Öt éve hunyt el Borbély Szilárd (szül. Fehérgyarmat, 1963. november 1.) József Attila-díjas magyar költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa (1998).
Rövid összeállításunkban 1993-ban a debreceni Alföld című folyóiratban és önálló kötetben is megjelent Hosszú nap el című, nagy feltűnést keltett versét idézzük. A több mint ezersoros költeményt a korszak írói, költői nagyságai – Nádas Péter, Mészöly Miklós, Orbán Ottó, Balassa Péter, Esterházy Péter – korszakos jelentőségűnek nevezték.
„És majd e test elfelejt mindent És
e test majd elfeled, hogy félni, hogy
félnie kell más testek illatától
És elfelejt majd mind, de minden fájót
a bőrt, a húst, a csontokat, mindent
És tagjait És emlékezetében
nem marad semmi nyom, hogy rátalálni
hogy újrakezdeni valamiképpen
a húst, a vért, a szétmálló kővért
És mind, miért oly jó volt néhanap
e testek melegére vágyni, hogy
közöttük elvegyülni, jó lett volna
És elfeled majd, hogy bennük keresse
amit már elmulasztott, vissza többé
nem tér És elfelejt e test majdan
nevetni, hogy nem tudja majd, miért
miért a haj, a szőr, a körmök fénye
mért És miért e testek illanó
árnyéka, fűre, fára, kőre hullva
folyton, lehull e testről minden
árnyék És elfelejti majd azt, hogy
árnyékát is, hogy árnyékot vetett
e test, de rég volt És elfelejti majd
azt is, hogy emlék, hogy emlékezett
arcokra, hogy arcok közé vezették
arcok között, melyek magára hagyták”Borbély Szilárd Hosszú nap el. Részlet
