Apponyi Sándor 1890. február 4-i levelében a Thököly Imre-életrajz második részének megküldését köszöni meg Szilágyi Sándornak. (Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Méhner, 1888–1889.)
Ebbe a kötetbe már több metszet és fénykép is bekerült illusztrációként az Apponyi-gyűjteményből, amit így nyugtáz a gyűjtemény tulajdonosa:
„Az arcképek reprodukciója fényesen sikerült. Nem hittem volna, hogy oly szépen veszik ki magukat.”
Apponyi Sándor levele Szilágyi Sándorhoz, Lengyel, 1890. február 4. Jelzet: Fond IX. 43 – Kézirattár
Apponyi Sándor levele Szilágyi Sándorhoz, Lengyel, 1890. február 4. Jelzet: Fond IX. 43 – Kézirattár
Thököly Imre személye kiemelten reprezentált az Apponyi-gyűjteményben, közel negyven, zömmel 17–18. századi Thököly Imrére vonatkozó nyomtatvánnyal. Nem véletlenül. A korabeli Nyugat-Európa különleges érdeklődést mutatott a magyarországi protestáns fejedelem iránt és ez a nyomtatványok (röplapok, könyvek, metszetek) nagy számán is jól látható.
„Abban a korban a kuruc fejedelem többé-kevésbé hiteles életrajzának számtalan nyomtatott változata forgott közkézen. Az egyoldalas, Thököly-portréval illusztrált röplapokból hatféle változat is megjelent 1683-ban, jelezve, hogy Thököly Imre komoly politikai tényező volt. Egyes változatokon bátorsága miatt Herkulesként, bölcsessége miatt Fabiusként és Nestorként mutatták be a fiatal vezért.”
G. Etényi Nóra: Thököly Imre nemzetközi híre. In: Credo, 11. évf. 3–4 szám (2005), 211. – Elektronikus Periodika Archívum
„Warhaffte Eygendliche Abbildung und Conterfey Des Fürtrefflich-Tapfferen Ungarischen Helden Teckeli” [A kiváló és bátor magyar hős, Thököly igaz valóságos bemutatása és arcképe]. Jelzet: App. M. 455 – Régi Nyomtatványok Tára
A következő Apponyi-metszet (App. M. 85) a Thököly-életrajz 72–73. lapján található és az 1683-as magyarországi hadszíntér térképét ábrázolja Thököly Imre arcképével és allegorikus utalással a török vereségére.
„A felső-magyarországi főrebellis Thököly Imre hiteles arcképe 28 éves korában. 1683.” Ismeretlen német mester rézmetszete és -karca. Jelzet: App. M. 85 – Régi Nyomtatványok Tára
A sas kardja alatt látható német felirat: „Thököly, neved nagy lehet, Én, sas, átdöföm szívedet.”
A nagy szultánt jelképező kutya szájából jövő német felirat: „Thököly bármily nagy a szád, A nagy szultán ugat terád.”
A kutya nyakörvére csatolt német felirat: „Szultán, ugass ide-oda, Mi Bécsnél elveszett, Nem kapod vissza soha.” (Hajnal Gábor fordítása)
A Thököly-monográfia címképeiként szereplő Thököly Imre (1657–1705) és Zrínyi Ilona (1649–1703) arcképeit ábrázoló reprodukciók szintén Apponyi Sándor jóvoltából kerültek a kötetbe.
„A címképeket: Thököly Imre és Zrínyi Ilona arcképeit gróf Apponyi Sándor szívességéből közöljük. Az eredeti olajfestmények Angliában magántulajdonban őriztetnek Bath márki kastélyának (Longleat Wiltshire) képtárában. Gróf Apponyi Sándor mindkét képet lefényképeztette saját gyűjteménye számára, s ezekről készült a reprodukció. Mind Thökölynek, mind Zrínyi Ilonának legjobb képei ezek, az eredeti olajfestményeket az angol tulajdonos őse Hágában vette 1692-ben.”
Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Méhner, 1888–1889, 289. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Ismeretlen mester XVII. század vége: Thököly Imre és Zrínyi Ilona. Az eredeti olajfestmények Angliában magántulajdonban találhatók. In: Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Méhner, 1888–1889, 289. – Magyar Elektronikus Könyvtár
„A két festményt Apponyi Sándor fedezte fel a délnyugat-angliai Longleat House kastélyában, feltehetően még 1865 körül, amikor a fiatal műgyűjtő londoni nagykövetként szolgáló apja mellett követségi attasé volt. Apponyi fényképeket készíttetett a két longleati festményről, amelyeken a Count Teckley, illetve C. Teckley’s Lady feliratok azonosítják az ábrázoltakat. A portrék reprodukcióit Angyal Dávid 1888-ban megjelent Thököly-életrajza közölte elsőként. … A Longleat House 1700 körüli birtokosa, Thomas Thynne (1640–1714), Weymouth vikomtja figyelmét is minden bizonnyal a korabeli angol sajtó keltette fel a „kuruc király” iránt, amely 1690–1694 között rendszeresen beszámolt az Al-Duna vidékén, az Oszmán Birodalom területén tartózkodó Thököly katonai akcióiról. Ezzel egy időben, az 1690-es években több Thököly-portrét is árvereztek Londonban, ám mindig pandanja nélkül. Thynne jelentős könyv- és festménygyűjteményt hozott létre a kastélyban, ahol híres kortársai, így Richelieu kardinális vagy XI. Ince pápa arcképeit is elhelyezte. Ezek sorában kapott helyet Zrínyi Ilona és Thököly portréja. … A longleati Thököly-képhez hasonlóan párdarabja, Zrínyi Ilona törökös viseletű képmása is minden bizonnyal „képzeleti arckép”, hiszen aligha készült a fejedelemasszonyról ad vivum portré, miután 1692 tavaszán az Oszmán Birodalom területére menekült, ahonnan már sohasem tért vissza. A képmást sokkal inkább az Oszmán Birodalom előkelő asszonyai (hatun), illetve a „kedvenc” szultáni feleségek, az ún. haszeki szultánák egzotikus viseleteit ábrázoló metszetek inspirálhatták.”
Braunecker Stina (Ernestina): Zrínyi Ilona gyászruhás képmása. Az eredeti longleati olajkép másolata, 1906. A kép forrása: MNM online katalógus
Apponyi észrevesz valamit a képen, amire egyelőre nem tud magyarázatot, de felveti Szilágyinak:
„Nem tűnt fel Kegyednek Zrínyi Ilona bekötött keze? Egy metszetet is tudok – de melyik könyvben van arra már nem bírok emlékezni – ahol „femme hongroise” (magyar asszony) elnevezés alatt igazi nagyságban egy az én photographiámhoz igen hasonló női alak van ábrázolva egész ugyanazon hajdísszel és bekötött kézzel, talán még is vonatkozásba lehetne hozni valami előttem legalább ismeretlen eseménnyel?”
Apponyi Sándor levele Szilágyi Sándorhoz, Lengyel, 1890. február 4. Jelzet: Fond IX.43 – Kézirattár
A longleathi Zrínyi Ilona portrén, amely bizonyosan fiktív, a kezet takaró kendő szimbolikus jelentéssel bírhat vagy a keleties viselet része lehet, de sem a korabeli, sem a mai szakirodalom nem tér ki ennek magyarázatára.
További illusztrációk a kötetből, amelyek Apponyi metszetei alapján készültek a monográfia 146. és 271. lapján találhatók:
Thököly Imre arcképe, [Amsterdam], F. de Wit, [cca. 1680]. Jelzet: App. M. 89 – Régi Nyomtatványok Tára
Gróf Koháry István (1649–1731) országbíró, hadvezér, politikus, költő egészalakos képmása, Aug. Vind. [Augsburg], p(er) Ioh. Andr. Pfeffel, [post 1742]. Jelzet: App. M. 78 – Régi Nyomtatványok Tára
Apponyi 1890. április 15-i levelében köszöni meg Szilágyinak Bethlen Gábor-életrajzának díszpéldányát, amelynek címképe, Bethlen Gábor arcképe az Apponyi Sándor birtokában lévő 1620-ból való rézmetszetről készült. (App. M. 49; App. M. 51)
Ebben a levélben Bethlen Gábor arcképeivel kapcsolatos észrevételeit osztja meg Apponyi Szilágyi Sándorral:
„Én Bethlen legjobb és leghitelesebb képének azt tartom, amely Nyáry Krisztina élete 33. lapján közöltetett és melynek nemcsak díszítménye teljesen azonos a Bethlen életrajzában közölt képével, de a kép maga teljesen ugyanaz csakhogy a művész később a kalpagot, kezet és buzogányt hozzáadta. Hogy ki volt e szép metszet szerzője biztosan én sem mondhatom, de meg vagyok győződve, hogy más metszet után nem készült. Én a fedetlen fejű Bethlent még a 60-as esztendőkben Párizsban vettem, mint Hondiust. A kalpagos Bethlent pedig Isselburg művének tartotta Wawra. (Peter Isselburg 1580–1630, német festő) Nézetem szerint Aegidius Sadelertől van mind a kettő, ez magától értetik.” [Aegidius Sadeler 1570–1629, II. Rudolf prágai udvarában működő németalföldi festő, rézmetsző]
Apponyi Sándor levele Szilágyi Sándorhoz, Lengyel, 1890. április 15. Jelzet: Fond IX. 43 – Kézirattár
A balra forduló Bethlen-arckép, amelyet Apponyi Párizsban vásárolt, [S. l.], [s. n.], [post 1613]. Jelzet: App. M. 491 – Régi Nyomtatványok Tára
Az Apponyi-gyűjtemény leírásában nem szerepel a kép metszőjének neve, így Apponyi kijelentése alapján legalább is feltételezhetjük, hogy Hendrik Hondius (1573–1650) németalföldi kiadóról és rézmetszőről lehet szó.
A jobbra forduló, szinte megegyező Bethlen-portrék. Apponyi szerint mindkettő Sadeler munkája.
A „fedetlen fejű”. In: Ipolyi Arnold: Bedegi Nyáry Krisztina 1604–1641. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Méhner, 1887. 33. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A „kalpagos”. (App. M. 49; App. M. 51). A kép forrása: Régi Ritka
Apponyi Sándor immár többszöri unszolására Szilágyi Sándor a vendégkönyv tanúsága szerint 1891. június 16–19-én látogatott el a lengyeli kastélyba.
Szilágyi Sándor aláírása a lengyeli vendégkönyvben. Jelzet: Fol. Hung. 2458 – Kézirattár
Apponyi Sándor rendkívüli szerénysége igazi tudósi alázattal párosult, valójában abból fakadt. Ennek számos megnyilatkozását láttuk leveleiben, álljon itt még egy példa erre. A már említett Millenniumi kiállítás előtt Szilágyival egyeztetett a gyűjteményéből kiállítandó könyvekről és tárgyakról:
„De hát ki határozza azután, hogy mit küldjek a kiállításra? Erről okvetlenül beszélnünk kell. Legyen szíves pár sorral értesíteni, vajjon jövő hét elején még a fővárosban találom-e vagy szőlejében? Oda is elmegyek úgy sem ismerem még.”
Apponyi Sándor levele Szilágyi Sándorhoz, Lengyel, 1895. június 19. Jelzet: Fond IX. 43 – Kézirattár
A Szilágyi Sándor utolsó életéveiben ritkuló levelek egyik utolsó darabja az 1896. június 14-i levél. E szerint Szilágyi szerette volna megíratni Apponyival a könyvgyűjtő dédapa, Apponyi Antal György (†1817) életrajzát a Magyar Történeti Életrajzok sorozat számára. Apponyi kitért a feladat elvállalása elől, azzal, hogy bár nagyon művelt, könyvgyűjtő ember volt rokona, de országos érdemei nem voltak, ezért szerinte a Történeti Életrajzokba nem illik a portréja. Azonban, ha a katalógusokkal elkészült, szeretné megírni az életét, ami kultúrtörténeti szempontból érdekes, bár történeti szempontból kevésbé, és ez családi könyv lenne elsősorban, nem a nagyközönségnek való. Végül sajnos – ahogy már említettük – Apponyinak ez a tervezett munkája nem készült el.
Felhasznált irodalom
- Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre 1657–1705. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Méhner, 1888–1889.
- Gindely Antal, Acsády Ignác: Bethlen Gábor és udvara 1580–1629. Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, Magyar Történeti Társulat, 1890.
- Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében. Emlékülés és kiállítás Apponyi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából, szerk.: W. Salgó Ágnes, Budapest, OSZK, 1995.
- Köpeczi Béla: „Magyarország a kereszténység ellensége” A Thököly-felkelés az európai közvéleményben, Budapest, Akadémiai, 1976. Függelék: Cennerné Wilhelmb Gizella: Thököly Imre és szabadságharca az egykorú grafikában, 360.
- Cennerné Wilhelmb Gizella: A Zrínyi család ikonográfiája, Budapest, Balassi, 1997.
- Etényi Nóra: Thököly Imre nemzetközi híre. In: Credo, 11. évf. 3–4 sz. (2005), 211–227.
- Serfőző Szabolcs: Egy képmás metamorfózisa. Zrínyi Ilona arcképének eredete és recepciótörténete. In: Folia Archaeologica, 36. évf. 2021.
Deák Eszter
(Régi Nyomtatványok Tára)
A sorozat további részei: Bevezető; 1. rész; 2. rész; 3. rész (1., 2.)