Bibliothecae Abba[tis] Zirczensi. Harmadik rész

2023. április 14. 06:00 - nemzetikonyvtar

Irány Itália!

A cím a zirci apátsági könyvtár ex librisére utal, amit 1795-ben alkottak meg. A gyűjtemény 70 éve, 1953 óta működik az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében. Az évforduló tiszteletére indítottuk azt a sorozatot, amelyben minden hónapban bemutatunk egy-egy értékes dokumentumot az intézmény állományából. De nemcsak bemutatjuk, hanem ki is állítjuk ezeket Zircen. Így, ha a bejegyzés alapján kedvet kapnak rá, eredetiben is megtekinthetik e dokumentumokat.

italia_1_opti.jpgKönyv az asztalon

Április már a tavasz ideje, az utazások kedvelt időszaka. Ezért is ajánlom figyelmükbe ezt a 17. századi útikönyvet, amely Itáliába kalauzolja el az érdeklődőket. De van egy másik oka is, ez pedig az, hogy februári bejegyzésemben hagytam egy elvarratlan szálat a de Bry család történetéből, ezt most felveszem, folytatom a históriát, hiszen jelen kötet kiadója nem más, mint a híres Matthaeus Merian.

italia_2_opti.jpgMatthaeus Merian: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae... Franckfurt am Mayn, Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640]. A kötet címlapja

A rövid latin cím után egy terjedelmes német leírásban közlik a kötet tartalmát: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae: Oder, Raiß-Beschreibung durch Italien: Darinn Nicht allein viel underschiedliche Weg durch das Welschland selbsten … auß Teutschland und Franckreich, uber das Gebürg, oder die Alpen … Sondern auch desselben … Landschaffen, Stätt, Vestungen ... sampt ihren Qualitäten … und zugehörigen Sachen … vorgebildet und beschrieben; Deßgleichen allerhand Erinnerungen, von den jetzigen Potentaten in Italia … Alles, zum Theil auß eygener Erfahrung, zum Theil aber auß den besten alten und newen Scribenten … Raißbüchern … colligirt, und in offenen Druck gegeben Durch Martinum Zeillerum … Gedruckt zu Franckfurt am Mayn, In Verlegung Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640], in 2° (A leírás forrása: Gemeinsamer Bibliotheksverbund Verbundzentrale)

A kora újkorban az utazási irodalom nagy népszerűségnek örvendett Európa-szerte. Ahogy akkoriban összefoglalóan nevezték, a peregrináció (lat. peregrinatio) gyökerei a középkorba nyúltak vissza, egyaránt értették rajta a via, itert, itinerarium fogalmát, azaz a lakóhelytől távoli életet, az úton járást, a lakóhely önkéntes vagy kényszerű elhagyását. A peregrinatio sacra a zarándoklatot jelölte, a legszentebb úticél a Szentföld, Jeruzsálem felkeresése volt. Az egyetemek megjelenésével alakult ki a peregrinatio academica, amely a külföldi egyetemjárást, az akadémiai tanulmányokat takarta. De természetesen utazhattak diplomáciai, kereskedelmi célokkal is. Tudunk tudósok utazásairól, akik eszmecserére mentek kollegáikhoz, vagy munkájukhoz folytattak gyűjtést számukra idegen országokban, területeken. A kora újkorban alakult ki az ún. Kavalierstour, amelyet fiatal nemesek oktatásának lezárását követő tanulmányútnak tekinthetünk. Ennek során az ifjak tanári kísérettel különböző városokat, királyi és fejedelmi udvarokat kerestek fel, hogy ott megismerjék az idegen szokásokat és kultúrát, tapasztalatokat és hasznos kapcsolatokat, nem utolsó sorban nyelvtudást szerezzenek az életük sikeres kiteljesítéséhez. A neves tudós, Justus Lipsius (1547–1606) is egy fiatal nemest, Philippus Lanoyust látta el tanácsokkal levelében (Epistola de peregrinatione italica, 1578), mik legyenek a szempontjai a tervezett utazása során. Írása a kor népszerű, az utazás elméletével foglalkozó munkája lett, amiben azt is hangsúlyozta, hogy Itáliát látni kell. Ellentétben a mai nyaralásokkal, egy-egy ilyen utazás több hónapig, akár évekig is eltarthatott, megszervezésük komoly előkészületeket igényelt. David Frölich (1595–1648) – a magyar művelődéstörténet neves polihisztora – Cynosura Viatorum című művében fejtette ki, hogy az elindulás előtt a peregrinus „forgasson földrajzi mappákat, elsősorban tudniillik a felkeresendő tartomány részletes földleírásait, szorgalmatosan figyelje meg bennük, melyik táj, melyik város felé kell útját vezetnie”, valamint vigye magával „a megszemlélendő terület útikönyvét”. Ilyen praktikus ismereteket felvonultató könyv volt Martin Zeiller munkája is Matthaeus Merian kiadásában.

italia_3_opti.jpgAz ókori Itália térképe Philipp Clüver (1580–1622) német földrajztudós és történész ábrázolása alapján

Zeiller (1589–1661) Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait, teológiát és történelmet tanult. Később nemesi ifjúk nevelőjeként alkalmazták, akiket több utazásra is elkísért, ezeken nemcsak a tanítványai, hanem maga is hasznos tapasztalatokkal gazdagodott. Így jutott el Csehországba, német területekre és Franciaországba. 1628-ban a Schwanenberg és a Glojach család fiait kísérte el egy itáliai útra, itt Velencében, később Padovában töltöttek hosszabb időt. Utóbbi egyetemének jogi karán a német nemzet szindikusának választották. 1629-ben tértek vissza német területre, Zeiller Ulmban telepedett le, tanító és iskolafelügyelő, később a filozófiai és történeti írások cenzora lett. Fáradhatatlan és termékeny író volt, legnagyobbrészt útikönyvek, topográfiai művek szerzőjeként lett ismert, de más területekre is elkalandozott.

italia_4_opti.jpgBologna látképe, ahol Martin Zeiller hosszabb időt tartózkodott itáliai utazás során

Matthaeus Merian 1593-ban született Bázelben. Apja, Walther fűrészmalom-tulajdonos, városi tanácsos volt. Művészi tehetsége korán megmutatkozott, előbb üvegfestést, majd 16 évesen Zürichben Friedrich Meyertől rézmetszést tanult. 1610-től Strasbourgban, Nancyban és Párizsban dolgozott együtt híres alkotókkal. 1616-ban érkezett a pfalzi Oppenheimba, peregrinációs körútjának utolsó állomásához. Itt a tekintélyes nyomdászcsalád, a de Bryk szolgálatába lépett. Merian 1617-ben összeházasodott munkaadójának a lányával, Maria Magdalena de Bry-vel. Kezdettől fogva jelentős szerepet játszott a kiadó életében, a tehetséges művész nagyszámú rézmetszetet készített de Bry különféle kiadványaihoz. Érdemes felfigyelni alkémiai és politikai művekhez metszett illusztrációira ebből az időből. 1620-ban családjával visszatért Baselbe, ahol négy évig maradtak. Ezt az időszakot Merian művészi csúcspontjaként szokták jellemezni, ekkor jelent meg ugyanis a Basler Totentanz (1621), valamint különböző tájkép- és városmetszetei. Apósa halála után (1623), az özvegy kérésére költözött Frankfurtba, hogy segítse a nyomda működtetésében. Később alapította meg saját vállalkozását, amelyet a barokk kor legjelentősebb illusztrált könyveinek nyomdájává fejlesztett, és olyan különféle területeken végzett termékeny munkát, mint a teológia, az orvostudomány, a technikatörténet és az irodalom. Az Icones Biblicae négy kötetben jelent meg 1625 és 1630 között, több mint 233 rézmetszettel díszített négy gyönyörű album, amelyek híres bibliai jeleneteket örökítettek meg képekben. A képekhez a verseket Johann Ludwig Gottfried offenbachi lelkész írta, aki több Merian sorozat, például egy világtörténet, vagy a Theatrum Europaeum szerzője is volt. A 17. század legnagyobb országismereti kiadványa az 1642-től megjelentetett, előbb csak Németországra, majd Európára is kiterjesztett Topographia sorozat volt, amelyben már Martin Zeiller is közreműködött. Grandiózus munka, 92 térképpel és 2142 rézmetszettel, melyek városokat, híres emberek portréit ábrázolják. A sorozatot (összesen 30 kötet) már örökösei fejezték be, mert Matthaeus Merian 1650-ben elhunyt.

italia_5_opti.jpgMatthaeus Merian nyomdászjelvénye. A gólya a jámborság és a siker szimbóluma, ezt tükrözi jelmondata is: a jámborság kifizetődő. A mélyen hívő, lutheránus Merian szerint, Istent elsősorban nem az egyház, a Biblia és a szentségek segítségével, hanem a Szentlélek kegyelméből lehet megismerni.

A Topographia-sorozat előfutárának tekinthető a bejegyzésem témáját adó itáliai útikönyv. De ennek is volt előzménye, mert Zeiller szerzőségével 1632-ben jelent meg először az Itinerarium Germaniae Nov-Antiquae című könyv Strasbourgban Lazarus Zetzner örököseinél. A címe félrevezető, nemcsak német területeket írt le benne Zeiller, mert például négy fejezete magyarországi utazásokról számol be, de külön fejezetet szentelt Magyarország általános leírásának. Maga Zeiller sosem járt Magyarországon, munkája forrásai Veit Marchthaler ulmi tanácsos, valamint Johannes Löwenklau német tudós beszámolói voltak. A 17. században a tudomány többnyire megelégedett azzal, hogy több, régebbi könyvből egy új könyvet állítson elő, azaz kompiláljon. Martin Zeiller munkássága is erre épült, nem volt sokkal jobb az ambiciózus kortársainál, nem az eredetiség hatotta át irodalmi tevékenységét, hanem a műveinek nagy száma. A kompilációk igényes, könnyen áttekinthető szerkesztésében igazán tehetséges volt, jól használható műveket készített, és sok szerzőt ő mentett meg a feledéstől azzal, hogy ezekben megemlítette őket. De az itáliai útikönyv sikeréhez elengedhetetlen volt a Matthaeus Merian és a tanítványa, Joachim von Sandart által készített térképek, veduták nagyfokú pontossága, művészi kivitelezése, mert a szöveg és az illusztrációk ilyen összhangja minőségi különbséget jelentettek Braun-Hogenberg, Sebastian Münster és mások korábbi topográfiai munkáihoz képest.
A műemlékkönyvtárban található példányt – sok másik könyvvel együtt – a 19. század második felében átkötötték. Így jött létre az ún. „zirci kötés”, mert a gerinceik egységesen piros vászon-, táblalemezeik pedig kéken márványozott papírborítást kaptak. A gerincen aranyozott betűkkel mindig szerepel a szerző neve, a mű címe, valamint a „Bibl. Zircz” felirat. A címlapon – a rövid latin megnevezés után – német nyelvű hosszú-hosszú cím olvasható, ami tulajdonképpen helyettesíti a mai könyvek fülszövegét. Az ajánlás Wolfgang Friedrich és Gotthard von Tattenbach birodalmi grófoknak szól, akiknél korábban nevelői állást töltött be Zeiller. A könyv elején található azon művek jegyzéke, amiket a munkája során felhasznált. Ezeket a szerzők szerinti betűrendes jegyzékében sorolja, közli a címet, kiadási helyet, évet és a méretet rétben megadva. Mintegy 350 irodalmat sorol fel, ami elképesztő mennyiség, a lista tartalmazza például Johannes Aventinus, Caesar Baronius, Justus Lipsius (levelezését is egy 1590-es leideni kiadásban), Abraham Ortelius, Tacitus műveit. Ez alapos tárgyismeretre, felkészültségre utal.

italia_6_opti.jpgBal oldalon a műben található illusztrációk jegyzéke, míg jobb oldalon a felhasznált irodalmat felsoroló lista első oldala látható

A könyv nyolc fejezetből áll:

  • Itália földrajzi leírása, története, a területét alkotó államok, ezek politikai viszonyai;
  • Útvonalak, amelyeken keresztül megközelíthető Itália francia és német területek felől;
  • Velence, illetve az innét Padován és Veronán át Milánóba vezető útvonal;
  • A Padovától Milánóba és Genovába tartó útvonal;
  • Két útvonal, az egyik Genovából Firenzébe, a másik Milánóból Siennába, majd tovább Rómába;
  • Róma és környéke (Lazio) bemutatása;
  • Rómából Nápolyba és Puzzuoliba, majd Rómába visszavezető út;
  • Rómából Loretón, Anconán, Ravennán, Ferrarán át Velencéig, majd innét Németországba tartó útvonal.

A könyvet végül egy személynév, hely- és tárgymutató zárja. A kötetet 45 gyönyörűen kivitelezett metszet illusztrálja. Köztük az ókori és újkori Itália, valamint az itt található államok térképei. Elképesztő minőségűek Velence és Róma kihajtható várostérképei, Verona, Genova, Bologna, de akár a Vezúv madártávlati ábrázolásai.

italia_7_opti.jpgVelence kihajtható térképe, pontos és szép ábrázolás

A fejezeteken belül természetesen tárgyalja Zeiller az útvonalakon található főbb látnivalókat. Az országról és népéről, a történelmi és topográfiai viszonyokról szóló leírásait olyan anyagokra építette, amelyeket előtte már megírtak. Annyira a könyvek bűvöletében élt, hogy még az általa bejárt területek leírásában is ritkán mert önálló ítéletet, a konvencionálistól eltérő véleményt alkotni. Tudományosabbnak tartotta idézni, mint saját véleményt mondani. Erre jó példa az Assisit bemutató részlet:

„Mások azonban azon az útvonalon haladnak – amelyen Schraderus Foligno felől jutott ide – és Perugiából érkeznek Asisióba [Assisi], amelyet Sisinek, Asisiumnak és Asisinek is neveznek. Mielőtt megérkezne, elhagyja La Baste [Bastia Umbra] kisvárosát, ahol egy nagyon szép templom van – la Madonna de gli Angelinek hívják [Basilica Santa Maria degli Angeli] – amely előtt egy nagyon szép szökőkút áll, ami nagy mennyiségű tiszta vizet bocsát ki sok kis csövön keresztül [Fontana delli Ventiesi]. És idáig számolt Henznerus Perusiából [Perugia] 12 mérföldet; de nevezett Schraderus csak 10-t és innét 2 még Asisi irányába; egyedül Pflaumeus szerint 9, aki azt is mondja, hogy innen még mintegy ezer lépcsőfok van a kikövezett úton Asisi felé. Ez az Aisium egy nagyon szép – egy dombon fekvő – és a pápához tartozó hely – mindenütt Szt. Ferenc, aki itt született – egy hatalmas lenyűgöző templomban – amelyet egy német épített – van eltemetve. Két vagy – ahogy egyesek írják – három templom van egymás fölött. A ház, amelyben született, nincs messze a piactértől. Egyesek arról számolnak be – hogy a Szt. Klára templomban temették el a szent szüzet – hiszen itt élt: Villamontius azonban azt mondja – a városkában – vagy faluban – amelyet Monte Falconak neveznek – a Szt. Klára templomban lehet – Trevihez közel – ahol született; onnan ő [Villamontius], miután korábban Asisiben járt, Loretóba utazott. És beszámol arról – hogy a teste egy üvegen keresztül – a nagy oltár alatt látható. De lehet, hogy azóta áthelyezték innen Asisibe. A város közelében van a magas Asi hegy [Monte Subasio], ahová egy keskeny gyalogúton lehet feljutni. Innét jut az ember Fulginoba, ahová – nevezett Schraderus 7 mérföldet számolt. Mások mintegy 10-t – 5-t Spello, vagy Hispello irányába (amely városkát mindamellett félre lehet tenni), és onnantól kezdve annyi Folignoba, ahogyan Leander írja.”

Matthaeus Merian: Itinerarium Italiae Nov-Antiquae... Franckfurt am Mayn, Matthaei Merians, M. DC. XL. [1640]. Részlet

italia_8_opti.jpgPerugia látképe, ahonnét az utazó Assisibe ér Zeiller leírása szerint

Eléggé száraz szöveg, főleg, ha az ember már járt a városban. Nem írt az Assisi Szent Ferenc-Bazilika freskóiról, így nem említi Giottót, de szól arról, hogy Montefalcóban egy üvegen keresztül lehet látni Szent Klára testét. Megjegyezném, hogy két Szent Kláráról van szó, akiket Zeiller vagy Jacques de Villamont összekevert, de míg Assisi Szent Klára a 13. század első, addig Montefalcói Szent Klára a második felében élt. Utóbbi testét egy üveg szarkofágban mutatják meg a zarándokok számára szülővárosában, Montefalcóban. De látszik a szövegben máshol is, hogy Zeillert a különcségek, nem a különlegességek érdekelték. Például a 17. századi szokásoknak megfelelően, a természet iránti szemléletére jellemző, hogy a mesterségesen nyírt kert nagyobb csodálatot vált ki belőle, mint a déli tájak varázslatos világa.
Az ügyesen megírt, több nyelvre lefordított útitervek arra utalnak, hogy Európa számos országában megnőtt az utazások jelentősége. Matthaeus Merian kiadóként pedig kihasználta ezt az igényt, és Zeiller személyében megtalálta azt, aki megfelelő minőségű és mennyiségű szöveget írt a metszeteihez, aki a téma irodalmát gyorsan és könnyedén áttekintette és feldolgozta. Merian meglátása, hogy a tudomány megalapozásának, a tudat tágításának elengedhetetlen előfeltétele a jól illusztrált könyv, a harmincéves háború zilált viszonyai ellenére is virágzó üzletet jelentett nyomdájának.

Felhasznált irodalom:

Németh Gábor (OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)

A sorozat további részei: Első rész, Második rész, Negyedik rész, Ötödik rész, Hatodik rész, Hetedik rész, Nyolcadik rész

komment
Címkék: németh gábor tacitus justus lipsius utazási irodalom abraham ortelius bibliothecae abba[tis] zirczensi ciszterci műemlékkönyvtár zirc matthaeus merian philippus lanoyus david frölich martin zeiller philipp clüver de bryk johann ludwig gottfried lazarus zetzner veit marchthaler johannes löwenklau joachim von sandart sebastian münster braun-hogenberg gotthard von tattenbach wolfgang friedrich caesar baronius johannes aventinus

„Nekem már korábban is fontos volt a történelmi témák feldolgozása”

2023. április 13. 11:51 - nemzetikonyvtar

Beszélgetés Deák-Sárosi Lászlóval

Munkatársunk, Deák-Sárosi László Herczeg Ferenc-díjban részesült. Ebből az alkalomból készített vele interjút László Tamás, a XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023. évi Kalendáriumának felelős szerkesztője. Az alábbiakban az interjút teljes terjedelmében közöljük.

deak-sarosi_laszlo_tprofilkep_opti.jpgDeák-Sárosi László

Herczeg Ferenc egészen a közelmúltig szinte a tiltott kategóriába tartozott, holott a két világháború között „írófejedelem” volt, nagyszerű könyvekkel, színdarabokkal. Te hogy ítéled meg az ő munkásságát? Mely írásait emelnéd ki a jelentős életművéből?

Valóban jelentős a munkássága közéleti szereplőként és íróként is. Az MTA-nak másodelnöke, a Revíziós Ligának elnöke volt. Regényeit nem csupán idehaza olvasták, hanem számos nyelven is kiadták. Többször is jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1945 után ki akarták törölni az irodalomból és a köztudatból, megfosztották az MTA másodelnöki tisztétől, sőt tagságától is. Én legértékesebbnek a történelmi regényeit és színműveit tartom, de saját korának társadalmát is nagyon érzékletesen jelenítette meg írásaiban. Az Ádám, hol vagy? a honfoglaláskori időkbe kalauzolja az olvasót; az Az élet kapuja remek portré Bakócz Tamásról és tabló kora erős Magyarországáról; a Pro libertate! a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején játszódik; a 30-as évek egyik kulcsregényének tartott Északi fény története pedig a tanácsköztársaság idejére esik. Érdekesség, hogy 1890-ben, öt évvel H. G. Wellst megelőzve ő írta ez első időutazós sci-fit, a Szíriuszt, és ennek hazai, magyar adaptációja is 18 évvel korábbi, mint Wells regényének közismert, 1960-ban forgatott változata.

Hogy érintett Téged a Herczeg Ferenc-díj? Kik kapják? Te milyen indoklással nyerted el ezt a rangos irodalmi díjat?

Nagyon örültem neki, mert ez nem csupán esztétikai, hanem értékrendbeli tartalmú is. Szívesen tekintem szellemi elődnek a névadót. Ez állami művészeti díj, olyan, mint az Erkel Ferenc-díj a zeneszerzőkénél. Évente két írónak vagy költőnek ítélik oda, és annyiban különbözik a szintén irodalmi József Attila-díjtól, hogy ez „történeti irodalmi”, tehát annak szól, aki történelmi témákat is feldolgozott fikciós és nem fikciós műfajokban. Mivel jómagam történelmi eposzokat írtam, írok, és filmes tárgyú munkáimban is sokat foglalkozom a történelmi szemponttal, így a díjat kifejezetten megerősítésnek tartom.

A munkásságodra milyen hatással van ez a kitüntetés?

Nekem már korábban is fontos volt a történelmi témák feldolgozása, a közösségi, a nemzeti és a keresztény értékek felvállalása az írásaimban, ezeken nem kellett változtatnom. Hogy valamiben segít-e, például újabb művek kiadását, általában közönséghez való eljuttatását illetően, az majd közép- és hosszútávon fog kiderülni.

Min dolgoztál a közelmúltban, mik a terveid?

Legutóbbi önálló filmes könyvem A jel újbóli helyreállítása – Film, hagyomány és innováció (2020) című tanulmánykötet, és nekifogtam egy nem marxista filmes kislexikon írásának. Nemrég írtam, egy történelmi eposzt A pozsonyi csata, 907 címmel, amelynek megzenésítésén Fábri Géza dolgozik alkotói ösztöndíjjal, a könyv és a CD megjelenése 2023-ra várható. Ugyancsak ő a szerezte egy másik eposzom, a Nyolcágú csillag – Székely Mózes és a brassói csata (2019) és a még kiadásra váró Három sing a jutalom zenéjét. A Libás Matyi (2019) kieseposz megzenésítése Farkas Mihály Ambrus (†) és Tóth István „Sztív” munkáját dicséri. Nemrég fejeztem be egy verstani monográfiát A háromszólamú vers címmel, 66 klasszikus magyar vers részletes elemzését tartalmazó Példatárral kiegészítve. Most ennek a műnek a kiadásán fáradozunk. Nem lesz egyszerű, mert ezt a 66 verset hangzó formában is elérhetővé szeretnénk tenni színészek közreműködésével. Kidolgoztam ugyanis egy olyan metrikai-prozódiai módszert, amelynek segítségével egyetlen hangzó változatban egyesíthető a versek értelmi és ritmikai tagolása. A magyar költészet gyöngyszemei is.

A közelmúltban kapott egy felkérést tőlem a RIM [Rákospalotai Irodalmi Műhely] mind a négy tagja, hogy írjatok egy versciklust az Öröm útjához, melyet immár két helyen is végigjártuk: Újpalota-Pestújhely és Rákospalota egyházi közösségeinek részvételével. Hogy érintett a felkérés személyesen és mi inspirált arra, hogy „túl is teljesítsd” a felkérést, hiszen nemcsak négy állomáshoz írtál gyönyörű verseket, hanem az összeshez?

Korábban írtam egy passiót is szonettkoszorúban megverselve, amely megzenésítve, CD-n is megjelent 2015-ben. Ez is RIM-együttműködés, mert az illusztrációkat költő- és grafikustársunk, B. Tóth Klára készítette; a megzenésítés a két RIM-antológiánk dalnoka, Kasó Tibor munkáját dicséri; a CD-t pedig az Írószövetségben tartott bemutatón Adamik Tamás méltatta. Már akkor, 2015-ben felhívtad a figyelmemet, hogy a passiónak van egy lehetséges folytatása, az öröm útja. Azóta a fejemben van, hogy megírjam, azóta készülök rá. Egy másik fontos ok, hogy a többi 12 részt is megverseltem, hogy a verstani monográfiám befejeztével a sorozat mindegyik darabját más-más időmértékes formában akartam megírni, bemutatva ezzel a magyar nyelv metrikus lehetőségeit, a nyelvi ritmus esztétikumát.

deak-sarosi-kalendarium-cimlap_opti.jpgKalendárium. XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023, felelős szerk.: László Tamás, Budapest, Magyar Szinergia Ház Közhasznú Egyesület, 2022. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az interjú eredeti megjelenési helye. Kalendárium. XV. kerület: Újpalota, Rákospalota, Pestújhely 2023, felelős szerk.. László Tamás, Budapest, Magyar Szinergia Ház Közhasznú Egyesület, 2022, 151–152.

komment
Címkék: interjú újpalota rákospalota pestújhely adamik tamás fábri géza herczeg ferenc xv. kerület lászló tamás deák-sárosi lászló herczeg ferenc-díj b. tóth klára kasó tibor farkas mihály ambrus

A törteli tanítónő, könyvtáros Határ Ilona – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 33. rész

2023. április 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 99. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat kilencvenkilencedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Határ Ilonát és gyűjteményét mutatja be.

Határ Ilona (1933–1988) törteli tanítónő az 1950-es években több éven át a településen létrejövő népkönyvtár vezetője volt. A Törteli Szent István Király Általános Iskolában tanított, egy időben napközis nevelőként is dolgozott.

1_kep-medvene_makkai_piroska_037_5001_j_opti.jpgM. Makkai Piroska fametszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A könyvek, az olvasás és a természet szeretete mellett érdeklődött Törtel helytörténete és a művészetek iránt.

2_kep-hatar_ilona_gr_nagy_l_l_111x72_exl_h_124_j_opti.jpg

Nagy László Lázár fametszete (1978). Jelzet: Exl.H/124 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közeli Cegléden Nagy László Lázár grafikus vezetésével aktívan működött egy kisgrafikakör az 1970–80-as években, amely kiállításokat, előadásokat, kirándulásokat szervezett – így jutott el Határ Ilonához is a kisgrafika műfajának híre. Hivatalosan 1979-től lett tagja a Kisgrafika Barátok Körének. Egyik kolléganője, a szintén törteli Petrovics Sándorné is csatlakozott a csoporthoz.
Határ Ilona rendszeresen részt vett országos rendezvényeken, KBK-találkozókon. A Veszprémben tartott VI. Országos KBK Találkozó (1979. VII. 14–15.) alkalmából ex librise is készült egymás közt cserélő gyűjtők és veszprémi épületek, köztük a város egyik jelképe, a Tűztorony ábrázolásával.

3_kep-nagy_laszlo_lazar_312_7213_j_opti.jpgNagy László Lázár fametszete (1979). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A hazai mellett külföldi ex libris találkozók alkalmából is rendelt kongresszusi lapokat, például a luganói XVII. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszusra (1978) Várkonyi Károlytól, az 1980-as linzi rendezvényre Csiby Mihály grafikustól.
Sok ismeretséget kötött gyűjtőkkel, grafikusokkal, élénken részt vett a cserealkalmakon. Gyűjteménye gyarapítására számos ex librist és alkalmi grafikát készíttetett a nevére szólóan, többek közt Fery Antallal, Kékesi Lászlóval, Csiby Mihállyal, Nagy László Lázárral, Várkonyi Károllyal és Makkai Piroskával.
Ex librisein gyakori motívum a könyv- és a virágábrázolás, utóbbiak közt rózsák és – az alábbi képen – árvácskák szerepelnek.

4_kep-hatar_ilona_gr_nagy_ll_cegledi_osz_83_j_opti.jpgNagy László Lázár fametszete (1978). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Nagy László Lázár grafikussal különösen jó kapcsolatot ápolt, a két település közelsége révén többször ellátogatott a ceglédi kisgrafikakör rendezvényeire. A közlekedés fejlődését, postakocsit, vonatot és Törtelre menő buszt ábrázol a következő, Határ Ilona nevére szóló ex libris. 5_kep-hatar_ilona_op_333-_graf_nll_105x70_j_varia_opti.jpg

Nagy László Lázár fametszete (1979). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Több grafika Törtel helytörténetét veszi alapul helyi emlékekkel, vonatkozásokkal. Az alábbi többosztatú képeslapon is törteli épületek, településrészletek láthatók.

6_kep-klap_tortel_1963_pecset_j_k2_opti.jpg

Üdvözlet Törtelről. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törtel régi kun telep volt. A helység a kun Törtelről kapta a nevét, aki társaival 1290-ben részt vett IV. László király megölésében Körösszegnél. Ezt örökíti meg Csiby Mihály egy 1980-ban készült grafikája.

7_kep-hatar_ilona-csibym_op_132_90x60_j_opti.jpgCsiby Mihály linómetszete (1980). Jelzet: Csiby/99 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Törtel nevezetességei, köztük a hun áldozati üst látható Nagy László Lázár fametszetén 1978-ból. A világ legnagyobb méretű hun áldozati bronzüstjét Törtel határában ásták ki 1869-ben, napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A páratlan szépségű edényt a település a címerébe is beemelte, ezt állítja középpontba a következő lap is.

8_kep-hatar_ilona_gr_nagy_l_l_h_123_82x70_j_opti.jpgNagy László Lázár fametszete (1978). Jelzet: Exl.H/123 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A debreceni Várkonyi Károly egy grafikája szintén történelmi témájú, a törökökkel vívott harcokat, Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényét idézi.

9_kep-hatar_ilona_fekete_istv-koppanyi_aga_test_gr_varkonyi_k_122x64_j_opti.jpgVárkonyi Károly fametszete (1981). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A Móra Ferenc emlékére készült grafikán az író portréja mellett a Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényére láthatunk utalást.
Határ Ilona kisgrafikai gyűjteményében az ex librisek, kongresszusi lapok mellett újévköszöntő grafikák is szerepeltek, például 1981-re szólóan Csiby Mihálytól a szent családdal, „Áldott, szép karácsonyt! Boldog, békés újévet! Határ Ilona” felirattal.
Kékesi László linómetszete 1981-ből őrgébicset ábrázol, mely Határ Ilona természet és madarak iránti szeretetét tükrözi. Ez az egyik utolsó fennmaradt, nevére szóló ex librise.

10_kep-hatar_ilona_gr_kekesi_laszlo_89x79_j_opti.jpgKékesi László linómetszete (1981). A kép forrása: magángyűjtemény

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész

komment
Címkék: móra ferenc fekete istván fametszet hésziodosz ex libris törtel linómetszet munkák és napok várkonyi károly csiby mihály munkák és napok – és kincsek fery antal térkép- plakát- és kisnyomtatványtár vasné dr. tóth kornélia makkai piroska ex libris gyűjtők gyűjtemények kékesi lászló nagy lászló lázár palásthy lajos határ ilona iv. lászló király petrovics sándorné

„Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág; Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!”

2023. április 10. 10:18 - nemzetikonyvtar

Húsvéthétfő

„Húsvéthétfő, egyes vidékeken vízbevetőhétfő, másként húsvét másnapja már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. […] Az erdélyi Nyárád mentén a múlt század végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára vagy más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. Két-három fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. A legjobb táncosoknak vőfély volt a neve, az ő feladatuk volt húsvéthétfőn a hajnalozás. Minden házba, ahol fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték. Azt mondogatták, hogy ez azért történt, hogy a ház virágszála el ne hervadjon.

Egyik háromszéki beköszöntő:

Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.”


Bálint Sándor: Húsvét másnapja. In: Uő.: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából,  Budapest, [Szent István Társulat], 1989. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Mór húsvétkor – Digitális Képarchívum 

„A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A tojás díszítését és kultikus felhasználását azonban nem a kereszténység kezdeményezte; az egyház egy korábbi gyakorlat kereszténnyé tételére törekedett. A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és Ny-Európában kisebb, körülhatárolt területeken van gyakorlatban, ahol a húsvéti tojást általában egyszínűre festik. Hazánk nagy részén ismert a húsvéti tojás hímzése; legkevésbé az Alföldön. Magyarországon és a tőle keleti, északi és déli irányban fekvő országokban a batikolás a húsvéti tojás díszítésének jellemző módja. Pálcára erősített fémcsövecskét, tollcsévét mártogatnak forró méhviaszba, ezzel írják rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére, majd festéklében áztatják vagy főzik…”

Húsvéti tojás, hímes tojás, írott tojás, piros tojás. In: Magyar néprajzi lexikon. Főszerk.: Ortutay Gyula, Budapest, Akadémiai, 1977–1982. – Magyar Elektronikus Könyvtár

 

„Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!”

[Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág …]. In: Magyar népdalok. Szerk.: Ortutay Gyula, Budapest, Szépirodalmi, 1976. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hímes tojások – Digitális Képarchívum 

„A húsvéti locsolás ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. A legények előre megszervezett köszöntős felvonulásai zászlóval, zenével szintén nem ősi formát tükröznek. A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni…”


Húsvéti locsolás. In: Magyar néprajzi lexikon. Főszerk.: Ortutay Gyula, Budapest, Akadémiai, 1977–1982. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A sokak szerint dél-európai eredetű szokás, a komatál-küldés egy újkori példája. Horvátország ajándéka Budapestnek. Húsvéti tojás a Szent István téren – Digitális Képarchívum 

A középkori egyházi írók a húsvéti tojást is beillesztették jelképrendszerükbe. Érdekes a Sándor-kódex leírása a „Mennyországban található igen szép dolgokról”. Az igen szép dolgok között említi a kókonyát, a húsvéti szentelt ételt is, melyet az emberek egymásnak is küldözgetnek. A tojásfehérjét Krisztus lelkéhez hasonlítja, a tojás sárgáját pedig Krisztus istenségéhez. A kókonyához tartozik még a „koszorúmódra csinált” húsvéti kenyér is. [...] A tojással kapcsolatos a húsvétot követő fehérvasárnap (mátkáló vasárnap) és az ezt követő hétfő, a már többször idézett dies concussionis ovorum szokásanyaga is. E napon a keresztszülők tojást küldöttek keresztgyermekeiknek, és az ifjúság is komatállal tisztelte meg egymást. A komálás, a mátkatál küldés szokása különösen Dél-Dunántúlon maradt fenn. Lényege, hogy az egymásnak ajándékot küldő lányok, fiúk az ajándékkal egy életre szóló kapcsolatot teremtenek:

Komatálat hoztam,
Fel is koszorúztam.
Koma küldte komának,
Hogy váltsa ki komának.
Ha nem váltsa magának,
Küldje vissza komának.

A szokás teljesebb formáira a románoknál és délszlávoknál bukkanunk. Eredetére nézve megoszlanak a vélemények; egyházi eredetűnek is tartják, mások régi délszláv korcsoport-társulások emlékének...”


Dömötör Tekla: Húsvéti tojás – Öntözés – Komatál küldés.  In: Uő.: Naptári ünnepek, népi színjátszás, Budapest, Akadémiai, 1979. – Magyar Elektronikus Könyvtár

komment
Címkék: bálint sándor népszokás ortutay gyula hímes tojás húsvéthétfő húsvéti locsolás dömötör tekla komatálküldés

Húsvétvasárnap

2023. április 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

Húsvétvasárnap a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb és legrégibb ünnepe. Az egész keresztény világ a föltámadt Krisztust, az élet diadalát ünnepli.

„Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.”

A Márk írása szerint való szent evangyéliom, 16, 1–8. Szent Biblia azaz istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, magyar nyelvre fordította Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár


„CHristus Virágunk,
Szép termö águnk.
Alleluját énekellyünk;
Minden bünt lelkünkben öllyünk.
Ki fekvék sirban,
Fel-kele vígan.
Fel-kele fényünk,
Christus reményünk.”

Virag vasarnapi processiora, részlet. Katolikus egyházi énekek. In: Régi magyar költők tára XVII. század. 15/a kötet, [jegyzetek: Holl Béla],  Budapest, Argumentum, Akadémiai, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Mátyás Graduale címlapja a húsvétvasárnapot, Krisztus feltámadását ábrázoló miniatúra. Az énekelt hely: Zsoltár 138, 18, 5–6. A címlap alsó részén Mátyás és Beatrix címere látható. A kódex az 1480-as évek második felében készült. Készítési helye vitatott. Feltehetőleg a palotakápolna könyvállományába tartozott.

[A feltámadás] – A Mátyás Graduale címlapja, (f. 3r) – Kézirattár

„Akik tanait gyülölték,
Meg nem ölheték.
Nem rejthette sír magába
Égi szellemét.
Mert égből eredt s nem is volt
Születése sem...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!”

Reményik Sándor: Feltámadás. Részlet. In: Reményik Sándor összes versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Az írások szerint Jézus az eltemettetése utáni harmadik napon visszatért a földre, s itt tartózkodott még negyven napot. Föltámadásával az egyházi évben újabb bőség időszaka köszönt az emberekre (feltéve, ha van mit enniök), ami ötven napig, pünkösdig tart. A húsvétnak mint tavasz-ünnepnek is a föltámadás a fénypontja. A naptári fordulatot nemcsak a »sódar behozatala«, hanem tűzszentelés is jelzi; eddig is láthattuk, minden »negyvenedik« ünnepnapon (karácsonykor, gyertyaszentelőkor, illetve húshagyókor és most, húsvétkor) tűzünnep is járta. Ilyenkor a nép otthonában kioltotta a régi tüzeket, hogy az új, szentelt tűzzel gyújtson új világot.
[…] 
A föltámadás ábrázolása terén a művészek a tridenti zsinatig sokszor figyelmen kívül hagyták a Szentírásban foglaltakat, ahol az is olvasható, hogy a sírhoz zarándokoló szent asszonyok a sírt nyitva találják, és angyali szózatból értesülnek a történtekről. A középkor és a reneszánsz festőit a földre visszatért Jézus személyénél jobban foglalkoztatta annak isteni lényege. Ezért a föltámadást a mennybemenetelhez hasonlóan értelmezték. Krisztust természetfölötti lényként a levegőben lebegve, fényes mandorlával övezetten jelenítik meg a kitárult sír felett, kezében a föltámadás zászlajával, miközben a földön a sír elvakított vagy alvó őrei henteregnek.”

Jankovics Marcell: Föltámadás. Részlet. In: Uő: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997, 108. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kis bárány –  Digitális Képkönyvtár

„E húsvéti bárány, a keresztény ősegyház egyik legrégibb, az apostolok korával egyidős szimbóluma, Szent Pál (I. Kor. 5, 7.) egy ótestamentumi vonatkozású hasonlatából került azon metaforák sorába, melyek a megváltás tanát szóval és képpel magyarázzák.
Megvan ugyan e hasonlat Péter apostol első levelének 1. fejezete 19. versében is. Sőt János evangéliumának 1. fejezetében (29. v.) már Keresztelő Szent János is Isten bárányának nevezi Krisztust: de sem az egyik, sem a másik hely nem esik oly súlyosan a latba, mint Pál apostol szavai, akinek levelei kétségtelenül a legrégibbek és a leghitelesebbek az újtestamentomi könyvek között.
Péter és János illető helyei különben is a már közkeletűvé vált beszédszokásból merítettnek tüntetik fel e hasonlatot: holott Pál szavain még megérzik a közvetetlenségnek és az újdonságnak az az üdesége, amely az előzőkkel való szerves kapcsolatban egyúttal elárulja a szerző gondolatmenetének egész természetes láncolatát is. És éppen ez a láncolat világítja meg fölötte tanulságos módon a megváltás tanának vallástörténelmileg oly nevezetes kifejlődését, egyúttal pedig az áldozat fogalmának a legnyersebb ősi képzettől a legátszellemültebb keresztény tanításig való fokozatos felemelkedését.
Szent Pál ugyanis a Korintusiakhoz intézett első levele 5. fejezetének 6–8. verseiben (Károli Gáspár fordítása szerint) ezt mondja:
6. …Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász megposhasztja az egész tésztát?
7. Tisztítsátok ki azért a régi kovászt, hogy legyetek új tészták, miképpen hogy kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi Húsvéti bárányunk, a Krisztus érettünk megáldoztatott.
8. Azért Innepet szenteljünk nem régi kovászban, sem nem gonoszságnak és álnokságnak kovászában, hanem a tisztaságnak és igazságnak kovász nélkül való kenyereiben.
Az eredeti görög szövegben a 7. vers „Húsvéti bárány”-ának a (Pascha) szó felel meg, vagyis azon héber szó görögös alakja, amely magát a zsidó húsvétünnepet s annak a mózesi könyvekben (különösen Exod. 12, 3-11.) több helyütt részletesen körülirt rituális étket jelenti. E szó eredeti értelme pedig arra enged következtetni, hogy a zsidók húsvéti báránya, amelyet keserű füvekkel és kovásztalan kenyérrel kellett Nizán hó 14-én az Egyiptomból való menekülés s az ő elsőszülötteinek váltsága emlékére évenkint enniök, nem egyéb valamely régibb áldozat olyanféle megváltásánál, aminő az engesztelő napon a pusztába eresztett bűnbak vagy aminő – még találóbb hasonlattal élve az Izsák helyett leölt kos az Ábrahám áldozatában. (I. Móz. 22.)”

A húsvéti bárány. Részlet. In: Katona Lajos: Folklór-kalendárium, Budapest, Gondolat, 1982. – Magyar Elektronikus Könyvtár

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.


Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Pilinszky János: Harmadnapon. In: Pilinszky János összegyűjtött versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Minden kedves olvasónknak áldott, békés ünnepet kívánunk!

Nagy csokor tulipán – Digitális Képarchívum

komment
Címkék: reményik sándor pilinszky jános jankovics marcell húsvétvasárnap mátyás graduale

Nagyszombat

2023. április 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Nagyszombat a csöndes gyász napja, Jézus sírban pihenésének ideje. Jézus nagypénteken bekövetkezett halála után az összeverődött kíváncsi tömeg mellét verve szétoszlott, Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabbról látták a történéseket.
Jézus halálának évében – az evangéliumok tanúbizonysága szerint – az ószövetségi húsvét (pészah) szombatra esett. Jézus megfeszítése, halála és eltemetése így az ún. készület napján történt, a szombatot pedig – az ószövetségi törvény előírása szerint – a tanítványok is nyugalomban töltötték.

„Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. A készület napja volt, a szombat már beállóban. A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.”

Lukács evangéliuma 23, 50–56. In. Katolikus biblia, Szent István Társulat, 1996. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A nagyszombathoz kapcsolódó vallási gyakorlatok és szokások közös vonása az elcsendesülés, az imádság, Jézus szenvedéstörténetének felidézése, a katolikusoknál az ún. szentsírlátogatás. A szentsír Jézus jeruzsálemi Szent Sírjának utánképzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus templomi megjelenítése. 

A Szent Sír kápolnájának bejárata Jeruzsálemben. In. Vasárnapi Újság, 45. évf., 15. sz. (1898. április 10. ) – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása. Digitális Képarchívum

„Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyatott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.”

Pilinszky János: Ismerem. In: Pilinszky János összegyűjtött versei  – Magyar Elektronikus Könyvtár

Balló Ede: Piéta – Az Országos Képzőművészeti Társulat téli kiállításából. In: Vasárnapi Újság, 39. évf. 51. sz. (1892. december 18.), 875. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása. Digitális Képarchívum

Jézus föltámadásának ideje a nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka, vasárnap hajnala. A katolikusoknál ezért nagyszombat este, sötétedés után kezdődik az ún. húsvéti vigília szertartása, amelyben a világ világosságának, Jézusnak győzelmét ünneplik a sötétség fölött, az élet győzelmét a bűn és a halál fölött.

Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra. Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette. A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset.

Bálint Sándor: Nagyszombat, részlet. In: Uő: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest, [Szent István Társulat], 1989. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó  – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.”


Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

komment
Címkék: dsida jenő pilinszky jános bálint sándor nagyszombat balló ede

„Talán egyetlen lírikusunk életműve sem támasztott oly intenzív visszhangot zeneművészetünkben, mint Petőfi költészete”

2023. április 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

A 200 éve született Petőfi Sándor művei a zene tükrében. II. rész

Hogy mennyire igaz a Sonkoly István Megzenésített Petőfi-versek című tanulmányából vett idézet, azt az a Petőfi Album is bizonyítja, mely 1898-ban, a „Magyar nemzet újjászületése ötvenedik évfordulója alkalmából” jelent meg, Langer Viktor gyűjtésében és közreadásában. Végignézve a 100 éneket és dalt tartalmazó kötet tartalomjegyzékén, számos ismert szerző nevét olvashatjuk, mint pl. id. Ábrányi Kornél, Doppler Károly, Egressy Béni, Mihalovich Ödön, Mosonyi Mihály vagy Thern Károly. S hogy ennek mi az oka, erre a közreadó előszava ad választ:

„Szellemének a művészetekre való kihatása ép oly nagy horderejű volt s legelsőbben és leghathatósabban a zenén mutatkozott. A zenén oly annyira, hogy Petőfi költészete egymaga képes volt megteremteni egy szintén korszakot képező zeneirodalmat. Bizonyítja ezt ama körülmény, hogy ötven éven át a magyar zeneköltők színe javát mi sem bírta annyira lelkesíteni, mint Petőfi mindenkit magával ragadó múzsája”

Langer Viktor (szerk.): 1848–1898 „Petőfi Album”, Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 1898. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Z 43.360

Ábrányi Kornél, kinek két Petőfi-megzenésítése is megtalálható a Langer Viktor által szerkesztett albumban, önálló, Hat eredeti Magyar Zenekép című, Petőfi-versekre írt ciklusa 1866-ban jelent meg.

Hubay Jenő, szintén Petőfi költeményeire írt gyűjteményét 18 Eredeti Magyar Dal címmel, magyar festőművészek eredeti rajzaival ellátva jelentette meg.

Ábrányi Kornél szerkesztette azt a „Zeneakadémia végzett hallgatóinak szerzeményeit” tartalmazó kiadványt, melyben négy megzenésített Petőfi-költemény is helyet kapott. Ezek a Mért vagy hozzám olyan idegen, a Hortobágyi korcsmárosné angyalom, az Árvalányhaj süvegem bokrétája és a Rég veri már a magyart a teremtő.

Petőfi Honfidal című költeménye Doppler Károly dallámával lett közismert, mely pályamű 1857-ben jelent meg nyomtatásban, s mely Langer Petőfi-albumában szintén helyet kapott.

Egy-egy Petőfi-költemény több szerzőt is megihletett. Ilyen pl. az Ereszkedik le a felhő, melyet nem csupán Hubay Jenő, hanem Mihalovich Ödön és Egressy Béni is megzenésített.

A Temetésre szól az ének című verset Hubay Jenőn kívül Mosonyi Mihály és Kovács Sándor is megkomponálta.

Petőfi A magyarok istene című költeménye is több szerzőt megihletett, így a Petőfi Album szerkesztőjét, Langer Viktort, de Liszt Ferencet és Erkel Ferencet is.

A Petőfi versei nyomán készült zeneművek összegyűjtése a költő születésének centenáriuma évében vált szükségessé. A művek jegyzékét Isoz Kálmán tette közzé 1930-ban, Petőfi műveinek zenei bibliográfiája címmel.
A Petőfi-bicentenárium alkalmából útnak indított sorozat ezen részét Tari Lujza gondolataival zárom:

„Nem kis mértékben Isoz munkája alapján máig jogosan tartjuk úgy, hogy Petőfi a legtöbbször megzenésített költő. Versei a műzenébe és a népzenébe valamint a kettő határán álló népies műzenébe egyaránt bekerültek. Költeményei illetve azok részletei közül számos ma is él a népdalokban, sokszor anélkül, hogy a szerző kiléte köztudott volna. Ennek magyarázatát már Arany János megadja: »...sehol a tartalmat a formának fel nem áldozta, de éppen ezáltal megóvta líráját az egyhangúságtól, mert szigorú mérték helyett magyar ritmust hozott költeményeibe, mely által azok alkalmasabbak lőnek magyar dallam szerint énekeltetni...«”

Tari Lujza: A Petőfi-versek és zenei kapcsolataik. „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti.”. In: Magyar Napló, 1999. 7. sz. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

  • Isoz Kálmán: Petőfi Műveinek zenei bibliográfiája. In: Muzsika, Zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóirat, 1930. 3. sz.
  • Sonkoly István: Megzenésített Petőfi-versek. Az utolsó huszonöt év Petőfi-kompozíciói. In: Studia Litteraria. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének közleményei, Debrecen, KLTE, 1973.
  • Tari Lujza: A Petőfi-versek és zenei kapcsolataik. „Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami nemzeti.”. In: Magyar Napló, 1999. 7. sz.

Hanvay Hajnalka (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment
Címkék: erkel ferenc petőfi sándor liszt ferenc kovács sándor isoz kálmán hubay jenő sonkoly istván petőfi-kultusz egressy béni ábrányi kornél mosonyi mihály színháztörténeti és zeneműtár thern károly mihalovich ödön hanvay hajnalka tari lujza petőfi-bicentenárium a 200 éve született petőfi sándor művei a zene tükrében langer viktor doppler károly

Jónás Gabriella: „A vers számomra mindig is egy tömörített dráma volt.”

2023. április 04. 15:28 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers című könyv hangzó Példatára kapcsán. Első rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett Jónás Gabriella színművésszel, az újvidéki Művészeti Akadémia tanárával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

jonas_gabriella_2023_01_19_b_1_opti.jpgJónás Gabriella színművész, egyetemi tanár könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Jónás Gabriella 1952-ben született Budapesten. 1970-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1974-ben férjével együtt a délvidéki Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának a tagja lett. Számos drámai főszerepe mellett tíz éven át a szabadkai Népkör Irodalmi színpadának vezetője volt. 1993-ban lett az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára. Azóta, 2022-ben való nyugdíjba vonulásáig beszédtechnikát, színpadi, művészi beszédet tanított a magyar tannyelvű hallgatóknak. 2000-ben kapcsolódott be az egri Katolikus Rádió munkájába, majd több éven át a Magyar Katolikus Rádió műsoraiban is részt vett. Több CD jelent meg a közreműködésével. Férje halála után, az elmúlt tíz évben több magyarországi színházi társulásban vállalt szerepet. Közel 150 szerep, filmek, tévés irodalmi műsorok (Újvidéki Televízió), számtalan rádiós műsor (Szabadkai Rádió, Újvidéki Rádió, Katolikus Rádió Eger, Magyar Katolikus Rádió) fémjelzik ötven éves pályafutását.

Hogyan kedvelte meg a verseket? Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken költeményeket?

Jónás Gabriella: Óvodás koromtól vonzódtam a versikékhez, mondókákhoz. Középiskolás koromban a Belvárosi Irodalmi Színpad tagja lettem, ahol elsősorban irodalmi esteket adtunk elő. A Színművészeti Főiskolán csak tovább nőtt a rajongásom. A vers számomra mindig is egy tömörített dráma volt. Amit a színpadon 3, 5 felvonásban játszunk el, az a dráma 3, 5, 12 percben lejátszódik egy versben. A vers a tömörítés csodája és művészete.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

J. G.: Örömmel és köszönettel fogadtam a felkérést! Egy újabb, nagy kihívásnak tekintettem. Verset mondani nagyon sokféle módon lehet. A Deák-Sárosi László által kimunkált mód egyesítette számomra a nagyon szoros metrikát az értelmi, érzelmi hangsúlyozással.

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

J. G.: Gyakorlással összeegyeztethetővé vált, hiszen minden új tudás alapja a gyakorlás. Ellentmondást nem fedeztem fel, inkább tágultak az ismereteim. Rácsodálkoztam bizonyos közvetett hangsúlyokra, szünetekre, arra a fonetikai szépségre, hogy korábbi gyakorlatomhoz képest több hangsúllyal sem váltak a versek agyonhangsúlyozottá, hanem nagyon izgalmas ritmusképletet kaptak.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

J. G.: Nem, nem, és nem! Bővíti, kiegészíti azokat.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

J. G.: Mindazoknak ajánlom, akik előadóművészetet tanítanak, vagy azzal foglalkoznak. Egyetemi tanároknak, hallgatóknak, közép-, és általános iskolai magyartanároknak, óvónőknek. Kodály Zoltán tanár úr azt mondta, hogy a zenei nevelést az anyaméhben kell elkezdeni. Miért ne verselhetnének a várandós anyukák a bennük növekvő életnek?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

J. G.: Egyelőre csak a tervezés szakaszában vagyok. Szívesebben lennék mentora volt tanítványaimnak! Új alapokra helyezhetjük a versmondást Deák-Sárosi László A háromszólamú vers hangzó Példatárával.

Deák-Sárosi László interjúja Jónás Gabriella színművésszel, egyetemi tanárral

Versvideó: Dsida Jenő Nagycsütörök című verse Jónás Gabriella recitálásában.

A sorozat további részei: Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

komment
Címkék: interjú verstan deák-sárosi lászló a háromszólamú vers jónás gabriella interjúk a háromszólamú vers című könyv hangzó példatára kapcsán

„Ez a Mozaik nemzedékeket kapcsolt össze”

2023. április 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

A gyermekkönyvek nemzetközi napja

A gyermekkönyvek nemzetközi napján az egykori NDK-ban született ifjúsági képregénysorozat, a Mozaik történetébe nyújtunk betekintést a kezdetektől napjainkig.

1_kep_opti_24.jpgAz 1955 végén indult NDK-s képregény napjainkban is népszerű. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapja április 2-ára esik. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) kezdeményezésére 1967 óta tartják világszerte e napon a gyermekkönyvek nemzetközi napját. Az ünnep célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást, a könyveket. Tavaly, az évforduló alkalmából írt blogbejegyzésemet a következő módon kezdtem:

„Emlékszem, hogy gyermekkoromban velem is nehezen lehetett megszeretni az olvasást. Pedig akkoriban, a ’80-as években még nemhogy internet és a mai világ multimédiás technikai csodái nem léteztek, de még a VHS-rendszerű videólejátszókat sem ismertük és televíziónk is csak fekete-fehér volt. Amiben ráadásul hétfőn nem is volt adás és a többi nap 10 óra előtt, valamint 12 és 16 óra között pedig a hangyák és a termeszek háborúztak a képernyőn. Bár azt már olvasni tudó koromban is nagyon szerettem, ha édesanyám mesét olvasott fel nekem. Volt két favorit a könyvek között, melyek szinte mindig bevethetők voltak. Ezekben egy fehér mandzsettákkal és gallérral díszített, fekete bundás macska élt át rímekben elmesélt, izgalmas kalandokat. A macska neve is elég beszédes volt, hiszen, ha fajtársainak azt mondták volna, „sicc!”, akkor biztosan uccu-néki, elszaladtak volna. Ennek a derék macskának meg nem volt elég, hogy a bundája színe miatt sokan rossz ómennek tarthatták, de még a neve is ellentmondott a macskalogikának, hiszen Sicc-nek hívták.”

Hamvai-Kovács Gábor: „Nem tud neki ellenállni sem öreg, sem fiatal”. In: Az Országos Széchényi Könyvtár blogja, 2022.04.02.

Ehhez az idézethez annyit tennék hozzá, hogy nem csak a Tankó Béla által készített, elbűvölően varázslatos, színes képekkel illusztrált, Kálmán Jenő-féle Sicc-történetek váltottak ki efféle hatást belőlem. Egy másik mesetörténethez fűződő (mai napig tartó) „szerelmem” kisiskolás koromban kezdődött. Egy szürke, hideg, decemberi napon, iskola után édesapám éppen úszóedzésre vitt, amikor egy útba eső újságosbódé kirakatában megláttam egy izgalmasnak ígérkező képregény borítóját. Apukám, hogy – az egyébként rendszerint nem túl magas – edzéskedvemet növelje, megvette nekem az újságot. Miután általában én érkeztem elsőnek az uszodába, már edzés előtt, a medence szélén ücsörögve elkezdtem olvasni a történetet. A hangulat pont vízhez illő volt, hiszen a képregényben egy viharos tengerre kifutó, piros-fehér sávos latin vitorlával ellátott kalyibás bárkán egy mókás kinézetű, nagy orrú, pödört bajszú, körgalléros cingár alak menekült két társával, három, fémcsatos vastag bőrövvel körbefogott, barna bőrmellényt viselő manószerű karakter elől. Persze a menekülőket a tengeren az óriási vihar utolérte, minek következtében a kis lélekvesztő zátonyra futva elsüllyedt. Az üldöző manók sem jártak sokkal jobban, hiszen az ő csónakjuk egy kis sziget partjaira sodródva tört darabokra. A kalandos hajóút végén a szigeten lévő romos erőd urai, felébresztették – a fegyverek és egy kincsesláda társaságában, báránybőrbe burkolózott, bojtos hálósipkában jóízű álmát alvó – urukat, egy kalózkapitányt. Majd csónakkal kihajóztak megmenteni a zátonyon csücsülő nagy orrú, pödört bajszú alakot és társait. Akkor még nem tudtam, hogy egy hosszú évek óta tartó (és még évtizedekig folytatódó) kaland kellős közepébe csöppentem. Persze az már egészen kicsi gyerekfejjel is feltűnt, hogy ennek a történetnek vannak előzményei és folytatódik valahogy. A borító alapján is kiderült, ez a Mozaik folyóirat 1982. decemberi „Fekete bárka” címmel megjelent száma.
A Mozaik-számokból elszórtan-foghíjasan később is kaptam. A történetek varázslatos aprólékossággal kidolgozott rajzai teljesen elbűvöltek. Azonban az mindig is zavart, hogy soha nem volt vége a történeteknek egy-egy füzetben. Így rendszerint nem derült ki, mi történt az adott részben elmesélt kalandok végén. Például, amikor egy ókori görög harcoshoz hasonló figura megjelent a manók segítségét kérve, és később az egyik manóval egy sziklacsúcs tetején álló templomban rekedtek egy tűzvész során, vagy amikor hőseinket elrabolta egy jeti a Himalája egyik barlangjából. Megelégelve ezt, elhatároztam, hogy elkezdem gyűjteni a Mozaik-számokat. Hiszen ezek a történetek nem értek véget egy-egy résznél, mindig folytatódtak a következő számokban. A gyűjtőmunkámba alaposan besegített egy iskolai papírgyűjtés is, amikor a MÉH-telepre szánt anyagból kiguberáltam vagy hat évfolyamra való, addig megjelent Mozaikot. Ezekből kiokosodva megtudtam, hogy a három manó, akiket Abraxnak, Brabaxnak és Califaxnak hívtak elég változatos kalandokat éltek át. Ugyanis részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, találkoztak XIV. Lajos francia királlyal, majd időutazóként Don Quijote korába kerültek, innen a Csetepaté Márkinak nevezett cingár, körgalléros, pödört bajszú ellenségükkel visszakerültek a keresztes háborúk korába. Majd találkoztak amazonokkal, egy maharadzsával és fűszoknyás maláj kalózokkal (akkor épp ott tartott a történetfolyam). Sőt, a guberált példányok közt olyan régebbi számokat is felfedeztem, melyekben más karakterek játszották a főszerepet. Az Abrafaxokhoz (így hívták együtt a három főhőst) hasonlóan ezek is manók voltak, de a nevük Dig, Dag és Digedag volt, vagyis a Digedagok. A ’80-as években az információáramlás jóval szűkebb spektrumot ölelt fel, így még nem nagyon tudtam ezeket az eltérő karakterekkel megjelent régi számokat mire vélni. Ennek ellenére tökéletesen boldog voltam a Mozaik-kollekciómmal… egészen 1990 nyaráig. Ugyanis ez év júliusában – egy, a mongol invázió korabeli Japánban zajló történet kellős közepén – a három manó idő- és történelemben való bolyongása megszűnt létezni. Legalább is magyar nyelven.

2_kep_opti_25.jpgA kezdet és a vég, vagyis Digedagék kalandjainak első és utolsó száma, plusz a ráadásszereplés az 500. Mozaikban. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Egy mély és hosszú álom következett ezután. Annál örömtelibb volt az ébredés. Ugyanis, amikor már az egyetemi almamater padjait koptattam, akkor fedeztem fel egy újságosnál 2001 októberében, hogy ismét látható a kirakatban, ráadásul a kurrens kiadványok között Mozaik. Felfedezésem után az újságosbódé polcán lévő példány hamar gazdára talált személyemben. Ez kétségtelenül Mozaik volt Abrafaxokkal. Bár nem az abbamaradt középkori japán történetet folytatódott, hiszen itt az ókori Görögország szolgált helyszínéül egy kezdődő kalandnak. Azonban az újságban írt kísérőszövegekből kiderült, hogy ez egy jó néhány évfolyammal későbbi történet kezdete. De azért már olvashattam tervekről, melyek az abbamaradt japán kaland közvetlen folytatásáról, a kurrens és az elmaradt számok közötti foghíj bepótlásáról, gyűjtőkiadványokról, sőt a másik három karakter, vagyis a Digedagok összes kalandjainak magyar nyelvű kiadásáról szóltak. Ezek a tervek mára jórészt materializálódtak is.
De mi is ez a gyerekek és felnőttek szívét egyaránt heves dobogásra késztető kiadvány? Az eddig olvasottak alapján joggal merül fel bárkiben a kérdés: hogy lehet egy képregénynek ekkora varázsa, hogy ma is generációk rajonganak érte? Mi a Mozaik képregényújság története? A kaland kezdete a vasfüggönnyel kettészabdalt világ keleti felében, az egykori NDK-ban kezdődött, 1955-ben. A Mozaikot ekkor alapította ugyanis a magyar Móra Könyvkiadó kelet-német megfelelője, a Verlag Neues Leben. A személyi kultuszoktól hemzsegő kommunista blokkban élő, eredetileg üvegfestőnek tanult grafikusművész, Johannes Hegenbrath (1925–2014), művésznevén Hannes Hegen kezdeményezte egy vidám, szellemes, humoros bölcsességekkel és tudományos ismeretterjesztéssel átszőtt képregény megjelenését. Az akkor éppen a Nyugattal rivalizáló NDK kultúrpolitikai vezetőinek kapóra jött Hegen ötlete, mondván, ezzel az NSZK-ból illegálisan beáramló „szennyirodalomnak” minősített nyugati képregényeket lehetne ellensúlyozni. 1955 karácsonyán jelent meg az első szám, melyben három manó Dig, Dag és Digedag játszották a főszerepet. A manók nevéhez egyébként egy anekdota szerint Hegen faliórájának ketyegése adta az ihletett, mely a „tik-tak-tiketak” hangokat adta ki magából. Ebből alliterálva kapta nevét Dig, Dag és Digedag. 1956-ban és 1957 első felében negyedévente jelent meg a Mozaik, majd áttértek a havi rendszerességre. Eleinte még nem dőlt el teljesen, hogy csak a manófigurák kapják a főszerepet, hiszen a 3. és az 5. számban állatkarakterek szerepeltek. Ennek oka, hogy ekkoriban külföldön nagyon népszerűek voltak Donald Kacsa és Miki Egér kalandjai és hát a kultúrharc jegyében mindent fel kellett használni. Azonban Digedagék annyira népszerűek lettek, hogy később nem volt szükség ezekre az állattörténetekre. Hannes Hegen mellett meg kell említenünk egy (legalább annyira kommunista-, mint náciellenes családból származó) személyt, aki operaénekesi pályája mellett a rajzoláshoz és íráshoz is vonzódott. Ő volt Lothar Dräger (1927–2016), aki 1958-ban csatlakozott a Mozaik csapatához. Később ő írta az Abrafaxok történeteit 1976-tól 1990-ig. De ne menjünk ennyire előre az időben.

3_kep_opti_25.jpgEleinte még nem dőlt el teljesen, hogy csak manófigurák kapják a főszerepet, hiszen a 3. és az 5. számokban állatkarakterek szerepeltek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

A Digedagok 1955 és 1976 között, húsz évfolyamon át játszották a Mozaik történeteinek főszerepét. Hegen alapkoncepciója az volt, hogy a három főszereplő különböző történelmi korokban (köztük a jövőben is) különböző helyeken keveredik kalandokba és a végén rendre az emberi jóság, segítőkészség és furfang segítségével legyőzi a gonoszokat. Teszik mindezt vér és erőszak nélkül. 1960-ban a Verlag Junge Welt kiadó vette át a Mozaikot, mely 1971-től (más országok mellett) Magyarországon is terjesztette a lefordított számokat. Digedagék kalandjai eredetileg elég foghíjasan jelentek meg magyar nyelven 1971-től 1976-ig. Egy közel-keleti-, egy western-, és egy középkori Velencéből induló lovagtörténet részleteit olvashattuk magyarul. Később, 1987-ben a Móra Könyvkiadó egy gyűjtőkötetben Dani Tivadar fordításában kiadta a westerntörténet első hat számát  is, melyben egy mozgalmas és izgalmas, Mississippin zajló lapátkerekes gőzhajóversenyt követhettünk nyomon, újságírókként szereplő hőseink tudósításában. A precíz részletességgel kidolgozott rajzok nemcsak szépek, de kiválóan megjelenítik az 19. századi Amerika világát. Mára már a Digedagok történeteit övező homály a magyar Mozaik-rajongók számára is megszűnt. Hiszen – 2005 és 2020 között – a Rácz András nevéhez köthető Ratius és az Időkapu kiadók jóvoltából az összes Digedag-kaland megjelent egy ötvenrészes, gyűjtőkötetekben kiadott sorozat keretein belül.
A Digedagok kalandozásai általában két-három éves ciklusokat foglaltak magukban.
Az első kalandok még nem köthetők történelmi korokhoz, egy kapzsi szultán elől menekülve hőseink kalózokkal kerülnek kapcsolatba, majd egy kincses szigetre kerülnek. A szigetről egy állatcirkuszt alakítva kerülnek az ókori Rómába, ahol megkezdődik a történelmi időkhöz és helyszínekhez köthető történetek sora. Az ókori birodalomból teljesen földlakóknak kinéző, más galaxisból érkezett lények viszik őket magukkal bolygójukra. Ebben a sorozatban nagy hangsúlyt kap a technika, a technikai fejlődés és annak zsákutcái, valamint a történelmi találmányok bemutatása is. Ez utóbbi megjelenítése elmésen megoldott keretek közt zajlik, a Földre visszatérő hőseink mesélnek az idegeneknek az űrhajóban. A technikatörténeti mesékben megelevenedik a történelem is, hiszen egy-egy találmány felfedezésénél működnek közre a Digedagok is. A Földön, a korábban magyarul megjelent csonka, középkori lovagtörténet folytatódik, ahol a Római kalandban egymástól elválasztott karakterek újra összetalálkoznak (az űrbe csak két manó utazik). A gőzhajóversennyel kezdődő nagyon hosszú, nagyon mozgalmas vadnyugati történet részletesen kimerítő tükör a békebeli Amerika világáról, rabszolgaszöktetőkkel, indiánokkal, vadnyugati vasúttal, kincsvadászokkal, tengeri hajóskapitányokkal, mindez Mozaik-stílusban. Végül egy (a kezdetihez hasonló) közel keleti történet az, melynek záró oldalán elbúcsúznak a Digedagok olvasóiktól. Digedagék ezt követően egyszer még felbukkannak egy kurrens Mozaik-kiadványban. Az Abrafaxok kalandjainak 500. részében (mely magyar nyelven 2006 márciusában jelent meg) egy inka piramis mélyén lévő „fénycsapdában” lelnek rájuk az Abrafaxok, ahonnét az egyik karakter kiszabadítja őket.

4_kep_opti_21.jpgAz 1976-ban színre lépő Abrafaxok a Digedagokkal ellentétben már jellemvonásaikban, belső tulajdonságaikban is jól elkülöníthetők egymástól. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

1976 volt az az év, amikortól a Mozaik-kalandokat új karakterek élik át, akik az egymástól szinte csak kinézetükben különböző Digedagokkal ellentétben már jellemvonásaikban, belső tulajdonságaikban is jól elkülöníthetők egymástól. Ahogy az Abrafaxok kalandjait bemutató első számban is olvashatjuk:

„Abrax titkos – és mondjuk meg boldogtalan szerelmese volt a fegyvereknek. És bár bátran, derekasan részt vett minden ütközetben, soha, de soha nem vitte semmire. … Brabax nem sokra tartotta az álmodozást. A tudomány izgatta és a technika. E két dolog segítségével akarta előbbre vinni a világ ügyét. … Califax! Hej Califaxnak egyetlen komoly gondja volt: az hogy legyen mindig elég az elemózsia! Igazi haspóknak ismerték, akinek mindenött és mindig csak az evésen járt az esze.”

Lothar Dräger: Mozaik Abrafax könyvek. 1. Dalmácia, Budapest, Ratius, 2006. 3. – Törzsgyűjtemény

Hogy miért történt ez a karakterváltás? A Verlag Junge Welt, postai terjesztésre hivatkozva át akart térni (át is tért) a korábbi 24 oldalról a 20 oldal terjedelemre. Hegen nem szerette volna ilyen formában folytatni a Mozaikot, és végleg letette a ceruzát. Mivel a Digedag-történetek kiadásának joga legnagyobb részt őt illette, ezért nem is engedélyezte azok megkurtított formában való folytatását. Később élete végéig a Digedag-történetek húsz évfolyamának újabb és újabb kiadásaiból élt. Viszont Lothar Dräger és a kiadó komoly bajba került Hegen távozásával. Adva volt egy nagyon népszerűvé vált képregény, amit jogi okok miatt nem tudtak folytatni. Ekkor vetett fel Dräger a szerkesztőségben egy ötletbörzét rajzolói között. Ennek eredményeként a később az „Abrafaxok mamájaként” emlegetett Lona Rietschel (1933–2107) vázlatai adták az alapját a bemutatott három új karakter, Abrax, Brabax és Califax színre lépésének. Az elnevezésénél természetesen itt is szerepet kapott az alliteráció, hiszen a szerkesztőség tagjainak nagyon tetszett, hogy a három név egybemondva úgy hangzik, mint egy mesebeli varázsige. Rietschel időtálló, gyermektermetű, kortalan figurákat rajzolt, melyek az akkori képregényfigurák többségétől eltérően kezdettől fogva háromdimenziós hatást keltettek, akiket gond nélkül lehetett ábrázolni minden irányból. Rietschelre egyébként nagy hatással volt az Asterix-történetek rajzolója, Albert Uderzo is. A foghíjas, töredezett Digedag történetekkel ellentétben az Abrafaxok kalandjait feldolgozó Mozaik a magyar olvasóközönséget is havi rendszerességgel elérte. A fordítás miatt az eredeti keletnémet számokhoz képest egy havi csúszással jelentek meg a magyar számok, egészen 1990 júliusáig. Az újság Kelet-Berlinben készült és Lipcsében nyomtatták. Magyarországon a Magyar Posta terjesztette. A rendszerváltás után a német Mozaik is komoly válságba került, a kiadást a Verlag Junge Welt-től a PROCOM vette át, később a Steichen für Steichen Gmbh kiadóhoz került a Mozaik. A válságnak esett áldozatul a magyar nyelvű kiadás is, így 1990 júliusa után magyar nyelvű Mozaik csak 2001 októberében jelent meg. Ez két lelkes rajongónak, Prekop Csabának és Cselovszky Róbertnek köszönhető, akik egy nemzetközi könyvvásáron bukkantak rá a folyóiratra és sikeresen meg is állapodtak a kiadóval a magyar nyelvű számok újraindításáról. Mozaikhoz köthető magyar nyelvű kiadványok ma is megjelennek hellyel-közzel különféle kiadók (Ratius, Időkapu) által, melyek valójában a már említett Rácz András nevéhez köthetők.

5_kep_opti_15.jpgAz a bizonyos, a középkori Japánban zajló történet, melynek befejezésére több mint egy évtizedet vártak a magyar olvasók, miközben megismerkedhettek az ókori görög kalanddal is. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Az Abrafax-történeteknél folytatták a Hegen által meghatározott koncepciót, mármint hogy a főszereplők az emberi jóság, segítőkészség és furfang segítségével győzik le a gonoszokat, mindezt vér és erőszak nélkül. A történetek általában a naptári évhez igazodó kerek (egy, kettő, vagy három évet kitöltő) évfolyamok, melyek a magyar kiadásoknál (1990. júliusig) egy hónapos csúszással, adott év februárjában kezdődtek és egy januári számmal végződtek. A kalandok itt is történelmi korokban és helyszíneken játszódnak. Mivel gyakran előfordul, hogy két egymást követő kaland történelmi korszaka emberöltőket, évszázadokat, vagy évezredeket meghaladó módon eltér egymástól, ezért meseszerű elemként megjelenik az időutazás jelensége hőseink életében. A kezdeti, 17. század második felében játszódó kalandban a manók leszerelt zsoldosként jelennek meg a Török Birodalom és Velence határmezsgyéjén elterülő dalmát tengerpart vidékén. Talán a 17. századi zsoldos mivolt határozta meg karakteres kinézetükhöz tartozó ruházatukat is, a visszahajtott bőrcsizmába gyűrt szűk nadrágjukat, a vastag, csatos bőrövvel összefogott, fehér ingre húzott, barna börzekéjüket, melyekben jó másfél évtizednyi kalandozás alatt láthattuk őket. A „Dalmácia” sorozatban az itáliai mókamesterrel, Harlekinnel bejárják a Velencei Köztársaság csatornáit is. A következő két évfolyamnyi kaland nagyon kedves lehet a magyar olvasók szívének, hiszen ebben a Rákóczi-szabadságharc kellős közepébe kerülnek, melyben a német Paprika Jancsi mellett a magyar Lúdas Matyi is cimborájuk lesz. A történet végén segítenek elfoglalni II. Rákóczi Ferencnek Munkács várát, melynek megünneplése során Lúdas Matyi a tábortűz mellett elmeséli a kaland utolsó füzetét kitöltő, Fazekas Mihály által megírt kalandját.

6_kep_opti_15.jpgA Mozaik lapjain felbukkantak híres történelmi személyek, mint II. Rákóczi Ferenc, Erzsébet királyné, vagy XIV. Lajos, a Napkirály mellett olyan mesehősök is, mint Lúdas Matyi vagy Don Quijote. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Innen Párizsba mennek, hogy kieszközöljék XIV. Lajos király támogatását, de mindez kudarcba fullad. Ekkor kelnek át a Pireneusokon, ahol időutazáson vesznek részt és a 16. századi Spanyolországban kötnek ki. Nem más fogadja őket, mint Cervantes két hőse, Don Quijote és Sancho Panza. De a két ismert mókamester mellett itt ismerkednek meg a Mozaik-történetek legemblematikusabb antihősével, a már említett Csetepaté Márkival, aki nem mellesleg – rajzolás szempontjából – Lona Rietschel kedvenc negatív karaktere volt. Egy újabb időutazás után találkoznak egy másik emblematikus figurával, Nagy Sándor katonájának egyik leszármazottjával, Alexszel, aki hosszú évekig lesz állandó társuk a további történetek során. Indiában, Malájföldön való kalandozások után eljutnak Japánba, mely kaland végét hosszú kényszerszünetet követően ismerhették meg a magyar olvasók. Japán után Kína, majd Barbarossa Frigyes Német Római Császársága a helyszíne a cselekménysorozatnak, ahonnét a dinoszauruszok korából eljutnak annak a bizonyos ókori görög kalandnak a kezdetéhez, amely a magyar nyelvű Mozaik újjáéledését jelentette. Periklész Hellasza után Ehnaton fáraó Egyiptoma következik, ahol felfedezik halottnak vélt ellenségük, Csetepaté Márki kőszobrát, sejtetve ezzel az olvasót, hogy ez a karakter a manók elpusztíthatatlan ellensége. Majd következik egy 16. századi Spanyolország–Dél-Amerika–Anglia-körutazás II. Fülöp királlyal, indiánokkal, Sir Francis Drake-kel, és az elmaradhatatlan Csetepaté Márkival. A következő sorozatban a Magyarországon is áthaladó Orient Expresszen folytatódnak a kalandok, ahol Erzsébet királynő és az akkor még suhanckorú Musztafa Kemal Atatürk is megjelenik. A magyar kiadások egy 1920-as években zajló amerikai kalandig jutottak el, de aki kíváncsi rá a német Mozaik honlapján  napjainkig követheti az eseményeket.

7_kep_opti_14.jpgLona Rietschel kedvenc negatív karaktere: Don Ferrando, azaz Csetepaté Márki az egyik legemblematikusabb, elpusztíthatatlan antihőse a Mozaik-történeteknek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

A szigorú értelemben vett Mozaik-sorozatok és azok gyűjtőkötetei mellett önálló könyvek is megjelentek az Abrafaxokkal. Ezekből több magyar nyelven is olvasható, úgymint a Detektív palánták, a Na még egyszer Robin, vagy a Kongó. Abrafaxok Afrikában című kiadványok. A kétezres években rajzfilmen is láthatóvá váltak hőseink, melynek elkészítésében az akkor már nyugdíjas korú Lona Rietschel is jelentős szerepet vállalt. És ha valaki azt gondolná, hogy a Mozaik-történetek jellemzően fiúknak készültek (hiszen mind a két sorozat három-három főszereplője kortalan férfi), akkor ezt a tévhitet el kell oszlatnom. A német Mozaik csapat három női manókarakterrel is indított egy sorozatot, akik az Abrax, Brabax, Califax nevekre utalva az Anna, Bella, Caramella nevekre hallgatnak. Hogy vajon ők „összejöttek”-e az Abrafaxokkal, netán a Digedagokkal? Akit érdekel, javaslom, járjon utána.
Akár a Digedagok, akár az Abrafaxok a főszereplői a Mozaiknak, el kell mondani, hogy az irántuk való rajongás sok tekintetben hasonlít az értékes kiadványokra vadászó, megszállott bibliofilek gyűjtéseihez. Rajongók számára egy eredeti Digedag-füzet minden pénzt megér. A Mozaik-gyűjtők adásvétele általában nem publikus, de hírek keringenek olyan megszállott rajongóról, aki a 2000-es évek közepén kerek egymillió forintot fizetett egy hiánytalan Mozaik-sorozatért. A ’70-es években megjelent egy-egy hibátlan szám ára tízezrekben mérhető. De a Mozaik nemcsak Magyarországon nagyon értékes. Ezzel kapcsolatban hadd idézzek a Mozaik összefoglaló könyvének első részéből:

„Éppen a könyv szerkesztésének idején láthattak a kora délutáni órákban a tévénézők egy Hawaii-n játszódó Magnum-epizódot, melyben Tom Selleck egy régi Mozaikra bukkanva így kiáltott föl: – Fiúk, nézzétek, mit találtam: Dig, Dag, Digedag! tudjátok, micsoda kincs ez az újság?! A film írói nagyjából jól mérték föl a régi Mozaikok értékét. A történet végére ugyanis kiderül, hogy az eladott újságból fedezték Magnum kórházi ápolásának költségeit, ami – az USA ellátórendszerét ismerve – borsos összeg lehetett.”

Rácz András (szerk.): Mozaik nagykönyv. Összefoglaló kötet a magyar Mozaik történetéről. 1971–2006, Budapest, Ratius Kiadó, 2006, 60–61.

8_kep_opti_10.jpgA szigorú értelemben vett sorozatok és azok gyűjtőkötetei mellett önálló történeteket tartalmazó Mozaik-könyvek is megjelentek. Mozaik-számok felhasználásával a szerző által készített montázs.

Köszönet Rácz András úrnak a képek felhasználási engedélyezéséért.

Felhasznált irodalom

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

komment
Címkék: kína képregény japán lúdas matyi don quijote dalmácia hans christian andersen fazekas mihály rácz andrás albert uderzo paprika jancsi abrax brabax califax ii. rákóczi ferenc barbarossa frigyes rákóczi-szabadságharc hamvai-kovács gábor kálmán jenő tankó béla a gyermekkönyvek nemzetközi napja gyermekkönyvek nemzetközi tanácsa xiv. lajos francia király csetepaté márki abrafaxok digedagok johannes hegenbrath hannes hegen lothar dräger dani tivadar lona rietschel prekop csaba cselovszky róbert ii. fülöp király musztafa kemal atürk

A Gőzhangya és a Hunyadi fiúk /// OSZK PODCAST 2023 S01E03 

2023. április 02. 03:39 - nemzetikonyvtar

Az OSZK harmadik podcastjában végre kimondjuk, hogy a nemzeti könyvtár munkatársai azért dolgoznak, hogy az információk minél könnyebben eljussanak a felhasználókhoz. Hegedüs Krisztina informatikus könyvtárossal, a Periodikafeldolgozó Osztály vezetőjével és Zsupán Edina filológussal, a Fragmenta et Codices Kutatócsoport munkatársával beszélgetett Tóth Péter kulturális menedzser, a könyvtár webestartalom-pakolója. Solymosi Ákos segítette a munkánkat.

podcast23s01e03.jpg

A podcast az Apple- és a Google-alkalmazásban, a Spotifyon, összesen hat helyen hallgatható az interneten.

A harmadik adás tartalmából: 

  • 01:10 A betonstabil bemutatkozó kör a periodikumoktól a corvináig, azonnali helyreigazítással 
  • 05:10 Együttműködve, közösen dolgozva sokkal eredményesebb a kutatás  
  • 08:34 Fogalommagyarázat: rekatalogizálás  
  • 10:33 Kézzel írt könyv, kódex, kézirat: hogyan nevezhetjük Mátyás király könyveit, kéziratait? 
  • 15:29 A Hunyadi fiúk találkozása az itáliai szellemi áramlatokkal 
  • 16:22 „Mi lett volna, ha…?” típusú kérdés is kell 
  • 18:05 A kisírt corvina története; a Corvina könyvtár hanyag kezelése miatt maradt fenn a legtöbb corvina 
  • 20:49 Volt-e a Corvina könyvtárnak könyvtárosa? A periodika gondozóinak manapság egy egész osztályuk is van, és kiderül, ki volt a Gőzhangya 
  • 24:35 A digitalizálás teheti teljessé a PERIK feldolgozását 
  • 27:40 Rohan az idő, már a periodikumok sem a régiek 
  • 30:30 Az egyszerzős, periodikusan megjelenő műveket hogyan nevezhetjük? 
  • 32:24 A magyarországi digitalizálás a corvinák digitalizálásával kezdődött húsz évvel ezelőtt 
  • 35:12 Folytatódik a Corvina könyvtár digitális újraegyesítése 
  • 38:16 A legújabban azonosított corvinát volt munkatársunk fedezte fel  
  • 40:50 Rekatalogizálás során az állományból hiányzó hungarikumok kerültek elő 
  • 44:10 Az átkozott újságírók nevezték el corvinának a corvinákat, plusz latin nyelvlecke 
  • 47:04 A Corvina könyvtár pusztulásáról forrás hiányában keveset tudunk, az biztos, hogy a török hódítással szűnt meg
 

További linkek:  

A megújult Corvina-honlap: https://corvina.hu 
A 2018-as kiállítás (A Corvina könyvtár budai műhelye) digitális változata: https://exhibitioncorvina2018.oszk.hu 
A 2018-as kiállítás (A Corvina könyvtár budai műhelye) katalógusa: https://www.oszk.hu/kiadvany/az-orszag-diszere-corvina-konyvtar-budai-muhelye 
A Philostratus-corvina digitálisan: https://corvina.hu/hu/corvina/virtualis-corvinak/codlat417-hu/ 
Nagy Marcel: https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=27634 
Lakatos Éva: https://www.oszk.hu/en/hirek/elhunyt-lakatos-eva 
Németh László: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/nemeth-laszlo 
Pap Károly: Németh László és a „Tanu”  https://epa.oszk.hu/00000/00022/00558/17470.htm  
Bródy Sándor: Fehér könyv: https://moly.hu/konyvek/brody-sandor-feher-konyv 
Németh András: https://www.youtube.com/watch?v=EtYsMw0uCg8 
Ausztriában őrzött corvinák: https://corvina.hu/hu/category/ausztria/ 
Rómer Flóris: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=881 

Hallgasd a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

komment
Címkék: podcast török periodika digitalizálás hódítás corvina zsupán edina rekatalogizálás corvinakiállítás hegedüs krisztina periodikafeldolgozás
süti beállítások módosítása