Mátyás király könyvtárának, a Corvina könyvtárnak különleges részét képezték a görög nyelvű kódexek. Görög kódexek jelenléte egy könyvtárban akkoriban igen ritka és rendkívül modern jelenségnek számított. Jóllehet a humanisták eszméi szerint az ideális könyvtárban a klasszikus latin szerzők mellett a görögöknek is helyet kellett kapniuk – lehetőleg eredeti nyelven –, ezt az elképzelést még Itáliában sem tudta minden gyűjtemény megvalósítani.

A Corvina könyvtár e tekintetben is jeleskedett. Megtalálható volt benne számos rendkívül értékes régi görög kézirat. 

A Magyar Elektronikus Könyvtár újdonságai közt minden év elején külön figyelmet kapnak a január 1-től a jogvédelem hatálya alól felszabadult szerzők művei. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis az alkotó halálát követő évtől számított 70 évig engedélyköteles a művei megjelentetése, így 2019-től az 1948-ban elhunyt írók könyvei már szabadon terjeszthetők az interneten.

Közkinccsé válnak tehát és az év folyamán megjelennek a MEK-ben olyan szerzők könyvei, mint Biró Lajos (író, újságíró, forgatókönyvíró, Ady Endre barátja), dr. Gárdonyi József (jogász, mezőgazdász, író, Gárdonyi Géza fia), Hamvas József (lelkész, tanár, író, Hamvas Béla édesapja), Markovits Rodion (író, újságíró), Márkus László (kritikus, drámaíró), Sikabonyi Antal (irodalomtörténész, kritikus, az OSZK tisztviselője), Szederkényi Anna (író, lapszerkesztő), báró Villani Lajos (diplomata, író), Vámbéry Rusztem (jogász, publicista).

A 19. század második felében, illetve a 20. század elején népszerű, főként szórakoztató szépirodalmat, kalandos és bűnügyi ponyvaregényeket, valamint a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő műveket tartalmazó sorozatokkal is bővülni fog az idén az elektronikus könyvtár.

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári nagypréspost breviáriuma a magyar középkor legszebb emlékei közé tartozik. A párját ritkító szépségű papi imakönyv Magyarországon, valószínűleg Budán készült 1480 körül. Mestere a milánói Francesco da Castello volt, aki három helyen is szignálta művét.

Schmidt József (1868. december 25 – 1933. október 1.) tudományos ismeretterjesztő műveiről – születésének 150. évfordulójára

A címben szereplő jelzőt Schmidt József tanárától, Szidarovszky Jánostól érdemelte ki. Neve indogermanistaként, nyelvészként és indológusként egyaránt ismertté vált. Születésének 150. évfordulója alkalmából néhány kevéssé ismert írására szeretném felhívni a figyelmet, amellett hogy egy-két adattal kiegészítem életrajzát is.

Mindenekelőtt a fényképével kapcsolatos tévedésre hívnám fel a figyelmet. Schmidt József portréját több helyen (pl. a Magyar Életrajzi Lexikonban, az ELTE Indológia tanszékének a magyar indológia történetét tárgyaló szövegénél, a Tan Kapuja Buddhista Egyház honlapján, a Terebess Ázsia E-Tárban) tévesen közölték, mert a fénykép nem őt, hanem Schmidt József jogászt, közgazdászt, politikust (1848–1928) ábrázolja, akiről az ezredévi országos kiállítás kapcsán a Vasárnapi Ujság több alkalommal is írt, és közzétette a fényképe alapján készült metszeteket is, amelyeken egy kissé kopaszodó, köpcös, szakállas férfi látható (42/1895. február 24. 8. sz. 121. o.; 43/1896. május 3. 18. sz. 281. o.; 45/1898. augusztus 14. 33. sz. 557. o.). Az „igazi” Schmidt József ekkor még csak 27 éves volt.

Tegnap, 2018. december 18-án Pozsonyban elhunyt Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6.) Kossuth-díjas magyar író, kritikus, egyetemi tanár, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője.

„Egy pillanat alatt felmértem a helyzetemet. Először láttam világosan, hogy fatális tévedés áldozata vagyok. Írói ambícióimat mindig az a vágy fűtötte, hogy az írás révén közelebb kerüljek a valósághoz és magamhoz, mélyebben megismerjem a világot másoknál, hiszen míg mások csak benne vannak a valóságban, én nemcsak benne vagyok, hanem bizonyos értelemben fölötte is. Amit a figyelmem megragad és az írógépem billentyűi rögzítenek, az a dolgok állásának egy lehetséges – ha nem is abszolút érvényű – szemlélete. Nemcsak megjelennek a dolgok előttem, hanem képes vagyok változtatni is rajtuk. Még naivabbul: a valóság felől egyenes és rövid út vezet az irodalomhoz, és fordítva, az irodalomból a valósághoz. Most az történt, hogy egy csapásra megváltozott a véleményem. Rádöbbentem, hogy az irodalomból csak az irodalomhoz vezethet út. A tükörben nem a valóság van, hanem csupán irodalom.”

Grendel Lajos: Bőröndök tartalma (Jorge Luis Borgesnak). In. Uő: Vezéráldozat: [Válogatott novellák], Dunaszerdahely: Nap K., 1996, 8–9. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye 

Mátyás díszes énekeskönyvének, a Mátyás-gradualénak eredete sokáig megfejthetetlennek tűnt, de egy Rómában nyomtatott, és Bécsben díszített ősnyomtatvány közelebb vitt bennünket a megoldáshoz. Mindkét 15. századi kincs látható corvina-kiállításunkon.

2018. december 12-én elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. A művész 81 éves volt.

Kósa Ferenc filmrendezővel Pörös Géza 1997-ben készített interjút, melyet a Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

Emlékfolyamok címmel folytatódik idén az Országos Széchényi Könyvtár nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat. Tompa Andrea Libri-díjas írónővel ennek apropóján beszélgettünk. A decemberi 13-ai rendezvény a Szamos jegyében zajlik és a Kolozsvár-emlékezeteket kutatja.

Nagy sikerű regényeiben a XX. századi Kolozsvár hányatott történelme elevenedik meg. Végeredményben milyen képet kapott az 1950-es évekről?

Talán azt, amit ma is megélünk: a világ hihetetlen sebességgel változik, nincs stabilitás és kiszámíthatóság, bármi megtörténhet. Ha valaki a középpont fele tart, a hatalom centruma fele, nagyon észnél kell lennie, hogy ne váljék a hatalom kiszolgálójává. De mindig lehet távol is lenni, a periférián. Bár ott sem feltétlenül könnyebb vagy biztonságosabb, sőt. A hatalomnak ezekre a szélekre is szüksége lehet. Lásd hívő emberek az 50-es években, vagy hajléktalanok ma.

Az Omerta című regényében az olvasható, többen voltak, akik kutatásaikkal, fotóikkal, személyes hagyatékukkal és emlékezetükkel tudatosan vagy véletlenül segítették a munkáját. Mely történet volt a legemlékezetesebb?

Sok elgondolkodtató, vagyis értelmezésre váró történet, de leginkább elbeszélési mód és nyelv jött szembe. Például, hogy az úgynevezett pártemberek úgy beszélnek magukról, mintha egy idegen emberről szólnának, érzelmek nélkül. Az asszonyok rengeteg agressziót élnek meg és mondanak ki. És mennyi jó (romániai magyar) író van az 50-es években is, akiket ma alig olvasunk. Milyen tisztán látó emberek élnek a korszakban, például akár Jordáky Lajos, aki egy elég ellentmondásos figura, és akinek a hagyatéka feldolgozásra vár.

Korábban úgy fogalmazott, azt gondolta, előbb érdekelné a felvilágosodás, a középkor, a tegnap, 2022, mint az ötvenes évek. Mégis mi vonzotta utóbbi időszakhoz?

Éppen ez a „nem tudok semmit” állapota, ami valójában a legtermékenyebb minden alkotó számára. Vagyis e „nem tudok semmit” nélkül nem lehet elindulni. Ez egyszerre dermesztő és mégis kényszerítő.

Emberek összefonódó vagy éppen szétváló sorsaiban hogyan jelenik meg egy város, egy régió?

Egy városnak, de a legkisebb településnek is rengeteg arca, megtapasztalási módja, tere van, mindenki mást tud elbeszélni róla, attól függően, hogy honnan és mit lát, milyen vágyai, aspirációi vannak. A város széleiről akartam mesélni, amelyről nagy elődeim már sokat írtak, a munkásíró Nagy István vagy Bálint Tibor. És a földhöz való viszonyról is akartam beszélni, a földészeken, a hóstátiakon keresztül.

KönyTÁRlat: Emlékfolyamok

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának soron következő időpontja: 2018. december 13. 17 óra

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emeleti Díszterem.

A rendezvény INGYENES.

A Magyar nők a Gulágon című 1992-ben bemutatott emblematikus háromrészes dokumentumsorozatban szovjet kényszermunkatáborokat megjárt asszonyok idézték fel megrendítő emlékeiket.

Sára Sándor 1990-ben készítette a film alapjául szolgáló interjúkat, mintegy 70 órányi felvételt, melyeket 25 éve az OSZK Történeti Interjúk Tárában őrzünk.

A páratlan interjúanyag a XX század közepének kutatói szempontból kiemelt forrása, ezért az elmúlt év során digitalizáltuk a vágatlan filmfelvételeket, lehetővé téve így a könnyű hozzáférést olvasóink, a korszak iránt érdeklődők számára.

Az itt látható részletben Sára Sándor beszél a dokumentumfilm keletkezéstörténetéről. A Történeti Interjúk Tára gyűjteményéből választottuk az interjút, melyet Pörös Géza szerkesztő 1996-ban készített a rendezővel Köveskálon.  

Patonai Anikó Ágnessel és Szűts-Novák Ritával, a kiállítás két kurátorával a megnyitó előtti napon beszélgettünk.

A kokárdát Szendrey Júliának köszönhetjük, aki lemásolta a párizsi trikolórt?

Szatmári Judit Anna viselettörténész szerint az ilyen formájú díszítés, amit régen rozettának hívtak, már a barokk korban is használatos volt. A trikolor színvilág pedig már a francia forradalom idejéből származik. Arra vonatkozólag, hogy ezt a kettőt Magyarországon Szendrey Júlia alkalmazta volna együtt először, nincsen hiteles forrásunk, így tekinthetjük március 15-tel kapcsolatos városi legendának.

Hogy tudott George Sandot olvasni Júlia? Abban az időben, hogy jutott hozzá a művekhez?

Júlia taníttatását az édesapja komolyan vette, a neves Lejtei Lilla leánynevelő iskolájába járt Pesten. Júlia már fiatalkorában beszélt idegen nyelveket, franciául és németül is biztosan jól tudott. A lányok ekkoriban is hozzáférhettek újságokhoz és könyvekhez eredeti nyelven, illetve fordításai is voltak már. A kiállításon például helyet kap egy 1843-as kiadású Sand kötet is.

Különcnek mondják Júliát. Mi volt a legfontosabb, amiben eltért az akkori nőképtől?

Júlia valójában nem volt különc. Időnként szeretett extrém ruhákat felvenni, de ezzel az első férje, Petőfi Sándor is így volt. A nőktől azt várták el akkoriban, hogy kizárólag családanyai szerepet töltsenek be. Szendrey Júlia ezt maradéktalanul teljesítette, még író- és költőinői pályafutását is a nőknek előírt keretek szabták meg. Érdekes olvasni húgával, Szendrey Máriával, későbbi Gyulai Pálnéval folytatott levelezését, akivel nagyon szoros kapcsolatban álltak, annak 1866-os haláláig. A kortörténeti dokumentum bemutatja az akkori nőképeket is. Hamarosan megjelennek összes versei Gyimesi Emese gondozásában.

Furcsa, hogy, miután eltűnt Petőfi, és Júlia elkezdte őt keresni, egyszer csak egy nap alatt hozzáment a történész Horvát Árpádhoz.

Tavasszal kétségbeesett naplóbejegyzésekben számolt be a reménytelen keresésről, de nyárra már reálisan látta annak esélyét, hogy örökre elvesztette férjét. Abban az időben egy özvegy asszonynak nem volt más esélye az egzisztenciális fennmaradásra, csak ha visszavonul szüleihez, vagy újra férjhez megy. Különösen így volt ez egy forradalmár özvegyének esetében, hiszen Júliát még rendőri zaklatások is érték. 

Ady,  Arany és több neves író, költő is véleményezte Júliát, ennyire fontos volt a személye?

Petőfi feleségeként ikonikus személy volt, és a későbbi gondolkodók is feljogosítva érezték magukat arra, hogy véleményt formáljanak róla.

Hogy kezdett el fordítani Júlia? Andersen meséinek fordításai jól sikerültek?

Amellett, hogy iskolai elvárás is volt idegen nyelvekről fordítani, törekedtek minél színvonalasabb, eredeti magyar nyelvű szövegek létrehozására törekedtek amihez pedig mintaként szolgálhatott a példaképnek tekintett európai irodalom.

Öt gyermeket szült, egyet Petőfitől, róla tudjuk, hogy fiatalon meghalt, mi történt a többi gyermekkel?

Az öt gyermek közül az egyik, Horvát Viola  pár napos korában meghalt. Attila, Árpád és Zoltán fiatal felnőtt korukban vesztették életüket. Ilona idős kort élt meg, leszármazottai a mai napig élnek, róluk szól Buza Péter Bagolyröpte Pest felett című kötete.

Júlia naplóját olvasva, melyik rész volt a lefurcsább számotokra?

Júliának voltak naplói élete különböző időszakaiból. Van, amit kiadásra írt, de olyan is van, amit nem szeretett volna nyilvánosságra hozni. A szövegek legutóbbi kiadását Ajkay Alinka és Szentes Éva szerkesztették.

Ezerszer Júlia, arcok és kérdőjelek - megnyitó