Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben és 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Kiváló és sokoldalú író volt, aki a versektől a színpadi műveken át a novellákig és regényekig kipróbálta magát, s maradandót tudott alkotni. Míves, kifinomult nyelvművészete, s a lélek megismerésében és megértésében kalauzoló empatikus, pontos, őszinte emberképe és jellemábrázolása nemcsak az olvasókat bűvölte el, hanem a nagy szerzőtársakat is. Ahogy a családregényíró Szabó Magda előtt tisztelgő Esterházy Péter írja a Régimódi történet és az Ókút apropóján, Szabó Magda úgy tud írni, hogy az már több mint irodalom,
„[…] bevezetés a megismerésbe. Valaki mintha először nézne apjára, anyjára, városára, egy lóra. De legelőször is a szavakra. Bevezetés ez a nyelvbe is, beletanulás a nyelvbe, ahogy fogalmak lassan elnyerik jelentésüket, ahogy valaki a méltó büntetését, a nyelv mint világ, a világ mint nyelv, mint egyetlen megismerésre érdemes.”
Esterházy Péter: Az Ókútról. Élet és Irodalom, 1997. 22. sz. és U.ő.: A szabadság nehéz mámora. Bp., Magvető, 2003. PIM
Szabó Magda, (balról) Lator László és (középen) Esterházy Péter Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Digitális Irodalmi Akadémia
Szabó Magda a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát, majd évekig tanított is. Doktori értekezése különös felütése az írói életműnek, előrejelezve a szépség és a nőiség, a női identitás nyelvben való kifejezésének témáját, amely kulcsfontosságú lesz Szabó Magda későbbi életművében. Értekezése bevezetőjében megállapítja, hogy bár első megközelítésben különösnek tűnhet az antik irodalom méltóságteljes auktorainak a római szépségápolás témaköre felől való megközelítése, „a latin irodalom ismerete azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindíg cothurnus-ban, s nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek.” Az Ovidius, Tertullianus és Cyprianus néhány művét elemző értekezés bepillantást enged az ügyes női szépségtitkok és praktikák széles tárházába (olykor boszorkánykonyhájába), s nem utolsósorban a kozmetika- és divattörténetéhez is sokat ad hozzá.
Szabó Magda: A római szépségápolás. Debrecen: Beke Zoltán Könyv- és Lapkiadóvállalata, 1940. Törzsgyűjtemény: M 117.288
„[Ovidius] Egyik munkája, a Medicamina Faciei Feminae, a női arc szépítőszereivel foglalkozik. Művét a tárgy megnevezésével kezdi, akár a komoly, nagy eposzok írói: a lányokat akarja megtanítani a szép külső elérésére. […] Az 50. sortól kezdve kozmetikai receptet kapunk, káprázatos költői nyelven, nagy hozzáértéssel, kecses, finom, ovidiusi stílusban, arra vonatkozólag: mit kell tennünk, hogy arcunk hófehér legyen. […] A receptből kitűnik, hogy a lybiai árpát és lendeket tíz tojással együtt meg kellett szárítani és őrölni, s belekeverve megőrölt szarvakat, melyek a szarvas homlokáról elsőnek hullottak le, át kellett szitálni, majd beletenni tizenkét burkától megfosztott nárciszhagymát. Gummi, semen Tuscum és méz hozzáadásával olyan keverék nyerhető, mely az arcot tükörnél ragyogóbbá teszi. Őrölt farkasbab, ólomfesték, vörös nátron habja, illiriai irisz és alcyoneum, – mely a madár fészkéből nyert szépítőszer – eltüntet arcunkról minden tisztátalanságot. Hogy ezek jól összeálljanak, s kellőképpen kenhetők legyenek, Afrikából származó mézet pergessünk beléjük. A tömjént se áldozzuk mind fel a haragos isteneknek: tömjén, nitrum, gummi s egy kis kocka a zsíros myrrhából újabb szépítőszert eredményez.” (Szabó Magda: A római szépségápolás. pp. 5-6.)
Szabó Magda egyike volt azoknak, akik 1949-ben, a fordulat évében megváltozott helyzetben – bár a kuratórium fölterjesztette nevüket a minisztérium felé – végül mégsem kaphatták meg a rangos irodalmi alkotóknak járó Baumgarten-díjat. Szabó Magda neve már két évvel korábban megjelent első verseskötete, a Bárány című kötet szerelmes és háborúellenes versei kapcsán fölmerült mint lehetséges díjazott, hiszen a kritika úgy tartotta, hogy Nemes-Nagy Ágnes mellett újabb jelentős női lírikus született.
Szabó Magda: Bárány. Versek. Bp., Egyetemi Nyomda, 1947. Egy Szabó Magda által dedikált példány Törzsgyűjtemény M 159.342
1949 a fordulat éve volt olyan értelemben is, hogy a kultúra ügyében már nem feltétlenül a művészi minőség, hanem az ideológia és politikum volt az irányadó. Így eshetett, hogy Révai József kultuszminiszter utasítására Szabó Magda díját az átadó ünnepség előtt néhány órával visszavették, s helyette Kuczka Péter kommunista költő kapta a kitüntetést. Amikor még nem lehetett számítani erre a kedvezőtlen és megalázó fordulatra, Szabó Magda köszönő kártyát írt Basch Lórántnak (nem Schöpflin Aladárnak, ahogy azt több helyütt tévesen említik), hogy a díjat megköszönje, s elkérje a díjat odaítélő kuratórium tagjainak postacímét, mivel hálája jeléül küldeni szeretett volna nekik 1949-ben újonnan megjelenő, Vissza az emberig című kötetéből.
Szabó Magda Basch Lóránthoz. Basch Lóránt hagyatéka. 1 f. OSZK Fond 145/229.
A centenárium végén érdemes fölidézni Gilbert Edit irodalomtörténész sorait arról, hogy miért is fontos nekünk ez a szerző:
„[Szabó Magda] gyakran megszólítja olvasóját könyveiben, fülszövegeiben, s fűz személyes jegyzeteket fiktív történeteihez. Másrészt nagyon személyes az ő világa belülről is: jól felismerhető írásai egy részében az önéletrajzi tér, amiben építkezik. […] Tapasztalataim szerint hatalmas Szabó Magda olvasótábora, s az irodalomtörténész szakma is kezdi elismerni, befogadni a kánonba. Összekötő kapocs korszakok, szakmák, nemzedékek közt. A mitológus, klasszikafilológus, a 19. századi irodalom kutatója úgyszintén talál benne fogódzót. A női írásmód vizsgálói számára szintén tanulságos az életmű. Létrehozója nem szerette, ha „írónő”zték, ám a női oldal, szerepek, viszonyok, a nőként élés, női világlátás mind rányomja bélyegét műveire. Ismeri minden nemzedék, ő a folytonosság záloga, médiuma több értelemben is korok, korosztályok között.”
V. Gilbert Edit: Szabó Magda regényeinek támogató ereje az egzisztenciális léthelyzetek megoldásában. Orvosi Könyvtárak, 2017. 14. évf. 3. sz. p. 64.
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Deák László előadása november 23-án 15 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Magyar verselés Arany János szerint és ma.
Az előadás összefoglalója:
Arany János azon kevés költők egyike, aki foglalkozott a vers elméletével is, azon belül verstannal. A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában körüljárta azt a kérdést, hogy mitől magyar, és milyen legyen a magyar verselés. Kérdései és rá adott válaszai többségükben ma is érvényesek, vagy továbbgondolásra adnak lehetőséget. Bár számos megállapításával vitatkozom, Arany elméleti és a gyakorlatban is alkalmazott elvei nélkül ma nem ugyanaz lenne a magyar vers és verselés. A fent említett tanulmányból kiindulva az újabb szakirodalmi eredményekből és saját kutatásaimból kiindulva 2017-ben is fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen verselési módok a legillőbbek a magyar nyelv karakteréhez, a nyelv és a költészeti hagyományunk ritmus- és formavilágához.
Az előadásban felvázolom a nyelvtipológiának és a nyelvi egységeknek a tagolásban, a lejtésben és a ritmikában meghatározó elemeit. Kiemelem az értelemmel szorosan összefüggő és attól részben független tagolás kérdését, a vers mint sor alapproblematikáját, a négy fő nyomaték tagoló elvét, a bimetriát, a trimetriát, köztük az áthidaló dallamemelkedő (László Zsigmond) kiegészítő lehetőségét. Értelmezem Arany megállapításait egyebek mellett a magyar népi vers és zene ritmikájáról, az értelmi tagolás vonatkozásairól, az emelkedő lejtésű hangsúlyos verselésről, a betűrímről, a keresztrímről és az idegen lejtés, ritmusok hatásáról.
A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...
Nincs egy-egy nehezebb feladat a magyar irodalom történet tanítójára nézve, mint a régi nyelvemlékek és költői maradványok iránt a tanulóban érdeket gerjeszteni, azt folyvást fenntartani, hogy a példányok olvasása előtte fárasztóvá, lélekölövé ne fajuljon; hanem figyelmét, a helyen, hogy lankasztaná, ébressze, a helyen hogy elszórná, a tárgyra feszítse, a helyen hogy kimeritené, önműködésre szoktassa. Gymnasiumi növendékről, 15-16 éves ifjuról szólok, ki előtt csak most nyilt meg a stil virágos mezeje, honnan koszoruit, ha nem is választékosan, de bizonyára minél tarkábban fonja, ki egy pár novella, egy-két cifra költemény olvasása után az irálynak „fényét meg kezdte kivánni” – s boldog alanyiságában épen nem habozna saját szóvirágait Pázmán avatag nyelvének, saját versgyakorlatait Zrínyi bukdácsolásainak elébe tenni. Nem emelkedvén még oda, hogy a nyelv erejét, a compositio hatalmát, a költészet egyszerű fönségét érezni tudná: rokon- vagy ellenszenvét csupán a külsőhöz köti; ha ez csinos, vonzó, képdús, ifjú lelke dagályának megfelelő, szeretni, – fordítva únni, kicsinyleni fogja. Azon boldog kor ez, mely, midőn utánoz, magát teremtőnek hiszi, mely ön gyarló kisérleteit remekművekkel teszi párhuzamba; első merész felszökellése, kétségkivül, amaz erőnek, mely – tehetséggel párosulva, majdan teremteni fog, – de épen ezért nem a múltra, hanem a jövőre függeszti pillanatát, melynek csíráit keblében hordozza. Hogyan is ragadnák a mult ügyetlen törekvései bámulatra azt, ki ösztönszerűleg érzi, hogy hivatása, ha kitűnni akar, a jelent is lába alá szegni; ki legnagyobb mesterében, öntudatlanul, oly ellenét sejti, melyet egykor legyőznie, tulszárnyalnia kell. Az ilyen mosolyogva nézi le mindazt, mi, szerinte, saját fejlődése szinvonalának alatta áll, – s nem nagy véleménnyel van az avult régiség iránt, habár az jeles mű, habár ő maga legkitűnőbb tehetség legyen is; sőt épen ez utóbbi, az önerejét érző szellem az, mely legkevésbbé hajol meg a mult tekintélye előtt, – a korlátolt ész egykedvű butasága, mely a mester szavára esküszik, itt is, mint mindenütt, fölszínen maradván.
Arany János: A magyar nemzeti versidomról. In. Uő: Arany János munkái. 6. kötet. Prózai dolgozatok, sajtó alá rendezte és bev. ellátta Riedl Frigyes, Budapest, Franklin, (Magyar Remekírók ; 46.), 1907, 236–283. –Magyar Elektronikus Könyvtár
Dr. Deák László (Deák-Sárosi László) 2017. január 1-je óta dolgozik az Országos Széchényi Könyvtárban. Előtte hét évig volt a Magyar Nemzeti Filmarchívumban a magyar játékfilmek referense, 2015-től tudományos munkatárs. 2016-ban védte meg doktori értekezését képi retorikából, a filmtörténeti modernizmust elemezve. Versírással kisgyermekkora óta foglalkozik. Nyolc önálló könyve jelent meg, hanglemezből pedig szintén nyolc szerző, előadói vagy szerkesztői minőségben. 1997 óta a József Attila Irodalmi Egyesület, 1998 óta a Magyar Írószövegség tagja, a 1999-től székelyföldi/sóvidéki Hazanéző című irodalmi folyóirat munkatársa. Verstannal 2002 óta foglalkozik. Több publikációja született a témában, és a magyar MA-szakdolgozatét is verstanból írta. További publikációi itt olvashatók
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Szörényi László előadásával kezdődik a Tudományos Ülésszak november 23-án 9 óra 10 perckor, a címe: Lovageposz vagy verses regény? – A Toldi szerelme, újraolvasva
Az előadás összefoglalója:
Aranyt kötötte Petőfinek tett ígérete, amelyet barátjának halála után szentnek és mindenképpen betartandónak ítélt. Hanem a nyersanyag, amellyel gazdálkodhatott, azaz az Ilosvaiból a Toldi és a Toldi estéje számára fel nem használt mozzanatok túl töredékesek és ellentmondóak voltak, emellett a már elkészült két rész determinálta a megírandó „közepet”. Az előadás azt mutatja be, hogy Arany milyen virtuóz módon oldotta meg ezt a szinte lehetetlen rejtvényt.
Arany János: Toldi szerelme. Kézirat. Quart. Hung. 1533–1536 – Kézirattár
A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...
Szörényi László, professor emeritus, József Attila-, és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, 1997 és 2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója. Fotó: Vigado.hu
November 13-án Münchenben elhunyt Ekecs Géza (1927–2017) , a Szabad Európa Rádió emblematikus szerkesztője, műsorvezetője, a Teenager Party Cseke Lászlója – tudtuk meg Ekecs Zsuzsától, Ekecs Géza lányától.
Ekecs Géza Müchenben – Történeti Interjúk Tára
A Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsora, az 1959 májusában induló Teenager party volt, melyet Cseke László szerkesztett. A műsorban hallhatták először a magyar fiatalok a rock és a beat világsztárjait, Chuck Berryt, Elvist, Cliff Richardot, a Beatlest, vagy a Rolling Stonest.
Elekes István, a népszerű Autórádió műsor szerkesztője, egykori „szabadeurópás” kollégája és barátja idén tavasszal még a 90. születésnapján köszöntötte a kiváló rádióst. Vele együtt emlékezünk.
Elekes István: A Cseke
Kitalált név, melyhez csak egy jellegzetes hang tartozik. A hidegháború idején szinte minden magyar ismerte „a Csekét”, miközben 30 éven át (1959–1989) senki sem látta. Milliók hallgatták műsorát, a rock-pop-beat korszak fiataljai rajongtak érte.
Cseke László
A volt rádiós kollégák néhány éve egy müncheni kávézóban jöttek össze beszélgetni, nosztalgiázni, amikor Géza felhívta figyelmünket, hogy a pincér srác magyar, így a rendelést magyarul tehettük meg. Majd a srác Gézához fordult: „… és Laci bácsi?..” – kérdezte. Nem értettem, miért hívja a srác Gézát „Laci bácsinak”? A válasz nem késett: Magyarországon Gézát a hangja után mindenki így hívja, hiszen ő a „Cseke László”.
Géza, azaz Ekecs Géza László, Budapest, 1927. március 24., élete és munkássága összeforrt „a Rádióval”. Mondhatni: életműve azonos a Szabad Európa Rádió történetével. A kezdetektől a megszűnésig.
1951-ben az elsők között érkezett Münchenbe, az alakuló Rádióhoz. Mint fiatal (24 éves) újságíró a monitoring osztályon dolgozott. Ez az osztály figyelte a hazai (magyar) adások híreit, amit leírtak, majd a fontosabb infókat azonnal továbbították az amerikaiakhoz, ill. a nyelvi osztályokhoz. Jól és gyorsan kellett gépírni.
1956 őszén Géza megnősült, és bajor feleségével Velencébe ment nászútra. Október 23-án este jött a telefon: Pesten kitört a forradalom. Az ifjú férj és arája azonnal vonatra szállt, és másnap reggel már a müncheni stúdióban gépelte a Budapestről jövő híreket. Izgalmas tíz nap várt reá. Első kézből kapni és hallani az otthoni események szinte minden pillanatát. Aztán eljött november negyedike, vasárnap hajnal, a forradalom leverésének pillanata. Elmondása szerint még ma is libabőrös lesz, ha azokra a percekre gondol.
1959-ben az egyik szerkesztői értekezleten András Károly mesélte, hogy nem bír a két tizenéves lányával, akik állandóan kislemezeket vesznek, és egész éjjel a luxemburgi rádiót hallgatják (a paplan alatt). Minden tiltás ellenére rendületlenül hallgatták az amerikai rock-zenét. Valami hasonló műsor talán sikeres lehetne Magyarországon is.
Az Ekecs Gézával készült teljes életútinterjút az OSZK Történeti Interjúk Tára őrzi.
A javaslat megvalósítását Gézára, a „kis Ekecs”-re bízták. Géza azonnal belefogott a műsorkészítésbe. Egyetlen bökkenő volt: Géza dadogott. Igaz, nem mindig. Iszonyatos önfegyelemmel alakította ki sajátos „beszédtechnikáját”, a jellegzetes Cseke hanglejtést. Volt szerencsém látni, amikor nagy koncentrálással, arcizma megfeszítésével mondta el hibátlanul a két szám közti szöveget. Általában amerikai, angol slágereket játszott, viszont a Teenager Party szignálja egy akkori német „slágerfilm” zenéje volt: Teenager Melodie. Ezzel is jelezni akarta, hogy az adás Münchenben készül, ahol a német fiatalok is előszeretettel „majmolják az amcsikat”.
„...Az erő a zene, egy új generáció lelkesedése, így született meg a Tinédzserparti András Károly (a SZER akkori helyettes vezetője) áldásával. Bede István (a magyar adás vezetője) is mondta – Öcsém, öcsém az amerikaiaknak nagyon tetszik, különösen a cím. –„Teenager party”, amerikai cím, de nem kellett lefordítani.”
Hátrahagyott családját – különösen a mamáját – féltve álnevet választott. Elmondása szerint Remarque adta az ötletet, akit valójában Kramer-nek hívtak, majd visszafelé (és franciás írással) olvasva lett világhírű író. Így lett az Ekecs-ből, Cseke. Majd hozzá a második nevét (László) kezdte használni.
Az 1959. májusban indult műsorára azonnali visszajelzés (feedback) nem volt. Kb. egy év múlva jött a hír, hogy Magyarországon nagy siker Ekecs műsora. „A Rádió” müncheni központjában is mindenki Gézáról kezdett beszélni. Közben a Vasfüggöny túloldalán a pártállam „pénzt, paripát nem kímélve”, hihetetlen hazug, lejárató hadjáratba kezdett. A budapesti pártapparátus nem tudta megemészteni, hogy egy politikamentes zenei műsorért rajong a szocialista Magyarország fiatalsága. Egymás után jelentek meg a rágalmazó cikkek.
A Népszabadság politikai újságírói: Pintér István és (a későbbi „kékfényes”) Szabó László irányításával propagandafilm is készült, amiben a „nép ellenségének” állították be nemcsak Gézát és műsorát, de a hallgatókat is. Szabó László Münchenben is megjelent, és mivel nem engedték be „a Rádió” épületébe, telefonon jelentkezett be Géza lakásán. Ez a történet nagyon megviselte Gézát, olyannyira, hogy 1989 után sem keresték a kapcsolatot egymással. Géza mindenre és mindenkire nyitott volt, például felkereste a magyarországi zavaróállomásokat, ill. azok egykori személyzetét. Olyan baráti kapcsolatba került az öt évvel később (1964) indult „konkurenciával”, Komjáthy Györggyel, hogy a 90-es években közös műsorokat is vezettek. Miközben hagyománnyá vált, hogy Géza karácsonyra dísznaptárt küldött egykori budapesti vetélytársának.
A Teenager Party sikere alapozta meg Géza különleges szerepét „a Rádió” további életében. Rendkívül fogékony volt az újra, a modernre, a technikára, a rádiózásra. Rövid időn belül a lemezlovasból a magyar osztály kulcsfigurája lett. A rádiózáshoz senki sem értett annyira, mint „az Ekecs”. A műsorok kialakítása, „hallgathatósága” érdekében mindig és mindenki kikérte a véleményét, ha másért nem, legalább egy szignál erejéig.
Nevéhez fűződik a legnépszerűbb magazinműsor, a (könnyed hangvételű, szórakoztató) Forgószínpad. Érdekesség: a Forgószínpad szignálja (Happy days are here again = újra itt vannak a boldog napok) ugyancsak Géza ötlete volt. Ez jól kifejezte a Rádió elhivatottságát: a hallgatókat pozitív életérzéssel eltölteni, derűs, könnyed, de tartalmas műsorokkal feledtetni az otthoni hétköznapok nehézségeit. A rádiózás a hírversenyről szólt– ennek alapja a gyors tájékoztatás– azaz mindenről elsőként értesíteni a hazai hallgatóságot. Géza szervezte meg a „helyszíni közvetítéseket”, melyek többsége a müncheni stúdióban készült, amerikai és német tévék segítségével, amiket azonnal „élőben” magyarul ismertettek a hallgatók felé.
A bérlista szerint a magyar osztály teljes létszáma a kisegítő személyzettel együtt maximum 100 fő volt, a budapesti rádiónál pedig több mint kétezren dolgoztak. Ennek ellenére szinte mindenben megelőztük a budapesti rádiót. A verseny fölényt a megbízhatóságon kívül az is erősítette, hogy politikailag, ideológiailag nem voltunk megkötve. Például: a müncheni olimpián (1972) az izraeli sportolókat ért hajnali terrortámadásról szinte azonnal és folyamatosan tájékoztattuk hallgatóinkat. Ezzel szemben a budapesti rádió jelentette, hogy „véres esemény történt az olimpiai faluban”, majd csak valamikor a délután folyamán számoltak be az ott történtekről, pedig a tudósítóik a helyszínen voltak. Budapest ugyanis nem tudta eldönteni: palesztin szabadságharcosok vagy arab terroristák a támadók.
A mikrofonnál Cseke László
Ugyancsak politikai okokból napokig megpróbálták elhallgatni a csernobili katasztrófát (1986), ezzel késleltették a lakosság felkészítését a sugárveszélyre. A hiányt mi, a Szabad Európa Rádió pótolta.
Géza jóvoltából hallgatóink mindenhol ott voltak, fültanúi lehettek a világban történt eseményeknek, legyen az Holdra szállás, a Prágai Tavasz és annak leverése, vagy a lengyel szükségállapot. Géza, mint amerikai állampolgár, 1989 júliusában kísérte el George H. W. Bush amerikai elnököt Budapestre. Ez volt az első akkreditációja a Vasfüggöny mögé és egyben az első alkalom édesanyja sírjának meglátogatására. Megjegyzendő, Géza édesanyja számtalanszor kérte, hogy engedjék ki fiához, a pártállam azonban (bosszúból) megtagadta ennek teljesítését.
A budapesti SZER iroda stúdiójának berendezésével is Gézát bízták meg. Szerencsés ember, hiszen a frontvonalból élhette át a hidegháborút, ami az 1989 után születtek (ma huszonévesek) számára csak elbeszélésekből ismert történelem. Gazdag életút.
Az európai rádiózásban egész más szerepet töltött be a könnyűzene, mint a tengerentúlon. Európában nem voltak kimondottan zenei adók, minden állami volt, csak a 80-as években terjedtek el a magán-, a kereskedelmi-, ill. reklámadók.
Az első, tán egyetlen zenei adó a középhullámon (208) sugárzott Radio Luxemburg volt, mely angol nyelven szórakoztatta a legújabb slágerek iránt érdeklődőket. A másik, az amerikai katonáknak szóló rádióállomás az ultrarövidhullámon (FM - URH) sugárzó AFN (American Forces Network), illetve annak nyugat-berlini adója a RIAS (Rundfunk im amerikanischen Sektor)
Az első magyar nyelvű rockzenei műsort a Szabad Európa Rádió sugározta, rövidhullámon.
A Teenager Party megjelenését (1959) követően, egy középhullámon jelentkező jugoszláviai adó (Radio Novi Sad) „Futótűz” című zenei műsora hódított. A hetente egyszer, péntek este, jelentkező egyórás műsort az újvidéki Szkopál Béla szerkesztette, aki valójában a luxemburgi rádió harsány lemezbemutatóját próbálta „magyarosítani”. Szkopál remek érzékkel, rengeteg hangeffektussal és mókás szövegekkel tarkította műsorát, de zenei anyaga nem vetekedhetett a müncheni stúdióval, ahova közvetlenül Amerikából érkeztek gyakorlatilag naponta a legújabb lemezek. A 60-as évekre valóságos iparág alakult ki a gomba módra szaporodó előadók, együttesek és általában három perces dalaik népszerűsítésére. A gonosz (és buta) ideológiai gyűlölettel teli budapesti hatalomnak öt évébe tellett (1964), amíg a primitív, hazug propaganda helyett a lemezlovas Komjáthy Györgyben megtalálta Cseke ellenszerét. Komjáthy előnye volt, hogy műsorát rákapcsolták az addig kizárólag a rendőrség által használt frekvenciára, az URH-ra. Ezen a hullámhosszon sokkal tisztában lehetett hallani, és magnóra felvenni a lejátszott számokat.
A Gézához Münchenbe özönlő lemezekkel azonban nem lehetett versenyezni. Ráadásul Géza időben felismerte, hogy a „csak belső használatra” (Not for Sale) feliratú lemezekhez csatolt kísérőlevelek bemutatták az előadókat is. Ezek a közlések igen népszerűvé tették a SZER műsorát. Innen tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi születésű Herb Alpert mamája magyar származású, aki fiának nyolcadik születésnapjára vett egy trombitát. Géza tette népszerűvé a „Hullámok hátán lovagló madár" (Surfin' Bird) című számot, mely Magyarországon kívül sehol sem ért el ekkora sikert, hiszen az USA-ban a slágerlista 4. helyénél magasabbra nem jutott.
A hanglemezipar oly változatos lett, hogy fiatal, zeneszerető és zeneértő műsorvezetőket kellett alkalmazni. Így lett a jazz-műsorok sztárja Záboji B. Péter (Erdei Péter). Aztán saját műsorral jelentkezett Balogh István (Bárdi István), Hódi Jenő (Dobos Ákos), majd Téri Attila (Zsolnai Hédi fia). Közben az „újvidéki srác” (Szkopál Béla) is a SZER munkatársa lett Ábel Pál néven. Géza remek érzékel engedte és segítette, hogy munkatársai egyszemélyes (16-os) stúdiójában készítsék műsoraikat. Sőt, még egy amerikait is bevett a „csapatba”, az AFN-től elcsábított Rick Demarest-t, ezzel igen színessé téve a magyar osztály zenei műsorát.
Cseke László Skultéty Csabával és Borbándi Gyulával
A Teenager Party sikerén felbuzdulva a SZER többi osztálya is a délutáni órákat a fiatal, zenerajongó hallgatóknak szentelte. A cseh(szlovák) osztály népszerű műsorvezetője volt Karel Kryl, aki eredetileg pol-beat énekes volt, és a Prágai Tavasz (1968) leverése után érkezett Münchenbe. Ugyancsak nagy név volt a román osztályon a tragikus sorsú Cornel Chiriac, valamint Andrei Voiculescu.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem Gildát, a bolgár osztályról, akinek zenei és kulturális rock-pop-beat műsoraiért rajongtak hazájában. Géza is szeretettel beszélt „Dzsildá"-ról, kinek szerkesztőségi ajtaján ez állt: Gilda (Koeves) Karoly (Джилда Карол). A bolgáron, németen és angolon kívül tökéletesen beszélt magyarul. Édesapjának (Károly) dohánygyára volt Bulgáriában, ahonnan 1948-ban az államosítás elől menekültek Budapestre, aztán 1950-ben Gilda Bécsbe szökött az amerikai övezetbe, és onnan tovább Münchenbe.
Géza „keltetőnek” nevezte a köréje gyűlt fiatalokat, akiknek megengedte, hogy a 16-os stúdióban önállóan készítsék műsoraikat. Azon kevesek közé tartozom, akiknek ez megadatott. Tőle tanultam meg a jelzők nélküli újságírást, a rádiófónikus műsorszerkesztést, valamint, hogy a hallgatóra kell hagyni az események megítélését, elvégre mi csak közvetítők vagyunk, közérthető módon továbbítjuk a történéseket.
„hogy Mari néni is megértse”
Ebben volt és van Géza igazi nagysága.
Remélem, sikerült bemutatnom Csekét és azt a kort, korszakot, ami a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek fiataljainak világa volt a vasfüggöny mindkét oldalán. Egy életmű köszöntésének szántam e sorokat. Géza, vedd úgy, hogy előtted tiszteleg a XX. század második felének magyar ifjúsága.
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Boka László előadása november 23-án 14 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Kosztolányi és Babits Arany-képéről – száz év távlatában
Az előadás összefoglalója:
„A Nyugat szerzői és szerkesztői megosztottak voltak Arany János hatását és irodalomtörténeti besorolását tekintve. Ady, aki (önmagát nem csupán költészettörténeti korszakos jelentőség szerint, de erős szerepkánoniságban, a Harold Bloom-i fogalmakkal élve is 'strong' szerzőként pozícionálta) elsődlegesen Petőfihez hasonló lánglelkűnek és vátesznek hagyta magát elfogadtatni a már életében kialakuló kultikus recepció által, nyíltan hadakozott az Arany-epigonok egész hadával. Sokan éppen vele (és a Petőfi óta hangoztatott cselekvő, társadalmi szerepe(ke)t is vállaló költői ideállal) ellentétben hangsúlyozták ugyanakkor az apolitikus, visszahúzódó, ámde komoly és mély bölcselő Arany megkerülhetetlen hagyatékát. Arany gazdag életművének hangsúlyai is változtak ugyanakkor a centenáriumi évig, hiszen Babits, Kosztolányi és részben Juhász Gyula is elsődlegesen a lírikus Aranyt fedezte fel újra. Az előadás a fiatal Babits és Kosztolányi 100 évvel ezelőtti Arany-értékelését kívánja bemutatni: előbbi már igen korán komolyabb Arany-stúdiumokat folytatott, utóbbi rajongása szintén ismert volt, nem véletlen, hogy 1917 márciusában őt kérték fel a (háborús idők miatt nem Nagyszalontán, hanem) Nagyváradon tartott díszünnepség főelőadójának.”
Babits Mihály: Arany Jánoshoz
(Egy megzavart verselõ a XX. században)
Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének: ládd, léha gáncsok lantom elborítják s mint gyermek hogyha idegenbe szidják édesapjához panaszkodni tér meg:
úgy hozzád én. E nemzedék szemének gyenge e láng, bár új olajak szitják: cintányérral mulatnak már a szittyák s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.
S kiáltanak: Nincs benne tûz, sem érzés! nem takart seb kell, inkább festett vérzés! és jönnek az új lantosok sereggel,
sebes szavakkal és hangos sebekkel: egy sem tudja mit mond, de szóra bátor, magát mutatni hõsi gladiátor.
A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...
Boka László (Nagyvárad, 1974), PhD, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató, tudományos igazgató az Országos Széchényi Könyvtárban és egyetemi docens a Partiumi Keresztény Egyetemen. A Szépírók Társasága, a József Attila Kör és az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagja.
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Visy Beatrix előadása november 23-án 14 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Arany János a kortárs magyar lírában
Az előadás összefoglalója:
„Előadásom Arany költői alkatának, műveinek, poétikájának kortárs költészetre való implicit és explicit hatását vizsgálja. A költői hagyaték általánosan megmutatkozó jelenségeinek összegzése mellett néhány kortárs alkotó és mű részletezőbb értelmezésére is sor kerül (pl. Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Tóth Krisztina, Csehy Zoltán). Ez a közelebbről vizsgált vers- és szövegvilág rá kíván mutatni arra is, hogy Arany nyelve, verssorai, művei miként élnek tovább a kortárs líra egy-egy alkotójának költészetében, és miként működnek a magyar nyelvben, az emberek nyelvhasználatában és emlékezetében, s ezek miként szűrődnek vissza/át a kortárs versbe.”
A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...
Visy Beatrix a 20. századi és a kortárs magyar irodalommal foglalkozik irodalomtörténészként, kritikusként. Ebben az évben válogattaa és szerkesztette a 24 karát - Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára című című kötetet. A műről több bemutató, beszélgetés is volt az év folyamán, köztük a Pozsonyi Magyar Intézet Arany versmaratonjának felkért előadója, vendége volt.
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Szűts-Novák Rita előadása november 23-án 9 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Arany János és Tompa Mihály 1847–1868 közötti levelezésének irodalomtörténeti jelentősége
Az előadás összefoglalója:
„2017-ben nemcsak a reformáció 500. jubileumát, hanem Arany János és Tompa Mihály születésének kétszáz éves évfordulóját is ünnepeljük. A három esemény elsőre talán alig érezhetően, de szoros kapcsolatban van egymással, hiszen Arany vitathatatlanul az egyik legnagyobb protestáns költő, és barátja, Tompa Mihály, református lelkészként szintén a magyar kálvinizmus jelentős képviselője volt 19. századi irodalmunkban.
A Petőfi által a népnyelv szellemében költő-triumvirátusnak aposztrofált művészek akaratlanul és akarattal is hatást gyakoroltak egymás munkásságára, amelynek közvetítő csatornája – egymás költeményeinek ismerete mellett – levelezésük volt. A hatás mind irodalmi munkásságuk tekintetében, mind magánéleti síkon egyaránt releváns, ha egyáltalán adekvát e kettő szétválasztása.
Előadásomban az egymástól messze élő – ahogy az Arany barátjának írt levelében is olvasható „a sors gondoskodik arról atyailag, hogy távol legyenek egymástól azok, akik közel vannak egymáshoz” –, személyesen csupán néhány alkalommal találkozó két költő írásban fennmaradt üzenetváltásainak érdekességeivel foglalkozom.”
A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes. Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.
Vasné Tóth Kornélia előadása november 23-án 15 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Nemzeti panteon – a nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken.
Az előadás rezüméje:
„Kettős bicentenáriumot ünnepelünk idén: a magyar költészet két jeles alakja, Arany János (1817–1882) és Tompa Mihály (1817–1868) születésének 200. évfordulóját. Mindkettejük személyes baráti köréhez tartozott Petőfi Sándor (1823–1849), ők hárman alkotják a nagy triászt. Saját koruk és az utókor által megjelenített ábrázolásaik közül számtalan festménnyel, szoborral, dagerrotípiával, fotóval találkozhatunk; kisgrafikákon, ex libriseken, alkalmi grafikákon való megjelenésük módozatai, formái viszont kevéssé ismertek. Az előadásban megfigyelhetjük, az eredetileg könyvjegyként funkcionáló ex librisek miként válnak „élő múzeumokká”, az emlékezet helyeivé és eszközeivé, azaz hogyan építik, alakítják a nemzeti hagyományt.
A nemzeti panteon részét képező három költő portréábrázolásai mellett számos példával szemléltetem műveik illusztratív megjelenítését. Arany János költeményei közül többek között a Toldi, a Letészem a lantot, A fülemile, A vén gulyás, az Őszikék ciklus, balladái közül a Mátyás anyja, A walesi bárdok, az Ágnes asszony stb. képi interpretációja valósul meg az ex libriseken, különféle grafikusi értelmezésekben. Áthallásokra, művészeti ágak közti átjárásokra is példákat találunk. A Petőfi Sándorra emlékező ex librisek, in memoriam lapok a népies ihletettségű és a lánglelkű, a hazája szabadságáért küzdő váteszköltőt egyaránt bemutatják, evokálva a Befordúltam a konyhára, a János vitéz, a Szabadság, szerelem!, a Nemzeti dal, a Bordal stb. c. költeményeket. A Tompa Mihály vonatkozású ikonográfia a költői mellett Tompa papi hivatására fókuszál, a keleméri református templom és a Tompa Emlékház épületével, a hanvai síremlékkel. Az allegorikus gólya-verseket idéző grafikák a szabadság-rabság témakörére reflektálnak.
Az elemzés, értékelés során a három költő kapcsolatrendszere is feltárul, miközben mi, befogadók is szerepet kapunk az emlékezet, a kultusz formálásában.”
A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...
Vasné Tóth Kornélia, Plakát- és Kisnyomtatványtár
2008 óta dolgozom az Országos Széchényi Könyvtárban. Tudományos kutatóként szakterületem a modern (20–21. századi) ex librisek világa. A tárunkban levő 34 ezer ex libris anyag feldolgozása mellett előadok, kiállításokat rendezek, szakírok is a témában. 2014-ben e területből doktoráltam az ELTE-n, művelődéstörténet szakirányon. A Kisgrafika Barátok Körének elnökségi tagja, a Kisgrafika folyóiratnak 2011-től szerkesztője vagyok. 2016 őszén felvételt nyertem az MTA köztestületi tagjai közé. Eddig hetven körüli cikkem, tanulmányom jelent meg az ex librisekről, emellett több önálló kötetem is kiadásra került, pl. A moszkvai Rudomino-könyvtár hungarika ex librisei hazai és nemzetközi kontextusban (2015), Ex libris és képkultúra. Modern magyar ex librisek (2016).
2017. november 15-én Lengyelországban tartok előadást egy nemzetközi tudományos ex libris konferencián, erről több itt olvasható: http://www.oszk.hu/hirek/ex-libris-konferencia-lengyelorszagban Többet rólam a honlapomon találhatnak.
A játék tematikája köré szerveződik idén nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatunk, a KönyvTÁRlat. A november 9-i rendezvény előadója Nádasdy Ádám, aki a műfordító és a nyelv kapcsolatáról, valamint a fordítás révén játékra alkalmat adó nyelvről ad elő. Az esten fellép a Teatro Társulat, és különleges Arany-kéziratokat is mutatunk majd. Az NKA támogatásának köszönhetően ingyenes a rendezvény.
Nádasdy Ádámmal Molnár Zsuzsanna beszélgetett.
Arany János fordítói munkája kerül előadása középpontjába, elsősorban a Szentivánéji álom fordítása. Aligha véletlen, hogy erre a drámára esett a választása, hiszen ezt a művet Ön is lefordította. Miért szükséges időről időre újrafordítani egyes irodalmi műveket?
Nádasdy Ádám: Színházak megrendelésére dolgozom, ez a munka is így készült. Előfordul, hogy a színházi alkotók úgy érzik, szükség van egy frissebb szövegre. Vélhetően inspiratív, ha a szöveg változik. A jelmezeket is megújítják. Előfordulhat, hogy egy adott színházban 20 évvel ezelőtt is játszották a Rómeó és Júliát, feltételezhetően a kosztümök még megvannak, elő lehetne venni azokat is, de nem ezt teszik. Hasonlóan fordulhatnak a rendezők a nyelvhez.
A színházi munka, vagyis a megrendelő felől közelítette meg a kérdést. A színház azonban nem működhetne a nézők nélkül. A befogadó felől vizsgálva a témát az olvasóra is gondolnunk kell, hiszen ezeket a műveket olvassuk is.
Nádasdy Ádám: Ez nehezebb kérdés. Egy régebbi szöveg a színházi előadást lefékezheti. Nagyon kosztümössé teheti. Amikor a Hamletet fordítottam, beszélgettem színészekkel, akik korábban Arany fordításában játszották a darabot, és eleinte gyanakvással fogadták az én munkámat. De aztán úgy fogalmaztak, hogy amikor Arany szövegét mondják, úgy érzik magukat, mint ha gyönyörű, de súlyos brokátból készült ruhát viselnének, ami lefékezi a mozgásukat. A ruha példájánál maradva: az én szövegemet melegítőnadrághoz hasonlították, amiben szabadon mozog a testük. Ezt dicséretnek vettem. A színházban a pillanatnyi hatással kell dolgozni. Ha a nézőnek hosszan el kell gondolkodnia azon, hogy mit is hallott, miről van szó, az megnehezíti a befogadást. Olvasás közben ez másként működik. Az olvasó leengedheti a könyvet, elgondolkodhat, újra és újra elolvashat egy szövegrészt, visszalapozhat a korábbi oldalakra. Többektől hallottam már, hogy egy-egy új fordítás – nemcsak az enyém, hanem pl. nagy elődömé, Mészöly Dezsőé – arra ösztönzi az embereket, hogy az új fordítás olvasása során elővegyék a korábbiakat is, és azoknak ismét nekifussanak. Ebben az esetben talán jobban érthetővé válik a mű, egyes összefüggéseket könnyebben fel lehet fedezni, és nem utolsósorban észrevehető, hogy milyen szépen fordítottak a régiek, hogyan játszottak a nyelvvel.
A Szentivánéji álom esetében – amely a KönyvTÁRlat keretében tartott előadásának is témája lesz – milyen játékokkal élt a fordítás során?
Nádasdy Ádám: Számomra izgalmas volt a tegezés-magázás kérdése. A korábbi fordítók nem éltek ezzel a lehetőséggel, a szereplők tegező formában szólították meg egymást a műben. Én viszont úgy éreztem, hogy pl. a mesteremberek esetében érdemesebb megragadni a magázás lehetőségét. Az eredeti szövegben is így fogalmazott Shakespeare, hiszen az 1590-es években az angolban még élt a magázás. De nem kell ilyen messzire menni az időben, hiszen még én is ismertem öreg szakikat, akik magázták egymást, ami teljesen természetes volt. A szövegben a mesteremberek magázódásának köszönhetően megváltozik a levegő amikor ők vannak színen.
Milyen hasonló játékokat fedezhetünk fel Arany János fordításában?
Nádasdy Ádám: Amikor a mesteremberek a saját darabjukat adják elő – hiszen ők egy amatőr színtársulat tagjai – olykor eltévesztenek egyes finomkodó szavakat, kifejezéseket. Az egyik helyen Shakespeare az 'odorous kifejezést' használja, ami azt jelenti: illatos. Ehelyett az egyik szereplő 'odious-t' olvas, ami az utálatos megfelelője. Ez a baki nagy nevetést okoz, mert pont az ellenkezője hangzik el annak, aminek kellene. Arany úgy oldotta meg ezt – teljesen szabadon és elszakadva az eredeti szövegtől – hogy a 'virágok báj-illata' helyett 'virágok háj-illatát' mondat a szereplővel. Ehhez érdemes tudni, hogy a háj a magyar paraszti kultúrában csemege volt. A zsiradék gusztusos komponense volt az ételeknek. Gondoljunk csak a hájas tésztára vagy a töpörtyűre. Ma már furcsa ez a megközelítés, hiszen nem érezzük ínycsiklandó ételnek a hájat, 150 évvel ezelőtt azonban ez másként volt, és Arany egy erősen paraszti, vidéki kontextusba helyezte ezeket az embereket. Arany fordítása nagyon más színnel van festve, mint az eredeti. Shakespeare-nél sznobságról van szó, a szereplők latin és francia eredetű szavakat tévesztenek el. Mintha az 'exkuzálom magam' helyett azt mondaná valaki, hogy 'exhumálom magam'. A humornak ez a fajtája a kispolgár feltörekvő sznobságára utal. Aranynál ez nem jelenik meg. Ő úgy gondolkodott, hogy ha magyarra fordít, akkor legyenek magyarok a szereplői, és ezt többek között az imént említett megoldással tudta érzékeltetni.
Miért kapott ilyen furcsa címet a cikk? Sokak számára vélhetően megfejthetetlen ez a rövid mondat, egy széles csoport hétköznapi nyelvhasználatának azonban szerves részét képezik a digitális kommunikációból eredő kifejezések.
KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatunk idei első estjén a nyelv került a középpontba október 19-én. Nyelv a játékban – Játék a nyelvben címmel hallhattuk Veszelszki Ágnes nyelvész előadását, aki a netes és gamer nyelv sajátosságait ismertette meg a közönséggel, képet adva arról, hogy az interneten zajló kommunikáció nyelvezete miként hat a hétköznapi nyelvhasználatunkra.
Az est vendége volt Bodrogi Gyula színművész, aki Veszelszki előadására reflektálva, életének helyzetkomikumait felelevenítve beszélt a nyelv játékosságáról. Az alkalomra Weöres Sándor kéziratait hoztuk elő a könyvtár gyűjteményéből, melyeket Boka László, az OSZK tudományos igazgatója mutatott be, a nyelvben rejlő játékosságra helyezve a hangsúlyt.
Veszelszki Ágnes egy játékkal kezdte előadását. Arra kérte a résztvevőket, hogy próbáljanak meg megfejteni a netes nyelvben használatos kifejezéseket. Így megtippelhettük, hogy vajon mit jelent a thx, kire mondjuk, hogy láma, és mit csinál, aki XD-zik. A közönség nagy része számára nem voltak idegenek a szófordulatok, sőt volt, aki minden kérdésre helyes választ adott.
A thx az angol thanks, azaz köszönöm rövidítése. A láma kifejezés az angol lame szóból ered, mely jelentése ügyetlen. Elsősorban az új játékosokra használják a gamerek. Az X és D betűk egymás mellé helyezése szimbólumként értelmezendő. Az X egy összehúzott szempárt, míg a D egy mosolygó szájat jelöl. Így aki XD-zik, erőteljesen nevet.
A játékos bevezető után Veszelszki bővebben is kitért arra, hogy az internetnek köszönhetően milyen neologizmusok, a netes nyelvvel élve netologizmusok jöttek létre az elmúlt időszakban. Az új szavakat csoportokra osztva ismerhettük meg: így szó esett az e-mailezéshez kötődő kifejezésekről, úgymint az emil, az evél és a becécéz; megismerhettük a blogoláshoz kapcsolódó szavakat, mint például a bloggerinát, aki blogolhat, vlogolhat, posztolhat vagy kommentelhet. Azon túl, hogy áttekinthettük az interneten használatos kifejezések egy részét, arról is képet kaphattunk, hogy a netologizmusok milyen hatással vannak a hétköznapi nyelvhasználatra: miként változik általa a helyesírás, hogyan módosulnak egyes grammatikai szabályok, mi módon alakul a szókincs, és az olvasási szokások hogyan idomulnak az új típusú eszközök hatására. Azok megnyugtatására, akik számára ijesztően hatott a sok idegen szó, Veszelszki Romhányi József Kukac-soros című versét idézte, mely a német nyelv magyar nyelvre tett hatására hívja fel a figyelmet szórakoztató módon: „Nem szégyellsz te magad, du Schwein, / igy anyatojt meztelen?! / Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja! / Muszaj neked strimfli húzni, egy ink meg / egy katya!”
Bodrogi Gyula anekdotákkal szórakoztatta a közönséget, a színpadi élet helyzetkomikumaiból elevenítette fel saját történeteit. Hiszen olykor a színészek is bakiznak, ami humoros helyzeteket idéz elő, sőt az is előfordul, hogy a színészek szándékosan nevettetik egymást a színpadon, tudván, hogy nem léphetnek ki a szerepükből elnevetve magukat. Így esett, hogy a Lenin ellen elkövetett merényletről szóló előadásban a darab szerint Lenin citromra vágyott, a gyümölcs azonban nem volt elérhető az országban. A jelenetben egy, a nézőközönségnek háttal álló színész a kabátja zsebéből előkapott egy citromot, megmutatta színésztársainak, hozzátéve, hogy nála van citrom, de nem adja oda Leninnek… A jelenetben résztvevő szereplők természetesen alig tudták visszatartani nevetésüket. A szórakoztató történetek között a nyelv játékosságával élő verseket adott elő Bodrogi. Hallhattuk Romhányi József humoros költeményeit, majd József Attila versei közül válogatott a színművész. A Születésnapomra című verset a közönség egy emberként mondta Bodrogival együtt, igazán különleges hangulatot idézve elő.
Az estet Boka László, a könyvtár tudományos igazgatója zárta, aki az OSZK gyűjteményéből Weöres Sándor kéziratokat mutatott be. Megismerhettünk részleteket Weöres és Rónay György humoros verses levelezéséből, de megtekinthettük a mindenki által szeretett Bóbita több kiadványát is. Weöres egy banki szórólapra írt Sírfeliratának másolatát pedig minden résztvevő hazavihette magával.
Visszatérve a blogbejegyzés címére: Ez a content nem tldr. Hogy mit jelent ez a mondat? Valahogy úgy „fordíthatjuk”, hogy ez a tartalom nem olyan hosszú, hogy ne lehessen elolvasni. Bízunk benne, hogy a kedves olvasó is így látta, és elért a cikk végére!
További képek a rendezvényről:
A KönyvTÁRlat követekező programjára is szeretettel várunk!
Szabó Magda, (balról) Lator László és (középen) Esterházy Péter Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Digitális Irodalmi Akadémia
Szabó Magda: A római szépségápolás. Debrecen: Beke Zoltán Könyv- és Lapkiadóvállalata, 1940. Törzsgyűjtemény: M 117.288
Szabó Magda: Bárány. Versek. Bp., Egyetemi Nyomda, 1947. Egy Szabó Magda által dedikált példány Törzsgyűjtemény M 159.342
Szabó Magda Basch Lóránthoz. Basch Lóránt hagyatéka. 1 f. OSZK Fond 145/229.
Cseke László
