A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén, mely 2022. év végével befejeződött. A nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhattak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozták, s juttatták el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy gyűjteményeink is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számoltak be munkatársaink blogsorozatunkban. A tizenhatodik részben a Színháztörténeti és Zeneműtár munkatársa, Illyés Boglárka írását olvashatják a 2022 nyarán Londonból érkezett és zeneműtárunk állományába került értékes lemezgyűjteményről, amely a világhírű Léner-kvartett összegyűjtött, eredeti gramofonlemezeit tartalmazza.
A 41 Columbia-albumot, az érdekes kiegészítésekkel és duplumokkal együtt összesen mintegy 260 lemezt magában foglaló gyűjteményt a vonósnégyes brácsás tagjának unokaöccse, Bárdos Péter ajándékozta a magyar államnak azzal a szándékkal, hogy a vonósnégyes emlékeit Magyarországon, méltó helyen elhelyezve azok a jövőben is elérhetők legyenek az érdeklődők számára. A gyűjteményben található valamennyi Léner-lemez 1933 előtt készült.*
A Léner-kvartett teljes Beethoven-vonósnégyes-sorozatának (1927) egyik albuma (Columbia L 1909-L 1914) ‒ Zeneműtár, HN 47.384‒HN 47.385
A munkatársaink által azóta szakszerűen feldolgozott, digitalizált és restaurált felvételek hallgatása segít megérteni, miként tudta az együttes a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tenni az eredetileg házi muzsikálásra szolgáló kamarazenei műfaj remekeit. A klasszikus formájában Joseph Haydn keze alatt kifejlődött vonósnégyes ‒ amely a 18. század közepétől a 20. század közepéig a legnagyobb megbecsülésnek örvendett ‒, a 19. század derekától került a főként muzsikus közönséget vonzó, nyilvános kamarakoncertek műsorára, azonban csak később, hazánkban 1910 körül vált a zenei tömegkultúra részévé. A Waldbauer‒Kerpely-vonósnégyes mellett ebben kiemelkedő szerepet játszott a Léner-kvartett úttörő, professzionális működése.
„Hogy mi volt a fő érdemünk? Hadd idézzem Hartmann kollégám leszűrt véleményét: a Léner-kvartett volt az első olyan magyar vonósnégyes, mely az egész világon hangversenyezett, s melynek lemezeit az egész világon ismerik. A Columbia gramofontársaság, amikor elérte a Léner-lemezek milliomodik példányszámát, arany lemezt ajándékozott az együttesnek. (A Columbia-fölvételeket a bonni Beethoven-Házban őrzik.) Mi népszerűsítettük, vittük a tömegek tudatába és élvező idegzetébe a vonósnégyes-irodalmat. Azelőtt az a tévhit járta, hogy például egy »nagy« Beethoven-kvartett oly ezoterikus, mint a magas matematika: elérhetetlen az egyszerű ember számára. Mikor mitőlünk hallották ‒ akár azt, akár valamely modern darabot ‒, csodálkozva szóltak: »hiszen ez nem is olyan nehéz!« A kvartett döntő jelentőségű bécsi koncertjén (1920. febr. 28.) négyen együtt sem voltunk 100 évesek. És két évvel később már egész Európa visszhangozta nevünket.”
Részlet Smilovits József visszaemlékezéséből. Idézi: Molnár Antal: A Léner-vonósnégyes, Budapest, Zeneműkiadó, 1968, 34. – Törzsgyűjtemény
A Léner-vonósnégyes játék közben, az 1930-as évek elején. Fotó: Pécsi József ‒ Zeneműtár, Léner Jenő 1/2
A Léner-kvartett a két világháború között élte fénykorát. Vezetője és első hegedűse, a szegény szabadkai családból származó Léner Jenő (1894‒1948) nagyrészt autodidakta tehetség volt, rövid ideig tanult a Magyar Királyi Zeneakadémián. A budapesti intézményben szerezték diplomájukat hasonló korú társai: Smilovits József (II. hegedű), Roth Sándor (brácsa) és Hartmann Imre (gordonka). 1920-as bécsi koncertjükön figyelt fel játékukra Maurice Ravel, akinek meghívására a következő évben Párizsban koncerteztek. Ezzel elindult a kvartett kontinenseken átívelő, nemzetközi karrierje, a húszas‒harmincas évek sikersorozata. Gyakori londoni fellépéseik közül az 1925-ös negyedik különösen jelentős volt: a Wigmore Hallban rendezett hangverseny olyan tetszést aratott, hogy a kvartettek történetében elsőként koncertezhettek a hatalmas Royal Albert Hallban. Londonban számos hanglemezfelvételt is készítettek – 1926 februárjától már elektromos felvételi eljárással –, nem keveset a kitűnő akusztikájú Wigmore Hallban. 1927-ben, a Beethoven-centenárium évében a német zeneszerző összes vonósnégyesét lemezre vették a Columbia cég felkérésére. A rangos szakmai díjakkal elismert ciklus több százezer példányban kelt el. A szintén komplett Brahms-ciklus mellett Mozart, Haydn, az 1928-as centenárium alkalmából Schubert, Schumann, Drořák, a műfaj modern képviselői között Debussy és Ravel műveit is rögzítették.
A Joseph Haydn Op. 76. No. 3. C-dúr vonósnégyesének („Kaiserquartett”) Léner-felvételét tartalmazó Columbia-album kísérőfüzete ‒ Zeneműtár, HN 47.370/1‒4/mell.
Lénerék sikerének művészi összetevői között az együttesről szóló kismonográfia szerzője, Molnár Antal az alapos képzéssel és rengeteg próbával elért technikai tökéletességet, valamint Léner „édes, boldogítóan rezdülő hegedűhangját” emeli ki, amely szerinte a nagy cigányprímások játékának alaptónusához állt közel. Minderről magunk is meggyőződhetünk (vagy véleményt alkothatunk) az újonnan digitalizált felvételekből kiválasztott két rövid részlet alapján.
Joseph Haydn: C-dúr vonósnégyes („Kaiserquartett”). Az Erdődy grófnak ajánlott op. 76-os sorozat 3. darabja (1797). Részlet a második, lassú tételből, amely a „Gott erhalte”-dallam variációira épül.
Joseph Haydn Erdődy-kvartettjeinek első, Artaria-kiadása – Zeneműtár, Mus. pr. 270
Claude Debussy: g-moll vonósnégyes, op. 10 (1893). II. tétel.
A francia zeneszerző egyetlen vonósnégyese, amelyet a művet bemutató Ysaÿe-kvartettnek ajánlott. Debussy 1910. december 5-i, budapesti szerzői estjén a Lénerékkel kapcsolatban álló Waldbauer‒Kerpely-vonósnégyes adta elő, a zeneszerző nagy megelégedésére. Debussy tanácsaiból így közvetve a Léner-kvartett is részesülhetett, amely 1928. március 15-én, Londonban játszotta lemezre a művet.
Claude Debussy Vonósnégyesének a Léner-kvartett-tel készült Columbia-felvétele 1928-ból. A II. tétel lemezoldala és ismertetője – Zeneműtár, HN 47.381/2
Bár az eltelt közel száz év alatt sokat változott a vonósnégyes-játék, a Léner-kvartett (nem véletlenül többször újra kiadott) archív felvételei ma is örömmel élvezhetők. És nem csak az előadóművészet-történet iránt érdeklődők számára.
Illyés Boglárka (Színháztörténeti és Zeneműtár)
* Ezúton köszönöm Bárdos Péter szíves közléseit, adatait.
Felhasznált irodalom:
- Molnár Antal: A Léner-vonósnégyes, Budapest, Zeneműkiadó, 1968. (Nagy magyar előadóművészek, 6.)
- Retkes Attila: „Léner-vonósnégyes”. In: Nagy tanárok, híres tanítványok. 125 éves a Zeneakadémia, szerk. Gádor Ágnes és Szirányi Gábor, [közread. a] Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, [Budapest], Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, [2000].
- Robert Philip, rev. by Tully Potter, „Léner Quartet”, Grove Music Online (published online: 2001).
- Mesterházi Gábor: „Kvartett-história. Világhírű magyar vonósnégyesek tegnap és ma”. In: Gramofon, 2011/2012. tél, 6–10.
- Allan Evans: „When Debussy came to Budapest”, Arbiter (online: 2017).
- Peter Bloom: [előszó]. In: Claude Debussy: Quatuor, édition de Peter Bloom, Paris, Durand, 2015, XIII–XXVII. (Œuvres complètes de Claude Debussy, III, 1)
A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; 11/2. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész
