Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Törökbecse

2020. június 25. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 15. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án, kegyelettel emlékezünk arra a tizenhárom honvédtisztre, akik Aradon vértanúhalált haltak a magyar szabadságért. Először a „kegyelemből” golyó általi halálra ítélt négy tábornokot végezték ki közvetlenül az aradi vár tövében. Kilencüket pedig kötél általi halálra ítélték – ők a vártól távolabb eső területen, a Maros-parton haltak vértanúhalált. Leiningen-Westerburg Károly tábornokon a zsigmondházi mezőn felállított vesztőhelyen hatodikként hajtották vége az ítéletet.

1_az_aradi_vertanuk_kivegzese_vu.jpg

Az aradi vértanúk kivégzése. Thorma János festménye. In: Vasárnapi Újság, 46. évf. 41. sz., 1899. okt. 8., 694–695.; Digitális Képarchívum. DKA-040588

Leiningen-Westerburg Károly 1819. április 11-én született Ilbenstadtban, a Hesseni Nagyhercegség területén. Felmenői közül sokan katonaként szolgáltak, ezért ő és három fivére is ezt a pályát választották a császári hadsereg kötelékében. 1844-ben nősült meg, és feleség Sissányi Erzsébet révén nagybirtokos lett Törökbecsén, Torontál vármegyében. 1848-ban önként jelentkezett a szerbek elleni hadjáratra. A honvédseregben eleinte bizalmatlanul fogadták, német származása miatt is, elsősorban azonban mégis inkább azért, mert egyik bátyja az ellenséges császári hadseregben szolgált. A szabadságharcban bátorsága és vitézsége hamar kitűnt. Görgei oldalán részt vett a tavaszi hadjáratban, Buda várának visszafoglalásában. Alig múlt harmincéves, amikor elérte a tábornoki rendfokozatot. Az aradi tizenhárom közül ő volt a legfiatalabb.

2_leiningen_westerburg_karoly_arckepe.jpg

Leiningen-Westerburg Károly arcképe. In: Pozder Károly: Leiningen-Westerburg Károly gróf 1848/49-i honvéd tábornok életrajza, Balassagyarmat, Szerző, 1932. – Törzsgyűjtemény

Törökbecse polgárai nem felejtették el az idegenből jött fiatal földesurat, aki a délvidéki területeket védte a betörő szerbektől és életét adta a magyar szabadságért. A városka lakosainak nagy valószínűséggel tetszett a megyeszékhelyen öt évvel korábban felállított Kiss Ernő-szobor, mert annak alkotóját, Radnai Bélát kérték fel Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú tábornok alakjának megformálására is. 
A szobor felavatására ünnepélyes keretek között 1911. szeptember 17-én került sor a Tisza-parton kialakított parkban. Nagybecskerekről korán reggel futott be a vármegyei küldöttség vonata, élükön Dellimanics Lajos főispánnal és Jankó Ágost alispánnal. Ugyanakkor a megyeszékhely polgármestere, Perisics Zoltán automobilon érkezett. A főrendiházat gróf Nákó Sándor, a képviselőházat Návay Lajos alelnök képviselte. A család részéről a tábornok lánya, Leiningen-Westerburg Liza grófnő és unokája, Rita vett részt az ünnepségen.

3_leiningen_szobor_avatasa_vu.jpg

Leiningen-Westerburg Károly szobrának felavatása. In: Vasárnapi Újság, 58. évf. 39. sz., 1911. szept. 24., 781. o.; Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-028732

Az ünnepi eseményről Somfai János, a Torontál című megyei lap felelős szerkesztője tudósított. Feljegyezte a leleplezett szobor talapzatán olvasható szöveget is:

Gróf Leiningen-Westerburg Károly
honvédtábornok
ki Aradon új hazája szabadságának kivivhatásáért
1849. október 6-án
mint vértanú hősi halált szenvedett.

„Nemes lelked, annak vitézsége és géniuszod örökké élni fog
magyar honunk egén és minden magyar szivében.”

Torontál. Politikai napilap (Nagybecskerek), 42. évf. 212. sz., 1911. szept. 18., 3. o. – Törzsgyűjtemény 

Radnai Béla alkotása alig nyolc évig állhatott a Tisza-parton. A berendezkedő új hatalom még a trianoni döntés előtt leemeltette talapzatáról és az akkori városháza alagsorába száműzte a szobrot. Később innen átszállították a Schlesinger-palota udvarán lévő fészerbe. Amikor 1954-ben, az udvar rendezésekor, a fészert lebontották, rátaláltak az épségben megmaradt műalkotásra. A helyi magyarság minden mentési kísérlete ellenére, az államügyész a szobrot odaadta a helyi labdarúgócsapatnak, akik ócskavasként eladták egy közeli öntödének, a pénzből meg sportfelszereléseket vettek.
A törökbecseieknek több évtized múlva némi vigaszt jelenthet, hogy a nemzeti összetartozás jegyében, Mezőtúr városával közösen újra szobrot állíthattak Leiningen-Westerburg Károly tábornok emlékére. Törökbecsén, a Fő utcában található Assisi Szent Klára-parókia kertjében 2009. október 10-én leplezték le a vértanú tábornok mellszobrát, Győrfi Sándor szobrászművész alkotását.

4_leiningen_westerburg_mellszobor_2009.jpg

Leiningen-Westerburg Károly mellszobra. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A kis mezővárosban a XX. század fordulóján még élénken élt az 1848–49-es események emléke, hiszen a Leiningen-Westerburg-szobor avatását megelőzően is állítottak már emlékjeleket a szabadságharc hőseinek tiszteletére. 1903-ban a Piactéren egy turulmadaras emlékoszlopot emeltek, 1904-ben a katolikus temetőben pedig a község védelmében elesett honvédek emlékére leplezték le Horvay János alkotását, a Hungária-szobrot. Ez utóbbi átvészelte az impériumváltásokat, és a Biacsi Karolina restaurátor által gyönyörűen felújított emlékművet a Leiningen-Westerburg-mellszobor leleplezésének napján újra felszentelték.


5_hungaria_emlek_torokbecse_2009.jpg

Hungária-szobor, Törökbecse, 2009. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A törökbecsei 1848–49-es emlékművekről bővebben André Károly Törökbecsei szoboravatások című könyvében itt olvashatunk.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.; 11. Arad 1.; 12. Arad; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr715913236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.