Hét vidéki millenniumi emlékmű

2020. május 05. 09:20 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 1. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A törvénycikk első paragrafusában:

„a törvényhozás a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése czéljából elhatározza, hogy
a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében a honalapitó Árpádot és a nemzet egész történelmi multját megörökitő emlékművet állit,
b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen emlékoszlopokat emel,
c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állitja fel,
d) országos szépművészeti muzeumot létesit s annak gyüjteményei befogadására Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel,
e) az ország különböző vidékein 400 uj népiskolát állit fel.”

Részlet az 1896. évi VIII. törvénycikkből. Magyar törvénytár (Corpus juris Hungarici) 1836/1868–1948, Budapest, Franklin-Társulat, 1896–1949. – Törzsgyűjtemény

A felsorolt emlékek közül kétségkívül a budapesti millenniumi emlékmű a legkiemelkedőbb alkotás. Zala György szobrász és Schickedanz Albert építész monumentális művének teljes befejezése és az avatási ünnepség 1929-ig váratott magára. Közben lezajlott jelenkori történelmünk legszomorúbb eseménye és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került. A „maradandó emlékeket” barbár módon megrongálták, néhányukat még a trianoni békediktátum előtt elpusztították.
Az emlékjelek felállításának fő kezdeményezője, szervezője és mozgatórúgója Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő volt, aki már 1890-ben szorgalmazta a magyar országgyűlésben a honfoglalás ezeréves évfordulójának méltó megünneplését.

Thaly Kálmán. In. Vasárnapi Ujság, 42. évf. 36. sz. (1895. szeptember 8.), 585. o. – Digitális Képarchívum

Az előmunkálatok Thaly Kálmán vezetésével 1895 tavaszán elkezdődtek. Az országgyűlés által kiküldött bizottság felkereste a kijelölt helyeket és megjelölte az építkezésre alkalmas pontokat. Ezt követően helyi szinten közigazgatási eljárás formájában rendezték az adott területek tulajdonviszonyát. A munkálatokat felügyelő bizottság a tervek elkészítésével, a színhelyek alapos feltérképezésével és az alépítmények kivitelezésével Berczik Gyula építészt bízta meg.

Berczik Gyula, az ezredévi országos emlékek tervező műépítésze. Koller utódai fényképe. In. Vasárnapi Ujság, 43. évf. 38. sz. (1896. szept. 20.), 633. o. – Digitális Képarchívum

A fővárositól eltérően, a rendelkezésre álló rövid idő ellenére, a vidéki emlékművek a millenniumi ünnepségek idejére elkészültek vagy legalább az alapkőletételük megtörtént, és a következő évben e műalkotásokat is felavatták. Az 1896. évi ünnepségek során a zimonyi, a brassói, a nyitrai és a dévényi emlékműveket adták át, míg a munkácsi, a pusztaszeri és a pannonhalmi emlékek alapkövébe a millenniumi ünnepségek eseményeit megörökítő okiratokat helyeztek el. Az emlékművek talapzatára egységesen a „896–1896” felirat került. Az emlékművek szobrászati elemeinek kivitelezésére a bizottság a kor neves művészeit kérte fel. A felállított alkotásokról 1897-ben a kor híres fényképésze, Erdélyi Mór készített felvételeket és az utókor számára nagyméretű album formájában bocsátotta közre „ A Magyar Állam fennállását megörökítő hét vidéki emlékmű: 896–1896” címmel.

Több mint száz év elteltével, egy kárpátaljai művelődéstörténész, Kovács Sándor, a Thaly Kálmán által vezetett bizottság nyomában bejárta a hét vidéki helyszínt. Alaposan feltárta és dokumentálta a látottakat, majd hazatérve, a tapasztalatait egy gazdagon illusztrált könyvben osztotta meg az érdeklődőkkel.