A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) 1961-ben Bécsben rendezett közgyűlésén határozták el, hogy a világ színházaiban minden esztendőben március 27-én megtartják a színházi világnapot annak emlékére, hogy 1957-ben e napon nyitotta meg a kapuit Párizsban a Nemzetek Színháza (Théâtre des Nations). 1975-ben pedig úgy döntöttek az ITI kongresszusának résztvevői, hogy (1978. március 27-től) a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik a színházi alkotókat, dolgozókat és a közönséget.

• 
• 
• 

A Théâtre des Nations az 1954 óta az ITI által Párizsban megszervezett nemzetközi színházi fesztivál nyomán jött létre, s kezdte meg működését 1957-ben, amikor 10 ország 16 társulata lépett föl. A fesztiválból nemzetközi, sőt globális/univerzális intézménnyé lett Nemzetek Színháza előbb a Sarah Bernhardt Színházban, majd 1972-től az Odeon Színházban tartotta előadásait. Itt lépett föl a második világháború után először nyugati/nemzetközi közönség előtt a Berliner Ensemble (Bertolt Brecht színháza), a moszkvai Művész Színház, itt láthatott legelőször az európai közönség pekingi opera- vagy kabuki előadást. A kortárs világszínház legszélesebb merítéssel létrejött bemutatkozása az 1970-es évekre már kinőtte Párizst és 1975-től „világ körüli” útra indult a fesztivál megrendezésére öt kontinensről pályázó városok sorában. Elsőként, 1975-ben Varsó volt a helyszín, 2008-ban a kínai Nanking.
Jelenleg azon dolgoznak a Nemzetközi Színházi Intézet munkatársai, hogy ismét rendszeresek lehessenek a nemzetek színházainak (és közönségüknek) a találkozói.

Hallgatnak-e a fegyverek közt a múzsák?

A március 27-én a színházi előadások előtt világszerte fölolvasott világnapi üzeneteket egy-egy színházi alkotó fogalmazza meg, s rendszerint a színházművészet szerepére és lehetőségeire hívja föl a figyelmet. Gyakran azonban a legégetőbb aktuális kulturális, humanitárius kérdések köré rendezik a gondolataikat a szerzők. Így van ez a 2023. évi üzenetben is, melyet Samiha Ayoub (1932) egyiptomi drámaíró és színésznő küldött a világ színházainak és polgárainak.

Valentin Alekszandrovics Szerov: Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij. A kép forrása: Wikipédia

„A színházat hozd el neki!”

A gyermekszínházi világnap minden év március 20. napján a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe, melyet az ASSITEJ (a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) hirdetett meg. Az üzenet felolvasásának percei összekapcsolják a világon valamennyi gyerek- és ifjúsági előadás alkotóit, a művészeket és a közönséget, a pedagógusokat és a szülőket. 2012 óta az ASSITEJ világszervezet jelszava, hogy „Vigyél el egy gyereket színházba ma!” – a világnapon rendre ismét hangsúlyozzuk, hogy minden gyermeknek joga van a korosztálya számára létrehozott művészi élményekhez.
2023-ban Sue Giles, az ASSITEJ elnöke így fogalmazta meg gondolatait:

• 
• 

„A báb nem korosztály, hanem műfaj”

A bábművészet világnapját egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben indította az UNIMA (a Nemzetközi Bábművész Szövetség). 2003 óta szerte a világon zajlanak események, melyek célja, hogy bemutassák a bábműfajok sokszínűségét és képviselőit.
A bábszínházi világnap üzenete (2023. március 21.) Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő tollából:

A cím William Shakespeare Ahogy tetszik (As You Like It) című drámájának ismert részlete, a magyar változat Szabó Lőrinc műfordítása.

Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az OSZK második podcastjában összecsapnak a digitális és a hagyományos szövegfeldolgozás szakértői. Mihály Eszterrel, a Digitális Bölcsészeti Központ igazgatóhelyettesével és Földesi Ferenccel, a Kézirattár vezetőjével beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzser, a könyvtár webestartalom-pakolója. 

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

A második adás tartalmából: 

• 00:50 Kötelező bemutatkozó kör egy digitális és hagyományos filológustól
• 02:35 Ha figyel az ember, akkor soha nem tud unalmassá válni egy Petőfi-kézirat
• 04:44 Ady Endre puha ceruzás verseire nagyon oda kell figyelni, ahogy József Attila mint magánszemély kézirataira is
• 07:26 Hogyan áll össze az irodalomtörténeti és gyűjteményezési stratégia?
• 08:43 Kiss József levelezésének feldolgozásával indult a Digitális Bölcsészeti Központ
• 11:06 A kézzel írt dokumentumok a világ végéig fenn tudnak maradni
• 14:26 A Babits-levelezés digitális közzététele a hosszú távú megőrzést segíti
• 16:32 Végre összecsap az analóg és a digitális világ
• 20:00 Ifj. Buchholtz György gyertyánál stoppolja a zokniját, harminc év naplója
• 25:39 Digitális szövegátalakítás mesterséges intelligenciával
• 29:04 A hagyományos közzétételi eljárások ideje mégsem járt le?
• 31:47 A digitális filológusoknak más eszközeik vannak
• 33:04 A digitális feldolgozás hibáira várunk
• 36:52 Elköltözött Weöres Sándor, és többet nem írt levelet a barátjának
• 42:50 Born digitalról most nem beszélünk
• 44:21 Lopott kéziratok és az őrző gyűjtemények kapcsolata
• 48:32 A minőségi oktatás alapja a könyvtár 

 További linkek: 

OSZK Kézirattár https://oszk.hu/keziratok
Digitális Bölcsészeti Központ https://dhupla.hu/ 
Digitális Irodalmi Akadémia https://pim.hu/hu/dia 
Transkribus szoftver https://readcoop.eu/transkribus/ 
Weöres Sándor és Illés Árpád https://weores-illes.oszk.hu/ 

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

 

Szent Gábriel arkangyalt 1951-ben XII. Pius pápa tette meg a postások védőszentjévé. Eredeti ünnepe március 24-e, a katolikus egyházi kalendáriumban 1921 óta szereplő szent ünnepnapja 1969-ben került át szeptember 29-ére (Szent Mihály és Szent Rafael napjára). Lukács evangéliuma szerint ő Isten hírvivője, aki Keresztelő János és Jézus születését is hírül adja. A magyar koronázási palást rekonstrukcióján és a szent koronán is ott szerepel alakja. Gábriel arkangyal őrködik a Hősök tere fölött, a Millenniumi emlékmű obeliszkjén is. Bár napjaink elektronikus levelezése nem postás által jut el hozzánk, Gábriel ezért is felel: nemcsak a postások, hanem általában a távközlés védőszentje is. Blogbejegyzésünk ebből az alkalomból az elektronikus levelek gyűjteményi kezeléséről szól.

Zala György: Gábriel arkangyal a Hősök tere obeliszkjén. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

A hagyományos, papíralapú levelek gyűjteményi kezelése természetes dolog, a világon mindenütt feladata a könyvtáraknak, levéltáraknak, múzeumoknak. Az OSZK kézirattára is jelentős mennyiségű levelet őriz, ezek forrásértéke, kutatási felhasználhatósága a különböző tudományágak számára magától értetődő dolog. A levelek digitális kiadása is fontos feladata és kutatási területe a nemzeti könyvtárnak, a 2021-ben indult Copia projektünk keretében és a dhupla.hu digitális bölcsészeti platformon is jelentetünk meg digitalizált leveleket, valamint digitális kritikai és forráskiadásokat. A papíralapú levelek gyűjteményi kezelése, kutathatóságának biztosítása réges-rég kidolgozott eljárásrenden alapul. Ugyanakkor a már napjainkban is tömegesen – akár a gyűjteményekben is – rendelkezésre álló elektronikus levelezések anyaga szinte teljesen hozzáférhetetlen, mivel a kezelésükre nincs még kidolgozott módszertan. Írók, költők, képzőművészek és más jeles személyiségek digitális hagyatéka, ezen belül elektronikus levelezése egyre gyakrabban fogja a könyvtárak, levéltárak, múzeumok dolgozóit nagy kihívások elé állítani: már jelenleg is vannak a különböző gyűjtemények birtokában számítógépek, adathordozók, amelyek jelentős archiválandó anyagot (benne levelezést) tartalmaznak.
Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja egyik kiemelt célkitűzése, hogy az elektronikus levelek gyűjteményi kezelésének a módszertanát kidolgozza. Ez a tevékenység még a Petőfi Irodalmi Múzeummal karöltve kezdődött, ahol első projektként a 2020-ban, a pandémia apropóján indult hangoskönyv-kezdeményezés elektronikus levelezését dolgozta fel a PIM Adattára. Ennek a projektnek a keretében hatvan színész felolvasásában több tucat kortárs magyar irodalmi mű vált hangoskönyv formájában ingyenesen elérhetővé. A szerzőkkel, valamint a jogtulajdonosokkal folytatott elektronikus levelezés természetesen fontos forrásanyag, megőrzendő gyűjteményi elem a PIM számára, ezért elő kellett készíteni a digitális megőrzésre. A megkeresett szerzők között szerepelt Ágh István (született Nagy István) költő, Nagy László öccse is, aki épp ma tölti be a 85. születésnapját. A közös munka eredményeképpen ún. SIP-csomagok készültek (l. alább), amelyek tartalma viszont nem nyilvános.
Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy gyűjteménynek, ha e-maileket szeretne kezelni? A born digital objektumok között speciális helyet foglalnak el az e-mailek. Bár az első e-mailt Ray Tomlinson több mint 50 éve (1971-ben) küldte el magának, és 1981 óta szabványos az üzenetek formátuma, egyelőre az e-mailek digitális gyűjteményi megőrzésének a módszertana eléggé kiforratlan. Ennek fő oka a digitális archiválás egyik nagy problémájában, a digitális objektumok, azon belül az e-mailek nagyfokú heterogenitásában rejlik. Az elektronikus levelek heterogenitása sokrétű: az üzenetek több, különféle típusú csatolmányt tartalmazhatnak, lehetnek bennük beágyazott nem szöveges tartalmak is. A gyűjtemények számára a válogatás is nagy kihívást jelent: az igen nagy arányban előforduló levélszeméten (spam) túl az érdektelen, megőrzésre nem (feltétlenül) érdemes üzenetek (pl. számítógépes rendszerek automatikusan generált értesítései, válaszai stb.) kiszűrése megoldandó feladat. További gond az e-mailek esetében az adatvédelem biztosítása, valamint a jogi problémák: az érzékeny adatokat tartalmazó levelek kezelése, a személyiségi jogi keretek megtartása, a levéltitok megsértésének elkerülése.

A szabványos e-mail felépítése. A kép forrása: Preserving Email. 2nd Edition. Ed. Christopher J Prom. DPC Technology Watch Report 19-01, May 2019. 16.

Az e-mailek archiválási módszertanának a kidolgozására az Andrew D. Mellon Alapítvány és a Digital Preservation Coalition 2016-ban munkacsoportot hozott létre (Task Force on Technical Approaches for Email Archives). Három fontos dokumentumban foglalták össze munkájukat: egy jelentésben (The Future of Email Archives. A Report from the Task Force on Technical Approaches for Email Archives. Council on Library and Information Resources. August 2018.), egy összefoglaló kézikönyvben (Preserving Email. 2nd Edition. Ed. Christopher J Prom. DPC Technology Watch Report 19-01. May 2019.), valamint egy ajánlásban az e-mailek szabványos PDF-konverziójára (A Specification for Using PDF to Package And Represent Email. EA-PDF Working Group Technical Report Published by the University of Illinois at Urbana-Champaign. January 2021.). Kézikönyvük szerint az e-mailek archiválásában három megközelítésmód alakult ki: a bitszintű megőrzés, a konverzió (migráció) és az emuláció. Vannak olyan gyakorlatok is, amelyek ezeket kombinálják.
A bitszintű megőrzés esetén az eredeti formában, a digitális megőrzés kialakult módszereivel mentik és metaadatolják az e-maileket. Esetenként előfordul a csatolmányok kibontása és külön tárolása is.
A konverzió (migráció) esetén az e-maileket szabványos formátumra konvertálják. Ez az EML-be és/vagy MBOX-ba mentésen túl jelentheti az e-mailek XML-lé alakítását is egy, az elektronikus levelekre kidolgozott séma szerint. A nemzetközi e-mail-archiválási gyakorlat egyik gyakori megoldása a hosszú távú megőrzésre a PDF-konverzió (l. fentebb).
Az eredeti környezet lehetőség szerint a legtöbb részletre, kontextuális elemre is kiterjedő másolatának az előállítása (emuláció) is előfordul. Ez a technikai nehézségek és a limitált hozzáférhetőség miatt nem igazán elterjedt eljárás.
Külön érdemes szólni a digitális megőrzésben széles körben használt csomagolás eljárásáról. Ez egyfelől alkalmas arra, hogy az összefüggő struktúrát alkotó fájl- és könyvtárszerkezeteket ily módon egyben tartsa (pl. egy közösségimédia-profilról készült HTML-exportot vagy éppen az e-mailt és csatolmányait), másfelől a csomagban tárolt metaadatok szabványos formátuma garantálja, hogy időtálló módon, szoftver- és platformfüggetlenül, az archivált tartalommal együtt tudjuk tárolni azokat. Fontos szerepe a csomagnak az adatcsere során bekövetkező adatvesztések, adatsérülések kivédése is: a metaadatok között ott vannak a fájlok ellenőrzőösszegei (checksumjai), amelyek egyedi azonosítóként alkalmasak arra, hogy a csomagok küldése-fogadása során azok tartalmát validálni lehessen. A csomagolás eljárásrendjére vonatkozóan több ajánlás is született, az egyik, széles körben elterjedt a BagIt (a Library of Congress ajánlása). A BagIt-csomagok előállításához rendelkezésre állnak szoftverek is.

A Library of Congress munkatársainak a BagIt-csomagokról szóló posztere. A kép forrása: John Kunze–Stephen Abrams: The BagIt file package format (ppt). In: Slideshare. A Scribd company

Az e-mailek időtálló megőrzésének is a (konverzióval kombinált) csomagolás a legjobb módja. Egész postafiókok, vagy célszerűen válogatott levélegyüttesek is csomagolhatók. A csomagnak négy fő komponense lesz: maguk az archiválandó üzenetfájlok (eredeti és lehetőség szerint EML-formátumban is), a csatolmányok, az e-mail headerjéből kinyert technikai és leíró metaadatok, valamint a csomagolóeljárás által előírt egyéb elemek (főként metaadatfájlok).
A Mailbag Project az USA-beli New York állami egyetem (University at Albany) munkatársai által indított kezdeményezés, amely egy olyan csomagolási eljárás kidolgozását kezdte meg 2021-ben, amely a BagIt specifikációt terjeszti ki, és megoldást nyújt az e-mailek archiválásának a legtöbb problémájára. Az eljárás lényege az, hogy az e-mailek (akár teljes levelezés) tartalmát szabványos formátumra konvertálja (EML, PDF, WARC), majd ez(eke)t az eredeti fájlokkal, valamint a csatolmányokkal együtt egy csomagban archiválja a BagIt specifikáció által előírt metaadatfájlokkal együtt. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy az így létrejövő csomagokat (amelyek megfelelnek az OAIS-referenciamodell előírásainak is) az általánosabb célú digitális megőrzésre fejlesztett repozitóriumszoftverek is tudják kezelni (mint amilyen az Archivematica vagy a RODA). A csomagok létrehozásának a megkönnyítésére külön eszközt fejlesztettek, amelynek neve Mailbagit.

Az Open Archival Information System referenciamodell sematikus ábrája. A kép forrása: William Kilbride: An invitation to review and reform. In: OAIS Digital meets Culture

Az így létrejövő csomagok az OAIS-modell szerinti SIP-csomagként bekerülhetek a digitális megőrzési környezetbe, és AIP-csomag állítható elő belőlük. Az ajánlás az archiválási feladat céljainak megfelelően testre szabható, pl. nem írja elő mindegyik konvertált formátum használatát kötelezően (csak minimum egyet).
Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja ezt az eljárást a Katalist levelezőlista archiválásával próbálta ki. A könyvtártudományi és informatikai levelezőlista az 1990-es évek eleje óta működik, de az archivált anyaga csak 1997-től hozzáférhető. A korábban az NIIF, jelenleg a KIFÜ gondozásában lévő anyagot 2022 augusztusában kaptuk meg egy 3,64 GB méretű MBOX-fájlként, amely 43 250 levelet tartalmazott a 10 267 csatolmánnyal együtt. A csatolmányok között 4749 kép – .jpg (3391), .png (1012), .gif (297), .bmp (29), .jpeg (14), .tif (6), 1808 PDF-fájl, 1133 .doc, 410 .rtf kiterjesztésű fájl és sok más volt található. A listára 8658 címről érkezett levél. A teljes anyagból a Mailbagit szoftverrel készült egy BagIt-csomag, amely tartalmazza az eredeti MBOX-fájlt, a belőle kibontott EML-fájlokat, valamint konvertált formátumokat (TXT, HTML, WARC). A csatolmányok külön mappákban találhatók. Az így létrehozott archiválási (AIP-) csomagból előállíthatók a szolgáltatáshoz szükséges (DIP-) csomagok. Pl. a WARC-formátum felhasználható arra, hogy a leveleket egy a webarchiválásban használt megjelenítőeszközzel böngészni tudjuk, sőt: mivel ez az eszköz a teljes tartalmat indexeli is, akár szabadszavas keresésre is lehetőség nyílik. Az eljárásról további hírek és információk találhatók a dhupla digitális bölcsészeti platformon.

Az e-mail-archiválás leírása a dhupla digitális bölcsészeti platformon

Kalcsó Gyula (Digitális Bölcsészeti Központ)

Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás – dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Amikor 2022 őszén, közel tízévi alkotói munka után napvilágot látott Fábri Anna Arany idők című kötete, a kiadvány szerves részeként – bár más adathordozón – megjelent egy forráskiadás is a Digitális Bölcsészeti Központ dhupla.hu oldalán.
A nyomtatott formában kiadott monográfia az ismert politikus és író, gróf Teleki László (1811‒1861) neveltetését mutatja be. A munka egyik meghatározó forrása a tízesztendős „Latzi” gyermekkori naplótöredéke, a szerző azonban nem elégszik meg ennek többszempontú elemzésével, hanem generációkra visszatekintve vizsgálja a Teleki család nevelési elveit, a családtagok és rokonság közéleti tevékenységét, áttekinti a korszak főbb pedagógiai eszméit, neves intézményeit és jeles képviselőit, kitérve a tárgyi környezet és az egyéni példák ember- és jellemformáló hatásaira.
A kötet másik fő forrása az a nevelési útmutató, amelyet „Latzi” édesapja, gróf Teleki László (1764‒1821) írt gyermekei nevelőinek. (Bár a munka az atya első házasságából született gyermekek nevelője, Szabó András számára készült, a szerző második házasságából származó gyermekei, így „Latzi” nevelője, Erőss Sándor számára is követendő útmutatásul szolgált.) Ez a közelmúltig kéziratban maradt szöveg jelenhetett meg Fábri Anna és a Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai gondozásában 2022-ben. (Az eredeti kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Teleki-gyűjteményében található.)

Gróf Teleki László (1764‒1821) arcképe, 1799.  Falka Sámuel rézmetszete Vincenz Georg Kininger festménye után (Magyar Nemzeti Múzeum. Magyar Történeti Képcsarnok.) A kép forrása: Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás – dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Ezekkel a mondatokkal kezdi Tanácsadását a neves arisztokrata család 18‒19. század fordulóján élt, a közéletben fontos szerepeket vállalt tagja, aki számára – Fábri Anna megállapítását idézve – a megfelelő nevelés jelentette a legfőbb jót, amit egy apa adhat a gyermekeinek. Számára a sikeresség és érdemesség fokmérője a személyes teljesítmény és a köz javára végzett tevékenység volt, és ha ezt a jó neveléssel sikerül elérni, akkor a szülői élet teljessé válik:

A Tanácsadás írója gyermekeinek közéleti szerepvállalása (az első házasságból származó József a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke és Erdély utolsó főkormányzója volt, „Latzi” pedig politikus, író, drámaíró, hogy csak kettejük nevét idézzük) tanúsítja, hogy az erdélyi arisztokrata család nevelésről vallott nézetei a gyakorlatba ültetve meghozták gyümölcsüket. Ennek a nevelési felfogásnak különleges írott forrása a 2022-től online is hozzáférhető szöveg.
A Tanácsadás a fizikai, szellemi és erkölcsi nevelés számos kérdésére kitér. Az apa, miközben gyermekei nevelésének mindennapos gondját átengedte másoknak, irányításának jogát fenntartotta magának. A nevelési útmutató egyszerre utasítás, terv és „tananyag” is a nevelő számára, amelyet nemcsak el kellett sajátítania, hanem külföldi egyetemeken kellett kiegészítenie, bővítenie. A gyermekei nevelését rendkívül fontosnak tartó gróf körültekintően választotta ki, hogy ki(k)re bízza a gyermekeit, és külföldi tanulmányai(ka)t is fizette (és részben meghatározta).
A Tanácsadás a legkülönbözőbb területekre nézve ad, elméleti és gyakorlati kérdéseket érintve, útmutatást a nevelőnek (aki a nevelői állás elfogadásával arra is kötelezi magát, hogy hosszú évekig oktatja és neveli a gyermekeket, a családdal él, a magánéletéről és egyéni előmeneteléről ezen időre lemond). Az apa részletesen ír többek között a napirendről, a viselkedésről, a testi higiéniáról és a testi szükségletek megfelelő kezeléséről, az öltözködésről és külső megjelenésről, a testmozgásról, betegségről, a helyes magaviseletről, a különböző erényekről, a vallásról és jótékonyságról, a felebaráti szeretetről és a szülők iránti tiszteletről, a példák fontosságáról, a különböző tananyagokról, a nyelvtanulásról és nyelvtudásról, az írásról és olvasásról, külön kitérve az „értelemmel való olvasásra” és az „értelemmel való írásra”, valamint a „magától való tanulásra”, azaz az egyéni olvasásra is. A szöveg végén rövid jellemzést nyújt (első) három fia természetéről a leendő nevelőnek, majd a nevelő iránt támasztott elvárásokat is megfogalmazza. Végezetül azt is kijelenti, hogy nem tervezte el és nem határozta meg előre gyermekei hivatását, hanem az érdeklődésüknek megfelelő választást hagy számukra.

Az 1796-ban papírra vetett szöveg digitális szövegközlése az autográf kéziratot és a modernizált átírást egyszerre teszi hozzáférhetővé és többféle lehetőséget is kínál a párhuzamos olvasásra. Az átírás – ahogy a szöveget gondozó Fábri Anna megjegyzi – törekedett a régies és tájnyelvi szóalakok és a latin kifejezések megtartására és nem módosított a mondatszerkezeteken sem, a helyesírás tekintetében azonban lényeges változtatásokra került sor, amelyek jelentősen megkönnyítik az olvasást. A 18. század végi nyelvezet befogadását, a szöveg megértését és értelmezését jegyzetek és az idegen kifejezések magyarázatai segítik (a szövegközlés külön érdekessége a Varga Barnabás által összeállított „Teleki-deákszótár”). Az autográf párhuzamos olvasásának lehetősége a nyelvtörténet iránt fokozottan érdeklődő olvasók számára nyújthat számos érdekességet, de a „laikus” olvasó számára is kuriózum lehet, tudva, hogy az idősebb Teleki László, Fábri Annát idézve:

Jelen digitális szövegkiadás további előnye, hogy a szöveg tetszés szerint nagyítható, így könnyebben olvashatók az egyes szövegrészek, másfelől keresőprogram is segíti a célzott kutatást. A szövegközlést rövid életrajz elégszíti ki.
Végül érdemes kitérni rá, hogy kinek ajánlható a most már könnyen hozzáférhető Tanácsadás. A kérdésre a rövid válasz az lehet, hogy mindenkinek, hiszen nemcsak a társadalom-, mentalitás-, nevelés-, család- vagy nyelvtörténet kutatói találhatnak benne számos érdekességet, hanem a 18‒19. század fordulója, a korabeli arisztokrácia és az akkori mindennapi élet iránt érdeklődő olvasóközönség is. Összefoglalóan mindazoknak, akiket érdekel, hogy mit gondolt gróf Teleki László a nevelésről, és hogy fiai, köztük Teleki József és Teleki László, milyen atyai szándékok, célok és iránymutatások mellett nevelődtek.

Felhasznált irodalom:

• Fábri Anna: Arany idők. Eszmék és emberek gróf Teleki László neveltetésében, Budapest, Kortárs Kiadó, 2022.
• Gróf Teleki László tanácsadása a nevelésről [1796]. Digitális népszerűsítő kiadás. In: dHUpla (Digital Humanities Platform – Digitális Bölcsészeti Platform)

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Petőfi Sándor kéziratos hagyatékával gazdagodott könyvtárunk Copia adatbázisa. Rózsa Dávid főigazgató köszöntő beszéde a 2023. március 22-i sajtótájékoztatón

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr, Főigazgató Úr!
Hölgyeim és Uraim!

Közel 2800 Petőfi vagy Petőfi Sándor utca Magyarországon, a legpetőfisebb bajusz a Bajuszfesztiválon, Morzsa kutya castingja, Pilvax-szelet, Petőfi-bélyeg, Petőfi-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Petőfi ezer szállal fűződik a magyar kultúrához, ezért nem meglepő, hogy mennyi és milyen sokféle programot, kezdeményezést találunk a tavalyi és az idei évben is országszerte születésének 200. évfordulója kapcsán.
Az Országos Széchényi Könyvtár 2021-ben indította el Copia elnevezésű digitális tartalomszolgáltatását. A legnagyobb magyar digitális kéziratgyűjtemény egy olyan hiteles felület, amelyen a nemzeti könyvtár és más közgyűjtemények által őrzött kiemelkedő értékű kéziratok mindenki számára hozzáférhetők. Szolgáltatásunkban eddig a Babits házaspár levelezése és a nálunk őrzött Kölcsey-fond anyaga vált hozzáférhetővé. Komoly és napi szintű szakmai munka előzte meg a mai eseményt, amelyen a Kézirattárban őrzött több mint négyszáz Petőfi-vers és nyolcvan levél kézirata, a költő rajzai, valamint Szendrey Júlia Petőfi feljegyzéseit is tartalmazó naplója felkerül a Copiára. A Kézirattár könyvtárunk elsőként létrehozott különgyűjteménye, a maga több mint másfél millió dokumentumával az ország legnagyobb kéziratgyűjteménye. Az ebben a gyűjteményben található Fond VII jelzetű Petőfi-hagyaték művelődéstörténeti szempontból kiemelt jelentőségű, hiszen kétszáz éve mindenkinek van egy Petőfije. Kemény Zsigmondnak, Arany Jánosnak, Gyulai Pálnak, a nyugatosoknak, kultúrpolitikusoknak, irodalomtörténészeknek, esztétáknak, és azoknak a diákoknak is, akik Petőfi-verseket tanulnak az iskolában.
Ez a kétszáz éves kontinuitás irodalmi és tudományos horizontot, Petőfi-kultuszt teremtett; közterek, intézmények, civil szervezetek viselik Petőfi Sándor nevét. A kultusz egyik hozománya, hogy számtalan jelentés és asszociáció tapad Petőfi nevéhez a szabadságtól kezdve a bajuszig. A kultusz ölelése, a forradalom és szabadságharc traumáival, illetve válságpillanataival szembenéző kortársak, a Petőfi-filológia és a napjainkban is kiemelkedő történészi munka nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Petőfi mindig aktuális.

• 
• 

Elbeszélések, viszonyulások, amelyek elevenné teszik Petőfi alakját. Ehhez a tendenciához kapcsolódik az Országgyűlés 2020-as határozata, amely a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította, és tovább árnyalta kultúránk Petőfi-képét. Az a jelenlét, amelyet Petőfi társadalmi és irodalmi munkásságával teremtett, szüntelenül beszédre bujtogat; példamutatás és lehetséges megküzdési stratégia arra vonatkozóan, hogy milyen morális tartalommal érdemes megélni életünk zivataros időszakait. A költő üzenetei minden korosztályhoz szólnak. Értik azok a Hajdú-Bihar vármegyei középiskolások, akiknek múlt héten a nemzeti könyvtár munkatársai tartottak rendhagyó irodalomórákat, és érti az a 2550 látogató, aki március 15-én a nemzeti ünnep alkalmából rendezett nyílt napon a könyvtár munkatársaival elevenítette fel az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékét.
Nemzetünk egészét meghatározó örökség áll előttünk, amely immár online is rendelkezésünkre áll. Ez nem valósulhatott volna meg Kézirattárunk és Digitális Bölcsészeti Központunk szakértelme, értő figyelme és érzékenysége, valamint a Hermész-Soft Kft. fejlesztőinek hozzáértése nélkül. Csapatmunkájuknak köszönhető, hogy a Petőfi-kéziratkorpusz most már nemcsak a budai vár falai között, fehér cérnakesztyűben érinthető meg, hanem akár egy presszókávé mellett is a Napfény InterCityn Kiskunfélegyháza felé.
Büszkék vagyunk erre a példás kooperációra, és köszönöm annak lehetőségét, hogy a Copián keresztül egy új Petőfivel találkozhatunk – vagy még inkább: tovább írhatjuk azt a Petőfit, aki ott él mindannyiunkban az általános iskola óta.

Köszönöm a figyelmet; köszönöm, hogy meghallgattak.

Ábrányi Lajos: Gróf Szapáry Gyula portréja. A kép forrása: Wikipédia (magyar kiadás)

Gróf Szapáry Gyula 1832 novemberében született Pesten. Heves és Külső-Szolnok vármegyében kezdte közéleti pályafutását, ahol megalapította és 1867-ig vezette a megye gazdasági egyesületét. Ezután az országos politika felé fordult, és összesen kilenc alkalommal választották országgyűlési képviselővé a kormánypárt színeiben. Sokoldalúságának hála a legkülönfélébb vezetői pozíciókat bízták rá az egymást követő kabinetekben: 1873 és 1875 között a belügyminiszteri, 1878-től 1887-ig a pénzügyminiszteri hivatalt töltötte be. Rövid ideig, 1880 áprilisában közmunka- és közlekedésügyi miniszter is volt. 1889-ben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, majd 1890-ban földművelésügyi miniszter lett Tisza Kálmán kormányában. Politikai pályafutásának csúcsán, 1890 márciusában Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Alig két esztendő múlva, 1892-ben azonban az egyházpolitikai küzdelmek következtében kialakuló kormányválság miatt kénytelen volt benyújtani lemondását, 1894-ben pedig kilépett a Szabadelvű Pártból is. Képviselői mandátumot a későbbiekben nem vállalt, azonban a főrendiház tagja maradt. 1905-ben hunyt el Abbáziában.
Az egykori államférfi munkásságára emlékeztek a Szapáry Gyula gróf, a sokoldalú politikus című konferencián 2022. november 24-én. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum által rendezett tudományos tanácskozáson jelen volt Szapáry Gyula dédunokája, Szapáry György is. 2019-ben a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke, Magyarország volt washingtoni nagykövete kezdeményezésére indult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egy, a hajdani politikus és kormányfő életművét vizsgáló kutatási projekt. Ennek eddigi eredményeiről számoltak be a kutatók, köztük könyvtárunk Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportjának két munkatársa. Szilágyi Adrienn (ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont) a magánembert és a birtokigazgatót, Somorjai Szabolcs (Budapest Főváros Levéltára) a pénzügyminisztert és a valutareformert, Bárány Zsófia (Országos Széchényi Könyvtár, ELKH BTK) és Klestenitz Tibor (OSZK, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) a konzervatív-liberális egyházpolitikát képviselő politikust, Estók János (MMM, ELTE BTK) a földművelésügyi minisztert, míg Dobszay Tamás (ELTE BTK) a belügyminisztert, közigazgatási reformert mutatta be előadásában.

• 
• 

Bárány Zsófia a vegyes házassági kérdés 1780–1890 közötti fordulópontjait tekintette át. Szapáry Gyula kormányzása alatt vette ugyanis kezdetét az egyházpolitikai küzdelem, amely végül a kötelező polgári házasság és anyakönyvezés bevezetését eredményezte. A küzdelem legfontosabb tétje az úgynevezett vegyes házasságok ügyének rendezése volt, amely régóta társadalmi feszültségeket okozott az államvallásnak számító katolicizmus és a többi, kisebbségi helyzetben lévő keresztény felekezet hívei között. Az előadásból kirajzolódott, hogy a problémakör hosszú és igen szövevényes múltra tekint vissza, amelynek ismerete elengedhetetlen a későbbi közéleti nyilvánosságban lejátszódó események helyes értelmezésében

Bárány Zsófia előadása. A kép forrása: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapja

Klestenitz Tibor előadásában Szapáry egyházpolitikai szerepvállalását elemezte. A kormányfő 1890–1892 között arra törekedett, hogy megőrizze az állam jó viszonyát a katolikus egyházzal és elkerülje a német mintát követő kultúrharcot, ám ezzel párhuzamosan a kormány tekintélyét is meg kívánta védeni és elő kívánta mozdítani az óvatos, mérsékelt tempójú egyházpolitikai reformokat. 1892-ben határozottan ragaszkodott a polgári házasságkötés fakultatív formájához, amivel saját kormányán belül is kisebbségbe került, ezért lemondásra kényszerült. Szapáry gyakorlatias, az ellentétek kiegyenlítésére törekvő felfogása ekkor, az egyházpolitikai konfliktusok által polarizált közéletben már egyik nagy tábor igényeit sem tudta kielégíteni: a liberálisok túl konzervatívnak, a konzervatívok túl liberálisnak találták politikáját.

Klestenitz Tibor előadása. A kép forrása: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapja

A konferencia előadásából készült kötet bemutatójára 2023. március 30-án, 15 órakor kerül sor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum konferenciatermében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A Szapáry Gyula gróf, a sokoldalú politikus című könyv bemutatójának meghívója

A kötet megjelenését az Országos Széchényi Könyvtár digitalizált illusztrációkkal is támogatta. 

Bárány Zsófia – Klestenitz Tibor (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

Az OSZK első pilot podcastjában Sudár Annamária tanár, előadóművész, webszerkesztő, a nemzeti könyvtár online és offline tartalmainak egyik gazdája és Rózsa Dávid informatikus könyvtáros, kulturális szakértő, a nemzeti könyvtár főigazgatója beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzserrel, a könyvtár webes tartalompakolójával.

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

Az első adás tartalmából:

• 01:15 Annamáriának nem hívhattak egy óvodást, ezért lett Sudi Sudi.
• 02:50 Először 1987-ben a nemzeti könyvtárban...
• 04:30 Pandémiarovat. Rózsa Dávid első munkanapján már azt kezdte el szervezni, hogyan működik otthonról az OSZK.
• 06:57 Nem annyira jó a home office.
• 10:20 A pandémia tanítása: Nem elég könyvtárnak lenni, annak is kell látszani.
• 12:49 Nosztalgia: „Csináljatok honlapokat!” – általában heroikus küzdelem jellemezte az online tartalomszolgáltatások elkészítését. Sokat kellett „kardozni” a corvinahonlapért is.
• 17:54 Rózsa Dávid: „egy nemzeti könyvtár van.”
• 19:52 Terjeszkedhet tovább a Magyar Elektronikus Könyvtár univerzuma.
• 21:29 Hogyan lehetnek az új digitális könyvtár részei a régi tematikus honlapok? Vannak-e a honlapoknak muzeális példányai?
• 26:17 Beszéljünk még egy kicsit Mátyás király könyvtáráról, újra lehet egyesíteni a Corvina könyvtárat a felhőben!
• 28:43 Az év átkötése Mátyás corvinájától a piliscsabai szerverterembe.
• 29:33 Vannak olyan könyvek, amelyeket az olvasók nem látnak soha. Kis magyar archiválási és kötelespéldány-egyszeregy.
• 34:50 Közép-Európa legmodernebb digitalizáló központja átállt az üzemszerű termelésre.
• 41:00 A Pray-kódex másolatának készítéséről készített filmet a könyvtár.
• 44:00 A nemzeti könyvtár leglényegéről beszél a Pray-film.
• 46:00 Mesterséges intelligencia a könyvtárban.
• 48:50 Kárpátalján arat weboldalakat a nemzeti könyvtár.

Solymosi Ákos segítette a podcast elkészítését.

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

• SPOTIFY
• APPLE 
• GOOGLE 
• YOUTUBE
• RADIOPUBLIC
• ANCHOR
• RSS 
  
  

Egy könyv bizonyos esetekben képes arra, hogy mint tárgy és mint médium különböző korokat, helyeket és kultúrákat magába olvasszon. Az alábbi rövid bejegyzésben ezt az állítást szeretném konkrét példával bizonyítani.
A Régi Nyomtatványok Tárának munkatársai jelenleg a mintegy 13.000 kötetből álló antikvagyűjtemény – azaz a 16. századi nem magyar vonatkozású, külföldön megjelent művek – feldolgozásával foglalkoznak. A katalogizálás során minden alkalommal meg szoktam nézni a kötésekhez tartozó előzéklapok vízjeleit. Ezeken többnyire a 16–18. századból ismert vízjelmotívumokkal találkozom.
A feldolgozó munka során került a kezembe az Ant. 1291-es jelzetű, Haguenauban 1514-ben nyomtatott latin nyelvű prédikációgyűjtemény (Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta: sacri ordinis Predicatorum professoris: ... totius anni multiplices singularum dominicarum sermones continens: quadrifariamque divisum. Videlicet in Sermones Hyemales de tempore. Sermones Estivales de tempore. Mariale festa b. virg. continens. Sanctorale vel sermones de sanctis, Hagenau, Heinrich Gran, 1514.), amelynek szerzője Santius Porta (1350k.–1429), egy spanyolországi Zaragozában élő dominikánus szerzetes.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. Címlap. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A nyomtatvány kötése egyértelműen 20. század utolsó harmadából való, amelyet a könyvtár restaurátor szakértője is megerősített. Azonnal feltűnt, hogy az 1990-ben kiadott nyomtatott antikvakatalógusunk a kiadványt nem tartalmazza (Soltész Erzsébet, Velenczei Katalin, W. Salgó Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár 16. századi nyomtatványainak katalógusa. Nem magyar nyelvű, külföldi nyomtatványok. Catalogus librorum sedecimo saeculo impressorum, qui in Bibliotheca Nationali Hungariae Széchényiana asservantur. Vol. 1–3. Bp., OSZK, 1990.). Erre könnyű magyarázatot találni, a Régi Nyomtatványok Tára címjegyzéknaplójából ugyanis kiderül, hogy az Országos Széchényi Könyvtár 1992-ben jutott hozzá a Borda Antikváriumból 40 000 forintért, vagyis két évvel a katalógus megjelenése után. A Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály kollégájának segítségével azt is sikerült megtudnom, hogy a kötet félbőr kötésben került a nemzeti könyvtárba. Nem tudni mi okból, de 1993 környékén az OSZK-ban újrakötötték.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A 20. század utolsó harmadában készült kötés. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

Amiért pedig ez a blogbejegyzés megszületett, az a kötéshez tartozó előzéklevél vízjele. Ha ugyanis a kékeszöld színű első és a hátsó előzéklapot fény felé tartjuk, gyönyörűen kirajzolódik Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken Petőfi Sándor részletesen kivitelezett, modern, árnyalatos portrévízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A vízjel mérete sem mondható kicsinek, befoglaló méretei: 105 x 78 mm. Mindkét lap szélén kissé elmosódva feliratvízjelként a ’Duzma’ szó olvasható, befoglaló mérete: 34 x 25 mm.

Santius Porta: Opus concionatorium venerabilis Santii de porta…, Hagenau, Heinrich Gran, 1514. A kötéshez tartozó előzékleveleken lapszélén a ’Duzma’ szó elmosódott feliratvízjele. Fotó: Tóth Zsuzsanna – Régi Nyomtatványok Tára

A kötés során felhasznált papírt Vincze László merítette, a Duzma ugyanis az ő vízjele volt. Vincze 1985-ben Szentendrén alapított vállalkozása a mai napig működik, és az ott merített Duzma papírt előszeretettel használják a restaurátorok.
Előttünk van tehát egy latin nyelvű prédikációgyűjtemény, amelyet egy 15. századi spanyol dominikánus szerzetes jegyez, és amelyet a 16. századi Franciaországban nyomtattak ki, majd a 20. század végén Magyarországon újrakötöttek. Ennek a kötésnek egy szentendrei papírmerítőüzemben készült előzéklevelein megfelelő megvilágításban Petőfi Sándor árnyalatos portrévízjele bontakozik ki a szemünk előtt. Mindezek önmagukban bizonyítják a könyvtárosi munka szépségét. Végezetül pedig visszautalok a bejegyzés első mondatára. Ez a nyomtatvány kiváló példája annak, hogy maga a könyv miként képezhet hidat a történelmi korszakok között, és hogy egyetlen tárgyban hogyan sűrűsödnek össze egyfajta mikrouniverzummá az egymástól távol eső földrajzi helyek és a különböző kultúrák.

Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)

Különösen sokrétű az illusztratív ábrázolások interpretációja. A kisgrafikák ábrázolásmódjára a tömörség, a kompozíciós fegyelem jellemző. A vers átíródik a grafika nyelvére, az alkotó–mű–befogadó viszonylatában összetett értelmezési rendszer teremtődik az ex libris sajátos műfaji jellemzőin, vizuális lehetőségein keresztül. A következőkben felvonultatott illusztratív ex librisek Petőfi Sándor költészetének irányait követve a népies ihletettségű, másrészt a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt és a szerelméért epekedő férfit egyaránt bemutatják.
A Befordúltam a konyhára (1843) kezdetű helyzetdalt idéző Petőfi in memoriam lap – Lustig István nevére – 1940-ben, a II. világháború idején készült. A fametszeten a vers sorait idézően népies életkép látható pipázó férfival és rőzsével begyújtani készülő nőalakkal.

Dr. Lustig István könyve. In memoriam Petőfi, grafikus: Drahos István (1940). Jelzet: Exl.L/355 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A János vitéz (1844) című elbeszélő költemény címszereplőjét klasszicizáló stílusban megjelenítő ex libris – rózsát tartó huszár alakjával – Petőfi születésének 150. évfordulójára (1823–1973) készült Szigeti István nevére. Fery Antal alkotása egyben újévi lapként is szolgált az 1973-as évre. A harmóniát sugárzó kompozícióban az ábra és a feliratok szerves egységet alkotnak.

Fery Antal fametszete (1972). Jelzet: Exl.Sz/569 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tóthpál István grafikagyűjtőként az erdélyi vonatkozások és a fegyverábrázolások mellett elsősorban Petőfi Sándor műveit választotta a nevére szóló ex librisek témájául. Rendelésére Vén Zoltán az Egy gondolat bánt engemet…, Várkonyi Károly a Bordal, Bálint Ferenc a Nemzeti dal című Petőfi-verseket örökítette meg a grafika nyelvén. Az Egy gondolat bánt engemet… (1846) című rapszódiában a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg, melyet hitelesen közvetít Vén Zoltán rézmetszete a forradalmi látomás, a világszabadság és a hősi halál jegyében.

Vén Zoltán rézmetszete (1985). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A költeményre a nagyfokú érzelmi és gondolati telítettség jellemző, melyet az expresszív erejű grafika a csatatér részletének, a verset író Petőfi alakjának és a versből vett soroknak a szerepeltetésével közvetít.

Petőfi a hazájáért kardot ragadó, poharát koccintásra emelő költőként jelenik meg a két évvel később, 1848 márciusában, a forradalom hevében íródott Bordalban, és a verset a 20. században megörökítő ex librisen, a debreceni Várkonyi Károly alkotásán. Az ábrázoláson babérkoszorú övezi a népe szabadságáért küzdő poéta alakját.

Várkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/309 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ugyancsak a forradalmi hevületet fejezi ki expresszionista stílusban Bálint Ferenc grafikája Petőfi legismertebb költeménye, a magyarság számára emblematikussá vált Nemzeti dal (1848. március 13.) nyomán.

Bálint Ferenc grafikája. A kép forrása: Magángyűjtemény

A kétfelé ágazó kar, a széttárt ujjak és az ökölbe szorított kéz a szabadságért küzdeni kész, lázadó magatartásra utalnak. A grafikán szerepeltetett színek – a piros, a fehér és a zöld – a magyar trikolór színeiként jelképes értelmet hordoznak.

A Nemzeti dal záró versszakából idéz – a forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezve – Vecserka Zsolt következő ex librise a naggyá növesztett Petőfi-portré mellett turulos emlékművel.

Vecserka Zsolt grafikája. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A szabadság mellett a másik legfontosabb érték Petőfi számára a szerelem. A Szendrey Júlia előtt féltérdre ereszkedő Petőfi Sándor alakja jelenik meg a Tóthpál Istvánné Homorodalmási Szentpály Ida nevére szóló ex librisen, a szalagfeliraton a Szabadság, szerelem! című, 1847. január 1-én született epigramma utolsó soraival, melyek a költő értékrendjét fejezik ki: az életnél becsesebb a szerelem, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság.

Várkonyi Károly fametszete (1985). Jelzet: Exl.T/217 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1847 őszén íródott Szeptember végén című verset idézi számos, Kundermann Jenő nevére szóló ex libris. Az ajkai gyűjtő több grafikust felkért kedvenc költeménye illusztratív megjelenítésére. A változatos megformálású művek alkotói közt szerepel Bagarus Zoltán, Fery Antal, ifj. Feszt László, Józsa János, Kazinczy Gábor, László Anna, Petry Béla és Vén Zoltán. A mézeshetek idején íródott vers nem a felhőtlen boldogságot fogalmazza meg, a szerelem, az élet mulandóságára figyelmeztet. Ifjabb Feszt László alábbi – a vers születésének 140. évfordulója alkalmából készült – ex librise az elmúlás közelségét evokálja az őszre utaló motívumkinccsel és kopjafával.

Ifj. Feszt László rézkarca (1987). Jelzet: Exl.K/1022 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A természeti képeket az emberi sorssal párhuzamba állító költemény szállóigévé vált sora („Elhull a virág, eliramlik az élet…”) szerepel Fery Antal következő kisgrafikáján, a költő portréjával.

Fery Antal fametszete (1987). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Az elégikus hangvételű vers záró szakaszában a kételyekkel teli Petőfi a fájdalom hangján szól, komoran mutatja be a jövőt:

Vén Zoltán illusztratív grafikája e jelenetet mutatja be a temetőkertben sírjából előtűnő Petőfi Sándor alakjával.

Vén Zoltán rézmetszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

1850 nyarán Szendrey Júlia valóban eldobta az özvegyi fátylat; férjét halottnak tudva, egy kisgyerekkel az oldalán, a reménytelen, pénztelen, kiszolgáltatott helyzetben hozzáment Horvát Árpád történészhez.
Jelen bemutatás, a Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódó emlékállítás során az ex librisek váltak a kollektív emlékezet eszközeivé és helyeivé. Láthattuk, a kisgrafikai ábrázolások milyen fontos szerepet töltenek be a költő szellemi arcképének megrajzolásában, a kultusz, az emlékezet formálásában. E grafikák közül többet bemutattak kiállításokon Budapesten és vidéken, sőt, pályázatok, gyűjtők közti cserék révén egy részük külföldre is eljutott – így hirdetve neves költőnk emlékét.

Szentessy László alkotása (2022) a bicentenárium alkalmából. A kép forrása: A cikk szerzőjének magángyűjteménye

Irodalom:

• 200 Petőfi szabadon. A Petőfi Irodalmi Múzeum válogatása a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódóan
• ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai, összeállította, a képeket válogatta Adrovitz Anna, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012.
• Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, szerkesztette: Laskay Gabriella, 2004.
• Breuer Csilla: Petőfi egy mai festőművész szemével, Magyar Nemzet online, 2021. 03. 11.
• Hírszerkesztő: Március 15. – Barabás Miklós Petőfi-portréja a PIM-ben, napiujsag.hu, 2017. március 6.
• Kovács Gabriella: Ezt a képet még nem láttad így Petőfiről: érdekes másolat a híres dagerrotípiáról, femina.hu, 2019. 03. 15.
• Petőfi képről képre, Cultura, 2014. július 31.
• Petőfi Sándor és Orlay [sic!] Petrics Soma művész-barátsága, művészi kapcsolatának kölcsönhatásai (e-tananyagsorozat)
• Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.
• Ratzky Rita: Szendrey Júlia (1828–1868). In: A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000, 467–476.
• Rózsa György: Petőfi Sándor életében készült képmásai. In: A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000, 102–116.
• Ruff Orsolya: Hogyan építette Petőfi saját imázsát? Könyves Magazin, 2013. március 15. https://konyvesmagazin.hu/friss/hogyan_epitette_fel_sajat_imazsat_petofi.html
• -s-: A Petőfi-dagerrotípia. In: Fotó-történet, 2011. augusztus 5.
• Vasné Tóth Kornélia: Kultúrtájak – A magyar világörökség, emlékhelyeink ex libriseken. In: Tér(v)iszonyok és térkép(zet)ek, szerk. Bíró Csilla – Visy Beatrix, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae, Gondolat, 2014. (Bibliotheca Scientiae et Artis 6.), 207–208.
• Vasné Tóth Kornélia: Nemzeti panteon. A nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken. In: „Volt a hazának egy-két énekem”. Arany 200, szerk. Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae, Gondolat, 2018. (Bibliotheca Scientiae et Artis 10.), 151–169. 

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

A választott téma roppant hálás, ugyanakkor a zenei feldolgozások nagy száma miatt nehéz is, hisz a korabeli folyóiratok – mint pl. a Pesti Divatlap, az Életképek, a Képes Újság, a Budapesti Híradó, a Honderű – forradalomról szóló híradásaiból is már némi képet kaphatunk a vers első megzenésítéseiről, de a később született feldolgozásokról is olvashatunk a Petőfi megzenésített műveit taglaló írásokban. Így, a kerek évforduló alkalmából, ezek segítségével szeretnék – a teljesség igénye nélkül – csekély ízelítőt adni a költemény számtalan zenei feldolgozásából. Egressy Gábor beszámolójában olvashatjuk:

Petőfi – naplójának tanúsága szerint – a verset két nappal korábban, március 13-án írta, „azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni”. (Lapok Petőfi Sándor naplójából, Kolozsvár, Móricz Zsigmond Kollégium, 1945.)
A vers a 15-i események során több ízben is elhangzott, amit a nap folyamán – a beszámolók alapján – legalább két alkalommal maga Petőfi szavalt el. Az egyik eseménnyel kapcsolatban szintén Egressy Gábor szavait idézem:

Harmadszor, a már említett nemzeti színházi előadás során hangzott el, ahol:

A vers egyik legkorábbi megzenésítése tehát – mint már Egressy beszámolójából megtudhattuk – Egressy Béni és Szerdahelyi József nevéhez fűződik, s amelyet az említett színházi estén maga Erkel Ferenc vezényelt. Ugyanakkor a Pesti Divatlap szerkesztőjének, Vahot Imrének, a március 15-i eseményekről szóló írásában olvashatjuk, hogy ugyanezen az előadáson a már megzenésített Nemzeti dalon kívül szintén elhangzott a Rákóczi-induló és:

• 
• 

Szintén a korabeli sajtó ad hírt Kálózdi János a Pesti Divatlap 1848. április 22-i számának mellékleteként megjelent megzenésítéséről, amely:

Kálózdi János: Nemzeti dal Petőfitől. Pest, Vahot Imre, 1848. – Színháztörténeti és Zeneműtár, ZR 1.447

Feldinger Frigyes – ki 1861-től Földényi néven jelentette meg műveit – Petőfinek ajánlott Nemzeti dal-megzenésítése szintén még a forradalom évében jelent meg Temesváron, amelyet később a pesti Táborszky Nándor ismét kiadott, de már Földényi néven, a Petőfinek szóló ajánlás nélkül.

• 
• 

Bartay Endre – akinek a nevéhez fűződik a Szózat és a Hymnus megzenésítésére kiírt pályázat meghirdetése – Nemzeti dala, melynek alcíme: „A szabadság hírnökeinek Bécsbőli megérkezésük ÜNEPÉRE[!]”, Pozsonyban jelent meg.

Bartay Endre: Nemzeti dal. A szabadság hírnökeinek Bécsbőli megérkezésük ÜNEPÉRE[!]. Énekre és zongorára alkalmazva. S. l., S. n., s. a. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 6.316

Karosa Endre „Talpra magyar!” című népindulója 1848. március 20-án kelt, melynek kéziratban fennmaradt példánya gyűjteményünkben található.

Karosa Endre: „Talpra magyar!”. Népinduló. Szerzé S. a. Újhelyben / 1848. Mart. 20-án. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Ms. mus. 2.308

Ruzitska György Magyar dal /:Talpra Magyar:/ című, vegyeskarra és zenekarra írt szerzeménye szintén még a forradalom évében keletkezett.

Ruzitska György: Magyar dal /:Talpra Magyar:/ Petőfy Sándortól. [1]848. A mű címoldala és első kottaoldala – Színháztörténeti és Zeneműtár, Ms. mus. 249

Thern Károly, aki korának elismert zongoraművésze, karmestere és zeneszerzője volt, szintén megzenésítette Petőfi költeményét, mely Pesten jelent meg, Treichlinger Józsefnél.

Thern Károly: Nemzeti dal Petőfitől, Pest, Treichlinger J., s. a. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 10.928

Szintén Pesten jelent meg a Till Ferdinánd által megzenésített Nemzeti dal.

Till Ferdinánd: Nemzeti dal Petőfitől. S. l., s. n., s. a. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 9.323

Meg kell említenünk a világhírű hegedűművész, pedagógus Hubay Jenő édesapjának, Huber Károlynak férfikarra írt megzenésítését, melyet a kotta utolsó lapján található feljegyzés szerint „Bevégeztem 1883 Nov. 27én Budapesten / Huber Károly”.

Huber Károly: Nemzeti dal. Férfikar. A kézirat első és utolsó kottaoldala – Színháztörténeti és Zeneműtár, Ms. mus. 6.762

Az 1890-es évek második felében ismét közkedveltté vált a forradalom és szabadságharc témája. 1896-ban két szerző is, Hubay Jenő, valamint Szotyori Nagy Károly dolgozta fel Petőfi ismert versét.

• 
• 

Csanády Virgil, mint műkedvelő szintén feldolgozta Petőfi költeményét. A Nemzeti dalt saját kiadásában jelentette meg 1898-ban, férfikarra zongorakísérettel, melyet az „Ébredés” dalkörnek ajánlott.

Csanády Virgil: Talpra magyar! Petőfi Nemzeti dala. Op. 17., Budapest, Szerzői kiadás, 1898. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Mus. pr. 4418

A századfordulón szintén több feldolgozás születtet Petőfi versére, mint például Antos Károly, Bátori Lajos, Breiter-Szélessy János és Hazslinszky Gusztáv által írt kíséret nélküli kórusmű.

• 
• 
• 
• 
• 

Kodály Zoltán, az 1956-ban, háromszólamú férfikarra készített Nemzeti dal-feldolgozásának keletkezéséről Vass Lajos visszaemlékezésében olvashatunk, aki írásában részletesen beszámolt az akkor általa vezetett Magyar Néphadsereg Énekkarának írt mű előadásáról, illetve az azt megelőző próbáról:

• 
• 
• 

Ha csupán a Nemzeti dal e csekély számú zenei feldolgozásán tekintünk is végig, megállapíthatjuk, hogy Petőfi versének inspiráló volta a forradalom óta töretlen. Ezért nagyon is igaz Vahot Imre azon kijelentése, miszerint:

Felhasznált irodalom:

• Isoz Kálmán: A megzenésített „Nemzeti dal”. In: Zenei Szemle, 1948, V. sz.
• Isoz Kálmán: Petőfi dalok, [Budapest], Magyar Nemzeti Múzeum Zenetörténeti Osztályának kiadványa, 1931.
• Ittzés Mihály: Kodály Petőfije. In: 22 zenei írás, Kecskemét, Kodály Intézet, 1999.
• Ittzés Mihály: Petőfi megzenésített versei. In: 22 zenei írás, Kecskemét, Kodály Intézet, 1999. 
• Lapok Petőfi Sándor naplójából. Históriai jegyzetek, Kolozsvár, Móricz Zsigmond Kollégium, 1945.
• Major Ervin: Az 1848/49-es magyar szabadságharc korának hangjegykiadványai. In: Fejezetek a magyar zene történetéből, Budapest, Zeneműkiadó, 1967.
• Sonkoly István: Megzenésített Petőfi-versek. In: Studia litteraria. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének közleményei, Debrecen, KLTE, 1973.
• Sonkoly István: A 48-as szabadságharc zenéje. In: Bálint Mihály–Makra Sándor–Sonkoly István: 1848 március 15. Irodalmi és történelmi anyag március 15-i iskolai és társadalmi ünnepélyek rendezéséhez, Nyíregyháza, Tanügyi Könyvesbolt, 1948.
• Tari Lujza: A Petőfi-versek és zenei kapcsolataik. „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti.” In: Magyar Napló, 1999, 7. sz.
• Vass Lajos [visszaemlékezése]. In: Bónis Ferenc (szerk.): Így láttuk Kodályt. Ötvennégy emlékezés, Budapest, Zeneműkiadó, 1982.
• Róka Bálint: Petőfi Sándor Nemzeti dalának komoly- és könnyűzenei megzenésítései, OTDK-dolgozat, ELTE, Informatikai Kar, 2022.

Hanvay Hajnalka (Színháztörténeti és Zeneműtár)