Újra kinyílt Kiss József levelesládája

2024. július 15. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ismét mérföldkőhöz érkezett Kiss József (1843–1921) költő, szerkesztő levelezésének feldolgozása. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött korpusz digitális feldolgozása 2021-ben kezdődött a PIM gyűjteményei, illetve az ott megalakuló Digitális Bölcsészeti Központ szakmai együttműködésében. A csaknem 1400 darabos gyűjteményből most újabb 336 levelet teszünk közzé a dhupla.hu (dHUpla – Digital Humanities Platform) oldalon, így mintegy 500 levél válik olvashatóvá, kutathatóvá a felületen. A kényelmesen böngészhető, kereshető, szűrhető, bőségesen metaadatolt digitális forráskiadás ezzel a jelentős bővüléssel izgalmas betekintést enged a 19. század végének, illetve a 20. század első évtizedeinek formálódó irodalmi, társadalmi és politikai életébe. A Kiss József által 1890-ben alapított és szerkesztett A Hét folyóirat hasábjain – és az irodalmi hetilap szerkesztőjéhez érkezett levelekben – nemcsak a Nyugat első nemzedékének vezéralakjai (Fenyő Miksa, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Ignotus, Ady Endre) jelentkeztek írásaikkal, verseikkel és leveleikkel, hanem a korszak meghatározó szereplői: mecénások, miniszterek, politikusok, iparmágnások, műgyűjtők, képzőművészek, pénzügyi szakemberek, magas rangú katonatisztek, színművészek, polihisztorok, az izraelita felekezeti élet jelentős vezetői, a társadalmi (és éjszakai) élet legfontosabb szereplői, alakítói. A lüktető századforduló évtizedeinek irodalmi pezsgésére azonban már árnyékot vet a Nagy Háború és az európai társadalmi-politikai átrendeződések: a beérkező magánlevelekből kicseng egy aranykor vége, a Nyugat elindulásával (1908) és A Hét lassú megszűnésével (1921/1924) pedig a magyar irodalmi élet is korszakhatárhoz érkezett.
Kosztolányi Dezső 1912-ben így ajánlotta az általa nagyra becsült, sokat betegeskedő, idős Kiss Józsefnek a legfrissebb kötetét:

Budapest. 1912.
november.

Mélyen tisztelt szerkesztő úr,

a mai póstával feladtam
a czímére új verseskönyvemet:
a Mágiát. Ezzel a levéllel
mentegetőzöm, hogy a
szanatóriumba is becsempé-
szem a könyvemet. Én
minden-minden szeretetem-
mel küldöm. Kerém, vegye
szívesen ezeket a verseket,
amelyeket – öt év alatt –
az ön oldalán írtam s ne
tekintse frázisnak a dedikáció-
mat, hogy meghatott, fiúi
szeretettel teszem kezébe önnek,
aki a nemes és finom magyar
vers egyetlen művésze.

Hódoló szeretettel:
Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső – Kiss József, Budapest, 1912. november – PIM Kézirattár. A szöveg forrása: dHUpla.hu

A projektben együttműködő Petőfi Irodalmi Múzeum és az immár az Országos Széchényi Könyvtár részeként működő Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai örömmel tárják az olvasók elé Kiss József levelezésének újabb értékes részleteit és titkait – természetesen reagálva a 21. század digitális kihívásaira. A munka folytatódik: a következő időszakban feldolgozzuk a nemzeti bibliotékában őrzött teljes Kiss József-levelezést, valamint a friss forrásokra építve elkészül a magyar nyelvű gépi kézírásfelismerő modell újabb, 2.0-s verziója. 

Horváth István, Mihály Eszter (Digitális Filológiai és Webarchiválási Osztály)

komment

Kódexből töredék, töredékből kódex – Lauf Judit, Zsupán Edina /// OSZK CSEVEJ S02E15

2024. július 14. 05:57 - nemzetikonyvtar

A Fragmenta et Codices Kutatócsoport középkori kódexek és kódextöredékek vizsgálatával foglalkozik, hozzájárulva ezzel középkori írásbeliségünk és könyvkultúránk, valamint általában a magyar irodalom- és művelődéstörténet jobb megismeréséhez.

  • Miért lehetnek fontosak a töredékesen fennmaradt kódexek is?
  • Vannak-e híres kódextöredékek?
  • Mennyiben sajátos a Corvina könyvtár?

cs25_ori.jpg

Az OSZK 25. csevejében a HUN-REN–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport tudományos kutatóit, Lauf Juditot és Zsupán Edinát Ujhelyy Attila, a nemzeti könyvtár kommunikációs munkatársa kérdezte a középkori kéziratos könyvek vizsgálatáról.

Tartalom:

01:23 A kutatócsoport története
01:58 Papirusz, pergamen, papír
03:50 Híres magyar kódexek
04:40 Az OSZK-ban őrzött kódexek
08:30 Feltáratlan kódextöredékek
12:04 A kódextöredékek tartalma
16:15 Az OSZK legfontosabb kódextöredékei
19:16 Elveszett kódexek – meglévő töredékek
21:26 Stíluskülönbségek a középkori írásban
28:58 Mikor készült?
30:47 Ismertebb szkriptorok (másolók)
34:11 Kódexek tudományos feldolgozása, katalogizálása
38:20 Fizikai vizsgálat
39:40 Hogyan kell tárolni a kódexeket?
42: 17 Kálmáncsehi Domonkos kódexeiről
44:21 Hunyadi Mátyás budavári könyvtára
50:00 Bibliotheca Corvina Virtualis

Hallgassa a nemzeti könyvtár hangját, ahol tetszik!

SPOTIFY: https://spoti.fi/3VZCaEs
APPLE: https://apple.co/3W0iS23
PODCAST.HU: https://podcast.hu/podcast/orszagos-szechenyi-konyvtar
DEEZER: https://www.deezer.com/en/show/6149605
RADIOPUBLIC: https://bit.ly/RPOSZK
CASTBOX: https://bit.ly/CASTBPC
LISTEN NOTES: https://bit.ly/LNPODCAST
RSS: https://bit.ly/OSZKRSS

komment

Ízelítő a Minden idők focija kiállításból. Harmadik rész

2024. július 12. 06:00 - nemzetikonyvtar

A szerencse forgandó

A Minden idők focija című időszaki kiállítás a labdarúgó-Európa-bajnokság idejére készült könyvtárunk, a Várkapitányság, a Nemzeti Sport és az Egészséges Nemzet Mindannyiunk Közös Ügye Alapítvány együttműködésnek keretében. A tárlat elsősorban grafikai plakátok segítségével idéz meg a labdarúgás, a kultúra és a történelem metszéspontján kibontakozó történeteket három tematikai egységben. A három rész térben is elkülönül: Az első részben (Várkert Bazár Gloriett) a múlt grafikai alkotásait állítjuk párhuzamba a jelen sportfotóival egy közös játékra invitálva a látogatót, hogy meglássuk, a régmúlt grafikai alkotásai és a jelen fotói között több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. A kiállítás második része (az Oroszlános udvar bejáratánál) a futball népszerűvé válásának időszakát idézi meg népszerű grafikusok munkáin túl (pl. Macskássy Gyula és János, Kassowitz Félix) olyan érdekességeket felvillantva, mint egy szecessziós fociplakát. A könyvtárunk dísztermében látható harmadik részben a film és a futball kapcsolata kerül középpontba. Jelen cikkben ebből a tematikai egységből kaphat ízelítőt az olvasó. Sorozatunk befejező része következik.

1947-ben indult útjára az „embersport fogadás”, azaz a totalizatőr, amelyet rövidítve totó néven ismerünk. A külföldi példára indított, a futball népszerűségét meglovagoló játék bevételeiből kívánták finanszírozni az 1948-as londoni olimpián való részvételt. A 3 forint 30 fillérbe kerülő fogadás kötésekor először 12 mérkőzés (és 4 pótmérkőzés) végeredményét kellett megtippelni, majd 1964-ben vezették be a ma is ismert 13+1-es formát. A játék nagyon hamar komoly népszerűségre tett szert, az első játékhéten közel 21 000 darab szelvényt küldtek játékba, 1948-ban viszont volt már olyan hét, amikor 1 350 000 szelvénnyel próbáltak szerencsét. A játék népszerűvé válásában és társadalmi beágyazódásában nagy szerepe volt annak, hogy a nyerteseket az egész ország megismerhette, mivel a szelvények hátulján a játékosok feltüntethették nevüket és címüket a játékba küldéskor. A magyar válogatott sikerei folytán egyre nagyobb érdeklődés övezte a hazai csapatok mérkőzéseit is, ami a totózás népszerűségét is növelte.

hu_b1_pkg_1970_522_00001_opti.jpgIsmeretlen grafikus: Ön is ért a focihoz. Totózzon!, 1970. Jelzet: PKG.1970/522. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A 12 találatos totórendszerben a legmagasabb nyeremény, 644 243 forint kifizetésre 1956. október 23-án, a forradalom kitörésének napján került sor. A Népsport egy rövid hírben számolt be a játékos szerencséjéről:

„Radspiller Béla Gyula feleségével és három gyermekével olyan lakásban lakik Pesterzsébeten, amelynek nincs konyhája. Az erzsébeti szakmunkás most kezdett konyhát építeni, s azért totózott, hogy hátha nyer, s nyereményét az építkezés költségeire fordíthatja. Radspiller nyert!”

Jól jött – a konyhára! In: Népsport, 12. évf. 208. sz. (1956. október 18.), 2. Törzsgyűjtemény

Arról, hogy a nyeremény átvétele után mi lett a család sorsa, nem állnak rendelkezésre információk, viszont a történet megihlette a filmkészítőket. 2003-ban Gáspár Sándor főszereplésével, Telitalálat címmel készített filmet a történetből Kardos Sándor és Szabó Illés. A szürreális történetben a forradalom zűrzavarában próbálja pénzét biztonságba helyezni a főhős, Hackspacher Béla targoncavezető. Végül úgy dönt, hogy behúzódik egy kocsmába, de hamarosan megjelenik egy orosz tank…

hu_b1_pkg_1962_145_00001_opti.jpgMéhelyi Iván: Toto, 1962. Jelzet: TPKT PKG.1962/145. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Macskássy Gyula (1912–1971) és Macskássy János (1910–1993) grafikus testvérpár, számtalan ismert plakátot alkottak külön-külön és közösen is. Mindketten használták a vezetéknevükre utaló macskafejgrafikát szignónak, amelyben elrejtették a G és a J betűt, néha komoly kihívást adva a művészettörténészeknek, hogy egyértelműen beazonosítsák az alkotót. A szóbeszéd szerint néha szándékosan megtévesztve a közönséget, hogy melyikük készítette az adott művet. Macskássy Gyula, akit gyakran a magyar animáció egyik atyjaként is emlegetnek, főként pályája elején foglalkozott reklámgrafikák készítésével. 1951-ben ő készítette az első magyar rajzmesefilmet, A kiskakas gyémántfélkrajcárját. Testvére, Macskássy János elsősorban alkalmazott grafikával foglalkozott, a plakátművészet területén volt tevékeny, rengeteg plakátot készített a totó és a lottó népszerűsítésére. Az ő nevéhez fűződik a jellegzetes sárga ruhát és négylevelű lóherével ellátott kalapot viselő, Lottó Ottó nevű kabalafigura megalkotása.

hu_b1_pkg_1959_238_00001_opti.jpgMacskássy Gyula – Macskássy János: Szórakozás, nyeremény: toto, 1959. Jelzet: PKG.1959/238. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közös totózás élménye köré szerveződik Makk Károly 1957 márciusában bemutatott filmje, a Mese a 12 találatról. A történet középpontjában olyan kisemberek állnak, akik a mesés nyereménytől várják életük szerencsésebb irányba való elmozdulását. A film a készítésének korához képest merész társadalomkritikát tartalmaz: anyagilag kilátástalan helyzetben lévő embereket mutat be, és egyúttal humorforrássá teszi a luxuskörülmények között élő focistákat. A Mese a 12 találatról visszanyúl az 1945 előtti filmes hagyományokhoz, ebben komoly szerepe lehet a film egyik forgatókönyvírójának, Békeffi Istvánnak, operatőrének, Eiben Istvánnak és Fényes Szabolcs zeneszerzőnek, akik már 1945 előtt is alkottak. A film forgatókönyvét Makk Károly készen kapta, eredetileg Gertler Viktort akarták kijelölni a rendezésre. A hagyományos történetvezetés mellett azonban felfedezhetünk filmnyelvi újdonságokat is. Makk Károly itt alkalmazza először az E/3. személyű narrációt, amely Várkonyi Zoltán hangján szólal meg. A narrátor nem egyszerűen elmeséli a történetet, hanem megszólítja a nézőt és a szereplőket, sőt, asztalt is foglal a szereplők számára, ha éppen szükséges.

pkg_1957_390_00001_opti.jpgK. Bócz István: Mese a 12 találatról, 1957. Jelzet: PKG.1957/390. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: Első rész, Második rész

komment

„Az emberi arcz megörökítése”. Második rész

2024. július 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Színezett portrék a Történeti Fénykép- és Interjútárban

Az elmúlt év végén néhány különleges és értékes portréval gyarapodott a Történeti Fénykép- és Interjútár gyűjteménye. Valamennyi új szerzemény már megjelent a Fotótér felületén is.
Ebben az írásban a Történeti Fénykép- és Interjútárunk gyűjteményében levő 1850–80-as években készült, színezett – tehát még nem fotótechnikailag színes! – fényképekről, korabeli kifejezéssel élve chromo-fényképekről lesz szó, s egyúttal a fényképszínezés elméletéről és gyakorlatáról ebben a korszakban. Folytatjuk múlt heti sorozatunkat.

Felsorolva az akkor ismert eljárásokat, Rottmann Farkas hol a tartóssággal, hol a költséggel, hol a valósághoz kevéssé hű képpel nem volt megelégedve. A fényképek színezése azonban a tartósságukhoz is hozzájárult azáltal, hogy a festék kevésbé érzékeny a fényre, jóval tovább megőrződik, mint a fényérzékeny oldatok által a papíron létrehozott kép. Az évtizedek során a fénykép annyira kifakulhat, hogy a rátett tempera- vagy vízfestékréteg miatt úgy tűnhet, egyszerűen festménnyel van dolgunk, nincs sehol a fotográfia.
A fényképek színezése tehát ismert eljárás volt, de mégsem tömeges, minthogy hozzáértést és türelmet igénylő, ezért költséges feladat volt. A fényképezés és a festészet ötvözéséből született művek felismerése, azonosítása nem mindig egyszerű, ezért nem állapítható meg egyértelműen, mekkora számban maradt fenn ilyen alkotás. A fényképgyűjteményekben viszonylag ritkák, de az akvarellel vagy más technikával finoman színezett, többnyire kisméretű portrék könnyedén megbújhatnak a képzőművészeti tárak kevésbé frekventált grafikái között, mivel oda sem sorolhatók be igazán. Ezért is különösen jelentős az a két ülő portré, amelyet 2023-ban vásárolt meg a könyvtár.

hu_b1_ftc0095_opti.jpgMarastoni Jakab (1804–1860), Venesz József (1832–?): Ismeretlen férfi színezett arcképe. Jelzet: FTC 95 –Fényképtár. A kép forrása: Fotótér

Az Ismeretlen férfi képmása első ránézésre egy kisméretű portréfestmény egy karosszékben ülő, háromnegyed fordulattal a néző irányában elhelyezkedő férfiról. Arra, hogy valójában fotográfiával van dolgunk, csak a jobb alsó sarokban olvasható szignó utal: Phot: Jos. Venesz 857. Venesz József (1832–?) ekkoriban fiatal festő volt, aki a Marastoni Jakab (Jacopo Antonio Marastoni) által alapított Első Magyar Festészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait, amit 1852-től a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatott. Itt ismerkedhetett meg a fényképszínezés módszereivel. Mivel kevés adat áll rendelkezésre Venesz életéről, nem tudni, hogy tanulmányain keresztül csak közvetett, vagy közvetlen kapcsolata volt-e Marastonival, aki szinte bizonyosan a legelső a Magyarországon működő dagerrotípiát készítők sorában. Marastoni aránylag hamar, feltehetően 1844-re, már fel is hagyott ezzel a tevékenységével, s ismét a festészet felé fordult. Az, hogy valóban teljesen befejezte-e fényképészeti működését, vagy később kooperálhatott Venesszel, egyelőre nem bizonyítható. Az Ismeretlen férfi képmása portréhoz mindenesetre az az információ kapcsolódik, hogy Marastoni egykori fényképészeti műtermében készült, és amit látunk, az Venesz mint fotográfus szignója 1857-ből. Nem kizárt tehát, hogy Venesz József Marastoninál megtanult fényképezni is, és az elkészült portrék színezésével festői tudását kamatoztathatta.

hu_b1_ftc0094_opti.jpgKawalky Lajos: Pöltl Mátyás vendéglős színezett portréja. Jelzet: FTC 94 – Fényképtár. A kép forrása: Fotótér

Gyakorlatilag ugyanilyen elrendezésű, csupán más színösszeállítású az a képmás, amelyet a szignó és a hátoldalra írt leírás is egyértelműen Kawalky („Kovalsky”) Lajoshoz, a magyarországi portréfényképészek másik korai alakjához kapcsol. A felirat az ábrázoltat is azonosítja Pöltl Mátyás vendéglős személyében. Közös jellemzője mindkét színezett képmásnak, hogy paszpartuzva, keretezve maradtak fenn, azaz eleve dekoratív szerepet is szántak nekik. Ugyancsak közös vonás, hogy az alapot képező fényképre látszólag semmi nem utal, a jelzetet kivéve. Melléjük sorolható Bulyovszky Gyula jóval kisebb méretű, és töredékesen – keret nélkül, kopottan, foltosan – megmaradt, finom vonalkázással színezett portréja. Ha nem lenne rajta a G. Mayer Pest szignó, vagyis Mayer György ismert pesti fotográfus jelzete, valószínűleg nem is feltételeznénk, hogy talán fényképpel van dolgunk. Fontos tudni, hogy Mayer kártyafestőként kezdte pályáját, tehát gyakorlott volt a kisméretű képek aprólékos festésében, színezésében. (Philpott 2018.) Ami azt sejteti, hogy a kiindulási alap fénykép lehetett, az az előbbi két portré esetében is látott, és Reisner színezett dagerrotípiáján, valamint Egressy Béni képmásán is visszaköszönő, hagyományos műtermi ülőportré-kompozíció.

hu_b1_fta_3963_r_opti.jpgReisner Zsigmond: Ismeretlen hölgy színezett dagerrotip portréja. Jelzet: FTA 3963 – Fényképtár. A kép forrása: Fotótér

Magán a festésen kívül a különféle színezési eljárások része lehetett a viasszal, paraffinnal vagy fotóolajjal történő átitatás és az üveglapra történő kasírozás is. Ha pedig üvegre vagy akár kerámiára vitték fel a színezett képet – ez a két lehetőség két teljesen eltérő műveletet igényelt – fokozottan dekoratív és időtálló dísztárgy lehetett az eredmény. Tehát, ha valaki az átlagosnál, a legkönnyebben elérhetőnél valami különlegesebbet, egyedibbet, maradandóbbat szeretett volna, akkor az egyik opció, amit választhatott, a kromotípia volt. A kromotípia nem egy önálló technika, hanem a színezett, viasszal áttetszővé és csillogóvá tett, egy vagy két rétegben üveglap mögé helyezett és díszes kerettel ellátott fényképek összefoglaló elnevezése. Az 1860-as évektől az 1900-as évek elejéig készítették, de mindig különleges alkotások voltak az elkészítés munkaigényes és nagy precizitást igénylő folyamata miatt. Alapja lehetett sópapír vagy albumin másolat, melyből két egyformát készítettek ugyanazon negatívról. Az egyik példányt a hátoldalán akvarellel színezték, a színén pedig a legfontosabb részleteket arannyal vagy feketével kiemelték. Ezután a lapot olvasztott viasszal, esetleg fotóolajjal átitatták, és egy méretre vágott üveglapra tapasztották. A másik előhívott példányt elnagyoltabban, általában olajfestékkel színezték meg, majd kis hézagot hagyva az elülső kép mögé rögzítették, hogy valamelyes térhatást érjenek el. Paszpartu és keret tette teljessé a művet. Készíttetői a tehetősebbek köréből kerültek ki, esetleg kiemelt alkalmakra rendeltek ilyet a kliensek. Bizonyára nem is minden fényképész vállalt ilyen bonyolult megbízást, de jó néhány ismertebb, jelentősebb műteremből van adat kromotípia készítéséről: az egyik legelső Schrecker Ignác volt 1867-es Andrássy Gyula- és Deák Ferenc-portréival, de tudunk Strelisky Lipót, Ellinger Ede, Gévay Béla, Koller Károly, Goszleth István ilyen jellegű munkáiról is. A magyarországi köz- és magángyűjteményekben található kromotípiákról egyelőre nincs összefoglaló nyilvántartás. A műkereskedelemben mindig van esély újabb darabok felbukkanására, így pl. néhány hónappal ezelőtt Csókás László kecskeméti fényképész (működött 1872–1898) egy kromotípiája kelt el egy aukciós oldalon: őt az eddigi felsorolások még nem említették. Ezek sorába illeszkedik a közelmúltban vásárolt portrépár ifj. Divald Károlytól, 1886–87-es dátummal. Valószínűleg egy fiatal házaspár nászajándékának tartozéka lehetett, talán a fogadószoba falát vagy a hitvesi ágy fölötti felületet díszítette.

Végül megemlítendő a gyűjtemény töredékes, de figyelemreméltó darabja, egy eleven tekintetével, gyászruhájának finom részleteivel és mélabús hangulatával megragadó, nagy méretű női mellkép.

hu_b1_ftd00747_opti.jpgCsipkekendős asszony portréja. Ismeretlen alkotó. Jelzet: FTD 747 – Fényképtár. A kép forrása: Fotótér

A lap viaszos felülete, visszafogott színezése és ovális megsötétedése egyértelműen jelzi, hogy eredetileg egy keretezett chromotípia volt, amely valami módon szétesett, vagy szétszedték, talán mert a keretét másik képhez használták fel. Sajnos egyelőre azonosítatlan mind az ábrázolt özvegy, mind a fiatal pár.
Az 1850–1880-as évek színezett fényképei tehát olyan képmások, amelyekben az élethű színesség és az öröklét összeér. A korabeli technikai ismeretek erre adtak lehetőséget. Az emberi arc megörökítésére vágyó közönségnek „be kellett érnie” a színezett arcképek szemet gyönyörködtető kompromisszumával.

Felhasznált irodalom:


Sebő Judit (Történeti Fénykép- és Interjútár)

A sorozat első része itt olvasható.

„Az emberi arcz megörökítése” – a 19. századi magyar portréfényképészet különlegességei című kiállításunk ajánlója honlapunkon

komment

Ízelítő a Minden idők focija kiállításból. Második rész

2024. július 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

A pálya szélén

A Minden idők focija című időszaki kiállítás a labdarúgó-Európa-bajnokság idejére készült könyvtárunk, a Várkapitányság, a Nemzeti Sport és az Egészséges Nemzet Mindannyiunk Közös Ügye Alapítvány együttműködésnek keretében. A tárlat elsősorban grafikai plakátok segítségével idéz meg a labdarúgás, a kultúra és a történelem metszéspontján kibontakozó történeteket három tematikai egységben. A három rész térben is elkülönül: Az első részben (Várkert Bazár Gloriett) a múlt grafikai alkotásait állítjuk párhuzamba a jelen sportfotóival egy közös játékra invitálva a látogatót, hogy meglássuk, a régmúlt grafikai alkotásai és a jelen fotói között több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. A kiállítás második része (az Oroszlános udvar bejáratánál) a futball népszerűvé válásának időszakát idézi meg népszerű grafikusok munkáin túl (pl. Macskássy Gyula és János, Kassowitz Félix) olyan érdekességeket felvillantva, mint egy szecessziós fociplakát. A könyvtárunk dísztermében látható harmadik részben a film és a futball kapcsolata kerül középpontba. Jelen cikkben ebből a tematikai egységből kaphat ízelítőt az olvasó. Folytatjuk múlt heti sorozatunkat.

„Játékvezető, mondják. Nem azért tartom ezt rossz szónak, amiért én partdobást még nem dobtam, csak taccsot, nem hajtottam végre súlyponthelyezést, legföljebb, igaz pontatlan, keresztlabdákat adtam, és spiccel rúgok a labdába, és nem csőrrel, azt meg, hogy a rüsztöt hogyan szokták mondani, nem is tudom hirtelen, szóval nem ezekért, hanem főként azért, mert a játékot nem vezetni kell, minthogy az magát vezeti. Az a csúnya, fekete ember, éppen akkor kell, amikor a játék megszűnik játék lenni, felborul a világ tisztes rendje, s ő helyreállítja azt.”

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

hu_b1_pkg_1976_1053_00001_opti.jpgIsmeretlen grafikus: Szépek és bolondok, 1976. Jelzet: PKG.1976/1053. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szász Péter 1976-os Szépek és bolondok című filmjének főhőse Ivicz István (Kállai Ferenc), egy egykor szebb napokat is megélt kenyérkihordó, aki hétvégente a harmadosztályú labdarúgó-bajnokság megvesztegethetetlen bírója. Egyetlen vágya, hogy teljesítményéről írjon a Népsport. A nyitójelenetben megismert elgyötört arcú munkás sípját megfújva teljesen átlényegül komoly, szigorú bíróvá, a szürke kisember visszanyeri önbecsülését. Ivicz egy illúzióvilágot épít fel magának, hisz bírói hatalma is csak egy illúzió, és eközben észre sem veszi az iránta érdeklődő Ida szerelmét. Folyamatosan az Auschwitzba történt deportálása előtti időszakba vágyódik, és közben elmegy mellette az élet. A film szimbolikus jelentőséggel bíró tárgya Ivicz István sípja. Amikor megfújja teljesen átlényegül, kiszakad a hétköznapokból, lesz valaki. A látszólag történet nélküli film mondanivalóját szépen erősíti Koltai Lajos operatőri munkája. A Szépek és bolondok az 1970-es évek közérzetfilmje, a pangásé és a kilátástalanságé, a hiábavaló kiugrási kísérleteké. A film hangulata rokonítható Mándy Iván történeteinek világával, hiszen ez a film is a pálya szélére szorul kisember világáról mesél.

hu_b1_pkg_1976_384_00001_opti.jpgIsmeretlen grafikus: Szépek és bolondok, 1976. Jelzet: PKG.1976/384. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A film főszerepét játszó Kállai Ferenc, aki a Ferencváros szurkolója volt így nyilatkozott a szerep kapcsán:

„A forgatás során azonban megfogadtam, hogy soha többé nem fogom a futballbírókat szidni! A felvételek alatt rájöttem, hogy nem irigylésre méltó emberek, hiszen nemcsak nagy fizikai igénybevételt kell elviselniük, hanem olyan »tűzben« kell jelen lenniük, amilyenben nagyon nehéz helytállni… Pénzért nem lehet mérkőzést vezetni! Ahhoz megszállottság kell!”

Rózsa András: Kállai és Ivicz. Csendes Beszélgetés a sportról, művészetekről és a szerepről. In: Népsport, 32. évf. 255. sz. (1976. október 23.), 3. – Törzsgyűjtemény

hu_b1_pkg_1976_1016_m_00001_opti.jpgIsmeretlen grafikus: Szépek és bolondok, 1976. Jelzet: PKG.1976/1016. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: Első rész; Harmadik rész

komment

Ízelítő a Minden idők focija kiállításból. Első rész

2024. július 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

A pálya szélén

A Minden idők focija című időszaki kiállítás a Labdarúgó-Európa-Bajnokság idejére készült könyvtárunk, a Várkapitányság, a Nemzeti Sport és az Egészséges Nemzet Mindannyiunk Közös Ügye Alapítvány együttműködésnek keretében. A tárlat elsősorban grafikai plakátok segítségével idéz meg a labdarúgás, a kultúra és a történelem metszéspontján kibontakozó történeteket három tematikai egységben. A három rész térben is elkülönül: Az első részben (Várkert Bazár Gloriett) a múlt grafikai alkotásait állítjuk párhuzamba a jelen sportfotóival egy közös játékra invitálva a látogatót, hogy meglássuk, a régmúlt grafikai alkotásai és a jelen fotói között több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk. A kiállítás második része (az Oroszlános udvar bejáratánál) a futball népszerűvé válásának időszakát idézi meg népszerű grafikusok munkáin túl (pl. Macskássy Gyula és János, Kassowitz Félix) olyan érdekességeket felvillantva, mint egy szecessziós fociplakát. A könyvtárunk dísztermében látható harmadik részben a film és a futball kapcsolata kerül középpontba. Jelen blogbejegyzésben ebből a tematikai egységből kaphat ízelítőt az olvasó.

„Valaha neki is lehetett neve. Miért éppen neki ne lett volna? Csak aztán szétfoszlott, elrongyolódott, mint egy darab papír, amit előbb összegyűrnek, majd apró darabokra tépnek.
Most már csak úgy szólították, ha lejött a lépcsőn Habácsné pincéjébe:
– Szervusz, Csempe-Pepe!”

Mándy Iván: A pálya szélén. In: Uő: Francia kulcs – A huszonegyedik utca – A pálya szélén Regények, Budapest, Magvető, 1985. – Digitális Irodalmi Akadémia

pkg_1973_1262_opti.jpgKemény György: Régi idők focija, 1962. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1973/1262 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Mándy Iván A pálya szélén című regényének filmes adaptációja Sándor Pál 1973-as szatírája, a Régi idők focija. A film címe egyben utalás Mándy Régi idők mozija című művére. A szerzőről köztudott volt, hogy rajongott a némafilmekért és elsősorban Buster Keatonért, a film hangulata is ezt a némafilmes világot, elsősorban a burleszk hangulatát és Charlie Chaplin alakját idézi meg. A film különleges világának megteremtésében nagy szerepe van az operatőr, Ragályi Elemér munkájának, aki különleges snittjeivel, a szereplők felgyorsított mozgásával segít visszaadni a Mándy által megteremtett szürreális világot, a perifériára szorult kisember világát. Az 1924-ben játszódó film főhőse Minarik Ede (Garas Dezső), a Csabagyöngye nevű futballcsapat önjelölt és megszállott menedzsere, akinek a célja, hogy a szedett-vedett csapatát az élvonalba juttassa. Hiába a lelkesedés, a kérlelhetetlen végrehajtók miatt Minarik kénytelen eladni más csapatoknak egy-egy játékosát, a döntő mérkőzésen a mosodás álma szertefoszlik, és csapata nem jut fel az első ligába. A film zárójelenetében azonban felsejlik a remény, amikor Minarik mellé leül az a fiatal tehetséges játékos, akit korábban szeretett volna leszerződtetni a csapatába. A burleszkszerű történet hátterében felsejlenek az 1920-as évek Magyarországának társadalmi problémái.

pkg_1973_1319_opti.jpgIsmeretlen grafikus: Régi idők focija, 1973. Jelzet: PKG.1973/1319. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sándor Pál, a film rendezője így nyilatkozott Minarik alakjáról:

„Minarik egyszerre tragikus és heroikus, minden erőfeszítését egyetlen célra koncentrálja, hogy létrehozza a csapatot, a magához hasonló kisemberek csapatát; ugyanakkor nemcsak felismerni képtelen, de elfogadni sem hajlandó a korabeli társadalom vastörvényeit. Optimizmusában gyógyíthatatlan, minden kudarc után talpra áll. Minarik elpusztíthatatlan.”

Filmvilág, 16. évf. 23. szám (1973) – Törzsgyűjtemény

A film főszereplőjét alakító Garas Dezsőt (1934–2011) gyakran faggatták a labdarúgáshoz fűződő viszonyáról és a futballmérkőzésekkel kapcsolatos véleményéről egyrészt ikonikus szerepe, másrészt pedig saját rajongása kapcsán. Ő azonban mindig hárította ezeket a kérdéseket. A Régi idők focija bemutatója előtt vele készült, a Népsportban megjelent interjújában mégis válaszolt a labdarúgás problémáit firtató kérdésre:

„Talán az a baj ma, hogy a játékosok nem hisznek, nem bíznak a győzelemben. S ha elbuknak, nem tudnak mindent elölről kezdeni.”

Boross Dezső: Régi idők focija. Garas Dezső így látja. In: Népsport, 29. évf. 205. sz. (1973. szeptember 2.), 11. – Törzsgyűjtemény

pkg_1973_1318_opti.jpg

Ismeretlen grafikus: Régi idők focija, 1973. Jelzet: PKG.1973/1318. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: Második rész; Harmadik rész

komment

„Az emberi arcz megörökítése”. Első rész

2024. július 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Színezett portrék a Történeti Fénykép- és Interjútárban

Az elmúlt év végén néhány különleges és értékes portréval gyarapodott a Történeti Fénykép- és Interjútár gyűjteménye. Valamennyi új szerzemény már megjelent a Fotótér felületén is.
Ebben az írásban a Történeti Fénykép- és Interjútárunk gyűjteményében levő 1850–80-as években készült, színezett – tehát még nem fotótechnikailag színes! – fényképekről, korabeli kifejezéssel élve chromo-fényképekről lesz szó, s egyúttal a fényképszínezés elméletéről és gyakorlatáról ebben a korszakban.

  • kromofotográfia: színezett papírképek előállítására szolgáló fényképészeti eljárás (Flesch 1989)
  • chromo-színezett fénykép (Ketskeméthy 1885b)
  • chromo (Botár 1886)

Ezek a mi modern szempontunkból nézve azért izgalmasak, mert a festészet és a fényképészet közti széles határmezsgye képviselői. Egy átmenet, vagy inkább műfajötvözés dokumentumai.
A fényképészet mibenléte – azaz, hogy mesterség vagy képzőművészet-e – a megjelenése után még évtizedekig polémia tárgyát képezte. A fényképész a hallgatólagos közmegegyezés szerint a portréfestő utóda volt; ennek az örökségnek több oldala lévén, pro és kontra is lehetett érveket felhozni. Technikai tudást igénylő eszközei, a vegyszerek használatához szükséges ismeretek és ezeknek a közhiedelem szerint könnyen elsajátítható kezelése az „iparpártiak” érvelését erősítették. Ám jóllehet, a „levétel” elvileg független volt a szubjektív ízléstől vagy a lelkiállapottól, de az egész folyamathoz kellett a művészi érzék is, amit a korabeli szerzők és fotográfusok felismertek. Noha már az 1850-es évektől alkalmazták tudományos és illusztrációs célra is a fényképezést, a mindennapokban az arcképek túlnyomó többségben voltak abban a hosszú időszakban, amely a fotográfia megjelenésétől (1839) a századforduló tájáig eltelt. Ha a 19. századi fényképészeti műteremre gondolunk, szinte biztosan portrék fognak eszünkbe jutni.
Lássuk egy korabeli gyakorló fotográfus véleményét is. Rottmann Farkas szarvasi fényképész a Fényképészeti Lapok 1882. szeptemberi számában megjelent értekezésében taglalta az alapvető kérdést:

…tulajdonképen mi czélja van a fényképészetnek?

A fényképészet hű munkatársa a természettudományoknak, mert bámulatos gyorsasággal és hűséggel adja nekik a tűnemények rajzát, a spectrum képét, a Venus átvonulását, s a csillagképleteknek egymáshoz való arányos állását; nagy szolgálatot tesz a kereskedőnek is, midőn kalapraktárát reclam végett sokszorosítja. E két szélsőség, a tudományok szédítő magassága s a mindennapi élet bemutatása közt rendkivül tág tér fekszik s így bajos volna a fényképészet czélját tűzetes pontossággal meghatározni. De tán nem tévedek nagyon, midőn első és legfőbb czéljául az emberi arcz megörökítését tekintem.”

Rottmann Farkas: A pigment-képről. In: Fényképészeti Lapok (Kolozsvár), 1. évf. 9. szám (1882. szeptember), 137. – Törzsgyűjtemény

Írásában tehát ő is a portréművészet elsőrendű fontossága mellett tett hitet, azzal együtt, hogy elismerte a fényképezés megkerülhetetlen jelenlétét mind a tudomány, mind a hétköznapok gyakorlatában.
Már a múlté volt az az idő, amikor a képmás csakis festményt, esetleg valamilyen sokszorosított grafikát, azaz például litográfiát vagy xylográfiát jelenthetett. A 19. század második felére egyre egyszerűbbé és olcsóbbá vált a fénykép létrehozása.

Az egyetlen, egyedi példányt eredményező dagerrotípiát és a papírhordozóra nagyítható és sokszorosítható, de meglehetősen érzékeny sópapírt felváltották egyéb, könnyebben kezelhető és gyorsabb eljárások. A kezdetektől hiányzott viszont a fényképekből valami, ami tökéletessé, a valóság hiteles tükreivé tette volna azokat: a színek.

Az 1800-as években a fényképek még mind monokrómok voltak – a sokak által több helyen végzett kísérletezések eredményeként született kevés korai kivételtől eltekintve. A sárgulás vagy barnulás, amit az utókor a régiség szívmelengető jelének tart, a kortársakat sokszor inkább zavarta, mivel a gyors állagromlás és a természetidegenség jele volt. Színezőanyagok használatával kék vagy vörös színt is elérhettek pl. cianotípia, alboidin vagy pigmentkép esetében. (Kincses 2000)
De az újabb eljárások térhódításával csupán az árnyalatok széles skálája, mélysége, finomsága, valamint a kép tartóssága változott; a valódi színek, a színesség még nem jelent meg. Ez a probléma nagyon is foglalkoztatta a fotográfusokat, fontos kérdés volt legtöbbjük számára. Számos tudós férfiú ért el részeredményeket a színek megjelenítésének, illetve rögzítésének terén, de általánosan megnyugtató eljárás még nem létezett ekkor. A színes felvételek lehetőségét kémiai megfigyelések és kísérletek sora vizsgálta már az 1840-es évektől. Még nagyobb kihívás volt a megjelenő kép rögzítése. (Kocsis 2006).
A magyarországi fényképészeti színtéren a kolozsvári Veress Ferenc volt az az úttörő, aki évtizedeken át kutatta, kísérletezte a színes fényképezés lehetőségeit, de az általa heliochromiának nevezett eljárás hosszabb távon nem bizonyult sikeresnek, nem lett folytatása. A fotókerámia (fotóporcelán) eljárásának tökéletesítését azonban neki köszönhetjük (Kincses, 1993).
Az életszerűség és hitelesség, valamint a tartósság kritériumait szem előtt tartva teljesen érthető, miért volt bevett szokás a fényképek színezése akvarellel, temperával, esetleg olajfestékkel, különösen az első néhány évtizedben. Az egyik legnevesebb pesti fényképész, Simonyi Antal az alábbiakkal hirdette szolgáltatásait 1872-ben:

„[…] gyorsan, s kivánatra a legművésziebb kivitellel készithetek nagyitásokat bármely mérvben; olaj- vizfesték vagy pasztellel szinezve, vagy feketén retouchal vagy a nélkül.”

Fényképészeti Lapok (Pest), 1. évf. 2. sz. 1872, 7. – Törzsgyűjtemény

Ketskeméthy Mihály, aki az 1880-as években az Egyesült Államokba emigrált, beszámolójában említi, hogy rengeteg retouch és akvarell megbízást kapott egy helybeli híres műteremben, azaz igen népszerű volt a színezett portré ott is. (Ketskeméthy 1885a)
A színesség szempontja után fordítsuk figyelmünket a megörökítésre. Meddig tart vajon ez az „öröklét”? Milyen mértékben fog emlékeztetni a valódi alakra a képmás? Rottmann Farkas szavai erről:

„Mily kellemesen fog majd unokáink szájáról hangzani: mily délczeg egy legény volt a mi nagyapánk; vagy: de szép karcsú termete volt a nagymamának […] midőn a képnek valódi hatását kellene megtenni egészen ellenkezőleg történik; mert a drága nagymama finom arcza sárga lázba esik s az egész alak sorvadásban mulik ki! […] Az udvarias fényképész ugyan azzal biztatja a közönséget, hogy a mostani képek évszázakig is eltartanak, de higgye ezt a ki akarja, mert a tapasztalat éppen az ellenkező mellett szól. […] nem marad egyéb hátra, mint magunkat drága pénzért leföstetni, kitéve annak az eshetőségnek, hogy nem találnak el, vagy beérni a kevésbé hű képpel, mert egyébként ilyen sem lenne”.

Rottmann Farkas: A pigment-képről. In: Fényképészeti Lapok (Kolozsvár), 1. évf. 9. sz. (1882. szeptember), 138. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

Sebő Judit (Történeti Fénykép- és Interjútár)

A sorozat második része itt olvasható.

„Az emberi arcz megörökítése” – a 19. századi magyar portréfényképészet különlegességei című kiállításunk ajánlója honlapunkon

komment

A tordai művészetpártoló kultúrember, Kovrig Károly – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 49. rész

2024. július 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 115. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 115. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovrig Károlyt és gyűjteményét mutatja be.

1_kep-kovrig_karoly_reschner_graf_1928_j4_opti.jpgKovrig Károly portréja, Reschner Gyula alkotása. A kép forrása: Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél, Forrás, 2012/5. sz., 101. – Elektronikus Periodika Archívum

Kovrig Károly (1888–1969*) a maga idejében és körében jól ismert tordai irodalom- és művészetpártoló értelmiségi, az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt. A húga révén a Gross famíliával is rokonságban állt, mivel Gross Arnold neves grafikus- és festőművész Gross Károly és Kovrig Ilona házasságából született.
Kovrig Károly kenyérkereső foglalkozása szerint a helyi cementgyár tisztviselőjeként dolgozott, emellett a helyi lapok, az Aranyosszék és az Aranyosvidék munkatársaként, grafikusként is tevékenykedett. Munkahelyének neve és címe olvasható az alábbi ex librisen: „Turda, Romania, Zementfabrik” [Torda, Románia, Cementgyár].

2_kep-kovrigkaroly_gr_k_696_111x47_j2_opti.jpgKovrig Károly ex librise. Jelzet: Exl. K/696 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Bágyoni Szabó István író azt vallotta vele kapcsolatban, hogy tordai szomszédjaként többet tanult tőle, mint négy év alatt az egyetemen. Művészetkedvelő emberként Kovrig szorgalmazta egy helyi művésztelep létesítését, mely a Tordai-hasadékban kapott volna helyet. A telep végül nem jött létre.
Jó kapcsolatban, levelezésben állt Dsida Jenő (1907–1938) költővel. Egy 1928. augusztus 20-án kelt levélben Dsida megköszöni a szíves vendéglátást, melyben Kovrigék őt és Tamási Áront Tordán részesítették.

„Kedves Károly Bátyám!
Ne nehezteljetek reám, hogy ezideig nem adtam életjelt magamról, de az volt a tervem, hogy Gyula tisztelendő urral küldök pár sort s az ő útján teljesítem kéréseidet is.
Gyula azonban legfájdalmasabb meglepetésemre nem jelentkezett, sem sürgönyileg, sem írásban, legkevésbbé pedig személyesen. Ezt igen-igen sajnálom és nagyon kérlek: szíveskedjél ennek oka felől póstafordultával tájékoztatni. Kicsit aggódom is: hátha beteg?
Monostori Kamilló verseit, a Pásztortűz évfolyamát és saját fércelményeimet jelen soraimmal egyidejüleg expediáltatom utánvéttel. Hiszem, lesz annyi báreszed, hogy kiválthatod. Nekem nem lenne, sajnos...–
Könyvembe szerettem volna valami meleg, hálás dedikációt írni, de sajnos, nekem példányom nincsen, megfizetett könyvbe dedikálni pedig »elveimmel« ellenkezik. Ezért szorítkozom autogrammra.
Áronka jól érzi magát, jómagam is, leszámítva egy kis kedélybetegséget. Hálásan gondolunk rátok, akik olyan kellemes két napot szereztetek nekünk.
Ismét kénytelen vagyok afölött siránkozni, hogy Gyula nem adott alkalmat arra, hogy legalább mégegyszer elmondhassam neki mindezt. Most szép az idő itt s nagyon örvendenék, ha előzetes bejelentéssel lerándulnátok Kolozsvárra, – közel van és itt is lehet ám olyan nagy szabású kirándulást csinálni, mint a mienk volt a Tordai Hasadékba.
Hogy állsz a gyufaskatulyákkal, akarom mondani az ex librisekkel?
Soraidat várom.
A Nagyságos Asszonynak hálás kézcsókom a kedves vendéglátásért, a jányoknak emlékező üdvözlet.
Kedves Mindnyájatokkal egyetemben barátsággal és szeretettel ölellek

Jenő”

Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél, Forrás, 2012/5. sz., 102. – Elektronikus Periodika Archívum

A levélből kiderül, hogy „Áronka” (Tamási Áron) és Dsida Jenő két napig Tordán vendégeskedtek Kovrigéknál. Dsida, aki pályakezdő költő volt ekkoriban, megküldte vendéglátóinak Monostori Kamilló Múlnak nyarak, telek című, 1926-ban Kolozsvárott megjelent verseskönyvét; a Dsida közreműködésével készülő folyóirat, a Pásztortűz egyik évfolyamát és saját verseskötetét, a Leselkedő magányt (1928). Dsida egyúttal rákérdezett Kovrig ex libris irányú tevékenységére.

3_kep-leselkedo_magany_1928_j_opti.jpgDsida Jenő: Leselkedő magány, Cluj-Kolozsvár, Minerva (1928) a verseskötet címlapja. A címtáblát és a négy ciklusfejet Debreczeni László rajzolta – Törzsgyűjtemény

Kovrig Károly szenvedélyes kultúrkincsgyűjtő volt: könyvek, képzőművészeti alkotások, festmények, bélyegek, ex librisek egyaránt szerepeltek a kollekciójában. Folyamatosan gyarapodó ex libris gyűjteménye 10 ezres nagyságrendűre nőtt, benne megközelítőleg 300 grafikus alkotásaival. Aktív gyűjtőként cserelistákon hirdette duplumpéldányait, például a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) cserejegyzékein Debreczeni László, Reschner Gyula, Göllner Miklós és Keresztes József alkotásait. A jelen cikk nyitóképét, a Kovrig-portrét alkotó Reschner Gyula több ex librist, újévi lapot készített neki és családjának. Kovrig így jellemezte őt egy 1937-ben kelt levelében:

„Él köztünk itt Erdélyben egy művész. Azért mondom, hogy itt Erdélyben, mert lakását nehezen lehetne közelről meghatározni, mivelhogy jóformán ő maga sem tudja, mikor hol lakik, bár művészi képessége és teljesítménye biztosíthatna neki pazar életmódot, ha nem volna fanatikusa az országútnak, a hegyeknek, a függetlenségnek, az örökös harcnak önmagával és embertársaival, […] akire ma, nyolcvankét évesen is szinte szó szerint ráillik [...] a Tamási Áron gyártotta kedves iróniájú elkeresztelése: Reschner Vagabundus”.

Kolozsi Gergely István: Emberek és embersorsok. Egy művész élete és halála: Reschner Gyula (1891–1974), Művelődés, 2013. június, 22.Törzsgyűjtemény

4_kep-kovrigne_emma_graf_reschner_gyula_j_opti.jpgReschner Gyula grafikája. A kép forrása: A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA)

A Kovrig nevére szóló ex librisek visszatérő motívuma a könyv. Az építészettel, műemlékvédelemmel foglalkozó Debreczeni László erdélyi grafikus alkotásának felirata tanúskodik arról is, hogy Kovrig az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt („Ez a könyv Kovrig Károly számára készült, aki az Erdélyi Szépmíves Céh tagja”). A céh a két világháború között az erdélyi magyar könyvkiadással foglalkozott. Debreczeni dekoratív kisgrafikáján indák közt, fa alatt olvasó nőalak látható, balra lenn egy templom tornyai rajzolódnak ki.

5_kep-kovrig_karoly_grdebreczeni_l_k_697_125x80_j_opti.jpgDebreczeni László grafikája. Jelzet: Exl.K/697 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az erdélyi származású, majd Debrecenben és Budapesten élő Petry Béla a II. világháború után vándorolt ki családjával az Amerikai Egyesült Államokba. Ex librise Kovrig Károlyt a „zarándok” szerepben mutatja be.

6_kep-kovrig_karoly-gr_petry_b_k_698_j_opti.jpgPetry Béla grafikája (1938). Jelzet: Exl.K/698 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A családban többek részére is készült ex libris. Kovrig Károly lánya, Nagy Györgyné Kovrig Emma, a népművészet mestere egyik könyvjegyén kalotaszegi varrottas formaelemeit, virágmotívumokat mutat be Imre Lajos grafikája. Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke, itt leggyakrabban az alábbi képen is látható piros színű cérnával hímeznek, de jellemző még a kék és a fekete is. Kovrig Emma Tordán, a szülői házban ismerte meg a népművészetet. Házasodásakor települt át Kecskemétre, bekapcsolódott a hímzőszakkörök munkájába, népi iparművészként számos díjban részesült – ezért készült a számára ilyen motívumvilágú ex libris.

7_kep-kovrig_emma_nagy_gyorgyne-gr_imre_lajos_n_77_es_k_695v2_drapp_opti.jpgImre Lajos fametszete. Jelzet: Exl.K/695/v2 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovrig Károly maga is alkotott ex librist, fennmaradt például Nappendruck Kálmán kolozsvári egyetemi gyakornok és a saját részére készített könyvjegye. Kedvelt tája a Tordai-hasadék volt, ez számos ex librisén szerepel, és ez látható Gy. Szabó Béla emlékkönyvjegyén is, melyet Kovrig halála után metszett.

8_kep-gy_szabo_b-_exl_mus_opti.jpgGy. Szabó Béla fametszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A Kovrig-gyűjtemény Kovrig Károly halála után örökösei birtokába került. Az értékes kollekció gondozója ma az unoka, Nagy Ádám (1945–) szegedi történész-muzeológus, numizmatikus, aki gyűjtő- és érdeklődési körei kialakulásában sokat köszönhetett erdélyi nagyapjának, kisgrafikák iránti szeretetét is tőle örökölte.

9_kep-torda_kovrig_2013_opti.jpgKovrig Károly síremléke Tordán a központi temetőben. A fotót készítette: Keszeg Vilmos romániai magyar néprajzkutató, egyetemi tanár

*Kovrig Károly halálozási éve helyesen 1969 (a korábbi szakirodalmakban szereplő 1968-as év Lengyel András cikkéből ered, de Kovrig síremlékén 1969 szerepel).

Irodalom:


Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész

komment

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből… alattvalói inkább szerették, mint félték”. Második rész

2024. június 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Árpád-házi Szent László emléknapja

Talán minden idők legismertebb Szent László legendája egy valós történelmi eseményhez köthető. A Képes Krónika szerint 1068-ban kunok törtek be keletről Magyarországra. A történelmi tények ismeretében valójában ezek úz segédcsapatokkal támogatott besenyők lehettek. Miután végigpusztították Erdély nagy részét, hatalmas zsákmánnyal elindultak visszafelé. Azonban Salamon király és két unokatestvére, a majdani királyok Géza és (a később szentté avatott) László hercegek a magyar sereggel útjukat állták. A besenyő vezér, Ozul először könnyű prédának hitte a magyar sereget is, de mikor kémei jelentették a számbeli fölényét, felhúzódott a Kerlés mellett álló Cserhalom dombjára. Íjászaik folyamatosan lőtték a magyar sereget, hogy távol tartsák maguktól. Azonban ez kevés volt számukra a győzelemhez. A Képes Krónika beszámolója szerint a király és két unokatestvére nagy bátorsággal vezette rohamra csapatait, minek következtében:

„A magyarok … kegyetlen halállal szorongatták a pogányokat, futottak is nyomorultul, de a magyarok még gyorsabban űzték őket, vért szomjúhozó, éles kardjukat a kunok vérével részegítették. Kardcsapásokkal hasogatták a frissen beretvált kun fejeket, akár az éretlen tököt.”

Képes Krónika. Ford. Geréb László, Budapest, Magyar Hírlap, Maecenas Kiadó, 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ennek a csatának az emléke végigkísérte a középkor misztikára éhes vallásos lelkületét. Mondhatjuk azt is, ennek a csatának létrejött egy olyan szellemi-spirituális vetülete, amely gyakorlatilag függetlenné vált az 1068-as eseményektől. Legalább is a csata egy epizódja, amelyet a Képes Krónika így örökített meg a hálás, és valljuk be, egyáltalán nem fantáziaszegény utókor számára:

„Szent László herceg meglátott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával. Azt gondolta tehát Szent László herceg, hogy ez a váradi püspök leánya, és ámbár nehéz sebben volt, mégis nagy hamar üldözőbe vette lova hátán, melyet Szögnek nevezett. Midőn azután lándzsavégre megközelítette, semmire sem ment vele, mert az ő lova sem maradt vissza semennyit sem; így mintegy kartávolság volt a lándzsa hegye és a kun háta között. Rákiáltott tehát Szent László herceg a leányra és mondá: »Szép húgám! Fogd meg a kunt övénél, és vesd magad a földre!« Az meg is tette. Mikor a földön hevert, Szent László herceg közelről át akarta szúrni a lándzsával; a leány akkor nagyon kérte, ne ölje meg, hanem bocsássa el. Ebből is kitetszik, nincsen hívség az asszonyokban, bizonyára fajtalan szerelemből akarta megszabadítani. A szent herceg azután sokáig mérkőzött a férfiúval, majd elvágta inát és megölte. De az a leány nem a püspök leánya volt. A király és a dicső hercegek így majdnem az összes pogányokat megölték, megszabadították mind a keresztény foglyokat, és diadalmas győzelemmel, örvendezve tértek vissza az egész vidám magyar haddal. Nagy volt az örvendezés Magyarország-szerte, szent énekekben és imádságokban magasztalták Istent, aki győzelmet adott nekik.”

Képes Krónika. Ford. Geréb László, Budapest, Magyar Hírlap, Maecenas Kiadó, 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ezt a gyönyörűszép legendává vált történelmi eseményt Vörösmarty Mihály is feldolgozta Cserhalom című eposzában. De nem is ez az irodalmi mű az, ami alapján ez a történetet ma is közismert. Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című művében felhívja a figyelmet a katolikus templomi freskók fontosságára, hiszen azok vagy bibliai jeleneteket vagy „jámbor Istenfélő” emberek cselekedeteit közvetítik a nagy számban írástudatlan hívek számára. Így egyáltalán nem csoda, hogy ezt a középkori misztikus csodát leginkább a templomi freskóink „dokumentálták”.
László Gyula Szent László-legenda középkori falképei című munkájában negyvennyolc ma is létező, elpusztult, vagy feltételezett freskót vesz számba. Ezek közül néhány jelentősebbnek a helye: Székelyderzs, Kakaslomnic, Vitfalva, Gelence, Karaszkó, Rimabánya, Tereske, Ócsa stb.
A témával foglalkozó kutatók szerint a Képes Krónika által megírt harci jelenetet feldolgozó templomi freskók már egy mitikus és archaikus elemekkel tarkított párviadalt tárnak elénk. Ebben a küzdelemben a keleti (iráni, mongol, szibériai) mondákhoz hasonlóan sebezhetetlen hősök viaskodnak egymással. Ahogy László Gyula kimutatta, a küzdelem mindig mitikus keretek között zajlik, valójában kozmikus harcról van szó. A kozmikus erők küzdelmét keresztény köntösbe bújtatva tárják elénk az igazi hungarikumnak számító templomi Szent László-falképciklusok.
A birkózás mitikus jellegét erősíti a kun szájából előtörő lángnyelv is. Úgy látszik, a színszimbolika is fontos szerepet kaphatott, hiszen Szent László lova mindig világos, a kuné sötét színárnyalatú. Ez a Diószegi Vilmos által feldolgozott magyar táltoshiedelemre utalhat. Az általában fehér, vagy világos színű táltos igen gyakran kér külső segítséget. Szent László is a leány segítségével győz, amikor az belevágja a kun inába a csatabárdot. Egyébként az elrabolt lány motívuma is éppúgy jelentős, mint a harc végén való szexuális szimbolikájú jelenet egy (világ)fa tövében, mikor is a leány az ölébe fekvő Szent László „fejében keres”. Ennek a keresztény köntösbe bújt mitikus és archaikus kavalkádnak az alapján elmondhatjuk, hogy a középkor vallásos lelkületében szervesen élő Szent László alakja mintegy kristályosodási pont a népi és egyházi hagyományban, amely köré különböző eredetű hagyományok rakódtak le. Ez a paradoxon teszi izgalmassá az ő személyét, hogy a legkülönbözőbb, adott esetben egymásnak ellentmondó, sőt kizáró képeket is képes volt egységesíteni. A Baltaváry Tamás által rendezett Mogyoródi csata 1074 című animációs filmben hallható a bevezető szöveg.

„A települések, legyenek bárhol a világon és bármikor a történelemben, a háborúkban pusztulnak, elenyésznek. Van azonban egy hely, amelyik háborúban született. Egy legendás magyar herceg szent fogadalma volt, hogy a háborút eldöntő csata színhelyén templomot emel. Az ígéret valóra vált. A kis fogadalmi templom és bencés apátság körül alakult ki a község, mely máig virágzik. Ez a hely Mogyoród.”

A Mogyoródi csata. 1074. Animációs film. Rend. Baltaváry Tamás.  Youtube videómegosztó

Tulajdonképpen Mogyoród település megszületése szintén egy Szent László legendához köthető. Ehhez az eseményhez a Kerlés mellett lezajlott csata utáni események vezettek. Salamon király és kuzinjai, Géza és László között elmérgesedett a kapcsolat. A viszály közöttük gyakorlatilag, mai szóhasználattal élve „polgárháborúvá” fajult. 1071-ben a besenyők újból betörtek Magyarország területére, melyet Bizánc támogatott. Ezért ez évben ostrom alá fogták Nándorfehérvárt (Belgrádot) és Szerém várát. Mindkettőt bevették, de az ostrom után megkezdődött a viszály közöttük. A következő évben Bizánc visszafoglalta Nándorfehérvárt. Megtorlásul Salamon és Géza hadai betörtek bizánci területre és Nissáig hatoltak. A hercegek éltek a gyanúval, hogy Salamon király a hadjáratot a velük való leszámolás miatt szervezte meg. Ezért László részt sem vett benne, hanem seregeit a Nyírségben állomásoztatta, készen arra, ha Gézával valami történne, akkor ennek megfelelően lépjen. Salamon ezért nem is vállalta a konfliktust, 1073-ban fegyverszünetet is kötöttek. Azonban a jó viszony egyáltalán nem állt helyre köztük, hiszen egymás ellen komoly diplomáciai szervezkedés folyt mindkét részről. Salamon sógorától, IV. Henriktől kért német csapatokat a hercegek legyőzéséhez. László a Kijevi Ruszban próbálkozott először „kilincselni”, de ott nem talált támogatókra. Moráviában azonban sikerült támogatókra lelnie, így cseh és lengyel csapatokkal erősítette meg hadseregét, továbbá elnyerte VII. Gergely pápa támogatását is. A nyílt polgárháború immár elkerülhetetlenné vált. 1074 februárjában Kemjénél Salamon rajtaütött Géza seregén és le is győzte azt. Géza seregének túlélői Vácnál találkoztak László seregével. Március 14-én került sor a sorsdöntő Mogyoródi csatára, melyben a hercegek seregei tönkre verték a Salamon-párti erőket. A Képes Krónika szerint égi jelek jövendölték meg nekik a győzelmet és Géza koronázását. Ennek a jelnek köszönhető a napjaink Forma 1-es versenyeinek otthont adó versenypályáról, a Hungaroringről világszerte ismertté vált település léte is.

„Midőn tehát ez a sereg a szembejövő Salamonra várakozott, egyik reggel a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol most Szent Péter apostol kőkápolnája áll; fontolgatták, miképpen harcoljanak. Hát amint itt álldogáltak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak; mire szólott bátyjához, Géza herceghez: »Láttál valamit?« Felelé az: »Semmit.« Mondotta ekkor Szent László: »Amidőn itt álltunk és tanácskoztunk, íme, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és azt a fejedre illesztette; nyilvánvaló ebből, hogy minékünk adatik a győzelem, Salamon pedig legyőzetve, számkivetve futamodik ki országából, a királyságot és a koronát pedig neked adja az Úr. « Mondotta erre Géza: »Ha az Úristen velünk lesz és megoltalmaz ellenségeinkkel szemben, és ez a látomásod teljesül, egyházat építek itt ezen a helyen az ő szentséges szűz anyjának, Máriának.«”

Képes Krónika. Ford. Geréb László, Budapest, Magyar Hírlap, Maecenas Kiadó, 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_7_opti.jpgJohannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. Jelzet: Inc. 1143b. – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Bibliotheca Corvina Virtualis

Géza megkoronázása után Salamon Nyugatra menekül és a pozsonyi várba veszi be magát. Az őt üldöző László várostromba kezd, a Képes Krónika szerint vitézei többször megküzdöttek Salamon várból kitörő vitézeivel. A két rivális álruhában, közvitéznek öltözve harcolt. Ekkor esett meg az a csoda, mely László szentségéről nem hagyhatott kétséget még Salamon számára sem. Az egyik legértékesebb középkori írott emlékünkben a következőket olvashatjuk az eseményről:

„Történt azután, hogy László a déli csöndben a várhoz közeledett. Látta Salamon, hogy jön, megcserélte fegyverzetét, és mit sem sejtve, kiment elébe, de László sem ismerte fel őt. Salamon vitézei a várfalon ültek, úgy nézték őket. Salamon egyszerű nemesnek nézte őt, ezért ment ki, hogy megvívjon vele; de mihelyt a közelébe ért és arcába nézett, két angyalt látott László feje fölött, tüzes karddal röpdöstek, és fenyegették ellenségeit. Ennek láttára Salamon a várba menekült. Szólottak hozzá vitézei: »Uram! Mit láttunk? Sohasem láttuk, hogy két vagy három ellenség elől megfutamodtál; mi történt most?« Mondotta erre nekik: »Tudjátok meg, hogy ember elől meg nem futok, de ez nem ember, mert tüzes kardokkal védelmezik.«”

Képes Krónika. Ford. Geréb László, Budapest, Magyar Hírlap, Maecenas Kiadó, 1999. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_8.jpgSzent László király. In: Johannes Thuróczy: Chronica Hungarorum. 1488. Inc. 1143. Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Bibliotheca Corvina Virtualis

Az ehhez hasonlatos történetek teremtették meg az alapját annak, hogy László „természetfölöttiként” élt a magyar köztudatban. Arany János két verset is írt, melynek főszereplője Szent László király. Az egyik I. Anjou (Nagy) Lajos (1342–1382) idejében játszódik. Ez egy olyan csata történetét dolgozza fel, melyben ismét felbukkant a szent lovagkirály. A szomszédos Moldvából a tatárok az 1340-es években többször betörtek Erdélybe, nem kis pusztítást hagyva maguk után. Ezt megelégelvén Nagy Lajos Lackfi Andrást (Endrét) székely határőrcsapatokkal a tatárok földjére küldte. 1345. február 2-án Lackfi hatalmas győzelmet aratott a tatárok felett. Ez a csata a magyar köztudatban szintén Szent László nevéhez kapcsolódott. Arany Szent László című verse önállóan is létezik, de a Toldi estéje című mű szerves részeként is olvasható. A verset egy korábban írt Szent Lászlóról szóló blogbejegyzésem végén teljes terjedelemben közöltem, ezért most Bálint Sándor gondolatait idézem a vers keletkezése kapcsán:

„Arany János, bihari fi is megénekelte a Dubnici Krónika előadása nyomán azt a jámbor hagyományt, hogy 1345 farsangján, amikor a székelyek és magyarok Laczfy András vezérletével a tatárok ellen harcoltak, László király feje eltűnt a helyéről, a székesegyház oltáráról. Elment, hogy együtt küzdjön híveivel. Győztek is. Harmadnapra találta meg a székesegyház sekrestyése: feje egészen átizzadt a derekas helytállás közben. Egy fogoly tatár még elmondotta, hogy amikor a székelység rájuk ment, hatalmas termetű vitéz járt előtte: magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce. Rettenetes csapásaival és vagdalkozásával tizedelte őket. A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündökölt csodálatos fényességben, aranykorona a fején.
Ipolyi ebből az előadásból azt gyanítja, hogy középkori magyar hadi szokás lehetett Szent László fejereklyéjének a sereg élén való hordozása. Ilyenkor aztán nem is lehetett a váradi székesegyházban. Így vitték különben a franciák is háború idején királyuk előtt Szent Márton ereklyéjét, hogy közbenjárásával győzedelmeskedjenek.
László fejére esküdve szövetkeznek (1403) az ország főpapjai és főurai Zsigmond ellen, aki királyi kötelességét, a haza védelmét elhanyagolta.” 

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. 2. kötet. December elsejétől június harmincadikáig. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. Szeged, Mandala, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Szent László füve című költeményben László hús-vér halandó alakjában szerepel. Az itt elbeszélt csoda abban is eltér az eddig bemutatottaktól, hogy nem a katonai, hanem a gyógyító szent alakja bontakozik ki a középkori Magyarország példaképének. A történetben a besenyőkkel való harcok során eldurvult és vérszomjassá vált magyar katonáit meglátogatta az „öldöklő angyal”, vagyis járvány tört ki a táborban. A jámbor, szent király fohászkodását azonban meghallgatta az Úristen és csodálatos módon rátaláltak a gyógyírre, amely egy ma is létező növény, a népnyelven „Szent László fűvének” nevezett tárnics vagy más néven keresztfű (Gentiana cruciata). Hogy miként mutatta meg a Mindenható hű szolgájának mindezt, Arany János a következőképpen tolmácsolja ezt versének befejező szakaszában:

III.

A király, végezve buzgó könyörgését,
Vissza sátorába intézte menését,
Elvonult a sátor benső rejtekébe,
Künn maradt ellenben térdepelő népe.

Ott letette a gyászt, bibor köntöst vett fel.
Szög haját megkente illatos kenettel,
Arany koronáját a fejére tette,
Aranyos kéziját balkezébe vette.

És kiment a néphez, és hirdette annak:
»Örvendj, népem, örvendj! adj hálát Uradnak!
Adj hálát az élő, egy, igaz Istennek;
Mert megadta végét a veszedelemnek.

Gyönge szolgájának mert látást mutatott,
Népem orvosává engem felavatott:
Jertek el! lássátok s higyetek nevében:
A keresztyén népek igaz Istenében.«

Szóla s ment előre, a csoport követte,
Pázsitos szép helyre a népet vezette,
Tegzéből nyilat tön a felvont idegre,
S inte mindnyájoknak: térdepeljenek le.

Megfogadta a nép. Akkor a fejdelem
Ment tovább s megálla egy dombosabb helyen,
Kézivét koronás feje fölé tartá, -
Pendűlt a feszes hur, mikor elpattantá.

A nyil meg süvöltött a levegő égben,
Mint egy futó csillag tündökölt reptében,
Majd leszállt a földre szárnyasuhogtatva,
Szigonyáig fúrta fényes hegyét abba.

A király pedig ment fölvenni a nyilat,
S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt:
Ismeretes fűnek volt az a levele,
Melynek a nép száján keresztfű a neve.

S monda László: »Ime gazdag kegyelmében
Füvet adott Isten csodálatosképen,
Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya
S megszűn öldökölni a halál angyala.«

Adta kézről kézre, hadd ismerje minden,
Ismeré azt a nép, szedett abból menten,
Szájról-szájra terjed híre a csodának:
A sir szélin állók visszafordulának.

Megszállt a halálnak vészes áradása,
Régi medre közzé visszatért folyása,
Házakban az élők folyvást szaporodtak,
Megsiratva mentek földbe a halottak.

A nép is e dolgot megtartá eszében,
Hite megerősült igaz istenében,
Nem sovárga többé pogány áldozatra,
Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra.

A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet,
A »keresztfű« helyett ada másik nevet:
Felragadt az uj név s a füvet ma is még
Szent László füvének híja a magyar nép.”

Arany János: Szent László füve. In: Arany János összes költeményei – Magyar Elektronikus Könyvtár

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_9_opti.jpgSzent László szobra Győrött. Lebó Ferenc alkotása – Digitális Képarchívum

Felhasznált irodalom és dokumentumok:

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az összeállítás első része itt olvasható.

komment

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből… alattvalói inkább szerették, mint félték”. Első rész

2024. június 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

Árpád-házi Szent László emléknapja

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_1_opti.jpgSzent László legendája. A székelyderzsi unitárius templom freskójának egy részlete. Forrás: Wikipédia

Árpád-házi I. László királyunkat 1192-ben, III. Béla regnálása idején avatta szentté III. Celesztin pápa. Tulajdonképpen ez a szentté avatás a középkor sajátságos magyar lovagi, illetve katonai kultúrájának az alapját teremtette meg. Azonban Lászlót nemcsak katonaként, de gyógyító szentként is nyilvántartja a magyar egyháztörténet. Meglehetősen sokrétű alakja ő a magyar szentek panoptikumának. De a kultuszát leginkább mégis a katonai oldala jellemzi. Ahogy a Magyar Honvédség hivatalos honlapján olvasható:

„László kultusza a halála után gyorsan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt ezt az egyház hivatalosan is megtehette volna. A kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla király adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód képviselői őt tekintették példaképüknek.”

Szűcs László: A Lovagkirály legendái. In: Honvédelem.hu, 2021. június 27.

Árpád-házi III. Béla 1188 végén egy kérvényt nyújtott be III. Kelemen pápához, hogy avassa szentté példaképét, I. László királyt. Ehhez mellékelt egy legendagyűjteményt is példaképe tetteiről. Ez az őslegendárium sajnos nem maradt ránk, viszont Szent László ma ismert nagyobb és kisebb legendáriuma ez alapján készült. III. Kelemen 1191-ben bekövetkezett halála után III. Celesztin avatta szentté népszerű lovagkirályunkat. Az ún. bollandisták által a 17. században szerkesztett katolikus szentekre vonatkozó, forrásanyaggal, magyarázó jegyzetekkel és kommentárokkal ellátott hagiográfiai sorozat, az Acta Sanctorum hat rövid, a 13. században feljegyzett Szent László-miraculumot tartalmaz.

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_2_opti.jpgSzent László király-dombormű a Káptalandombon. Lebó Ferenc alkotása. Fotó: Sári Balázs. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az Acta Sanctorum Szent László-miraculumai a következők:
Az első csoda László természetfeletti mivoltát igyekszik megmutatni, ahol a földi élet korlátait, jelen esetben a gravitáció erejét legyőzve lebeg ima közben:

„Egy éjszaka szokása szerint a váradi kolostorba ment imádkozni. Történt pedig, mialatt az imádságba hosszan belemélyedt, hogy inasa, aki odakünn egymaga várta, a hosszú időt elunva felkelt s bepillantott, s meglátta, hogy ura megdicsőült testtel csudálatosan a levegőbe emelkedett.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 92. – Törzsgyűjtemény

A második csoda a szarvasok és bivalyok históriája, melyben az éhhaláltól mentette meg a betörő ellenséget szétverő seregét:

„Ezután besenyő zsiványok törtek be Magyarországra, és férfiakat, nőket hurcoltak onnan rabságba. Seregével üldözvén őket a király nagy pusztaságba jutott, s nem volt mit enniük. S míg a sereget az éhség kísérte, ő eltávolodott tőlük, imádkozva a földre borult, s Isten irgalmáért könyörgött, hogy aki egykor Izrael fiait mannával táplálta, ne engedje keresztény népét éhségtől, koplalástól elpusztulni. Mikor pedig imájából felkelve visszaindult, íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben … Szedett tehát ki-ki az állatokból annyit, amennyire szüksége volt.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 92. – Törzsgyűjtemény 

Ez a csoda egyértelműen egy ószövetségi bibliai történettel kíván párhuzamot vonni, hiszen egy „jámbor keresztény” királyunkhoz köthető. Mózes 2. könyve (Kivonulás) 16. részében az egyiptomi fogságból kiszabadult zsidók zúgolódni kezdtek vezetőjük Mózes és testvére, Áron ellen mondván, „jó volt nekik az egyiptomi húsosfazekak mellett” ahelyett, hogy Mózes kihozta őket éhen halni a pusztába. Erre az „Úr meghallotta zúgolódásukat” és fürjekkel és mindennap mennyei mannával táplálta népét. Hasonlóképp történt – legalábbis a csoda szerint – Szent László magyar népével is.

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_3_opti.jpgSzent László hermája bélyegen. In: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye, [Budapest], [Szerk.], [2012] – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A harmadik mirákulum Szent László halálához kapcsolódik. Holttestének Váradon történő örök nyugalomra helyezése ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. Hiszen az északnyugati határvidéken hunyta le végleg a szemét, és a középkor útviszonyai és közlekedési eszközei nem éppen a gyors célba érésről voltak híresek. Mindezt tetézte a nyári hőség, ráadásul egy olyan világban, ahol a gyógyászat és az esetleges járványokkal szembeni védelem még igencsak gyerekcipőben járt. Hogy mégis Várad lett László örök nyughelye, azt a harmadik csoda a következőképpen magyarázza:

„Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e, egy fogadóhoz értek, ahol a fáradságtól és szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi amelyre a testet rakták, mindenféle állati vonóerő nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát … útjukat minden habozás nélkül Várad felé vették.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 93–94. – Törzsgyűjtemény

A „magától futó” szekér esetében szintén egy ószövetségi történettel húzhatunk párhuzamot (I. Sámuel 6:1-12), amikor a filiszteusok által elhurcolt Frigyládát felpakolták egy borjak vontatta szekérre, amely hajtók nélkül indult el abba az irányba, mely az „Úr akaratát” mutatta meg. A legenda így kívánta megmutatni Nagyvárad kiemelt szakrális jelentőségét Szent László kapcsán.
A negyedik csoda szerint nem kellett volna tartani a nyári hőségben a holttest oszlásnak indulásától, hiszen az elhunyt szent teste romolhatatlan volt. Legalábbis ezen mirákulum elbeszélése alapján. Ebben nem is szabad kételkedni, mert aki így tesz, könnyen úgy járhat, mint a történet kárvallottja:

„Miután tehát megérkeztek a mondott városhoz, s az emberek a tisztesség adóját leróva részt vettek a temetésen, valaki a körülállók közül azt mondotta, hogy a test bűzlik, noha mindenki más édes illatot érzett. Legott hátracsavarodott annak az álla, és nem tudta visszatekerni. Látta, hogy isteni bosszú bűntette meg, s nyomorultan jajgatva kiáltozott: „Vétettem Isten szentje ellen!” Szent László sírjánál földre borulva könyörgött az ő irgalmasságához, hogy meggyógyítsa. Erre leszakadt álla bőre és húsa, amely a hátához ragadt, és visszanyerte épségét, de állán a szakadt bőr sebhelye megkeményedett. Büntetve s gyógyítva mutatta meg tehát Isten, hogy egyaránt kell őt félni és szeretni.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 94. – Törzsgyűjtemény

Ennek a történetnek ugyan nem találjuk meg a szoros értelemben vett bibliai párhuzamát, de az Ószövetség mindenható, hatalmas és büntetni is tudó Istenének képe jól nyomon követhető benne. Dániel könyvében esett meg Belsazár királlyal, hogy a Jeruzsálemből elhurcolt szent templomi arany edényekből tivornyázás során megjelent az Úr keze a falon és a következőt írta fel: „Mene, mene, tekel ufarszin” (Megmérettél és könnyűnek találtattál). Ezt örökítette meg a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb barokk festője, Rembrandt is Belsazár lakomája című festményén.

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_4_opti.jpgSzent László hermája a Győri székesegyházban. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az ötödik csoda bibliai párhuzama közismert. Minden karácsonykor megelevenedik Lukács evangéliumának ez az epizódja. A megváltó születésének hírére napkeleti bölcsek (eredetileg mágusok, a közhagyományban Háromkirályok) érkeztek, akiknek az utat Jézus születése színhelyéhez, a jászolhoz egy fényes csillag, a Betlehemi csillag mutatta meg. László szentté avatását, úgy tűnik, az égiek hasonló módon helyeselték:

„Sánták és némák, siketek és bénák, kik régóta nyögték különféle szenvedések kínját, megszabadultak betegségüktől, ha nevét segítségül hívták. Egy fiú, akinek nem volt se keze, se lába szentté avatásának órájában nyerte vissza épségét. Ugyanebben az órában fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték, s miközben nagy tömeg gyűlt össze a kolostor előtt, majdnem két teljes órán át vöröslött átható fénnyel.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 96. – Törzsgyűjtemény

A csillag ragyogását megelőző csodálatos gyógyítások párhuzamáról, némák, süketek, bénák – sőt egy csonkabonka – gyógyításáról Jézus kapcsán olvashatunk az Újszövetségben. Például Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus így referál Keresztelő Szent János tanítványainak: „a vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak.”

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_5_opti.jpgSzent László harca a kun vitézzel. In: Képes Krónika – Kézirattár, Cod. Lat. 404. f. 36v

A hatodik csoda történetének gyökerei szintén fellelhetők a Bibliában, de valójában egy középkorban virágzott szokás képezi az alapját. A kor peres ügyei megoldásának bevett szokása volt az istenítélet. Az istenítélet egyébként a vallástörténetben szinte minden népnél megtalálható, a Bibliában a Kivonulás (Mózes második) Könyvében olvashatunk róla először. Károli Gáspár fordítása szerint:

Ha valaki szamarat vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta: az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára”.

2 Móz. 22,10-11. Szent Biblia. Azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Irás, fordító Károli Gáspár – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Váradi Regestrum, a nagyváradi káptalan jegyzőkönyveinek töredéke, II. András király idejéből származik. A Váradi Egyházmegye 389, Szent László sírjához köthető peres ügy hivatalos leírását, valamint istenítéletek szertartási szövegeit tartalmazza. A Váradi Regestrum tehát a középkori bíráskodás ügyeiben fontos szerepet játszhatott. Szent László sírjának istenítéletekben játszott kiemelkedő szerepét a hatodik csoda alapozhatta meg:

„Egy vitéz nyomasztó szükségében ezüst ivócsészéjét, melyet apjának a kegyes király adományozott, egy ispánnak eladásra kínálta, de az ispán a kapzsiság szenvedélyében azt hazudta, hogy éppen tőle lopta. István király, Kálmán fia, Valter, váradi püspököt bízta meg, hogy ezt a pert törvényes eljárással folytassa le. A püspök nagy bizonyossággal bízva a boldog király érdemeiben, olyan bírósági ítéletet hozott, hogy tegyék a csészét Szent László király sírjára: bizonyítsa be az Úr, ki érdemli meg kettejük közül igazság szerint. Az ispán pedig maga felől nagy reménységben lépett a sírhoz, hogy megragadja a csészét: mint egy halott zuhant le nyomban, és súlyos kábulatában sem a csészét nem tudta megragadni, sem a földről nem tudott felkelni.
Míg tehát a világegyetem alkotója ilyen nagy csodákkal nyilvánította ki, hogy a szent király isteni erőben részesül, az Úr 1192. évében szent teste dicsőségesen szentté avattatott.”

Szent László király legendája. Ford. Kurcz Ágnes. In: Érszegi Géza (szerk.): Árpád-kori magyar legendák és intelmek. Szentek a magyar középkorból I., Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 95. Törzsgyűjtemény

06_27_szent_laszlo_a_magyar_hatarorseg_napja_6_opti.jpgSzent László szobra Szekszárdon a Képes Krónika iniciáléját mintázza. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Felhasznált irodalom és dokumentumok:


Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az összeállítás második része itt olvasható.

komment
süti beállítások módosítása