Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.
Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről.
Sorozatunkban a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkoztunk.
Stróbl Alajos: Arany János-emlékmű (1890). kő és bronz, Budapest (a MNM előtt)
A Visszatekintés című létösszegző elégiáját Arany 1852-ben Nagykőrösön írta harmincöt éves korában. A cím inkább politikai, történetfilozófiai jellegű állapotszembesítést előlegez, amire a magyar irodalmi hagyományban korábban volt már példa (pl. Kisfaludy Sándor azonos című versében). A várakozásokkal ellentétben azonban Arany rezignált alaphanghangnemű, önironikus létösszegzést nyújt költeményében.
Közkeletű, köznapivá vált metaforái derűt sugárzó klasszicista és bibliai előképekhez nyúlnak vissza, Arany pedig ezeket formálja át, torzítja el. Pl. a sajkában kitett csecsemő képében egyszerre villannak fel Romulus és Remus, illetve Mózes születésének történetei, melyekben a hősök pályája teljes kiszolgáltatottsággal kezdődik, mégis magasra ível. Arany versében viszont a sajkában ringó kiszolgáltatott teremtmény képe az élet hiábavalóságát, elrontottságát bizonyító képsorozatot vezeti be.
A vers a – hol a kételyben, hol az aggodalomban, hol a gátlásban testet öltő – félelem hatalmas erejéről is tanúskodik, amely meggátolja a létben való kiteljesedést, és lehetetlenné teszi a pillanatban rejlő boldogság megélését. Ezért a boldogság mindig csak vágyként, legföljebb a jövő illuzórikus képeként jelenik meg, sohasem a jelenben: „Félve nyúltam egyszer–máskor / Egy rózsát szakasztani: / Késő volt – a rázkodáskor / Mind lehulltak szirmai.”
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszúl leküzdeni?
Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.
Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe’
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.
Félve nyúltam egyszer–máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt – a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot –
S kerülém ha megjelent.
Arany János: Visszatekintés. Részlet
Arany gazdag metaforasorozattal állít szembe értékpárokat, melyek az életútra vonatkoznak. A hálójából kibontakozni nem tudó, de vergődésével magát egyre inkább megkötöző vad képének előzményei Ovidiusnál, Ariostónál és Shakespeare-nél is megjelennek. Az indítóok itt is a szorongás, a félelem, amely egy nagyobb rossztól tartva még a rabságot is elviseli. Ezek az önelemző megállapítások azért is különösen súlyosak, mert a kor, amelyben a vers született, a szabadság vágyának, az emberiség emancipációja nagy eszméjének kora volt, amellyel a mélyen demokratikus érzelmű Arany is teljesen egyetértett, de alkata, sztoikus, kálvinista determinációs etikája akadályozta ennek megélését:
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.
Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol! –
Arany János: Visszatekintés. Részlet
„A fájdalom és kétségbeesés azonban néha teljesen elhatalmasodott; a lélek egy-egy pillanatra megfeledkezett a tartózkodásról s a »modern, magát emésztő Arany« meztelenül mutatta meg magát: az »Évek, ti még jövendő évek«, a »Visszatekintés«, a »Hiú sóvárgás« és a »Mint egy alélt vándor« költészetünk legszemélyesebb s legkeserűbb feljajdulásaihoz tartoznak.” – írta Keresztury Dezső.
A Visszatekintés végül mégis az élethez való ragaszkodás képeivel zárul. A remény sugara, amely erőt ad a továbbhaladáshoz a terhét vinni nem akaró, de letenni sem tudó megfáradt lírai énnek, a „szende fényű szép szövetnek”, nem a napfény vagy az utat mutató, a tájékozódást segítő csillagok fénye, hanem a holdvilágé, amely azonban mégiscsak a legfőbb emberi értékek, a szeretet és a szerelem metaforáiként jelennek meg a vers zárlatában.
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rám szakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...?
De megálljunk, ne, – ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.
Szende fényü szép szövetnek, –
Mely egyetlen-egy vigasz, –
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el –
Nincs az messze – síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!
Arany János: Visszatekintés. Részlet
További olvasmányok a versről:
- Szörényi László: Arany János Visszatekintés című versének képanyaga. In. Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 74. évf. 3. füzet, 322–345.
- Balogh László: Arany János: Visszatekintés. In. Az ihlet perce, Budapest, Tankönyvkiadó, 1980, 106–116.
- Milbacher Róbert: Arany János Visszatekintés című versének egy lehetséges kontextusa. In: Klasszikus, magyar, irodalom, történet. Tanulmányok, szerk. Dajkó Pál, Labádi Gergely, Szeged, Tiszatáj Alapítvány, 2003, 383–398. o.
- Veres András: Arany János Viszatekintés. In. Alkotói portrék a magyar irodalomból (Sulinet digitális órák)
Mann Jolán (szerk.)
Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához
Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41
A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)