagy vagyont szerzett kereskedőnek és magyar feleségének három gyermeke közül csak az 1866. augusztus 16-án született Gyula érte meg a felnőttkort, akit féltve őriztek.

Dr. Todoreszku Gyula

Már nagynénjének írt korai leveleiből is szelíd, visszahúzódó fiú képe bontakozik ki. Jellemző, hogy amikor a négy elemi elvégzése után Schnepfenthalba került „német szóra”, folyamatosan hazavágyott. „Minden egyes cédulácskát elteszek, ami otthonról jön” – írta. Az édesapa nem véletlenül választotta épp azt az intézményt a türingiai kisvárosban, amelynek célja a gyakorlati életre való nevelés volt. Fia azonban − aki minden gyakorlatiasságtól távol állt − nemcsak nem érezte ott jól magát, de szerinte „Schwindel” volt az egész, „hidd el, nem tanulnak itt a fiúk semmit!”

Valami fontosat azért mégis tanult: ekkor történt első találkozása a gyűjtés szenvedélyével. Összebarátkozott ugyanis egy Amerikából jött magyar fiúval, aki bélyegeket gyűjtött. 1879. november 30-án kelt levelében felsorolta nagynénjének, hogy mit szeretne Szent Miklóstól kapni. Ezek közül „csak a bélyegeket ki ne hadd, mert azokat nagyon szeretném kapni”. December végén köszönetként írta: „a bélyegeknek pedig úgy örültem, hogy majd kiugrottam a bőrömbül”. Egy hónap múlva újra ritka magyar bélyegeket és postai levelezőlapokat kért, azzal, hogy „máig több mint 300 bélyegem van, egynéhány levelező lappal”. A régi könyvekkel is ekkor jegyezte el magát: Schnepfenthalba menet egy antikváriumban olyan elragadtatással szemlélt egy bőrkötéses, német nyelvű bibliát, hogy édesapja megvette neki. Kár, hogy nincsenek pontosabb adataink erről az első régi könyvéről.

Az érettségi vizsgát Budapesten tette le, majd beiratkozott a jogi egyetemre, ahol 1892-ben avatták doktorrá. Ekkoriban már szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, zsebpénze jórészt erre ment el. Joghallgató korában huzamosabb időt töltött Párizsban, s azután is csaknem minden évben hosszabb utazást tett: járt Londonban, Lisszabonban, Bordeaux-ban, San Marinóban, Velencében, Genovában, de eljutott Afrikába is. A német mellé elsajátította a francia és az angol nyelvet − e három nyelv ismerete nélkül nehezen tudott volna tájékozódni a bibliofília szakirodalmában. Amikor viszont már szakmai körökben is egyre jobban felfigyeltek sikeres gyűjtőmunkájára, s igyekeztek bevonni a közéletbe, ő minden ilyen próbálkozásnak ellenállt.

1910-ben elvesztette atyját, majd 1915-ben édesanyját is − ekörül vette nőül a színinövendék Horváth Arankát, édesanyja felolvasónőjét. Harmonikusan éltek, felesége támogatta és segítette gyűjteménye gyarapításában és gondozásában. A háborút, majd az azt követő összeomlást azonban nehezen tudta elviselni. Depressziója kiteljesedett, amikor úgy érezte, mindennek vége − birtokai Erdélyben voltak −, vége a gyűjteményének is, hiszen a kommunista uralom meg fogja fosztani kincseitől. Apatikussá vált, amit elméje elborulása követett. Így élt még három hónapig, majd 1919. november 27-én elhunyt. Mintegy három évtizedes gyűjtőmunkája befejezetlen maradt, és végrendeletet sem hagyott.

A könyvtár pecsétje

Felesége még férje életében közölte a Széchényi Könyvtár igazgatóságával, hogy Todoreszku gyűjteményét a nemzetnek szánta, így biztosítva a páratlan értékű könyvtár megőrzésének és további fejlesztésének lehetőségét. Ezzel Széchényi Ferenc és Apponyi Sándor után Todoreszku Gyula az Országos Széchényi Könyvtár harmadik legnagyobb adományozója lett, amiért a Nemzeti Múzeum főigazgatóságának felterjesztésére a minisztertanács a könyvtár tiszteletbeli igazgatójává nevezte ki s a miniszteri tanácsosi címet adományozta neki. A kinevezés azonban már csak Todoreszku halála után jelent meg hivatalosan a Budapesti Közlönyben. A Kerepesi temetőben, szülei és két, kisgyermek korában elhunyt testvére mellé temették. Sírkövén ma is olvasható: „Tetteiben neve él s messzi korokra ragyog”.

Varga Bernadett

2016. szeptember 16-án 11 órakor nyílt kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 

Országos Széchényi Könyvtár - Gyorsképek a Todoreszku-kiállítás megnyitójáról. A...

Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 92 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

#napom 1924. szeptember 15. Gróf Apponyi Sándor e napon kelt, halálesetre szóló ajándékozási szerződéssel az Országos Széchényi Könyvtárnak adományozta XV–XVIII. századi magyar szerzők által írt, illetve magyar vonatkozásokat tartalmazó nyomtatványokat, térképeket és metszeteket magában foglaló, felbecsülhetetlen értékű, világhírű hungaricagyűjteményét a hozzá tartozó bibliográfiai segédkönyvtárral és könyvészeti ritkaságokból álló kisebb külön gyűjteményével együtt, hogy az az OSZK-ban örök időkre „Bibliotheca Hungarica Apponyiana – Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára” címen, minden más gyűjteménytől elkülönítve álljon a tudományos kutatás rendelkezésére.

Apponyi Sándor kora ifjúságától lelkesen gyűjtötte a magyar vonatkozású, idegen nyelvű könyveket a könyvnyomtatás kezdetétől egészen a 18. század végéig. Mivel magas állású diplomata családból származott, évtizedeket töltött Európa legjelentősebb városaiban, főképp Londonban és Párizsban. Hosszú élete során tudós szorgalommal gyűjtött, több mint 3000 kötetes hungaricakönyvtára külföldi szerzőktől származó, 1800 előtt megjelent, magyar vonatkozású műveket tartalmaz, köztük számos ritkaságot, a könyveken kívül röplapjellegű kiadványokat is. 

gróf Esterházy Alexandra (1856–1930): gróf Apponyi Sándor arcképe, festmény, fotó: Karasz Lajos. Régi Nyomtatványok Tára, Apponyi-terem.

Nagy Györgyi, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa három dokumentumot választott ki a híres Apponyi-gyűjteményből.

• József főherceg számára készült mértankönyvet
• A kávécserje termesztésétől a „fekete ital” főzéséről készült 17. századi naplót
• Buda 1686-os visszafoglalásának ostromairól szóló nyomtatványt

A József főherceg számára készült mértankönyv geometriai ábrái alatt egy-egy XVII. századi magyar vár vagy város látképét örökítette meg a készítő. Az így összegyűlt ábrázolássorozatnak köszönhetően a könyv egyedülálló a kor magyar vonatkozású metszetekkel díszített kiadványai között. Az egyes illusztrációk előterében megfigyelhető jelenetek pedig a korszak jellemző történéseit, a korabeli viseletet, fegyverzetet ábrázolják. Például Kapronca (ma Koprivnica, Horvátország) ábrázolásán az előtérben a kuruc fegyvertánc megjelenítése látható.

Anton Ernst Burckhard von Birckenstein: Ertz-herzogliche Handgriffe dess Zirckels und Linials Bécs, 1686. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 1217.

Luigi Fernando Marsiglii olasz tudós, katona, hadmérnök, diplomata, térképész Buda visszafoglalása után az elsők közt szerette volna Mátyás király híres Corvináit megtalálni. Ám sajnos csalódnia kellett. Az „Ázsiai italról” szóló gyakorlati ismereteit hazánkban, török fogságban szerezte, mikor a kávétörők között kellett szolgálatot végeznie. Munkájában részletes leírást ad a kávé állomásairól. A kávécserje termesztésétől a kávészemek pörkölésén át egészen a „fekete ital” főzéséig, melyek mind komoly felkészültséget és figyelmet igénylő tevékenységek. Az olvasó lelkére köti, hogy a kávé forrása után legalább négy miatyánknyi időt várjon. Csak azután kortyoljon belőle és élvezze annak frissítő, szívverést gyorsító, de ugyanakkor minden haragot csillapító hatását.

Luigi Fernando Marsigli: Bevanda asiatica… Bécs, 1685. – Régi Nyomtatványok Tára Jelzet: App. H. 2224

Apponyi Sándor gróf igyekezett a lehető legtöbb, legteljesebb külföldön megjelent magyar vonatkozású művet megvásárolni. Ránk maradt gyűjteményében számos mű foglalkozik Buda 1686-os visszafoglalásával. Az Amszterdamban megjelent nyomtatvány, a több hónapos ostromot napokra lebontva mutatja be. A belőle származó, itt bemutatott metszet pedig ehhez szolgál illusztrációként.

Dagverhaal van de vermaarde belegering der sterke stad Buda, Amsterdam, 1686. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 1248  

A gyűjtemény a lengyeli Apponyi kastélyból a húszas évek közepén került az akkoriban még a Nemzeti Múzeum épületében működő könyvtárba, majd 1985-ben a Budai Vár F épületébe költözött a nevezetes Bibliotheca Apponyiana. Az Apponyi-terem berendezését már jóval előbb le kellett volna bontani, hogy a bútorzat felújítása után újra beépíthető legyen a várban. Ennek ellenére az áttelepítés kitűnően sikerült: az ősnyomtatványok és az Apponyi-könyvtár hungarikái méltó környezetben nyertek elhelyezést.

A lengyeli Apponyi-kastély könyvtárszobája a 19. század második felében és a könyvtár Apponyi-terme 2011-ben.

A Hungarica-gyűjteményről Apponyi már jóval korábban elhatározta, hogy azt az ország számára fogja felajánlani. Mint neves elődei – Eszterházy Károly, Batthyány Ignác, majd a két Széchényi és a két Teleki gróf – ő is tudatában volt annak, hogy a nagy vagyon és a származás nemessége nemcsak előjogokat jelent, hanem morális példaadásra, a közösség kulturális felemelkedését elősegítő, áldozatos mecénási tevékenységre is kötelez.

Soltész Zoltánné: Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteménye és katalógusa. In.  Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1994. március – Elektronikus Periodika Archívum 

Nagy Györgyi

Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk a 2016/2017-es évadban a TESTről szól a művészetek és a tudományok, vagy egyszerűen csak a lélek szemszögéből: SZÁJ, TEKINTET, LÁB, MÁJ, SZÍV, HAJ, AGY és LÉLEK – ezek a havonta jelentkező estek címszavai. A témákról előadnak többek között: Vekerdy Tamás, Váncsa István, Pál Feri atya.

Szeptember 15-én Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár előadásával kezdődik az évad. E-mailen kérdeztük Balázs Gézát, vagyis inkább e-beszélgettünk az internetes kommunikációról.

A netes eszközök elterjedése (chat, blog, Facebook) teljesen visszaszoríthatja a testtel történő kommunikációt?
Balázs Géza: Nem szorítja ki, hiszen a netes kommunikáció képes, hangos is lehet, vagyis láthatjuk a másik szemét, fejmozgását, hallhatjuk a hangját. Próbálkoznak a szagos, sőt az érintéses kommunikáció gépi továbbításával is. De attól még az egész ál, kvázi… A bérletemre az van írva, „nem természetes személy”, nos ezt átvihetjük erre a kommunikációra is: nem természetes, de attól még valódi.

Lehet beszélgetésnek nevezni azt a levelezést, ahol nem látjuk a másik fél szemét, izzadtságát, fülvakarását?
Balázs Géza: Lehet beszélgetésnek nevezni, de jobb, ha e-beszélgetésnek nevezzük, amellyel utalunk az egész gépies voltára.

A nyelv folyamatos fejlődésének inkább használ vagy árt a pötyögéses netes kommunikáció?
Balázs Géza: Nem árt, nem használ, hanem más. Jelenleg van többféle kézírás, a gépírásra emlékeztető billentyűzet, pötyögtetés, és úgy látom, hogy gumiheggyel történő ütögetéses betűírás is. Ez az írás evolúciója. Nem tudom bizonyítani, de sejtem, hogy mindegyiknek van a gondolkodásunkra is hatása.

Melyik a legújabb magyar szó, amit az interneten talált?
Balázs Géza: Benya. Benzin.

Melyik az a szó, ami nagyon hiányzik a régmúltból?
Balázs Géza: A szeretet, a tisztesség, az odaadás, a becsület…, de ez persze csak tréfa. Nagyon hiányzanak azok a szavak, hogy köszönöm, bocsánat, kérem… A régi és új szavakat egyébként rendszeresen „posztolom” a honlapomon…

A KönyvTÁRlat további tervezett programja:

• 2016. október 13. TEKINTET | A festők és a fotográfus – Czimbal Gyula
• 2016. november 10. LÁB | Ökológiai lábnyomozás – Vásárhelyi Tamás
• 2016. december 8. MÁJ | Pacal és paleo – Váncsa István
• 2017. január 19. SZÍV | A szeretni tudás művészete – Vekerdy Tamás
• 2017. február 16. HAJ | Hajunk, nyakunk és tekervényei – Tátrai Zsuzsanna
• 2017. március 23. AGY | Rejtett barázdák – Csókay András
• 2017. április 20. LÉLEK | Testestül-lelkestül – Pál Feri atya

Szeretettel várunk az NKA támogatásának köszönhetően ingyenes programsorozatunkon!

Várunk a Könyvtárlat barátai Facebook-csoportunkba is, ahol várjuk további kérdéseid, véleményed.

Tóth Péter

150 éve hunyt el Czuczor Gergely bencés szerzetes, nyelvész, költő (1800–1866)

A jómódú jobbágycsaládból származó Czuczor Gergely tizenhét évesen lépett a bencés rendbe Pannonhalmán. A bölcsészetet Győrött végezte, a teológiát pedig a pesti szemináriumban. 1824-től Győrött, 1829-től Komáromban tanított.

Az Augsburgi ütközet (Aurora, 1824), az Aradi gyűlés (1828) című, a kor szellemének megfelelően – Kazinczy Ossziánjának, Pázmándi Horvát Endre Zirc emlékezete című epikus költeményének, de főleg Aranyas-Rákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben című eposzának a hatására – megírt hőskölteményeiben a magyar irodalomban elsőként alkalmazta a romantikus epika jellegzetességeit: a hazafias szónoklatokat, az ossziáni színezetű előhangot, a fokozott drámaiságot és a cselekmény lélektani motivációját.

Czuczor Gergely arcképe és névaláírása – Digitális Képarchívum 

A népies-nemzeti irány előkészítőjeként korának legtöbb népies versét is ő írta. 1827-ben kezdte el gyűjteni a népköltészeti alkotásokat Toldy Ferenc buzdítására. Főleg népies helyzetdalokat írt (Nincs mentség, Szép leány). Jól eltalált hangvételével tűnik ki közülük a Szántólegény dala és a Fonóházi dal. Népies dalaiban újszerű volt a tárgyválasztás, a keret, és a daloló típusok változatos bősége. Czuczor Gergely nyomán terjedt el a népdal formakészlete: a természeti kezdőkép, párhuzam, ismétlés, alliteráció.

A Petőfi-versekben is gyakori juhászlegény, bojtár, betyár, csaplárosné stb. alakját Czuczor Gergely honosította meg a műköltészetben. Az ő érdeme a nemzeti versidom népszerűsítése is. Népies elbeszélő költeményeket is írt (A falusi kislány Pesten, 1837; Tómalom, 1846).

Erdélyi János népköltésgyűjteményében több folklorizálódott Czuczor-népdal is szerepel, azaz ezek már a 19. század negyvenes éveiben egész Magyarország területén elterjedtek. 

Fúj, süvölt a Mátra szele,
Üngöm, gatyám repül vele,
Kalapom el is kapta már,
Tiszába vitte a tatár.

Istenadta falu nyája,
Ez is csak utamat állja,
Talán itt jár hét vármegye
Juha, borja és tehene.

Habos sárga csikóm nyaka,
Ujjnyi vastag a por rajta,
Meg ne utálj, kedves rózsám,
Hogy oly sötét poros orcám.

Subám zálog a bírónál,
Kalapom a Tiszán uszkál,
De a szívem itten dobog,
Forró lángja feléd lobog.

Alföldi legény. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, majd 1836-ban rendes tagja lett. 1835-ben a Magyar Tudós Társaság segédjegyzőjeként Pestre költözött. Világias életmódját érő vádak miatt azonban visszarendelték Pannonhalmára, Poétai munkáit (Buda, 1836) pedig elkobozták. 1838-tól a rendi növendékek tanára volt Győrött.

Eposzai közül a Botond (1833) közelíti meg leginkább a reformkori hősi epikának Vörösmartytól megvalósított változatát. A nándorfehérvári győzelmet megéneklő eposza töredékben maradt.

A 30-as években a ballada felé fordult. A Szondiban elsőként talált rá a várvédő hős történetének Arany Jánostól tovább szőtt motívumaira, Hunyadija pedig a törökverőt maradandóan formálta meg a magyar köztudatban.

Közéleti lírájában az epigramma kapott hangsúlyt. Vörösmartyhoz hasonlóan kezében ez a forma az epikus hősök miniatűr arcképévé vált (Hunyadi János, Hunyadi László, Zrínyi a költő), és a közelmúlt nagyjait idézve az áldozatos hazafiságot hirdette (Révai, Gróf Széchényi Ferencre , Kölcsey Ferenc sírjánál).

Népiessége demokratikus szemlélettel elegyedett. A forradalom idejét betegséggel küszködve érte meg. Új világi szózata (1848) az egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavainak verses magyarázata. 1848. december 21-én írt Riadója, Petőfi harci dalai mellett a legélesebb hangú zsarnokellenes csatadal. 1849. január 18-án e verse miatt letartóztatták.

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Riadó. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A fogságában írott A rab c. költeménye lírájának legszebb darabja. Buda visszavételekor ugyan kiszabadult, de Világos után újra bebörtönözték, Kufsteinban raboskodott 1851-es szabadulásáig.

Az éj leszálla, s nyugalomra int,
De a rabnak hoz óriásnyi kint,
Láz dúlja véremet, nem alhatom,
Tenger gyanánt zajong indúlatom.

A rab. In. Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára 1–6, Pest, Emich, 1862–1874. – Törzsgyűjtemény.  A kép forrása: Moly.hu

1845-től másodmagával szerkesztette az Akadémia nagyszótárát (A magyar nyelv szótára 1–6, Pest, Emich, 1862–1874.), amelyet szerkesztőtársa, Fogarasi János fejezett be.

Kivonat Az 1847-diki Értesítőből. Kisgyülés febr. 8. (A nyelvtudományi osztály részére), 24. lapon: „Czuczor G.és Fogarasi J., amaz mint a nagy szótár szerkesztője, ez mint annak ellenőrző vizsgálója bejelentették, hogy ők túl menvén az utasításon, mely szók kimerítő értelmezését, úgy a nyelvtani és szókötési viszonyok eléadását kívánja csak, az etimológiát is fel kezdek venni a munkába, s ennek felderítésére, hol szükségesnek látszik a szók más nyelvekkeli egybehasonlításába is bocsátkoztak; mely kibővítése a tervnek, miután több rendbeli, ekkép dolgozott szócikk felolvastatott, közhelyeslést nyervén, kinyilatkoztató a két megbízott tag, hogy e szerént közös munkával az eddig már elvégzett betűket kipótolandják, s az egészet így folytatandják, miáltal a nagy szótár nemcsak értelmező, hanem szónyomozó és öszvehasonlító is leszen. Az ülés kedvesen vevén a szerkesztők e dicséretes buzgóságát, melynél fogva feladásuknál teljesb és tökéletesb munkát adni vállalkoznak, azt, méltánylata mellett, a nagy gyűlésnek is bejelentetni rendelte.”

Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, Emich, 1862–1874. 12. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Czuczor Gergely művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Czuczor Gergely költői munkái, sajtó alá rendezte és bev. ellátta Zoltvány Irén, Budapest, Franklin, 1903. (Magyar Remekírók 21.)
• Czuczor Gergely munkái. Költemények, Lányi József bevezetésével, Budapest, Franklin, (Élő könyvek. Magyar klasszikusok 10.), [1928] 
• Czuczor Gergely válogatott művei, Budapest, Szépirodalmi, 1956.
• Czuczor Gergely válogatott művei, vál.: Hegedüs Géza, Budapest, Szépirodalmi, 1956.
• Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, Emich, 1862–1874. 
• Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [elektronikus dok.], Budapest, Arcanum, 2003. [Czuczor Gergely és Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Pest, Emich, 1862–1874.]
• Jean de La Fontaine meséi. In. Mesék [1–2. r.], francia után újra szerk. Czuczor Gergely, [ford. Lovász Imre], Pest, Heckenast, 1856–1857, (Heckenast Gusztáv képes kiadása 5.) 

Szerk.: Mann Jolán

Forrás: Fenyő István szócikke. In. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk.: Péter László, , Budapest, Akadémiai, 2. jav. bőv. kiad.: 2000. 

125 éve hunyt el a reformkor, a szabadságharc és a dualizmus korának köz- és kulturális életében egyaránt tevékenyen részt vállaló és Magyarország szellemi életében meghatározó tudós, Ballagi (szül.: Bloch) Mór (1815–1891) nyelvész és teológus.

Ballagi Mór arcképe. In. Vasárnapi Újság 1890. 37. évf. 37. sz. szeptember 14. – Digitális Képarchívum 

Szegény sorú zsidó családból származott. Talmudtanítónak készült, tanulmányait Nagyváradon és Pápán folytatta. 1836-ban a pápai református kollégium növendéke volt. 1837-től Pesten az egyetem mérnöki tanfolyamán tanult, de oklevelet nem szerezhetett zsidó származása miatt. 1839-től Párizsban folytatta mérnöki, 1842-től Tübingenben pedig teológiai tanulmányait. A zsidók egyenjogúsítását tárgyaló 1840-es magyar országgyűlés hírére Párizsban írta meg röpiratát a zsidók emancipációja érdekében (A zsidókról, Pest, 1840.), melyhez Vajda Péter, későbbi szarvasi tanártársa írt bevezetőt.

Felvirradt hajnalod, áldott magyar honom! Az emberiség, pillanatait keletre függesztve, tőled várja a polgárosodás újjá születését. – Már két százada lefolyt, hogy leléptél a világtörténetek magas polcáról, hová honszereteted s élénk lelkesedésed helyhezett vala. Most itt az idő, hogy neved újra a hír fényes egébe írjad. […] Egy nagy ügy, az emberiség ügye igényli e pillanatban a figyelmedet, magyar! Egy századok óta elnyomott nép esedezik elégtételért és a derék magyar igazságot embertől soha meg nem tagadott. […] Azt kérdezitek, üdvös leend-e az emberi nemzetségnek a zsidók szabad polgárosítása (emancipatio)? De hát a zsidó nem tagja-e az emberi nemzetségnek, melynek javát néki boldogságának feláldozásával meg kell vásárolni? Egy nemzet feláldozhatja-e mint az egyén szent érdekeit egy más nemzet kényelméért? – Vagy hagyjuk helybe a kérdést, nem kell-e akkor is azt felelnünk igen is, minden esetre üdvös lesz a keresztény világra nézve, ha a zsidó a lealacsonyítás békói alól felszabadulva erkölcsi cselekvő életre ébresztetik.

Bloch Móritz: A’ zsidókról, [bev. Vajda Péter], Pest, Trattner–Károlyi Nyomda, 1840. – Törzsgyűjtemény 

Bloch Móritz: A’ zsidókról, [bev. Vajda Péter], Pest, Trattner–Károlyi Nyomda, 1840. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Eötvös József felkérésére hazatért és tevékeny részt vállalt a hazai zsidóság emancipálódását előmozdító programban, nyelvészként elsősorban a magyar nyelvet a zsidóság körében terjesztő fordítások, nyelvkönyvek, szótárak összeállításával. 1840–1841-ben kétnyelvű, magyar és héber kiadásban jelent meg fordításában Mózes öt könyve, melyet a Talmudból vett magyarázatokkal látott el.  Az MTA elődje, a Magyar Tudós Társaság az akkor még Bloch Móricot levelező tagjává választotta, ezzel ő lett az első izraelita felekezetű magyar akadémikus. 25 évesen tartotta meg nyelvészeti székfoglaló előadását. 

Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, összeszedte, értelmezte Ballagi Mór, Szarvas, 1850. – Törzsgyűjtemény 

A Kossuth Pesti Hírlapjában is meghirdetett magyar rabbiszeminárium elindításának terve, melyhez Széchenyi anyagi segítségét is megnyerte, mindazonáltal csak mérsékelt támogatásra talált a pesti zsidó hitközségnél. Ballagi 1843-ban protestáns hitre tért és nevét Blochról Ballagira magyarosította. 1844-től a szarvasi evangélikus gimnázium tanára, Vajda Péter kollégája lett. Az 1844-ben még csak négy tanárt foglalkoztató gimnáziumot kettejük munkája emelte országos hírűvé. Céljuk a szarvasi szlovákság megnyerése volt a magyar közművelés ügyének.

Találkozhatni azonban e mezőn némi kinövésekkel is, s ezek azon ellenszenves kifejezések, melyekkel a nemzetet háborgató idegeneket illetni szokta. Ilyenek: „tót nem ember”; vagy „tótnak borsó, németnek koporsó”; három görög, három török, három zsidó, kilenc pogány” stb. Sőt sok eset van, hol önvéreit sem kíméli s valamint a görögöknél az Abderitákra, a németeknél a Krähwinklerekre, úgy nálunk a rátótiakra és rédeiekre a bohóság bélyege süttetvén, minden dőreség azoknak rovására íratik.

Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye 1–2, összeszedte, értelmezte Ballagi Mór, Szarvas, 1850. – Törzsgyűjtemény 

1848–49-ben honvédtiszt, Görgey titkára volt, akinek a hadsereghez és a nemzethez szóló kiáltványait fogalmazta. A szabadságharc leverése után Szarvasra internálták. 1851-től a kecskeméti református, 1855–1877 között a pesti protestáns teológia tanára volt. 1858-ban az MTA rendes tagja, 1861-ben országgyűlési képviselő lett. A szabadelvű teológiai irányzat vezetőjeként és a protestáns egyházak egyesülésének híveként szerkesztette a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot (1858–88) és a Protestáns Tudományos Szemlét (1869–72).  

Számos kiadást megélt Német–magyar, magyar–német szótáráról, Ballagi legismertebb művéről írta Jókai:

E könyv az, mely utat nyit a magyar és német nemzetnek egymást kölcsönösen és alaposan megérteni, s a nemzetiségi differenciákat kölcsönös megelégedésre kiegyenlíteni. Biztos kútfő után mondhatjuk, hogy még maga az államminiszter úr is gyakran folyamodik e könyvhöz, felvilágosítást szerez belőle magának. És méltán tartatik az ily magas becsben. […] E mű nagy befolyással volt a német emberek megmagyarosítására.

Jókai Mór: Ballagi Mór. Kakas Márton arcképcsarnoka (1865). In. Uő.: Életemből. (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Fiai – Ballagi Géza (1851–1907) történész, jogtudós és Ballagi Aladár (1853–1928) történész, nyelvész – szintén tudós akadémikusok voltak.

Ballagi Mór egyéb fontosabb művei törzsgyűjteményünkben és a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Új, kimerítő magyar-német és német-magyar zsebszótár, minden rangnak használatára, Pest, Geibel, 1843-1844. 2. kiadás.
• A' magyar nyelv és irodalom szépségei, a hazai írók legszebb helyeinek gyűjteménye, az írmodor és előadásbani jobb ízlés művelésére, német szó- és dologmagyarázatokkal, Pest, Geibel Károly, 1845.
• Schönheiten der ungarischen Sprache u. Literatur, eine Blumenlese der schönsten Stellen aus vaterländischen Classikern, mit deutschen Wort-u. Sacherklärungen Pesth, Geibel, 1845. 
• Költészeti kézikönyv, vagy Magyar költemények példagyűjteménye, költészet tanulók számára, Pest, Kilian, 1845, 1857. 
• A magyar és német nyelv nélkülözhetetlen kiegészítő szótára ..., Pest, Geibel, 1846.
• Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye 1–2, összeszedte, értelmezte, s más nemzetek hasonértelmű mondataival fölvilágította Ballagi Mór, Szarvas, 1850. 2. kiad.: Pest, Heckenast, 1855.
• Praktischer Lehrgang zur schnellen und gründlichen Erlernung der ungarischen Sprache, nach den zweckmässigsten Neueren Methoden, vorzüglich nach der von Ahn / hrsg. v. Carl Ballagi ; Vorwort v. Moritz Ballagi. 2., verm. ung. verb. Aufl., Pesth, Geibel, 1851
• Ausführliche theoretisch-praktische Grammatik der Ungarischen Sprache für Deutsche, nebst einer Auswahl von Beispielen..., 4. Aufl., Pest, Heckenast, 1854.
• Új teljes német és magyar szótár, Pest, Heckenast, 1854–1857. 2. átdolg. kiad.: 1862, 4. kiad.: Budapest, Franklin, 1875, 6. kiad., Budapest, Franklin, 1905.
• Iskolai és utazási magyar és német zsebszótár [Schul- und Reise Taschen-Wörterbuch der ungarischen und deutschen Sprache], Pest, Heckenast, [ca. 1855], 1864, 1868, 1869, 14. kiad.: Budapest, Franklin, 1886, 19. kiad.: 1899, 22. kiad.: 1913.
• A héber nyelv elemi tankönyve, Pest és Prága, 1856, átd., kiad. GOLDZIHER Ignác, Pest, 1872;
• Die Protestantenfrage in Ungarn und die Politik Oesterreichs, [1]-2. H. / vom einem ungarischen Protestanten, Hamburg, Hoffmann - Campe, 1860. 
• Gróf Széchenyi István. Emlékbeszéd, Pest, 1860.
• Bibliai tanulmányok 1–2, Pest, 1865–68;
• A magyar nyelv teljes szótára, melyben ... különös figyelem van fordítva ... szójárásos, közmondási, irodalmi ... szaktudományi és iparbeli műszókra is Pest, Heckenast, 1867–1872,  1873. 2. repr. kiad.: [Budapest], Nap, 1998, 2010.
• A protestantismus harca az ultramontanismus ellen, Pest, Osterlamm, 1867.
• A népiskolai törvényjavaslatról Pest, Deutsch, 1868.
• Ballagi Mór, György Aladár (szerk.): Kereskedelmi szótár (Magyar–német rész; Német–magyar rész, Budapest, MTA, Franklin, 1887.
• Német–magyar, magyar–német kéziszótár, Budapest, Franklin, 1894. 

Szerk.: Mann Jolán.

Cím: B.M: Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, Pest, 1855, XXVIII.o.