Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

Orbók Loránd az 1914-es esztendő nyarán Franciaországba utazott és egyéves szabadságát kérvényezte.

Az első világháború Franciaországban érte Orbók Lorándot és baráti társaságát. Erről az időszakról csak másodlagos információval rendelkezünk – Kuncz Aladár Fekete kolostor című munkájában ekként emlékezik a vészterhes időszakra:

Orbók Loránd menyasszonyának, Jeanette-nek köszönhetően szerencsésebben járt, mint sok más honfitársa, sikerült elkerülnie a Fekete kolostor rémségeit. Egy dél-franciaországi római cirkusz romjai közé internálták, rongyos sátrak alá, ahol az idő viszontagságait védekezés nélkül kell elviselnie. Később az ott szerzett betegségek, melyeket a magántulajdonban levő hagyatékban fennmaradt orvosi papírok is bizonyítanak, hozzájárultak korai halálához. A minden kapcsolatát latba vető fáradhatatlan menyasszonyának sikerült kijárnia, hogy Orbók hatósági felügyelet mellett egy kis breton fürdőbe mehessen. Jeanette-nek azt is sikerült elintéznie, hogy svájci újságíró útlevéllel Spanyolországba szökjön Orbók Loránd. Barcelonára esett a választásuk, ami nem volt véletlen, hiszen Jeanette Detre itt tudott mihamarabb munkát vállalni. Orbók Loránd tervei között szerepelt a bábjátszás folytatása, ahogyan egy, a hagyatékában fennmaradt rövid feljegyzésében fogalmaz: „…vásári mutatványosként kezdem új életem.” Lánya, Sonia azonban erre vonatkozóan nem tud információval szolgálni, és Orbók Loránd hagyatékában sem találni erre vonatkozó adatot ezen a rövid feljegyzésen kívül.
Más utak és lehetőségek nyíltak meg számára. Megnősült és két gyermeke született, Sonia és Marcelino de Andres, aki később, mint a magyar–spanyol fordító dolgozott. Nyolc boldog és küzdelmes, de sikerekben gazdag esztendő várt Orbók Lorándra. Lánya, Sonia szóbeli közlése alapján tudjuk, hogy édesapja kezdetben cikkeket írt az Il Tempo, az El Día Gráfico és a Tribuna című lapokba, többnyire Erdélyről. Ezeket a cikkeket franciául írta, miközben spanyolul és katalánul tanult. Felesége is különböző napilapoknak publikált, fordított és Orbók szavaival „mindketten szolga munkát” végeztek, így próbálva megteremteni a biztos egzisztenciát. Ez idő tájt Spanyolországban is kritikus volt a gazdasági és politikai helyzet. A spanyol történetírás az 1898 és 1923 közötti időszakot a többszörös válság időszakaként jellemzi. A politikai függetlenségi mozgalmak megerősödtek, ami különösképpen Katalóniában éreztette hatását. Ebben a politikai és gazdasági helyzetben kellett Orbóknak és családjának érvényesülnie. Hamar beilleszkedett, ami abból is látszik, hogy otthonról hozott színműötleteket átírva gyors egymásutánban fejezett be darabokat. Írói álnevének a Lorenzo Azertis nevet választotta. A beszédes névben ott él az elhatározás, hogy azért is megmutatja a világnak, mire képes. Nem beszélte még tökéletesen a nyelvet, de munkamódszere a hagyatékban található feljegyzések alapján jól követhető. Magyarul írta meg a darabokat, utána franciára fordította és végül a végleges katalán, illetve spanyol fordítást két kiváló fordító végezte: Francisco de Viu katalánra, Carles Capdevila spanyol nyelvre fordította a darabokat. Orbók Loránd első barcelonai bemutatójára 1918. november 9-én került sor a barcelonai Romea színházban. A Stevenson l’ hoste milionari (Stevenson, a milliomos vendég) című színművét a közönségen kívül a szerzőt „vendégünknek” tituláló kritika is kedvezően fogadta. Orbók az El Tiempo vele készült interjújában a következőképpen fogalmaz:

• 
• 

A Romea színházban való debütálás nem maradt visszhang nélkül, újabb lehetőségek nyíltak meg Orbók Loránd előtt – igaz, némely kritikus élcelődött a szerzőn:

A Romea színházbeli debütálás azért is volt jelentős, mert ott jobbára csak katalán szerzők munkáit mutatták be. Az eddigi kutatások alapján még nem világos, hogy minek köszönhető a színházi kapcsolat. Elképzelhető, hogy felesége révén sikerült Orbóknak kapcsolatot találnia a katalán színházzal. Jeanette jó barátságot ápolt Gregorio Martinez Sierra spanyol író, rendező, színműíró feleségével, Maria Lejaragga-val, aki szintén ismert a spanyol kulturális életben. A két család jó barátságáról tanúskodik Orbók Loránd Gregorio Martinez Sierra-val folytatott levelezése is. Az 1918-as esztendőhöz köthető egy másik darab is, az El Rayo del Sol, amelynek bemutatójára csak Orbók Loránd halála után kerül sor. (Diez Perez – Szmolka Vida 2015: 54–55.)
1919. április 19-én újabb bemutatóra készül a Romea színház társulata. A Casanova háromfelvonásos szentimentális komédia hatalmas sikert aratott. A darab szövegkönyve nyomtatott formában is megjelent. Az Orbók-hagyatékban található feljegyzések alapján megállapítható, hogy több átdolgozott változata létezik a darabnak. Érdekesség, hogy a szerző pontos instrukciókat ad a színpadképre vonatkozóan, attól kezdve, hogy a színészek honnan érkezzenek, milyen bútorok legyenek a színpadon, illetve milyen színű legyen a függöny. Ez a színmű hagyatékban található példányában is látható.

• 
• 

A darab mind Spanyolországban, mind Argentínában nagy sikert aratott, és évek múltán sem merült a feledés homályába. Európában és Amerikában (New York Empire Theatre, 1923. október) is sikerrel mutatták be.

Casanova. New York-i bemutató. Színpadkép

1920. január 24-én újabb darab, az El germa de mestre bemutatójára került sor. A darabok bemutatóját minden esetben megelőzte egyfajta tárgyalás, mert a színidirektorokat nagyon nehéz volt meggyőzni. Ebben mindig jelentős szerepe volt a fordítóknak, s ez ennek a darabnak az esetében sem volt ez másként. A darab fordítója, Carles Capdevila a Romea színház direktora, José Canals figyelmébe ajánlotta a darabot.

Az 1920-as esztendőben újabb terjedelmes interjú jelent meg Orbók Loránddal. Ebben elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, tele van színműötletekkel, továbbá lelkesen vázolta újabb darabjának szüzséjét, amely egy középkori legendán alapul. A La risa negra bemutatójáról nincs tudomásom. A színpadi sikerek viszonylagos gazdasági biztonságot hoztak a család számára. Orbók tervei között régóta szerepelt egy színházi ügynökség megalapítása. 1920 nyarára datálható a Norte Sur feliratú pecséttel ellátott cégjelzéses szerződés, egy olyan formanyomtatvány, melyen a hivatalos szöveg hátterét egy hatalmas tölgyfa és pálma montírozott képe ékesíti. (A tölgyfa Erdély egyik őshonos fája, a nagyság és erő szimbóluma, a pálma pedig a bőséget szimbolizálja.) Az ügynökség a szerződések tanúsága szerint elsősorban magyar szerzők – Drégely Gábor, Földes Imre, Vajda Ernő, Emőd Tamás – színműveinek spanyolországi bemutatási lehetőségét kutatta. További kutatások tárgyát képezi, hogy ezen szerzők darabjainak bemutatása spanyol nyelvterületen mennyire valósult meg. Orbók barátjának, pártfogójának, Martinez Sierrá-nak írott levelében foglalta össze elképzeléseit, céljait a Norte Sur színházi ügynökséggel kapcsolatban.

Orbók Loránd elképzelése szerint magyar szerzők darabjainak keresne spanyol színházakat, illetve spanyol szerzők külföldi, akár tengerentúli bemutatóit szervezné az ügynökség. Orbók hatalmas munkát végzett felesége segítségével. Kutatások további tárgyát képezi a Norte Sur színházi ügynökség tevékenysége. A spanyolországi sikerek ellenére, Sonia Orbók elmondása alapján édesapja tervezte a hazatérést. Igen kevés esztendő állt Orbók Loránd rendelkezésére, hogy megmutassa tehetségét, és kilépve az ismeretlenség homályából elbűvölje a nagyérdemű közönséget.

Felhasznált irodalom:

• Diez Perez, Fernando – Szmolka, Vida Ignác: Révész Andor, egy híd a megosztott Európában, Budapest, Kráter – Balassa Intézet, 2015.
• El Tiempo, 1918. november 15.
• El Tiempo, 1918. december
• Fővárosi Közlöny, 25. évf. 49. sz. (1914. június 19.), 1812. https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/961330
• Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból, Budapest, Ferenczy, 1995.
• Orbók Loránd hagyatéka
• Hogyan él és hogy hal meg egy magyar író idegenben? Szeptemberben egy este az összes nagy spanyol színházak Orbók Lóránt darabjait fogják játszani. In: Színházi Élet, 14. évf. 33. sz. (1924. augusztus 17.), 19.

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

A blogbejegyzés első része itt olvasható.

Örkény István György 1979. június 24-én, azaz 45 évvel ezelőtt hunyt el. Örkény [Österreicher] Hugó patikus (majdnem vegyészmérnök) szintén gyógyszerész fia a 20. századi magyar irodalom és a közép-európai groteszk (abszurd) egyik legjelentősebb alkotója azonban halhatatlan.
S nemcsak önnön tehetsége okán az, hanem azért is, mert az a „magyar” és az a „közép-európai” világ és élet első műveinek megjelenése (1937), még pontosabban a szerző 1912-ben történt világra jötte óta abszurd (groteszk) lényegét tekintve – eléggé sajnálatos módon – nem vagy alig is változott…
Élünk, mintha Örkény írna minket.

Örkény István 1965 körül. A háttérben Radnóti Zsuzsa, az író felesége, halála után hagyatékának gondozója

Ajánljuk könyvtárunk tartalomszolgáltatását, Örkény István honlapját és a Digitális Irodalmi Akadémia Örkény István-oldalát.

Dr. Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész (Digitalizáló Osztály)

Harminc évvel ezelőtt rendezték meg először ezt a konferenciát, melynek célja az, hogy kétévente bemutatkozhassanak a hazai ókorkutatás szakemberei: irodalomtörténészek, történészek és régészek, nyelvészek, vallás- és művészettörténészek. Az eseményt minden alkalommal más egyetem latin tanszéke rendezi meg, Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs egyetemei és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Jelen alkalommal harmadszor ért körbe a kör, és a PPKE klasszika-filológusai rendezték meg a vándorgyűlést Esztergomban. Mint mindig, most is nagy számban vettek részt rajta kutatók, a témák pedig az egyiptológiától az antik irodalom modern recepciójáig ölelték fel a témákat.

• 
• 

Könyvtárunk kutatója, Tóth Anna Judit előadásának témája Kéri Borgia Ferenc SJ (1702–1768) munkássága volt, aki a haza jezsuita tudományosság rendkívül színes, de a kutatásban aránylag mellőzött alakja volt. A csillagász, matematikus, történetíró egyszersmind a hazai bizantinológia első jelentős képviselőjének is tekinthető, aki hazánkban máig egyedüliként írt egy teljes bizánci történelmet Nagy Konstantintól XI. Konstantinig. Az antik irodalom újkori hatástörténetének egy aránylag ritkán tárgyalt kérdése a jó minőségű és hozzáférhető szövegkiadások léte, amely minden további recepciót egyáltalán lehetővé tesz. Kéri esetében munkája alapját a bizánci történetírók párizsi corpusának új kiadásaként készült velencei corpus képezte. Az előadásomban vizsgált kérdések Kéri forráshasználata körül összpontosulnak: hogyan befolyásolta a velencei corpus összetétele magát a kész művet, milyen módon használta fel Kéri a forrásokat, és az adottan hozzáférhető szövegkorpusz mennyiben segítette vagy akadályozta Kéri tudományos célkitűzéseinek véghezvitelét.

Kéri Ferenc Borgia: Historiae Byzantinae epitome, e compluribus Gaecis praecipue scriptoribus concinnata, a Constantino Magno, ad Constantinum ultimum, & expugnatam per Turcos Constantinopolim, Tyrnaviae [Nagyszombat], Typis Academicis Societ. Jesu, 1743. Jelzet: RK 11 – Régi Nyomtatványok Tára

Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára) 

Kapcsolódó blogbejegyzésünk: Tóth Anna Judit: Kéri Borgia Ferenc forráshasználata

Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

Orbók Loránd indexében szereplő fényképe

A család

Orbók Loránd színműíró, az első magyar bábesztéta, tanár a hazai köztudatba a Vitéz László színház alapítójaként, megálmodójaként került. A család Erdélyből származott, Kökös faluból (nem véletlen, hogy Orbók Loránd egyik írói álneve a Kökösy). Felmenői között unitárius lelkészek, írók és pedagógusok találhatók. Édesapja, Orbók Mór elismert tankönyvszerző, munkájának köszönhetően a család sokat költözött.

Kolozsvár

Orbók Loránd életének egyik meghatározó állomása Kolozsvár volt, középiskolába az Unitárius Főgimnáziumba járt, s később a kolozsvári Magyar Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar–francia szakon folytatta tanulmányait. Az 1904/1905-ös tanévben a Sorbonne hallgatója volt. 1907. május 15-én befejezte tanulmányait, s alig egy esztendő múlva bölcsészdoktori címet szerzett De Vigny Alfréd költeményei című munkájával. Tervei között szerepelt a tanulmánykötet újabb kutatásokkal való bővítése, ennek vázlatai és jegyzetei megtalálhatók Orbók Loránd magántulajdonban levő hagyatékában.

 Orbók Loránd doktori disszertációja

A kolozsvári egyetemi évek alatt az Erdélyi Lapokban publikált kisebb novellákat. A pályatársával, jó barátjával, Bodor Aladárral folytatott levelezésből tudjuk, hogy tervei között szerepelt, ahogy fogalmazott, „nagyszínpadok” meghódítása. Amikor 1907 júniusában a viszonylag rövid életű budapesti Intim Színház bohózat- és drámaíró pályázatot írt ki, Orbók Loránd Bolond Istók című egyfelvonásos drámájával megnyerte a drámaíró versenyt. A színművet 1907. november 19-én mutatta be a Janovics Jenő vezette kolozsvári Nemzeti Színház.

A Bolond Istók bemutatójának plakátja kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári teátrum igazgatója elkötelezett volt a fiatal tehetségek felkutatásában, számtalan, színész, rendező, drámaíró kapott lehetőséget a kolozsvári Nemzeti Színházban. A kritika elismerően szólt Orbók Loránd darabjáról.

A darab egy drámai hármas kép, a Távozók első része (I. Bolond Istók; II. Margot; III. Ábel vitéz). A darab szövegkönyvét Mészáros Emőke közölte mai helyesírással, jegyzetekkel és bevezetővel. A Bodor Aladárral folytatott levelezés tanúsága szerint, Orbók több pályamunkát, színművek tervezeteit is benyújtotta Janovics Jenőnek (Édesanyám, Hajó, Apostol). Ezeket a darabokat később átdolgozta és a bennük szereplő ötleteket spanyolországi termékeny színműírói időszakában felhasználta. A levelezésből továbbá útirajzok, valamint egy irodalmi vállalkozás ötlete is kirajzolódik. A baráti társaság gyakorta utazott Párizsba, a kinti lét bohém világáról tökéletes képet fest a pályatárs, Oláh Gábor visszaemlékezése:

Az 1909-es esztendő leveleinek hangvétele csüggedt, remény élteti, hogy egy újabb darabját, a Világosságot, bemutatja a Thália.

Budapest

Az 1910-es esztendő híradása már Budapestről érkezik.

Az egész család a fővárosba költözik a Villányi útra, részesei és segítői lesznek Orbók Loránd színház alapításának. Budapesten sem felejti el régi nagy álmát, nagyszínpadon való bemutatkozást. Kökösy Lóránt álnéven publikál Édesanyám című színdarabját a Magyar Színház elfogadja, bemutatóra azonban nem kerül sor. A Pesti Napló Tarka krónika című rovata is hírt ad a darab körüli bonyodalomról. 1911-es esztendőben egy újabb színmű kerül Beöthy Lászlóhoz, A tündér, amelyet később 1914. október 10-én Orbók Loránd távollétében bemutat a Vígszínház.
A darab két példánya található az könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárában a következő jelzeten Vig. 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként.

A Vitéz László Színház

Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914]. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Grafikai Plakátgyűjtemény. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Színházalapítási tervekről és a bábszínházzal kapcsolatos kutatásokról nem esik szó a levelezésben. Mindössze egy rövid utalás olvasható benne.

Papp Eszter tanulmányában a következőket írja.

Galántai Csaba újabb kutatásai alapján megállapítható, hogy a Vitéz László színház első nyilvános, fellépésére 1911. május 21-én vasárnap került sor. Az ezt megelőző időszakban is voltak előadások, nem hivatalos keretek között, magánházakban. Egy héttel később, május 28-án tartották meg az újabb előadást. Rónai Dénes fotóműtermében nem sokáig működött a színház. Az 1912. február 25-ei előadásukkal búcsúztak a műteremtől. Ennek az előadásnak a műsorrendje ismert. Sumurun, Violone király és Clarinette királykisasszony avagy a szerelem örvénye, Kakambo és Bertalan kalandjai a legsötétebb Afrikában. A Vitéz László Színház nagy sikerrel működik, a nézőközönség soraiban illusztris vendégeket fedezhetünk fel, Babits, Kosztolányi, Osváth, Móricz, Karinthy, Hevesi Sándor és még sokan mások, nem beszélve

Orbók Loránd társulata a kutatások jelenlegi állása szerint nem rendelkezett állandó játszóhellyel, de ennek ellenére számtalan helyen fellépett. 1912-ben Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műtermében, ugyanezen év május 3-án pedig az Országos Gyermekvédő Liga javára rendezett hangversenyen. A társulat életében jelentős állomás volt az Iparművészeti Múzeum Gyermekművészeti Kiállítása, amely 1914. május 20-án nyílt meg. A kiállítást és Orbók Lorándék bábszínházát hetekkel az esemény előtt hirdették. Az első előadásra 1914. május 20-án került sor, amelyet összesen még kilenc előadás követett. Orbók Loránd bábszínjátszásról szóló elképzeléseit a Magyar Iparművészet hasábjain fejtette ki.

Orbók Loránd a bemutatók után 1 évre felfüggesztette kötelezettségeit, szabadságot kérvényezett, amire engedélyt is kapott. Az I. világháború kitörése Franciaországban érte, amelynek következménye a spanyolországi száműzetés lett. A nyarat egy bretagne-i faluban töltötte a dán Ingeborg Haldiakar és Ruth Falkner, valamint menyasszonya, Jeanette Detre, továbbá Karl Hjalmar Branting (1860–1925) svéd származású szociáldemokrata politikus társaságában, akinek 1921-ben odaítélték a Nobel-békedíjat, a húszas évek első felében pedig két ízben volt Svédország miniszterelnöke. Hjalmar Brantinggal egy Gulácsy Lajoshoz írt levele tanúsága szerint Svédországban ismerkedett meg, illetve kötött vele életre szóló barátságot. Hjalmar Branting Orbók Loránd további életét is döntően befolyásolta, a későbbiekben segítette spanyolországi emigrációját.
A skandináv országok különös jelentőségűek voltak Orbók számára. Stockholmi utazásairól egy szintén Gulácsy Lajoshoz írt képeslap is hírt ad.

Felhasznált irodalom:

Szakkönyv, folyóirat:

• Galántai Csaba: „Nem keresünk irányt: játszani akarunk…” Orbók Loránd és a Vitéz László Színház históriájához. In: Art Limes, 17. évf. 1 (76. sz.), (2020), 41–55.
• Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház, Kolozsvár, Korunk Baráti Társaság-Komp, Press Kiadó, 2001.
• Lantos Magazin, 1930. február 15.
• Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton – A meztelen asszony, Debrecen, Hegedűs és Sándor Könyvkiadó, 1909, 23–24.
• Orbók Loránd: Bábjátékok. In: Magyar Iparművészet, 17. évf. 6. sz. (1914), 257–260.
• Orbók Loránd, De Vigny Alfréd költeményei, Kolozsvár, Stief, 1907.
• Papp Eszter: Orbók Loránd az első magyar bábesztéta. In: Art Limes Báb-Tár II-III. 2006. 2–3. 11–12.
• Pesti Napló, 234. sz. (1909. október 3.), 17–18.
• Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, 9. kötet, Budapest, 1903, 1334–1337.
• Az Újság, 1907. november 20.

Kézirat, levelezés

• Ábel vitéz, p. Jelzet: MM 1578. OSZK Színháztörténeti és Zeneműtár
• Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1909. dec. 9. Jelzet: Ms 978. MTA Könyvtár és Információs Központ
• Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1908. június. Jelzet: Ms 973. MTA Könyvtár és Információs Központ
• Orbók Loránd levele Gulácsy Lajoshoz. Fond 124/147. OSZK Kézirattár
• Orbók Loránd: A tündér szövegkönyve: 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként
• Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914].

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

Folytatjuk...

Az OSZK 24. csevejében Török Máté előadóművész, fotográfus, grafikus volt vendégünk, akivel arról beszélgettünk, hogyan fér össze három különböző művészeti terület egy életútban. Török Mátét nehéz lenne röviden bemutatni, hiszen egy reneszánsz emberhez hasonlóan sokoldalúan tehetséges. Arról beszélgettünk, hogyan fér össze ennyi minden egy életútban. Aki kérdez, Ujhelyy Attila, az OSZK kommunikációs munkatársa, a felvételt Solymosi Ákos hangmérnök segítette.

 

Tartalom:

01:30 „Minden belefér az időmbe”
03:40 Zenész gyermekkor 😊
04:50 Grafika, OSZK, borító
06:50 Kedvenc projektek
08:20 Az idő arcai kiállítás: világos terek, logotípia, verziók
12:15 A Jeles napok tartalomszolgáltatás aktualizálása
15:10 Misztrál együttes: „A gondviselés a verséneklés felé vitt”
19:30 „Maradtunk azon az úton, amit kitűztünk.” Siker és Kossuth-díj
21:22 Versénekmondó program
24:04 Pálos-projekt
26:10 Közeljövő: Petőfi-összeállítás

 

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 114. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovács Károlyt és gyűjteményét mutatja be.

Kovács Károly (1926–2003) martonvásári növénynemesítő elemi iskoláit szülőfalujában, Pókafán, a polgárit magánúton, Zalaegerszegen végezte, majd ugyanott és Szombathelyen gazdaképző iskolában tanult tovább. A gödöllői Agrártudományi Egyetem (ATE) mezőgazdasági mérnöki (1952), ezt követően növénynemesítési szakán szakmérnöki oklevelet szerzett (1960), majd doktorált. Doktori értekezésének témája Adatok a füvek virágzási ritmusához, különös tekintettel a mikroklimatológiai tényezőkre. A későbbiekben, 1969-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot is megszerezte, Virágzásritmus-vizsgálatok, valamint azok jelentősége a fűnemesítésben és a vetőmagtermesztésben címmel írt kandidátusi értekezést. 1952 és 1953 között a Gelsei Állami Gazdaságban mint üzemegység-vezető agronómus tevékenykedett. 1954 és 1960 között az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete tudományos segédmunkatársaként, 1960 és 1969 közt tudományos munkatársaként, majd 1986-ig tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1959-ben vette feleségül Csupák Klárát, a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálatának mezőgazdasági mérnökét.

Várkonyi Károly fametszete (1978). Jelzet: Exl.K/664 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Tudományos pályafutásának kezdetén rét- és legelőkutatással, fűnemesítéssel, virágzásbiológiai elemzésekkel foglalkozott, később érdeklődése a kukoricanemesítés felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a korai érési idejű kukoricahibridek nemesítése, vetőmag-előállítási környezeti tényezőinek (például: műtrágya, tenyészterület) vizsgálata terén. Elemezte még a beltenyésztett törzsek életképességét befolyásoló genetikai körülményeket is. Negyvenkét év alatt összesen 39, államilag elismert szemes- és silókukorica-hibridet nemesített. Munkásságáért többször kitüntetésben részesült.
Hobbija lett a kisgrafikagyűjtés. 1976-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Körébe. Több kisgrafikát készíttetett a nevére szólóan, ebből 18 ex libris, illetve alkalmi grafika a szerencsi Fery Antal grafikusművész alkotása.
Könyvjegyei részben a Kovács vezetéknévre utaló ábrájú, ún. beszélő ex librisek. Sterbenz Károly egy alkotásán üllőn kalapáló, Józsa Jánosén lovat patkoló kovács látható.

Józsa János fametszete (1977). Jelzet: Exl.K/669 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Józsa János alábbi grafikája szintén beszélő ex libris, kovácscégért ábrázol lófejjel.

Józsa János linómetszete (1977). Jelzet: Exl.K/670 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovács Károly könyvjegyein – Fery Antal és Várkonyi Károly alkotásain – gyakran találkozunk a növénytermelésre és -nemesítésre vonatkozó ábrázolásokkal: ökrökkel szántó, kaszafenő, vetőmagot szóró gazdával, kukoricát beporzó nőalakokkal. A magvető alakját a jelen cikkben szereplő első ábra, Várkonyi Károly alkotása örökíti meg. E kép párhuzamba állítható Jean-François Millet francia és Vincent van Gogh holland festőművész e témájú – részben a bibliai példázatot evokáló – műveivel.

Jean-François Millet: Magvető, litográfia, 1851 (1879-es nyomat), Kröller-Müller Museum

Az alábbi Fery Antal-grafika kukoricamorzsoló férfival Kovács Károly a kukoricanemesítés terén folytatott tevékenységével hozható összefüggésbe. A növénynemesítés legrégibb módszerére, a szelekcióra a felirat is utal.

Fery Antal fametszete (1976). Jelzet: Exl.K/672 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kósa Bálint erdélyi grafikus portrés ex librisei Kitaibel Pál magyar és Carl von Linné svéd botanikus portréját ábrázolják.

Kósa Bálint fametszete (1979). A kép forrása: magángyűjtemény

Az ex librisek mellett Kovács Károly több karácsonyi-újévi lapot is készíttetett a saját, illetve a családja nevére szólóan. A szegedi Kopasz Márta újévi, ún. PF-lapja gazdagon termő gyümölcsfára kapaszkodó nőalak ábrájával a jövő évre remélt bőséget, jólétet fejezi ki.

Kopasz Márta linómetszete. Jelzet: Exl.K/1067 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Fery Antal újévi lapjai Jézus születését, a szent családot és a háromkirályok motívumát jelenítik meg. A keresztény hagyományban Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel illetett napkeleti bölcsek, kezükben ajándékokkal láthatók az alábbi Fery Antal-grafikán.

Fery Antal fametszete (1977). Alkalmi grafika – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Martonvásáron és Budapesten élő és tevékenykedő Kovács Károly a fővárosban hunyt el, a budapesti Szent Gellért-templom altemplomában nyugszik. Mezőgazdasági mérnöki, növénynemesítő tevékenységének ex librisei is méltó emléket állítanak.

Irodalom:

• Belépési nyilatkozat Kovács Károly nevére, KBK Irattár, 1976.
• Fery Antal élete, munkássága, alkotásainak jegyzéke, szerk. Fery Veronika, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, 2005.
• Kovács Károly, Névpont
• Kovács Károly, In: Zalai életrajzi kislexikon, szerkbiz. Fatér Bernadett et al., 3. jav. és bőv. kiad., Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005, 166–167.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Kovács Károly (1926–2003). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 101–102.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész

2024. június 2–3-án Csongrádon rendezték meg a Kárpát-medencei könyvtárosok 17. találkozóját. A szakmai rendezvény elsősorban a határon túli magyar könyvtárosok konferenciája, a kapcsolatépítés jegyében azonban egyre népszerűbb a hazai szakemberek körében is.
A találkozó a hagyományoknak megfelelően kiállításmegnyitóval vette kezdetét, ahol az érdeklődők a „silent booknak”, magyarul képkönyvnek is nevezett rendhagyó könyvtípusnak köszönhetően egy sokrétű, szókincset, vizuális műveltséget fejlesztő, fantáziát megmozgató szavakat nélkülöző képi világot ismerhettek meg. A szöveg nélküli kötetek szigorúan csak képek segítségével mesélnek el történeteket. A kiállítást az egri Bródy Sándor Könyvtár munkatársai állították össze, akik foglalkozás keretén belül mutatták be az érdeklődőknek a képkönyvekhez kapcsolódó könyvtárosi szerepköröket.
Másnap, 2024. június 3-án dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg a konferenciát, majd pedig Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere és Tőzsér Istvánné, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az elmúlt évekhez hasonlóan a konferencia első felében neves előadók tartottak előadást. Nyáry Krisztián, az Így szerettek ők című könyv szerzője mesélt lebilincselően irodalmi nagyjainkról. Ezt követően dr. Baracsi Katalin internetjogász beszélt az egyre nagyobb számban előforduló internetes bűncselekményekről.
A konferencia második részében a hazai és a határon túli könyvtárosok jó gyakorlatokat, újdonságokat bemutató előadásai következtek: Liebhauser János, a szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár igazgatója a zöldkönyvtári gyakorlatról beszélt, Csordás Katalin és Szlávnity Tünde a délvidéki Kishegyes és Bácsfeketehegy megújult könyvtárait mutatták be, Nagy Emese, a bácstopolyai Juhász Erzsébet Könyvtár könyvtárosa pedig az intézmény programjairól tartott beszámolót.

Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadása a Kárpát-medencei Könyvtárosok 17. találkozóján

Ezután került sor Hicsik Dóra Közös nyomaink című előadására, amelyben a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Bibliográfiát, annak előzményeit, körvonalait, és a határon túli kollégákkal való együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjtőkörébe szervesen beletartozik az országhatárainkon kívüli magyar területek könyvtermése is, a mindenkori gyűjtést és számbavételt segíti elő a készülő bibliográfia, amely a határon túli partneri kapcsolataink mellett különféle könyvtári katalógusok, sajtófigyelők, internetes oldalak, könyvkiadók, nyomdák segítségével bővül. Kiemelten fontos számunkra a határon túli könyvtáros kollégák segítsége és figyelme, hiszen sok kis példányszámban megjelenő kiadvány, mely kereskedelmi forgalomba nem is kerül, csak partnereink segítségével tud eljutni a nemzeti könyvtárba.

A délutáni workshopon Hicsik Dóra Elbe Istvánnal együtt tájékoztatta az érdeklődőket az OSZK határon túli magyar kiadványainak beszerzési gyakorlatáról.

Hicsik Dóra (Gyűjteményszervezési Főosztály)

Kampányidőszakban a pártok aktivistái úton-útfélen kínálgatnak minket szórólapokkal; hirdetőoszlopokról, falakról köszönnek ránk az aktuális jelmondatok. Ám a plakátok fölé egy másikat, újabbat ragasztanak vagy letépik. A „fecnik” legtöbbször rövid úton a kukákban landolnak. A választók egy része őrizgeti még egy ideig a nyomtatványokat, aztán az újabb papírjövevények kiszorítják a régieket. Fennmaradhatnak persze gyűjtőknél is, akik viszont legtöbbször csak egy-egy szempont – például pártpreferencia, a dokumentumtípus vagy a lokálpatriotizmus – jegyében szelektálva döntenek a megőrzés mellett. Az idő múlásával azonban egyre nő az igény az egykori „értéktelen” utcadísz, a kezekbe adott üzenetek: a korábbi idők tanúinak megidézésére. Az egyén személyes érdeklődésén túlmutató szerepük is jelentős, hiszen a muzeológusok kiállítások kiegészítéseként alkalmazhatják ezeket a dokumentumokat, a kutatók új információkhoz juthatnak belőlük vagy adatpontosítást végeznek a segítségükkel, a kiadók, újságírók használhatják ezeket a különféle könyvek, sajtótermékek, televíziós műsorok színesítésére. Ezért nagy jelentőségűek azok a közgyűjtemények, amelyek a nyomtatványok méretének sokféleségéből és a nagy mennyiségből adódó tárolási, raktározási gondok ellenére is feladatuknak tekintik a plakátok, apró- és kisnyomtatványok megőrzését, és hozzáférhetővé teszik azokat a kutatók és a nagyközönség számára is. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára mintegy négymillió nem hagyományos típusú dokumentumot őriz, különféle elrendezés, tárolási és feldolgozási mód szerint. A kötelespéldányok mellett az ajándékozással beérkezett dokumentumok száma a legjelentősebb. A nyomtatványfélék elkülönítésén túl a könyvtáros elődök néhány tematikus különgyűjteményt is kialakítottak itt az évek során. Történelmi vonatkozásúak például az 1848–49-es szabadságharc, az I. világháború, az 1956-os forradalom nyomtatványait tartalmazó gyűjtemények. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első választások kapcsán természetes igényként merült fel egy választási különgyűjtemény kialakítása. Így a jelen felől utólag terelődött a figyelem a korábbi választások dokumentumaira.

Választási különgyűjtemény a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban

„Nincs új a nap alatt” – derül ki gyorsan, ha egybevetjük a korábbi és a közelmúlt időszakának választási anyagát, hiszen már az 1930-as évektől alkalmazták azokat a módszereket, amelyek „jótékonyan segítették” az eligazodást, kire is szavazzanak a tanácstalan választók az adott körzetben. Az ilyen „álszavazólapok” feltűnően kiemelték és – a biztonság kedvéért – a voksot jelentő ikszet is feltüntették a párt jelöltjének neve mellett.

3 színű a nemzeti lobogó... választási aprónyomtatvány, Kommunista Párt, [1947] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mai választási témájú matricák elődjei a viccesen csak „nyalókának” becézett enyvezett hátoldalú nyomtatványok (praktikusan) tetszőleges helyre ragaszthatók voltak, mintegy miniatűr grafikai vagy szöveges plakátként, egy-egy karikatúraszerű képpel vagy jelmondattal igyekeztek meggyőzni a választókat.

• 
• 

A képviselőjelöltek kampányidőszakban sok kis ötlettel, ajándékkal próbálnak szavazatokat nyerni: az egyszerű szórólapoknál nagyobb valószínűséggel tart meg a választópolgár egy-egy hasznos tárgyat: kártyanaptárt, noteszt, könyvjelzőt, hűtőmágnest, tollat, szatyrot. A gyűjtemény színesítése érdekében – és gondolva a későbbi kiállításokra – érdemes ezeket is megőrzi az utókornak. Ilyen praktikus nyomtatott ajándékra találunk példát már az 1945-ös választások idejéből is: borítója a Polgári Demokrata Párt színes grafikus reklámja, hátoldalán a választási aprónyomtatványok hagyományait követve egy oldalon át azt olvashatjuk, miért szavazzunk a pártra, ha pedig szétnyitjuk a dokumentumot, falinaptárt kapunk. Így, ha a korabeli választópolgár áttanulmányozta a kapott nyomtatványt, és végül a falra erősítette a naptárt, az aktuális névnapokon túl egy évig láthatta a címet is: „Az egyenes út: Polgári Demokrata Párt”

• 
• 
• 

A legjellegzetesebb választási nyomtatvány a párt teljes választási programja vagy annak rövid kivonata. Ezekből derülnek ki az általános célok, ígéretek. A kampányrendezvények meghívói tanúskodnak róla, melyik párt hol és hány esetben próbált nyilvános kapcsolatba kerülni a potenciális szavazókkal. Az egységes, jól kitalált arculat ugyanolyan fontossággal bír a politikai pártok sikerességében, mint egy kereskedelmi áru vagy szolgáltatás reklámkampányában. A hiteles, könnyen befogadható arculat növeli az ismertséget és népszerűséget, és egy idő után „önmagáért beszél”, védjegyként is szolgál. Éppen ezért a képviselőjelöltek ígéreteit manapság legtöbbször már egységes szín- és jelképrendszerrel, tipográfiai megoldásokkal látják el: nem ritkán a közös szövegrészek mellett található csak rövidebb-hosszabb egyéni bemutatkozás. A központi ellenőrzésű kampány kevesebb esélyt ad bakikra is.
Korai példát az egységesen megkomponált megjelenésre már az 1920-as években találunk: az Országos Kisgazda és Földmíves Párt választási plakátja a jelölt nevének behelyettesítésével hirdette az adott körzetben induló képviselőjelöltjeit.

• 
• 

Nagyon tanulságos a szelíden csak „vitá”-nak elnevezett választási nyomtatványfajta, amely egyszerre két vagy több pártot is érint: a vádló és a vádlott fél oldalát. Kialakulhatnak olyan oda-vissza üzengetések is, amelyek több szakaszban, folytatólagosan hivatkoznak a másik párt korábbi állításaira. Előfordult már, hogy a rendőrség becsületsértési per kapcsán kereste a választási gyűjteményben ezt a típusú dokumentumot. A műfajnak leginkább grafikus formában voltak előzményei. Az ellenfél jelképrendszerét felhasználva könnyen ellenkező előjelűvé lehet formálni az eredeti üzenetet: gondoljunk csak a szociáldemokrata „kalapácsos ember” figurájának átértelmezésére.

• 
• 

A vitákból és ígérgetésekből kimaradni vágyó, gyakorlatias megoldásokat kínáló, szakértő kormányzást hirdető választási program sem újkeletű: már az 1920-as 30-as évek választási plakátjain is találunk erre példákat.

• 
• 

Régóta tudjuk: „A szó elszáll, az írás megmarad”. A dokumentumok tanúskodnak egy-egy időszak eszméiről. Illyés Gyula szavaival:

Választani nem mindig egyszerű, de az utókornak már könnyebb dolga van: a későbbi események ismeretében vizsgálhatja meg a múltból fennmaradt ígéreteket hirdető dokumentumokat.

Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk örömmel fogadja be a gyűjtőkörébe tartozó nyomtatványokat, köztük a választásokkal kapcsolatos kiadványokat is!

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Debrecenben 1970-ben született költő, író, drámaíró, műfordító Térey Jánost élete 49. évében végzetes szívinfarktus érte.
Elhunytának ötödik évfordulóján, 2024. június 3-án avatták föl síremlékét a Farkasréti temetőben, melyet a család fölkérésére Gálhidy Péter készített.

Térey János: Boldogh-ház. Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai, Jelenkor, 2020. – Törzsgyűjtemény

Térey János 1995-ben Déry Tibor-, 2001-ben József Attila-, 2002-ben Füst Milán-díjat kapott. 2000-ben elnyerte a debreceni Alföld-díjat (melyet 2019-ben posztumusz is neki ítéltek), 2002-ben Szegeden a Tiszatáj-díjat, majd 2006-ban Marosvásárhelyen a Látó-díjat kapta meg és 2009-ben a Szépirodalmi Figyelő díját. 1996-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt és elnyerte a Magyar Rádió Petőfi-díját. 2006-ban Stuttgartba nyert alkotói ösztöndíjat, 2010-ben Lettországban és Írországban dolgozhatott. Térey volt a 2004. és a 2008. évi Szép Ernő-jutalom díjazottja. Egyes művei megjelenése vagy bemutatása kapcsán is számos alkalommal részesült elismerésben – az évad legjobb magyar drámája (2003, 2008, 2009, 2011, posztumusz 2022), az Év Könyve (2005), a Színikritikusok díja (2005, 2006, 2011, posztumusz 2022), AEGON művészeti díj (2008). 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2010-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki. 2012-ben megkapta a Szabó Magda és Szobotka Tibor emlékére alapított díjat, 2018-ban Vámospércs díszpolgára lett. 2019-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották, a Petőfi Irodalmi Múzeum Térey-ösztöndíjat alapított. Születésének 50. évfordulóján, 2020. szeptember 14-én debreceni szülőházán emléktáblát helyeztek el, és ugyanabban az évben Budapest Főváros Önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott Térey Jánosnak.
Ez az impozáns jegyzék Térey János elismeréseiről arra mutat, hogy művei – a 20 esztendős korától publikált versek (11 kötete), legfontosabb verses regényei, mint a Paulus, a Protokoll, regénye, a Káli holtak, drámái: A Nibelung-lakópark (tetralógia – melyből operalibrettó és filmforgatókönyv is készült), az Asztalizene, a Jeremiás, a posztumusz bemutatott Lót, illetve a Káli holtak alapján készült színjáték – kortárs irodalmunk kiemelkedő fontosságú alkotásai, a magyar posztmodern irodalomnak korunkra rezonáló szövegei. Térey átható és éles írói tekintete ráadásul a kor- és kultúrrajzon túl a várható és lehetséges jövőt is láttatni képes, alkotásai tehát ma is hihetetlenül élők, aktuálisak, vagyis maradandók.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Térey János pontosan fölmérte a helyzeteket, karaktereket és érzelmi viszonyaikat, melyeket különböző műfajokban egyenlő intenzitással tudott ábrázolni, egyszerre nyitott hétköznapi és filozofikus mélységű perspektívát epikus és drámai műveiben. A lírikus egzisztenciális pesszimizmusa epikájában és egyes drámáiban apokaliptikus disztópiává, kiábrándult és kiábrándító abszurddá tágult. Pontos fogalmazása, (hőseivel és kritikusaival egyaránt) megértő nagyvonalúsága megkönnyíti kortársi olvasóinak és a következő generációknak is Térey nézőpontjának be- és elfogadását.

Dr. Sirató Ildikó tudományos kutató (Digitalizáló Osztály)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 113. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovács Józsefet és gyűjteményét mutatja be.

Kovács József (1915–1996) könyvkötő, nyomdász, művezető Nagykanizsán született. A Taizs Nyomdában tanult könyvkötészetet, de a papír-írószer és nyomtatványkereskedői szakmát is elsajátította. Szentlőrincen papír- és könyvüzletet, emellett kölcsönkönyvtárat nyitott. 1950-től a pécsi Szikra Nyomdában dolgozott, 1978-as nyugdíjazásáig.
Tanulóévei alatt látott először a könyv belső táblájára ragasztott grafikai lapokat. Pécsett már a hivatalos megalakulás előtt kezdtek összejárni a kisgrafikagyűjtők, kezdetben csak néhányan: Hetey Ottó, Kopár Lajos, Szentesi Flórián, Varga Antal, Dravecz József és Kovács József. A tényleges alapítás 1962-re tehető, MÉV (Mecseki Ércbányászati Vállalat) Ságvári Endre Művelődési Ház Kisgrafika Barátok Klubja néven hoztak létre kört. Ekkor már 35-40 tag tartozott közéjük. Kovács József ez idő tájt kezdett bele az ex libris gyűjtésbe.

Szatyor Győző grafikája (1976). Jelzet: Exl.K/1074 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Idővel beválasztották a pécsi KBK vezetőségi tagjai közé, számos előadást tartott. 1976-ban a pécsiek szervezték a III. Országos Kisgrafikai Találkozót, a rendezésben fontos szerepet játszott Kovács József. 1979-től ő lett a titkár, ebbeli minőségében Szentesi Flóriánt váltotta, aki ekkortól tiszteletbeli elnökké lépett elő.
A pécsi kör Kalligráfia címmel 1988-ban saját lapot indított, melynek szerkesztését Vargha Dezső vállalta, a kiadásért Kovács József titkár felelt. A folyóirat neve 1991 áprilisától Ex libris Kaligráfiára (sic!) változott, az 1995/3. számtól ismét Kalligráfia lett. Az újságot 1991. októbertől a pécsi KBK már mint egyesület adta ki, a kisgrafikai élet aktuális pécsi eseményeit, jelesebb alkotóit, a kör tagjait mutatta be hazai és külföldi kitekintéssel. A lap Kovács József halálával (1996) megszűnt.
A kör számos kiállítást szervezett a Művelődési Házban és a POTE* Galériában, például bemutatta bélyegtervezők ex libriseit, a környezetvédelemhez kapcsolódó kisgrafikákat. Kovács József gyűjteménye külön tárlatokon is szerepelt, 1977-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnázium KISZ-klubjában lengyel kisgrafikái voltak láthatók. Gyűjteménye gyarapítása szempontjából kiemelkedő fontosságú volt az 1970-es Budapesten rendezett XIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszuson való részvétele, ezzel megnyílt a cserekapcsolat a nyugati országok felé is.

Andruskó Károly linómetszete. Jelzet: Exl.K/955 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1970-es évektől rendszeresen részt vett a kétévente rendezett nemzetközi kongresszusokon, kezdve az 1972-es helsingøri és az 1974-es bledi ex libris találkozókkal, a továbbiakban csak az 1982-es angliai, az 1990-es mönchengladbachi és az 1992-es japán FISAE-kongresszuson nem volt jelen. Ezen események alkalmából a helyszínt adó városokat felidéző könyvjegyeket redelt. Például Kertes-Kollmann Jenő az 1972-es dániai kongresszusra készített grafikáján Hamlet alakját idéző férfi látható koponyával, FISAE-zászlóval, a háttérben helsingøri épületekkel.

Kertes-Kollmann Jenő grafikája (1972). Jelzet: Exl.K/979 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A nemzetköziek mellett az egyik legnagyobb élményt számára a Pécsett 1976-ban megrendezett III. Országos Kisgrafikai Találkozó jelentette. Ez alkalomból a Dr. Doktor Sándor Művelődési Központban szerveztek országos kiállítást. A pályázat témája Baranya megye és Pécs város jellegével, történelmével, műemlékeivel, idegenforgalmával összefüggő grafika készítése volt. Egy alkotó több művel is nevezhetett. Végül harmincnyolc művész 133 alkotását fogadták el, ezek szerepeltek a tárlaton. Katalógust is kiadtak, utóbbi műszaki szerkesztését Kovács József végezte.

Az 1976. július 17-18-án Pécsett rendezett III. Országos Kisgrafikai Találkozó alkalmával ... megrendezett kiállítás, [Pécs], Szentesi Flórián, 1976. Jelzet: Kny.C 55.897 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ő vetette fel a regionális, a Duna Menti Országok Nemzetközi Ex libris Találkozójának gondolatát, mely 1991-ben valósult meg. Pécs és Mohács városok vállalták az első találkozó rendezését; Pécsett a házigazda az Ifjúsági Ház, Mohácson a Bartók Béla Művelődési Központ volt. A későbbi években Pozsony és Linz adott helyszínt az eseménynek. Petry Béla alábbi grafikája is a Duna menti találkozó nemzetköziségét hangsúlyozza.

Petry Béla grafikája (1991). A kép forrása: magángyűjtemény

Kovács József gyűjtőként is aktív volt. Húszezres kisgrafikai anyagát, melynek jórészét a 20. század második fele hazai alkotásai teszik ki, nemzetenként dobozokba, iratgyűjtőkbe helyezve tárolta, a művészek nevének ábécérendjében. A saját nevére szólóan kb. száz ex librist, illetve alkalmi grafikát készíttetett. Ezek alkotói közt csak néhány a külföldi grafikus, például Peteris Upitis, Maria Elisa Leboroni, Remo Wolf és Bernhard Kuhlmann; a többi magyar. Az első nevére szóló ex librist az 1960-as évek elején készítette a bonyhádi Kertes-Kollmann Jenő, majd többek között Andruskó Károly, Karancsi Sándor, Hoós Elvira, Stettner Béla, Fery Antal, Korda Béla, Ürmös Péter, Takács Dezső, Bálint Ferenc, Szatyor Győző és Dániel Viktor alkottak a nevére lapokat.

Dániel Viktor grafikája (1987). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Kedvelt művészei voltak még Kékesi László, László Anna és Nagy László Lázár – az ő grafikáikat a teljesség igényével gyűjtötte. Kollekciójában nagy számban szerepeltek Tempinszky István, Vertel József, Sterbenz Károly, Drahos István, Diskay Lenke és Bordás Ferenc grafikái is.
Nem törekedett tematikus rendszerezésre, de bizonyos témák, mint foglalkozásához kötődően a nyomdászat, a könyv, az irodalom, az íróportrék, emellett Pécs és Baranya története, építészete (a pécsi székesegyház, a Gázi Kászim pasa dzsámija, Hunyadi János lovas szobra stb.) közel álltak a szívéhez, sőt a környék bányavidéke is bemutatásra kerül ex librisein. Készíttetett könyvjegyet Angster József (1834–1918) pécsi orgonakészítő mester és Klimó György (1710–1777) pécsi püspök portréjával. Az „Ex libris Kovács József. Janus Pannonius episcopus Quinqueecclesiensis 1434, 1472” feliratú könyvjegy Janus Pannonius költőt, pécsi püspököt ábrázolja, háttérben a székesegyház tornyaival.

Kékesi László linómetszete (1992). Jelzet: Exl.K/1041 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kovács József foglalkozásához köthető az IBA Nemzetközi Könyvművészeti Kiállításra készült könyvjegy és a Gutenberg portréját nyomdagéppel ábrázoló grafika.

Fery Antal fametszete (1977). A kép forrása: magángyűjtemény

Egy ex librise feliratában is buzdít a kisgrafikai lapok gyűjtésére: „Gyűjtse a művészi ex librist!” Vonatkozó szakirodalmat, mappákat, katalógusokat is beszerzett, de a teljesség igénye nélkül.
A Kalligráfia folyóirat több száma is írt Kovács József érdemeiről, 80. születésnapjához közeledve Lenkey István készített vele részletes életinterjút. A kerek évfordulón, 1995. február 27-én a kisgrafikakör tagjai a Royal kávéházban köszöntötték fel titkárukat. Erre az alkalomra több ünnepi grafika is készült, többek között Takács Dezső alábbi, a gyűjtőtevékenységet középpontba állító metszete.

Takács Dezső linómetszete. A kép forrása: magángyűjtemény

1996-ban bekövetkezett halálakor, tiszteletadásul az akkoriban a pécsi KBK-hoz csatlakozó Ürmös Péter grafikusművész a következő in memoriam grafikát alkotta Kovács József portréjával és nyomdai dolgozókkal.

Ürmös Péter linómetszete (1996). A kép forrása: Vasné dr. Tóth Kornélia: Ürmös Péter kisgrafikai világa, Budapest, KBK Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2016, 46. – Törzsgyűjtemény

Kovács József fontos művelődéstörténeti forrásanyagot képező gyűjteménye sorsáról annyit tudunk, hogy az örökösöktől Lenkey István gyűjtőhöz került. Másrészt ex librisei egy része fellelhető a mintegy 3000 darabos könyvtára köteteiben.

Irodalom:

• KBK pécsi csoportja, Jubileumi ex libris és grafikai bemutató katalógusa, Pécs, 1968. december, 9.
• Kiállítási vezető az Imolay dr. Lenkey István gyűjteményéből rendezett Litvániától Hispániáig – ex librisek és alkalmi grafikák Európából – című kiállításhoz, összeáll. Imolay Lenkey István, Putnok, Holló László Galéria, 2010. október 15. – november 30., 14.
• Kovács József, In: Pécs lexikon, A–M, I. kötet, szerk. Romváry Ferenc, Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010, 423.
• Kovács József: Hogyan lettem kisgrafika és exlibris gyűjtő, Kisgrafika, 1977/3. sz., 26.
• Lenkey István: Kovács József, a gyűjtő, Kisgrafika, 2001/1. sz., 4–5.
• Lenkey István, Imolay: Kovács József „Aki ex librist gyűjt, az csak jó ember lehet”, A Pécsi Kisgrafika Barátok Egyesületének titkárával, Kovács Józseffel beszélget Imolay Lenkey István, Kisgrafika különszám, 1994, 14–15.
• Soltra Elemér: „…A tenyérnyi csodának jövője…”, Kisgrafika, 2001/1. sz., 3–4.
• Soós Imre: Könyvespolc: In memoriam Kovács József, Mohács, 2002, szerk. Imolay dr. Lenkey István–Soltra Elemér, Kisgrafika, 2002/3. sz., 15.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Kovács József (1915–1996), In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 99–101.
• Vasné Tóth Kornélia: Híres gyűjtők könyvjegyei az Országos Széchényi Könyvtárban. Kovács József, Kisgrafika, 2015/1. sz., 9.

* A POTE jelentése: Pécsi Orvostudományi Egyetem.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész