Kossuth-szobrok – Nagyszalonta

2020. október 22. 08:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 28. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az Alföld keleti peremén, Nagyváradtól alig negyven kilométerre, délnyugatra fekszik a hajdúk egyetlen bihari városa, Arany János szülőhelye, Nagyszalonta. Várát I. Rákóczi György építtette a török ellen, és II. Rákóczi György már le is romboltatta, hogy ne kerüljön törökök kezére. Az erődítményből mindösszesen egy csonka torony maradt meg, amely az évszázadok során a város jelképévé vált.

1_nagyszalonta_1899_p_14_66.jpg

Nagyszalonta látképe a Csonka-toronnyal – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény: P 14/66.

A város lakói mindig is büszkék voltak arra, hogy hajdúivadékok, akiknek őseit még Bocskai telepítette le erre a területre. A millennium idejére esett a város újraalapításának és Bocskai István fejedelem halálának 290-ik évfordulója, ennek ellenére a szalontaiak elsőre mégis inkább Kossuth Lajosnak kívántak szobrot állítani. Természetesen Nagyszalontának Bocskai István és Arany János emléke is fontos volt, de élénk figyelemmel kísérve más települések szoborállítási igyekezetét, nem akart nagyon elmaradni mögöttük.

„Városunk hazafias közönsége versenyre kelt hazánk több városával, ő sem akart hátrább maradni Kossuth Lajos tiszteletében, elhatározta, hogy ennek a nagy és lelkes magyarnak diszes szobrot emel.” 

Nagyszalonta 1606–1906, Szerk. Móczár József. Nagyszalonta, Székely Ny., 1906, 260-261. – Magyar Elektronikus Könyvtár

2_nagyszalonta_1907_p_14_67.jpg

Nagyszalonta látképe 1907-ből. – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény: P 14/67.

„[1898-ban] A távoli tájakon is látványosan kibontakozó megmozdulás adott tollat az ifjú Podhraczky Rezső joghallgató kezébe, aki Szobrot Kossuthnak! címmel mozgósító erejű felszólítást tett közzé a helyi lapban.”

Dánielisz Endre: A szalontai Kossuth-szobor kálváriája. In: Honismeret, 27. évf. 1. sz. (1999), 56. – Elektronikus Periodika Archívum

Az első felhívásnak még nem volt erős foganatja, viszont egy évre rá, különösen miután a szomszédos településen, Tenkén felavatták Kossuth mellszobrát, Nagyszalonta népe is megemberelte magát. Ehhez kellett Csorvássy István szolgabíró lelkesítése és a 48-as Népkör első ezer forintos felajánlása is. Ezt követően a pénz rekord gyorsasággal gyűlt össze, és ami a legmeglepőbb, hogy maga a szobrász is részt vett a gyűjtésben.

„Ide s tova két éve annak, hogy a »Szalontai Lapok« hasábjain egy cikk jelent meg, mely országszerte élénk érdeklődést keltett. – Igenis országszerte! Mert e cikk arról adott hírt az országnak, hogy a nagyszalontai »függetlenségi-kör« kebeléből mozgalom indult ki a tekintetben, hogy városunkban a halhatatlan nagy hazafi, városunk diszpolgára: Kossuth Lajosnak szobor állíttassék.
És ez tény volt. Tény volt, hogy a nagyszerű mozgalom megindult, - hogy a szoborbizottság Csorvássy István elnöklete alatt megalakult. Tény, hogy e bizottság minden lehetőt elkövetett a tekintetben, hogy a szobor létesüljön; s hála közönségünk, képviselőtestületünk és Tóth András szobrász hazafias áldozatkészségének, - ki a gyűjtő-íven egymaga 10.000 koronát irt alá, - ma már a szobor agyagmintája készen áll, s a napokban fel fog küldetni az öntödébe, az alapozást pedig ápril hó elején megkezdik.”

A Kossuth-szobor ügye képviselőtestületünk előtt. In: Szalontai Lapok, 13. évf. 13. sz. (1901. márc. 24.) 2. – Törzsgyűjtemény

Ahogy a híradásból is kiderült, a szoborbizottság Tóth András debreceni szobrászt kérte fel a Kossuth-szobor megalkotására.

3_vu_1901_jul_7_438.jpg

Kossuth Lajos szobra, Tóth András alkotása. In. Vasárnapi Újság, 48. évf. 27. sz. (1901. júl. 7.), 438. – Elektronikus Periodika Archívum

A város képviselőtestülete még vitázott egy sort a szobor elhelyezéséről. Abban egyetértettek, hogy az emlékműnek központi helyen kell állnia, és erre a legalkalmasabb a Toldy tér. Az ellenvetést megfogalmazók azonban, a tér profán (piactér) jellegére hivatkoztak, amely nem méltó hely a nagy államférfiú emlékének megörökítéséhez. Végül megszületett a salamoni döntés, a piactérből leválasztottak egy 20 négyszögölnyi területet a református templom oldalában és ezt fák ültetésével parkosították, így el tudták különíteni az emlékhelyet a vásári forgatagtól.

A szobor leleplezésének időpontját 1901. június 30-ra tűzték ki. A Szalontai Lapok június 16-iki számában közölték a részletes programot. A leleplezés ünnepén az újság díszes címlappal jelent meg:

5_szalontai_lapok_1901_jun_30.jpg

Szalontai Lapok, 13. évf. 27. sz. (1901. jún. 30.) – Törzsgyűjtemény

Egy csapat országgyűlési képviselő már előző napon megérkezett a városba, köztük Hentaller Lajos, Kossuth egyik első életrajzírója is. Az ünnep reggelén különvonat szállította Nagyváradról és Budapestről a vendégeket. Ez utóbbin érkezett meg Kossuth Ferenc Barabás Béla aradi országgyűlési képviselő kíséretében. Az ünnepi beszédet Móczár József gimnáziumi tanár mondta. A szónoklatnak egyetlen hibája – ahogy azt az újságíró megjegyezte – hogy hangja nem ekkora néptömeghez volt igazítva. Természetesen Kossuth Ferenc is felszólalt, ezt követően a záróbeszéd és a Himnusz következett, de a tömeg nem tágított és skandálva követelte, hogy Barabás Béla is felszólaljon. Az aradi képviselő rögtönzött lelkesítő beszédében a nemzetiségek egymás iránti szeretetére buzdított, majd az aradiak elsőként helyezték el 13 fehér rózsával ékesített koszorújukat a szobor talapzatánál.
A koszorúzás után a vendégek a vasúti vigadóban díszebéden, majd este táncmulatságon vehettek részt.
A jeles alkalomra a szoborbizottság Csorvássy István szerkesztésében egy Kossuth-albumot is megjelentetett, amelyet már az ünnepség napján két koronáért meg lehetett venni. (Sajnos ennek az albumnak még nem sikerült a nyomára bukkanni. Dánielisz Endre, Nagyszalonta kiváló helytörténésze sem tesz említést róla.)

6_kossuth_szobor_nagyszalonta_p_14_63.jpg

Kossuth Lajos szobra Nagyszalontán – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény: P 14/63.

„Ettől kezdve a piactér eme szöglete a március 15-i ünnepségek elsődleges színhelyévé vált. Innen indult a zarándokok kisebb csoportja a Vasút utcai temetőbe, hogy megkoszorúzza Lovassy László sírját. Az utolsó ilyen jellegű megemlékezés 1919. március idusán történt, amikor a Tanácsköztársaság helybeli direktóriuma a proletárdiktatúra előharcosát (!) méltatta.”

Dánielisz Endre: A szalontai Kossuth-szobor kálváriája. In: Honismeret, 27. évf. 1. sz. (1999.) 57. – Elektronikus Periodika Archívum

7_kossuth_szobor_nagyszalonta_p_14_62.jpg

Kossuth Lajos szobra Nagyszalontán – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény: P 14/62.

A román katonaság 1919. április 22-én vonult be Nagyszalontára. Bár román közigazgatást vezettek be, a 90%-ban magyar lakosú alföldi város bízott abban, hogy ez a megszállás csak rövid ideig fog tartani. A trianoni diktátum után ezek a remények szertefoszlottak, sőt a szalontaiak az új hatalom megszilárdulásának egyik sajátos formáját tapasztalhatták 1920. augusztus 8-án vasárnap reggel, templomba menet. Kossuth Lajos szobrát a talapzat előtt kettétörve találták a földön. A magyarokat megrázó eseményről a Szalontai Lapok keddi száma is tudósított. A címlapon, a tudósítás szövegében megjelenő nagy fehér folt a cenzúra nyílt megnyilvánulásának beszédes jele volt.

8_szalontai_lapok_1920_aug_10.jpg

Szalontai Lapok, 32. évf. 178. sz. (1920. aug. 10.) – Törzsgyűjtemény

Mondanunk sem kell, hogy az elkövetők kilétére sohasem derült fény, a Csonka-toronyban ideiglenesen elhelyezett sérült szobor pedig húsz éven át várta sorsa jobbra fordulását. 1940-ben a második bécsi döntés nyomán Nagyszalonta ismét Magyarország része lett.

„Az új városvezetés első jelentős tette a Kossuth-szobor visszaállítása volt. Elismerést érdemel Oláh György géplakatos kisiparos, aki a sérült részeket kijavította, a letört kard helyett újat készíttetett és embereivel magasba emeltette a súlyos öntvényt. 1940 októberétől ismét a város főterét díszítette a szabadságharc vezérének bronzmása.”

Dánielisz Endre: A szalontai Kossuth-szobor kálváriája. In: Honismeret, 27. évf. 1. sz. (1999.) 59. – Elektronikus Periodika Archívum

Sajnos nem sokáig maradhatott a helyén háborítatlanul. Pontosan négy évre rá a szovjetek oldalán bevonuló román katonaságnak első dolga volt a Kossuth-szobor ledöntése. Ezúttal azonban az ügybuzgalom elhamarkodott volt. A szovjet városparancsnok véletlenül jártas volt a magyar történelemben, legalábbis ismerte Kossuth forradalmi érdemeit, ezért az elkövetőkkel visszatétette helyére az emlékművet.
Így eshetett meg, hogy Tóth András alkotása a legkeményebb Ceauşescu-diktatúra idején is – egyedüli Kossuth-szoborként Romániában – megtűrve bár, de a helyén maradhatott, és a mai napig Nagyszalonta főterét díszíti.

9_kossuth_szobor_nagyszalonta_ma_1.jpg

Kossuth Lajos szobra Nagyszalontán napjainkban. A kép forrása: erdely-szep.hu/Nagyszalonta

A nagyszalontai Kossuth-szobornak külön érdekessége, hogy van egy ikertestvére Amerikában, Clevelandban. A clevelandi magyarok Tóth Andrástól rendelték meg a nagyszalontai szobor hasonmását, és Kossuth születésének 100-ik, amerikai útjának 50-ik évfordulója évében, 1902. szeptember 28-án, ünnepélyes keretek között leplezték le.  

10_vu_1902_nov_2.jpg

Kossuth Lajos szobrának leleplezése Clevelandban. In: Vasárnapi Újság, 49. évf. 44. sz. (1902. nov. 2.), 720. – Digitális Képarchívum. DKA-066618

A két szobornak majd 120 éves története teljesen eltérő. Míg a nagyszalontait több atrocitás is érte, addig clevelandi testvére végig háborítatlanul a talapzatán maradt. Legutóbb 1985-ben restaurálták. Az amerikai eseményeket látva felmerülhet bennünk a kérdés: kell-e aggódnunk a clevelandi, de akár a New York-i Kossuth-szoborért?

11_kossuth_szobor_cleveland_ma.jpg

Kossuth Lajos szobra Clevelandban napjainkban. Forrás: Egyesült Magyar Egyletek honlapja

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek:
1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr716247800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása