Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Lőcse

2020. július 09. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 17. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A szabadságharc téli hadjáratának egyik legjelentősebb csatája az 1849. február 5-i branyiszkói ütközet volt. A Guyon Richárd ezredes vezette 13. és 33. honvédzászlóalj – kiegészülve egy frissen toborzott szlovák zászlóaljjal – áttörte Franz Deym osztrák tábornok császári csapatainak védvonalát a Branyiszkói-hágón. Ezzel a Görgei Artúr vezette feldunai hadsereg számára szabaddá tette az utat Lőcséről Eperjesre és innen Kassára. Így Görgei csapatai egyesülni tudtak a magyar fősereggel, amely nyomán lehetővé vált a tavaszi hadjárat megindítása.

A branyiszkói csatában elesett honvédek síremléke Szepesváralján. A kép forrása: Babucs Zoltán: A branyiszkói áttörés In. ma7.sk portál, 2019. február 9.

1867-ben, a többi vármegyéhez hasonlóan, Lőcsén is megalakult a Szepes Vármegyei Honvédegylet. Első kezdeményezésük egyike volt a branyiszkói hősök emlékének méltó megörökítése. A lelkes adakozást követően a szoborbizottság Faragó Józsefet, a Lőcsén élő szobrászművészt kérte fel a műalkotás kivitelezésére. A szobor 1873-ra el is készült, ezt a Vasárnapi Újság november 16-i számában a nagyközönség is megcsodálhatta.

„A Faragó által mintázott, mai számunkban bemutatott alak, mely nem nélkülözi kifejezésében az ostromló honvéd lelkesült bátorságát, a szepesmegyei prakenfalvi vasgyárban lett vasba öntve és ágyú-érczczel bornzirozva. A honvéd-alak 8 láb magas, a zászlóruddal együtt 12 láb. A mű a bécsi nemzetközi kiállításon is elismerésben részesült; maga a kifogástalan jelességü öntés átalános dicsérte tárgya mind szobrászati, mind technikus szakemberek részéről. Ezen ostromló honvéd az első monumentális szobor, a mely Magyarországon öntetett.”

Vasárnapi Újság, 20. évf. 46. sz. (1873. nov. 16.), 549. – Elektronikus Periodika Archívum

Lőcsei honvédszobor. In: Vasárnapi Újság, 20. évf. 46. sz. (1873. nov. 16.), 548. – Elektronikus Periodika Archívum

A szobor elkészült ugyan, de több évig tartott, míg eldöntötték, hol fogják felállítani.

„A branyiszkói csata emlékszobrát e hó 21-én leplezték le Lőcsén. Eredetileg a branyiszkói magaslatra volt szánva, de mivel a vasút az ott elvivő országutat néptelenné tette, ily eldugott helyen nagyon ki lett volna téve a pajkos rongálásoknak. Több felvidéki város versenyzett, hogy a szobornak ő adhasson helyet, mígnem Lőcse lett a győztes, s most ott áll a sétányon, épen azon a helyen, hová 1848-ban szabadságfát ültettek, de az absolut kormány kivágatta. Gyökerét még ott találták, mikor a szobor talapzatát leásták.”

Vasárnapi Újság, 23. évf. 22. sz. (1876. máj. 28.), 348. – Elektronikus Periodika Archívum

A honvédemlékszobrot végül tehát 1876. május 21-én, ünnepélyes keretek között Lőcsén leplezték le, a megyeházával szemben, a Lőcsei Szépítő Egylet által parkosított sétatér szélén.
Talán a több évig tartó huzavonából adódik, hogy bizonytalan a felavatás dátuma. Egyes források szerint az emlékmű leleplezése 1873. május 21-én történt, máshol az 1874-es vagy 1875-ös év szerepel. Ám a Vasárnapi Újság fent idézett száma minden kétséget kizáróan rögzíti a szoboravatás helyes dátumát.

A szobor több mint negyven évig hirdette a branyiszkói győzelmet, a magyar és szlovák honvédek hősies helytállását a haza védelmében. Az emlékmű a városkép szerves részévé vált, a lőcseiek minden március 15-én itt rótták le kegyeletüket, megemlékezve az 1848–49-es eseményekről.
A lőcsei honvédemlékmű első világháborút követő történetének több részlete is hasonlít a kassai honvédszobor kálváriájához. Miután a lakosság kétszer is megakadályozta az emlékmű eltávolítását, a csehek bedeszkázták azt. Azonban 1919. augusztus 11-ről 12-re virradó éjjel a nacionalizmustól fűtött cseh szokolisták szétverték a deszkatakarást és a szobrot ledöntötték. Másnap nagy tömeg gyűlt a lerombolt emlékmű köré. A spontán szerveződő tüntetést a hatóságok nem tudták megakadályozni. A feloszlató parancsnak ellenállva, az elkeseredett lőcseiek elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. A pattanásig feszült helyzetben az egyik csendőr elsütötte a fegyverét. A golyó egy szlovák cselédlány életét oltotta ki. Ezt követően a több részre tört szobor darabjait elszállították és egy ideig a városi levéltárban őrizték.

Az üresen maradt és feliratától megfosztott talapzatra egy kő virágtartót helyeztek. A második világégést követően a kaspó helyére, a megidézett 1848–49-es események szellemének megfelelően, csak némiképp ellentétes irányultsággal, a talapzatra Ľudovít Štúr szlovák nemzeti hős szobrát helyezték. Ez a ma is látható állapot.

Ľudovít Štúr szobra Lőcsén. A kép forrása: 123RF

Néhány éve, kitartó kutatómunka eredményeként, Orosz Örs, a Sine Metu polgári társulás elnöke megtalálta a szobor darabjait. A lőcsei honvédemlékmű ledöntésének 100-ik évfordulóján bemutatták a megmaradt szoborfejet. Tervezik, hogy Faragó József alkotását, a branyiszkói hősök emlékét őrző szobrot, eredeti szépségében újra felállítják.