40 éve hunyt el Lányi Sarolta (1891–1975) költő, műfordító, pedagógus

Költészete a Nyugat első nemzedékének vonzásköréből indult: 1908 körül írta első verseit. A Nyugat-Európából érkezett impresszionista-szimbolista líra új törekvéseket jelentő kifejezésvilágát érezzük nála, sajátos, már ekkor egyéni változatban. Hangulatok, vágyak, a szerelem fájdalmai és varázsa e költészet tárgya, halvány melankóliával és kissé talán divatos fáradtsággal övezve. […] Már korai korszakában kiépíti nemes egyszerűségű, halkütemű verstípusait, a kötötten és szabadon is áradó költeményt.

Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Major Henrik karikatúrája Lányi Saroltáról (A Tevan Kiadónál 1913-ban Békéscsabán megjelent kötet 2007-es facsimile kiadásának részlete.) – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás 

A háború idején jelentkeznek költészetében a nyersebb valóság híradásai, egyelőre még bizonytalan nyugtalanságot keltve csupán, később egyre erőteljesebben átszínezve az egész világképet. A közösség gondjaival szerelme jegyezte el, – férje, Czóbel Ernő a munkásmozgalmi aktivista. 1917-től maga is részt vett a munkásmozgalomban. Fővárosi tanítónői állásából 1920-ban a forradalom alatti magatartása miatt fegyelmileg elbocsátották. 1922-ben férjével együtt – aki 1919 augusztusától a szovjet–magyar fogolycsere-akcióig börtönbüntetését töltötte –a Szovjetunióba emigrált. Nem írt hatalmas poémákat, felhívásokat, most is inkább a lélek belső rezdülései érdekelték a külsőségek helyett. Felemelő bensőségre tudta váltani a nagy társadalmi változásokat. Líráját sohasem érte el sem a formalizmus, sem a sematizmus betegsége. Új tartalmakkal telt költészetére is érvényes marad Tóth Árpád egykori ítélete: „Valami csodálatosan tiszta, ezüstös hangja van [...] amelyben alázat és igénytelenség cseng, valami nagy, reszkető odaadás a szép és örök dolgok iránt.”

Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Lányi Sarolta levele Rozsnyai Kálmánnak. „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár Fol. Hung. 1849 – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás

Az Ajándék című költeményben, melytől a Lányi Sarolta gyönyörű verseskönyve nevét kapta, egy leányfejet ábrázoló szoborról van szó. A kis szobor a férfi asztalán áll, s mikor a szobára ráborul a homály, a leányfej szembenéz a férfival, mint örök, merev vizavi, igénytelen, szelíd és mosolytalan. Míg a kötetet lapozzuk, mintha velünk is szemben borongana ez a komoly szobor, ez a szelíd leányfej, s végtelenül szerényen és finoman szólani kezdene, s ő mondaná el ezüst ajkával ezeket az ezüstös pompájú, ezüstös tisztaságú és ezüstös csengésű verseket. Talán több kedves játéknál, ha szép versek olvasása után lehunyjuk a szemünket, s így, mikor már nem egy-egy vers külön emléke foglalkoztat, hanem az általános benyomás zsongat lelkünkben egy végső hangulatot, színekre próbálunk gondolni: mintha egy jellemző színárnyalat konkrét fényrezgéseivel érzékíthetnők meg ama titokzatos sugárzás impodenrábilis rezgéseit, ami a versek hangulata. Van költő, aki mintha feketepiros drapériák tragikus díszével kábítana el, van, aki sárga selymek szeszélyes és heves pompáját rendezi versei elegáns és klasszikus redőibe, s van, aki tavaszi ligetzöldek enyhe és naiv árnyalataival festi még a borongást is.

Tóth Árpád: Lányi Sarolta versei (részlet). In. Nyugat,·1913. 11. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

Lányi Sarolta: Töredelmes emlékezés (autográf verskézirat). „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár Fol. Hung. 1849 – NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatás 

Már nem hívom, sírom vissza többet
bús köddé foszlott ifjúságom.
Ködös volt mindég, színtelen,
fojtó, sötét füst volt a lángom.
Öngyilkos voltam, gyenge, gyáva
ennenhitemnek gyilkosa
mindennel megkinált az élet
s nem adtam magamat oda.
Nem röppentem fel acélszárnyon
a dicsőségnek magasába
lidércnyomokban sem lihegtem
az élet mézes mocsarába.

Lányi Sarolta: Napjaim III. (részlet). In. Nyugat, 1917. 13. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

---

„Az egyszerű, csendes, bensőséges hangra nagyon kell figyelni. Oly könnyen elvész az a világ zajában! Ha el tudnók képzelni, hogy van valahol egy nagyon szerény, csendes, őszinte gyermek, valami egészen természetes teremtés, Istennek valóságos csodája, aki nem akar hatást kelteni, akinek ösztönei nem bíbelődnek azzal, miként mondjon valamit, hogy a figyelmet magára vonja – s ez a különös teremtés egyszer csak valami sarokban sírva fakadna: – talán senki sem figyelne halkan bugyogó zokogására, csak az, aki tudja, hogy ez a hang kincs: – itt, most lesheti el, milyennek teremtette Isten az emberi szívet s érzéseit – milyen a fájdalom, mikor éppen hangokká sűrűsödve s meztelenül, mint maga a szépség kilép az Ismeretlen vizeiből!”

Füst Milán: Lányi Sarolta versei. In. Nyugat, 1922. 2. szám – Elektronikus Periodika Archívum 

---

1937-ig különböző tudományos intézetek, 1938-tól az Új Hang, 1940-től a moszkvai rádió magyar szerkesztőségének munkatársa volt. A Sztálini koncepciós perek idején férjét letartóztatták és elítélték, majd kilenc évig büntetőtáborban volt, ahonnan 1945 nyarán szabadult. A háború után visszatértek Budapestre. Egy ideig a Tartós békéért, népi demokráciáért szerkesztője, munkatársa előbb az Új Szónak, majd 1956-ig az Irodalmi Ujságnak. József Attila-díjas. Önálló írói munkássága mellett igen jelentősek műfordításai is. 1923-ban lefordította A. Blok Tizenkettőjét, azóta számos orosz és szovjet író költői és prózai munkáját ültette át magyar nyelvre. Németből is fordított.

Forrás: Lányi Sarolta. In. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. VI. kötet, Szerkesztette: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Lányi Sarolta fordításai a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Lev Tolsztoj: Két huszártiszt; A földesúr délelőttje.  In. Uő.: Szevasztopoli elbeszélések. Albert és más elbeszélések, Budapest, Európa, Uzsgorod, Kárpátontúli Területi Kiadó, 1961.
• Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Golgota. Regénytrilógia, fordító Lányi Sarolta, Budapest–Uzsgorod, Európa–Kárpáti Kiadó, 1964. 

Lányi Sarolta oldala a NYUGAT 100 című tartalomszolgáltatásunkban.

Lénárd, másként Leonárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Élete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként a VI. században élt Limoges környékén.
Lénárd a bajor – osztrák szakrális tájnak kiváltképpen tisztelt szentje. Kultuszát Andree szerint különösen a ciszterciták terjesztették, akiknek e táj egykorú mezőgazdasági élete sokat köszönhet. Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak…

Bálint Sándor: November 6. (részlet). In. Uő.: Ünnepi kalendárium 2., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent László és Szent Lénárd 1430–1450. A siklósi vár kápolnájának faliképe. In. Pannon reneszánsz. A Hunyadiak és a Jagelló-kor: 1437–1526, Budapest, Enciklopédia Humana Egyes., 1998. (Encyclopaedia humana Hungarica 4.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Lénárd (Leonardus) annyit tesz, mint a ‚nép illata’, a leosból, ami népet, és a nardusból, ami illatozó füvet jelent, mert jó hírének illata magához vonzotta a népet. Avagy a Lénárd nevet úgy érthetjük, mint ‚aki meredélyeket választ magának’ (legens ardua), vagy az oroszlánról (leo) nevezték el. Az oroszlánnak négy tulajdonsága van. Először is bátor: miként Isidorus mondja, keblében és fejében bátorság lakozik. Így Szent Lénárd keblében is bátorság lakozott, a gonosz gondolatok megfékezése által, fejében pedig az égiek fáradhatatlan szemlélése által. Másodszor éberség lakozik benne, két dologban: alvás közben szemét nyitva tartja, s lábnyomait menekülés közben elkaparja. Így Lénárd is éber volt a cselekvés fáradozásában, éberen aludt a szemlélődés nyugalmában, s minden világi vágy nyomát eltörölte magában. Harmadszor roppant erő van az oroszlán hangjában, mivel hangja halva született kölykét is feléleszti harmadnapra, és minden vadállatot megtorpant, megállít. Így Lénárd is sok embert, akik a bűnökben halottak voltak, felélesztett, és sok halottat, akik vadállat módjára éltek, a jócselekedetekben megtartott, megállított. Negyedszer félelem lakozik a szívében, mert – Isidorus szerint – sokáig fél a kerekek zajától és a fellobbanó tűztől. Így Lénárd félte és félve kerülte a világi gondok zaját, és ezért a pusztaságba menekült: félt a földi vágy tüzétől, és ezért minden neki felajánlott kincset megvetett.

Jacobus de Voragine: Szent Lénárd [november 6.]. (részlet) In. Uő.: Legenda aurea, Budapest, Helikon, 1990.  – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Lénárd-templom Szigetújfalu község Pest megyében, a Ráckevei kistérségben – Digitális Képarchívum 

Lénárd „skorpiósága” lényegesebb funkcióiban érhető tetten: fogolyszabadítóként és a vas kedvelőjeként semmilyen más hónapba nem illene. A Skorpió hava – mint mondottuk – a „halál háza”. Naptári, asztrális vonatkozásban viszont a halál sohasem végleges, hiszen emberi tapasztalattal mérve az égi mozgások, és a földi természet változásai örökkön-örökké ismétlődnek. Istenek, héroszok, mesehősök esetében a halállal rokon értelmű az alvilágjárás, szegény sorba vettetés, kirekesztés (száműzetés), rangvesztés, eltévedés (erdőben, labirintusban), megcsonkulás, betegség, elvarázsoltság (pl. kővé válás), és rabság (különösen mélységbe, sötétségbe, föld alatti üregbe vettetés), mivel ezek az alvilágjárással analóg helyzetek. E fogalomkör tágasságát jelzi, hogy a régi képes beszédben a rácsozat nemcsak a börtönnek, hanem a halálnak is a jele: aki meghalt, arra keresztet vethetünk, kiikszelhetjük, áthúzhatjuk a nevét. A halált a rácsos szövetű hálóval is szimbolizálják (a két szó a magyarban közös tőről is ered).

Jankovics Marcell: Széttört bilincsek (részlet). In. Uő.: Jelkép-kalendárium, Debrecen, Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Göncz Árpád, Tolkien, Poe, Hemingway, Shelley, Updike, Maugham és még sokan mások. 

Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10. – Budapest, 2015. október 6.) József Attila-díjas magyar író, műfordító és politikus, a Magyar Köztársaság elnöke 1990 és 2000 között.

Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlament előtt, 1990. augusztus 3. Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Göncz Árpád kötete a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

– Ez az orvos – mondta félhangosan –, ez az orvos valóságos istenáldás - és kenegette közben a kezét. – Hogy hogy is hívják ezt a kenőcsöt? – Kézbe vette a tubust, közel emelte a szeméhez. – Ne-o-gra-nor-mon – betűzgette. És megint csak magában, fejcsóválva: – Ez valóságos istencsodája, hogy Bernát bírja, hogy nem sebesedik ki neki, folyton csak abban. – Rábiccentett. – Abban – mondta nyomatékkal, mintha tagadta volna valaki. Szeme elé emelte a kezét, forgatta. – És kézre is jó. Azóta nem töredezik ki a kezem. – Ösztönös mozdulattal az ingaórára nézett, összehunyorított szemmel. Eltartott egy darabig, amíg észlelte, hogy nem jár. – Ha egyszer nem tudok már fölmászni, hogy fölhúzzam. – S mintha kimondatlan vád ellen védekeznék: – Én ugyan föl nem mászom, csak ezért. Hogy leessem, hogyne. És akkor magával mi lesz? Ki fogja?... – Szeme már az ébresztőórát kereste. – Negyed tíz. Azt írták, tízkor jönnek. Még jó, hogy megnéztem a postaládát...

Ölébe ejtette a kezét, ült. Vonásai megereszkedtek.

A szobát megülte a csönd. Csak a másik szobából hallatszott át a halk, szuszogós-nehéz lélegzetvétel. S egy légy zizegett, röppent ide-oda, ráérősen.

Hazaérkezés. Elbeszélések. [A Sarusok c. kisregény kivételével], Részlet. Budapest, Pátria, 1991. 

GÖNCZ ÁRPÁD MŰFORDÍTÁSAI A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN:

Edgar Allan Poe:

• Három vasárnap egyvégtében?; A csupa x bekezdés;  In. Uő.: Rejtelmes történetek, Budapest, Európa, 1967. 
• Hogyan írjunk Blackwood-cikket?;  Mellonta Tauta.  In. Edgar Allan Poe válogatott művei, [vál. Borbás Mária és Kretzoi Miklósné], Budapest, Európa, 1981. 
• Kutyaszorító. In. Uő.: A Morgue utcai gyilkosság, Szentendre, Interpopulart, 1995. (Populart füzetek 58.) 
• Mellonta tauta.  In. Uő.: Mellonta tauta. Science fiction elbeszélések, Szeged, Szukits, 1998. 

Mary Shelley:

• Frankenstein vagy A modern Prométheusz, Szeged, Szukits, 1995. 

Robert Louis Stevenson:

• Öngyilkosok klubja. Három kisregény (A falesai part; Öngyilkosok klubja; A ballantraei örökös), Budapest, Európa, 1970. 

William Makepeace Thackeray:

• Pendennis jó és rossz sorsának, barátainak és legnagyobb ellenségének története, [Budapest], Európa, 1972. (A világirodalom remekei 4.) 

Václav Hável cseh államfő Göncz Árpád és Antall József társaságában Visegrádon, 1991. A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Officina Nova, Budapest, 1995 – Magyar Elektronikus Könyvtár

GÖNCZ ÁRPÁD FONTOSABB MŰFORDÍTÁSAI A TÖRZSGYŰJTEMÉNYBEN:

Agatha Christie:

• N vagy M, Budapest, Magvető, 1975. 

Arthur C. Clarke:

• 2001. Űrodisszeia, Budapest, Móra Kiadó, 1973. 

E. L. Doctorow:

• A hang és a téboly / Míg fekszem kiterítve [Fordította Göncz Árpád, Geher István, Budapest, Európa, 1976, cop. 1971. 
• Ragtime, Budapest, Európa, 1979. 
• Világkiállítás, Budapest, Európa, 1988. 

William Faulkner:

• Fiam, Absolon!, Budapest, Európa, 1979. 
• A hang és a téboly, Budapest, Európa, 1970. 
• Példabeszéd, Budapest, Európa, 1977. 
• Sartoris, Bratislava–Budapest, Madách, Európa, 1974. 

William Golding:

• A legyek ura; A piramis; [ford. Déry Tibor, Göncz Árpád, utószó: Göncz Árpád], Budapest, Európa, 1970. 
• Ripacs Martin, Budapest, Magvető, 1968. 
• Az utódok, Budapest–Bratislava, Móra, Madách, 1970. 
• A torony. Regény, Budapest, Európa, [1965]. 
• Beavatás, Budapest, Árkádia, 1983. 
• A piramis, Budapest, Európa, 1998. 

Göncz Árpád a gyulafirátóti harcászati gyakorlaton, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ernest Hemingway:

• Vándorünnep, Budapest, Európa, 1966. 
• Szigetek az Áramlatban, Budapest, M. Helikon, Európa, 1973. 
• A folyón át, a fák közé. 2. kiad. Budapest, Európa, 1989. 

D. H. Lawrence:

• Szerelem a kazlak közt, Budapest, M. Helikon, 1968.
• A szűz és a cigány, ford. Göncz Árpád et al., Budapest, Árkádia, 1986. 

W. Somerset Maugham:

• Zsákutca, Budapest, Szépirodalmi, 1973. 

Robert Louis Stevenson:

• Öngyilkosok klubja / A ballantraei örökös / A falesai part, Budapest, Európa, 1970. 

William Makepeace Thackeray

• Pendennis jó és rossz sorsának, barátainak és legnagyobb ellenségének története, Budapest, Európa, 1972. 

J. R. R. Tolkien:

• A Gyűrűk Ura, [az I. rész 1–11 fejezetét, a hozzá tartozó versbetéteket fordította Réz Ádám; a többi verset fordította Tandori Dezső], Budapest, Gondolat, 1981. 
• A sonkádi Egyed gazda, Budapest, Móra, 1988. 

John Updike:

• A kentaur, Budapest, Európa, 1966. 
• Szegényházi vásár, Budapest, Európa 1975. 
• Gyere hozzám feleségül. Románc, Budapest, Európa, 1981. 
• Nyúlháj. Regény, Budapest, Európa, 1984. 
• Nyúlketrec, Budapest, Európa, 1988. 
• Az eastwicki boszorkányok, Budapest, Európa, 1986. 
• Így látja Roger, Budapest, Európa, Újvidék, Fórum, 1989. 

Büky Barna 1934-ben született Budapesten. A pesti bencés gimnázium diákja volt az 1948-as államosításig. Szülővárosában végezte egyetemi tanulmányait is; a Számviteli Főiskolán és a Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát, majd az építőiparban dolgozott közgazdászként. 1961-ben elhagyta Magyarországot és Angliában telepedett le.

1964-ben költözött Münchenbe, ahol előbb a Szabad Európa Rádió magyar osztályának szerkesztőjeként, majd 1987 és 1988 között főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. Cikkei, beszámolói a magyar emigráció sajtójában és több nyugati lapban, folyóiratban jelentek meg. Nyolc évig – 1969 és 1977 között – rendszeres külső munkatársa volt a nagy tekintélyű brit politikai-gazdasági folyóiratnak, az Economistnak. A Szabad Európa Rádió hallgatói Vadász János néven ismerhették; műsoraiban, kommentárjaiban rendszeresen foglalkozott a magyar gazdasági élettel és a világgazdaság eseményeivel. 2011-ben visszaköltözött Magyarországra. Visszapillantás a hidegháborúra című könyve 2001-ben, A rendszerváltástól az elitváltásig című kötete 2013-ban jelent meg.

Büky Barna: A rendszerváltástól az elitváltásig. A Szabad Európa mikrofonja előtt, Šamorín, Méry Ratio, 2013. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Éveken keresztül támogatta az Országos Széchényi Könyvtár Szabad Európa Rádió gyűjteményének munkálatait, hagyatékát itt őrizzük. A Történeti Interjúk Tárában Hanák Gábor 2009-től egészen ez év őszéig rendszeresen készített vele interjúkat.

Büky Barna rövid, súlyos betegség következtében 2015. október 17-én, életének 82. évében váratlanul hunyt el. Hamvasztás utáni búcsúztatása a római katolikus egyház szertartása szerint 2015. november 5-én, 9 órakor lesz, a Farkasréti temető ravatalozójában.

Lelki üdvéért a gyászmisét tartanak Budapesten, a IX. Bakáts téren, az Assisi Szt. Ferenc plébániatemplomban 2015. november 14-én, délután ½ 6-kor.

„Emigráns vagyok. Most már lassan ötven éve emigrációban élek, és tudom, mit jelent az emigráció, és tudom, mit jelent az emigráns sors. Az emigráns sors egy állandó alkalmazkodás. Gyökerek nélkül idegen környezetben helytállni, először túlélni, aztán nemcsak túlélni, hanem helytállni, aztán valamire vinni...” – mondta kameránk előtt Büky Barna, nem sokkal azelőtt, hogy végleg hazaköltözött Magyarországra.

A Történeti Interjúk Tára munkatársai pár perces összeállítással búcsúznak az egykori „szabadeurópás” szerkesztőtől. 

Július 6-án volt hatszáz éve, hogy Konstanzban máglyahalálra ítélték és megégették Husz János (Ján Hus, 1369–1415) cseh papot, a prágai egyetem akkori rektorát, akit az egyházfegyelemmel és a liturgiával kapcsolatos nézetei miatt a reformáció előfutárának tartanak. Husz János és a huszitizmus hatása a magyarországi művelődésben címmel 2015. november 9-én és 10-én több kulturális intézmény közös szervezésében tudományos konferenciát rendez az ELTE Bölcsészettudományi Kara és az Országos Széchényi Könyvtár. A vallástörténeti, művelődéstörténeti témákat körüljáró konferencián könyvtárunk több munkatársa is előad.

2015. november 10.
11:15–12:30 Lauf Judit: Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött huszita antifonále
13:30–14:15 Kovács Eszter: A törökveszély huszita interpretációja
14:45–15:30 Vesztróczy Zsolt: Eretnekek, katonák, rablók, nemzetépítők. (A huszitizmus Jókai történeti tárgyú műveiben) 

A magyar tudomány napja alkalmából ajánljuk figyelmükbe kétnapos rendezvényünket, melynek részletes programja honlapunkon olvasható.

Husz János, fametszet Aeneas Silvius Piccolomini. Pápa vagy zsinat? In. Lovagkirályok. Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Husz János 1370-ben született a dél-csehországi Husinecben. 1396-ban magiszteri fokozatot szerzett, és az egyetemen tanított filozófiát. 1400-ban pappá szentelték, ezután előbb a Szent Mihály, majd 1402-ben a Betlehem kápolna papja lett. Már teológushallgatóként nagy hatással voltak rá az angol reformátor John Wyclif tanai, prédikációiban sokat idézte gondolatait. 1408-ban pert indított Zbyněk Zajíc z Hazmburka érsek ellen Wyclif rehabilitását kérve. 1409-ben az ún. „Kutna Hora-i dekrétumokkal” IV. Vencel megváltoztatta az egyetemi szabályzatot, a cseh nemzet számára három, míg a németnek egy szavazatot biztosított. A német tanárok és diákok ezen felháborodva elhagyták az egyetemet, és Lipcsén alapítottak újat. Ekkor Huszt az egyetem rektorává választották. Ugyanebben az évben V. Sándor pápa eretneknek nyilvánította Wyclifet, és elrendelte könyvei elégetését, Husz azonban nem engedelmeskedett, sőt írásaiban és prédikációiban kiállt Wyclif tanai mellett. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó Rómába utazni, hogy ott válaszoljon az ellene felhozott vádakra, 1411-ben Odo Colonna bíboros kiközösítette. 1414-ben Konstanzban összeült az egyetemes zsinat, amelyen Husz ügye is napirendre került. Ő visszautasította a vádakat, hogy Wyclif eretneknek ítélt tanait valaha is vallotta volna, de megtagadta egyértelmű elítélését is, ezért a zsinat megfosztotta papi hivatalától. Ezt követően 1415. július 6-án máglyán megégették.

Husz valójában nem vette át Wyclif katolikus szempontból kifogásolható dogmatikai tételeit. Elutasította Wyclif álláspontját, miszerint a kenyér és a bor csak jelkép, nem lényegül át Jézus testévé és vérévé. A két szín alatti áldozás kérdésében nem foglalt egyértelműen állást. Nem utasította el a halottakért mondott miséket, és hitt a tisztítótűz létezésében. Műveiből kiolvasható egyfajta predestinációs elmélet, de csak az üdvösségre rendeltekről beszél, tagadja, hogy Isten bárkit is kárhozatra szánt volna. Erősen bírálta korának papságát, de nem vonta kétségbe a papság intézményének létjogosultságát. Legtöbb indulatot kiváltó tanítása szerint a halálos bűn által a pap vagy az uralkodó elveszti hivatalát, bűnös törvényhozó által hozott törvényeknek nincs kötelező erejük, sőt a halálos bűnben élő keresztény megszűnik keresztény lenni.

Husz kivégzése alapjaiban forgatta fel Csehországot. Hívei fegyverrel akarták kikényszeríteni sérelmeik orvoslását, amivel hosszú és véres belháború vette kezdetét. A háborúk hatása Magyarországon is érződött, a huszita portyák csak lipanyi vereségük (1434) után szüneteltek egy időre.

Huszita szekérvár. Miniatúra, 15. század. In. Lovagkirályok. Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437) Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A magyarországi huszita mozgalomhoz kötik az úgynevezett Huszita Bibliát, az első magyar nyelvű bibliafordítást. A fordítás részleteit három kódex őrizte meg: az ószövetségi kispróféták könyveit a Bécsi kódex (OSZK), a négy evangéliumot a Müncheni kódex (München), a zsoltárokat az Apor-kódex (Sepsiszentgyörgy). A fordítás a 15. sz. első felében készült, a fennmaradt könyvek később másolatok. E kódexek legfontosabb nyelvemlékeink közé tartoznak.

Kovács Eszter
Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. 

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Jankovics Marcell: Halottak napja (részlet) In. Uő: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Pray-kódex. f. XXVIIIr. Kézirattár. Magyar nyelvemlékek (MNy 1) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki a paradicsomot házul. És a paradicsomban való minden gyümölcsből, monda neki, hogy éljen, csupán egy fa gyümölcsétől tiltá el. De mondá neki, miért ne egyék. „Bizony, amely napon eszel azon gyümölcsből, halálnak halálával halsz.”

Halotti beszéd és könyörgés (részlet). Pais Dezső olvasata. In. A magyar nyelvű középkori irodalom, [vál.] V. Kovács Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1984. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Halotti beszéd és könyörgés (1195 körül). Pray-kódex. f. CXXXVIr. Kézirattár. Magyar nyelvemlékek (MNy 1) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

A legkorábbi – fennmaradt – magyar nyelvű szöveg a 32 soros Halotti beszéd és könyörgés. Az 1195 körül, a Pray-kódex törzsszövegével együtt másolt temetési beszéd nyelvtörténeti, stilisztikai és műfajtörténeti szempontból egyaránt különleges jelentőségű. […] A Halotti beszéddel kapcsolatban számos méltatója hangsúlyozza, hogy milyen közel áll az élő beszédhez, milyen nagy hangsúlyt kapnak benne a jó hangzás elemei, s milyen kitűnően adaptálja a latin retorika eszközeit (felkiáltás, kérdés, ismétlés, alliteráció, figura etimologica stb.). Kérdéssel és a sírra való rámutatással kezdődik: Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Bizony, por és hamu vagyunk! A Teremtés könyvére való utalást (3,19) fejti ki a következő néhány sor a paradicsomi léttől Ádám bűnbeesésén, halandóvá válásán és kiűzetésén át a küzdelmes földi életig és a mindenkit elnyelő sírgödörig. A körülállt sír azonban közben üdvtörténeti dimenziókba került, az ember sorsa nem ér itt véget, a halott jövendője még nem dőlt el végleg: a pap és a hívek imádságukkal hozzásegíthetik az üdvözüléshez. A Beszéd következő 10 sora imádság a halott lelkéért Szűz Máriához, Szent Mihály arkangyalhoz, Szent Péterhez és minden szenthez. Főként azokhoz könyörögnek, akiknek a bűnök megbocsátásában és az ítélkezésben szerepe van. Ezután következik a tulajdonképpeni Könyörgés annak reményében, hogy a halott „bírságnap”, vagyis az utolsó ítéletkor feltámadván Krisztus jobbján, a szentek közt kap majd helyet. A hívek mindkét imádságot Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) kiáltással erősítik meg.

Madas Edit: Pray-kódex – Halotti beszéd és könyörgés – Magyar Nyelvemlékek honlap

Hanganyagok a Nyelvemlék honlapról. A bal szélső kis háromszögre kell kattintani a lejátszóért.

Halotti beszéd és könyörgés – Benkő Loránd és A. Molnár Ferenc értelmezése; előadja: Vallai Péter (Az Országos Széchényi Könyvtár felvétele)

A Halotti beszéd és könyörgés Jáki Sándor Teodóz OSB. előadásában
A középkori liturgikus dallamra énekelt változat elhangzott a „Látjátok feleim...” Magyar nyelvemlékek című kiállítás megnyitóján is az Országos Széchényi Könyvtárban 2009. október 29-én.

A Pray-kódex és a Halotti beszéd és könyörgés adatlapja a Magyar Nyelvemlékek című tartalomszolgáltatásban 

498 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton (Martin Luther, 1483–1546) német Ágoston-rendi szerzetes, a szász választófejedelemség teológiai doktora a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin, 1509–1564), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Összeállításunkban a magyar protestáns humanizmus irodalmi programjának beteljesítőjéről Szenci Molnár Albertről emlékezünk meg.

Szenci Molnár Albert portréja In: Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert csaknem egész életét külföldön, német nyelvterületen töltötte, munkáival mégis kizárólag a magyar reformációt szolgálta és a hazai tudományt gyarapította. Nyelvészeti és irodalmi művei harmonikus egységet alkotnak teológiai írásaival. Magyar grammatikája (Hanau, 1610) és nagysikerű latin-magyar, magyar-latin szótára (Nürnberg, 1604; Hanau, 1611; Heidelberg, 1621) európai színvonalra emelték a magyar nyelvtudományt, s biztos alapokra helyezték a magyar irodalmi nyelvet. Ő ajándékozta meg a református egyházat a teljes zsoltárkönyvvel. A Psalterium ungaricum (Herborn, 1607) a hugenotta zsoltárok formahű tolmácsolása. A 130 féle strófaszerkezetet bravúrosan ültette át magyarra, sikerült a magyar fülnek idegenül csengő francia dallamokat teljesen meghonosítania. A bibliatudományban, teológiában és a filozófiában is jeleskedett, olykor költői játékokra (Lusus poetici, Hanau, 1614), képversekre is jutott ideje.

Szenci Molnár Albert. In. Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert: Új grammatica, 1606; Szenci Molnár Albert magyar-latin szótára, Nürnberg, 1604; Szenci Molnár Albert zsoltároskönyvének címlapja, 1607.  In: Kereszt és félhold. A török kor Magyarországon (1526-1699), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. (Encyclopaedia Humana Hungarica 5.)  – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1
Mint az szép híves patakra
Az szarvas kivánkozik,
Lelkem úgy ohajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben
Mikor jutok, élő Isten?
3
Én lelkem, mire csüggedsz el,
Mit keseregsz ennyire?
Bízzál Istenben, s' nem hágy el,
Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját
Nyújtja szabadítását.
Óh, én kegyelmes Istenem
Melly igen kesereg lelkem!

Szenci Molnár Albert: XLII. zsoltár (részletek). In. Szenci Molnár Albert összes költeménye [zsoltárfordításai]. In.Verstár '98 CD-ROM, Bp., Arcanum, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

----

Ha a magyar irodalomnak egész Csokonaiig legváltozatosabb formakincsű verselőjétől, a rímes-időmértékes magyar vers (mostani kifejezéssel: a nyugat-európai verselés) első hazai megvalósítójától megkérdezték volna, kiféle-miféle ember, akkor talán azt mondja magáról, hogy tanító, büszkébb perceiben azt, hogy nyelvtudós, keserűbb óráiban, hogy szerény jövedelmű nyomdai korrektor, de eszébe sem jutott volna azt mondani, hogy költő. Igaz, a nyelvtudományban múlhatatlan emlékű nevet biztosított magának. Pedagógusként és a kálvini teológia szakembereként a világhírű professzorok közé küzdötte fel magát. De mint költő: Balassi után és Bacsányi előtt senki se közelíti meg nyelvi és formai nagyságát, eredetiségét. Fejezet zárul és fejezet kezdődik a magyar költészetben Szenci Molnár Albert zsoltárfordításaival. Holott csupán használható és jól énekelhető, ájtatos szövegeket akart adni a magyar ajkú reformátusok kezébe. Ennek a könyvnek azonban azóta több mint száz kiadása volt, tréfás túlzással azt mondhatnók, hogy első helyen áll a magyar bestseller-listán.

Szenci Molnár Albert. In. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szenci Molnár Albert művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

• Szenci Molnár Albert összes költeménye. In.Verstár '98 CD-ROM, Budapest, Arcanum, 1998. 
• Szenci Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos, Budapest, MTA, 1898. 

Korábbi blogbejegyzésünk A reformáció emléknapja kapcsán a reformáció történetéről

176 évvel ezelőtt született Steindl Imre (Pest, 1839. okt. 29. – Budapest, 1902. aug. 31.), a konzervatív irányultságú historizmus eklektikus, különböző korszakok stílusából merítő építészetének egyik legnagyobb magyar mestere.

1868-ban kapott megbízást a (Váci utcai) pesti új városháza tervezésére. Mivel ebben az időben Magyarországon a neoreneszánsz stílus volt divatban, Steindl nem tudta megbízóival elfogadtatni egy neogótikus stílusú épületre vonatkozó elképzeléseit. Végül 1870-75 között megvalósult munkájában az olasz reneszánsz elemeit alkalmazta. Az épület homlokzata polikróm tégla, terrakotta díszítményekkel, ötkarú díszlépcsőháza öntöttvasból készült – Steindl vonzódott a tiszta, „őszinte” anyagokhoz.

Steindl Imre: A pesti Új Városháza főhomlokzata, 1870. In. Kettős kötődés. Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001 (Encyclopaedia Humana Hungarica 8.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A historizmus szellemében a gótika jegyei uralják a korszakban épült legnagyobb középületet, az általa tervezett nagy műgonddal és óriási anyagi háttérrel épült Országházat (1885–1904), amelyben már a barokk stílus elemei is meghatározó szerepet játszottak (például a kupola kialakításában vagy az alaprajz szimmetriájában).

Uj országház. In. A Pallas nagy lexikona [elektronikus dok.] Budapest, Arcanum – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Országház. In. Magyarország a XX. században. Főszerk. Kollega Tarsoly István. III. kötet, Szekszárd, Babits, 1996–2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Steindl Imre tervei szerint közvetlenül a Duna partjára állított hatalmas épület középpontja a közös csarnok fölé domboruló 108 m. magas kupola, melytől oldalt fekvő két - sarkain tornyokkal díszített - épületrészben az üléstermek vannak elhelyezve, a Duna felől oszlopos loggia huzódik, mögötte az olvasó-, társalgó és éttermek nyertek elhelyezést. Az egész épület hossza 268, legnagyobb szélessége 118, magassága 27 m., területe 15.327 m2 (az udvarokkal 17.745 m2) s igy egyike a világ legnagyobb épületeinek; benne 18 udvar, 27 lépcső s több mint 100 terem lesz s a díszítésre 450 allegorikus alak és Munkácsynak a honfoglalást ábrázoló óriási képe fog szolgálni. Építési költsége 15 millió frt, az építés befejezésére még 5-6 év szükségeltetik. Az országház főbejárata az Alkotmány-utcára nyílik, melyben a földmivelésügyi minisztérium izléstelen kolosszusa, az erdészeti egyesület, a keresk. akadémia, a hirlapirók nyugdíjintézetének díszes palotái, az unitárius egyházközségnek templommal szerencsésen egyesített bérháza s a törvénykezési palota áll; utóbbi 1888-90. Hauszmann Alajos tervei szerint 1,7 millió forint költségen épült, esküdtszéki tárgyalási termében Feszty Árpádnak 6 sikerült fali képe van.

Budapest szócikk. In. A Pallas nagy lexikona [elektronikus dok.] Budapest, Arcanum, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

M.J.

Megszűnik egy félrement fejlesztés a Facebookon. Eddig, ha egy ismeretlennek küldtünk levelet, akkor az ÜZENETEK EGYÉB nevű mappába került a levél, amiről nem kapott a címzett értesítést. Sokunkkal megesett már, hogy hónapok múltán vettünk észre egy-egy ilyen üzenetet. Másik lehetőségként eddig pénzért lehetett egy ismeretlennek üzenetet küldeni.

Mostantól, ahogy a fejlesztés mindenkinél élesedik, a címzett felkérést kap az üzenet fogadására a BEJÖVŐ ÜZENETEK mappájába. 

Ezt követően eldönthetjük, hogy fogadunk-e az ismeretlentől üzenetet.

Így fog kinézni mobilon:

Forrás: David Marcus Facebook-oldala

S mi lesz az Országos Széchényi Könyvtárnak küldött felhasználói üzenetekkel?

Nincs változás. A page-típusú Facebook-oldalak, mint a miénk, eddig is korlátozás nélkül fogadtak mindenkitől üzeneteket.

Így néz ki az üzenetek-oldalunk adminisztrációja: (Kitakartuk a személyes információkat.)

Facebook-oldalunk üzenet funkcióját egyre többen használják felhasználóink közül. Többféle típusú kérés érkezik hozzánk. Könyvbemutatók, kiállítások megosztását kérik tőlünk rendezvényeink iránt érdeklődő követőink, és persze kapunk klasszikus könyvtári kéréseket is, de azt is megválaszoltuk már, hogy jár-e az a 16-os busz, amellyel a legegyszerűbben lehet hozzánk eljutni a Deák Ferenc térről.Várjuk továbbra is mindenkitől a kéréseket, legyenek azok a könyvtár napi menetével kapcsolatosak, de kijelenthetjük, hogy bármiben tudunk segíteni. 

Üzenet küldése most! Facebook-oldalunk borítóján jobb oldalon találják az üzenet gombot.

1923. október 28-án született Kormos István († Bp., 1977. október 6.) költő, műfordító, a „lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó” Vackor halhatatlan alakjának megteremtője. Népi költőként indult, és a Válasz című folyóirat köréhez tartozott. Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezen kívül életében még csak két verseskötete jelent meg: a Szegény Yorick (1971) című második verseskötete az év irodalmi szenzációja volt. Harmadik kötete az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Az ötvenes évektől két évtizeden át szinte csak verses gyermekmeséivel (Vackor-mesék, 1956–, A repülő kastély, 1957; A muzsikás kismalac, 1960; Két bors ökröcske, 1960, Bohóc rókák és egyéb mókák, 1971; Zöldbajusz Marci királysága 1972; A zsiráfnyakú cica, Pincérfrakk utcai cicák, 1976) és műfordításaival volt jelen a költészetben; önálló verseskötettel hosszú ideig nem jelentkezett.

Jelentős műfordítói tevékenysége is: elsősorban angol – Geoffrey Chaucer (Canterbury mesék); Robert Burns, William Blake –, francia – Molière, Max Jacob, André Frénaud –, valamint orosz – Puskin és népköltészet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) – nyelvű műveket ültetett át magyarra.

Kormos István. Fotó. (Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Budapest, Magyar Helikon, Móra, 1981.) In: A Dunánál: magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001, hálózati változat – Magyar Elektronikus Könyvtár

2013-as írásunk itt folytatódik