A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
Az 1848–49-es szabadságharc csatáiban néhány zászlóalj kiemelkedő hősiességgel harcolt, vitézségük miatt kiérdemelték, hogy megkülönböztető jelzést viseljenek, és később ezen a néven illették őket. Ezek közé tartozott a kassai 9-ik „vörössipkás” zászlóalj is.
A Kassán 1848. május végén toborzott 9-ik honvédzászlóalj első csatáit a szerb felkelők ellen vívta a Bánságban. Itt sorolták be őket a Damjanich vezérőrnagy által vezetett III. hadtest kötelékébe, amellyel később részt vettek a dicsőséges tavaszi hadjáratban. Tápióbicskénél a szegedi 3-ik „fehértollas” zászlóaljjal rivalizálva, de végül is közösen fordították meg a csata kimenetelét. Következtek a győztes csaták: Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, majd az egész megkoronázásaként Buda várának bevétele 1849. május 21-én. A zászlóalj történetéről bővebben itt olvashatunk.
Kassa polgáraiban régóta érlelődött a gondolat, hogy méltó emléket állítsanak a városhoz köthető legendás zászlóaljnak.
„Ama városokhoz, melyek a magyar szabadságharc emlékét szoborban örökítették meg, a Felvidék legjelentékenyebb városa: Kassa is csatlakozik. Régi óhaj a szobor létrehozása, s ez óhajtást nem csupán a nagy múlt iránt való lelkesedés tartotta ébren, hanem annak a szükségnek az érzése is, hogy a különben szép és tágas terekkel rendelkező város szobrot kapjon.
A kassai honvédszobor alapját az 1900-ban Kassán rendezett szabadságharci ereklye-kiállítás vetette meg, mely szép jövedelmet hozott. A város is adakozott a hazafias célra, s így mintegy 30.000 korona – aránylag csekély összeg – áll most a szoborbizottság rendelkezésére”
Budapesti Hírlap, 1904. március 29., 4. – Törzsgyűjtemény
Kassa – Fő utca. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár
A kassai honvédszoborra meghirdetett pályázatra 27 munka érkezett be. A szoborbizottság 1904. március 27-én értékelte a pályaműveket, amelyeket előtte kiállítottak, hogy az érdeklődő közönség, így a Budapesti Hírlap tudósítója is, megtekinthesse. Érdekes jelenség, hogy a korábban alkalmazott művészeti megoldások és allegóriák mint idejét múlt sablonok söpörtettek ki a zsűrizés során.
„A pályaművek jelentékeny része nem bírt szabadulni a sablonoktól, egyik-másik pedig egyenesen szolgai utánzata a budai s aradi szabadságszobornak. Az előretörő honvéd, a kinek feje fölött Hungária istenasszony lebeg, nagy változásban fordul elő, egy pályamű, a Tárnoky jeligéjű pedig egyesíti mindama rekvizitumot, melyek az ilyfajta szobroknál előfordulnak. Van azon zászlót tartó honvéd, ágyu-töredék, fölkelő nap, gyászszalagos koszoru, örök mécses, oroszlán, turul, nagy választékban.”
Budapesti Hírlap, 1904. március 29. 4. – Törzsgyűjtemény
A szoborbizottság végül három pályaművet tartott érdemesnek a megvalósításra. Azonban mindhárom mű kivitelezési költsége jóval meghaladta a rendelkezésre álló keretet, ezért a bizottság egy újabb fordulót hirdetett, amelyben felkérte a három pályázót a költségek csökkentésére. A megbízást végül Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászművészek nyerték közös alkotásukkal.
„Legeredetibb gondolat nyilvánul meg a Hazaszeretet jeligéjű pályaműben. Ebben kassai vonatkozás is van. A talapzat elején a kuruc idők egy hőse a fiatal honvéd kezét fogja s a rég elmult csatákról beszél neki, - a mult emlékein föllelkesülő honvéd magasra tartja a lobogót s harcba készül. Ezt a gondolatot kitünően fejezi ki a két alak. Fölöttük a talapzaton Árpád ülő szobra van. E szobor szép, arányos s monumentális volna, de félő, hogy a kőbe öntött gondolat nem fog közvetlenül hatni s különösen Árpád alakja hagy fönt sok homályosságot.”
Budapesti Hírlap, 1904. március 29. 4. – Törzsgyűjtemény
Mint a megvalósult emlékműről készült felvételeken is látjuk, az alkotópáros, hogy a rendelkezésre álló költségkeretbe beleférjen, lemondott a lobogóról, helyette puskát adott a vörössipkás honvéd kezébe, és ami talán a legbölcsebb döntésnek bizonyult, lemondott Árpád alakjáról is, amely a szabadságharc helyett inkább a honfoglalás eseményére emlékeztette volna a szemlélőt.
Kassa – Honvéd szobor. Képeslap. Jelzet: K 801 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
A műalkotás helyét Kassa központjában, a Szent Mihály-kápolna melletti parkban jelölték ki. Felavatására 1906. szeptember 9-én került sor. A szobor leleplezésének ünnepén beszédet mondott Rakovszky Endre, Abaúj vármegye főispánja. A korabeli sajtó külön gesztus értékű jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar kormány hivatalos képviseletében, a közös hadsereg tisztjeinek jelenlétében, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter koszorúzott.
Kassa – A Szent Erzsébet-székesegyház déli része a Szent Mihály-kápolnával. Képeslap. Jelzet: K 898 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
Horvay János és Szamovolszky Ödön műve a maga korában valóban eredeti alkotói gondolatnak minősült és később a magyar képzőművészetben megnyitotta útját a különböző történelmi idősíkokat ötvöző páros szoborábrázolásoknak. Ennek a kifejezésmódnak az ihletőjét az ősmagyar-székely (hun) mondavilágban kell keresnünk, ahol Csaba királyfi a múltból tér vissza „csillagösvényen”, és megsegíti népét a vesztésre álló csatában. A kassai Honvédszobor esetében, a „hely szelleméhez” igazodva, egy kuruc vitéz bátorította a csatába vonuló 48-as honvédet. A múlt és jelen kapcsolatát kifejező páros szoborábrázolások különösen az első világháborús emlékműveknél terjedtek el az 1930-as években Magyarországon. Ilyent láthatunk Zalakomáron, Nyergesújfaluban, Tokodon, Pesthidegkúton, vagy éppen Ráckevén.
Az emlékmű kálváriája jóval a trianoni döntés előtt kezdődött. 1919. március 15-én a magyarok részéről spontán megemlékezés szerveződött a szobor körül. A cseh katonák a tömeget durván feloszlatták, majd a megmozdulásra válaszul másnap éjszaka nekiláttak az emlékmű ledöntésének. A szoborfejeket lefűrészelték, majd az torzót kötelekkel lerángatták a talapzatról. Március 17-e reggelén a kassai polgárokat sokkolta a látvány.
„Már sűrű csoportok töltötték meg a Szent Mihály kápolna előtti teret. Elkeseredetten, izgatottan kiáltoztak és a szobor irányába mutogattak. A vasrács két szemközti bejáratában szoborszerű merevséggel szuronyos őrök silbakoltak. A parkba, a szoborcsonk közelébe nem juthat senki. Őrjáratok cirkálnak fel és alá és szétoszlásra szólítják fel a tömeget. De senki sem tágít, továbbra is ott tolonganak a vasrács körül.
Egy-két fényképezőgép kattan. Fotografiák készülnek az üres szobortalapról, amely előtt a sárban fekszik a kurucvitéz és a vörössipkás alakja, a város hősi múltjának ércbe öntött szimbóluma.”
Vécsey Zoltán: A síró város, [Budapest], SZEFHE, [1940 körül], 285. – Törzsgyűjtemény
Kassa – Honvéd-szobor 1919. Korabeli fotó magángyűjteményből
A tömeg egyre nőtt és fokozódott az elkeseredettsége. Egy századnyi katonát vezényeltek ki a kassai magyarok spontán tüntetésének megfékezésére. A dühös tömeg a feloszlató parancsnak nem akart engedelmeskedni.
„És ekkor … hihetetlen … fegyvercsövek merednek a védtelenekre. Sortűz dördül. Kissé ferdén állnak a csövek és a házak homlokzatáról pattognak vissza a golyók … De egy szempillantás múlva hangos asszonyi jaj … éles, velőtrázó gyermeki sikoly. Hervocsics Aranka virágárus lányka gyermekkeze ernyedten szakad le a rácsról. Egy pehelykönnyű test elvágódik, friss, piros vér ömlik a kövezetre. Egymást lökve, gázolva rohan szanaszét a tömeg. Most mindenki csak magára gondol. Sokan a földre vetődnek, a gyorslábúak egy-két ugrással elérik a biztos fedezéket, a kapualjakat. De két test ottmarad az utca kövezetén, a kis Aranka, öreg édesanyjának egyetlen támasza és Ördög Júlia, aki az Erzsébet-téri sátrában árulgatta friss lepényeit…”
Vécsey Zoltán: A síró város, [Budapest], SZEFHE, [1940 körül], 287. – Törzsgyűjtemény
A megcsonkított szobrokat elszállították a térről a kassai múzeum előcsarnokába, majd néhány évvel később beolvasztották. A talapzatot megfosztották a feliratoktól, és ahogy az 1930-as években készült felvételen láthatjuk, egy kőből készült virágkaspót helyeztek rá.
Az első bécsi döntést követően, a visszatért Kassán mozgalom indult a Honvéd-szobor újbóli felállítására. Szoboralapot hoztak létre és gyűjtéseket szerveztek. Sajnos a történelmi események alakulása a megvalósulást megakadályozta.
1941-es szimfonikus hangverseny plakátja. Jelzet: PKG 1941-0315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
A második világégést követően a talapzat sem kerülhette el sorsát. Az egykori emlékműnek igyekeztek még a nyomát is eltüntetni. Ma, ha Kassán járunk, a Szent Mihály-kápolna tövében, a parkban a Honvéd-szobor egykori helyén egy díszkutat találunk.
Ahogy az előző részekben is láthattuk, lehet bármennyire erős a múlt eltörlésének igyekezete, a legtöbb esetben egy kis részlet, egy szoborfej, egy faragott kő megmenekül, és fizikai jelenlétével arra késztet, hogy emlékezzünk. Tavaly óta Kassán, a MaJel Rovás Központ Erzsébet utca 42. szám alatti székházának kapualjában az egykori emlékmű talapzatának egyik kőtáblájáról újra olvashatjuk a 9-ik vörössipkás zászlóalj dicső csatáinak helyszínét: „Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár…” És nem felejtünk.
Kassa 2019. Füzesi Magda felvétele
A kőtáblát Halász György helytörténész, a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke találta meg a Hernád folyó árvízvédelmi töltésében. Erről olvashatunk bővebben a Magyar Nemzet 2019. december 21-i számában, illetve az amikassa.sk hírportálon.
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly ; 30. Marosvásárhely 1.
