A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
A millenniumi emlékjelek sora nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg arról a helyről, ahol a hagyomány szerint őseink Árpád vezetésével átkeltek a Kárpátokon. A Keleti-Beszkidek hágója és a Latorca vize által vájt szoros minden magyar számára egyet jelent a honfoglalás eseményével. Verecke a Kárpát-medencei jelenlétünk kiindulópontja, történelmünk és irodalmunk, kultúrtörténeti örökségünk szerves része. Kovács Vilmos kárpátaljai magyar költő versének sorai szerint:
Ez hát a hon… Ez irdatlan
hegyek közé szorult katlan.
S az út… Kígyó vedlett bőre.
Hány népet vitt temetőre.
S hozott engem, ezer éve,
Árpád török szava, vére
bélyegével homlokomon…
Kovács Vilmos: Verecke. Részlet. In. Gortvay Erzsébet (szerk.) Verecke – Kárpátaljai magyar költők a XX. századból, Ungvár–Budapest, Intermix, 2003, 142. – Törzsgyűjtemény
Verecke – a szerző saját felvétele
A munkácsi millenniumi emlékmű alapkőletételének 1896. július 19-i ünnepsége nem ért véget aznap. A hivatalos progamtervezet szerint a külön meghívóval rendelkezők még két eseményen vehettek részt. Másnap reggel hat órakor a különvonat továbbindult Munkácsról a Vereckei-szoros irányába.
Programtervezet – Plakát- és Kisnyomtatványtár
A budapesti lapok helyszíni tudósítói közül már említettük Edvi Illés László nevét, aki a Budapesti Hírlap munkatársaként vett részt az eseményeken. A továbbiakban az ő beszámolóját követjük, amelyet az eseményekre kíváncsi fővárosi közönség a szikratávíró jóvoltából már másnap olvashatott Rákosi Jenő lapjában. (Budapesti Hírlap, XVI. évf. 198–199. sz., 1896. július 20–21.)
Az Erdély Sándor igazságügy-miniszter és Lónyay Sándor főispán által vezetett ünneplő társaság különvonata július 20-án délelőtt Volócra érkezett, ahol már kilencven, nemzetiszín szalagokkal felpántlikázott lovaskocsi várta, hogy a Vereckei-szoroshoz vigye a vendégeket. Vezérszállás és Alsóverecke között, ahol legszűkebb a szoros, egy sziklatömbre rögzített emléktáblát lepleztek le. Az emléktáblán a kiscímer körül ez állt:
Az ezerév emlékére
896 Árpád
1896 I. Ferencz József
Isten áldd meg a Hazát.
Innen a fogatok felkapaszkodtak a Vereckei-hágóra. A történelmi magyar–lengyel (akkor magyar–galíciai–osztrák) határon egy fellobogózott diadalkapu fogadta az ünneplő társaságot. Ezen a helyen már 15 évvel korábban, 1881. szeptember 4-én felavattak egy emlékművet.
A Vasárnapi Újság korabeli híradása szerint a határjelző oszlopot mintegy kétszáz fős magyar és lengyel közönség előtt leplezték le, és Kóródy Sándor jogász, a Bereg c. lap munkatársa tartott ünnepi beszédet. (Vasárnapi Újság, XXVIII. évf. 37. sz., 1881. szept. 11., 591. o.) Az obeliszkre szintén Kóródynak egy időmértékes verse került:
Honfi, e bérczormon
szíved hevesebb dobogása
Jelzi, hogy ősi hazád
drága határa ez itt.
Itt hangzott egykor
riadó, csatakürtje Lehelnek;
Nagy Rákóczink itt
hullata búcsúkönyüt
Szent Kegyelet tüze gyul
itt minden csipkebokorban;
Oldozd meg saruid:
szenthely ez itt hol állsz!
Kóródy Sándor verse a Vereckei-hágó határjelző obeliszkjén
A korábbi határkő helyén egy 4 méter magas gránitobeliszket emeltek, amelynek az alsó, négyhasábos részére kisebb változtatással újra felkerült a fent idézett Kóródy-vers, míg a másik három oldalra szintén egy-egy emléktáblát helyeztek fel a következő szövegekkel:
A honfoglalás emlékére
Magyarország ezeréves fennállásának
Országos ünneplése alkalmából
1896. évben
Lónyay Sándor főispán,
Jobszty Gyula alispán közrehatása,
Káldy Gyula királyi főmérnök művezetése
mellett emelte a vármegye közönsége
I. Ferencz József
királyunk dicsőséges uralkodása és
Báró Bánffy Dezső
miniszterelnöksége alatt
Az emlékmű határkő jellegét kiemelte, hogy a versidézetet tartalmazó emléktábla fölött, egy kör alakú plaketten a kiscímert körbeölelte a „Magyarország” és a „Bereg vármegye” felirat.
Az emlékoszlop felavatását követően az ünneplők visszatértek Alsóvereckére, ahol Schönborn Ervin gróf díszebéddel fogadta a résztvevőket
Mivel a témához szorosan kapcsolódik, kis kitérőként érdemes megemlíteni, hogy a Bereg című hetilap alapító-szerkesztője, Janka Sándor 1889. március 10-én írt vezércikkében elsőként szorgalmazta a honfoglalás ezer éves jubileumának megünneplését. Ennek hatására kezdeményezte hivatalosan Bereg vármegye a kormánynál a millenniumi ünnepségek országos szintű megtartását.
A Bereg című hetilap 1889. márc. 10-i számának címoldala – Törzsgyűjtemény
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.
