A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának Kertész Gyula-emlékdíját kaptad meg az idén. Mivel foglalkozik a szekció? Te milyen szerepet töltöttél be a szekció munkájában?

Nyelvtudásod számos feladatot, lehetőséget is hozott számodra. Milyen feladatokhoz segítettek?

Mi volt számodra a legemlékezetesebb és legjelentősebb szakmai találkozás?

Mi változott az elmúlt negyven évben a munkafolyamatokban?

41 év OSZK-s szolgálat után vonulsz nyugdíjba. Mivel fogod tölteni az időd? Hobbi?

Gazdag Tiborné (Kötelespéldány- és Kiadványazonosító-kezelő Osztály)
Kérdező: Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

A WARCNET kutatási projekt fő célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, segít a témával foglalkozó kutatók egymásra találásában, közös projektek tervezésében ideértve a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozását is. A Dán Kutatási Tanács finanszírozásában valósul meg, gazdája az Aarhusi Egyetem professzora Niels Brügger. Közös platformra hoz számos európai nemzeti könyvtár webarchívumában dolgozó közgyűjteményi szakembert, egyetemi kutatókat, illetve informatikai fejlesztőket. A hálózat tagjai kölcsönösen segítik egymás munkáját, egymást jól kiegészítve bármiféle egyéni, illetve intézményi rivalizálási szándék nélkül. Vezető európai nemzeti könyvtárak (belga, holland, dán, francia, brit) szakembereivel, illetve különféle európai egyetemek kutatóival (London, Aarhus, Amszterdam, Párizs, Luxemburg, Groningen) közösen gondolkodva önálló publikáció keretében dolgozzuk fel a webarchívumok kutatási célú felhasználásának különféle vonatkozásait.

Az OSZK-fejlesztések bemutatása a A WARCNET kutatási hálózat munkaértekezletén

A rendezvényre a University of London patinás főépületében a Senate House-ban került sor. A projekt hat munkacsoportból tevődik össze. Ezek közül háromnak a munkájában tudok személyesen részt venni, az 1. munkacsoportban, mely a webarchívumok összehasonlító kutatását, visszakereshetőségét szolgálja, illetve az 5. munkacsoportban, mely a kutatók igényeinek megfelelő adatformátumok, adatsémák meghatározásával foglalkozik. A 6. munkacsoportban minden projekttag részt vesz, itt a fenntartható kutatások kereteinek meghatározásán dolgozunk új pályázati lehetőségek, projektek felkutatásával 2023 tavasza utánra, mikor ez a projekt kifut majd. Az értekezleten a fő hangsúly a különféle kutatási irányokat, projekteket, eredményeket összegző kötet fejezet struktúrájának egyeztetésén, a főbb témakörök bemutatásán volt. Két fejezet összeállításában veszek részt. Az egyikben Kalcsó Gyula kollégámmal együtt az orosz-ukrán háború kapcsán létrehozott gyűjtemények szövegkorpuszain folytatott szövegelemzési-adatvizualizációs kutatási tevékenységekről számolunk majd be, ennek alapjait rövid előadás keretében az értekezleten is ismertettem.

A másik téma a webarchiválás megjelenése különféle felsőoktatási képzési programok keretei között. Ennek kapcsán a hálózat tagjainak segítségével szeretném felmérni a meglévő jó gyakorlatokat, jövőbeni lehetőségeket.
Az értekezleten betekintést lehetett nyerni mélyebben, a személyes kommunikáció előnyeit kihasználva, az egyes országok (Dánia, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia) webarchiválási munkafolyamataiba. Mélyebb ismereteket lehetett szerezni a webarchiválással kapcsolatos egyetemi oktatói, kutatói igényekről, s a súlyos kihívásokról ezek jogszerű kielégítése kapcsán (szerzői, jog, adatvédelem). Számos informatikai fejlesztési téma is napirendre került. Új, még fejlesztés alatt álló szoftvereket lehetett kipróbálni, konzultálni a fejlesztőkkel. Be lehetett mutatni számos itthoni eredményt (a SolrWayback keresőprogram új verzióját, mely nem jeleníti meg az Ukrajnával kapcsolatos gyűjteményekben archivált szerzői jogilag védett teljes szöveget a gyűjteményből, viszont visszakereshetővé teszi azt kutatási célú felhasználás céljából. Bemutattuk az Internet Archive által számunkra fejlesztett portált, melynek révén a .hu domainről archivált anyag 1995-től napjainkig teljes szövegű kereső segítségével érhető el ).
Az értekezletet követően látogatást tettem a British Library webarchívumában ahol beszélgetést folytattunk a gyűjtemény PR-felelősével, illetve a BL magyar gyűjteményének fő katalogizálójával, aki egyben a webarchívum klímaváltozás gyűjteményének gazdája is. Témaként a webarchiválást segítő tágabb közgyűjteményi, kutatói együttműködési hálózatok szervezése, működtetésük előnyei, a BL webarchiválási munkafolyamatok, stratégiai alapelvek áttekintése szerepelt.

Jason Webberrel a British Library webarchívuma szakmai együttműködésért felelős munkatársával sok hasznos témát tekintettünk át.

Összegzésként megállapítható, hogy a WARCNET kutatási hálózat értekezletén rengeteg értékes tapasztalattal lehetett gazdagodni, egyrészt a webarchiválási szolgáltatások szervezése, másrészt a különféle lehetséges kutatási témák áttekintése révén. A fejlesztési ciklusok lezárulása után, a bemutatásra került nyílt forráskódú szoftverek is felhasználhatóvá válhatnak az itthoni gyakorlatban is. A projekt zárókonferenciájára idén októberben a dániai Aarhusban kerül majd sor, a tanulmánykötet szerkesztésének befejezési határideje jövő év tavasza. A jövő év nyaráig, rövid, 2-3 napos szakmai tanulmányút révén lehetőség nyílik majd felkeresni egy partner nemzeti könyvtárat is az ottani webarchiválási gyakorlat tanulmányozásának szempontjából.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

A konferencia (a másfél éves halasztás után) a szokásos módon, interdiszciplináris kontextusban tárgyalta a tanácskozás felcímében megadott Kokemuksen ääriin / Erfarenhetens djup [Szélsőséges tapasztalatok] témát. Érdekes, látókört tágító beszélgetések követték az előadásokat, melyek a konferencia két munkanapján, 2022. június 8–9-én 3 keynote-előadás, valamint 15 párhuzamos, 3-3 referátumot tartalmazó szekció keretében hangzottak el. A konferenciaprogramban könyvbemutatók is szerepeltek. Az első estén a konferenciavacsora előtt a tamperei Vapriikki Múzeumcentrum 3 aktuális kiállítását is megnézhettük.

A kutatóhálózat interdiszciplináris munkájában való részvétel minden résztvevő számára lehetőséget ad a kutatási területének, témájának széles látókörű elemzésére, az összefüggések fölismerésére és földolgozására, módszertani tapasztalatszerzésre. Magam a ritka (jelen esetben egyetlen) színháztörténeti témával keltettem figyelmet mind a kultúrtörténészek, mind a szociológusok, mind az irodalom- és művészettörténészek körében. Előadásomat Teatteriyleisön kokemuksia 1800-luvulta. Harvat dokumentit tutkijoiden käsissä [A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink] címmel tartottam meg. A témát a nemzeti könyvtár színháztörténeti gyűjteményének három forráscsoportjával illusztráltam.

Alkalmam nyílt tudományos eszmecserére és interdiszciplináris kapcsolatépítésre a Finnország-szerte, továbbá külföldi egyetemeken doktori tanulmányokat folytató, illetve kutató finn/finnországi svéd szakemberekkel, továbbá a Finn Nemzeti Könyvtár jelen lévő munkatársaival is beszélgettünk pl. a digitális dokumentumföldolgozás tudományos kérdéseiről.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Conrad Lycosthenes (1518–1561) elzászi humanista és enciklopédista Prodigiorum ac ostentorum chronicon (Csodák és jelenések krónikája) című könyve kinyomtatása óta nagy népszerűségnek örvendett. A könyv Baselben, Heinrich Petri nyomdászműhelyében 1557-ben készült el, és még ugyanabban az évben német nyelven (Wunderwerck oder Gottes unergründtliches Vorbilden) is megjelent. Lycosthenes, a természet és a földrajz iránt rajongó polihisztor a kor kompilációs szokása szerint számos forrásból válogatva és részleteket kiemelve állította össze a mű anyagát. Isten csodákkal teli teremtett világát míves fametszetek tették még szemléletesebbé.

Tári munkánk során a mű egyik német nyelvű példányában (Ant. 311) egy érdekes bejegyezést találtunk a háttáblán.

A sorok jelentése:

Valószínűleg a könyv lapjain szereplő egzotikus állatok és lények különös hangulata késztette a könyv régi tulajdonosát arra, hogy lejegyezze a könyv háttáblájára ezt a mondatot.
De mire is gondolt e sorok írója?
A könyv régi tulajdonosa a fenti szöveget nem saját kútfőből írta, hanem egy középkori eredetű szövegrészletet hagyott fenn az utókor számára. 
Hogy értelmezni tudjuk a bejegyzést, keressük meg a szöveg folytatását!
A négy elemről és a négy állatról szóló szöveg teljes változatát egy másik híres enciklopédista, Bartholomaeus Anglicus (ca. 1203–1272) ferences szerzetes és skolasztikus tudós De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól) című művében találjuk meg. Bartholomaeus kompendiumát (rövid kivonatos kézikönyv, összefoglalás) a diákok és a szélesebb olvasóközönség számára írta. Művében a világ valamennyi dolgáról és jelenségéről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. A kompendium XVIII. könyvében (De animalibus; A szárazföldi állatokról) a kaméleonról írt szócikkében (Caput XX.) ott áll a Wunderwerck… háttáblájára lejegyzett két sor, és azok folytatása is:

Bartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum, Strassburg, typ.: Husner Georg, 1491, p. [424]. Jelzet: Inc. 265. Caput XX. Részlet – Régi Nyomtatványok Tára

Azaz:

A középkori természettudósok szerint ez a négy állat különlegesnek számított, mert képesek voltak megélni tisztán az elemekből: a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből. A középkorban és a kora újkorban a négy elem és ezen állatok között olyan szoros kapcsolat állt fenn, hogy a négy állat valamelyikének említésekor egyből a hozzájuk társított elemre asszociáltak.
Az elemtan viszont ennél régebbi keletű. Az elemekből felépülő világ gondolata már az antik filozófusokat is foglalkoztatta. Arisztotelész az elemeket tekintette a világ legegyszerűbb létformáinak. Elmélete szerint a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Az elemeknek természetes helyük is van. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör.
Az elemtan a legtöbb ősi kultúrában megtalálható, és számos közös vonás fedezhető fel a különféle hagyományokban. Az elemekhez társított állatok univerzalitására utal az az indiai tradíció is, mely szerint a kígyók is levegővel táplálkoznak. A villás nyelvük gyakori kiöltögetése miatt azt gondolták a régi indiaiak, hogy ezek az állatok a leget lakmározzák. Innen kapták a kígyók a kettős nyelvű és légnyaldosó név mellé a szélevő elnevezést. A kígyók eme szélevő minőségükben pedig az indiai aszkéták szimbólumává váltak. Itt érdemes megjegyeznünk azt a tényt is, miszerint a középkori európai természettudósok a kaméleont rendszeresen a kígyók osztályába sorolták.
A négy állat és a négy elem szoros és ismert kapcsolatára hozzunk egy példát az irodalomból. Shakespeare (1564–1616), aki a Wunderwerck kiadása után hét évvel született, Hamlet című művében (Harmadik felvonás, 2. szín) használja ezt a középkori motívumot:

A négy elemhez e négy állaton kívül további kategóriákat is rendeltek. Például a négy évszakot, a négy égtáj szeleit, a négy vérmérsékletet, a négy paradicsomi folyót, a négy sarkalatos erényt és a négy evangélistát. Szimbólumaikkal nagy előszeretettel díszítették a középkori és kora újkori templomokat, fejedelmi ebédlőket, fogadótermeket, könyvtártermeket, és a bennük őrzött kincseknek, a könyveknek a fatábláit is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

Az olvasás nemcsak mint örömszerző tevékenység fontos az életünkben (Olvasni jó! Olvasni öröm! – halljuk a nagyszüleink, szüleink intését), hanem azért is, mert az az egészségünkre is jól hat. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az olvasás a mindennapi egészség fenntartásában, az életminőség megőrzésében és javításában is szerepet játszik. Az olvasás ugyanis nemcsak információátvétel, nemcsak egy történetben való elmerülés. Az olvasással töltött idő során lezajló agyi folyamatok közvetlen hatással vannak fizikai jólétünkre, érzelmi és lelki egészségünkre is. A rendszeres olvasás egyes vizsgálatok szerint évekkel meg tudja hosszabbítani az emberek életét, mert az olvasás ellazít, flow-állapotba hoz, oldja a stresszt és megnyugtat.

Az olvasás az agy számos területére van hatással. Forrás: Canva.com

A gyermekkorban bővülő szókincs pozitívan hat a gyermeki fantáziára, a kifejezőképességre, a nyelvhasználatra, a szövegértésre, az ismeretek logikus rendszerezésére. Később az olvasás és az egészség kapcsolatában a memóriafejlesztés kerül előtérbe. Egyes kutatások szerint a rendszeresen olvasók körében lényegesen csökken a demencia kialakulásának kockázata. Egy amerikai egyetemistákkal végzett kutatás során a jóga, a humor és az olvasás stresszcsökkentő hatásait vizsgálták és megállapították, hogy napi 30 perc olvasás már jelentős mértékben csökkenti a vérnyomást, és segít rendezni a szívritmust. Az emberek többsége ugyanakkor időhiányra hivatkozva nem vesz kezébe könyvet. Láthatjuk azonban, hogy a pozitív hatás eléréséhez nem kell hosszú órákat a könyvolvasással tölteni. Az ehhez szükséges időt meglelhetjük a napi közlekedésben, ebédszünetben, lefekvés előtt. Utóbbi különösen ajánlott, mert az elalvás előtti olvasás kapcsolatban áll az alvás minőségével. Ugyanis átvezet bennünket a pörgős napból a lecsendesedett, egyenletes, nyugodt légzésű alvásba.

Egyedül, de mégis közös élménnyel. Forrás: Freepik.com

Az olvasás remek közös időtöltés is lehet, azaz az olvasás során a barátainkról, családtagjainkról sem kell lemondanunk. Felolvashatunk szeretteinknek, és így együtt lehet a család. Az idősebb gyerekekkel akár már olyan könyveket is választhatunk, amelyeket maga a szülő is élvezettel olvas. Ha csatlakozunk egy könyvklubhoz, akkor új barátokra is lelhetünk. A másokkal megbeszélt művek segítenek az olvasottak még jobb megértésében, bővítik tudásunkat. Az olvasás a depresszió ellen is igazán jól bevethető. A mentális betegséggel küzdők lelki állapotára ugyanis nagyon jó hatással van a felolvasás. Az irodalomterápia felnőttek és gyermekek esetében is alkalmazható. A helyesen alkalmazott meseterápia segíthet a gyermek számára feldolgozni eseményeket. De segít abban is, hogy ne csak egy nézőpontból tudjuk értelmezni a dolgokat, hanem a másik fél szempontjaiból is. A mesék alternatívákat, választható jövőképet nyújtanak a gyermek különböző gondolataira, érzéseire és reakcióira. Egy jó könyv vagy vers a felnőttek esetében is megoldást kínál azokban az élethelyzetekben, amikor nem vagyunk képesek egy másik perspektívából szemlélni életünk történéseit, amikor problémánk megoldása érdekében társat szeretnénk találni hasonló sorsú emberekkel.

Kreativitás és olvasás. Forrás: Freepik.com

Tudnunk kell, hogy az igazán sikeres emberek saját bevallásuk szerint minden nap szánnak időt elcsendesedésre és olvasásra, a lelki és fizikai egészség megőrzésének erre az igazán kellemes elfoglaltságban eltölthető gyakorlatára. Olvasni jó, olvasni öröm! A témában készített szemletanulmány elérhető a Könyvtári Intézet honlapján.

Az olvasás hatása az egészségre című szemletanulmány. A Biró Bettina által szerkesztett kép forrása: Canva.com

Forrás:  

• Vízkievicz Vanda: 5 érv a rendszeres olvasás mellett. In: Mindset Pszichológia honlap (Élet és pszichológia rovat), 2021. január 27.

Fehér Miklós (Könyvtári Intézet)

Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 – Tata, 1780) 23 éves korában telepedett le Tatán, és élete nagy részét itt töltötte. 1750-től kezdve főleg az Esterházy grófok számára dolgozott, bár növekvő híre más megbízatást is szerzett számára. A tatai Esterházy-kastély később jelentős szerepet játszott a történelemben is: I. Ferenc császár és király (1792–1835) és felesége, Ludovika királyné ide menekültek a napóleoni harcok elől. Hosszú hetekig itt laktak, és az uralkodó itt írta alá a napóleoni háborúkat lezáró bécsi (v. schönbrunni) békét 1809-ben. 1897-ben Ferenc József (1848–1916) és II. Vilmos (1888–1918) német császár látogatott ide egy tatai hadgyakorlat alkalmával. Fellner Jakab első jelentős önálló munkája az 1751-ben megkezdett tatai plébániatemplom, melynek építését utódja, Grossmann József fejezte be 1780 után. 1756-ban a cseklészi Esterházy-kastélyt építette át.

1761-ig Komárom vármegye szolgálatában állt. 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Mórott. 1764-ben szerződést kötött Eszterházy Károly püspökkel az egri püspöki uradalom egyes építkezéseinek tervezésére és felügyeletére. Első műve itt a püspöki kastély lépcsőháza és kápolnája volt (1766). 1768 és 1774 között a veszprémi püspöki palotát tervezte. 1765-től átvette a Gerl József bécsi építész által tervezett és egyetemnek szánt egri lyceum építését, melynek befejezése másra maradt. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot. Mindezeken kívül sok építkezést tulajdonít neki a kutatás. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Eger és Tata városképének kialakításában. 1773-ban magyar nemességet kapott.

Fellner Jakab nem azonos a szokásosan Fellner és Helmer (németül: Büro vagy Atelier Fellner & Helmer) néven említett 1873-tól működő bécsi építésziroda idősebb, abban vezető szerepet játszó tagjával, Ferdinand Fellnerrel (1847–1916). Ferdinand Fellner társa Hermann Helmer (1868–1919) építész volt. A színházépületek tervezésére szakosodott építésziroda számos épülete áll ma is Magyarországon (Vígszínház, Budapesti Operettszínház, Szegedi Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház, illetve a történelmi Magyarország területén.

Források:

• Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1997, szerk.: Csíky Gábor, Endrei Walter, Kiss Csongor, Budapest, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, 1996.
• Fellner Jakab. In: Magyar életrajzi lexikon 1000–1990, főszerk.: Kenyeres Ágnes, Budapest,  Akadémiai, 1967–1994.

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Nándorfehérvár ostroma. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

Az amerikai hadtörténész, Geoffry Regan idézett sorai jól érzékeltetik azt a helyzetet, amivel a középkor egy erős keresztény államának, a Magyar Királyságnak szembe kellett néznie a 15. század derekán. 1453. május 29-én megszűnt létezni a monda szerint a Romulus és Remus által – Kr. e 753-ban – alapított örök város, vagyis Róma nevét viselő roppant birodalom – mai szóhasználattal élve – jogutód állama. A 3. század végétől – már a kettéosztott birodalom keleti részeként – gyakorlatilag önálló államként létező Bizánci Birodalom fővárosa, Konstantinápoly a megállíthatatlanul terjeszkedő Oszmán Birodalom fővárosává vált, miután a feltörekvő hadvezér, II. Mehmed szultán vezette török seregek elfoglalták azt. Az odavezető út már jó néhány évszázada kanyargott az idők végtelen tengerében. A Nagy Constantinus császár nevét viselő város (végleges) eleste már csak egy epizódja a világtörténelem egyik leghatalmasabb birodalma hódításainak.

Nándorfehérvár ostroma. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

Az oszmán törökök első betörését az 1320-as években jegyezték fel, a század közepére pedig már stabil hazát teremtettek maguknak a Balkánon (is). A lovagi harcmodorral szöges ellentétben álló portyázásaikkal már I. Anjou (Nagy) Lajos királyunknak (1342–1382) is szembe kellett néznie. Később több komolyabb csatát viseltek Magyarország és a keresztény európai államok a Félhold Birodalmával szemben. Az 1389-ik évi I. rigómezei (koszovói) csata, az 1396-ik évi nikápolyi csata, az 1418-tól megszaporodott Magyarország területére vezetett portyázások vészjósló jelei már előre vetítették, hogy itt nem a jobb megélhetés reményében az akkor még keresztény kultúrájú Európába kívánkozó, békés muszlim bevándorlókkal kell szembenéznie a középkori Magyar Királyságnak. Luxemburgi Zsigmond királyunk (1387–1437) uralkodásának idején szinte a teljes ismeretlenség homályából került elő egy olyan lovag, kinek nevét később igen sokszor emlegették Mohamed igaz hívei (is). Róla, vagyis a korabeli Európa legnagyobb hadvezéréről, Hunyadi Jánosról Julier Ferenc ekképp emlékezik:

Hunyadi János. In: Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. 1488. Inc. 1143. – Bibliotheca Corvina Digitalis

Hunyadi már fiatalkorában találkozott a török, a huszita és a nyugati zsoldos hadviseléssel. Az 1440-es években vívott nagy sikerű török elleni csatározásai (1442 Erdély; 1443 hosszú hadjárat) már egész Európa figyelmét felkeltették és személyében látták a fenyegető oszmán félhold terjeszkedése elleni szérumot. Töretlen nimbuszán az olyan vesztett csaták, mint az 1444-es várnai, vagy az 1448-as II. rigómezei sem igazán ejtettek csorbát. Azonban Hunyadi János neve leginkább – az 1427-ben magyar végvárrá vált Nándorfehérvár – 1456-ik évi bravúros védelmével és az ehhez köthető déli harangszóval kapcsolódott össze. Ezt a várat – a török által meghódoltatott Szerb Királysághoz tartozó Belgrádot – Zsigmond király a szerb despotával való megegyezés értelmében szerezte meg. Az erősség később igen zavaró „szálkává” vált a hódító Félhold Birodalmának testében. Ahogy Szeád-Eddin török krónikás írja:

Nándorfehérvár. In: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, Budapest, Grill, 1928–1942. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képkönyvtár

Pedig ez az 5-6000 „hitetlen” egy olyan államnak okozott „kárt és bajt”, mely már Mehmed szultán uralkodásának első éveiben Európa egyik legfélelmetesebb „hadigépezetévé” nőtte ki magát. A hadtörténészek becslése szerint is legalább 150 ezer főnyi sereg felsorakozott a lobogó félholdas boncsok alatt. Ráadásul a sokszor önfejű és szertelen lovagokból álló legtöbb európai hadsereggel szemben itt nagyon szigorú fegyelem uralkodott. A magyar huszárokhoz hasonló szpáhik, a „Bektas kertjének virágai” jelzővel illetett gyalogos lövészek, a janicsárok, az irreguláris „hitharcosok” a gázik mellett a tüzérség nagyarányú fejlődése is jellemző része ennek a hadigépezetnek. Renegát idegen, itáliai, spanyol, portugál, sőt magyar(!) tüzéreket fogadott zsoldjába, akik félelmetes módon felfejlesztették tüzérségét. Példának okáért Hunyadiék nem valószínű, hogy túl büszkék lehettek honfitársukra, az erdélyi szász Orbán mesterre, aki Bizánc ostromához készített egy méretes ágyúszörnyeteget, mely végül vele együtt repült a levegőbe.

Hunyadi János szobra Tóth Istvántól. Sármay József amateur fényképe után. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 38. sz., 1900. szeptember 23. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Ez a „bizonytalan pont” már 1456 elején egyre fenyegetőbb híreket kapott a szultán hadi készülődéséről. Ezért megkezdte a felkészülést, hiszen ilyen rangos vendéget „illőn kell” fogadni. Geoffry Regan szerint Nándorfehérvár falaihoz Hunyadi János 10 000 – mai szóhasználattal élve – professzionális, banderiális katonát vitt, melyet már a vár kapitánya, Szilágyi Mihály 5 000 védővel tartott. Emellett a felmentő sereg kiegészült egy lelkes olasz ferences szerzetes, a magyar történelemkönyvek lapjain Kapisztrán Jánosként ismertté vált Giovanni di Capistrano által verbuvált kb. 18 000 fős irreguláris keresztes sereggel.

Mátyás király krónikása, Thuróczy János jól érzékelteti azt a pokoli helyzetet, melybe Szilágyi Mihály várkapitány várvédői kerültek az ostrom július 4-i kezdete után, Hunyadiék érkeztéig.

Hunyadi serege kegyetlen hajóharc árán tudott bejutni a várba. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

A Duna és Száva összefolyásnál álló várba a felmentő seregnek nem volt könnyű bejutni. A Dunán az utat a szultán körülbelül 200 egységből, köztük 64 nagy, tengeri hadihajóból álló flottával zárta el. Hogy fokozza a védelem erejét, ezeket még egymáshoz is láncoltatta. Hunyadi János ekkor olyan lépésre határozta el magát, melyet sokáig emlegettek a török hajóhad tengerészei. A környéken fellelhető összes csónakot, sajkát, naszádot, dereglyét hadihajóvá alakíttatott át, orrukat és oldalukat védőpalánkkal látták el, majd ágyúk, puskák, tüzes nyilak, kőhajítók kerültek fedélzeteikre. Az így összeverbuvált vízi haderő július 14-én indult neki Szalánkeméntől és kb. ötórás kegyetlen küzdelem során a – közben az ostromlott várból is kihajózó tapasztalt szerb naszádosok által is hátba támadott – török flottát gyakorlatilag tönkre verték. Három nagy tengeri gályát is elsüllyesztettek, négyet elfoglaltak legénységével és felszerelésével együtt, a megmaradtak elmenekültek. Azonban a felmentő sereg számára a várba vezető szabaddá vált út sem könnyítette meg sokban a védelem dolgát. A folyamatos ágyúzás megtette hatását, ahogy Thuróczy írja:

Hunyadi és Kapisztrán a várkapitány Szilágyi Mihály társaságában. A kép forrása: Baltavári Tamás (rendező) Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014. – YouTube

A július 21-én megindult általános roham harmadik hulláma során került sor a 19. századi romantikus festőművész – mondhatni ismeretlenség homályából „berobbant” – Wágner Sándor egyetlen híres képének cselekményére: a lófarkas boncsokot a fellegvár fokára kitűzni akaró török katona tervének meghiúsítására Dugovics Titusz önfeláldozása árán. Dugovics Titusz származásáról megoszlik a történészek véleménye. Van, aki Vas megyei származású várnai veteránnak, van, aki szerbnek, van, aki horvátnak tartja őt. A legtöbben pedig úgy gondolják, hogy Antonio Bonfini anekdotája nyomán elterjedt legendás alakról van szó. Illés György róla szóló életrajzi kisregénye ugyan nem tekinthető hiteles történelmi forrásnak, de mindenkinek csak ajánlani tudom.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása, 1853. A kép forrása: Wikipedia

A nagy éjszakai harc teljesen kimerítette mindkét fél katonáit. Egyikük sem akart újabb csatába kezdeni a rákövetkező napon. A másnapi döntő csatára is egy véletlen esemény kerített alkalmat. Ha beszélhetünk egyáltalán véletlenről. A Tábor-szigeten állomásozó Kapisztrán keresztes tábora szintén ki akarta venni a részét a csatából, ezért Hunyadi szigorú parancsa ellenére átkeltek a folyón és megtámadták a visszavonuló török sereget. A megtámadott törökök segítségére maga a szultán sietett hadával, elzárva őket a visszavonulás lehetőségétől. Hunyadi ekkor a kényszerhelyzet szülte alkalmat zseniálisan meglátva meglepetésszerűen kitört seregével és elfoglalta a törökök ágyúállásait, majd a szultáni erőket saját ágyúival lövette. A szultán serege két tűz – a korábban bekerített keresztesek és a saját ágyúinak tüze – közé került. A saját sáncaikkal megerősített ágyúikat kegyetlen és véres küzdelem árán és csak Hunyadiék által megrongálva tudták visszaszerezni.
A győzelem teljes volt, azonban a keresztény sereg nagy örömébe igen nagy üröm is vegyült. A nagy nyereségért nagyon magas árat fizettek a vár védői.

Hunyadi János halála. Lotz Károly falfestménye a Budapest-Ferencvárosi templomban. Háry Gyula tollrajzáról. In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története, Budapest, Athenaeum, 1895–1898. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Julier Ferenc kitörő lelkesedéssel a következőket fogalmazta meg a nándorfehérvári diadalról és annak – fogalmazzunk úgy – főszereplőjéről, Hunyadi Jánosról és az ő hadvezéri tehetségéről:

Még mielőtt a török sereg elérte volna Nándorfehérvárt III. Kallixtusz pápa bullájában rendelte el a déli harangozást, hogy a hívők imádkozzanak a keresztények győzelméért. Azonban a bulla kihirdetése és a győzelem híre együtt jutott el sok helyre, ezért hagyományosan a déli harangszóval a nándorfehérvári diadalra és Hunyadi János katonáinak hősiességére emlékezünk.

Magyar millennium (I.) – Blokkpár. In: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye, [Budapest],[Szerk.], [2012] – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált források:

• Baltavári Tamás (rendező): Nándorfehérvár 1456. Animációs film, Történelmi Animációs Egyesület, 2014.
• Bánhegyi Ferenc: A Hunyadiak dicsősége, Celldömölk, Apáczai, 2008.
• Barta Gábor: Nándorfehérvár, 1456, Budapest, Móra, 1985.
• Benedek Elek: Nagy magyarok élete. Hunyadi János – Hunyadi Mátyás, Kisújszállás, Pannon Literatúra, 2002.
• Cseh Valentin: A nándorfehérvári csata, 1456, Budapest, Zrínyi, 2016.
• Földi Pál: Hunyadi János, a hadvezér, Budapest, anno, 2004.
• Földi Pál: Hunyadi János a kereszténység pajzsa, Kistarcsa, Csengőkert, 2015. 2008.
• Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, Budapest, Stádium, 1930.
• Nagy Gábor (összeáll.): Magyar középkor. 997–1526. (Forrásgyűjtemény), Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2000.
• Rázsó Gyula: A lovagkor csatái, Budapest, Tankönyvkiadó, 1987.
• Regan, Geoffry: Döntő csaták. Ötvenhárom csata, amely Szalamisztól az Öbölháborúig megváltoztatta a világot, Budapest, Panem, Grafo, 1993.
• Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. 1488. Inc. 1143.
• Thuróczy János: Magyar krónika, Geréb László, Budapest, Magyar Helikon, 1957.

A 2022. évi IFTR (International Federation for Theatre Research) kongresszus (az egyévi halasztás után tavaly, tisztán online, Galway-ból [Írország] szervezett után) végre személyes megjelenéssel zajlott június 20–24-én Reykjavíkban, az Izlandi Egyetemen (Háskóli Íslands) – közel 700 résztvevővel (az absztraktkötet 615 oldalas). A konferencia programja itt olvasható.

Shifting Centres. In the Middle of Nowhere. ITFR World Congress, Reykjavík, 2022. június 20–24.

Már 2022. június 19-én voltak a kongresszus résztvevői számára szervezett kulturális programok (pl. egy mozgáskorlátozottakból álló társulat tánc- (test-) színházi előadása [Every Body Electric], valamint egy kortárs kamarazenei koncert [Enigma. Anna Þorvaldsdóttir, Sigurđur Guđjónsson and the Spektral Quartet], melyeken magam is rész vettem).
2022. június 20-án reggel megkezdődött a tudományos munka. A Performance and Disability Working Group, melynek munkájában a 2018-as belgrádi kongresszus óta veszek részt, a hét folyamán 6 alkalommal ülésezett, s ezek során 18 prezentáció hangzott el, valamint további megbeszélések, téma- és programegyeztetések, viták zajlottak mind tudományos, mind szervezeti kérdésekről. Az előadásomra 2022. június 24-én került sor An Innovative Dramaturgy on the Periphery of Theatrical Life. A Demonstration of Performance of Integrated Troupe of (Mentally) Disabled and Non-Disabled Artists from Shakespeare’s Romeo and Juliet címmel. A Working Group tervezi a prezentációk megjelentetését (föltehetőleg elektronikus kiadvány formájában). A társasági programok közé a Working Group egy közös ebédet, majd egy szűkebb körű vacsorát is beiktatott.

Shifting Centres. In the Middle of Nowhere. ITFR World Congress, Reykjavík, 2022. június 20–24. A világ nagy szakkönyvkiadóinak pultjai az egyetemi boltban. Forrás: Twitter

A hét során meghallgattam a plenáris előadásokon kívül 4 panel (GP) előadásait és részt vettem az Q&A-k vitáiban, továbbá követtem a szakkönyvkiadók bemutatkozását és egy nagyszabású vitaülést / fórumot az akadémiai szabadság globális állásáról. A kongresszus programjában szerepeltek a New Scholar Forum prezentációi, könyvbemutatók, dráma-felolvasó rendezvények is.
A kongresszuson a három plenáris előadás, a Szövetség közgyűlése, valamint a nyitó és a záró tanácskozás vonzotta egy térbe a legtöbb résztvevőt, akik a világszervezet szinte valamennyi országából érkeztek. Az izlandi szervezők a reykjavíki Egyetem épületeiben rendezték meg a tanácskozást, de a hét folyamán ellátogathattunk egy alternatív színház előadására is (THEM, Spindrift Theatre), a búcsúest pedig a Reykjavíki Városi Színházban volt. A kongresszus zárása után, 2022. június 25-én, szombaton még volt egy egész napos kirándulás a résztvevők számára, melyen megtekinthettük a sziget néhány történeti és természeti érdekességét (Borgarfjörður Valley & Settlement Center).

 A kongresszus, melynek tematikus címe (Shifting Centres. In the Middle of Nowhere) sok területen inspirálta a színháztudósokat számos összefüggés, nem ritkán provokatív gondolatmenet megosztására, sikerrel zárult. A színháztudomány legjelentősebb világszervezetének tudományos tanácskozásai a legfontosabb szakmai fórumok közé tartoznak, a részvétel az egyik legszínvonalasabb tudományos „fürdő” a diszciplína művelői számára. A jelen kongresszus is hozott új ismeretségeket, a régebbi (különböző területeken kialakult) kapcsolatok, barátságok erősödését, s természetesen inspiráló gondolatokat a további kutatásokra vonatkozóan.

A következő évi világkongresszusra 2023 júliusában Accrában (Ghána) kerül majd sor. Forrás: Twitter

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Illés próféta. In: Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, Szeged, Agapé, 2012, 274–275. – Törzsgyűjtemény

Amikor a világ legnépszerűbbnek tartott könyvéről beszélünk, akkor senki ne gondoljon, valamiféle kurrens bestsellerre, amolyan Harry Potter-féle sorozatra. Bár sokan tudják, de sokan nem, hogy a világon minden idők legnépszerűbb és legnagyobb példányszámban megjelent és eladott könyve a keresztények/keresztyének alapművének számító – a zsidó vallás Tóráját is tartalmazó – Biblia. Maga a cím valójában nem túl beszédes, hiszen ógörög nyelven azt jelenti: „Könyvek”. Másfelől mégis beszédes, hogy egy gyűjteményes munkáról van szó, hiszen a római katolikusok számára 73, a protestánsok számára 66 önálló könyvből áll össze. Végső formáját az 4. század végén, az ún. kanonizációval, a 382-ben tartott római és a 397-ben tartott III. karthágói zsinaton nyerte el. A benne található művek igen változatosak, vannak köztük történeti művek, zsoltárok, próféciák, tanítások. Az erre szakosodott bölcs emberek óva intenek attól, hogy valaki „csak úgy”, mintha egy regényt olvasna, nekikezdjen.
Bár léteznek, elsősorban az ifjúság számára készült(?), kivonatolt változatai is, mint például a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek nagy „sztárja”, a 2000-es évekig Magyarországon hivatalosan meg sem jelent „piros”, vagy más színárnyalatban „narancssárga” változat, amely a Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak címet viseli. Ez a Magyarországra eredetileg a Vajdaságból érkezett képes Biblia, nemcsak hogy minden plébánia, de katolikus „mivolta” ellenére még a legtöbb protestáns parókia hittantermének könyvespolcain is ott virított. Egy várható fizikafeleltetés alternatívájaként a rendszerváltás körüli idők másik nagy sztárjának „alkatrészeit” magam is láthattam a békéscsabai Kner Nyomdában, egy fakultatív iskolai látogatás keretein belül. Ugyanis akkortájt jelent meg a kifejezetten protestáns változat első magyar nyelvű kiadása, a 365 történet a Bibliából gyerekeknek. Őszintén szólva a mai napig sem tudom, ez a két kiadvány miért gyerekeknek készült változat. A jeleneteket ábrázoló képek sokszor művészi értékűek, a háborús történetekre jellemző, „vértől csöpögő” cselekmények pedig ugyanúgy megtalálhatók bennük mindenféle köntörfalazás nélkül. Az viszont igaz, hogy az ilyen formátumú változatok alkalmasak arra, hogy valaki „csak úgy”, valamiféle izgalmakkal teli kalandregény alternatívájaként fogjon bele a „Könyvek Könyve” olvasásába/megismerésébe, hiszen „csak amolyan” szórakoztató könyvnek ezek is oly terjedelmesek, hogy egy gyorsan olvasó (felnőtt) ember is eltölthet vele egy-két délutánt a kényelmes fotelben.
Egy izgalmas kalandregényeknek azonban mindig van/nak főszereplője/főszereplői is. Nem lehet ez másként ebben a 73/66 könyvből összeállított gyűjteményes munkában sem. Persze több könyv több történetet jelent és több történet több főszereplőt. A „Könyvek könyve” is bővelkedik főszereplőkben, ilyen személy például Noé, Ábrahám, Jákob, Mózes, Dávid, Eszter, Judit, Jób, Mária, Péter, Pál és János apostolok. De minden főszereplő közül nyugodtan mondhatjuk, hogy kiemelkedik a második rész, az Újszövetség központi alakja, Jézus Krisztus. Ha már kiemelkedik, akkor természetes, hogy odafigyelünk rá. Odafigyelünk mondandójára és cselekedeteire. Emellett a környezetére és az őt körülvevő emberekre. Kikkel, hol, mikor és mit csinált? A Jézus életét leíró evangéliumok egyik legmisztikusabb jelenete a „hegyen” zajlott le, ahol a Biblia első részének, az Ószövetségnek két másik, jóval korábban élt főhősével találkozott:

Carl Bloch: Jézus színeváltozása [Mózes és Illés társaságában], 1872. A kép forrása: Wikimedia

Jézus mellett az Újszövetség más fontos személyével kapcsolatban is felmerül az Ószövetségben „aktív” Illés próféta neve. Keresztelő Szent János tevékenysége egy új korszak kezdetét jelezte az akkori időkben. Nem csoda hát, hogy felfigyelt rá a kortárs vallási elit Izraelben. A neki szegezett kérdésben is fel lehet figyelni egy fontos részletre:

Még egy újszövetségi idézetként hadd álljon itt Jézus kereszthalálának utolsó epizódja:

Keresztelő Szent János és Jézus Krisztus mellett több apostol is említést tesz az akkor már több mint nyolc évszázada élt és tevékenykedett Illés prófétáról. Sőt, úgy tűnik, mintha személye afféle prioritást is élvezne a többi ószövetségi prófétával szemben. Hiszen Jézus „színeváltozásakor” nem az Illés lelkének kétszeresét kérő Elizeus; a Messiás eljövetelét megjövendölő Izajás (protestáns fordításban Ézsaiás); a Rembrandt híres festményén szereplő Jeremiás; vagy a Babits Mihály művéből is jól ismert „cetgyomorlakó” Jónás társaságában látható a hegyen és nem őket hívja kereszthalála idején. Keresztelő Szent Jánost sem velük akarják azonosítani, hanem Illéssel. Ki ez a próféta és mitől ennyire fontos a személye még nyolc és fél évszázad múlva is? Egy biztos. Nagyon népszerű emberről lehet szó, hiszen még Rózsa Sándor is csak róla akarja hallgatni a megjavítását célzó bibliai felolvasást. Legalábbis Krúdy Gyula elbeszélése szerint.

Illésnek, – több más prófétával ellentétben – a Bibliában nincs önálló könyve, a Királyok I. könyvének 17–21. részében és a Királyok II. könyvének 2. részében olvashatunk „kalandjairól”. Személye elég rejtélyes, szinte semmit nem tudunk családi eredetéről.

Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác és apostoloc által meg iratott szent könyvei. Magyar nyelwre fordittatott... [Károli Gáspár és mások által], [Vizsoly], Mantskovit Bálint, 1590, 322–323. RMK I. 236/4. péld. – Régi Nyomtatványok Tára. Online változat: OSZK Digitális Könyvtár

Illés próféta az ókori Izrael Királyságának két részre – Judeára és Izraelre – való szakadása idején élt. Komoly konfliktusba keveredett az izraeli Aháb királlyal (Kr. e. 875-854), aki a szidoni király lányát, Jezébelt vette feleségül. Az új ara a fővárosban, Szamáriában oltárt épített az ószövetségi zsidó nép istene, Jahve számára utálatos Baál istenségnek. Ekkor lép színre Illés és az Úr szavának közvetítőjeként közli Ahábbal, hogy évekig nem lesz eső az országban, amiért a nép és vezetőik letértek az egy igaz isten, Jahve tiszteletének útjáról. Hogy szolgájának ne legyen rossz, az Úr a Kerit patakhoz küldi Illést, ahol megparancsolja a hollóknak, hogy táplálják őt. Amikor a patak kiszáradt, Illés az Úr szavára Careftába ment, ahol egy özvegyasszony osztotta meg vele – éhhalál előtti – utolsó lepényét. Ezért a tettéért jutalomból – amíg újra eső nem fakadt – többé nem fogyott ki a liszt az özvegy szakajtójából és az olaj a korsójából. Sőt Illés még a halálos beteg fiát is meggyógyítja Isten erejével. Három esztendő szárazság után Illés felkeresi a bálványimádó Ahábot és a Kármel hegyén egy érdekes meccsre hívja ki a Baál papokat, szám szerint négyszázötvenet. Mindkét fél, mármint a Baál papok és – az egyszemélyes szabadcsapatként részt vevő – Illés oltárt építenek, amazok Baálnak, Illés Jahvének. A feladat egy-egy bikát égő tűzben feláldozni isteneiknek, de úgy hogy a tüzet az áldozati ajándék „címzettjének” kell meggyújtani. A Baál papok kezdik, de miután – Illés buzdítása és önmaguk vagdosása ellenére – estig sem történik semmi, abbahagyják a „műsort”. Ekkor Illés következik, aki helyreállítva az Úr oltárát ráhelyezteti a bika feldarabolt tetemét. Ezután, hogy fokozza a hangulatot még jól meg is locsoltatja az oltárt vízzel, úgy hogy a köré ásott árok is megteljék. Majd egy rövid imát követően rettenetes tűz támadt az oltáron elégetve Illés áldozatát és kiszárítva még a vizet is az azt övező árokból. Teljes győzelem. A Baál papok mondhatnánk jobban kikaptak, mint az angol futballválogatott annak idején Puskás Öcsi, vagy napjainkban Marco Rossi csapatától. Ha a próféta itt „leállt” volna, akkor valószínű megszűnik a Baál-kultusz Izraelben. De úgy látszik kibújt belőle a – későbbi korok lélekbúvár tudósai által – perfekcionizmusnak nevezett lelkület és ezért neki valahogy túl kellett teljesíteni a normát:

Illés és a Baál papok. In: Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon. V. kötet. Homo-J., Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014, 227. – Törzsgyűjtemény

Ezután az incidens után hiába nyílnak meg az ég csatornái a kiszáradt föld öntözésére Illés közvetítése nyomán, a próféta az életét mentve menekülni kényszerül. Ugyanis a Baál papok legyilkolása miatt bosszúszomjassá vált Jezébel királynő megígéri neki, hogy papjai sorsára juttatja őt is. Menekülés közben történik a Bernardino Luini festményén is megörökített jelenet, mikor is egy rekettyebokor aljában, a kimerültségtől elgyötörten fekszik és egy angyal látogatja meg, vizet és ételt hozva neki. A magyar pasztoralpszichológia úttörője, Gyökössy Endre ezzel kapcsolatban a következőket fűzi hozzá a történtekhez:

Bernardino Luini: Illés és az angyal, 1521. A kép forrása: A Biblia a magyar képzőművészetben. In: Biblia.hu

Azt hiszem nyugodtan állíthatjuk, hogy Gyökössy „Bandi bácsi” kritikája nagyot „csattan”. Nem kevesebbet állít, minthogy bizony az Ószövetség egyik legnagyobb alakja is követhet el súlyos hibát, sőt jelen esetben bűnt. Ráadásul még az egoizmus, mint csöppet sem vonzó emberi tulajdonság is ott ólálkodik körülötte.
Ezután a nem túl szépen végződött kaland után még két esetben olvashatunk Illés „aktív” cselekedeteiről. Az egyik történetben az ingadozó Aháb ismét csúnya dologra vetemedett. Királyi kertjét bővítendő szemet vetett szomszédja, Nábot szemet gyönyörködtető szőlőjére, amit csak Jezébel közbenjárására tud megszerezni, az eredeti tulajdonos hamis perbefogása és kivégzése árán. Erre az akkor már Jahvéval „személyesen találkozó” és későbbi utódját, Elizeust tanítványává fogadó Illés az Úr haragját közölve megjelenik Ahábnak.

Aháb ezekre a szavakra zsákruhát öltve böjtbe kezdet. Őszinte bűnbánata miatt ő volt az egyetlen, akin Isten nem hajtotta végre ezt a szörnyű próféciáját. Legalább is nem olyan brutális módon, mint először tervezte. Évekkel később egy csatában egy eltévedt nyílvessző végez az álruhában harcoló királlyal és „mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.”
Illés életében utoljára akkor tűnik fel, amikor az őt elhagyni sehogy sem akaró Elizeussal „végső” útjára indul. A Jordán partjára érve a következő történik vele:

Illés a tüzes szekéren. In: Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, Szeged, Agapé, 2012, 285. – Törzsgyűjtemény

Ezt a tüzes szekéren való utat Elizeus természetesen látta, így beteljesülhetett kérése. Illésről ezután még sok helyütt olvashatunk, ugyanis bőven utalnak rá mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Jézus hozzá fűződő viszonyáról már szó esett. Illés személye a zsidó- és a keresztény/keresztyén vallások kultúrájában a mai napig jelen van. A Diós István szerkesztette Magyar katolikus lexikon szerint Illés próféta a magyar néphagyományban is tovább élt az idők folyamán. Bár kultusza főként a Balkánon virágzott, Árpád-kori szakrális népéletünknek még bizánci rétegeiben gyökerezett. Először a 11. századi eredetű, Zágrábban őrzött Hahóti kódexben olvashatunk róla. Azonban Illés próféta személye több misenaptárunkból hiányzik, ebből arra következtethetünk, hogy kultusza – annak ellenére, hogy a parasztság körében gyakori kereszt- és családi névként megjelent – hazánkban nem volt egyöntetű. Személye kapcsán egészen elvadult – a Bibliához egyáltalán nem, vagy csak részben köthető – történetek is keringtek. A szegedi néphagyomány szerint ő hajigálta le a kevély angyalokat az égből. Mennyköveivel azóta is célozgatja őket. Sokszor azonban másokat is eltalál, mert a gonosz angyalok a jó emberek mellé húzódnak. Algyő öregei pedig egyenesen azt állítják hogy a világ teremtése után az Úr meg a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. Azonban az ember láttán a Sátánt irigység fogta el és Urának megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezgette és költögetni próbálta: Illés, kelj föl! A porember azonban meg se mozdult. Az Úr erre megszólalt: „Illés, kelj föl, hajigáld mög azt, aki tégöd alkotott!” Illés nyomban fölkelt és villámokkal dobálta meg a Sátánt. Ettől kezdve van villámlás és mennydörgés. Ezért mondogatják égiháború idején: „Illés csatáz a Sátánnal.” A szegediek úgy gondolták, a legnagyobb szárazságnak is véget kell vessen Illés napja. Ha még mennydörög is ezen a napon, akkor hemperegni kell a földön, hogy a hátunk ne fájjon. A dohánytermesztésből élő Csanádapáca lakossága az időjárás patrónusaként tisztelte, hiszen Jakab apostol írta róla:

Egyébként a csanádapácaiak szerint onnét tudható, hogy elérkezett az Apokaliptikus világvége ideje, hogy Illés földre száll, méghozzá Jónás próféta társaságában. Illés napja számukra a falu fogadalmi ünnepe is egyben. A Muravidéken úgy tartják Illés nevenapján nem szabad keresztet vetni. Ugyanis miután Isten megengedte neki, hogy az ördögöt szabadon üldözze, Illés egy sztahanovista munkást megszégyenítő módon oly buzgalommal teszi ezt, hogy az Úrnak kell fékeznie őt, különben vége lenne a világnak. Viszont az ördög annyira fél tőle, hogy a keresztvető embert használja „élő pajzsként” hogy mögé bújjék. Ezért kell vigyázni, mert ha keresztet vet valamely ember, még őt találják el Illés villámai.
Amint olvasható, a jámbor hívó néplélek számára – amellett, hogy elég sok fantazmagóriát is költött alakjához – Illés fontos szerepet töltött be. Hiszen a hétköznapi életük olyan nélkülözhetetlen dolgaival is összekapcsolták, mint például a termést meghatározó időjárás. Személye még több évezred távlatából is nemcsak a zsidók, de a keresztények/keresztyének, sőt az iszlám hívei számára is meghatározó prófétaként létezik a köztudatban.

Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác és apostoloc által meg iratott szent könyvei. Magyar nyelwre fordittatott... [Károli Gáspár és mások által], [Vizsoly], Mantskovit Bálint, 1590, 331–332. RMK I. 236/4. péld. – Régi Nyomtatványok Tára. Online változat: OSZK Digitális Könyvtár

Köszönjük az Agapé Kiadónak és a Szent István Társulatnak a képek közlési engedélyét.

Hamvai Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

• 365 történet a Biliából gyermekeknek, Budapest, Láng, 1989.
• Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon. V. kötet. Homo-J., Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014.
• Gyökössy Endre: Orvosság a fáradságra. Jav. kiad., Budapest, Szent Gellért Kiadó, 2013.
• Haag, Herbert: Bibliai lexikon, Budapest, Szent István Társ., 1989.
• Hollbach, P.H.: Szentek képtára, avagy Vizsgálata a kereszténység által tisztelt és példaképül állított személyek szellemének, magatartásának, elveinek és érdemeinek, Budapest, Kossuth, 1966.
• Károli Gáspár (ford.): Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent könyuei. Magyar nyelwre fordittatott egészlen és wijonnan, az Istennec Magyar országban való Anya szent Egyházánac epülésére…, Vizsoly, Mantskovit Bálint, 1590.
• Károli Gáspár (ford.): Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996].
• Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, Szeged, Agapé, 2012.
• Kosidowski, Zenon: Bibliai történetek, Budapest, Táncsics Könyvkiadó, 1968.
• Krúdy Gyula: Rózsa Sándor. A betyárok csillaga Magyarország történetében, Kisújszállás, Szalay Kvk. és Kereskedőház, 1998.
• Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgata alapján, Budapest, Szent Jeromos Katolikus bibliatársulat, 1997.
• Rad, Gerhard von: Az Ószövetség teológiája. II. kötet. Izrael prófétai hagyományainak teológiája, Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
• A Szentírás magyarázata. I. kötet. Általános tájékoztató a Szentírásról, az Ószövetség könyveinek magyarázata. Átd.kiad., Budapest, Kálvin, 1995.

A restaurált częstochowai pálos kódexet ünnepélyes keretek között adták át július 12-én, ahol az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Pálos Rend közötti együttműködési megállapodást is megújították a felek. A rendezvényen Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter méltatta a nemzeti könyvtárat, kiemelte azt a magas színvonalú szakmai munkát, amely a 16. századi kódex restaurálását jellemezte.

Rózsa Dávid főigazgató beszéde:

Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Tartományfőnök Atya!

Hölgyeim és Uraim!

Nagyszerű pillanatok okán és nagy örömmel köszöntöm Önöket az Országos Széchényi Könyvtárban! Külön köszönöm Miniszter úrnak, hogy az első intézmények között látogatja meg a magyar nemzeti könyvtárt; rendkívüli elismerés ez munkatársaink és a teljes magyar könyvtáros-társadalom számára.

Látszólag igen különböző világok találkoznak ebben a teremben, úgy gondolom azonban, hogy fontos kapocs lehet közöttünk a szolgálat; a társadalmi közösség megteremtésének, a szellemi és lelki épülés elősegítésének, az égi-földi kötelékek megerősítésének szándéka. Nyolc éve már, hogy a nemzet első könyvtára, valamint az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend közötti összefogás egy pécsi kiállítással elindult. Itt már látható volt az a kódex, amelyet a rendi generális székhelyén, a lengyelországi Jasna Góra kolostorában őriztek, és amelyben Domokos Pál Péter fedezett fel egy magyar nyelvű imát 1965-ben. A magyar művelődéstörténet és rendtörténet számára egyaránt kiemelkedően fontos kódex nagyon rossz állapotban volt. A rend tavaly kérte fel a nemzeti bibliotékát, hogy a magyar nyelvemléket is tartalmazó liturgikus dokumentumot restaurálja. Ez a munka a magyar–lengyel közös kulturális kincs megmentésén túl a két nemzet barátságát, kulturális kapcsolatait is megerősíti.

Az Országos Széchényi Könyvtár kultúrstratégiai intézményként számos olyan feladatot ellát, amelyet valóban csak az ország első számú könyvtára tud elvégezni. Felel a legkülönbözőbb formában közzétett magyar kulturális örökség gyűjtéséért, megőrzéséért, feldolgozásáért, népszerűsítéséért. A magyar nemzet egészéhez szól, és igyekszik minél szélesebb körben eljutni mindenkihez. A hagyományos könyvtári feladatokon túl digitális szolgáltatásokkal, nyílt napokkal, kiállításokkal, kiadványokkal, Magyar Örökség díjjal kitüntetett restaurátor-műhelyéből kikerült díszművekkel, nemesmásolatokkal törekszik bemutatni páratlan örökségét, miközben olyan innovációkkal jelentkezik, mint a múlt héten bemutatott magyar nyelvű számítógépes kézírás-felismerő modell.

E sokrétű tevékenységhez és a fáradhatatlan jelenléthez a könyvtár kiemelt segítséget kapott és kap a magyar kormánytól; ezt a támogatást és figyelmet ezúton is köszönöm. Így valósult meg a 2021 végén lezárult Országos Könyvtári Rendszer projekt is, amellyel az intézmény történetének legnagyobb informatikai és infrastrukturális beruházása jött létre. Közép-Európa legnagyobb digitalizáló központjában olyan eszközparkkal és szaktudással rendelkezünk, amely alkalmas a legkülönbözőbb típusú, anyagú és korú dokumentumok digitalizálására, így a most restaurált kódex átörökítése is megtörtént, és online felületünkön hamarosan mindenki számára hozzáférhetővé válik. És hogy a nyomtatásban megjelenő tartalmakat is megfelelően őrizhessük, 2023 elejére elkészül hatalmas piliscsabai archivális raktárunk. Mindezeknél kézelfoghatóbb, azonnal látható eredményei is vannak a nemzeti könyvtárnak: székhelyünkön új kutatóterem létesült, Vershaza című kiállításunkból 220. alapítási évfordulónkra kibomlik történetünk első állandó kiállítása, és folyamatosan korszerűsítjük budapesti és zirci szolgáltatásainkat, olvasói tereinket.

Végezetül szeretném megköszönni jelen lévő restaurátor és digitalizáló kollégáimnak, hogy hivatásukat rendkívüli hozzáértéssel, odaadással és alázattal művelik. A helyreállított kódexet immáron átadjuk a Magyar Pálos Rendnek, egyben megújítva a 2014-ben megkötött együttműködésünket is.

Köszönöm jelenlétüket és megtisztelő figyelmüket!

További képek a rendezvényről.