Hét vidéki millenniumi emlékmű – Dévény

2020. május 14. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 4. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A honalapítás millenniumának megünneplését, és a magyarság történetének európai fordulópontját jelentő esemény méltó megörökítését az 1896. évi VIII. törvénycikkbe rögzítette az országgyűlés. A határozat alapján emlékoszlopokat emelt:

„a honalapitás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökitése céljából [… ] az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk hegyen.”

Részlet az 1896. évi VIII. törvénycikkből. Magyar törvénytár (Corpus juris Hungarici) 1836/1868–1948, Budapest, Franklin-Társulat, 1896–1949. – Törzsgyűjtemény

Nem telt el egy emberöltő és a hét vidéki emlékmű közül öt idegen uralom alá került.

„Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?”

Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... Részlet (Új versek, 1906)

Porta Hungarica, így hívják azt a földrajzi helyet, ahol a Duna az Alpok és a Kárpátok alsó vonulatait áttörve kijut a magyar alföldre, és évszázadok óta hozza nyugatról Európa szellemi áramlatait, jókat és rosszakat egyaránt. Itt, a Duna és a Morva találkozásánál, egy hatalmas sziklaszirten áll Dévény várának romja. Ennek várfokán jelölte ki 1895-ben a Thaly Kálmán vezette csapat, a létesítendő emlékmű helyét. Előtte alaposan körüljárták a helyszínt, csónakba ülve még a víz irányából is megszemlélték a magaslatot.

 

Az emlékmű a millenniumi ünnepségek évében elkészült. A 21 méter magas, haraszti mészkőből faragott korinthoszi oszlop tetején egy Árpád-kori vitéz állt, jobb kezében leeresztett görbe kardot, baljában Magyarország címerével díszített pajzsot tartott. A honfoglaló katona leeresztett kardja a megszerzett hon feletti küzdelem végét jelezte, hasonlóan a Brassó feletti Cenk hegyen felállított párjához. Nemcsak a két emlékmű eszmei mondanivalója egyezett, de a két helyszínen azonos időpontban tartották az avató ünnepségeket is. Mindkét műalkotás Jankovits Gyula munkája volt, melyet közelről a Vasárnapi Újság 1896. október 18. számának 705. oldalán szemlélhetünk meg.

2_thaly_deveny_b.jpg

A dévényi emlék. In: Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története, Pozsony, Wigand Ny., 1898. – Törzsgyűjtemény

A távolabbról érkező meghívottak már az országos esemény előtti napon megérkeztek Pozsonyba, hogy 1896. október 18-án jelen legyenek az emlékmű felavatási ünnepségén. Másnap reggel Pozsonyból, de Bécs felől is vonattal és gőzhajókkal indultak a helyszínre. A kikötőből gyalog sétáltak fel a várhegyre. A magyar kormányt báró Jósika Sámuel, őfelsége személye körüli miniszter, Pozsony vármegyét Szalavszky Gyula főispán képviselte.

3_meghivo_deveny_b.jpg

Meghívó – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az „új időknek új dalai” után másfél évtizeddel Dévénynél cseh légionáriusok törtek be és 1921. január 12-én ledöntötték az oszlopot porig rombolva az emlékművet.
Dévény ma Pozsony egyik elővárosa, a környéken élők kedvenc kirándulóhelye, a vár fokáról még mindig csodálatos a panoráma. Az emlékműnek ma már szó szerint a nyomát sem látni. Valamikor az 1960-as években régészeti feltárásokat végeztek, majd megkezdték a vár rekonstrukcióját, melynek során a falakat megerősítették és a belső udvarok új járófelületet kaptak. Valószínű ekkor tűnt el végleg a millenniumi emlékmű utolsó kődarabja is.
A történelmi zivatarokat azonban egy szerényebb millenniumi emlékjel átvészelte. A várhegy Morva folyó felőli oldalában egy márványtábla állít emléket a Duna szabályozásának, melyen a következő felirat olvasható:

„E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra
de egyszer sem nyert rajt’ tartós diadalt.
Ám a Nyugat műveltségének ez út ezer évig
nem volt zárva soha. S hogy biztosb legyen itt
a verseny, a magyar nemzet rendezte Dunáját.
Áldja meg ezután is a gondviselés!”

4_deveny_2014_b.jpg

Dévény vára. Forrás: Bellagh Rózsa: Dévény vára. In. Műszaki Könyvtáros Szekció honlapja, 2015. január 28.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3115686900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.