Mit árul el…? alcímmel blogsorozatunkban munkatársaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy egy-egy dokumentum(részlet) mi mindent árulhat el magáról a dokumentumról, a készítőjéről, a korszakról. Ez alkalommal Csondor Soma, a Kutatásszervezési Osztály munkatársa tesz fel kérdéseket egy filmplakátról.

A Horthy-korszak vége, illetve a második világháború időszaka rendkívül mozgalmas és ellentmondásos periódus a magyar filmtörténetben. A zsidótörvények, az egyre erőteljesebb német befolyás, valamint a nemzetközi konfliktusok és szövetségek alakulása radikálisan megváltoztatták a játékfilmek gyártási és forgalmazási folyamatait. A háború hat éve a magyar filmgyártás második legtermékenyebb időszaka volt (csak az első világháború alatt készült több alkotás). Emellett, a terület- és népességnövekedés következtében a piac is jelentősen bővült a korszakban. Ugyanakkor – a háborús időszakokra jellemzően – az ellenséges országokban készült alkotások fokozatosan kiszorultak a hazai forgalmazásból. Így 1942-re (a német nyomás és érdekek hatására) az amerikai filmeket is kitiltották a magyar mozikból. Ezek helyét töltötték be az új szempontoknak megfelelő hazai és természetesen a német – és más szövetséges országokban készült – produkciók. Szinyei Merse Jenő, akkori vallás- és közoktatásügyi államtitkár 1943 végén úgy fogalmazott e tendenciával kapcsolatban: „a külföldi filmeknek csak a legjavát látják Magyarországon”. (Megjegyzendő, hogy mindeközben a magyar filmeket – a még mindig túlzott zsidó befolyásra hivatkozva – nem engedték be a német piacra.)
Úgy vélem, elsődlegesen ebben a kultúrpolitika- és társadalomtörténeti kontextusban tekinthetünk izgalmas dokumentumként – néhány hasonló mellett – az Óz, a csodák csodája 1940-es plakátjára. A kép a negyvenes évek első felében működő Magyar Film című hetilapban jelent meg, mely a korszak egyetlen, kizárólag filmekkel foglalkozó folyóirata volt. Az Óz… országos bemutatóját a lap „A Metro-Goldwyn-Mayer film húsvéti szenzációja”-ként aposztrofálta. A bemutató fontosságát az is jelzi, hogy már az aktuális lapszám borítóján is – az újságra nem jellemző módon – mindössze egy felirat olvasható: „Nézze meg mai számunk 5, 7, 9 és 11-ik oldalát Érdemes! (sic!)”. (A lap borítóján általában filmplakátok vagy filmes reklámok kaptak helyet.) A 9. oldalon a bemutató beharangozója, a 11-en pedig a szóban forgó plakát található. Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy az ezt megelőző – borítóján szintén az Óz… szenzációját hirdető – lapszám vezércikke még amellett foglalt állást, hogy a német törekvések helyesek a külföldi filmek távoltartását illetően. Így talán érthető, mire céloztam az időszak kultúrpolitikájának ellentmondásosságát említve.

Óz, a csodák csodája. Filmplakát. In. Magyar Film, 2. évf., 10. sz., 1940. március 9., 11. – Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-044763

A plakát a hetilap 2. évfolyamának 10. számában jelent meg március 9-én a magyar- és világhíradók tömör összefoglalóját tartalmazó oldal és az ún. hivatalos rész között. A híroldalról többek között megtudhatjuk, hogy „[m]egszüntetik a mozik zsidó-társasviszonyát”, a hivatalos részből pedig a filmcenzúra aktuális döntéseiről értesülhetünk. Vagyis, hogy az OMB (Országos Mozgófényképvizsgáló Bizottság) az alkotásokat népnevelő eszközként szemlélve, mely műveket ítélte bemutathatónak és mely filmek vetítésének engedélyezését tagadta meg. Ha a plakátok és a többhetes beharangozás nem tette volna nyilvánvalóvá, innen is megtudhatjuk, hogy az Óz…-t „nyilvános előadásra alkalmasnak találta” a bizottság.
Mindezek tudatában talán nem túlzás kijelentenünk, hogy az Óz, a csodák csodája (1939-es eredeti és 1940-es magyarországi megjelenésekor) különleges korszakhatáron jutott el Magyarországra. A hazai filmes sajtó számára ekkor még volt platform (és alkalom), hogy megfogalmazhassa lelkesedését és elismerését az amerikai produkcióval kapcsolatban. Ennek nyomát láthatjuk a Magyar Film 1940-es évfolyamának több lapszámában, méltató sorok és képillusztrációk formájában. Ugyanakkor – a politikai nyomásnak engedve és önmagával is meghasonulva – már ki kellett nyilvánítania, hogy a nyugati alkotásoknak talán nincs is helye a hazai filmszínházakban. Arra, hogy a leginkább közönségcsalogató produkciókat még ekkor is az amerikai filmek jelentették, a plakát felirata is utal: „A legnagyobb filmesemény a Hófehérke óta!” Mintha egy jelentős amerikai film premierjét csak egy másik kimagasló amerikai alkotás bemutatójával lehetne összevetni. A korban megjelent recepció alapján pedig az is egyértelmű, hogy a kritikai lelkesedés nem pusztán az akkor – különösen itthon – ritka látványosságnak számító technicolor eljárásnak szólt, amelynek mind az Óz…, mind a Hófehérke köszönhette ragyogó színeit.
Úgy vélem, e filmplakát elsősorban arról árulkodik, hogy olyan időszakokban is megmutatkozik az igény a kultúra és a művészet szabadsága iránt, amikor az nem áll összhangban a politikai ideológia irányelveivel. Ugyanakkor figyelmeztetés is lehet az utókor számára, hogy – némi anakronizmussal élve – a tűrt milyen hamar válhat tiltottá. Az mindenesetre bizonyos, hogy míg a negyvenes évek elnyomó diktatúrái letűntek, a film, amelyet ez az 1940-ben készült plakát hirdet, és amely két évvel később meg sem jelenhetett volna Magyarországon, a mai napig is lenyűgöző alkotás. Így, több mint nyolcvan év elteltével, még mindig csak egyetérthetünk az Óz…-ról a Magyar Film 1940. március 23-i lapszámában megjelent kritika zárómondatával:

Csondor Soma, Kutatásszervezési Osztály

Felhasznált irodalom:

• Film és Háború. In. Magyar Film, 2. évf. 9. sz., 1940. március 2, 2.
• D.: Oz, a csodák csodája. In. Magyar Film, 2. évf., 12. sz., 1940., március 23, 8–10.
• Matolay Géza: Az újév küszöbén. In. Magyar Film, 5. évf. 52. sz., 1943. december 29, 1–2.
• Vajdovich Györgyi: A magyar film 1939 és 1945 között. In. Metropolis. Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat, 2013. 2. sz. (Magyar film 1939-1945)
• Záhonyi-Ábel Márk: A magyar filmes intézményrendszer 1938–1944. In. Metropolis. Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat, 2013. 2. sz. (Magyar film 1939-1945)

 A sorozat további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész