Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt, étlapot vagy menükártyát mutatott be Kopcsay Ágnes júliusban. 

A Plakát- és Kisnyomtatványtár napjainkig gyűjti a menükártyákat, itallapokat és étlapokat. Az 1945 előtt megjelent anyag tematikusan rendezett, az 1945 utáni vidék és főváros bontásban, azon belül betűrendben kereshető.

Megmutatjuk mind a tízet az olvasottsági lista alapján:

1. Mai reggeli: Orsovai halikra

A Millenniumra való tekintettel, a még nem teljesen elkészült csatorna hivatalos átadására 1896. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József osztrák császár, I. Károly román király és I. Sándor szerb király jelenlétében. A társas reggeli menüjéből helyi jellegzetesség az orsovai halikra és a tokhal is. A sors iróniája, hogy a gát építése megakadályozta tokhalfélék, így a viza vándorlását a folyón felfelé.

Ünnepélyes társas reggeli menükártya 1896. szeptember 27. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

2. Mai menü: Fogolyduzma várúrnő-módjára

A sok remek étel közül kiemeltük a fogolyduzmát várúrnő-módjára. A duzma kifejezés a régi magyar receptekben a felfújtat jelentette, tehát itt fogolyfelfújtról van szó. De vajon mit jelent a várúrnő-módjára? Egyelőre nem sikerült megfejtenünk.  

Menükártya, 1926. október 2. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

3. Mai ebéd: Pulyka és kappansült

Lieb Mihály Leóként anyakönyvezték 1844. február 20-án Munkácsy Mihályt. Munkács városa is tisztelte szülöttjét, a világhírű festő tiszteletére díszebédet adott 1882. március 3-án. Az étrend kivitele nagyon egyszerű: kisméretű, keménypapíros kártya, melynek belső oldalán van felsorolva az ünnepi ebéden feltálalt „étkek” sora.

Étrend, középső oldal 1882. március 3. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

4. Mai ebéd: Angol rostbeaf Franczia salátával

Az első étlapunk nem egy szokványos étlap. Az első világháborúban készült képeslapot mutatunk.

Plakát- és Kisnyomtatványtár

5. Családi ebéd első fogása: Barna leves krumpligombóccal

Egylapos, szép, kartonra nyomtatott, aranykeretes, három példányban készült menükártyából tudhatjuk meg, hogy 1884. október 17-én milyen étrendje volt a családi ebédnek. 

Családi menükártya, első oldal 1884. október 17. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

6. Mai főétel: Kőrösi kolbász káposzta czikával

A Plakát- és Kisnyomtatványtárban őrzött menükártyák elsősorban politikusok, művészek tiszteletére rendezett ebédek, vacsorák, vagy közösségi események (pl. szilveszteri bál, évadzáró) ételsorát tartalmazzák. Ezt az ebédet azonban, mint az a menü hátoldalán olvasható: Szilágyi Sándor budapesti egyetemi könyvtárigazgató tiszteletére rendezték!

Menükártya hátoldala, 1896. december 13. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

7. Mai desszert: Mandulás puding

A most bemutatott menükártya a Deák Ferenc emlékezetére 1909. október 27-én Magyaróváron rendezett 7. díszebéd menüsorát tartalmazza. A címlapon szerepel a menüsor, s ha kinyitjuk a menükártyát, megtaláljuk benne annak a leírását, hogy hogyan alakult ki e díszebédek hagyománya, és mi volt ezek eddigi története.

A Deák-bankett menükártya címlapja,1909. október 27. Plakát- és Kisnyomtatványtár

8. Ma vendéglőben: Fogas vajban egy liter budai asztali borral

Nézzük ezen az étlapon a tojásételeket. A rántottáról tudjuk, hogy az rántotta, de mi az az „ültetett tojás” és mi köze a tojásból készült ételekhez az ökörszemnek? Az ültetett tojás a rántotta egy fajtája. Rántottasütőben kis tojás nagyságú vajat és egy pohár tejfölt fölforraltak majd beleütöttek 3-4 tojást. Megsózták és reszelt sajttal meghintették. Az „ökörszem” megfejtésében segít az étel német elnevezése, a német Spiegelei szó tükörfordítása: tükörtojás.

Metzger János vendéglője, étlap, részlet, 1910 – Plakát és Kisnyomtatványtár

9. Bevásárlás csak fiatal hízott marhahúsból

A Grand Café-Restaurantnak több „Ét-lapját” is őrizzük. A 6 lapos kiadványok öt oldala egyforma. Címlapján a kávéház külső képét, hátoldalán pedig az Operaházat és a kávéház belső tereinek ábrázolását láthatjuk.

Grand Café Restaurant, étlap, hátlap 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

10. Utolsó menü: Zöldségleves. Rántott sertésszelet tökfőzelékkel, vagy Hortobágyi rostélyos. Torta

Ha visszagondolunk arra az időre, kaviárt, borjúhúst, libamájat nemigen lehetett az üzletekben kapni, de az akkoriban leginkább külföldi vendégkörre építő étteremben ezek is szerepeltek az étlapon, igaz, eléggé borsos áron. Az étlapon a legdrágább étel a Libamájszeletek hidegen. 1975-ben 158 Ft-ot kellett érte fizetni.

Mátyás Pince, étlap, részlet 1885 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár gyűjtőkörébe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt, étlapot vagy menükártyát mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott. 

A Mátyás Pince 1904-es alapításakor így reklámozta a céget az alapító:

Tisztelt Czím, Van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy folyó hó 30-án, szombaton, Budapesten, IV. kerület, Eskű tér 6. szám alatt (Duna utcza s Kéményseprő-utcza sarkán) "MÁTYÁS PINCE" Czím alatt egy bor-és sörházat nyitok meg. A "SHOLTZBITTRICH" ("Schmutziger" "Piszkos") féle sörháznak hosszú évekig üzletvezetője voltam s így remélem, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján üzletemben bármely igényeknek megfelelhetek. Számos látogatást kér teljes tisztelettel: Baldauf Mátyás

Mátyás Pince, étlap, címlap 1975 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A pince nevét eredetileg nem Mátyás királyról kapta, hanem az alapító saját magáról nevezte el. Az 1937-es felújítást követően azonban már a reneszánsz király korát idézte az enteriőr. Az éttermet 1949. december 29-én államosították, és az ezt követő felújítások is igyekeztek a középkori hangulatot megőrizni.

Az étterem 40 évvel ezelőtti étlapját mutatjuk be. Az étlap díszes dossziéban található, gépelt, cserélhető papíron olvasható a napi ajánlat. Van itt minden a húslevestől kezdve a parajfőzeléken keresztül a gyümölcsrizsig!

Mátyás Pince, étlap, részlet 1975 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Azért néhány különlegességre is bukkanhatunk különösen a halételek között, hiszen az étterem hajdanában erről volt híres. Azoknak, akik már éltek 1975-ben, érdekességet tartogatnak az árak is. 40 évvel ezelőtt a zellerkrémleves 4,90 Ft, egy székelygulyás 23,90 Ft, a somlói galuska pedig 17,80 Ft-ba került. Ma a somlóiért 1490 Ft-t fizetünk!

Ha visszagondolunk arra az időre, kaviárt, borjúhúst, libamájat nemigen lehetett az üzletekben kapni, de az akkoriban leginkább külföldi vendégkörre építő étteremben ezek is szerepeltek az étlapon, igaz, eléggé borsos áron. Az étlapon a legdrágább étel a Libamájszeletek hidegen. 1975-ben 158 Ft-ot kellett érte fizetni.

Mátyás Pince, étlap, részlet 1975 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt, étlapot vagy menükártyát mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott. 

A 19. század végén épült hajdani Drechsler-palota a kávéházáról lett híres. Az épület ugyanabban az évben, 1884-ben készült el, mint az Operaház. 1885-ben pazar kávéház nyílt a ház alsó szintjén, a Drechsler Béla vezette „Drechsler-Café-restaurant”. A kávéházban két biliárdasztal állt, de ez nem volt kuriózum, hiszen hatóságilag előírt kötelessége volt egy kávéháznak két biliárdasztalt biztosítani a vendégek részére. Ám az alagsori tekepálya, a félemeleti különterem, a söröző, női szalon, és az akkor még ritkaságszámba menő gőzfűtés és villanyvilágítás valóban luxus volt. Helyzeti előnyéből adódóan a budapesti és a Budapesten koncertező zenészek többsége megfordult itt. Többek között Leoncavallo, Mahler, Puccini és Ibsen is vendégeskedett a Drechslerben.

Grand Café Restaurant, étlap, címlap 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

A Grand Café-Restaurantnak több „Ét-lapját” is őrizzük. A 6 lapos kiadványok öt oldala egyforma. Címlapján a kávéház külső képét, hátoldalán pedig az Operaházat és a kávéház belső tereinek ábrázolását láthatjuk.

Grand Café Restaurant, étlap, hátlap 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

A belső oldalak közül két oldalas a nyomtatott étlap és egy oldalas a borlap. Különlegessé teszi az étlapot a kézírásos oldal, melyet minden esetben különböző rajzokkal díszítettek. Amikor az esti étlapon a pulykapörkölt a lényeg, akkor a rajzoló iniciálészerűen kiemelte a „P” betűt. A jó megfigyelők észrevehetik a betűbe rajzolt pulyka hátán mászó békát is. Nem véletlen, hiszen a pulykapörkölt mellett rántott békát is lehetett rendelni!

Grand Café Restaurant, étlap, részlet 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

Másik étlapon a gödöllői rostélyost a „G” betű karélyába rajzolt szobor jelképezi, ugyanezen az oldalon egy ananász rajza hívja fel a figyelmünket arra, hogy friss ananász, ananászkompót és ananásztorta is kapható. 

Grand Café Restaurant, étlap, részlet 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

A vadászkutya elől szaladó nyuszik rajza azt jelzi, hogy a nyúlgerinccomb is rendelhető, mellette nagybetűvel kiemelve szerepel a székely rostélyos, a sültkolbász és a kocsonya.

Grand Café Restaurant, étlap, részlet 1885 – Plakát és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott. 

A Koronaőr utca 6. szám alatt működött az 1910-es években Metzger János vendéglője Budapesten. A Koronaőr utca a Koszciuszkó Tádé utcát köti össze a Krisztina körúttal. Étel- és italárjegyzéke az étlap klasszikus formáját mutatja, a címlapját a vendéglőről készített fotókkal tették látványosabbá.

Metzger János vendéglője, étlap, első oldal, 1910 – Plakát és Kisnyomtatványtár

Vannak előre nyomtatott tételek, melyek ára viszonylag állandó volt, és van a kézzel írott rész, jelen esetben tintaceruzával írva.

Metzger János vendéglője, étlap, részlet, 1910 – Plakát és Kisnyomtatványtár

Nézzük ezen az étlapon a tojásételeket. A rántottáról tudjuk, hogy az rántotta, de mi az az „ültetett tojás” és mi köze a tojásból készült ételekhez az ökörszemnek? Az ültetett tojás a rántotta egy fajtája. Rántottasütőben kis tojás nagyságú vajat és egy pohár tejfölt fölforraltak majd beleütöttek 3-4 tojást. Megsózták és reszelt sajttal meghintették. Az „ökörszem” megfejtésében segít az étel német elnevezése, a német Spiegelei szó tükörfordítása: tükörtojás.

Metzger János vendéglője, étlap, részlet, 1910 – Plakát és Kisnyomtatványtár

Nem maradhat ki az itallap sem Metzger János vendéglőjéből, 1 liter budai asztali bort gondoltunk a végére. Ára: 1.20 korona.

Metzger János vendéglője, itallap, 1910 – Plakát és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az első étlapok egylaposak voltak, és az ételek mellett vagy alatt feltüntették az italok árát is. Ez a forma a századforduló idején megváltozott. Díszes kivitelű, többlapos nyomtatványok jöttek divatba. Ebben az időben kezdett rendszeressé válni a külön borlap használata is. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott.

Az étlapoknak egy különleges formája a menükártya. Ezen is szerepel ételsor, de nincsen rajta ár feltüntetve, és nincsen választási lehetőség sem. Ezek a menük valamilyen különleges eseményre szervezett találkozó ételsorának a leírását tartalmazzák. A most bemutatott menükártya a Deák Ferenc emlékezetére 1909. október 27-én Magyaróváron rendezett 7. díszebéd menüsorát tartalmazza. A címlapon szerepel a menüsor, s ha kinyitjuk a menükártyát, megtaláljuk benne annak a leírását, hogy hogyan alakult ki e díszebédek hagyománya, és mi volt ezek eddigi története.

A Deák-bankett menükártya címlapja,1909. október 27. Plakát- és Kisnyomtatványtár

Érdekes a Deák Ferenc-ösztöndíj, és az ezüstből készült Deák-serleg története is a menülap hátoldalán.

A Deák-bankett menükrátya kinyitva. 1909. október 27. Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az első étlapok egylaposak voltak, és az ételek mellett vagy alatt feltüntették az italok árát is. Ez a forma a századforduló idején megváltozott. Díszes kivitelű, többlapos nyomtatványok jöttek divatba. 

Nem csak ebédet és vacsorát, hanem ünnepélyes reggelit is rendeztek ünnepélyeken, ha az esemény jellege úgy kívánta. Ilyen rendezvény volt a Vaskapu-csatorna átadása 1896. szeptember 27-én. A Vaskapu-szoros egy folyami szurdokvölgy a Dunán, Szerbia és Románia határán. Ez a Kárpát-medence legnagyobb részének egyetlen kifolyása a tenger irányába. A szoros tulajdonképpen egy több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer. Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén is Vaskapu jelentésű. Az ókorban ismert hajózási útvonal volt, de a középkorban a hajózás gyakorlatilag alig működött. A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, s a terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban nyílt lehetőség a folytatásra. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át.

Ünnepélyes társas reggeli menükártya 1896. szeptember 27. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Hatalmas vállalkozásról volt szó, különösen a korszak mércéjével mérve. A partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát kellett kitermelni, 162 ezer köbmétert pedig a zúgó áradatban kellett felrobbantani. Ehhez fogható építkezés addig mindössze egyetlen akadt a világon, a nagyjából egy időben épülő montréali vízlépcsőé a Szent Lőrinc folyón. A munkálatok a fő célt elérték: az addig átlagban 152 napos hajózási idényt 1898-tól 290 naposra sikerült kibővíteni. Összességében 11 kilométernyi, 60–80 méter széles, 2 méter mély hajózóutat robbantottak ki a sziklából. A Millenniumra való tekintettel, a még nem teljesen elkészült csatorna hivatalos átadására 1896. szeptember 27-én került sor I. Ferenc József osztrák császár, I. Károly román király és I. Sándor szerb király jelenlétében. A társas reggeli menüjéből helyi jellegzetesség az orsovai halikra és a tokhal is. A sors iróniája, hogy a gát építése megakadályozta tokhalfélék, így a viza vándorlását a folyón felfelé.

A Vaskapu megnyitásáról a Vasárnapi Ujságban olvashatnak további izgalmas részleteket.

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az első étlapok egylaposak voltak, és az ételek mellett vagy alatt feltüntették az italok árát is. Ez a forma a századforduló idején megváltozott. Díszes kivitelű, többlapos nyomtatványok jöttek divatba. Ebben az időben kezdett rendszeressé válni a külön borlap használata is. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott.

A bemutatásra kerülő menü egylapos, ún. aprónyomtatvány, nagyon szép iniciáléval díszített menükártya. Nem véletlen, ugyanis ez a menüsor egy könyvtáros tiszteletére adott ebéd menüje! A menüsorból számunkra ismeretlenül hangzik a kőrösi kolbász káposzta czikával. Mi is lehet az a „káposzta czika”? Egyszerű: káposztasaláta.

Menükártya 1896. december 13. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtárban őrzött menükártyák elsősorban politikusok, művészek tiszteletére rendezett ebédek, vacsorák, vagy közösségi események (pl. szilveszteri bál, évadzáró) ételsorát tartalmazzák. Ezt az ebédet azonban, mint az a menü hátoldalán olvasható: Szilágyi Sándor budapesti egyetemi könyvtárigazgató tiszteletére rendezték!

Menükártya hátoldala, 1896. december 13. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szilágyi Sándor (1827–1899) történész, az MTA tagja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. 1853-tól Nagykőrösön tanított, többek között Arany János volt a tanártársa. 1878-tól a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója. Könyvtári igazgatósága alatt a könyvtár nyugodt éveket élt meg, készültek a katalógusok, folyamatos volt a beszerzés, gyarapodott a gyűjtemény. 

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott.

Lieb Mihály Leóként anyakönyvezték 1844. február 20-án Munkácsy Mihályt. Munkács városa is tisztelte szülöttjét, a világhírű festő tiszteletére díszebédet adott 1882. március 3-án. Az étrend kivitele nagyon egyszerű: kisméretű, keménypapíros kártya, melynek belső oldalán van felsorolva az ünnepi ebéden feltálalt „étkek” sora.

Étrend, középső oldal 1882. március 3. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„Én magyarországi Munkácsy születésű levén s már több évek óta el hagyva családi Lieb nevemet mint festő – Munkácsy néven működöm. Hogy eddig törvényesen át változtathattam volna nevem attól kiskorúságom tartott vissza, most azonban be töltve a 24. évet bátorkodom mély tisztelettel folyamodni a Munkácsy mint felvett név törvényesítésért.” (Lieb Mihály kérelme 1868-ban a Belügyminisztériumnál a Munkácsy név felvétele iránt.) A fenti idézet is mutatja, hogy Munkácsy Mihály (1844–1900) tisztelettel gondolt szülőföldjére, ezért is választotta festőként szülővárosa nevét.

Étrend, első oldal 1882. március 3. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott.

Mindannyian részt veszünk ünnepi családi ebéden, karácsonykor, születésnapon vagy évfordulón. A kiterjedt létszámú, nagy családokban szokás, hogy a családtagok évente egyszer egy egész napra összejönnek, és ilyenkor nyilván esznek és isznak is. De az valószínűleg csak ritkán fordul elő, hogy nyomtatott menükártyát készítünk a családi ebédhez. Gyűjteményünkben erre is akad példa.

Egylapos, szép, kartonra nyomtatott, aranykeretes, három példányban készült menükártyából tudhatjuk meg, hogy 1884. október 17-én milyen étrendje volt a családi ebédnek. 

Családi menükártya, első oldal 1884. október 17. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A menükártyát megfordítva ceruzával írott sorokat találunk, melyből az is kiderül, hogy az egyik családtag betegségből való felépülése alkalmából rendezték az ebédet szűk családi körben.

Családi menükártya, hátsó oldal 1884. október 17. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.

Tízrészes sorozatunkban egy-egy különleges menüt mutatunk be.

1787-ben életbe lépett egy rendelet, mely kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókornak. Az igényesség nem csak az étlap küllemére, hanem tartalmára is vonatkozott. Az étlapoknak egy különleges formája a menükártya. Ezen is szerepel ételsor, de nincsen ár feltüntetve, és nincs választási lehetőség sem. Ezek a menük valamilyen különleges eseményre szervezett találkozó ételsorának a leírását tartalmazzák.

A Szállodások Nemzetközi Egyesületének LI. közgyűlését Budapesten rendezték 1926-ban. Egy ilyen nemzetközi esemény hosszú előkészítést igényel, ezt tudja mindenki, aki hasonló eseményt szervez. Ezért az Előkészítő Bizottság már jóval az októberi közgyűlés előtt is dolgozott, és a remélhetőleg sikeres munkát egy vacsorával is emlékezetessé tették a Pannónia Szállóban 1926. szeptember 14-én.

Menükártya, 1926. szeptember 14. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mindössze ötfogásos menü nagyon visszafogott volt ahhoz a menüsorhoz képest, amit a konferencia résztvevőinek szolgáltak fel október 2-án a Földmívelődésügyi Miniszter által tartott Fogadó esten. A nagyon szép, díszes címlap után a hosszú menüsort olvashatjuk magyarul és franciául.

A sok remek étel közül kiemeltük a fogolyduzmát várúrnő-módjára. A duzma kifejezés a régi magyar receptekben a felfújtat jelentette, tehát itt fogolyfelfújtról van szó. De vajon mit jelent a várúrnő-módjára? Egyelőre nem sikerült megfejtenünk.  

Menükártya, 1926. október 2. – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Plakát- és Kisnyomtatványtár 1935 óta működik a könyvtár önálló gyűjteményeként. A tárban speciális képi és szöveges dokumentumok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása és szolgáltatása folyik. A legfontosabbak ezek közül a grafikai plakátok, a metszetek és a litográfiák, ex librisek és az alkalmi grafikák, az ún. szabadlapos albumok, a képes levelezőlapok, a szöveges plakátok és röplapok, valamint a gyászjelentések, a ponyvanyomtatványok, az alkalmi beszédek és költemények, a disszertációk tézisei, a műsorok és a meghívók, a táncrendek, a különböző naptárak, a katalógusok és jegyzékek, a vállalatok és más intézmények hivatalos és használati nyomtatványai.

A tár összesen megközelítőleg 4 millió önálló dokumentumot őriz.

Gyűjtőkörünkbe tartoznak az 1711 után Magyarországon nyomtatott, valamint a külföldön napvilágot látott magyar vonatkozású kisnyomtatványok, továbbá a sokszorosított grafikával készített ilyen vonatkozású dokumentumok.