Bécstől Budáig – a felszabadító háború kezdete

2022. július 14. 06:00 - nemzetikonyvtar

1683 nyarán az Oszmán Birodalom ambiciózus vállalkozásba kezd: Kara Musztafa nagyvezír tatár lovassággal felduzzasztott óriási seregével elindul, hogy leszakítsa az „arany almát”, bevegye Bécs városát és végleg eldöntse az évszázados Habsburg–Oszmán vetélkedést. A török krónikás, Mehmet Rasid így ír az előkészületekről:

„A pokolra való hitetlenek országának feldúlása és elpusztítása végett [a szultán a nagyvezírt] szerdar ekremmé [a hadjárat teljhatalmú vezérévé] nevezte ki, s a dicső prófétának – Allah áldja és szentelje meg őt – zászlaját a legnagyobb tisztelettel régi szokás szerint fővezéri kezébe adta.”

Rasid efendit idézi: Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon, Budapest, Zrínyi, 1986, 84. – Törzsgyűjtemény

A törökök és krími tatár vazallusaik közeledtére a dunántúli magyar várak meghódolnak. A császári sereg fővezére, Lotharingiai Károly, a „csendes herceg”, I. Lipót császár sógora feladja Magyarországot és Bécs felé vonja vissza csapatait, hogy még az ostromlók előtt a városba érjen.

„Amikor a táborban lévő hitetlenek a tatár sereg rohamát látták, félelem szállta meg őket, a tatár sereg pedig darazsak módjára meglepte őket, úgy hogy végre az ellenállás lehetőségéről kétségbe esvén, futva Bécs felé vitték felforgatott zászlóikat.”

Rasid efendi Magyaróvár feladásáról. Idézi: Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon, Budapest, Zrínyi, 1986, 93. – Törzsgyűjtemény

tarih-i_rasid_opti.jpgTárih-i Rásid. In: Mehmed Rásid: Tárih-i Rásid efendi, Istanbul, Ibrahim Müteferrika, 1741. Jelzet: H. 3107 – Régi Nyomtatványok Tára

A kortárs térképész, természettudós és hadvezér, Luigi Ferdinando Marsigli így ír a hadjáratról:

„A Bécset ostromló Kara Musztafa nagyvezír a csarkadzsi – aki akkor Mehmed pasa volt – és a tatár kán vezérlete alatt álló elővédet arra használta fel, hogy felprédáltassa velük Alsó-Ausztriát, szörnyű pusztítást okozva azon a területen.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 185.

Bécsben kitört a pánik, a császár elmenekült. Lotharingiai Károly csapataival a török fősereg előtt érkezett meg, eközben a korábbi Habsburg–lengyel szövetség értelmében III. (Sobieski) János lengyel–litván uralkodó a császárváros felmentésére indult. A János király vezette egyesült lengyel–német seregek szeptember 12-én, a Bécs melletti Kahlenbergnél szétverték és megfutamították Kara Musztafa erőit. A front megfordult, a menekülő törököket a szövetségesek Magyarországon is üldözték. Október elején a párkányi hajóhídért vívott csatában a keresztények súlyos vereséget mértek a védőkre, a visszavonulók alatt szétlőtték a hidat, a Párkányban rekedt harcosokat pedig levágták. A bécsi és párkányi vereség demoralizálta a törököket: Esztergom rövid ostrom után kapitulált, a hadjáratból hazainduló lengyelek pedig gyors egymásutánban foglalták el Felső-Magyarország oszmán helyőrségeit (pl. Szécsényt, Hollókőt, Bujákot).
A sorozatos győzelmek után a császár, tartva XIV. Lajos francia király támadásától, békét ajánl a Portának, ezt viszont a nagyvezír elutasítja. A francia támadás be is következik: a Habsburgok megerősödésétől tartó Napkirály offenzívát indít Luxemburg ellen. Lipót így kénytelen megosztani erőit.
1684-ben, XI. Ince pápa közbenjárásának köszönhetően létrejön a Szent Liga, egy nemzetközi szövetség, melynek feladata a török terjeszkedés megállítása és az Oszmán Birodalom kiszorítása Európából. A szerződő felek vállalják, hogy saját területeiken felveszik a harcot a törökökkel és nem kötnek különbékét. A Liga alapja a korábbi lengyel–Habsburg védelmi szerződés, melyhez ezúttal Velence is csatlakozott. Ez később a német fejedelemségek, végül Oroszország belépésével bővült. IV. Mehmed szultán így többfontos háborúra és erői megosztására kényszerült Magyarországon, a Balkánon, Moldvában, Havasalföldön és a Krímben.
Még ebben az évben a császár új hadjáratot indít, melynek fő célja Buda visszafoglalása. A Luxemburg elleni francia támadás miatt ugyan a csapatok egy részét a Birodalomba kellett vezényelni, de a megmaradt 35 ezer német és 8 ezer magyar katona magabiztosan menetel a Duna mentén, Lotharingiai Károly vezetésével. Nyáron Visegrád kapitulál, de közben Buda erősítést kap és egy másik oszmán sereg Károly megállítására indul. A csendes herceg Vácnál legyőzi őket és július közepén kezdetét veszi Buda ostroma.

karoly2_1_opti.jpgAzelt, Johann: V. Károly, Lotaringia hercege. Rézmetszet és rézkarc. In: Boethius, Christoph: Ruhmbelorberter triumpleuchtender und glantzerhöheter Kriegshelm dero Röm. Kaiserl. ... Bundsverwandten wider den ... türckischen Tulband…, Nürnberg, Johann Christoff Lochners, 1687. App. H. 3091 és App. H. 3290. – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

„Buda városa nagy szorultság és zűrzavar napjait élte át, mert a császár – növekedjék dicsősége – serege elfoglalta Visegrád várát is, ami csupán félnapi járás Budától, és ha abban az időben odamennek, hogy megostromolják Buda városát, fáradság és vesződség nélkül elfoglalják, mivelhogy csak kis létszámú hadnép tartózkodott benne, s az is gyenge volt, és szíve elbátortalanodott tőlük, meg harci eszközeik sem voltak, mivelhogy a vezír mindet elvitte magával.”

Schulhof Izsák: Budai krónika, Budapest, Magyar Helikon, 1981, 21–22. – Törzsgyűjtemény

A negyedévnyi ostrom során a császáriak nehézségek és hibák egész sorával kénytelenek szembenézni. Eközben a törökök elkeseredetten védekeznek, kitöréseikkel folyamatosan zaklatják a támadókat. Végül november elején az ostromlók elvonulnak Buda falai alól.

„Talán el sem hinné senki, ha elmondanák nekik, mekkora volt az ínség a városban és a városon kívül, a császár őfelsége seregének táborában – ott a táborban már úgy éheztek, hogy a katonák élelem és eleség híján már sem állni, sem ülni nem bírtak […] és jobb volt azoknak, akik kardtól vesztek el, mint azoknak, akik éhségben pusztultak, mivel sokféle […] betegségben és nyavalyában hulltak el és haltak meg. Midőn látták, hogy nem maradhatnak meg ebben a nyomorúságban, elvonultak a város alól.”

Schulhof Izsák: Budai krónika, Budapest, Magyar Helikon, 1981, 27. – Törzsgyűjtemény

A császári hadvezetés rájött, hogy Buda megszerzéséhez előbb Érsekújvárt (az utolsóként megszervezett magyarországi vilajet központját) kell elfoglalni. Ezt már az 1684-es budai ostrom során is javasolta Károly herceg helyettese, a korábban Bécset védő Ernst Rüdiger von Starhemberg, de a főparancsnok figyelmen kívül hagyta alárendeltje felvetését. 1685 nyarán a császáriak ostrom alá veszik Érsekújvárt. A törökök, hogy elvonják a támadók figyelmét, Esztergom ellen vonulnak. Károly megosztja seregét: ő maga a szorongatott vár megsegítésére indul, miközben Enea Silvio Caprara tábornagyot hátrahagyja az ostrom folytatására. A lotaringiai herceg Tát mellett, a dunai mocsárban legyőzi a támadó törököket. Néhány nappal később a császáriak rohammal beveszik Érsekújvárt. A Buda felé vezető út nyitva áll…

zamburak_opti.jpgTörök katona Marsigli Az Oszmán Birodalom… című művének kétnyelvű (olasz–francia) kiadásából. Marsigli, Luigi Ferdinando: Stato militare dell'Impe`rio Ottomanno, incremento e decremento del medesimo, del signore conte di Marsigli..., Haga–Amsterdam, Pietro Gosse, e Giovan Neaulme, Pietro de Hondt, Adriano Moetjens–Herm. Uytwerf, Franc. Changuion, [1732] App. H. 2436 – Régi Nyomtatványok Tára

1686-ban a császári hadak újra az egykori főváros ellen indulnak. Sikerült kieszközölni Franciaország semlegességét és a német fejedelemségek katonai támogatását, így Lipót minden erejével Magyarországra koncentrálhatott. A lovasság június 18-án elvágja a várost a külvilágtól. Két nap múlva a sereg körülzárja Budát. Elkeseredett harc kezdődik. A törökök megpróbálják felmenteni a várost, de az elsáncolt császári csapatok visszaverik őket.

„…Megérkezett a vezír harmincezer lovas és más katonával, csupa válogatott vitézzel. Ő és egész serege felállott egy hegyen, szemközt a várossal, és meg akarták támadni a császár – növekedjék dicsősége – seregét, de nem bírták, mert a sereg tábora körös-körül meg volt erősítve rőzsekévés ostromfallal, […] olyan jól el volt rekesztve és zárva, akár valamilyen megerősített város.” 

Schulhof Izsák: Budai krónika, Budapest, Magyar Helikon, 1981, 34. – Törzsgyűjtemény

A vár őrsége is időről időre kitör, de eredménytelenül. A Budával szemben állomásozó nagyvezír megpróbál erősítést bejuttatni a városba, de őket a császáriak megsemmisítik.
Az ostromban részt vevő Henrik szász herceg, a brandenburgi lovasság parancsnoka írja:

„Napkelte után […] lárma hallatszott, s egy szempillantás múlva a fürdők és az ezeket környező hegyek felől jövő ellenség megkezdte a támadást. Svadronjainkat [lovas csapatainkat] a kellő készültségben találta, s bár tüstént néhány sortűz köszöntötte őket, mégis továbbjutott mintegy 400 emberük. Minthogy azonban a parancsnokló von Gronsfeld ezredes oda vonta össze a svadronokat, a maradék megrémült, s ezek számára le is zárult a továbbjutás lehetősége. Az átvergődött 400-at úgy fogadták, hogy nemcsak a városba vezető utat zárták el előlük, hanem nagy részüket ott helyben lelőtték, lovastul.”

Henrik szász herceg naplója Buda visszafoglalásáról. In: Sinkovics István [szerk.]: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526–1790. II., Budapest, Tankönyvkiadó, 1968, 677. – Törzsgyűjtemény

Az ostromlók a felmentősereg jelentette fenyegetés és a kitörések ellenére folyamatosan lövetik a várat. A gyalogság újra és újra rohamra indul a falak ellen, de hiába, a törökök elkeseredetten védekeznek.

„Éjjel és nappal folyt a csata a városért, és a császár -növekedjék dicsősége- serege szünet nélkül szórta a bombákat, és pattantyúival szurkot és ként lőtt a városra. Házak dőltek romba, falak omlottak le. […] Tizenkét ízben rontottak nagy robajjal a falakra, hogy felhágván rájuk, erőszakosan elfoglalják a várost, […] és aki a falakon állt, mindenkit leöltek. A törökök, összeszedvén minden erejüket, megfutamították őket.”

Schulhof Izsák: Budai krónika, Budapest, Magyar Helikon, 1981, 32. – Törzsgyűjtemény

A törökök helyzete kétségbeejtő. Az ostromlók sáncaikból védekeznek a külső és belső támadásokkal szemben, miközben folyamatos tűz alatt tartják Budát. A hadjáratban részt vevő Marsigli szerint:

„1686-ban Abdi basa, a vár parancsnoka, látván Buda ostromának számára szerencsétlen kimenetelét, fegyverszünetet kért és követeket menesztett Lotharingiai Károlyhoz, felajánlva azt, hogy ha abbahagyja Buda ostromát, cserébe ő átadja a császárnak Eger várát és Székesfehérvárt. Ezt visszautasította, nem csak azért, mert nem állt jogában egy ilyen súlyú ügyben egyedül döntést hozni, hanem azért is, mert arra kapott parancsot, hogy harcoljon és foglalja el Budát, ami később meg is történt.”

Luigi Ferdinando Marsili (Marsigli): A Magyar Királyság történetének kivonata, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2009. – Törzsgyűjtemény

Roham rohamot követett, míg végül, szeptember 2-án a keresztény seregek megtörték a védőket. Az ostrom idején a városban rekedt Schulhof rabbi így emlékszik vissza az eseményekre:

„A császár – növekedjék dicsősége – katonái rettenetes hirtelen és […] nagy harci lármával nekirontottak a falnak. Tudomásukra jutott ugyanis, miszerint ezalkalommal a törököknek az a csapata, amely a falat őrzi, íme, csekély, mivel a város harcosai közül a legtöbben, akik alkalmasak lettek volna a helytállásra, fáradtak és eltörődöttek lévén, elmentek, hogy kipihenjék magukat. […] Nem volt tehát senki, aki ellenállt volna a császár – növekedjék dicsősége – katonáinak.”

Schulhof Izsák: Budai krónika, Budapest, Magyar Helikon, 1981, 35. – Törzsgyűjtemény

Henrik herceg szerint:

„Beözönlött a katonaság a városba, miután a zsákmányra éhes katonák két másik helyen is megmászták a falat, és megnyitották a nagykaput. […] A városban általános lett a zsákmányolás, s az ellenség már csak a várnak volt ura, ahol védte is magát. […] Estefelé végre megegyeztek a harcoló felek, s az ellenség feltétel nélkül megadta magát a [bajor] választófejedelemnek. […] 6 óra felé gyulladt ki, s annyira elterjedt a tűz, hogy kilenc óra tájban már minden lángokban állott, s a város képe Trójának volt a mása.”

Henrik szász herceg naplója Buda visszafoglalásáról. In: Sinkovics István [szerk.]: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526–1790. II., Budapest, Tankönyvkiadó, 1968, 697. – Törzsgyűjtemény

Eközben a Buda mellett táborozó törökök tehetetlenül nézik végig a vilajetközpont elestét.

„A fővezér csak közel ott vala Budához az egész táborával együtt, s nézte a szemeivel, mikor a keresztények ostrommal megvevék Budát, a konytát [turbánját] a földhöz verte haragjában, de semmiképpen a német tábor körül lévő erős sánc miatt Budát meg nem segítheté, hanem nagy gyalázattal s bosszúsággal a város megvétele után elmene alóla.”

Cserei Mihály: Erdély históriája [1661–1711], Budapest, Európa, 1983, 195. – Törzsgyűjtemény

A szövetségesek fényes győzelme megrendítette a magyarországi oszmán helyőrségeket. Károly herceg gyors egymásutánban foglalt el több várat, majd Szeged mellett legyőzte a török–tatár hadakat.

buda_1686_opti.jpgArnoldo Van Westrhout: Buda 1686-os ostroma, [S. l.], Arnoldo Van Westerhout, [1686]. Rézmetszet és rézkarc. App. M. 599 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka. Digitális tartalomszolgáltatás

„Ugyanazon esztendei expedítióval [hadjárattal] a keresztények Magyarországban Kalocsa városát, Simontornyát, Pécset, Csanádot, Szegedet, Siklóst, Dárdát, Kapusvárát [Kaposvárt] […] sok többi helyekkel együtt szerencsésen a töröktől visszanyerik és a török tábort Szegednél erősen megverik.”

Cserei Mihály: Erdély históriája [1661–1711], Budapest, Európa, 1983, 195. – Törzsgyűjtemény

Ugyan 1686-ban még nem dőlt el a háború, de Buda visszafoglalása mégis szimbolikus jelentőséggel bírt. Revans a régen esett szégyenért – akárcsak a következő évben vívott „második mohácsi csata”. Az ország egykori fővárosa végre felszabadult az oszmán iga alól.

Gyaraki Benjámin (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

komment
Címkék: nagy lászló xiv. lajos oszmán birodalom xi. ince régi nyomtatványok tára szent liga v. károly kara musztafa lotharingiai károly hermann róbert zachar józsef sinkovics istván cserei mihály ernst rüdiger von starhemberg i. lipót olvasószolgálati és tájékoztatási osztály luigi ferdinando marsigli gyaraki benjámin mehmet rasid iii. sobieski jános iv. mehmed johann azelt christoph boethius schulhof izsák enea silvio caprara henrik szász herceg buda visszafoglalása arnoldo van westrhout várkonyi ágnes sugár istván

Ellinger Eduard (Ede) munkássága – A fényképészet úttörői. 25. rész

2022. július 13. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 83. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvanharmadik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Ellinger Eduard (Ede) fényképészeti munkásságának bemutatását folytatja.

Ellinger Ede 1886. február 1-én helyezte át műtermét saját lakásába, a Régi posta utca (korábban Korona utca) 11. szám alá.

Erdélyi Mór (1866–1934) neves fényképész családja az 1880-as években elszegényedett, így a fiatal Erdélyi beállt fényképésztanoncnak Ellinger Ede neves budapesti fotográfushoz, majd 1891-ben megnyitotta önálló műtermét az Erzsébet téren.
Ede Pesten kívül még Siófokon is működtetett műtermet 1899–1910 között. Megörökítette a Fürdőtelepet, villát bérelt és mellette műtermet épített, működtetett tavasztól kora őszig. Ellinger Ede, a neves fővárosi, Régi posta utcai fényképész a siófoki fürdőtelep fejlődését látva tette át nyaranta műtermét a tó mellé. A Batthyány utcában található egykori Ellinger-villában működő műtermében fényképeket készített a korszak hírességeiről, és a mai napig is nagyon sok siófoki família őriz a császári és királyi udvari fotográfustól családi felvételeket.
1883-ban a sajtó ismertette Ellinger Illés képsokszorosítási újítását is:

„Fontos magyar találmány. Ellinger Illés budapesti fényképész a képsokszorosítási eljárás terén fölötte érdekes és fontos találmányt tett, melyre szabadalmat is kapott. A találmány abból áll, hogy bármely felvett fénykép egyenesen a könyvnyomdában sokszorosítható rajzoló nélkül, a legrövidebb idő alatt.”

Budapesti Hírlap, 3. évf. 212. sz., 1883. augusztus 3. – Törzsgyűjtemény

„Találmány. Derék, ha igaz, hogy Ellinger Illés fényképész oly módot talált ki, mely szerint a fényképet a könyvnyomdában is rögtön lehet sokszorosítani. Nagy előnyére lenne ez az illusztrált munkáknak, habár egyszersmind bajára a rajzolóknak, akiket nélkülözni lehetne, mert állítólag a fényképezett arcképeket, tájrajzokat, építészeti műveket azonnal lehetni nyomtatni, akár a szöveg közé. Szóval, derék lesz, ha igaz lesz.”

Fővárosi Lapok, 20. évf. 179. sz., 1883. augusztus 2. – Törzsgyűjtemény

Arany Jánoson kívül Munkácsy Mihály és felesége is vendége volt Ellinger Ede műtermének 1884-ben. Munkácsyról készült képét Sárkány műkereskedésének kirakatában tekinthette meg a közönség.

„Munkácsy Mihály Budapestről elutazása előtt levétette magát Ellinger Ede kis-korona-utcza fényképészeti műtermében. Ellinger Ede Munkácsy fényfényképét nagy alakban az orsz. kiállításra fogja elkészíteni. Megemlítjük egyúttal, hogy mai számunk arczképei – egynek kivételével – szintén Ellinger Ede fényképei után készültek.”

Vasárnapi Ujság, 31. évf. 41. sz., 1884. október 12. – Törzsgyűjtemény

A nemzeti könyvtár Kézirattára őriz két, az 1880-as években készült fényképet a III. kerületi Kis korona utcai műtermükben készültek közül. A képeken csak az Ellinger név szerepel, így nem derül ki, hogy ebben a műteremben a két testvér együtt dolgozott-e vagy csak egyikőjük üzemeltette a műtermet.

Ellinger Illés a források szerint 1884-ben nyitotta meg az Erzsébet-tér 7. szám alatt saját műtermét.

„Festészeti műterem.
Minden fénykép, valamint természet után, műtermemben életnagyságú olajképek első rangú művészek által festetnek. Életnagyságú fényképek vászonra, valamint minden fényképészeti munka a legművésziesebb kivitelben elkészíttetik. Budapest legnagyobb fényképészeti műterme Ellinger Illés ezelőtt Borsos, m. kir. udvari fényképész Erzsébet-tér 7. sz. a. bécsi utcza sarkán.
Fölvételek a magyar szépségalbum számára díjtalanul eszközöltetnek.” 

Ország-Világ, 5. évf. 36. sz., 1884. szeptember 6. – Törzsgyűjtemény

Ellinger Ede tagja volt egy korabeli bizottságnak is, amely az írói és művészi tulajdonjogokkal foglalkozott.

„Törvényes szakértő bizottság. Az írói és művészi tulajdonjogról szóló törvény július első napján lépett életbe. E törvény egyszersmind írókból és művészekből alakuló szakértő bizottságot kíván, mely fölmerülő esetekben véleményt mondjon. A kormány a bizottság tagjait a napokban nevezte ki hat évre.
A bizottság elnöke Jókai Mór, alelnök Arany László , tagok Apáthy István egyetemi tanár, Falk Miksa, Horváth Lajos orsz. képviselő, Hunfalvy Pál, Gyulai Pál, Szily Kálmán műegyetemi rektor, Zichy Antal, Paulay Ede a nemzeti színház drámai igazgatója, Erkel Ferencz zeneakadémiai igazgató, Végh János zeneakadémiai alelnök, Mihalovics Ödön szini iskolai igazgató, Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, Péchy Imre az államnyomda, Vérey József az Athenaeum- és Jurányi Vilmos a Franklin-nyomdai társulatok igazgatói, Hoffmann Alfréd könyvkereskedő, Ellinger Ede fényképész és Hatschek Ignácz térképrajzoló.”

Vasárnapi Ujság, 31. évf. 27. sz., 1884. július 6. – Törzsgyűjtemény

Illés nevéhez kötődik még egy korcsolyázókat megörökítő album is, amelyben pedig a pillanatfelvétel módszerével kísérletezett. Sajnos az albumról nem található több információ.

„Korcsolyázók albuma. Néhány nap óta a korcsolyázó egylet városligeti jégpályáján kísérleteket folytatnak az úgynevezett pillanatnyi (moment) felvételekkel, melyek segélyével a futó lovat, a repülő madarat is le lehet fényképezni. Ellinger Illés fényképész, aki nálunk először tesz kisérletet ez új találmánnyal, a korcsolyázók mozgalmas csoportjait választotta s úgy egyes egyénekről, mint érdekesebb csoportokról 400 sikerült felvételt készített. A képeken a korcsolyázók tisztán felismerhetők amint egyedül, párosan vagy csoportonkint siklanak tova a jégen, vagy összeütköznek. A felvételekből Ellinger sokszorosítás útján »Korcsolyázók albumá«-t állított egybe.”

Nemzet, 5. évf. 1265. sz., 1886. március 9. – Törzsgyűjtemény

Az 1885-ös országos kiállításon Ellinger Ede és testvére, Illés mellett kiállított Koller Károly és Kozmata Ferenc udvari fényképész; továbbá Goszleth István, Strelisky Lipót, Mai Manó, Klösz György.
Ellinger Illést 1886-ban fényképészeti üveglemez és gelatine előállítási üzlet tulajdonosként tartották számon Budapesten. Olcsóságuk és jó negatív képük tette keresetté az Ellinger-lapokat, amelyeket Illés bromezüst-gelatine száraz lemezgyára Budapesten az Erzsébet tér 7. szám alatt hozott forgalomba 1885 közepén.
1888 januárjában még Harisch-bazárban hirdette műtermét, de sajnos utána művészi pályáját betegsége szakította félbe. Elmebetegsége miatt Eibenschütz Sándor gondnoksága alá helyezték 1888. februárban és 1888. augusztus 14-én a Lipótmezei Magyar Királyi Országos Tébolydában halt meg. A pesti izraelita temetőben temették el.

„A budapesti kir. tvszék részéről ezennel közhirré tétetik, hogy az 5845/1888. számú ítélettel Ellinger Illés 35 éves, nős, izrálita vallásu pobrlitzi születésű budapesti lakos fényképész elmebetegség miatt gondnokság alá helyeztetett. Budapest, 1888. február hó 25-én. A budapesti kir. tvszék polg. osztálya.”

Budapesti Közlöny, 22. évf. 67. szám, 1888. március 20. – Törzsgyűjtemény

 

„Ellinger Illés, fővárosi ismert fényképész, Ellinger Ede udvari fényképésznek testvére, hosszas betegeskedés után 36 éves korában.”

Budapesti Hírlap, 8. évf. 228. sz., 1888. augusztus 17. – Törzsgyűjtemény

ellinger_illes_gyaszjelentes_opti.jpgEllinger Illés német nyelvű gyászjelentése – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár

Hollenzer László (1870–1935) műemléki és művészeti fotográfus, a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnöke 1887-ben, a székesfehérvári Iparostanonc Iskola legjobban rajzoló növendékeként került a fővárosba. A rajztanárnak készülő 17 éves Hollenzer magánúton végezte el a rajztanárképzőt a fővárosban, mivel iskolai végzettsége nem volt elegendő a felvételre. További szülői és grófi támogatás híján, megélhetését és tanulmányait házitanítóskodásból fedezte, miközben gr. Károlyi Gábor ajánlására a főváros egyik legjobb fényképész műtermében is dolgozott. Ellinger Ede cs. kir. udvari fényképész mellett tanulta ki a szakmát, amely technikai érdeklődést, esztétikai és művészi képességeket kívánt. A fényképészinas 2 év elteltével annyira megkedvelte a fotográfiát, hogy Ellinger műtermében maradt, sőt 1892-ben már mint a cég levelezője és üzletkötője működött, majd 1897-ben a hivatásos fényképészek érdekvédelmi fórumához, a Fényképészek Köréhez csatlakozott.

„Az első fényképész ebben a sorban Hollenzer László, akit az egykori MOB elsőként alkalmazott folyamatosan, mint műemléki fotóst. Hollenzer már 17 évesen, magánúton elvégezte a rajztanárképzőt. Az egyik legjobb budapesti fény rajzoló, Ellinger Ede műtermébe került, ott hamar karriert csinált.”

Magyar Nemzet, 53. évf. 157. sz., 1990. július 6. – Törzsgyűjtemény

1910-ben Ellinger Ede, fényképészeti üveglemez és gelatine készítő üzlettulajdonosként hirdette magát a Régi posta utcai műtermében. Öt évvel később, 1915. május 30-án, 70 éves korában hunyt el Siófokon, a fürdőtelepen. Özvegy felesége, Kurzweil Júlia újra férjhez ment, Radimeczky Jánoshoz és 78 évesen, 1928-ban hunyt el. Ellinger Ede halála után a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságba tanítványát Hollenczer Lászlót választották meg tagnak.

„A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1884. évi XVI. t.-c. 31. §-a értelmében Budapesten alakított s az 1915. évtől az 1920. évi december hó 31-ig terjedő hat éves időszak tartamára újjáalakított Szerzői Jogi Szakértő Bizottságba az elhunyt Ellinger Ede helyére bizottsági tagul Hollenczer László fényképész szakértőt, a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnökét nevezte ki.”

Budapesti Közlöny, 49. évf. 203. sz., 1915. szeptember 2. – Törzsgyűjtemény

Források:

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész

komment
Címkék: arany jános mikszáth kálmán munkácsy mihály eötvös józsef klösz györgy munkácsy mihályné szilágyi sándor erdélyi mór salamon ferenc strelisky lipót szemerédi ágnes térkép-plakát- és kisnyomtatványtár koller károly ellinger ede goszleth istván főigazgatói kabinet kurzweil júlia ellinger illés radimeczky jános hollenzer lászló lozmata ferenc eibenschütz sándor may manó

Ellinger Eduard (Ede) munkássága – A fényképészet úttörői. 24. rész

2022. július 12. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 82. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A nyolcvankettedik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Ellinger Eduard (Ede) fényképészeti munkásságát mutatja be.

Ellinger Eduard (Ede) a források szerint Pohrlitzban, 1845-ben született. 1868. június 21-én kötött házasságot Kurzweil Júliával, Kurzweil Frigyes (1861–1924) fényképész testvérével. Öt gyermekük született. Közülük feltehetően csak ketten érték meg a 35 évnél magasabb életkort. (Ellinger Béla 40 évesen, Ellinger Zsigmond 42 évesen hunyt el.) Az újságok tudósításai szerint ugyanis Hugó tizenhárom évesen 1892. augusztus 26-án tüdőbetegségben, lányuk, Elis tizennyolc évesen 1906. május 27-én Siófokon, Emil harmincöt évesen 1907 januárjában hunyt el. 
Ellinger Ede első műtermét 1870 környékén nyithatta meg az Uri utca (Koronaherceg, majd Petőfi utca) és a Korona utca (később Régi posta utca) sarkán.

A 19. században elsőként alakult szervezetként a fényképészeket a Magyar fényképészek Egylete fogta össze. Az 1871-ben alakult társulás alapító tagja volt Ellinger Ede, Kozmata Ferenc, Erdélyi Mór, Klösz György. A Fényképészeti Lapok volt az egylet hivatalos közlönye, megjelent minden hónapban, de csak a tagok számára adták ki. Később a Fényképész Ifjak Önképző és Segélyező Egyesülete, az 1895-ben alakult a Fényképészek Köre, majd 1906-tól a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége fogta össze a művészeket Uher Ödön, Klösz György és Erdélyi Mór vezetésével. Ez utóbbi 1944-ig működött.

„Megjelent: „Fényképészeti Lapok”
a magyar fényképészek egyletének szakközlönye, s e lapot csak is tagjai számára adja ki. Megjelenik minden hóban egyszer. Szakbavágó közlemények vannak benne, magyar és német nyelven. Szerkeszti Kecskeméthy Mihály.”

Ellenőr, 4. évf. 37. sz., 1872. február 15. – Törzsgyűjtemény

Ellinger Ede az udvari fényképészi címét 1872. májusban kapta meg.

„A cs. kir. főudvarmester által Ellinger Ede pesti fényképész az udvari fényképészi czimmel ruháztatott fel.”

Budapesti Közlöny, 6. évf. 115. sz., 1872. május 22. – Törzsgyűjtemény

A Bécsi világkiállítás kapcsán 1873-ban koronás arany érdemkereszttel tüntették ki több művésszel együtt Ellinger Edét is.

„… Koronás arany érdemkeresztet 44-en, köztük Telepy Károly, Dobi Jenő rézmetsző, Ellinger fényképész, Ildényi aranyozó, Kimer puskaműves, Kölber kocsigyáros, Koller Károly fényképész, Kugler czukrász, Pozdech harangöntő, Strobentz Alajos vegygyáros…”

Nefelejts, 15. évf. 51. sz., 1873. december 21. – Törzsgyűjtemény

Ellinger Ede testvérével, a szintén fényképészként tevékenykedő Ellinger Illéssel (Pohrlitz, 1851–Budapest, 1888) 1878–1880 decemberétől működött együtt a már meglévő, a Koronaherceg (előbb Uri utca, ma Petőfi Sándor utca) utca és a Korona utca (később Régi posta utca) sarkán levő műtermében. A korábban Doctor Albert és Varságh János által működtetett Erzsébet-téri műtermet 1878. decemberében vásárolták meg, feltehetőleg 1887-ig fogadták a látogatókat közösen.  

„A főnemességnek és a t. közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy a Borsos, Doctor és Var-féle fényképészeti műtermet (Erzsébet-tér 1. sz. alatt) megvettem és úgy ezen, mint a már sok év óta fennálló műtermemet (Korona-herczeg és korona-utcza sarkán) mai naptól kezdve fivéremmel társulva »Ellinger Ede és testvérem ez ég alatt tovább vezetni fogom. Budapest, 1878. deczember 15. Ellinger Ede, m. kir. udvari fényképész.”

A Hon, 16. évf. 307. sz., 1878. december 18. – Törzsgyűjtemény

A nemzeti könyvtár Kézirattára és Történeti Fénykép-és Videótára őriz fényképeket mindkét időszakból.

A 19–20. század fényképészeti műtermeit többször látogatták meg ismert külföldi és magyar vendégek is.

„Coburg herczeg és herczegnő királyi fenségeik meglátogatták tegnap Ellinger Ede és testvére m. kir. udv. fényképészek erzsébettéri műtermét és itt magukat különféle állásokban fényképeztették; egyszersmind megengedték a fényképiróknak, hogy e képeket a sz. fehérvári kiállításon közszemlére tehetik.”

A Hon, 17. évf. 87. sz.,1879. április 10. – Törzsgyűjtemény

A budapesti neves fényképészek közül többen részt vettek a székesfehérvári országos kiállításon, úgy, mint Ellinger Ede és társa, Koller Károly tanár, Kozmata Ferenc, Kalmár Péter, Mai és Forché. Ellinger ezüstéremben részesült műszaki tervek, minták, rajzok, fényképek, olaj nyomatú képek, másoló minták kategóriában.

„Arany János uj fényképei. melyek a nagy költő szívességéből a magyar írók segélyegylete javára jövedelmeznek, már kaphatók Ellinger Ede üdv. fényképésznél s általa több diszmű- és könyvkereskedésben. E képek különös gonddal készültek s kitünően sikerült arcmások. Nagy negyedrétü példány, minő szobafalak diszére szolgál, hat forintért kapható, az úgynevezett Makart-formában, hosszas lapon pedig másfél forintért. Aki a »Toldi szerelme« költőjéről jó arcképet kíván szerezni, (s azt hisszük, hogy sokan kivannak, az szerezhet most oly módon, hogy egyszersmind előmozdítja az írók segélyegyletének ügyét is. Egyúttal nem hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy Ellinger Ede üdv. fényképész műtermében Arany Jánosnak egy nagy színezett mellképe is készült, mely pompás arany rámába van foglalva s kaszinói, közintézeti termeknek is diszére válnék. Ez csak egy példányban készült s élethűsége kifogástalan, jelenleg Aigner kirakatában látható.”

Pesti Hírlap, 2. évf. 107. sz., 1880. április 18. – Törzsgyűjtemény

„Arany János legújabb arczképei. Arany János, mint tudva van, 15 év óta csak most vétette le magát az Akadémiai Album számára, melyet Ellinger Ede és testvére udvari fényképészek a Széchenyi-szobor leleplezése alkalmából készítenek. Ezen arczképét ő az írói segély-egyletnek adományozta. Tekintve, hogy nagy költőnk ezen arczképének megjelenését a közönség óhajtva várja, az kétféle alakban (nagy 4edrét és Makart alakban) már ápr. 10-én meg fog jelenni, s nevezett fényképésznél, továbbá a mű- és könyvárusoknál kapható lesz. A díszes nagy 4-edrétű alak ára 6 frt., a Makart-alakué 1 frt 50 kr. A vidéki közönség a megrendeléseket legczélszerűbben akkér eszközölheti, ha a kép árát posta-utalványnyal Ellinger Ede és Testvéréhez (Budapest, korona-herczeg- és korona-utcza sarkán) beküldi.”

Székesfehérvár és Vidéke, 8. évf. 31. sz., 1880. április 17. – Törzsgyűjtemény

arany_janos_opti.jpgEllinger Ede: Arany János, 1880. In: Vende Ernő (szerk.): A magyar irodalomtörténet képekben, Budapest Athenaeum, 1905. 2. kötet, 34. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Források:

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 25. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 83. rész

komment
Címkék: arany jános blaha lujza jókai mór kalmár péter hésziodosz munkák és napok klösz györgy újházi ede munkák és napok – és kincsek erdélyi mór történeti fénykép- és videótár szemerédi ágnes a fényképészet úttörői koller károly színháztörténeti és zeneműtár kozmata ferenc uher ödön főigazgatói kabinet tóth ede ellinger eduard kurzweil frigyes kurzweil júlia varságh jános lónyay menyhért bajza józsefné rudnyánszky ferencné mai és forché arany jánosné helvey laura johann baptist hirschfeld ellinger illés doctor albert ifj. szőgyény-marich lászló marie émile augie

Sajtó és nyilvánosság – II. rész

2022. július 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Június első péntekjén tudományos konferenciának adott otthont a nemzeti könyvtár. A tanácskozásról kétrészes blogbejegyzésben számolunk be. Az I. rész itt olvasható.

Délután további két-két párhuzamos szekcióban folytatódott a munka. A díszteremben a Centrum és periféria szekció Szénási Zoltán, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa elnökletével, Fabó Edit előadásával kezdett. A Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa Mátyás dicsősége a főváros fénye. A királyi életmű a Vasárnapi Ujság hasábjain címmel emlékezettörténeti témával gazdagította a konferenciát, hiszen egy 1885-ös, Mátyás királyhoz kötődő évforduló (Bécs 1485. évi elfoglalásának 400. évfordulója) sajtómegjelenítését vizsgálta a Vasárnapi Ujságban. A rövid szekció másik előadását Fleisz János, a Sapientia Varadiensis Alapítvány habilitált egyetemi magántanára tartotta Az erdélyi, partiumi és bánsági magyar sajtó helyzete a 19. század utolsó évtizedében (1890–1900) címmel. A mai szélesebb értelemben vett Erdély területén kialakult és folyamatosan változó sajtót tekintette át a 19. század utolsó évtizedére vonatkozóan, több szempontból vizsgálva a korabeli erdélyi, partiumi és bánsági magyar lapkiadást. A tanácsteremben eközben Balázs Eszter, a Kodolányi János Egyetem docense vezetésével a Közösségek és közönségek című szekció kezdte meg a tanácskozást. Klestenitz Tibor, a nemzeti könyvtár és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakulása és a vallásos népsajtó kérdése című előadásában többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy az 1888-ban létrejött társaság megalapítása körüli vitákban milyen összefüggésekben jelent meg a vallásos népirodalom és népsajtó kérdése. A szekció második előadását Dede Franciska tudományos munkatárs (OSZK) tartotta Közönség-kapcsolatok. A Hét és az Uj Idők „interaktív” kezdeményezései (1890–1914) címmel. Az előadás a két irodalmi folyóirat századfordulós évtizedeit tekintette át a közönséghez fűződő kapcsolatukat és a kapcsolatépítés különböző lehetőségeit (pályázatok, körkérdések, szerkesztői üzenetek) középpontba állítva.

A nap végén került sor a doktori hallgatók bemutatkozására. A fiatal kutatók szintén két párhuzamos szekció keretében adtak számot kutatási eredményeikről. A díszteremben a sajtó és háború összefüggéseit vizsgáló szekció ülésezett az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Vörös Boldizsár elnökletével. Itt az első előadás Krizsán Bálint szegedi doktori hallgatóé volt, aki A Figyelmező és a magyar konzervatívok viszonya a szabadságharc leverése után című expozéjában az 1848 júliusában meginduló és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1850 januárjáig megjelenő lap egyes lapszámain, valamint a konzervatívok álláspontjain keresztül mutatta be, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek figyelhetők meg a lap és az egyes konzervatív állásfoglalások között. Bordás Bertalan pécsi doktorandusz „Humanitárius szédelgés” és „turkophil tüntetések”. A brit és a magyar sajtó és közvélemény párhuzamai az 1875–1878-as nagy keleti válság idején című előadásában a brit politikai sajtó narratívájának magyar politikai életre gyakorolt hatását elemezte az 1870-es évek második felében. Őt követte Molnár Dávid, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem doktoranduszának előadása Egyházellenesség egy katolikus fellegvárban: az Egri Munkás antiklerikális cikkei (1910–1911) címmel, amely az Egerben az első világháború kitörése előtti években a helyi szocialisták és a klérus között kialakult éles ellentétről és a helyi szociáldemokrata munkásmozgalomnak az 1910-ben indult Egri Munkás című lapban tükröződő egyházellenes kritikájáról szólt. A szekció utolsó előadásaként Bóka Melinda, az ELTE doktori hallgatója (Ön)mozgósítás az első világháborús Borsszem Jankóban megjelenő Kotányi-paprika hirdetésekben címmel beszélt az élclap reklámjaiban tükröződő propagandáról.

A tanácsteremben párhuzamosan zajló előadásokat a Sajtó a századfordulón című szekció foglalta magában, , Sipos Balázs, az ELTE habilitált egyetemi docense vezetésével. Elsőként az ELTE doktori hallgatója, Matolcsi Réka tartott előadást A Független Magyarország sajtóperei a századfordulón címmel, amelyben egy ellenzéki lap példáján keresztül azt vizsgálta, hogy milyen cikkek, milyen tényezők vezet(het)tek a büntetőjogi eljárás megindításához. Rudisch Ferencnek, a Debreceni Egyetem doktori hallgatójának Újságírók az újságíróképzésről a 19–20. század fordulóján című előadása az újságírás professzionalizációs folyamatát, az újságírásról (mint hivatásról) való gondolkodás századfordulós mintázatait elemezte. A szekció utolsó előadásaként Kalocsai-K. Linda A női testkultúra-változás és a modern orvosi szemlélet kontextusa a Tolnai Világlapjában című expozéja hangzott el. A hallgatóság nemcsak azt tudhatta meg, hogy a lapban milyen betegségekre vonatkozó kérdésekkel fordultak a rovatvezető orvoshoz, hanem azt is, milyen egyéb, az egészséghez kapcsolódó témákról értesülhetett a hasábokon a korabeli olvasóközönség.

 Az egész napos konferencia Sipos Balázs és Klestenitz Tibor rövid zárszavával ért véget.

07_08_sajto_es_nyilvanossag_2_42_opti.jpgZárszó: Sipos Balázs, az MTA Sajtótörténeti Munkabizottsága elnöke és Klestenitz Tibor, MTA–OSZK-kutatócsoport ELKH (balra). Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

komment
Címkék: hunyadi mátyás dede franciska balázs eszter molnár dávid sipos balázs lipták dorottya klestenitz tibor sajtó és nyilvánosság magyarországon a hosszú 19. században visky ákos lászló szénási zoltán lipták dorottya sajtótörténeti kutatócsoport fabó edit fleisz jános krizsán bálint vörös boldizsár bordás bertalan matolcsi réka kalocsai-k. linda rudisch ferenc

Sajtó és nyilvánosság – I. rész

2022. július 07. 06:00 - nemzetikonyvtar

Június első péntekjén tudományos konferenciának adott otthont a nemzeti könyvtár. A tanácskozásról kétrészes blogbejegyzésben számolunk be.

Sajtó és nyilvánosság Magyarországon a hosszú 19. században címmel rendezett konferenciát 2022. június 3-án a nemzeti könyvtárban az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport ELKH 19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhelye és a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága. A tudományos tanácskozást második alkalommal rendezték meg Lipták Dorottya emlékére (a 2019-es első konferenciát a koronavírus-járvány miatt csak idén követhette a második).
Rózsa Dávid főigazgató köszöntő beszédében méltatta a 2018-ban elhunyt Lipták Dorottya munkásságát, majd bejelentette, hogy a 2007-ben létrejött és általa vezetett kutatóműhely 2022. július 1-jétől Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport néven folytatja a munkát az Országos Széchényi Könyvtárban. (A 19. századi műhely eddig a Fragmenta Codicum műhellyel együtt alkotta az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoportot, ez utóbbi ELKH–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport néven működik tovább.)

07_07_sajto_es_nyilvanossag_1_01_opti.jpgRózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Sajtótörténeti Munkabizottsága részéről Császtvay Tünde társelnök köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy az előadások nemcsak széles tematikát ölelnek fel a nyilvánosság témaköréhez kapcsolódva, hanem a nagyszámú előadó számos társintézményt és felsőoktatási intézményt is képvisel a tanácskozáson.

07_07_sajto_es_nyilvanossag_1_02_opti.jpgCsásztvay Tünde, az MTA Sajtótörténeti Munkabizottságának társelnöke. Fotó: Visky Ákos László (OSZK)

A rendezvényen két helyszínen nyolc szekcióban folyt a tudományos munka. Lipták Dorottya szakmai és tudományos hitvallásához híven a szervezők nemcsak a már régebb óta működő kutatókat, hanem a tudományos életbe frissen bekapcsolódó doktoranduszokat is megszólították a felhívásban, akik két szekció keretében mutathatták be kutatásaikat és eddigi eredményeiket.
A szervezők formabontó kezdeményezésként a délelőtti négy szekció munkája után és a délutáni négy tanácskozás előtt kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatóra invitálták a közönséget. A Deák Ágnes és Tamás Ágnes nevével jegyzett és Cieger András közreműködésével összeállított, igényes kivitelű és rendkívül gazdag forrásanyagot feldolgozó kiadvány a kiegyezés idejének sajtópolitikájával foglalkozik. A Sziszifuszok küzdelme. Kormányzat és sajtópolitika Magyarországon 1860–1875 címmel a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent impozáns (több mint hatszáz oldalas) kötetet a szerzők mellett Buzinkay Géza professor emeritus mutatta be, a beszélgetést Császtvay Tünde vezette.

A bemutatott kötet tökéletesen illeszkedett a konferencia tematikájához, amely számos tudományterülethez kapcsolódva és rendkívül sokféle szempontot érvényesítve közelített a nyilvánosság kérdésköréhez. A díszterem első két szekciója a sajtó és a politika, illetve a sajtó és a háború tematikáját járta körbe. Az Erdődy Gábor professor emeritus elnökölte szekciót Bárány Zsófia, az OSZK és az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársának előadása nyitotta, aki „Ezért könyvtárba mentem” – Könyv és könyvtáros a politika és a diplomácia területein a reformkorban címmel a korszak magyar politikai életével kapcsolatos könyv-, illetve könyvtárhasználatról, a könyv diplomáciában betöltött szerepéről beszélt, de szó esett a gyűjteményi dolgozók alkalmanként megfigyelhető közéleti szerepvállalásáról is. A következő előadást Bécsi sajtópolitika az 1848-as forradalmak után címmel Manhercz Orsolya, az ELTE adjunktusa tartotta, aki a forradalmak utáni birodalom és Ferenc József helyzetének stalibizálásáról, a nagynémet egység mint külpolitikai cél megvalósításáról, valamint a mindehhez a sajtóban rejlő lehetőségek kihasználásáról, s egyszersmind a sajtó – lehetőség szerinti – szabályozása, ellenőrzése és irányítása kérdéseiről beszélt. Az első szekció záróelőadását Czinege Szilvia, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa tartotta Apponyi György lapalapító tevékenységéről. Kitért az 1864-ben Bécsben megindított Die Debatte című napilapra, amelyben az egykori kancellár is publikált írói álnéven, valamint a Pozsonyban megjelent Der Katholik, később Das Recht címmel megjelenő lapra, továbbá arra is, hogy Apponyi hogyan jelenítette meg programját a hasábokon, milyen volt fellépésének a fogadtatása és mennyire volt sikeres ezen a fórumon.

A délelőtt második dísztermi szekciója a sajtó és a háború témakörét vizsgálta Hermann Róbert egyetemi tanár vezetésével. Itt az első előadás Nagy-L. Istváné, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársáé volt, aki A magyar nemesi mozgalom hírlapja a 18. század utolsó évtizedében című expozéjában a Hadi és más nevezetes történetek, később Magyar Hírmondó címen megjelent hírlappal foglalkozott, bemutatva az értelmiségi szerkesztők mögött álló magyar nemesi reformer csoport szerepét is. Döbör András főiskolai docens Az 1830–1831-es lengyel nemzeti felkelés és a lengyel nemzeti identitás tematizálása a reformkori hírlapok híranyagában címmel a „Novemberi felkelés” reformkori megjelenítéséről beszélt az 1830-as évek első felében kiadott magyar hírlapokban (a Jelenkor és melléklapja, a Társalkodó, illetve az Erdélyi Híradó és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó lapjain), kitérve arra is, hogy bár statisztikailag a külpolitikai hírekben a legkisebb figyelmet Lengyelország kapta, a tartalomvizsgálat kimutatja, hogy a nemzetközi, elsősorban nyugat-európai és bécsi lapokból vett hírek között nemegyszer található a lengyelek helyzetére, a lengyel emigrációra vonatkozó híradás. A szekció utolsó előadásaként Turbucz Péter, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára főlevéltárosa a múlt századforduló neves történészének az első világháború idején írt fontosabb tanulmányait és hírlapi publicisztikáit mutatta be Marczali Henrik világháborús írásai címmel.

A délelőtt másik két szekciója a nemzeti könyvtár tanácstermében kapott helyet. A közönség először a Gyáni Gábor kutató professor emeritus vezette Vállalkozók és sajtómunkások című szekció előadásait hallhatta, amelyet Mátay Mónika, az ELTE habilitált egyetemi adjunktusának ismertetése nyitott Egy elfelejtett író-celeb: Nagy Ignác címmel. Az expozéban „az első modern újságíró” személyéről és munkáiról esett szó. A következő előadó, Pető Bálint főiskolai docens egy kalandos életutat mutatott be: Cherrier János nyomdász és lapkiadó élettörténetét és munkásságát, aki a Temesvárhoz közeli Nagyősz településen született, majd bécsi tanulóévei után előbb Nyitrán, azután Léván, Gyöngyösön, Szentesen, rövid ideig a fővárosban és végül Kunszentmiklóson élt és tevékenykedett. A szekció zárásaként A Vasárnapi Ujság és a tudományos ismeretterjesztés című előadásában Rózsafalvi Zsuzsanna, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője azt mutatta be, hogy a népszerű családi (enciklopédikus) lap több rovatában is magas színvonalú tudomány-népszerűsítésre és ismeretterjesztésre vállalkozott, amit a különféle tudományterületek neves szakértőinek cikkeivel ért el.

A délelőtt következő, Szívós Erika habilitált egyetemi docens vezette, Múzsák címet viselő szekciója a sajtó és művészetek kapcsolódási pontjai mentén szerveződött. Az előadások sorát Mészáros Zsolt, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusának előadása nyitotta A reformkori divatlapok metszeteinek francia forrásai címmel. A hallgatóság képet kapott a korszak magyar nyelvű divatlapjai szerkesztőinek változatos „képszerző” metódusairól, arról, hogy mi módon szerezték be (és meg) a lapjukban megjelentetett divatképeket. A második előadást a Pannon Egyetem docense, Tóth Benedek tartotta A populáris nyilvánosság egy sajátos diskurzusa, a tárca (feuilleton) a 19. század második felének magyar nyelvű sajtójában címmel, bemutatva a tárca műfaji sajátosságait. Tamás Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi adjunktusa az élclapok világába vezette be a közönséget a Magyar művészek alkotásai élclapok karikatúráin (1890–1910) című expozéjában. A 19–20. század fordulójának népszerű műfajában a magaskultúra részeként számontartott festmények is megjelentek néhány karikaturista – általában aktuális politikai eseményekhez kapcsolódó – átalakításában. A szekció utolsó előadásában Ujvári Hedvig, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense A Gustav Mahler és Magyarország. Gustav Mahler budapesti működésének recepciója a korabeli magyarországi sajtóban, különös tekintettel a Pester Lloydra című előadásában kitért a budapesti és bécsi színházi és zenei életről tájékoztató beszámolókra, és részletesen bemutatta a német nyelvű napilap által közvetített Mahler-képet.

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

komment
Címkék: marczali henrik apponyi györgy buzinkay géza császtvay tünde ferenc józsef rózsa dávid dede franciska gustav mahler cieger andrás gyáni gábor konferenciabeszámoló hermann róbert rózsafalvi zsuzsanna mészáros zsolt lipták dorottya szemerédi ágnes sajtó és nyilvánosság magyarországon a hosszú 19. században MTA sajtótörténeti munkabizottsága visky ákos lászló tamás ágnes deák ágnes bárány zsófia manhercz orsolya czinege szilvia nagy-l. istván döbör andrás turbucz péter mátay mónika nagy ignác pető bálint cherrier jános szívós erika tóth benedek ujvári hedvig lipták dorottya sajtótörténeti kutatócsoport erdődy gábor

Bikini – kisebb, mint a világ legkisebb fürdőruhája. Második rész

2022. július 06. 06:00 - nemzetikonyvtar

A bikini világnapja

A fürdőruha történetében az igazi áttörés Jacques Heim (1899–1967) francia divattervező, filmes, színházi jelmeztervező és kereskedő nevéhez fűződik. Üzletházát 1930-tól 1967-ig vezette, az áruház 1969-ben zárt be. 1946-ban indított sportruházati boltjában árulta az „Atom” nevű kétrészes fürdőruháját, melyet mérete miatt nevezett el Atomnak. Röviddel utána Louis Réard (1894–1984) francia autómérnök és ruházati tervező fejlesztette tovább Heim ötletét és mutatta be 1946. július 5-én Párizsban kétrészes fürdőruháját, a bikinit, melyet egy nem éppen derűt keltő korallzátonyról neveztek el. Ugyanis a világ első atomfegyver-vizsgálatát négy nappal korábban, 1946. július 1-jén, Bikini szigeténél végezték, 20 kilotonnás atombombával, mintegy 80 elavult, második világháborús hadihajó, köztük csatahajók és repülőgép-hordozók felett.
Az akkor botrányt kavart bikinit egy amerikai újságíró olyan textíliának nevezte, amely „viselőjéről mindent elárul – kivéve anyjának lánykori nevét”. A feltaláló Louis Réard szerint egy fürdőruhát csak akkor nevezhetnek bikininek, ha keresztül lehet húzni egy jegygyűrűn. Reard, a bikini bemutatásához csak nehezen talált modellt. Végül Micheline Bernardini (1927–) a Casino de Paris (sztriptíz)táncosnője mondott igent. A bemutató nagy sikert aratott.

„– A Casino de Paris-ban táncoltam az idő tájt, de az igazi hírnevet a bikini hozta meg számomra. A színpadon ennél lengébben öltözve is felléptem már, de ez az uszodai bemutató valahogy más volt. Annyira izgultam, hogy ma sem emlékszem másra, mint a körülöttem tolongó újságírókra, fotóriporterekre. És még egyre: utána ezrével kaptam a szerelmesleveleket. Senkinek sem válaszoltam, csak elküldtem a bikinis fényképemet. Gondolom, úgyis ezt akarta mindenki.”

Ország-Világ, 14. évf., 29. sz., 1970. július 22. – Törzsgyűjtemény

Az európai strandok, sőt a fürdőzés úgy általában a háború miatt ezidáig szóba sem jött, de 1946-ban az embereknek elege volt a bezártságból, a folytonos készenlétből, az állandó vészhelyzetből és végre ki akartak szabadulni, azaz élni akartak. Valószínűleg erre a korszellemre érzett rá két feltaláló is: Jacques Heim és Louis Réard. A legendásan „anyagtakarékos” ruhadarab a következő években számos botrányt okozott szerte a világban, ám idővel mégis visszafordíthatatlan hatást gyakorolt a stranddivatra.
Pár év után már a bikini elfogadásáról cikkeztek:

„A kétrészes fürdőruha ma már mindenütt elfogadott egészséges viselet, de csak azon hat jól, akinek kifogástalan az alakja. Semmi sem ízléstelenebb, mint egy kövér nő kétrészes fürdőruhában. Az, akinek az alakja nem tökéletes, az inkább trikószerűen egybeszabott fürdőruhát hordjon. Ez a tanácsunk nem jelenti azt, hogy az egybeszabott fürdőruha sovány nőknek nem való. Éppen ellenkezőleg, még jobban kiemeli az alak karcsúságát." 

Dolgozók Világlapja, 5. évf. 26. sz., 1949. június 25. – Törzsgyűjtemény

A bikini teljes elfogadásban olyan ikonikus filmek is segítettek, mint Roger Vadim 1956-os És Isten megteremté a nőt című alkotása, melyben Brigitte Bardot először mutatkozik bikiniben a filmvásznon.

bridget_bardot_opti.jpgBridget Bardot az És Isten megteremté a nőt című filmben. A kép forrása: L.E.: És Isten megteremtette a nőt! – Brigitte Bardot ma 80 éves. In: Nyugat.hu. Szombathelyi hírportál, 2014. szeptember 28.

1950-ben még gyártottak kartonból, pamutból, vászonból, gyapjúból is fürdőruhát, de már ismert volt a lastexből készült is. Ebben az évben 80.000 fürdőruhát hoztak forgalomba. Az 1950–1960-as években közzétették a napilapokban a fürdőruhák típusát, szabásmintáját, hogy hol lehet fürdőruhát vásárolni, melyik típusú fürdőruhából mennyi fogyott és mikor várható utángyártás. Sokszor illusztrálták képekkel is, hogy melyik típusú fürdőruhát hol lehet beszerezni. Rendszeresen tartottak divatbemutatókat, kiállításokat is, ahol meg is lehetett vásárolni a fürdőruhákat.

„A Budapesti Finomkötöttáru Gyár és a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében ma, június 9-én, pénteken este 7 órai kezdettel nagyszabású műsoros divatbemutató lesz a tapolcai Anna étterem teraszán. Elsősorban a női, férfi és gyermek kötöttáru újdonságokat, kötött női ruhákat, különböző garnitúrákat és a legújabb fürdőruhákat mutatják be az érdeklődőknek. A divatbemutatót megelőzően ma, pénteken délelőtt 10 órától az Anna Szálló előtt kiállítást rendeznek a legszebb és legújabb kötöttárukból, fürdőruhákból. A kiállítás június 14-én, szerdán estig tekinthető meg.”

Észak Magyarország, 23. évf. 134. sz., 1967. június 7. – Törzsgyűjtemény

„A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat a minap mutatta be a Magyar Sajtó Házában legújabb fürdőruha modelljeit, amelyeket azóta már megtalálhatjuk a főváros valamennyi szaküzletében is. Az alábbiakban bemutatjuk a legnagyobb sikert aratott új fürdőruha modelleket.”

Csili, 8. évf, 6. sz., 1964. június 1. – Törzsgyűjtemény

csili_1964_pages188-188_opti.jpgAz 1964-es fürdőruhadivat. In: Csili, 8. évf. 6. sz., 1964. június 1. – Törzsgyűjtemény

Az 1960-as évek végén, az 1970-es években a Divat Fehérneműszövetkezet jelentős, 300 ezres fürdőruhaexportot termelt külföldre, főleg a Szovjetunióba. A Star nevű vállalat ekkor kezdte el a Triumph márkát gyártani, 1971. október 1-től 1972. március 31-ig 120 ezer férfifürdőnadrágot készítettek az akkor NSZK-beli világcégnek, a TRIUMPH-nak. Az 1970-es évek közepén az Április 4. Ipari Szövetkezet szaténból, kartonból, pikéből és emellett, szintetikus anyagból is készített évente 120 ezer darab fürdőruhát. A szövetkezet újítása az volt, hogy a fürdőruhák hátába gumírozott részt varrtak, s ezzel elérték, hogy az anyag tökéletesen simult a testre.
A 1980-as években is több újságban cikkeztek az aktuális divatról, fürdőruhatípusokról, illetve a különböző áruházak kínálatáról is. 1982-től a Váci Kötöttárugyár megvásárolta a Felina cég engedélyét, így a fürdőruhákból évente 150 ezret állítottak elő, illetve 75 ezret exportáltak. A gyár 2000-ben szűnt meg.

nepszabadsag_1982_opti.jpgFürdőruhaválaszték az 1980-as évek elején. In: Népszabadság, 40. évf. 148. sz., 1982. június 26. – Törzsgyűjtemény

2. Az igen kicsi, kétrészes fürdőruha viszont fekete anyagból is csak karcsú termetűeknek ajánlható. Szép lábúaknak előnyös a rövid strandkábát nagy pettyes kartonból vagy frottírból paszpól díszítéssel, érdekes zsebmegoldással.
3. Fiataloknak divatos, de csak magas, vékony termetűeknek előnyös az egybeszabott, fodros, nadrágos strandöltözék. Rátét hímzés díszíti.
4. Üdülőhelyen viselhető a fürdőruha fölött a virágos kartonból készült, oldalt nyitott, fodrokkal díszített alj.
5. Három divatos fürdőruha. Rugalmas, hurkolt, könnyen száradó anyagból.

Fürdőruhaválaszték az 1980-as évek elején. In: Népszabadság, 40. évf. 148. sz., 1982. június 26. – Törzsgyűjtemény

Ma már gyorsan száradó, könnyű anyagokból készítik a fürdőruhákat. A változatos mintájú, formájú és árú fürdőruhák közül bármelyik korosztály megtalálhatja a számára megfelelő ruhadarabokat. Az említett márkák, mint a Triumph vagy a Felina ma is megtalálhatók a boltok kínálatában. A korábban divatos egyrészes fürdőruhákat pedig inkább az idősebb korosztály használja, vagy sportoláshoz, úszáshoz keresik a vásárlók a sportboltokban.

Források:

Összeállításunk első része itt olvasható.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

komment
Címkék: divat bikini brigitte bardot fürdőruha roger vadim térkép- plakát- és kisnyomtatványtár szemerédi ágnes főigazgatói kabinet a bikini világnapja jacques heim louis réard micheline bernardini

Bikini – kisebb, mint a világ legkisebb fürdőruhája. Első rész

2022. július 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

A bikini világnapja

A bikinihez hasonló kétrészes ruhák első ábrázolásai közül az Olaszországban található Villa Romana del Casale őrzi az egyik legjobban fennmaradt, kiváló állapotban levő mozaikképet, amely Kr. u. 325-ből származik. Az UNESCO Világörökségének részeként elismert mozaik a köztudatba „Bikinis lányok” néven vonult be, viszont az alakok ezen különböző sporttevékenységeket végeznek, így a XX. századi bikinire kísértetiesen hasonlító ruhadarab praktikus célt szolgál, és nem a férfiszemek kényeztetését.

villa_romana_del_casale_bikini_all_girls_opti.jpgBikinis lányok. Olaszországban feltárt ókori római mozaik a szicíliai Piazza Armerina melletti Villa Romana del Casaléban. A kép forrása: Wikipédia

Az első igazi fürdőzésre használt fürdőruhák mai szemmel nézve kényelmetlenek, szorosak és nevetségesek is voltak, hisz teljes egészében takarniuk kellett a nők és férfiak lábát és karját is.
A 19. században használatos fürdőruhákkal először az 1870–80-as években találkozunk újságcikkekben: a nőknél bokáig érő, vastag gyapjúszövetből készült ruha és fürdőkosztüm volt a divat, illetve a hosszú, vászonnadrág, hosszú ujjú inggel.
A Hölgyek Lapja 1881-ben mutatta be a Monaszterly és Kuzmik utódai divatszalon kínálatát. A szalon a Váci utcában volt, ám az árak miatt csak egy szűk társadalmi réteg engedhette meg magának, hogy onnan vásároljon.
A fürdőruha bő bugyogóból, hosszú kabátszerűségből állt, melyet fehér öv szorított a derékhoz. A vászon fürdőköpenyt a fürdőruha fölé vették a vízbelépés előtt s a kilépés után, hogy a testhez tapadó vizes öltözéküket fedje. 3 Fürdőöltözék kis lányoknak, bugyogóból s ruhácskából, melyet écharpe, azaz sál, kendő szorított a derekukhoz, a nyaki részénél szögletes kivágás látszódik. 4. Fürdőruha vászonból. A bő bugyogó fölött hosszú kabátszerű látszik pliszé ráncokkal, a nyaknál fodros gallérral.  
A fürdőöltözékhez harisnya, cipő és kalap is tartozott és a szolid fürdőruha alatt természetesen fűzőt hordtak.

1881_opti.jpgHölgyek Lapja, 5. évf. 27. sz., 1881. július 3. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az Ország-Világ folyóirat 1895-ben ismertette az akkori divatos és népszerű fürdőkosztümöket, nők és kislányok számára is.

A nők úszásának és ezzel együtt a gyakorlatias fürdőruháknak egyik élharcosa az ausztrál úszóbajnoknő, Annette Kellermann volt. 1907-ben bostoni Revere Beach nevű partszakaszra egy 13 mérföldes (21 kilométeres) versenyre – az addig szokásos, textíliákban bővelkedő, fűzőket, kitömött vállú gyapjúruhákat, tömött szoknyás fürdőöltözéket ledobva – testhez simuló, karjait és lábait szabadon hagyó egyrészes fürdőtrikóban érkezett. Viseletéért a strandon letartóztatta a rendőrség. Az ügyében végül egy bíró úgy döntött, hogy Kellerman viselheti az öltönyét – ha egy teljes hosszúságú köpennyel takarja be, amíg el nem éri a víz szélét.
A 20. század első éveiben a még hosszabb ujjú bugyogós-kabátos fürdőruhákra kiváló példa egy 1903-as ismertető vagy a Neuman László és Társa fehérnemű nagykereskedő cég két reklámja a Tolnai Világlapjában 1910-ből.

Az újságcikkekben kevésbé reklámozták a férfiak számára készített fürdőruhákat, ám néhány példa mégis akad, mint például a Gólya áruház reklámja a Pesti Hírlapban 1911-ből és 1913-ból. Jól látható, hogy a férfiak a test vonalait követő egyrészes fürdőruhában fürödtek, amelyek legtöbbször pamutból készültek.

A 20. század első harmadában azonban már az erkölcsös szempontokkal össze lehetett egyeztetni a rövidülő fürdőruha divatot, így a nőknél a nadrág vagy alsószoknya már csak térd fölé ért és egyre jobban teret hódított a kivágott ujjatlan dressz. Erre Stern József császári és királyi udvari szállító reklámja kiváló példa.

stern_opti.jpgStern József divatáru és fehérneműkereskedésének reklámja 1915-ből. In: Rákos Vidéke, 15. évf. 25. sz., 1915. június 20., 14. – Törzsgyűjtemény

A napi és hetilapokban az ország különböző strandjain érvényes fürdőzési szabályokat többször is publikálták. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 1913. nov. 20-án közölte Balatonföldvár fürdőszabályzatát.

„A nyilt Balatonban való fürdés csak teljes, u. n. tengeri és a szemérmet nem sértő fürdőöltözetben van megengedve.
A 7 éven aluli fiúgyermekek rövid úszónadrágot is viselhetnek.
47. §. A közös fürdőnél a férfiaknak a női oldalra való átmenetele nincsen megengedve.”

Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 32. évf. 47. sz., 1913. november 20., 947. – Törzsgyűjtemény

A Békésmegyei Közlöny 1928 májusában közölte a békéscsabai rendőrkapitányság vezetőjének rendeleteit a békéscsabai strandról:

„A fürdőruha legombolása, visszahajtása, a fürdőruha nadrágjának felgyürése tilos.
Tilos a kivágott (u. n. francia) nadrág használata.
Csak az alsótestet fedő úszónadrágban csak 10 éven alóli gyermekek fürödhetnek.” 

Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 114. sz., 1928. május 20. – Törzsgyűjtemény

Somogy Vármegye Hivatalos Lapja 1933 májusában közölte a Balatonban fürdőzés szabályzatát:

„A Balatonban csak rendes uszó-öltönyben szabad fürdeni, amely a felső testet a mellbimbókon felül, az altestet a combközépig takarja.”

Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 52. évf. 19. sz., 1933. május 11. – Törzsgyűjtemény

Míg az 1920-as években Magyarországon évenként 150–200.000 fürdőruhát adtak el a kereskedők, 1934-ben ezt a számot már 700.000 darabra tették. A pamutfürdőruha ára 30–40 pengő, a gyapjúfürdőruha 7–20 pengő volt. Ekkor még a gyapjú volt az uralkodó alapanyag, de a szabadon levő hát akkor már megengedett volt.
A nemzeti könyvtár plakátgyűjteménye több reklámplakátot őriz az 1920-as évektől kezdve, amelyeken felfedezhetők a korabeli fürdőruhák típusai és márkái. 1922-ből származik egy, a Palatinus Strandfürdőben megrendezett fürdőruha-bemutató reklámja. A fürdődivat-kiállításon bemutatott strandruhák, fürdőkosztümök és egyéb fürdőtoalett-cikkek ízelítőt adtak az akkori nyári divatból.

pkg_1922_0014_opti.jpgFürdőruha és toilette bemutatás a Szent-Margitszigeti Palatinus standfürdőben: 1922. jún. 15–18. Jelzet: PKG 1922/14. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1920–1930-as évek végéről a könyvtár Történeti Fénykép- és Videótára is őriz néhány képet.

A rövidnadrágos, ujjatlan fürdőruhára jó példa az 1927-ben megnyitott Szent Gellért Hullámfürdő két plakátja.

A Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében található a Csillaghegyi Hullám-és Strandfürdő reklámplakátja. A többi stranddal ellentétben fürdőruhás, ugrani készülő férfivel hirdették. Ugyanezzel a grafikával reklámozták a napi- és hetilapokban is a strandot.

A fürdőruhás plakátokkal nemcsak strandokat, hanem gyógyfürdőket is hirdettek, ilyen volt az ismert Erzsébet Sósfürdő is Kelenföldön, amely 1854 és 1954 között működött, évente május 1-től szeptember 30-ig.

pkg_1931_224_opti.jpgErzsébet sósfürdő: strandfürdő. Jelzet: PKG 1931/224. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1930-ból két hazai strand plakátját is őrzi a könyvtár, ahol jól láthatók a kor divatjának megfelelő fürdőruhatípusok is. Az egyik az 1925 májusában megnyílt Danubius strandfürdő reklámja, a másik az Esterházy Tamás gróf által 1932-ben építtetett pápai Esterházy strand plakátja.

Strandokon és fürdőkön kívül fürdőruhatípusokat is reklámoztak a plakátok. A nemzeti könyvtár gyűjteményében találunk Jason aranygyapjú fürdőruhareklámot, illetve a Norma márkájú fürdőtrikó plakátját is. A fürdőruhamárkák közül kiemelkedett a Nor-coc fürdőruha, amely az 1889-ben alapított hódmezővásárhelyi Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyár terméke volt. A gyár a Cocron József harisnyaszövő segéd által alapított műhelyből alakult ki és fejlődött száz év alatt az 1980-as évek végéig működő korszerű, a magyar textiliparban jelentős helyet elfoglaló nagyvállalattá Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár néven.

A fürdőruhát az 1930-as években így reklámozták:

„Fürdőruhákban a Nor-Coc fürdőruha legjobb. Kiváló jó forma, megbízható szín és minőség, árban minden másnál olcsóbb. Nagy gyári választék a Kokron-Lerakatban.”

Vásárhelyi Friss Ujság, 5. évf. 145. sz., 1932. június 29. – Törzsgyűjtemény

„Óriási választékban. Olcsó árak. NOR-KOK fürdőruha garantált színtartó, különleges fazonokban P. 3.90 gyár által megszabott árban kapható a TANAI divatházban. »Merkur« bevásárlási helye.”

Békés, 69. évf. 114. sz., 1937. május 23. – Törzsgyűjtemény

A könyvtár Történeti Fénykép- és Videótára az 1930–1940-es évekből is őriz budapesti strandokról fényképeket, ahol jól látszódnak a nők és férfiak által viselt korabeli fürdőruhatípusok.

Források:

Összeállításunk második része itt olvasható.

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)

komment
Címkék: divat plakát fürdőruha stern józsef térkép- plakát- és kisnyomtatványtár szemerédi ágnes főigazgatói kabinet a bikini világnapja annette kellermann sebestyén jános mannaberg rózsi eszter fotóhagyaték cocron józsef

A Veszprém és Ajka vonzásában élő Fülöp Irén – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 24. rész

2022. július 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 81. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvanegyedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Fülöp Irént és gyűjteményét mutatja be.

Fülöp Irén a II. világháború idején, 1941-ben Budapesten született. A Veszprém megyei Sümegen járt gimnáziumba. A középkori vár a mai napig a város egyik jelképe.

1_kep_fulop_iren_gr_andrusko_k_55x41_j_opti.jpgAndruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/283 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irén Sümegről Ajkára költözött, ahol gyors- és gépírást tanult, és nyugdíjazásáig az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban dolgozott TMK-előadóként.
1970 óta aktívan járt az ajkai Városi Könyvtárba. Az akkori könyvtárigazgató, Tilhof Endre hívására lépett be 1980-ban, alapító tagként a Kisgrafika Barátok Köre Ajkán megalakuló csoportjába. 2017-től, Kundermann Jenő halála után az ajkai kisgrafikai csoport vezetője lett.
Első kisgrafikai lapját Bagarus Zoltán (1947–1999), az ajkai KBK és az Ajkai Grafikai Műhely alapító tagja készítette a fertődi Esterházy-kastély bejáratával. A grafikusnak – az alkotásjegyzékében jelölten is – ez volt az első ex librise.

2_kep_bagarus_zoltan_fulop_iren_x3_83_67_j_opti.jpgBagarus Zoltán linómetszete, Jelzet: Exl.F/357 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Bagarus a későbbiekben is számos ex librist készített Fülöp Irénnek, változatos tematikában: Zeusz, Kleopátra és Drakula ábrázolásával, kutya-, illetve virágmotívumokkal. A következő csendélet ablakban virágcsokrot jelenít meg.

3_kep_fulop_iren_gr_bagarus_z_96x70_opti.jpgBagarus Zoltán linómetszete, Jelzet: Exl.F/358 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Baranyai Ferenc, Tóth Rózsa és Andruskó Károly emelhető még ki a Fülöp Irén nevére ex libriseket alkotó grafikusok közül. Ezeken dominálnak az irodalmi-történelmi témák, van köztük az ókori egyiptomi fáraókat idéző, várat ábrázoló és Kisfaludy Sándor költőre emlékező. Utóbbi lapon – az ajkai Baranyai Ferenc alkotásán – Kisfaludy portréja látható sümegi szülőházával, mely jelenleg emlékházként működik. Az előtérben Kisfaludy Himfyjének két sorát olvashatjuk:

„A bú marokkal szaggatja
Ifjúságom virágit”. 

Kisfaludy Sándor: Himfy, In. Kisfaludy Sándor összes költeménye (1772–1844) – Magyar Elektronikus Könyvtár

4_kep_fulop_iren_gr_baranyai_ferenc_99x128_j_opti.jpgBaranyai Ferenc rézkarca. Forrás: Magángyűjtemény

A Kisfaludy Sándor Emlékház belső terének egy részletét, Kisfaludy Sándor szobáját jeleníti meg az alábbi képeslap.

5_kep-klap_kisfaludy_emlekmuz_opti.jpgKisfaludy Sándor Emlékház (Kisfaludy szobája), Sümeg, Képeslap 1945 után – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tóth Rózsa szegedi grafikus színes metszetei virágokat ábrázolnak, illetve a Távol-Kelet, Kelet-Ázsia világát idézik.

6_kep_fulop_iren_gr_toth_rozsa_112x63_j_opti.jpgTóth Rózsa linómetszete, Jelzet: Exl.F/356 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irénnek a gyűjtés során tematikai megkötése nem volt. Rendszeresen beszerezte Bagarus Zoltán és Tóth Rózsa grafikai lapjait. Emellett König Róbert, Kékesi László, Fery Antal, Várkonyi Károly, Nagy László Lázár, Vincze László és az osztrák Alma Petz grafikái szerepeltek nagy számban a gyűjteményében. Több grafikussal aktív levelezésben állt. Az ajkai gyűjtők mellett jelentősebb cserepartnerei voltak Keresi Ferenc, Gombos László, Palásthy Lajos, Vasné Tóth Kornélia és az olasz Mario De Filippis.
Gyűjteménye legszebb darabjait több kiállításon bemutatta – ezek közt legjelentősebb a 2014. februári ajkai tárlat volt, amelyet kifejezetten Fülöp Irén anyagából rendeztek az akkor 15 éve elhunyt Bagarus Zoltánra emlékezve. Ezen Bagarus 50 lapja szerepelt, változatos tematikában. A 2017-es költészet napi Képversek – verses képek című kiállításon is számos grafika volt látható gyűjteményéből az ajkai Városi Múzeumban, ezúttal az irodalomhoz kötődő művek.

„A megnyitón köszöntőjében Padné Szabó Mária középiskolai tanár kiemelte, hogy a mai fiatalok igenis szeretik a verseket, főként megzenésített vagy rajzos formában. Az irodalom, a képzőművészet és a zene nem választható el élesen egymástól. Egymás hatását erősítik.”

Tisler Anna: Képversek a múzeumban, Ajkai Szó, 2017. április 10.

Többek között e gondolat jegyében vált aktív gyűjtővé Fülöp Irén is, aki a KBK ajkai csoport 40 éves ünnepi alkalmát 2020 őszén már nem érhette meg, az év tavaszán elhunyt. Ex librisei méltó módon őrzik az emlékezetét.

7_kep-fulop_iren_gr_toth_rozsa_x2_109x80_j_opti.jpg

Tóth Rózsa linómetszete. Forrás: Magángyűjtemény

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 82. rész; 83. rész

komment

Az Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón

2022. július 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az Ezer Székely Leány Napját 1931-ben rendezték meg először Csíksomlyón, amely azóta az ugyanott tartott, több évszázados hagyománnyal bíró pünkösdi búcsú után a legfontosabb székely közösségi eseményé lett. A programot rendszerint július első szombatjára időzítik, és a székely népviselet, néptánc, illetve népzene rangos seregszemléje.
Az egyre népszerűbbé váló rendezvényt a román hatóságok az 1935 utáni években betiltották, a kommunizmus alatt sem lehetett megszervezni. Az 1940-ben kezdődő rövid „magyar világ” után 1990-ben éledt újjá, és azóta is töretlen az iránta való érdeklődés. Ahhoz, hogy megértsük az Ezer Székely Leány Napja lényegét, érdemes visszatekintenünk a kialakulása körüli időkre és körülményekre.
A később mozgalommá fejlődött rendezvény ötletgazdája, egyik szervezője Domokos Pál Péter (1901–1992) Csíkszeredában élő, dolgozó tanár, népzenekutató és -gyűjtő volt. Domokos 1926-ban tért haza Budapestről, ahol pedagógia tanulmányokat folytatott, és a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. Csíkban, hat évvel Trianon után a fiatal tanár megérezte, hogy az idegen hatalom és elnyomás idején fokozottan kell figyelni a saját nemzeti önazonosságra és hagyományokra. Kájoni Jánost idézve „édes hazáját”, nemzetét akarta szolgálni már fiatalkori eszmélése, olvasmányélményei után. Domokos Pál Péter oktatói, majd később népzenegyűjtői tevékenysége mellett a székely népviselet népszerűsítését is fontosnak tartotta, hiszen az jelképesen és láthatólag is a nemzeti önazonosság kifejezője volt. Ahogy 1986-ban egy róla készült portréfilmben elmondja, maga kezdett el székely harisnyában járni, jó példát mutatva diákjainak, tanártársainak és minden ismerősének.

Domokos Pál Péter a róla készült portréfilmben mesél az Ezer Székely Leány rendezvény ötletéről. „…édes hazámnak akartam szolgálni” – Domokos Pál Péter-portré, 1986, szerkesztő: Bokor Péter, rendező: Hanák Gábor, beszélgetőtárs: Pálfy István. In: Youtube

A többi tanár eleinte nem lelkesedett a népviseletért, mert számukra a műveltség jelképe az élére vasalt nadrág volt, de az ő példája ragadós volt, és egyre többen követték, főleg a diákok. Domokos azt is elmesélte, hogy egymaga nehezen boldogult volna, ezért szövetségeseket keresett. Tudta, hogy minden egyes személyt és csoportot egyenként nem győzhet meg, ezért inkább egy ismert, közkedvelt személyiséget nyert meg az ügynek, akit sokan már divatból is követtek. Megkérte Dr. Hirsch Hugónét, „a legfontosabb hölgyet Csík vármegyében”, hogy öltözzön népviseletbe, szőttes rokolyába. Hirschnét valóban sokan követték is, a divatból mozgalom lett, és a román idők ellenére 1931-ben, 1932-ben és 1933-ban, háromszor is létrejött a székely népviselet összejövetele, az Ezer Székely Leány Napja. Domokos Péter Pálnak, ahogy kiemelte, élete egyik nagy élménye volt a pünkösdi búcsú, és annak oldalhajtásaként, ugyanazon a helyszínen szervezte meg a népviseleti találkozót. Már az első évben, 1931-ben számos székelyföldi településről, a szomszéd megyékből is érkeztek fiatal, népviseletes leányok, legények, több mint 15600-an, akik felvonultak Csíkszereda fő utcáján, és a közeli Csíksomlyón szentmisét hallgattak, majd bemutatták egymásnak és a közönségnek a népi ének- és tánctudásukat.
Domokos segítői, a tényleges szervezők a Szociális Testvérek Társasága (szürke nővérek) és a Katolikus Nőszövetség, illetve az általuk alapított Kaláka mozgalom volt. Ez egyben ráirányítja a figyelmet az egyházi rendek és egyesületek közösségszervező erejére. 1945 előtt az államnál sokkal több közösségi feladatot láttak el a szerzetesrendek és egyesületek a katolikus, a protestáns többségű vidékeken pedig a többi egyházhoz köthető egyesületek. A kommunisták azért is üldözték olyan kegyetlenül az egyházakat, mert ki akarták venni a vallásos rendek és szervezetek kezéből az ifjúság és egyáltalán az emberek életének szervezését az oktatástól-neveléstől az egészségügyig. Romániában az egyházakat a nemzetiségi megoszlás miatt már a kommunizmus előtt és még élesebben támadták.
Tehát a székely-magyar népviselet és kultúra iránti vonzódás, annak reneszánsza érthetően a román uralom és elnyomás idején, az ellenállás jelképeként erősödött meg. Erre az időszakra esik a székelykeresztúri tanár, zeneszerző, karmester, népzenegyűjtő és közösségszervező, a Szittya előnevet tudatosan felvevő Horváth Lajos (1883–1960) munkásságának kibontakozása is. Teher alatt nő a pálma – mondja a közmondás. Horváth Lajos, aki gyakorlatilag a teljes székelyföldi népdalkincset összegyűjtötte, egy részét feldolgozta, illetve előadta, ebben az ellenszélben tevékenykedett. A sors fintora, hogy Horváthot Domokos nem értette, de ebben kettejükön kívüli más személyes és magánérdekek is közrejátszottak. Nem véletlen azonban, hogy mindketten hasonló nehézséggel küzdöttek, például mindkettejüket elbocsájtották tanári állásukból, mert diplomájukat nem Romániában szerezték. Horváth a székely, Domokos a csángó népdalkincs összegyűjtésében tette magát hasznossá.
Fontos még megemlíteni, hogy a Székely himnusz is a Trianon utáni széttagoltság és román uralom idején, 1921-ben keletkezett, ugyan nem Erdélyben, de más lehetőség híján az anyaországba menekült két székelynek, Csanády Györgynek és Mihalik Kálmánnak köszönhetően.
Visszatérve az Ezer Székely Leány Napjához, a mozgalmat 1990–ben élesztették újjá, László Pál, Csíkszereda első szabadon választott polgármesterének kezdeményezésére. A találkozó önálló életre kelvén több változáson is keresztülment. Velünk él a hagyomány, ahogy Barabás László, egy másik székely tájegységről, a Sóvidékről írt néprajzi monográfiái is igazolják. Például 2003-tól 2007-ig a találkozó „tömegrendezvény”-jellege erősödött, ezekben az években záróeseményként bemutattak egy-egy rockoperát a csíksomlyói „Nyereg”-ben vagy a Csíki Játékszínben. Később azonban megerősítve a találkozó alapítóinak eredeti szándékát, ismét a székely népi kultúrát és a települések helyi műkedvelő előadóit helyezték a középpontba. A szervezést 2010-től átvette Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány, valamint három további társszervező: Hargita és Kovászna Megye Önkormányzata és a Hargita Megyei Kulturális Központ. Megőrizték a találkozó helyi, népi (adatközlői) és vallási jellegét is. A résztvevők ugyanúgy felvonultak Csíkszeredában, mint hajdanán, és szentmisét hallgattak a csíksomlyói kegytemplomban, később pedig a búcsújáróhely szakrális helyén, a „Nyereg”-ben, ahová 2019 pünkösdjén a pápa is ellátogatott.

ezer_szekely_leany_napja_pasztortuz_1931_15_opti.jpgFotó az első Ezer Székely Leány Napja rendezvényről, a csíkszeredai felvonulásról. In: Pásztortűz (Kolozsvár), 17. évf., 15. sz., 1931. július 26., 366. – Törzsgyűjtemény

Aki nem, vagy csupán futólag hallott a rendezvényről, először biztosan felkapja a fejét, hogy valóban összesereglik-e ezer székely leány évente Csíksomlyón, vagy csak a búcsúra mennek el ilyen és ennél nagyobb létszámban. A Székelyhon megírta, hogy a rendezvényen 2019-ben 1944 székely népviseletes leány és 1001 székely legény vett részt regisztráltan, de valójában ennél sokkal többen voltak. A 2019 előtti években még több fiatal és érdeklődő volt jelen. 2020-ban és 2021-ben a járványhelyzet miatt kevesebben jutottak el Csíkba, erre a jeles a találkozóra, de nem lenne meglepetés, ha idén és jövőre a létszám látványosan megemelkedne.

Deák-Sárosi László (Történeti Fénykép- és Videótár)

Források: 

A szerző kapcsolódó cikkei: 

komment
Címkék: népviselet néptánc pünkösd székely népzene pálfy istván csíkszereda csíksomlyó csanády györgy horváth lajos ezer székely leány napja bokor péter történeti fénykép- és videótár deák-sárosi lászló hanák gábor mihalik kálmán kájoni jános domokos pál péter hirsch hugóné lászló pál barabás lászló

CERL-konferencia Oslóban

2022. július 01. 06:00 - nemzetikonyvtar

Working with letters

Az eredetileg 2020 őszére tervezett nemzetközi konferencia jelenléti megvalósulásához ragaszkodtak a norvég szervezők, így majdnem kétévnyi csúszással, de számos résztvevővel 2022. június 2–3-án rendezték meg a Working with letters című szakmai fórumot. A tanácskozás a CERL (Consortium of European Research Libraries/Európai Kutató Könyvtárak Konzorciuma) és a Manuscript Librarians Group támogatásával, Scot McKendrick, a British Library osztályvezetője elnöklete alatt valósult meg.

working-with-letters_opti.jpgA Working with letters című nemzetközi konferencia meghívója és programja a Norvég Nemzeti Könyvtár oldalán

A résztvevők különböző korszakokban – jellemzően a 16–19. században – keletkezett levelekkel való munkájuk során szerzett tapasztalataikról számoltak be, a levélírók között szerepeltek kínai tudósok, norvég írók, nagyszombati polgárok, I. Erzsébet angol királynő, Charles Darwin, Marcel Proust, de maga Isten is. Bepillantást nyerhettünk a levelek őrzésébe, feldolgozásába és szolgáltatásába a Drezdai Állami- és Egyetemi Könyvtárban, a Finn Nemzeti Könyvtárban, a Litván Nemzeti és a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban, a Lengyel Nemzeti Könyvtárban és a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárában.
A magyar jelenlét az európai kultúrában számos előadásban felmerült, hallhattunk a Drezdában őrzött két corvináról, II. Lajos felesége, Habsburg Mária leveleiről, amelyeket a Leuveni Katolikus Egyetem Könyvtárában őriznek vagy Hell Miksa csillagász feljegyzéseiről, amelyeket a Vilniusi Egyetemi Könyvtárban találhatunk meg.
Intézményünket Bakonyi Zsuzsanna, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa képviselte a konferencián 16th-century Hungarian letters from Nagyszombat (Trnava) című előadásával, amelyben Nagyszombatban őrzött mintegy ötezer darab 16. századi levél alapján mutatta be a magyar nyelvű hivatali írásbeliség kezdetét és a város mindennapjait, különös tekintettel az 1567-es pozsonyi országgyűlésen megjelent nagyszombati követek életére.
A kétnapos rendezvény baráti hangulatban, pontos időbeosztással, mindamellett szakmai eszmecserére bőven időt hagyva telt, a résztvevők gazdag tapasztalatokkal térhettek haza, a konferencia szervezőit hálás köszönet illeti.

A konferencia absztraktjai itt olvashatók.

Bakonyi Zsuzsanna (Régi Nyomtatványok Tára)

komment
Címkék: oslo konferenciabeszámoló bakonyi zsuzsanna cerl régi myomtatványok tára working with letters manuscript librarians group
süti beállítások módosítása