A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:
„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”
Részlet az 1896. évi VIII. törvénycikkből. Magyar törvénytár (Corpus juris Hungarici) 1836/1868–1948, Budapest, Franklin-Társulat, 1896–1949. – Törzsgyűjtemény
Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.
Mivel a hét vidéki emlékmű a felállításuk gondolatától a megvalósításig egy egységet képez, ezért sorozatunkban – összetartozásukat meghagyva – bemutatjuk a trianoni Magyarország területén maradt két emlékhelyet is.
„…Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek.”
Pannónia elpusztítása. In. Anonymus: Gesta Hungarorum [A magyarok cselekedetei]. Részlet, fordító Pais Dezső, [Szentendre], Interpopulart, 1993. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Ugyanezen a hegyen száz évre rá, Szent István meghívására, a Szent Benedek-rendi szerzetesek létesítettek kolostort. Ez a két esemény vezette Thaly Kálmánt 1895-ben Pannonhalmára, hogy ezen a helyen jelölje ki a millenniumi emlékjelek egyikét. Kíséretével itt is alaposan bejárta a helyszínt, megszemlélve azt a három halmot, amelynek egyikére a főapátság épült, a másik a bencések temetkezési helyéül szolgált, és egy kápolna állt rajta, a harmadik kálváriadombként szintén szakrális funkcióval volt felruházva. Thaly meg tudta győzni a főapátot és a szerzeteseket, hogy ez utóbbi területen épüljön meg az emlékmű, amely keleti tájolással Bánhida felé nézzen, ezzel is emlékeztetve az utókort a honszerzést befejező utolsó nagy csatára.
Üdvözlet Pannonhalmáról! Képes levelezőlap, [s. l.], Wágner Géza, 1905. Jelzet: Klap.P28/109 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
Az előzőekben bemutatott millenniumi emlékművektől eltérően ide nem oszlopszerű építményt, hanem a terület történelmi és szakrális jellegét ötvözve, kegyhely jellegű épületet terveztek, amely a honfoglalás befejezését és a kereszténység felvételének tényét volt hivatott megörökíteni. Az épület egy 26 méter magas zárt kupolacsarnok volt, amelynek tetejére vörös rézből mintázva a Szent Koronát helyezték. A kupola belső falát Lotz Károly és tanítványainak freskói díszítették. Thaly javaslatára eredetileg a csarnokban tervezték elhelyezni az első pannonhalmi apát, Szent Asztrik szobrát is. Végül Jankovits Gyula alkotását a monostor udvarán állították fel. Az épület homlokzatából kiemelkedik a klasszicista stílusú négy ion oszlopos timpanon. A timpanon és a kapuzat fölötti boltív szobordíszei Bezerédy Gyula munkái.
A pannonhalmi emlék. In: Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története, Pozsony, Wigand Ny., 1898. – Törzsgyűjtemény
A bánhidaiak nem törődtek bele abba, hogy területük kimaradt a hivatalos megemlékezések és emlékműavatások sorából és 1907-ben, a csata millenniumának évében, felavatták a Kő-hegyen a Kárpát-medence legnagyobb turulmadarát, amely ma is ott őrködik Tatabánya felett.
Pannonhalmán az országos ünnepélyt, amely ebben az esetben az alapkőletételt jelentette, 1896. augusztus 26-án rendezték. A magyar kormányt Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte. A programról tájékoztató szórólapot adtak ki.
Millenniumi emlékmű. (Országalbum). DKA-045800 – Digitális Képarhívum
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.
