A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

1849. február 4-én Vízaknánál Bem József erdélyi serege súlyos vereséget szenvedett, maga a vezérőrnagy is megsebesült. A Piskiig tartó folyamatos visszavonulásban többször megütköztek a császári csapatokkal és a román felkelőkkel. A vízaknai csatatéren több mint 300 honvéd esett el, akiket a román felkelők, a végtisztesség megadása nélkül, öltözetüktől megfosztva egy elhagyatott mély tárnába, a Nagyaknába dobtak.

A vízaknai csata. Képeslap, Budapest, Divald Károly, 1896–1905. Piarista képeslapgyűjtemény – Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: P5/22 – Magyar Digitális Képkönyvtár

Vízakna, ez a Nagyszebentől mindössze 18 km-re fekvő kis bányaváros a XIX. században fokozatosan a Monarchia egyik népszerű fürdőhelyévé alakult át. Ezen a területen már a rómaiak is sót bányásztak. A kitermelést időnként a betörő víz akadályozta meg. Később az így kialakult magas sókoncentrációt tartalmazó tavak köré, a pihenni és gyógyulni vágyók kényelmére fürdőházakat, panziókat és gyógyszállót építettek.

1880-ban a helyi plébános, Bakk Endre kezdeményezésére a temetetlen hősöknek méltó megemlékezést és síremléket terveztek. Február 4-én requiemet tartottak az elhunytak lelki üdvéért, majd szeptember 26-án a hamvak felett, a Nagyakna peremén felszentelték az elesett honvédek közös sírját. Október 3-án a parkosított és vasráccsal körülvett sírhelyen felavatták a honvédek kőből faragott síremlékét.

Vizaknai honvédemlék. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár Jelzet: V 1.212

A honvédemlék pontos leírását és feliratát Bakk Endrének az emlékmű felavatásának alkalmából kiadott könyvében olvashatjuk:

Az 1848-49-iki szabadságharc alatti események Vizaknán című kötet címlapja – Törzsgyűjtemény

1890. július 3-án hatalmas felhőszakadás következtében az aknák beomlottak és a mélyből feltörő víz hat honvéd holttestét hozta a felszínre a fürdővendégek nem kis megrökönyödésére és ámulatára. A csodát az okozta, hogy a halottak testét a só teljes mértékben konzerválta. A hat honvédet megfelelő tiszteletadás mellett az emlékmű háta mögött temették el és az egyéves évfordulóra egy újabb felirat került az emlékoszlopra:

A Nagy-Akna és a Honvédemlék. In: Vasárnapi Újság, 37. évf. 33. sz. (1890. aug. 17.) 532. – Elektronikus Periodika Archívum

Az esetből újkeletű mondák születtek, kutatók orvostudományi és földrajzi értekezéseket írtak.  Rákosi Viktor tömör megfogalmazásában:

Dr. König Henrik professzor az egyik honvédtetemet boncolja. In: 1848–49. Történelmi Lapok, 3. évf. 3. sz. (1894. feb. 1.), 25. – Törzsgyűjtemény

Az emlékmű Trianon utáni sorsáról keveset tudunk. Ha Murádin Jenő elpusztult emlékművekről összeállított repertóriumát vesszük alapul, akkor a történetet egy mondattal lezárhatjuk. Az emlékművet a közhatalom-változás után lerombolták. (A megsebzett szobor. Elpusztult vagy megsérült erdélyi magyar emlékművek repertóriuma, Kolozsvár, Kriterion, 2008. 114. )
De ez változat kevéssé valószínű. Inkább elképzelhető, amit Polcz Alaine gyermekkoráról írt visszaemlékezésében olvashatunk. Az írónő az 1920-as években kisgyerekként és később is többször nyaralt Vízaknán a rokonoknál. Nem kutatott különösebben az események után, ezért a leírásai pontatlanok és a helyszínek is keverednek, a Nagyakna- (később Honvéd-) tavat például a Thököly-tóval cseréli fel, és itt írja le a vízből fölbukkanó honvéd tetemek esetét. Ezért nagyon valószínű, hogy az általa megnevezett Thököly-oszlop is valójában a honvéd emlékmű volt.

Nagy valószínűséggel ez egyszer nem a hatalomváltás, hanem a hanyagság és a természet ereje okozta az emlékmű pusztulását.
Vízaknán ma már csak két jel emlékeztet 1849 vérzivataros napjaira. A Petőfi-emléktábla annak a háznak a falán, ahol költő az ütközet előtti napokban megszállt, illetve egy kopjafa, amelyet a csatában elhunyt hősök emlékére állítottak 2010. március 15-én a református templom kertjében. 

Petőfi-emléktábla Vízaknán. A kép forrása: Csedö Attila blogja

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.